' ' ' / ERDÉLYI TUDOMÁNYOS INTÉZET SAMUELIS KLEIN DICTIO NARIUM VAL AC HIC O - LATINUM BEVEZETŐ TANULMÁNNYAL KÖZZÉTESZI 1 GÁLDILÁSZLÓ . cnér TtuoqBü. TUDOWMOS INTÉZET I94I KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI NYOMDA BUDAPEST ‘944 xill Felelős kiadó : Gáldi László. 44.248. — Egj'etemi Nyomda, Budapest. (F.: Thioring Richúrd.) v Előszó. Az erdélyi román tudományos élet kezdeteinek megismerése csakis akkor mélyülhet él igazán és gazdagodhat új, a Kárpát-medence összes népeit ■érintő tanulságokkal, ha — több; mint százados tetszhalál után — végre megelevenednek, teljes szövegkiadások vagy összefoglaló tanulmányok révén, a XVIII. és XIX. század fordulójának, ennek az úttörő próbálkozásokban bővelkedő kornak, poros kéziratokban rejtőző, félig elfeledett alkotásai. A közelmúlt néhány hasonló kezdeménye után Klein Sámuel 1801-ben befejezett román-latin szótárának jelen kiadása szintén egy lépés ezen az úton. Ezzel nemcsak a ,.Lexicon Budense“ előmunkálatait helyezzük új megvilágításba — hiszen filológiai művek egymást követő kidolgozásait éppen úgy érdemes tanulmányozni, mint szépirodalmi alkotásokét —, hanem reméljük, új oldalról mutatjuk be Klein Sámuel, az erdélyi triász legidősebb tagja működésének egyik fontos korszakát is. A jelen munka feltárásával azokra az évekre vetünk világot, amikor Klein már eltávolodott az ,.Elementa" első kiadásának főleg a helyesírás terén megnyilatkozó, latinosító t túlzásaitól. Szótárában ugyanis már nem etimologizáló, áltörténeti helyesírást alkalmaz, hanem a román nyelv hangjaihoz többé-kevésbbé híven simuló, fonetikus helyesírást, s ezzel visszatér — antikizáló, romantikus ábrándjai után — a közvetlenül megfigyelhető nyelvi tények tiszteletének biztos talajára. A lalinbetűs román helyesírás fokozatos egyszerűsítése tehát azokkal a változásokkal áll kapcsolatban, amelyek Klein nyelvszemléletében 1780 és 1801 között lezajlottak. A kor követélményei szerint polihisztorrá lett balázsfalvi szerző többé nem tesz kísérletet a román nyelv erőszakos ellatinosítására, hanem visszatér a népnyelv eleven gazdagságához, egységbe igyekszik foglalni Erdély különböző román nyelvjárásait, hangtani különbségeket tart számon s gondosan feljegyez aránylag kis területen élő tájszavakat is. A nyelvi tények tisztélete egyszersmind arra is kötelezi, hogy pontosan szótározza nemcsak a román köznyelvben századok óta elterjedt magyar elemeket, hanem azokat is, amelyek csak Erdélyben s esetleg annak is csak egyes vidékein járatosak. Ezáltal Klein még a ,,Lexicon Budense“ végleges kidolgozásánál is jóval becsesebb adalékokat nyújt a magyar művelődés XVIII. századi befolyásár\ak és az akkori magyar-román nyelvi érintkezéseknek pontosabb ismeretéhez. Klein szótára segítségével egyszerre történeti távlatot nyernek olyan tájnyelvi magyar elemek is, amelyeket eddig csupán egészen újkeletű nyelvjárási gyűjtésekből ismertünk. ■ RÖVIDÍTÉSEK. A. — Arad m: AAF. = Anuarul Arhivei de Folklor. Cluj (Kolozsvár), 1932—. Adelung = J. Chr. Adelung: Grani-matisch-kritisclies Wörterbuch dér Hochdeutschen Mundart. I—IY. Wien, 1811. AECO = Archivum Europae Centro-Orientalis. Budapest, 1935—. AF. = Alsófehér m. AIIN. = Anuarul Institutului de Istorie Naţională. Cluj (Kolozsvár), 1922-. ’ alakv. = alakváltozat. Álexi, Gramm. = Grammatica Daco-Romana sive Valachica . . . opera et studio Joannis AJexi. Viennae, 1826. Al-George = Al-George Flórián: A Felső Nagy-Szamos völgj^ének román nyelvjárása. Budapest, 1914. ALR. = Atlasul Linguistic Román. Cluj (Kolozsvár), 1938—. ALRM. = Micul Atlas Linguistic Român. Cluj. (Kolozsvár), 1938—. An. Bán. = Dictionarium Valachico-Latinum (vő. Drăganu: DR. IV, 109—160). Fényképmásolata az ÉTI. könyvtárban. A lapszámok az eredeti kézirat szerint s . nem G. Creţu kiadása nyomán. Antipa, Pese. = Gr. Antipa: Pescăria şi pescuitul în România. Buc. 1916. Acad. Rom., Publ. Fondului Y. Adamachi. T. VIII, No. XLVI. AP. = Anton Péter, naszódi születésű bölcsészhallgató szól/eli közlései szülőhelye nyelvjárásából. At. = Alaktan. B. = Bihar m. BA. = Balkan-Archív. Leipzig, 1925—, Barac, Hal. = I. Barac: O mie şi una de nopţi saü • Halima. Braşov (Brassó), 1886—8, I—VIII. Barbul = Barbul Jenő: Az avasvidéki nyelvjárás. Budapest, 1900. Barbul J. = Barbul János remetemezői (Sztm.) születésű g. kát. teológus szóbeli közlései szülőhelye nyelvi járásából. Bărbier de Meynard = Bărbier de Meynard: Dictionnaire turc-franşais. Paris, 1881-88. Barcianu = S. P. Barcianu: Dicţionar român-german. Sibüu (Nagyszeben), 1886. ■ Bariţiu, Cat. ca Ív. = Catechismulu calvinescu inpusu clerului şi poporului romanescu sub domnia prin-cipiloru Georgiu Rákóczy I—II. Sibiiu, 1879. Bart'al = A. Bartal: Glossarium mediae et infimae Latinitatis Regni Hungáriáé. Budapest—Leipzig, 1901. BD. Ţig.1 = Ţiganiada séu Alexandria aí’ ţigănâscă scrisă ... de . . . Ioan Budai Deleanu, ér acum din nou scósa ... de V. O. Braşov (Brassó), 1900. BD. Ţig.2 = Ioan Budai-Deleanu: Ţiganiada. Publ. ín forma definitivă din 1800—1812 ... de Gh. Cardaş. Buc. 1928. Bék. — Békés m. Bellosztenecz = J. Bellosztenécz: Ga-zophylacium. Zagrabiae, 1740. X Benkő-Coteami = I. Coteanu: Prima listă a numelor româneşti de plante. Buc. 1942. [Benkő József 1783-i növénytani szójegyzékének új kiadása], Berneker, EtWb.= E. Bemekor: Sla-visches Etymologisches Wörterbuch. Heideíberg, 1908.—. BH. = I. Bianu—N. Hodoş: Bibliografia románéscá veche. I—II, III. 1—2. Buc. 1903—12. BHS. = I. Bianu—N. Hodoş—D. Si-monescu: Bibliografia românească veche. III. Buc. 1912—36. Bichigean, Colinde = G. Bicbigean: Colinde dintr’un colţ de graniţă. Naszod-Năsăud. 1942. Bîrlea = I., I Bîrlea: Balade, colinde şi bocete din Maramureş. Buc. 1924. II., Cântece poporane. Descântece, vrăji, farmece şi desfaceri. Buc. 1924. BL. = Bulletin Linguistique. Paris— Bucarest, 1933—. Blédy, Infl. = G. Blédy: Influenţa limbii române asupra limbii maghiare. Sibiu (Nagyszeben), 1942. BN. = Beszteree-Naszód m., Bobb = I. Bobb: Dictionariu rumanesc> lateinese si unguresc. I—II. Cluj (Kolozsvár), 1822—23. Boceanu, Glos. = I. Boceanu: Glosar de cuvinte din iud. Mehedinţi. Buc. 1912. ’ bolg. = bolgár BPhil. = Buletinul Institutului de Filologie Română „Alexandru Philip-pide“. Iaşi, 1934—. Br. = Brassó m. Breazu, Pov.= Povestitori ardeleni şi bănăţeni până la unire. Antologie . . . de Ion Breazu. Cluj -(Kolozsvár), 1937. Brenndörfer = Brenndörfer J.: Román (oláh) elemek az erdélyi szász nyelvben. Budapest, 1902. Brückner = A. Brückner: Slownik ety-mologiczny jţzyka polskiego. Kra-ków, 1927. " Búd. Poezii pop.= T. Búd: Poezii populare din Maramureş. Buc. 1908. Caba = Caba Vazul: Szilágy vármegye román népe, nyelve és népköltészete. Bécs, 1918. Candrea, PŞeh.= I. A. Candrea: Psaltirea Şcheiană comparată cu celelalte psaltiri traduse din slavoneste. Buc. 1916. ’ Cantemir, Hr.= D. Cantemir: Hroni-cui vechimii a Româno-Moldo-Vlahilor. Operele, VIII. Buc. 1901. Cartojan, Fiore di virtîi = N. Carto-jan: Fiore di virtu în literatura românească. Buc. 1928. MSL. III. sor., IV. Ciauşanu, Vâlcea = G. F. Ciauşanu: Glosar de cuvinte din jud. Vâlcea. Buc. 1930 MSL. III. sor., V. Ciauşanu—Fira—Popescu = G. F. Ciauşanu—G. Fira—C. ÎI. Popescu: Culegere de folklor din jud. Vâlcea. Buc. 1928. Cihac = A. de Cihac: Dictionnaire d’étymologie daco-romane. I—II. Francfort, 1870—79. Cipariu, Princ.= T. Cipariu: Principia de limbă şi de scriptură. Blasiu (Balázsfalva), 1868. CL.= Convorbiri Literare, Iaşi (később Buc.), 1867—. Clemens, Wb.= A. Clemens: Ivleines walachiscli-deutsches und deutsch-walachisehes Wörterbuch. Hermann-stadt-Ivronstadt, 1823. Coman, Gl. dial.= P. Coman: Glosar dialectal. Bucureşti, 1941. Acad. Rom. MSL. III. sor., IX. Coman, Margine = St. Coman: Leru-i Doamne. Colinzi adunate din satul Margine-Bihor. Cluj (Kolozsvár), 1938. Conea, Clopotiva = Clopotiva. Un sat din Haţeg. Monografia sociologică întocmită de echipa regală studenţească 19/935 sub conducerea lui Ion Conea. I—II. Buc. é. n. Costin, Gr. băn. = Costin: Graiul bănăţean. 'Timişoara, 1926. — 2. kiadás: Tumu-Severin, 1934. XI Cs. = Csík ni. Csőn. = Csanád m. Csűry, SzamSz.= Csűry B.: Szamos-háti Szótár. I—II. Budapest, 1935—30. v CzF. = Czuczor G. — Fogarasi J.: A magvar nvelv szótára: I—VI. Pest, .1862-74.” DAcR. = Dicţionarul Limbei Române. Acad. Rom. Bue. 1913—. Damó = Fr. Damé: Nouveau diction-naire roumain-frangais. I—IV. Bu- -carest, 1893—5. Dat.=T)atoriia cetăţenilor. Buda, 1805. DEnc.= I. A. Cándrea-Gh. Adamescu: Dicţionarul Enciclopedic Ilustrat „Cartea Românească". Buc. é. n. Densusianu, Haţeg = O. Densusianu: Graiui din Ţara Haţegului. Buc. 1915. Densusianu, HLR. = O. Densusianu: Histoire de , la langue roumaine. I—II. Paris, 1901—1938. Diac. L; Gramm.= C. Diaconovici— Loga: Grammatica românească. Buda, 1822. Diac. L. Ort.= C. Diaconovici—Loga: Orthografia sau dreapta scrisóre. Buda, 1818. Dimitr.= J. J>]inizQÚxav Mt'iyn Afţixor rrjg cJ_i>.Xrji'iy.rfg y).ioaafig. ^A&iirni, 1936. D;: j4eSixiir l'l.l.rvnyn},-hxóv.3 Athénes, é. n. (1909.) Vük = Vuk St. Karadschitsch: Lexicon Serbico-Germanico-Latinum.3 Belgrádi, 1898. Weigand, Bük.—Beşs. = G. Weigand: Die Dialekte dér Bukowina und Bessarabiens. Leipzig, 1904. Zorea, Vlădeni = I. Zorea: Monografia comună Vlădeni. Sibiiu, 1896, Egyéb jelzések. * fiiinján: A sor közepén levő kis'csillag után Molnár János bejegyzése következik. Ha utána, ugyanazon szótári cikkben, ismét Klein szövege olvasható, Molnár János bejegyzését a végén hasonló csillag zárja le, illetve választja el a következő szavaktól. 383°: A 386. 1. után Klein eltévesztette a lapszámozást, illetve újra kezdte 367-től. A 367°—386° lapszámok erre a részre utalnak. < ): A kéziratban kihúzott szó. [ ]: A kiadó megjegyzése vagy betoldása. I. A SZÖTÁR KÉZIRATA ÉS ANNAK SZERZŐI. 1. A kézirat leírása. Klein (Clain, Micu-Clain) Sámuel szótárírási terveiről az első említést nem ő maga, hanem a brassói Tempea Radu tette, 1797-ben megjelent román nyelvtana előszavában. Tempea az •erdélyi románság legtanultabb férfiainak Molnár (Molnár) Jánost, a kiváló -szebeni szemorvost és KI eint tartotta; az utóbbinak munkásságával kap--, -csolatban nemcsak 1780-ban Şincai (Sinkay, Sinkai) Györggyel együtt .kiadott nyelvtana jelentőségét méltatta, hanem megemlékezett Kleinról jnint szótáríróról is, azt óhajtván, bárcsak minél hamarább valósítaná meg ilyen irányú elgondolásait: „Dumnezeu după direptaté sa să-i întărescă! spre a puté aduce şi Lexiconul românesc care l-au început (cu multă strădanie) la deplina săvârşire . . ,“1 - Hét évvel később Şincai, ismert önéletrajzi elégiájához fűzött jegyzeteiben, részletesen méltatta Klein munkásságát s megemlítette szótárírói tevékenységét is, azonban nem a jelen kiadásban közzétett románlatin (magyar-német) szótár, hanem csak a latin-román rész alapján. .Klein művei közt ugyanis itt a „Dictionarium Latino-Valachico-Hungarico-Germanicum“ szerepel, még pedig a következő megjegyzéssel; „Iám expetitur ad typos a Typographia Universitatis Pestanae Btidensi!“2 A következő évben lát napvilágot — ezúttal már Budán, az Egyetemi .Nyomda kiadásában — Klein és Şincai nyelvtanának második kiadása. Ennek előszavában Şincai, Budai (-Deleanu) János szótáránr.k méltatása után, a következőket'írja: „Alterum Dictionarium composuit praelaudatus Reverendissimus Klein, quod in quatuor linguis, h. e. Vals chica,. Latina, Germanica, Hung&rica brevi lucem £ spiciet".8 1 B. Tempea, Gramatica românească. Brassó, X797. Előszó (vő. Biánu-Hodos "JBibl. rom. veche II, 397). * 2 L. Nagj^ de Peretsen, Orodias. Magno-Varadini, 1804. I, 207. Ugyanezen ■évben mindkét részről együttesen szól s egyben azok szoros összetartozását is kidomborítja Engel: „Dér gelehrte Basilit in Blasendorf, Herr Sámuel Klein . . . ist jetzt nielit nur mit dér Herausgabe eines walachisch-lateinisch-ungí-iscH^deutschen und lateiniscli-walachisch-ungrisch-deutsclien Lexikons beseháftigt, sondern hat auch selbst Annales Principum Transalpinorum et Moldavicorum ausgearbeitet/1 (Geschiohte umusor > umsor > unsor (vö. — * * * * Molnár) > uşor > uşor.15 ■ Érveink — amelyeknek számát könnyen szaporíthatnék — meggyőznek tehát arról, hogy délerdélyi, sőt pontosabban szebenmegyei, románul, magyarul, németül egyaránt tudó, orvosi műveltségű, de a nép orvosi terminológiáját okosan felhasználó, intelligens társszerzővel van dolgunk. Ha most mindehhez a fentebb említett írásszakértői véleményt is hozzávesz-szük, szükségszerűen Molnár János közreműködésének feltevéséhez jutunk. Ilyen körülmények között tehát nem is egy, hanem két szerzőnek életéről kell röviden számot adnunk,16 különösen azon mozzanatok kiemelé- 15 A denazalizáció lehetőségét a havaselvi uomişor változatok is igazolják <750, 805). . “ " . 16 A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Románná G. Klára megállapítása szerint szótárunk egy harmadik kéz nyomát is őrzi (vö. 7. sz. melléklet). Ettől származik a 36—48. lapok német és magyar értelmezése, ahol a német rósz a magyar elé kerül, valamint nehány magyar szó bejegyzése másutt is, pl. a 84. és 86. lapon. Ezen szórványos adatok bejegyzője feltétlenül azonos a 36—48. lapokon felbukkanó kézzel. A két írás azonossága különösen az m és n betűk alkotásánál szembetűnő. Az m első betűszára boltíves, a másik kettő hegyes; az első betűszár nagyobb, mint a másik kettő; a két első szár szorosan egymás mellett fekszik, a harmadik kissé távolabb. Az n betű első szára szögletes, a második rövidebb és alsó vége „girlandos11, kissé felemelve. Egyforma a t betű képzése is; a felmenő és lemenő szár nem olvad egybe, nincs áthúzás, viszont alul kis hegyes horgot látunk. E harmadik beírót, sajnos, nem tudjuk meghatározni; írásszakértőnk Molnárnál csekélyebb műveltségű, tanító-féle szerzőre gondol. Megjegyzendő még, hogy a harmadik szerző a román szövegen semmiféle változtatást sem eszközölt (talán nem is tudott románul?). sével. amelvck szótárunk szempontjából valamely fontossággal látszanak bírni. Nem teljes életrajzi összefoglalásra törekszünk tehát, hanem olyanra. ,1 mólra két szerzők szókincsének összetevőit megmagyarázza és — ameny-nvire a kutatás mai állapotában lehetséges — helyes világításba he] vezi. 2. Klein Sámuel életrajza. Klein Sámuelnek, az. erdélyi triász legidősebb tagjának mindeddig nincsen a inai tudományos igényeket kielé-•_í:ő életrajza. Şincai és Maior mellett Kleinnak. az úttörőnek élete és müvei félhomályban maradtak, poros kézirattárak rejtőkébe vártam s talán éppen ezért vette körül annyi félreértés és megrögzött tévedés az. erdélyi román tudományos élet kezdeteit. Ezt a mellőztctést már Şincai a legteljesebb önzetlenséggel igyekezett ellensúlyozni.17 szavainak azonban ki'vés foganatja lett. s az egyetlen vázlatos életrajz, amely ('iparin18 és Moldovait I. M1!l adatainak felhasználásával Klein működését összefoglalóan méltatta, közel hetven évvel ezelőtt íródott.20 Ami azóta megjeleni. nem sok. l’âcli.ş inti néhány adalékán kívül21 csupán Torga22 és l’ast ii23 életrajzi áttekintése érdemel említést. Ezenkívül nagyfontosságú még lladu J.-nak fentebb említett adatközlése,'-'1 amely éppen Klein Ii'lo]ÓLriai tevékenységére vet élénk világot.25 Klein Maniu. báró Klein János Ince püspök unokaöccse. 17i;i m effmns calumniator Monachos, nliosque Kitus nostri, et Cientis noftran limniin■> nide-. idiotas, otiofns, ignavos, hebetes, et inidoneos effe colendis Bullis Arliliii-. i't ScientiisM — et ideo indignos aeitimatione, favore, et gratia Kegis, I’ro-i'ciiini i'l Patriae!!" Orodias, J. 20!). " T. Cipariu. Acte şi fragmente, Blaju, 1855. I. M. Moldovan, Documente pentru biografia lui S. Klain. Archivu pentru filologia şi istoria, sz. 1S70 âjir. 20, 3.rt. sz. 18711 máj. 25, üli. sz. 1870 júl. f>, .'Î7. sz. I S7II aug. 20. •" 1. 1! ia im. Yiet i'a si act ivit a tea lui Maniu Samui] u Micul u, alias Cin in de Sadu, Annalile Soc. Academici- Kom. 1871), IX. Bucurcsei, 1870. 7!)—10!). 1. ModriL'an- — Z. I’âclişanu, Cum a apărut Biblián lui C'lain, (Cultura Creştină ^ HI ( I !* 1SI). 9t>—102: Z. I’iiclişaini. Klein concurent la episcopie» unită a Ornzii .Mari. I . o. \ III (1!> 1!)), 1114—IU!), Z. I’âclişanu, Din istorica Dicţionarului de Buda I raii'ilvaiua LII (1921). 2(10—2(i9: Z. Pâciişunu, L'a vec.hiu proces literar (Kelaţiilo lui I. Hol. cu S. Klein, (;)]. Şincai si I’ .Maior). Acad. Kom. MSI. III. Tom. XVI, 12 (cs K-v. l'utid. Keg. 19M5—11. 87—121). -- X. Ior”a, Istorica literaturii romíné din secolul XVIJI. Bucurest i, 1001. II. 1(>] —19.). Musodik. de Kleiiii-a vonatkozólag teljesen válto/.atlan kiadása I9.'i.‘i-ban Jelent III' ‘LT (Vii. még 7— -S. j.). " C. 1’ascu. i. m.. 105—145. -1 Vo. fent el )1>, (i. j. -- A/ utolsó évek közleménveire nézve vö. Kevue de Transylvnnie, 111(1 9.'I7). 2SIÍ. ‘ -r A család n'-L'i neve kétségtelenül Micri vagy Micul; pontosan tisztázandó lenne azonlian. mikor történt a névnek németre fordítása. Véleményem .szerint, a iievc-ere a püspök lmrói rangra emelésével, illetve a Klein-család 1735 okt. 20-ról keltezett iieinesj levelével áll kapcsolatban (vö. Kempelen B., Magyar nemes családok, \ 1 [191.1], (ifi). Annyi bizonyos, hogy Klein Sámuel magát solia jUic»-nak nem irta Pál püspök szemináriumában nevelkedett. Igen korán, 1762 októberében belépett — nagybátyjának kívánsága szerint — a bazilita-rendbe s mivel -„mint egykor Szent Sámuel", semmiféle szeszes italt nem kedvelt , szerzetesként a Sámuel nevet nyerte.27 Minthogy a sok böjtölést és a nehéz munkát, amire Áron püspök növendékeit szoktatta, nehezen bírta, egyelőre nem küldöttek magasabb tanulmányokra. Már Balázsfalván azonban tanáraitól sok hasznos ismeretet sajátíthatott el: Ézsaiás (Isaia din Simcel) szerzetes, aki Kievbcn tanult és Szent Gergely látomásait fordította, a románság ortodox múltja felé terelte figyelmét, vagyis azon kultúrörökség felé, amely az unió álarca alatt természetesen tovább élt Balázsfalván is; a nagytudású Cotorea Gerontíus, aki Nagyszombatban a jezsuiták növendéke volt. a magyar humanizmus hagj'ományait s a jezsuita nevelés széles látókörét közvetítette feléje,28 s végül legkedvesebb tanára, a szintén Nagyszombatban nevelkedett Maior (Maier, Maer) Gergely már megjárta Bécset s onnan bizonyára nemcsak könyveket hozott a balázsfalvi könyvtár számára, amelynek első könyvtárosa volt, hanem átplántálta oda a felvilágosodás szellemét is.29 Maior volt Balázsfalván a grammatica és svntaxis tanára,30 tehát Klein tőle nyerte nyelvészeti alapfogalmainak ismeretét is. Ezenkívül figyelemreméltó, hogy Maior volt az, aki, Aaron püspök útmutatás^ nyomán, az imitusok közül elsőnek ismerte fel a szótárírás nemzeti fontosságát s már 1750 körül — tehát éppen, akkor, amikor Klein Balázsfalván tanult — szótárírási tervekkel foglalkozott.31 Nincs kizárva, hogy e munkára Kleint Corbea Tódornak Balázsfalvára került kéziratos szótára is ösztönözte.3^ ii hi, lmnem rendesen a Sámuel Clain de Sad aláírást, használta. A családnak a moldvai Movilű-osaláddal való rokonsági kapcsolatai valószínűtlenek (vö. Cipariu, Acte şi fragmento 105). Miír Bianu erősen kételkedett bennük (Vieti’a 80), Iorga és Pascu , meg sem emlékezik róluk. 27 Az Istoria Românilor IV. részéből az idevágó részeket idézi Iorga, i. m.'-1<Í8 és Pascu, i. in. 117. -8 Klein kéziratos román történetében igen melegen emlékezik meg Cotoreáról, dicséri nagy tudását és gazdag munkásságát az egyházi irodalom terén. ..Pociü întru adevăr să zie ■— jegyzi meg végül ■— că era El cel mal învăţat atunci în tofc clerul românesc din Ardei (Istoria Românilor, IV. 258. Nagyváradi g. kát. püspöki könyvtár. 70. sz. kézirat). Cotorea kéziratos műveit, (Despre schismaticia Grecilor. I’artea II., Despre articiiluşurile cele do price. Sâmbâta-Mare, 174G) a balázsfalvi könyvtár őrzi (Manciiilea, i. m. 52., 90. sz.) Jelentőségéről Id. Tóth Zoltán : Cotorea Geroiitins és az erdélyi román nemzeti öntudat, ^bredóse, Hitel, 1944, S4-95. 10 Már Bianu megjegyezte, hogy a fiatal Klein „erá nutritu eu ideile Episcopului Gregoriu Maior" (Vioti’a 107). 1 30 Ld. Bobb J. önéletrajzát, Acte şi fragmente, 23. Könyvtárosi működéséről: i. m. 92, valamint Şt. Mnneiuleu, Biblioteca centrală din Blaj. Blaj, 1939, 5. 31 Cipariu Maior egyik levelére hivatkozik (Acte şi fragmente 224), ezenkívül azonban Maior o téren kifejtett munkásságának, sajnos, semmi biztos nyoma nem maradt. a: 10 nagy kéziratos szótár szerzője egészen bizonyosan „Todor Corbea“, amint magát miivé végén megnevezi (vö. Göbl, Szót. 5), tehát Iorgának semmi joga ama kijelentésre, hogy a szerzőt „unii, fără nicittn argument, au voit să-l identifice cu Corbea" (Ist. lit. rom. XVIII,2 287). Corbea szótárát Klein is láthatta, noha csak ennyit jegyez meg róla: „Theodorus Lexicon latino-valachicum scripsit“ (Instrucţiunea publică, II, 72). Klfogadhatatlan tehát Maneiulea ama nézete, amely szerint Corbea szótárát csak I. Micu—Moldovaiul szerezte volna meg a balázsfalvi könyvtár számára, a XIX. század második felében (i. m. 30). Annvi bizonvos, hogy Klein nagyon vonzódott általános rokonszenvnek «■rvendő tanárához, s bizonyára érzékeny veszteség volt számára, mikor ]7ii4-ben Maiort elfoglak és Munkács várába zárták, ahonnan azután 1771-ben .József trónörökös szabadította ki.33 Ivlein szorgalmát és tehetségét, azonban többi felettesei is méltányolták; 17(i4-ben Rcdnik Atanáz, az. új püspök. Kleint 19 éves korában szemináriumi prefektussá nevezte lei, majd a következő évben már .,eelesiarhu“ és csakhamar .László Filotheussal és JJarabant Iunáccal. a jövendő nagyváradi püspökkel együtt szentszéki iilnök.34 17(it;-tól egyébként a Szentháromság-kolostor szerzetesei között' fnL'lal helvet, de — mivel időközben egészsége helyreállt — most' már tanulmányai folytatására is lehet gondolni. 17(i(i-ban elnyeri, Pop Istvánnal együtt. a bécsi Pazmaneuin egyik ösztöndíjas helyét s egészen 1772-ig ott. folytat teológiai és filozófiai tanulmányokat. Első bécsi tartózkodásáról sajnos keveset tudunk: sejthetjük azonban, hogy már ezidőben Klein'nem- — S. 3' Klein egyik müvében ..împărăteasa şi împăratul11-! említ (Istoria biserieeaseă, 1 - M, de már Hianti helyesen követ keztetet t ebből a t rónürökösre, u későbbi 11. Józsefre (Vieti'a SÍ’). •s Maiort eredetileg Cábornak hívták és Tasnádszarvad községben (Szilágy, akkor Közeps/.olnok megye), papi e.-aládból született. \'ö. Cipariu, Acte şi fragmento 1 —' Szülőföldjéhez nagyon raga-zkodot t: nemcsak vizitációs kőrútjai bizonyítják ezt, de a szülőfalujában emelt templom i^. Végrendelet ében az utóbbiról így emlékezik meg: „Ium ego in Silvania >olo quippe natali meo nominantur Tusnad-Sz.arviid (!) Io minden faluban szentbeszédet tartott és sok ortodox románt áttérített fi görög katolikus vallásra. Kleinnak ezen, Északerdélyben tett utazásait -általában nem szokták figyelemre méltatni, pedig kétségtelen, hogy azok reá, különösen nyelvi szempontból, mély hatást gyakorolhattak. Aligha tévedünk, ha feltesszük, hogy azon északerdélyi és szilágysági táj szavak, amelyeket szótárában találunk (vö. 188. 1.), ezzel az utazással állanak kapcsolatban. Nem lehetetlen, hogy éppen Maior, aki, mint láttuk, maga is .szótárírásra gondolt, ösztönözte Kleint a népnyelv gondos megfigyelésére. Efféle adatgyűjtést egyébként Klein Balázsfalvának mindenfelől össze-sereglett diáksága körében is végezhetett ; ez azonban még nem értetné meg nála, Délerdély szülöttjénél, bizonyos szilágysági elemek erős kidomboro-dását. Ezenkívül azonban más nyomát is találjuk annak, hogy Klein ebben az időben, a 70-es évek derekán, Maior támogatása mellett nyelvi stúdiumokkal foglalkozott. Mint ismeretes, 177,9-ben ismét Becsbe ment, s ott kiadta nyomtatásban megjelent latinbetűs imádságos könyvét (Carte de rogacioni pentru evlavia hornului chrestin). E könyv jelentette az első tudatos állásfoglalást a magyaros helyesírásúromán szövegekkel szemben, s egyszersmind a helyesírásban is kifejezésre jutó latinos irány első megnyilatkozása lett. ,Ííem valószínű, hogy e művet Klein közvetlenül megérkezése után már Becsben írta volna, hanem azt kell feltennünk, hogy annak kéziratát Báláz sfalvár ól készen vitte magával. Ha pedig így van, akkor kétségtelen, hogy Klein etymologizáló, latinoskodó helyesírása lényegében véve már Balázsfalván, Maior támogatása mellett, kialakult. Ezzel pedig a latinos irány gyökerét Bécsből — ahová eddig helyezték igazi szülőtalajára, Balázsfalvára vezettük vissza. Még tovább is mehetünk. A latinos irány természetszerűleg alapos latin kultúra folyománya, s a helyesírás vissza-latinosítását az vállalhatja a legnagyobb sikerrel, aki latin nyelvi kérdésekben maga is járatos volt. Láttuk, hogy Klein nyelvi érdeklődését eredetileg Maior Gergely keltette fel, ő azonban, mint tudjuk, 1764-ben katedrájától, megválni kényszerült. Eszméi azonban aligha mentek feledésbe; utóda, Bobb, aki a kolozsvári jezsuitáknál alapos latin műveltséget szerzett, szintén a latin-román nyelvi kapcsolatok elmélyítésének és érvényre juttatásának híve volt, s még inkább az lehetett a Bobb rövid működése után következő grammatica-professzor, A áron Jakab, aki akkor tért haza Rómából.39 Ha emlékezetünkbe idézzük, milyen érdekes naplót vezetett Aaron római -élményeiről — valamennyi erdélyi román pap közül csupán benne volt némi érdeklődés Rótna történeti és művészeti szépségei iráni’!40 —, akkor lehe- templum satis commodum super corpora majorum meorum inibi requiescentium Deo juvante posuerim totum e solido, sed per adversas mihi nimium difficultates nondum id plene uti intendebam perfecerem . . . idcirco eum in finem relinquo ipsi templo aureos Cremnitz centrum viginti" (Cipariu, i. m. 45). Kleinnal való kapcsolataira jellemző Klein egyháztörténetének Maiorra vonatkozó részlete (id. Ciparin: i. m. , 125—9). 89 Iorga, Ist. üt. rom. ín sec. XVIII., II., 414. 40 Naplójáról, erről a jellegzetesen XVIII. sz.-i „Omniarium“-ról ld. Gáldi L., Magyarok és románok-. Budapest, 1944, II, 407—8. 11 tétlen fel nem tennünk, hogy Maior Gergely úttörő munkája után Aaroir tartotta ébren Balázsfalván a latinitásnak azt a termékeny szellemét,, amelv végül is Klein latinos írásmódjában nyilatkozott meg. Klein tehát, nyilván Maior ösztönzésére, ismét Béesbe került, mintegy azért, bogv ott Şincf ival együtt népszerűsítse a balázsfalvi körben kialakult ..dákoromán'1 gondolatokat, amelyeknek a felhajnalló jozefinizmus, kedvezni látszott. Már ekkor megnyilatkozik azonban az első unitus toll-fiírhatók szükségszerűen polihisztor-jellege. Hiába tölt be Klein Becsben elsősorban egyházi és pedagógiai jellegű tisztségeket — 1779-ben a Szent Borbála-kollégium lelkiatyja, 17S0-ban ,,epliemerius“, 17Sl-ben pedig a kollégium prefektusa —, hiába jelentet meg gyors egymásutánban két egyháztörténeti tanulmányt,'11 működésének igazi lényegét már a nemzeti tudományok művelése alkotja; amint Bianu mondja: ..Klein éjjel-nappal megfeszített munkával dolgozott történelmi és nyelvészeti téren". ',2-E munka eredménye egyrészt a ..De origine Daco-Romanorum“ című tanulmány, amelyet már az ..Elementa linguae Dacó-Romanae sive Valachicae“ első, bécsi kiadásának (1780) előszava említ, másrészt pedig maga az ..Elementa“. Ívkin latinbetűs, etymologíkus helyesírási! nyelvtana, amely — mint ismeretes — Şincai átdolgozásában jelent meg. Nagyon valószínű, hogy ennek eredeti fogalmazványa, amely sajnos, nem maradt fenn, szintén 177Í) előttről, Balázsíálváról származik, s Becsben Şincai csupán bizonyos simításokat végzett rajta. S mivel Şincainak éppen e bécsi évek (1779 — 80) jelentik egyik legtermékenyebb anyaggyűjtő korszakát.43 lehetetlen fel nem tennünk, hogy Klein történelmi dokumentációjának44 javarésze szintén ebből az időből származik. Klein esetében e bécsi tartózkodás sokoldalú kihasználása annál bizonyosabb, mert számára sem azelőtt, sem azután nem nyílt ilyen előnyös alkalom könyvtári kutatásokra; Klein ugyanis nem fordult meg sem Kolozsvárt, sem Nagyszombatban vagy Rómában,, s Budán is csak élete alkonyán tartózkodott, tehát a könyvtári munka szempontjából vele kapcsolatban számításba sem jönnek mindazon helyek, ahol Şincai változatos élete során évekig dolgozhatott. Itt vetjük fel mellékesen azt a kérdést, vájjon kutatott-e Klein a 80-as évek végétől kezdve 11 Dissertatio canonica de matrimonio. Vindobonae, 1781; Dissertatio do-jejuniis (Jraecae orientalis ecclesiae. Vindobonae, 1782. Az utóbbinak kézirata Kalázs-falván van (ins. lat. 12. sz., vö. Manciulea, i. ni., 08). 12 Bianu, Vieti'a 8H. 43 Ismeretes az önéletrajzi elegia idevágó részlete: Urbe redux annum iubeor remanere Viennae, Xatalis Socio regne petente Soli. Hic Methodum didici, Canones, et lura per annum, Et sum scrutatus plurima Scripta manu. Hic mandata typis legi iioctuquc, diuque, Historiam ut Dacicam condere rite queam. Cornides exacuit stimulis, Benkő, atque Garampi, Fautoremque egit quisque patrocinio. Közölve Orodias. I, ]0-as éveitől kezdve fellendülő könyvkiadói tevékenységéből, mert azt reméli, hogy lassanként egyéb általa fordított és átdolgozott művek is napvilágot láthatnak. Húsz éven át ő marad Balázsfalva legtermékenyebb 411 Klein Balázsfalván őrzött kéziratai közül ebből az időszakból származik Nagy Szt. Vazul műveinek fordítása (1780. 17. sz.), Baumeister Logikájának román átdolgozása (1781. 119—120. sz.), Claude Fleury egyháztörténetének fordítása (1782—3. 122—125. sz.), stb. 1782 ápr. 2-án Klein Dragoş Mózes nagyváradi püspöknek a következőképen számol be fordítói munkásságáról: „Ego hic (tehát Bécsben) existens aliquós libros in lingua Valachica conscripsi, ut etiam populus noster aliquando erudiatur, sunt autem majoris notae sequentes: Theologiae tractatus de revelatione, De Trinitate, Instructio poenitentis, Dissertatio de matrimonio, Ius naturae et Ethica, Logica, Historia schismatis Graecorum, et Conóilii Florentini, S. Ioannis Damasceni Historiam (!), Barlaam et- Iosophat et de orthodoxa fide, Belisarius, Thomae a Kempix, S. Dorothei doctrinas, Aritmetica et plurcs alii libri fcunt“ (közli Radu, Doi luceferi 35—G). Ld. még Şincai életrajzi jegyzetét (Orodias I, 208). ^ J6 SzoT’intünK feltétlenül figyelemreméltó az a körülmény, hogy Bobb sohasem tartózkodott hosszabb ideig Bécsben; 1777-ben mindössze négy napot töltött vendégként a Pazmaneumban, amikor Pozsonyból kirándulást tett a császárvárosba (ld. önéletrajzát: Cipariu, Acte şi fragmente, 21—31). 1 47 Aligha ítélik meg helyesen az ellentétet Bianu (Vieti’a S6) és Papiu—Ilarianu, ■Şincai életrajzírója (Şincai 18), amikor egybehangzóan ezt írják: „pre când acestu-a cerea a viri in bosírica română innovaţiuni latine, ei apperau cu insuffletire vechielo datine allé beséricei orientali". Az összeütközések okairól ld. még A. Densusianu, Cauzele persecuţiunilor lui S. Micul, Gh. Şincai şi P. Maior. Revistă,critică-Iiterară, II (1894), 145—161 és Z. Pâclişanu, Un vi. chiu proces literar. Relaţiile lui 1. Bob eu lS. Klein, Gh. Şincai şi P. Maior. Rev. Fund. Reg. II (1935), 7. S7—121. <5yulafehérvárt, a híres Batthyányi-könyvtárban? Tekintettel gyulafehérvári tartózkodásainak rövid voltára s az 1788-i osztrák-török háború idején uralkodó légkörre, e kérdésre alig adhatunk igenlő feleletet.45 A termékeny bécsi évek után 1783-ban Klein ismét Balázsfalván van. ~Űj világot talál a küküllőmenti városkában: nagy pártfogója, Maior, már egy évvel hamarább, előrehaladott korára hivatkozva, lemondott püspöki székéről, s utódja nem Szaltsvai Sándor, a Szent Borbála-kollégium ,,ephemerius“-a lett, akit Klein ajánlott, s nem is Darabant, akire a szavazás alkalmával a legtöbb votum esett, hanem a legkevesebb szavazatot nyert, de a bécsi kormány kegyeit élvező Bobb János. Alighanem e választás viharai magyarázzák Bobb éles ellenszenvét a triász mindhárom tagjával szemben. Ehhez persze hozzájárult az a világnézeti ellentét is, amely a Bécsben nevelkedett, jozefinista kultúrájú fiatal papokat a kizárólagosan' klerikális neveltetésű s csupán Kolozsvárt és Egerben járt Bobbtól elválasztotta.40 Bobb pedagógiai eszményei is egészen mások lehettek, mint a felvilágosultabb Şincaiâi, aki Bécsben külön tanfolyamon készült erdélyi tanfelügyelői hivatására, s azt, amit a népnevelés céljairól hallott, a lehető legrövidebb időn belül igyekezett meg is valósítani. Az elvi ellentétek tehát, amelyeket emberi gyengeségek, féltékenységi és hiúsági érzések még jobban kiéleztek, csakhamar kirobbantak az újításra vágyó fiatalok s a náluk csak néhány évvel idősebb, de lélekben koránál sokkal maradibb püspök között.47 Şincai és Maior ezért vált ki a szerzetesi rend kötelékéből, Kleinnak azonban Bobb gáncsoskodása miatt ez sem sikerült. Klein írói fejlődésének ebben a korszakában működését mindinkább egyházi térre korlátozza; ösztönzést merít Balázsfalvának a XVIII. század (iü-as éveitől kezdve fellendülő könyvkiadói tevékenységéből, mert azt reméli, hogy lassanként egyéb általa fordított és átdolgozott művek is napvilágot láthatnak. Húsz éven át ő marad Balázsfalva legtermékenyebb 45 Klóin Balázsfalván őrzött kéziratai közül ebből az időszakból származik Nagy Szt- Vazul műveinek fordítása (1780. 17. sz.), Baumeister Logikájának román átdolgozása (1781. 119—120. sz.), Claude Fleury egyháztörténetének fordítása (1782—3. 122—125. sz.), stb. 1782 ápr. 2-án Klein Dragoş Mózes nagyváradi püspöknek a következőképen számol be fordítói munkásságáról: „Ego liic (tehát Bécsben) exisl ens aliquos libros in lingua Valaehica conscripsi, ut etiam populus noster aliquando erudiatur, sunt autem majoris notae sequentes: Theologiae tractatus do revelatione, De Trinitate, Instructio poenitentis, Dissertatio de matrimonio, Ius naturae et Ethica, Logica, Historia schismatis Graecorum, et Conóilii Florentini, S. loannis Damasceni Historiam (!), Barlaam et losophat et dc orthodoxa fide, Belisarius, Thomae a Kempis, 8. Dorotliei doctrinas, Aritmetica et plures alii libri íiunt" (közli Radu, Doi luceferi 35—G). Ld. még Şincai életrajzi jegyzetét (Orodias I, 208). 40 SzofintiinK feltétlenül figyelemreméltó az a körülmény, hogy Bobb solmn'-rn tartózkodott, hosszabb ideig Bécsben; 1777-ben mindössze négy napot töltött vendégként a Pazmaneumban, amikor Pozsonyból kirándulást tett a császárvárosba (Id, önéletrajzát: Cipariu, Acto şi fragmente, 21—31). > 47 Aligha ítélik meg helyesen az ellentétet. Bianu (Vieti’a 86) és Papiu- ííhiíiiiiu, .Şincai életrajzírója (Şincai 18), amikor egybehangzóan ezt írják: „pro cúnd n.it cercá a viri in besn'ica română innovaţiuni latine, ci apperau cu insufflo! ire vntiií'-l'; diitino alie beséricei orientali". Az összeütközések okairól ld. még A. Deniiui-iunu, Cauzele persecuţiunilor lui S. Micul, Gh. Şincai şi P. Maior. Revistă criticii-literai/!, II (1894), 145—1G1 és Z. Pâclişanu, Un vn-hiu proces literar. Relaţiile lui I, Hob '-u 13. Klein, Gh. Şincai şi P. Maior. Rev. Fund. Reg. II (1935), 7. 87—121. fordítója.48 Csalódásai s a feljebbvalói részéró'l tanúsított közömbösség: azonban mindinkább elkeserítik; ez időben kezd Klein hosszabb-rövidebb ideig Nagyszebenben tartózkodni — mint később Bobb mondja: „in partibús non unitis diversabatur" — s alább látni fogjuk, hogy e szebeni kapcsolatok nem múltak el nyom nélkül. Klein ekkortájt annyira vonzódik Szebenhez, hogy szeretne ott görög-katolikus plébános lenni, Bobb azo.nban ezt is megakadályozza. S mikor Klein bibliafordítása .számára Balázsfalva és más unitus központok nem tudnak elegendő előfizetőt biz-tosítani, akkor is a szebeni ortodoxok püspökéhez, Adamovici Geraszim-hoz fordul támogatásért.40 ' Klein azonban ez időtájt más erdélyi vidékekkel is kapcsolatba kerül. 1788-ban, II. József török háborúja idején Gyulafehérvár hadikórházához rendelik ki, s röviddel utóbb Nagyváradon látjuk, ahol Darabant püspök mellett kedvezőbb légkört tajál s némi csöndes munkára is alkalma nyílik.5® Nyugtalan természetének azonban nincs és nem is lehet maradása; 1790-ben már Nagyszebenben van, ahol Fleury egyháztörténetének Bécsben kezdett fordítását fejezi be. : ' Klein mind szélesebb körű kapcsolatai természetesen egyre jobban felkeltik Bobb féltékenységét, aki most már kísérletet tesz abban az irányban, hogy Kleint szorosabb szálakkal fűzze Balázsfalvához. 1791-ben létre is jön az az egyesség, amelynek értelmében Klein bibliafordítását 600 forintért a balázsfalvi szeminárium nyomdájának engedi át. Ezen időponttól kezdve Klein a műve kiadásával kapcsolatos munkák elvégzése céljából többnyire Balázsfalván tartózkodik, de Bobbal való viszonya távolról sem zavartalan. Hiába ír Klein Bobbról alázatos és dicsérő hangú, előszót bibliafordítása elé, a féltékeny és hiú püspök nem szenvedheti, hogy Klein előszavaiban más pártfogóinak érdemeiről őszintébben és több melegséggel nyilatkozik. Csak olaj a tűzre az a körülmény, hogy 1794-ben Klein Schanza Venceszláv „Theologia moralis“-át fordítja le s az előszót a váradi püspökhöz, Darabanthoz intézi, aki e studiumot először adta elő Erdély román papnövendékeinek. Bobb ebben sérelmet lát Balázsfalva tekintélye szempontjából, s végül is Klemtől olyan előszót csikar ki, amely hideg udvariassági frázisokkal — ismét Bobb érdemeit magasztalja. Még sértőbbnek véli Bobb Klein eljárását akkor, amikor egyháztörténetét a karlócaiortodox érseknek ajánlja, akit bizonyára bécsi összeköttetései révén ismert meg. Ebben az esetben azután Bobb addig fondorkodik, amíg sikerül neki Klein munkájának kiadását teljességgel meggátolnia. De a bosszúálló püspöknek ez sem elég: Bastasich Jozafátnak, a Szent Borbála-kollégium prefektusának 1784-ből való levélbeli feljelentése alapján51 ifleint most ‘ Ezidőtájt fordított és átdolgozott egyházi műveinek jegyzékét ld. Pascunál, i. m. 108 kk. Balázsfalvi kéziratairól Manciulea, i. m. 50 kk. — 1783-ban kezdi meg az Ószövetség egyes könyveinek fordítását (Cartea Facerii, 74. sz.). 1D Vö. Cultura Creştină, VIII, 99. 50 Ekkor fordítja a Canoanele Sfintelor Săboară című munkát s egynémely egyházatyák írásait (Pascu, i. m. 109—111). 51 Vö. Bianu, Vieti’a 90. A feljelentést kiadta Z. Pâclişanu, Contribuţii la. biografia lui S. Micu—Klein. Libertatea, 1934, 233. ■ ’ 14 egyszerre azzal vádolja meg, hogy túlságosan szívélyes viszonyban áll az ortodoxokkal, sőt egyenesen azt fogja rá, hogy szebeni ortodox püspök akar. lenni. Klein e vádaskodásokra a tiszta lelkiismeret nyugalmával válaszol, azt hangoztatván, hogy az ortodoxokkal azért érintkezik, mert a. schizmatikusokát szeretné eltávolítani a szerb befolyástól és az unitusokhoz. egyre közelebb hozni. Hivatkozik Közép-Szolnok és Kraszna megyében végzett térítőkörútjának eredményeire is és általában szellemes érveléssel domborítja ki a katolikus egyháznak tétt szolgálatait.68 • Bobb kicsinyessége azonban lassanként mégis megtöri Klein egyházi jellegű tevékenységének lendületét. A század utolsó évéiben készül még ugyan egy-két vallásos jellegű fordítása,63 azonban az öregedő Klein mindinkább visszahajlik ifjúsága filológiai ábrándjaihoz, amelyek-felé talán a budai Egyetemi Nyomdában 1797-től meginduló román könyvkiadás is irányítja.54 1 7 9 9-ben ,,Loghica“-ja már Budán jelent meg. A kilencvenes évek derekától kezdve kétségtelenül szótárain is dolgozik, s végre 1801 március 10-én elkészül a román-latin rész. Valószínű azonban, hogy ekkor készen volt már a Páriz-Pápai nyomán mindenesetre könnyebben kidolgozható latin-román rész is.55 Darabant, régi pártfogója sem feledkezett meg róla, s már ez évtől gondolt arra, hogy — mint egykor Maior Gergely Bécsben — úgy most Klein legyen Budán a román könyvek cenzora és korrektora.56 E terv azonban nehezen valósult meg, s ezért Klein szebeni kapcsolatait is egyelőre melegén ápolta; 1802-ben egyik művét szintén Szebenben, Bárt János nyomdájában szerette volna megjelentetni.57 Végre 1804 végén, vagy 1805 legelején Şincai támogatásával és Darabant újabb ajánlása révén Klein mégis elnyerte a budai nyomda cenzori tisztét.58 Mintha érezte volna azonban, hogy nem sok ideje van már hátra, művei kiadását mindinkább szorgalmazta, megjelentette az „Elementa11 II. kiadását, előfizetőkkel tárgyalt, szótára kelendősége érdekében 62 Klein válaszának latin szövegét közölte Moldovan (Archivu, 719—720* 736—7), román fordításban Pascu, i. m. 133 kk. S3 E korból való Fleury egyháztörténetének folytatása (a XI. könyv végéin anno 1799 die 15 Junii Balasfalvae, Pascu, i:m. 110), egy Kempis-fordítás, amelynek első fogalmazványa 1782-böl származik (vö. Gáldi L., AECQ. VIII, 252 kk.), Aranyszájú Szt. János szentírásmagyarázata (155. sz. kézirat Nagyváradon), Nagy Szt> Vazul levelei (179. sz. kézirat ugyanott), stb. 51 A kézirat sokkal régebbi; Klein Baumeister művét még első bécsi tartózkodása idején' fordította le, vö. 39a j. 55 Ennek anyagát és a címszavak sorrendjét ugyanis Klein szinte kizárólagosan Páriz-Pápai szótárából merítette, vö. Göbl, Szót. 26 kk. Feltehető azonban, hogy,.' mint a román-latin résznek, úgy a latin-román résznek is több kidolgozása volt. 58 Klein azonban 1800-ban még semmi hivatalos felszólítást nem kapott; mint Cornelinak írja, „de meo Budam ascensu nihil scio, expecto et ego aliquid scire“ (Radu, Doi luceferi 41). 57 Ugyancsak Szebenben jelent meg, Bárt nyomdájában Klein „Legile firei, Ithicá şi Politicá, sau Filosofiia cea lucrătoare'* (1800) c. műve, valamint „Acathist11-című imakönyve (1801). Az utóbbi helyesírástörténeti szempontból nagy jelentőséggel bír fpö. 32. 1.). A megjelenésre szánt munka: „Statuta sau Legile scaonelor săseşti din Ardeal" (184. sz. nagyváradi kézirat). 68 Corneli 1805 február 4-én üdvözli Kleint budai állása elnyerése alkalmából, vö. Radu, Doi luceferi 42. 15 különböző engedményeket tett.59 s végre 1806 elején eljutott odáig, hogy kiadhatta szótára előfizetési felhívását.60 1806 március 14-én küldte el egyik nagyváradi pártfogójának, a szótárt is szerkesztő Corneli kanonoknak.61 Mindenfelől lelkes bíztatást kapott,62 azonban a szótár kiadására mégsem kerülhetett sor: 1806 május 13-án Klein meghalt Budán, Şincai karjaiban.63 Két nappal később az egyik tabáni templom kriptájában temették el.64 3. Molnár János életrajza. Lássuk mármost, mit tudunk a szótár másik munkatársáról, Molnár (Molnár) Jánosról. Az ő életrajza talán még a Kleinénál is kevésbbé ismert. Lupaş összefoglalta ugyan élete legfontosabb mozzanatait65 és orvostörténeti szempontból többször írt róla V. Bologa,68 azonban filológiai működése máig sincs feldolgozva, s általában nem látjuk még egyéniségét a maga színes, pölihisztori sokoldalúságában. Rövid életrajzi vázlatot közöl róla Iorga és Pascu is,67 azonban a részletkutatást ■ezen sem viszik előbbre. Alábbi összefoglalásunk ezúttal természetesen ugyanazt a célt szolgálja, mint fentebb Klein életrajza: bizonyos támpontokat szeretnénk nyújtani szótárunk adatainak értelmezéséhez. Molnár János szintén Cód (Sad) faluban született, mint Klein, de négy évvel később, 1749-ben. Családi neve eredetileg Phiariu volt, s atyja, Piuariu János (má,s néven „Popa Tunsu“)68 a község ortodox lelkésze. „Popa 59 Szentbeszédei (Conciones) kiadásának tervét Corneli elég hűvösen fogadta, vö. Radu, i. m. 44. Klein szótárainak kedvezőbb visszhangja voltjigaz viszont, hogy a temesvári iskolák igazgatójának kérésére hajlandó volt a román szavakat cirill betűvel is közölni (u. o. 47). Figyelemreméltó, hogy Klein előfizetőket csak Erdélyből, Arad- és Szatmármegyéből, Máramarosból és Bukovinából várt; a többi románlakta vidék szóba sem került. j ' 80 Ld'. az 1—2. sz. fényképhasonmást. 61 „Mitto etiam nuntium et formulare Dictiónarii imprimendi", írja ekkor Cornelinek (Radu, i. m. 57). 62 Már 1805 július 26-án ezt írja Cornolinak: „Quoad Lexicon, quod idioma Yalachicum utrisque apponatur characteribus, multum etiam hie nonnulli gratulantur11 (Radu, i. m. 50). Az előfizetések egyik lelkes terjesztője Angyal György, zalatnai plébános volt; nem egy előfizető feltétlenül magyar, mint Tűri Miklós, Háportoni Miklós, stb. Figyelemreméltó, hogy még Sabbas Remetey, zalatnai „nocturnus vigil" is előfizetett (Radu. i. m. 58). . 63 Şincainak Klein halálára vonatkozó levelét kiadta I. Ardeleanu, XTnirea, _XI, 2. sz. Innen idézi.Iorga, Ist. lit. rom.2 181—2. 04 Bianu szerint a tabáni szerb templom kriptájában pihen, Veress E. viszont a tabáni rórn. kát. templom képét közölte a Boabe de Grâu-ban (III, 598) a következő felírással: „Biserica romano-catolică din Buda (în cripta căreia zace Samnii Ólain) 65 I. Lupas, Doctorul Ioan Piuariu—Molnár. Vieata si opera lui. Acad. Rom. MSI. III. sor. XXI, 053 kk. ' ' 66 V. Bologa, Contribuţiuni la istoria medicinei din Ardeal. Cluj, 1927. 24 kk., további bibliográfiával. Ld. még u. az, Terminologia medicală românească a doctorului Ioan Piuariu (Molnár von Miillerslieim). DR. IV, 383—92.' További újabb bibliografia: Revue de Transvlvanie III (1937), 302—3. 67 Iorga, Ist. lit. rom. în sec. XVIII. II, 286—90; Ist lit. rom. III/l,2 290—4 ; Pascu, i. m. 281—5. 68 Mint a görög-keleti egyház lelkes híve, a bukaresti motropolitával szenteltette fel magát, s ezért Aaron Péter Pál — Klein első pártfogója — haja levágására ítélte. Azóta ragadt reá a Popa Tunsu-név; vö. A. Bunea, Episcopii P. P. Arpn şi Dionisie Novacovici. Blaj, 1902. 183, Lupaş, i. m. 3. Téved tehát Iorga (i. m.- 290) és Pascu (i. m. 282), amikor Popa Tunsu-t Molnár.Tános testvérének vplik. E tévedés forrása P. Maior egyháztörténete (Istoria Bis. Românilor, 111), azonban Iorga legalább Tunsu'1 1760 táján az erdélyi ortodoxia egyik vezéralakja volt; mikor azonban felekezete tagjait 1760 július 17-ére Fráta községbe gyűlésre bívta össze, letartóztatták, s különböző' bántalmazások után Becsbe küldték. Fia viszont, aki ekkor már 12. évében járt, csakhamar felkeltette báró Brucken-thal Sámuelnek, Erdély kormányzójának érdekló'dését, aki eló'bb Nagy-enyeden,69 majd a kolozsvári jezsuitáknál taníttatta, s végül Bécsbe küldötte, ahol Molnár valamennyi erdélyi román közül elsőnek szerzett orvosi oklevelet. . Tanulmányai elvégzése után Molnár Jánost ismét Magyarországon találjuk. Kezdetben a bánsági román határőrezred orvosa, azonban — amennyire hivatása megengedi — érdeklődik a népnevelés kérdései iránt, sőt Lupaş szerint tanítóként is működik. 1777-ben Erdély szemorvosának nevezik ki; amint később nyelvtana címlapján olvashatjuk, „königl. Landes Augen Arzt im Grossíürstenthum Siebenbürgen“. 1781-ben szülőföldje városi központjában, Nagyszebenben telepszik le, s két év múlva egy szász özvegyasszonyt vesz feleségül. Ez időben azonban nemcsak szász kapcsolatait fűzi egyre szorosabbra, hanem a magyar tudományos életbe is belekapcsolódik: első ránkmaradt tudományos közleményei a pozsonyi Magyar líönyvházban magyarul jelennek meg és a moldvai c s á n g ó - m a g y a r o kr a vonatkoznak.70 Molnár ebben az időben is élvezi Bruckenthal legteljesebb bizalmát; a román iskolaügyben benyújtott memoranduma (1782 június 14)71 valószínűleg hozzájárult Şincai iskolapolitikájának eredményeihez, s 1784-ben a kormányzó az Erdélyi Érchegységbe küldi, hogy emberbaráti jóságával és tapintatával megnyugtassa a felizgatott kedélyeket.70 Molnár egyébként kételkedett annak a lehetőségében, vaj jón valóban mindkét testvért Jánosnak hívták-e. ..Tót Ioan?“ kérdezi az id. lap egyik jegyzetében. Á félreértést Pascu egyáltalában nem vette észre. ■ • 69 Molnár nagyenyedi tanulmányainak nyomára Tótli Zoltán talált rá, az Erdélyi Kancellária 296: 1768sz. iratcsomójában: „Juvenem praesentium exhibitorem loannom Molnár, natione Valacbum, Relligioni (!), ritui Graeco adhaerentem, aut, ut vocitari assolent, Schismaticum, in Reform. Illustr. Tran[silva]noram Collegio ad oppidum Xagy Enyed, Inel. Co[mi]t[a]tui Alb. infer, ingremiatum, posito, litteris Immanioribus, elapsis quinque, annorum spatiis seduto incumbentem, ac jam classis Poeticae cultorem satis strenuum, probum, bene moratum, sed tantisper â Musis Enycdensibus abesse cupientem, de meliori notâ, litteris bis commendatiis munitum voluit. Xlinyerl 29a Februarii 1768-Iosephius Lénárt Pubi. Poetarum Praeceptor mp.“ 70 Előbb P. Patai Györgynek (helyesen: Andrásnak) leveleit adja ki (Magyar Könyv-ház, III—1783, 73—8), majd Orosz Zsigmond (u. o. 284—91) és Zeöld Péter feljegyzéseit (u. o. 414—28). Zeöld kéziratát Molnár Engel szerint Praytól kapta (Geschiclite dér Moldau und dér Walachey. Halle, 1804. I, 44), lehetséges azonban, hogy Molnár figyelmét a csángó kérdésre A. Wolf, szintén Szebenben élő szász orvos t erelte, aki később Moldváról szóló tanulmányában a csángókról is megemlékezett (vö. Beitrage zu einer statistisch-historischen Beschreibung des Eürstenthums Moldau. Hermannstadt, 1805. I—II; különösen fontos I, 165—8). Molnár János ezirányú t udományos tevékenvségét- elismerőleg értékelte Mikecs László: Csángók, Budapest, 6. ii. 184, 204—5, 289, 337—8, 344, 358. 372. ' 71 Kiadta I. Lupaş, Anat. Acad. Rom. MSI. XXXVII (1915), 657—S. Vö. még A. Veress, AIIN. III (1024—5), 569. • 72 Vö. N. Densusianu, Revoluţia Iuî Horia în Transilvania şi Ungaria. Buc. 1SS4, 268 kk. E tartózkodás azonban — amint a közölt iratokból kitűnik —, úgy látszik, csak néhány napig tartott. Vö. még Érd. Kanc. 14. 704: 1784 (Tóth Z.). 2 Klein: Dictionarium. 17 ekkor már nagyhírű szemorvos, akinek neve túlszárnyal Erdély határéir; 1785-ben egy francia származású osztrák tábornok, Peter de Gourcy Becsbe hívja, hogy hályogát megoperáltassa vele.73 Nemességet azonban ekkor még hiába kér; ezirányú kérése csak hét év múlva teljesíttelik. Ekkor viszont Molnár már a kolozsvári főiskola (Lycaeum Regium Academicum) szemész-professzora; 1791-ben megtartotta latin nyelvű megnyitó előadását is.74 Orvosi működése mellett Molnár népe művelődésbeli és gazdasági fejlődésének is hű őre maradt; ezért áll szoros kapcsolatban Bruckenthal utódjával, báró Bánffy Györggyel is, akinek 1788-ban megjelent nyelvtanát ajánlja.75 Molnarnak azonban nem ez az első román tárgyú munkája: már 1785-ben megjelent Bécsben, Bruckenthalnak ajánlva, méhtenyésztési traktátusa,76 amelyet azután román ujságalapítási és tudós társasági tervek,77 a Supplex Libellus kiadása, egy névtelenül megjelent Retorika (1799), és Miliőt világtörténetének román fordítása követnek.78 Mindez Molnár emberbaráti tevékenységének egyenes megnyilatkozása; szabadkőműves létére79 — egyébként Bruckenthal és Bánffy is az volt — egész, eszmevilága filantropikus munkára ösztönözte. Ezen programm egyik ága, volt havaselvi kiadványok bőkezű támogatása is; Molnár élete utolsó éveiben,80 különösen József argeşi püspök kiadványait segítette megjelenéshez. Molnár filológiai működését természetesen ezen sokirányú, évszázadok mulasztásait pótolni akaró buzgalom megnyilatkozásának kell felfognunk. Kétségtelen, hogy Molnár nyelvi problémák iránt Klein és Şincai kezdemé- 73 Gróf Pálffy Károly erre vonatkozó levelét közölte I. Lupaş, AIIN III, 567. 74 Paraenesis ad auditores chyrurgiae. Claudiopolo, 1793. Typis Martini Hoeh- meister. Vö. még Veress, i. m. 570—1. - 75 Deutsch-walachische Sprachlehre. Wien, 1788. Második kiadása 1810-ben ugyanott, a harmadik 1823-ban, Molnár 1815-ben bekövetkezett halála után nyolc " évvel jelent meg.. 'r 76 Economiia stupilor. Viena, 1785. Átdolgozott kiadása 1808-ban Szebenben jelent meg „Povăţuire cu praxis cătră sporirea stupilor11 címen. Az első kiadásról vö. I. Vicoveanu, începutul apiculturii teoretice la Români. Făt-Frumos, VI (1931), 131—4. „ 77 Molnár lapkiadói terveiről Id. Jakab Elek, Az erdélyi hírlapirodalom törté- ' nete 1848-ig (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. X. k. 9. sz.). Budapest, 1882, 27. — A „Soţietate filosofească a neamului rumânesc în mare prinţipatul Ardealului11 által 1795-ben, P. Bárt szebeni nyomdájában kiadott „Insciintiare“-t újra közölte Papiu-Ilarianu, Şincai, 83—6.‘Molnár akadémiai törekvéseiben kétségtelenül Aranka György kővetője, aki tudós társaságát egy évvel hamarább, 1794-ben alapította. " ■ 78 Repraesentatio et humillimae preces Universae in Transilvania Valachicae ísTationis. Martio 1791. Jassy; Lupaş szerint (i. m. 9) Pesten adták ki. Retorica. Buda, 1799; Istorie Universală. Buda, ,1800. , 73 Vö. I. Chendi, începuturile ziaristicei noastre. Orăştie, 1900, 13—15. Molnár 1781-ben lépett be a Szent-András páholyba, amelyben a gubernium több tagja volt,, így Jósika Antal, báró Bánffy Farkas, gróf Kemény Farkas, gróf Bethlen Sándor, stb'. Ld. még Archív f. siebenb. Landesk. N. F. XIII, 74. 80 1804—5-ben Budán jelent meg, Molnár támogatásával, egy 12 kötetes-Mineiu (róla Şincai: Epistola ad Lipszky, 1804, 6); 1811-ben pedig ugyanott látott napvilágot József püspök Octoih-ja. Molnár ajándékozta a Széchcnyi-könyvtárnak ■a Szászvárosi Ószövetség (1582) szép példányát. Halálának időpontja: 1815 márc. 16 (AIIN. I [1922], 342). 18 nyezése nyomán kezdett érdeklődni, azonban a reformok terén — részbeif-Sulzer Kleinra vonatkozó kemény kritikájának hatása alatt81 — sokkal óvatosabb, körültekintőbb volt. Természettudományos iskolázottságának és szabadelvű gondolkodásának megfelelően elitéi minden beleavatkozást a nyelv természetes fejlődésébe. Nem alakítani, hanem megfigyelni kíván s egyszersmind arra.törekszik, hogy a megfigyelt jelenségeket részletes és pontos leírásba foglalja, mindennemű történeti kipillantás szigorú kirekesztésével? Mint nyelvtana előszavában írja, „aller hiştorischen tieferen etymologischen Untersuchungen muCte er (t. i. a szerző) sich enthalten, weil sie durch seinen Plan ausgeschlossen wurden. Diese schienen ihm vielmehr in eine ausführliche, gelehrte Sprachlehre zu gehören, als in einen Versuch einer populáren Einleitung, deren ganzes Verdienst in Voll-stándigkeit und Richtigkeit dér Regein . . . bestehet“. Molnár tehát — Kleinék na ív historizmusával szemben — a tiszta synchronikus nyelv-szemlélet képviselője, akinek legfőbb vágya az, hogy a nyelvi rendszert jelen formájának sokoldalúságában ragadja meg és írja le. Az „Elementa “-val kapcsolatban Molnár világosan érezte azokat a. hiányokat, amelyeket később Corneli, a mű második kiadásának idején, a következőkép vetett Şinoai szemére: „Gentilibus nostris hujatibus (qui rem aestimare haud sciunt) dicunt se talibus Grammáticis non indigere, Extranei vero, qui ope illam linguam daco-romanam eondiscere cuperent, eas esse valde breves- adserunt . . . “82 Nyelvtana első kiadása, udvarias formabant bár, ugyanezen véleményt nyilvánítja: „Die bisher bekannten Arbeiteir und Nachrichten verschiedener Gelehrten sind zűr Erlernung dér Sprache theils nicht vollstándig, theils nicht faBlich genug, auBer die „Elementa linguae Daco-Romanae“, diese in dér That seházbare (!) Arbeit dér Herren P. KUein und Sinkay, ist auch in dér Itücksicht, wzlachische Wörter aus lateiniscken abzuleiten, vollsta?idiger.“sa Molnár tehát minél nagyobb teljességre, több szövegpélda közlésére törekedett és németes hangjelölésű, latinbetűs átírást is alkalmazott a hagyományos cirill betűkkel párhuzamosan. Mindez ofy messze esik az „Elementa “ célkitűzéseitől, hogy aligha lehet igaza Şincainak,84 s az ő nyomán Iorgának és Pascunak,85 akik a „Deutseh-walachische Sprachlehre“-ben egyszerűen az „Elementa'4 átdolgozását látják. Hol van az „Elementa“ keresett latinoskodásától Molnár nyelvtanának hiteles népi szavakban dúskáló s a kor magyar jövevényszavaival is sűrűn élő, természetes- nyelvhasználata? 81 Geschiehte des transalpinischen Daciens. Wien, 1781, II, 154—7., Sulzerre Molnár nyelvtana előszavában kifejezetten hivatkozott, Sulzer viszont közölte Molnárnak Mária Terézia halálára írt, „klopstocki lendületű" ódáját (III, 31 kk.). E versről vö. A. Veress, Rev. Ist. Rom. II (1932), 299—300. ' 82 Corneli 1805 okt. 22-ről kelt levelét idézi Radu, Doi luceferi 69. 83 Sprachlehre, 1788. Vorrede. 84 „Poft octennium, anno videlicet 1788. eandem noftram Grammaticam recenfens atque locupletans Cl. D. Joannes Molnár de Müllersheim linguis germanica,. & Valachica Viennae typis edi curavit." Elementa, 1805. Praefatio ad Lectorem. 85 Iorga, i. m.1 289 és i. m.2 293; Pascu, i. m. 283 („o nouă ediţie a Gramaticii Iui Clain-Şincai“!). ’ 19 gur—. 4. Klein és Molnár cgyüttmüködésc. Talán feltűnőnek látszik, liogy mindeddig nem érintettük Klein és Molnár személyes kapcsolatait. E tartózkodás oka természetes: gondosan megválogatott forrásanyagon alapuló életrajzi vázlatot igyekeztünk adni, s lehetőleg tartózkodtunk az adatokkal nem bizonyítható feltevésektől. Már pedig sem Klein életrajzi anyagában nem igen esik szó Molnárról,86 sem Molnár életrajzában nem történik utalás Kleinnal való kapcsolataira. E hiányt kétségtelenül csakis a részletkutatások elégtelenségével lehet magyaráznunk, hiszen — szótárunk keletkezésétől eltekintve is — lehetetlen feltennünk, hogy Molnár és Klein gyermekkoruktól kezdve ne ismerték volna egymást, s időnként ne léptek volna egymással személyes érintkezésbe közös céljaik érdekében. Találkozhattak Bécsben, a 60-as évek vége felé, amikor mindketten a császárvárosban végezték tanulmányaikat, s lehettek közöttük szeinélyes kapcsolatok a 70-es évek vége felé is, amikor Molnár már Magyarországon működött. Valószínű azonban, hogy-együtt-működésük igazi kezdetei a 80-as évek első felére nyúlnak vissza. Ezekben az években telepedett meg Molnár Szebenben, ahová ugyanakkor Kleinnak is valósággal menekülnie kellett Bobb hatalmaskodása elől. Ha meggondoljuk, mily kevés tollforgató román volt még abban az időben, kizártnak kell tartanunk, hogy Klein ekkor ne lépett volna szoros kapcsolatba a leg-tanultabb szebeni románnal, szülőfaluja egyik dicsőségével. Véleményem szerint ezen barátság és együttműködés jele Molnarnak éppen ezután megjelenő nyelvtana is. Ügy látszik, a két barát egymásra kölcsönösen kedvező hatást gyakorolt: Molnár átvette Kleinnak nyelvi problémák iránt való élénk érdeklődését, Klein viszont — Molnár józanabb elveinek hatása alatt — mindinkább távolodni kezdett a túlzottan történeti-etymologikus helyesírástól. valamint a mesterkélt neologizmusok felé hajló papirosnyelvtől és figyelmét a népnyelv gazdagsága felé fordította. Ha meggondoljuk, hogy röviddel utóbb éppen Molnár adja ki a mindkét román püspök, Adamoviei és Bobb részéről egyaránt aláírt Supplex Libellust, akkor az unitus Klein és az ortodox Molnár együttműködése egyszerre úgy tűnik fel, mint az 1790 táján egymásra találó két erdélyi román tábor kultúrális összefogásának egyik jellegzetes láncszeme. Az is bizonyos, hogy az egykor Maior Gergely részéről kezdeményezett szótárírási terveket Molnár sem hagyta feledésbe menni. Nyelvtana első kiadásának előszavában ezt olvassuk: „Bei, dem gánzlichen Mangel eines "Wörterbuchs wăre die Sprachlehre von keinem grófién Nutzen, wenn sie nicht einigermassen die Stelle eincs Wörterbuchs mit vertráte. Deswegen ■wird mán auch den Anhángen,.die eigentlich zűr Sprachlehre nicht gehörten, gerne ihre Stelle vergönnen, so lange, bis ein walachisches Lexicon und Lesebueh sie entbehrlich machet.“87 ' Molnár is szükségét érezte tehát annak, hogy a román nyelv szótára végre megírassék. E kívánságban találkozott az erdélyi triász tagjainak 86 Egyetlen említésről ki. fentebb, 5. 1., 12. j. , 87 Sprachlehre. 1788. Vorrede. 20 szándékával,és elsősorban Klein törekvéseivel, akit „ad hoc dictionarium conscribendum unice amor culturae, ,et eruditionis gentis ... movit“.ss Klein valóságos nemzeti szégyennek érezte, hogy a románoknak nincs szótáruk, „cjuo nulla natio, nisi nostra, et zingarica carebat“.89 Mivel pedig maga nem tudta ama négynyelvű anyagot egyedül összeállítani, amelyet honfitársai kezébe akart adni, természetszerűleg fordult kortársához és földijéhez, Molnárhoz, aki a magyar és a német nyelvben feltétlenül sokkal jártasabb volt. Mikor avatta be Klein Molnárt szótárírási terveibe, nem tudjuk. Valószínű, hogy ezirányú megbeszéléseik 1795 körül mélyültek el, amikor Klein történeti, vallástörténeti S bölcseleti célkitűzései is Molnár akadémiai tervezetében nyomot hagytak.90 Mindenesetre kétségtelen, hogy — talán éppen Molnár révén — a délerdélyi ortodoxok már 1797 táján tudtak Klein lexikográfiai törekvéseiről, s aligha véletlen, hogy Klein efféle ' ' terveinek legrégibb említése éppen ortodox írónál, Tempea Radunál maradt fenn. Szabad-e ebből arra következtetnünk, hogy a romlatlan népnyelv iránt oly melegen érdeklődő Klein szótárírási törekvéseit a hagyománytisztelő ortodoxok hamarább értékelték, mint a tipikusan és egyoldalúan latinos eszmevilágú unitusok, Şincaitol — Körösiig? Végül azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a román-latin szótár kéziratának lezárása után — 1801 és 1804 között — Klein sűrűn tartózkodott Szebenben, a szász székek törvényeivel foglalkozott, műveit Bárt nyomdájában akarta megjelentetni, tehát egészen abban a környezetben és gondolatkörben mozgott, amely a szász és román kultúra határán élő Molnárhoz különösen közel volt. Együttműködésük tehát szinte történelmi szükségszerűséggé lett, s kétségtelenül maradandó nyomot hagyott nemcsak a latin-román, de a román-latin szótár anyagán is. Ilyen előzmények után a latin-román szótárral kapcsolatban Virágra és Haliczkyra inkább csak a kiegészítés és a gondos átjavítás feladata háramlott. 88 Kleinnak Cornelihoz- 1S05 ápr. 4-én intézett levelében; vö. Radu, Doi luceferi, 45. 8'J Klein levelo Cornelilicz 1805 jún. 30-án; kiadta Radu, i. m. 46—7. 90 Molnár Klein egyháztörténeti műveit és „Theologia moraIis“-át egyaránt felvette a „SojS. Arról a szótárról viszont, amely Gaster és Iorga szerint (i. h.) Oxfordba került, egyelőre semmit sem tudunk. 23 letek, ahol a szavak csak durva betűrendben következnek, anélkül azonban, hogy az egyes betűkön belül bármilyen rendezési elv nyomait felfedezhetnek. E szótár jellegzetes szavainak — mint pl. aristc sau prinsóre 'ergastulum’, al însuşi/lui ’propriunv. bládea ’eerussa’ (Epitome, 54 v.),7 blcchi, sáu her albu• ’lamina’, vier :verres’, galion ’classis’ — szótárunkban nyoma sincsen, s még a latinizmusok is (boreas, viscus, stb.) Klein kéziratának néhány szórványos latinizmusától erősen elütnek.8 Nem ígér sokkal több eredményt a Bánsági Névtelen szótárával való összevetés sem. A két szótár helyesírásának — mint látni fogjuk — egyetlen jellegzetesen közös jele az s hangnak sh jelölése, ez azonban inkább azonos, forrással, mint közvetlen átvétellel magyarázandó.9 Noha ez a latinbetűs szójegyzék már megközelítően pontos betűrendet mutat, mégis a szóanyagnak eltérései igen nagyok. Ha Klein e művet valóban forrásnak használta volna fel, azt gondolhatnék, hogy több mint l'ÍL.000 szavas szótárába .,Anonymus Banatensis“ kb. 5000 szavát teljességgel beleolvasztotta, néhány elavult vagy tájnyelvi szó kivételével. Nem így történt; a bánsági szójegyzék első három .lapjának következő címszavai nincsenek meg Klein szótárában: Ába, Abésh, Abó, Abvshilé, Acic'etur'e, Acsia, Adausétur'e, Ad’ep'elur’c, Ad’eu, Adi'edz, Adiik'elurk, Afiom, Afi'elw’e, Agbrn, Ag'ernie, Ag’cmilur’e, Ágra stb. Nem találtunk konkrét egyezéseket a Lex.Marsilianum anyagával sem. Véleményünk szerint Klein és Molnár ezt sem ismerték, ami egyébként egészen természetes: e korban a szótár már régen Bolognában volt, s az ottani könyvtárakban akkor még egyetlen román sem végzett kutatásokat. Valamivel problematikusabb Klein viszonya Corbea szótárával. Román-latin szótárból mindig nehéz ugyan latin-román szótárra következtetni, s az is bizonyos, hogy Corbea legjellegzetesebb szavait10 Kleinnál hiába keressük. Figyelemreméltó azonban, hogy amint szótárunkban a latin -bilis képzőnek sokszor -dos, -ăcios felel meg (pl. adunacios 'congregabilis’, vö. At. 5.), úgy e képzőnek Corbea neologizmusaiban is hasonló jelentése van, vö. neaducăcoS la loc 'Irreparabilis’ (324, Molnár Albertnál: Helyére hozhatatlan, Dict.3 454). Lehetséges, sőt valószínű azonban, hogy véletlen egyezésről van szó, bár aligha lehet vitás, hogy Klein e szótárt ismerte (vö. I. fej. 32. j.). Ami a kalocsai szótárt illeti, ettől szintén aligha vezet híd Klein szókészlete felé. Ama tény, hogy mindkettőben akad számos egyházi szlávból átvett kifejezés, a szerzők egyházi műveltségével magyarázandó és nem közvetlen kölcsönvétellel. A felsorolt műveken kívül szótárunk román anyagához természetesen sok olyan munka járulhatott hozzá, amelyből Klein szótára számára 7 Ismeretlen román szó; első szótagja az „Epitome“ német értelmezései közt olvasható Bleywcifi-ra emlékeztet. h A múzeumi kéziratos román szójegyzékeket másutt óhajtom kiadni és nyelvészeti szempontból értékelni. . 9 Ld. még III. fej., 37—8. 1. " 10 Pl. búsán, mă înbăsâcz f-oz), ghieştăluire, hotűstat, stb., vő. Göbl, Szót. 15 kk. ' . ■ 1 szavakat gyűjtött. A pontos eredet meghatározása általában igen nehéz; kétségtelen azonban, hogy két román mű feltétlenül felvehető szótárunk forrásai közé: az egyik az „Elementa" 1780-i első kiadása, a másik Molnár 1788-ban kiadott nyelvtana. Ami az „Elementa" hatását illeti, ennek neologizmusai (mint fardezeu ’atheus’, sélba ’sílva ’ stb.)'szótárunkbólhiányoznak ugyan, de mégis egyezést jelent talán Áustr11 ’ Au ster’ (Elem. 77) ~ *auflru (41); giga ’mamma’ (Elem. 11) ~ tzítza (547); ánima ’cor’ (Elem. i. h.) ~ anima (24); plumâna ' ’pulmo’ (Elem. i. h.) ~ plumaena (403); bállámut ’balbus’ (Elem. 80) ~ balamút (46); pénsa ’tela, per,sum’ (Elem. 81) ~ penza (391, vö. még III. 1); Un ’linum’ (Elem. i. h.) ~ Un (252, vö. még III, 2); gajtána ’caftanea’ (Elem. 84) ~ gaflána (227, vö. még 132. 1.), stb. Persze nagyon nehéz megvonni a határt, efféle egyezések esetében melyik szónak van bizonyító , értéke s melyiknek nem; nehány egyéb adalékra a helyesírásról szóló fejezetben (28. kk. 1.) még rámutatunk. Egy-egy téves értelmezés szintén az Elem. hatásával magyarázható: ha szótárunkban tulipán értelmezése ’lilium’ (540), ezt csak az Elem. következő adatai világítják meg: Tulpa, tulípa [ Crin — Lilleie, lilium (83). Klein tehát egyszerűen összecserélte két egymásután következő szó latin fordítását. . Sajnos, riem egészen tisztázhatók , a Molnar-féle nyelvtannal való egyezések sem. Kétségtelenül megállapítható sok-sok címszónak a nyelvtanban felsorolt szavakkal való egyezése, azonban mindig fennforog az a veszély, hogy ezen egyezések részben a szerző (Molnár) azonosságával, részben pedig a két szerző azonos nyelvjárásával magyarázandók. Pozitív bizonyítóerőt tulajdoníthatunk azonban talán a következő egyezéseknek: kepéit ’der Jagd-hund’ (Spr. 54) .—1 capau ’canis venaticus’ (87); filin-djchean ’die Koffeschale’ (47) ~ *filinján ’Kaffeschale’ (211); gilkojch ’der Mörder’ (59) ~ *ghilcosh gyilkos’ (229); láb ’ein Stück Erde’ (39) *láb ’ein Stück Fekl’ (311); pinsérie ’das Münz-haus’ (6G) ~ *pinzarie ’das Müntz-haus’ (395), stb. Amint látjuk, nagyrészt Molnár beírásai származnak _ saját nyelvtanából. Az említett szavakhoz hozzáveendőív még az olyan ritkább alakok, mint *uezerdeâ (beizadea h.), *nocována (vö. Sprachl. 93), stb., amelyeket más vonatkozásban már idéztünk (6. 1.). Még két forrásrólkell számot adnunk. Ismeretes, hogy a Lex. Búd.-ben olvasható sok növénynév egyik forrása minden valószínűség szerint az a háromnyelvű latin-román-magyar növénytani szótár volt, amelyet, Benkő József, a nagy erdélyi tudós állított össze 1783-ban.12 Véleményünk szerint e szótárt nemcsak a Lex. Búd. végleges szövegének szerkesztői vették figyelembe,13 hanem már Klein is használta azt. Erre látszik mutatni " számos, mindkét forrásban meglévő növénynév: ” Vö. Ht. 70. 12 Benkő József, Nomina vegetabilium. Magyar Könyv-ház. Pozsony, II (1783). 407—32. Új kiadása: I. Coteanu, Prima listă a numelor româneşti do plante. Bucureşti, 1942. A továbbiakban csupán ezen kiadásra utalunk. 13 A Lex. Bud.-vol való összefüggéseket először E. Pop állapította meg (Cei dintâi culegători ai numelor româneşti de plante. Tara Bârsei, II [1939]). Vö. még Gáldi L. AECO. VIII, 307 kk. ’ i ■ 25 Brniká urszuluj (Benkő-Coteanu 590). brcna urs~uluj (u. o. 14!)) ~ *:>ranca urfuhii (OS = crucea pamantului); brendus (Benkő-Coteanu 225) ~ brucndufhc (OS. vö. még Panţu 25 — 0, DAcR. I. 040); ketusnitzc, 'nepeta catnria. matska-menta’ (Benkő-Coteanu 354) ~ *catufhvica (95, értelmezés nélkül); csarrána ’lycopus europaeus. vizi peszcrtze’ (Benkő-Coteanu 1 (i) ~ *c.crrána ’planta’ (101); pir. ptyir ’triticum repens, perje, kutya-|ierje’ (Benkő-Coteanu 47) ~ chir 'triticum repens, gramen’ (108); doszt 'origanum vulgare' (Benkő-Coteanu 374) ~do// ’o eárba’ (189); drcmosz, dcrcmokaz' viburnum latans, ostormény fa, ostor-nvelv-fa’ (Benkő-Coteanu 170—1) ■— draemós 'species ligni’ (190 s ugyanide még: *dritnos ’eárba’ J i>1; ismeretlen eredetű szó, vö. Tiktin 550; Cihac [II, 572] török etymonja elfogadhatatlan); jeretse ’tanacetum vulgare, varadits’ (Benkő-Coteanu 480) ~ *fnrir.é ’o eárba’ (204); hirundincr ’asclepias vincetoxicum, fetske-i'ií• (Benkő-Coteanu 120)—hirundinérin (240; ért. n.); járbe lutátje, járbeluj-/rí/r?’symphytum officinale, fekete nadály: (Benkő-Coteanu 70 — 7) ~ e.irba' lui tátin !symphiftum[!]. confolida’ (197, vö. még 252 és Lex. Búd. 205); matatsina 'ocimum basilicum, basalicom’ (Benkő-Coteanu 25) ~ matacína ’apiaftrtim, meliffa, melimum’ (349); oszige ’bromus secalinus, ro'snok’ (líenkő-Coteanu 37) ~ ojchíga (37(>“, ért. n.); petresely, petrevsely (Benkő-Coteanu 105 — ti) ~ patraengel (387, vö. petraengel 393; pătrânjel tipikusan erdélyi alak pătrunjel helyett, ld. Tiktin 1135) stb. Végül még egy irodalmi forrás hatására kell rámutatnunk. A * valejc címszónál ugyanis Molnár következő magyarázatát találjuk: „ácuma in fine nici o infemnáre nu áré, dára dintr’aceáfta radacina se trag, tavalefc, ■ivralejc, desvalcjc (volvo)“ (577). Aligha lehet kétség aziránt, hogy e magyarázat, illetve egy önállóan nem használatos igető kikövetkeztetése Iorgovici Pál ismert nyelvújítási kalauzának (Observaţii de limba rumânească, Buda, 1799) hatására vall, hiszen elsőnek Iorgovici hangoztatta azt az elvet, hogy oly latin töveket is szabad a további szóképzés céljából niegelevíteni, amelyek a románban csakis összetételben maradtak meg (pl. mite- a trimite igében).1'1 1 ■ _ 2. Latin és magyar értelmezések. A szótár latin és magyar részének főforrása — amint azt az 1800-ban kiadott előfizetési felhívás alapján már megállapítottam — kétségtelenül Páriz-Pápai híres szótárának valamelyik kiadása volt.15 E forrásra a XVIII. század legismertebb erdélyi szótárára kéziratunk két esetben kifejezetten utalt: *Dacrdála Horpatz lo. in app. PP. (157). Páriz-Pápai magyar-latin részében valóban ezt olvassuk: Horpatz, Horqmjz, Horpadt. Maeer, cra. Mager. Raffucít, a, *seritett-. P. P. (445) ~ Páriz-Pápai valamennyi kiadásában: Serített tzérna: Filum duplicatum, gezwirnter Garn-Faden. Előbbi adatunk azonban mást is elárul: olyan kiadás volt a szerzők s különösen Molnár kezében, ahol a horpatz lo kifejezés nem a szótár törzs- 14 Vö. Gáldi L., Érd. iivú. 42 kk. 15 Göbl. Szót. 29. ' ^0 L, anyagában, hanem valamely „Appendixében szerepel. Ilyen pedig az j 1782-i kiadás, ahol e kifejezést a székely tájszavak függelékében találjuk meg. Molnár tehát ezt a kiadást forgatta. ' Más esetekben is kétségtelen, hogy egy-egy ritkább latin szó értel- ■ mezését Molnár egyszerűen átvette magyar forrásából. • *Cobza. Pandura. Hegedű. Lant. Koboz. Öreghúrú hegedű (123) ^ Páriz-Pápai valamennyi kiadásában: Pandura. Hegedű, Lant, Koboz, -Öreghúrú hegedű. Cofáriu. Aginator. A/prójág nyerekedéfen kapó (125) ~ Páriz-Pápai összes kiadásaiban ugyanezen értelmezést olvassuk. Az átvétel annál érdé-kesebh, mivel Cofáriu magyar értelmezését maga Klein és nem Molnár jegyezte be kéziratunkba. Általában nyugodtan mondhatjuk, hogy ha szótárunkban egy-egy régies zamatú szót vagy kifejezést olvasunk, annak forrása az esetek legI nagyobb részében Páriz-Pápai szótára volt. E kérdésre egyébként a szótár j magyar részének méltatásával kapcsolatban bővebben visszatérünk s j ugyanott emlékezünk meg Márton József szótárának hatásáról is.(V. fej.). Ami a latin részt illeti, ennek Páriz-Pápaira és ya magyarországi latinságra emlékeztető' adatait szintén külön fejezetben ismertetjük (IV. fej.) I JEzúttal csak egy olyan adatra szeretnők felhívni a figyelmet, amely Páriz- I Pápai használatának érdekes és meggyőzó' példáját nyújtja. A c/iíór-cikkben - I (107), amely Klein kezétől származik, az első latin értelmezés kétségtelenül ( .Limis, e volt s ezt javította át később a szerző a helyes Limus, a alakra, j Honnan került a hibás változat1? Erre Páriz-Pápai—Bod-féle átdolgozott kiadásai (1767, 1782, 1801) azonnal megfelelnek: itt ugyanis olyan példamondatot találunk, ahol limis alak plur. abl.-ként szerepel, amit szóra -kozottságból valóban lehetett sing. nom.-nak tekinteni: limis oculis aspicere (1801. 372). Megjegj’zendő még, hogy Klein javítását nem hajtotta egységesen végre: Céur címszó a. (103) a latin limis alak javítatlan maradt. Ugyancsak szótárunk latin részének forrásai közé kell soroznunk Jambressich András horvát jezsuita „Lexicon Latinum interpretatione Illyrica, Germanica et Hungarica“ (Zágráb, 1742) című művét, amelyet Klein a latin-román rész kidolgozásánál állandóan használt.18 Ha coliba latin értelmezésében ezt olvassuk: ,,*eoIigo, inis, Arnob.“ (126), Arnobius váratlan említését csakis Jambressich magyarázza meg: Cöligo, inis, f. Arnob. (119). ' ' 3. Német értelmezések. A töredékes német résznek — szerintünk — nem igen volt szótári forrása; a németül igen jól tudó Molnár elsősorban saját nyelvismeretére támaszkodva írhatta be a német értelmezéseket. Természetesen felhasználta nyelvtanának s talán már ekkor készülő román-német szótárának adatait is, azonban — amint a helyesírásból kitűnik — ezeket sem betűszerint másolta le. Nehány nyelvjárási alakról s -egyéb sajátságokról külön fejezetben szólunk (VI. fej.). ‘ ' ' ' 16 Vö. Göbl, i. m. 29. ; 27 •' ' ■ i ' - • ■ i- - . III. A SZÓTÁR ROMÁX RÉSZE. . A) Helyesírás. Szótárunk helyesírása — miként a kor magyar helyesírással, illetve latinos írásmóddal lejegyzett., latinbetűs román szövegeiben — nem etymo-logikus. hanem fonetikus jellegű: a szó hangtestének ténylegesen ejtett elemeit legalább is megközelítő pontossággal igyekszik tükrözni. Éppen ezért szövegünk a Lexicon Budense végleges anyagánál — ahol az etymologikus írásmód elkerülhetetlen pontatlanságaiért némikép legfeljebb a cirillbetűs átírás kárpótol — sok tekintetben becsesebb nyelvi emlék, amennyiben meglehetősen hű képet nyújt Klein Sámuelnek és munkatársának. .Molnár Jánosnak nyelvállapotáról s annak nyelvjárási jellegzetességeiről. E nyelvállapotról annál is inkább pontos képet nyerhetünk, mivel mindkét szerző egyazon helyesírással élt; Molnár ezúttal lemondott nyelvtanának németes hangjelöléseiről s általában Klein elveihez igazodott. 1. Magánhangzók. A. Szótárunknak jelölésére két jele van: a és «. Az esetek óriási többségében a a hangsúlytalan, á pedig a hangsúlyos a hang jele (ld. alább az c hang jelölését), pl. armáre (31), ajntcát (27), aráma (28) stb. Szókezdő a jele sohasem ú. Igen ritka az á jel szóvégén is; ha előfordul, az (i és (l megkülönböztetésére szolgál, pl. ccada (121) = coadă, coadá-bóului (i. h.) = coada boului, coadá-cáhthii (122) = coada calului. *1. Sajnálatos módon nincs külön jele, hanem Klein egyszerűen a-val írja át. pl. araducjc (28) arădnesc. azima (41) = azimá stb. A kézirat elején az ű értékkel bíró a-k rövid vízszintes vonallal vannak aláhúzva, de ez a jelzés már a 21. lapon megszűnik, s ettől kezdve kizárólag a' nyelv gyakorlati ismerete birtokában állapíthatjuk meg, hogy ajunaiórin ’jeju-nator (41) szóbelseji a-ja ő-nak. de balamút ’ineptus, stolidus’ (40) hangsúlyelőtti két «-ja valószínűleg a-nak hangzik (viszont ugyancsak a 40. lapon halacaréfc helyes ejtése természetesen bălăcărejc!). Klein nyilvánvalóan bízott a román nyelvnek abban a hangtani szabályában, hogy hangsúlytalan helyzetben a legtöbb fl-ból ă lesz, s ezért hagyta bizonyos mértékben az olvasó nyelvtudására az á hang ejtését.1 Hogy ezzel 1 Amint az Acathist (Sibiu, 1S01) előszavában mondja: „Arn zis, qve a fardo accentul cél a^eutzit la misloeul cuventului se zice qvá i. Ci őri cu cu (sic!) necent jn.-i’innat. úri lardi- accent crl ee este bnn Román shtie qvand a se zice qvá «, sáli qvá 1. sán qvá ( UK. I I. 42S). 1 28 viszont a kérdést nem oldotta meg, az egészen ‘világos: így , például a hangsúlyos ă esetében (pl. mar 'melum' 344 = már; dejvatz 'dedoceo'- 182 = dezvăţ) még a fentebb említett hangtörvényre sem lehet hivatkozni. * Néhol felbukkan még az e betű is ă hangértékkel, noha az ilyen jelölésmódok egyrésze reális liangállapotot tükrözhet, vagyis az ejtésben is c-vé lett ă hangot (vö. Ht. 2). Szinte teljesen bizonj^os a rău ejtés például ebben a kifejezésben: emi páré mi (47, banuefc a.), noha Klein később rau alatt (447) csupán utal a reu alakra (449) és a szó értelmét is c&ak a reu változatná] közli (’male; malus’). Mégis valószínű, hogy itt etyniologikus helyesírással van dolgunk, vö. még Réu, Psy. Lex. Búd. 588, valamint Var, seu ver (577) ~ Vént, Bip. Lex-J?.ud. 7.62, Per (391*) ~ P\ru. IIip. Lex. Búd. -507. UgyancsEk az e betű ă hangértékére kell gondolnunk ejíáti (200), eftimp (u. o.) esetében. Ferfháng, vide Faerfháng (208) szintén a-vel ejtett jărşang (~ fârşang) alakra látszik utalni. ,  (1). É hang jelölésében szótárunk nem egészen következetes, mindazonáltal szerencsésen túljutott már azon a teljesen bizonytalan hangjelölési állapoton, amelyet a régebbi latinbetűs román szövegek képviselnek, így is megkülönböztethetünk legalább ötfajta jelölésmódot. 1. A kézirat'elején az ă (í) hang jele olyan a, amely cikk-cakkos hullámvonallal van aláhúzva (vö. 6. sz. melléklet). Ez a jelölés csakhamar megszűnik: a 20. l.-on túl csak egészen szórványosan akad nyoma (pl. •a 379°. l.-on). 2. Mihelyt az 1. pontban leírt hangjelölés eltűnik, kéziratunk további részében az â (í) legáltalánosabb jele szóközépi helyzetben2 ce, pl. cairrna, 'gubernaculum, regimen’ (78), Ccejhlégi (Fasz-fhang) ’Bachánalia’ (80), copmrfheu ’tumba’ (129), stb. Természetesen ennek a jelölésnek is van hátránya; nem tudjuk ugyanis, mikor olvasandó az ae csoport betűelemeinek eredeti hangértékével.3 , 3. Az an, am csoportokban a puszta a-nak is a hangértéke lehet, pl. anger ’angelus’ (24), bland 'blandus' (58), eant 'canto' (86), câmp 'campus' (85), amblu 'ambulo' (24) stb. 4. Egyes szavak — különösen latin eredetű névmások esetében — az á (í) hang jele e is lehet, pl. a 197—8. l.-on' enfa a. m. însă, ensumi a. m. însumi, enfútz a. m. însuţi, stb. Szóközépi-helyzetben biztos példa penza (391) = pânză; az a hang megmaradását a paenza (376°) változat igazolja. Ugyancsak ideszámítható a szabályos fmn (201) a. m. fán alaknak fen változata (207), amelyet aligha olvashatunk */cm-nek. Kevésbbé világos înfrân írásmódja: a szabályos infraen mellett felbukkan egy infren változat is ~ Szó elején e jelölés igen. ritka; vö. mégis: * centi umbla pe limba (325). 3 Ha Klein szótára nyomtatásban ce és ac között tipográfiai különbséget tett volna, e nehézség egyszerre megszűnt volna. Erre azonban .— úgy látszik — a szerző sem gondolt. Néhol az c fölé két pontot tett, ezzel jelölvén a két betűnek különálló linngértékét: ract (57G), naem (459), mae.múca (330), zgceejc (564), stb.' Vö. még rác Vae’ (577). Jelen kiadásunkban az & hangérttkű ae csoportot, nyomdatechnikai •okokból, nem ce, hanem ae bttűvel íituk át. . 29 (282). ez azonban keletkezhetett másodlagosan az înfrâna. înfrânam. ininna. înjrcnăm-féle alakokból is. Lehetséges azonban, hogy itt is egyszerűen latinos alakról van szó (vö. frcnum). Végül ÍLren sokszor, különösen szó elején az í hangot puszta i jelöli, mi. az hu-, in- kezdetű szavakkal (252. kk.). Számos A/n-. An- kezdetű, szónak is van irn-. in- kezdetű változata, pl. ambht mellett *imbl)t (254), nnqírffr mellett ingenfc (2S6), andre mellett *indré (27S). stb. Érdekes példát nyújt még amjnft. amely — írott alakja ellenére — az i'-hez tévedt (289). E. 7. O. U. Az c betűnek fentebb jelzett ă hangértékét öl. valamint, az i betűnek egyes mássalhangzók előtt jelentkező í hangértékétó'l eltekintve. mindeme betűket mai rendes közromán hangértékükkol kell olvasnunk. Hangsúlyos helyzetben mindegyik kaphat éles ékezetet is. ezzel azonban hangszínük nem változik meg.'1 Egyes, a köznyelvió'l eltérő alakok származását a hangtani részben világítjuk meg (Ht. 2. kk.) s ugyancsak ott. térünk ki a legfontosabb magánhangzóingadozásokra is (Y~í, o~u). A szóvégi -u jelölésének kérdéséről ld. Ht. 11. 2. Kettős magánhangzók. Jelölésmódjuk általában azonos a inni román helyesírás jeleivel. A két emelkedő kettőshangzó, ca és oa között. Klein rendszerében mindössze annyiaz eltérés, hogy ca esetében, ha egyáltalában van e betűcsoport valamelyik tagja felett ékezet, azt feltétlenül a hangsúlyos ú kapja: cú. vö. ccúfa, ceápa, ccápfa. ccás (00). oa-nál viszont — a szabályos boála. boámba, boárc ((>]) alakok mellett — néha akadnak óa változatok is (pl rhictóarc 105, un főnre 554), anélkül azonban, hogy ehhez a kettősséghez bármilyen sajátos hangérték fűződnék. Véleményünk szerint az utóbbi esetben csupán az akkori cirillbetűs írásmód hatásáról van szó (vö. A^xóap'i;, nmóapeje, Şincai, Econ. 80). Az emelkedő kettőshangzók közöl csupán az i- előtaggal összetettek tarthatnak számot bizonyos figyelemre. Ezeknél három lehetőséget különböztet ülik meg: 1. Xem ritka jelenség az előtag jelöletlensége, akár manapság is szó kezdetén, a latin eredetű szavak (este, crn, stb.) esetében. Szótárunkban ilyenek ~"5iH-nek írja át (BH. II, 426). A kettó'shangzók jelölése terén elvi jelentőségű haladás mutatkozik. Az „Elementa" még igen sok hangtörvény alkalmazását az olvasó figyelmére bízta: szótárunk más sokkal jobban kiszolgálja az olvasót és kevésbbé számít kombinatív képességére. Mint említettük, Klein teljes pontossággal keresztülviszi az eá, oá (óa) hangjelöléseket és nem állít fel többé olyan szabályokat, amelyek szerint a hangsúlyos e-t ea-nak és az o-t oa-nak ejtjük, ha a következő szótagban a vagy e van. Nincs tehát érvényben többé a következő két szabály: „Quodsi vero construatur cum aliis consonantibus praeter dictas superius, reperiaturque in sequenti syllafcâ aliud E aut A, 9 E ponton szótárunkban az 1801 -i Acathist elvei tükröződnek. Itt ugyanis Ivlein határozottan kiemelte azt az elvet, hogy a szókezdő a ékezet nélkül is a értékkel "bír, másrészről pedig megindult azon az úton, amely a coádá-cálului-íéle írásmódhoz -vezetett. Klein ezen időben elvben megtartja ugyan a szóvégi a kettőzését, de a gyakorlatban azt ajánlja, hogy a második hiányjellel pótoltassák: „Asliá nominá, său numele, qváre se sfarshese cu o, v. g. Doamna, Luna, Vita K) 193). , E ponton kapcsolódott bele a fejlődésbe Klein. Mivel szótári célokra — úgy látszik — maga sem találta megfelelőnek azt az erősen ingadozó etymologikus írásmódot, amelyet az á-re vonatkozólag még az Acathist-hnn js ajánlott (pament a. m. pământ, de már deqvat a. m. decât! Vö. BH. II, 425), világosabb, félreérthetetlenebb jelölésmódra törekedett és elfogadta IBíró Dávid és Molnár jelölését. Elhagyta azonban belőle a már amúgy is feleslegessé vált vízszintes vonást, amelynek — mint láttuk — e rendszerben semmi értelme sem volt. Ezzel pedig a magyarországi latin műveltség Iiatására keletkezett XVIII. századi helyesírási kísérleteknek egyik sajátos -eleme került bele Klein rendszerébe.12 * 11 E megkülönböztetést később Pumnul Áron próbálta feleleveníteni; Leptu-xariul-ját még 1862—4 között is ezen helyesírással nyomatta. I“ Bíró a hozzá szellemben meglehetősen közelálló erdélyi iskolára más vonathozásban is maradandó hatást gyakorolt. Ismeretes például, hogy a Lexicon Bud.-ben az ő jele a, e, i, sőt o vagy ú. Véleményem szerint e jelölés őse szintén Bírónál ke- 30 1 Mint említettük, Kleinnál szókezdő helyzetben az â jele e is lehet. E sajátságot szintén származtathatjuk — talán Molnár közvetítésével (vö. énkumtnare, enoire, éniérire, Sprachl.3. 62—3) — Bíró evangélhimos könyvéből, ahol az a hangot csakis ezen helyzetben jelölheti 'e, vö. ’embrekat, 'cntru (4).' JSngscrul (5), ’emplinire (7), stb. Minthogy azonbí n itt az ilyen e betűk felett mindig az cl esetében is használt függőleges hullámvonal van, ismét a diakritikus jel tudatos elhagyását kell feltételeznünk. E téren hathattak egyébként Kleinra a magyar helyesírási! román szövegek is (vö. Dráganu .• DR. IV, 125, Tagliavini, Lex. Mars. 53 — 4, Siegescu, i. m. passim), tehát lényegében véve ismét régebbi sajátság megőrzésével van dolgunk, amely Klein korában Délerdély magánjellegű szövegeiben is divatozott. Nagy-szebenből idézhetjük az olyan alakokat, mint enirv. (1781: BH. II, 203). ennainte, 1erg (1786: Stud. Doc. XII, 109), enke (1803: i. h. 145), stb. Klein nem tett egyebet, mint ezt a szó belsejében is használt jelölésmódot — nehány etymologikus jelölést (fen, stb:) nem számítva — csakis a szavak kezdetén alkalmazta, tehát a jel funkcióját itt is, mint más esetben, pontosan elhatárolni igyekezett. E törekvés egyébként összevág az „Acathist“ előszavának egyik megállapításával, ahol Klein sene (ckbe), sengitr (csnrtsp) helyett inkább a sine, singur alakot ajánlotta (BH. II, 427). * Igen érdekes problémákat vet fel a mássalhangzójelölésnek néhány,, e körbe tartozó részlete is. Mindenekelőtt magyarázatot érdemel az a körülmény, milyen forrásból, származik az ş jelölésére használt sh betűcsoport? Az ,,Elementa“-ból nem származhat: ott Klein csak az i előtt s-nek ejtendő s-ről és a see, sci hangcsoportok sle, síi értékéről' nyilatkozott (§• 3).13 Nem szolgálhattak mintául Bíró, s egyéb magyaros szövegek sem, mivel ott az sz és s jelek magyar hangértékükkel voltak használatosak . Molnár nyelvtana a németes sch-hoz ragaszkodott. Az egyetlen tudományos igényű szöveg, amely Kleinnak e téren előfutárja lehetett, a Bánsági Névtelen szótára, ahol ugyanis sh-el írott s bőségesen előfordul, pl. agrejh (4),. aldemafh (6), anijh (7), stb. Ezzel azonban az eredet kérdését nem oldottuk meg, legfeljebb rámutattunk egy olyan szövegre, amely Klein szótárának eme(hangjelölésével azonos jelenségeket mutat. Feltűnő azonban, hogy ugyanazon XVII. századi emlékben az s-et nemcsak sh, hanem más betűcsoport is jelölheti, mégpedig a németes sch,. vö. alenisch (6), kelemarisch (56), stb. Ezzel pedig el is jutottunk az sh hang- resendő, aki az 5 hangot — mint említettem — az e betű fölé helyezett függőleges hullámvonallal jelölte (fe), pl. jz’el'esluj'ejzk (19), d'erab de pestc (56), stb. A Lex. Búd. újítása, viszont abban állott, liogy az h, 'e, i stb. jeleket etymologikus meggondolások szerint váltogatta. Megjegyzendő, hogy Bíró sajátos írásjelét a legtöbb kiadás igen tökéletlenül adja vissza: Siegescu (i. m. 123 kk.) hiányjeles re’skitmperaczi-féle alakokat közöl, BH. viszont már a Lex. Búd. fe jelét alkalmazza, pl. t’elm’ecsil (II, 413). A jel igazi alakjáról csakis a .budai kiadás megvizsgálása tájékoztat. Sajnos az eredeti kalocsai kiadás egyelőre ismeretlen, csupán híradásaink vannak róla (vö. Szinnyei,. Magyar írók, I, 1081). 13 Az 1779-ben megjelent Carte de Rogacioni-ból idézi BH. (II, 230) a deshhide ( = deşchide, vö. alább 28, 3) alakot, de ennek hatása aligha vehető figyelembe. 37 MC" jelölés eredetéhez. Hasdeu ellenében, aki jelünk eredetét délszláv területen kereste (Columna lui Traian, X, 41 ö)-.1'1 valószínűleg Dráganu-nak van iaaza (DR. IV, 120 —7), aki szerint a sh használata a XVIII. és XIX. század fordulóján ismeretes volt Délerdélyben, mégpedig éppen Nagyszeben környékén, ahonnan már egy másik hangjelölési módot is származtattunk (// = s). Egy 1803-i nagyszebeni magánokiratban ilyen alakokat találunk: shadron. shurtz. mushamc (StD. XII, 140) s ezek annyival inkább bizonyító erejűek, mert ugyanazon szövegben megvan a is jel c hangértékkel (pavt-h'tsi) s a tz mint a c hang jelölése (svptziri, shvrtz), tehát nem is egy. hanem három mássalhangzó jele pontosan egyezik Klein helyesírásával (ld. még alább). Kétségtelen, hogy Klein a következetesség és a nagyobb világosság kedvéért választott az «számára egyetlen jegyet. Ez tűnik ki a szótárunkkal egykorú “Acathist" előszavából is, ahol Klein tudatos helyesírási reformját határozottan kiemeli: “Si macár qve in cuvintele, qváre vin din latinie de sáli scris latineste cu si, româneşte se zice mn. C'i pentru qve nu totzi shtiu qváre cuvinte vin din latinie'qváse nuse fáca ceva confuzie unde trebue sa se zica mii, se se scrie cu sh, macár qve siti cu si ár fi bine v. g. si, shi iun. Credincioşi, crcdincioshi KpE^nuMOmn. 3Iosie, moshie, iiomiE. Rusive Rusliinc, punnniE. Mosivl, lioslnd pornak &c. Ci pentru qve de imilteori si se zice qvá cn, mai bine mu sese scrie cu shi“ (BH. 11,427). A továbbiakban Klein ajánlja még a shátra, shoperla, sherpe, shoarcce alakokat, rém tagadván azonban, hogy lehet a siatra, sioarr.ee stb. írásmódot is követni. Ingadozik sciintza és shtiinlza, viilvésce és miludshte között is, de végül mégis inkább az utóbbiak mellett dönt. Nem akarunk szótárunk kronológiai határán messze túltekinteni, mégis azonban megjegyzendőnek találjuk, hogy Klein reformja kétségtelenül ért el bizonyos sikert. Átkerült nemcsak az 1800-ban immár nyomdakésszé érett végleges szótári szövegekbe (vö. Göbl, Szót. 29), hanem átmenetileg meghonosodott Şincai írásmódjában, pontosabban az Elementa 1805-i budai kiadásában (Siegescu, i. m. 109), feltűnik nehány nagyváradi görög-katolikus forrásból származó nyomtatványban (1800: Adplausus, Veress, BRU. II. 153; 1808: u. o. 1T, 107, stb.), s még 1820-ban is felbukkan nagyszebeni magánokiratban (idézi Diăganu, DR. IV, 127 — 8). Véglegesen azonban mégsem honosodhatott meg: egyrészt a latinos irány hívei tovább kardoskodtak a se. si, scc. sci csoportokban előforduló s betű «hangértéke mellett, másrészt pedig a német hatás alatt álló területeken tovább virágzott a sch jel (pl. egy 1807-ben Fogarasban megjelent “Versuri veselitoare“ <ímű nyomtatvány elvben a si. scc, sci írásmódot ajánlja, de már a címben Fo'fjăraschului alakot ír (vö. Veress. BRU. II, 154, ld még Vcrschvri de 14 Xincs azonban éppen kizárva, hogy Klein ismerte Lastric Fiilöp, Budán is működő horvát ferences helyesírási rendszerét, ahol az sh szintén ş hangot jelöl (vö. Testimonium bilabiuin seti Seimones panegyrico — dogmatico — morales, Venetiis, 17.5ii s ehhez L. Hndmvirs, AKCO. IX—X, 303 kk.). L tst.rió hangjelölései közül éj>-]K'ii ez hatott legjobban kortársaira (AKC'O. IX—X, 373). . 3S laude, u. o. II, 159). A latinos írásmód, ennyi habozás között is, tehát közel félszázadon át uralkodott s a ma használatos s jelet — amelynek őse a már Klein által régebben használt g (fâşie, glágie) — csak 1860-ban javasolta végleges elfogadásra a Nagyszebenben összegyűlt bizottság (Siegescu, Helyesírás 223). ' Rövidebben végezhetünk Kleinnak két másik magyaros írásjegyével. Láttuk, hogy a ce, ci csoportok mellett néha alkalmazza még a ts jelet és az aránylag ritka ti mellett gyakran feltűnik a te is. Mindkét jelölést — rmint fentebb, az sh köznyelvi példáival kapcsolatban már említettük — a kor latinbetűs, magyar helyesírású szövegeiből kell származtatnunk. Már Fogarasinak ts a jellegzetes jelölésmódja a c hang esetében (vö. már a munka címében: Catechismul Atsaja ej Atsaja stb.) s később is, egészen Magyar Simon tankönyveiig, ezen jelölés állandóan váltakozik a talán'gyakoribb cs-vel (szótárunkban viszont ez csak két esetben bukkan fel, vö. 31.1.). Az általánosan ismert példák tanúságát délerdélyi nyomtatványok és magánokiratok bőven alátámasszák (1781: tsei, BH. II, 293; 1786: tsitit, StD. XII, 109; 1795: tselor, i. h. 190; 1800: vonyits, nits, Veress, BRU. II, 121; 1803; tsasur, i. h. 144; 1808: krutsi mits, Veress, BRU. II, 168; 1817: 'pitsorye, tse, -i. h. 174, stb.). Érdekes azonban, hogy az “Acathist“-ban Klein ezt az írásmódot egyáltalában nem ajánlja, viszont annál kedvezőbben nyilatkozik a íz-ről: világossági érvekre hivatkozva drepţi (drepţi) helyett inkább a dreptzi írásmódot javasolja (BH. II, 128). Kétségtelen, hogy Klein e téren sem eredeti, hanem pusztán beleilleszkedik a Tégebbi hagyományoknak egyik ágába. Már Halici ismert ódájában felbukkan a fraetatzi alak, a legrégibb erdélyi szótárban akad diekutz (33, An. Bán.), s aligha lehet igaza Siegescunak, aki efféle eseteken kizárólag német hatásra gondol (Helyesírás 114). A tz jel éppen elég közönséges volt a régi magyar helyesírásban: Szenei Molnár Albert és Páriz-Pápai Ferenc szótáraiban még a c-vel kezdődő szóval is tz alatt keresendők. így vélték ezt maguk a latinos iskola tagjai is: Şincai szerint „t ut lingua latina, sed ante i ... ut te apud Hungaros“ (Elementa, 1805 nyomán idézi Siegescu, Helyesírás 169). Klein közvetlen forrása természetesen ismét Délerdély mindennapi latinbetűs helyesírása volt (vö. 1795: kessetoritz, St. Doc. XII, 190; 1803: iejatz, keitzele, i. m. 144; 1804: entzeles, i. m. 151; 1817: vitzel, i. m. 174, stb.).. Nagy kár, hogy Klein józan jelölésmódját már Şircai elvetette s még inkább a Lex. Búd. szerkesztői. . * Összefoglalásképen megállapítható tehát, hogy Klein szótára helyesírásának megalkotásánál nem szakított ugyan teljesen saját alapvető művének, az “Elementa“-nak egyes hangjelölési módszereivel, azonban elvben már meglehetősen eltávolodott azoktól. Mindinkább egységes és könv-nyen áttekinthető rendszert akart népének adni, s határozottan az volt a szándéka, hogy végül is minden hangot lehetőleg egyazon betű jelöljön vagy ha két különböző, akkor azoknak használata pontosan elhatárol-tassék. A hagyományos cirillbetűs román írás hatása aránylag kevéssé MS érvényesült, annál jobban kidomborodott viszont azon sajátosan magyar és szász hagyományok befolyása, amelyeket Kleinnak is figyelembe kellett vennie. A különböző s olykor bizony nagyon eltérő eredetű jelölésmódok összeegyeztetése, gondos összehangolása Klein filológiai érzékének és mérsékletre hajló, józan belátásának kétségtelen tanúsága. B) Hangtan. a) Hangsúlyos magánhangzók. 1. A. — 1. S,z után az a-ból olykor e lesz: az încrucişare típusú köznyelvi főnévi igenevek mellett felbukkan imponcijhcre (260, vö. azonban poncijháre 407), ingrojhére (289, egy példát idéz DAcB-. II, 092, hasonló azonban pl. a Szilágyságban is: îngrăsere, MZ.). A multidejű melléknévi igenévre e szórványos palata lizáció nem terjed ki (vö. incntci(hál 272, ingrafliál 287, imponcijheat 200).1 Hasonló alakok még jelnic (.507, vö. zélnie, GS. V, 310, Zsinna, Szeb.), *stagér (503, olv. síáger; esetleg slăzer, vö. stajeriu 504); már'Benkő közölte a Ste'sár~Ste’sér változatokat (539 — 40 sz.), s i?.-ban ma is él stejéryű (BL. IV, 138; hasonló alak még, de nem tartozik szorosan ide az olténiai slczér, GS. V, 75; ld. ehhez JB. IV, 270, valamint síízqrí, Istrate", Nepos 59). Nagyon feltűnő viszont slmjhiáriu mellett shufhtériu (489): az első alak a köznyelvi, de főleg Moldvában járatos şiştar ’Melkeimer’ erdélyi és olténiai változata (Tiktin 1436), a második alak azonban egyelőre más forrásból nem ismeretes. — 2. Egy-két esetben hangsúlyos a^~~o ingadozást találunk. *Galán (225) ~*golon (233) esetében az ingadozás magyar eredetű: galand szavunk á-jának kétféle hanghelyettesítéséről van szó (vö. marokvas > marccájhe 345 r^*morccásha 362). Bonyolultabb problémát jelent az a tény, hogy Klein mláfhtina adata mellé Molnár beírta a *mlo/htina (360) változatot (vö. Lex. Búd. 397 s innen Pontbr. 443). Az eredeti tőhangzó kétségtelenül a ugyan (egyh. ószláv, szb., rut.; stb. tnlaka, s ebből román mlacá, Tiktin 1001), azonban figyelemre méltó Tiktin moldvai molaştină adata. Erre nézve természetesen nem áll Tiktin magyarázata (“wohl nach deutsch Morast“); inkább a szókezdő ml csoport feloldására kell gondolnunk. Annyi bizonyos, hogy elképzelhető a következő hangtani fejlődés: mlaştină > molaştină > *moloştinâ, s ebből — a köznyelvi, háromszótagos mlaştină hatására — mloştină. 2. E—\.E~>ă változást figyelhetünk meg egyrészt ajakhangok előtt vagy után: trabue, vide trebue (534, vö. GS. II, 330, V, 316, Zsinna), injamn (291, vö. oltvid. sămn, GS. I, 109, Naszódról BL. VI, 185), otravejc ~*otravajc (377°), másrészt a 4. ragozáshoz tartozó igék jelen idejében, 1 Molnárnál csupán éngréjchare, énjrikojchare (Sprachl. 71i—2) típusú alakokat találunk. Még încheiere helyett is Molnár énkiiare változatot ajánl (Sprachl. 74, vö. téiare, u. o. 76); Kleinnál viszont az egyetlen ilyen -ía-tövű alak inviúre (304), talán a régi egyházi nyelv hatása alatt (vö. 1689 -.ínviiare GCr. I, 285; még 1814-ben is: ínviarea, Calend; din Buda 19). • főleg,r és z után ogorafc (371°), zidarajc (564) ■— *zidarejc (565), *praenza[c (413). A r+á típus többnyire köznyelvi alakokkal esik egybe3, a z-\-ă-típus viszont nyelvjárási eredetű.4 — 2. Hangsúlyos e>i fejlődést mutat dejchiiu (171), inchiiu (269). Az olyan szavakban viszont, mint grier (237), *lrier (538), *cutrier (156), valószínűleg a latin í'-nek nyelvjárási jellegű, Moldvából ismert megőrzéséről van szó (vö. *grlulus, trlnulo), és csak a köznyelvhez viszonyítva beszélhetünk e : i megfelelésről.5-Az e>i fejlődés az .erdélyi népnyelvvel megegyezően folyt le mirlíc (358ii fejlődést látunk Un, Un jelbátecr (264) esetében; e hangváltozás ' közönséges Havaselvén, Délerdélvben, valamint szórványosan Erdély más pontjain (vö. ünimi, a "’baierile inimii” térképen, ALR. I, 44, s ehhez ALRM. II, 118). — 2.1 >iu fejlődést mutat lingura (326) mellett Hiungura (328; Tiktin 913 Viciu nyomán idézi), valamint cina (111) mellett *ciuna (116); az utóbbira Tiktin 851 Slavici nyomán (CL. V, 5) közöl egyetlen példát, de sajtóhibának tartja. DAcR-1/2, 414 szintén csupán ezt az egy adatot ismeri. Ma is él azonban 5.-ban pl. Telegden, főleg az idősebbek nyelvében (DJ.). — 3. Mint számos erdélyi és moldvai nyelvjárásban, s, z, ţ és r után i>í változást látunk, noha Klein egyéb írásaiban inkább i-s alakokat használ (vö. zic, strig, Ist. Rom. IV, 229, 274). Legfontosabb példáink: sila (489)—sada (459), * simpli? (490) ~ *saempt (459, vö. sâmpt, ALRM. I, 142. 107. pont, H.), sita (490) ~sae/a, *-áriu, *saetilze (459); zíc (564)~zaec (561), zimbru (565) ~*zaew6rw. (561), zidarajc (564, vö. *zidarefc 565) ~ zaedarafc (561); közny. prânzi-şor > *praenzacjhor (413); tzip (547) ~ *tzaep (544, vö. ţîpă, GS. II, 73, móc vidék és ţîp, ALR. I, 94/125); stric (510) ~ straec (506), sírig (511) ~ siraeg (506), strigóiu (511) ~ straegóiu (506), redicát (449) ~ raedicáj. (435), közny. Joporistc > toporaejhte (533), stb. E jelenséget szinte egész Erdélyben megtaláljuk.6 — 4. Mindezen szabályos hangváltozást mutató alakokon kívül megemlítendő még a régies gaccefc (222, a. m. ghici, vö. DAcR. II, 256, Tiktin 673). Molnár Retoricá-jában (1798) szintén megtaláljuk a gâccşte változatot (GCr. II, 164). 4. Î. — 1. Régies í hang maradt meg amblu (21) esetében, vö. Taglia-ATini, Lex. Mars. 53, Puşcariu, DR. V, 782, Papahagi, Maramureş LV, 3 Hasonló hangyáit ozást mutat még" cutraer (155),* bercr-^barc (52). 4 A szóföldrajzi adatok tanúsága szerint íncülzüsc járatos ■— néhány pont kivitelével — egész Erdélyben, valamint Moldvában, Olténiában és a Bánságban (ALRM. II, 313, vö. még Papahagi, Maramureş XV, Densusianu, Haţeg 21, stb). 5 Nem tartozik e sorba crier (Elemeilta 1780, 79), ahol a vulgáris latin *cre-vellum alakból kell kiindulnunk (Puşcariu, EtW. 413. sz., Tiktin 434). A crier alakv. elterjedéséről ld. ALR. I, 13. 6 A Marosvidékre nézve ld. Weigand, Jb. IV, 267, a Bánságból idézi D. Şandru (BL. III, 137), Jí.-ból Densusianu (Haţeg 23), Zsinnáról D. Şandru és F. Brínzeu (GS. Y, 316), az Oltvidékről S. Puşcariu (JB. V, 171) Naszód környékéről ugyancsak D. Şandru (BL. VI, 188), a Szamosvidékről Weigand (Jb. VI, 22), Máramarosból Papahagi (Maramureş LV), stb. A Szilágyságban is"sîlă, strík, strígoiu, zik, stb. járatos (j\IZ.). 41 “am înregistrat la un bătrîn fonetismul vechi îmblu“ (D. Şandru—F. Biînzeu, GS. V, 316, Zsinna, Szeb.). Nem tekinthetjük viszont inimă íráskepének a-latinos anima alakot (24), mivel e régies változat (vö. pl. GCR. I. 54—5) ma már csak egyetlen ponton él Máramarosban (ALRM. I, 02/ 352), tehát alig valószínű, hogy Klein még használta volna. — 2. Ţ, z és r után olykor í>? változást látunk: tzítza (547, vö. Tagliavini, Lex. Mars, 07, valamint ALEM. I, 55; Molnárnál is zizele, Sprachl. 364), izitzína (547, vö. Tiktin 1612, ziziné. Molnár, Sprachl. 94), *zina (565)~ zaena (561); *críjma (142, Tiktin 292 szerint erdélyi), *cring (141), Hncrincina (271, ebben a kifejezésben: *mi se incrincina) ~ Hncraencina (i. h.). Ţiţă, ţiţină, zinâ valószínűleg a többesszámból visszakövetkeztetett alak. 5. 0 ~ U. — 1. A köznyelvi nor (382) mellett Klein nuor (384) alakot is használ, nyilván az erdélyi és bánsági népnyelv hatása alatt (vö. noor, tiv’qt, nvwQr, Weigand, Jb. II, 220, Tiktin 1061; megvan még Bobbnál, II, 124). — 2. 0 helyett u-1 találunk pijfelog ~ *pif(elug esetében (397); talán pilug vagy măiug hatására kell gondolnunk (vö. S. Puşcariu, Jb. VII, 229). — 3.' U helyett o jelentkezik a flóera ’fiítula’, floér ’fiftulo’ (213) szavakban; az albán fljoeré s az újgörög q>/.oytQcc (Puşcariu, EtW. 625. sz.) eredeti o-ra mutat. Az o-s alakok az északi román nyelvterület délnyugati részén járatosak,7 ahol egyébként a néprajzban is számos balkáni elemet találunk.8 — Nagyon feltűnő: *cioboc (112iu változást mutat a számomra más forrásból nem ismeretes *uitiuc (550); ALR. I, 64 idevágó térképe sem közli. b) Hangsúlytalan magánhangzók. 6. Ă. — 1. Etymologikus a őrződött meg az olyan esetekben, mint blaftém ’maledictio’ (59, vö. bláftem ’maledico’, i. h., DAcR. I, 579—80, blastém, An. Bán. 18, blastemesk, Tagliavini, Lex. Mars. 62), famée (203, vö. DAcR. II, 96), *lacuefc (312), najfip (373 < szláv nasopi), rajfipejc (442< szí. rasypati). — 2. Köznyelvi ă helyett e-t találunk ajakhangok után:-pcún (393, vö. oltvid. peun, T. Dinu, GS. I, 109, Peuna, Popovici, Rum. Diai. 121), pedúre (390), projpetát (427).9 Ugyancsak e jelenség nyomait látjuk olykor r, s és z szomszédságában: *stremosh, *strcnepol (510, vö. 1683: stremoşălor, GCr. I, 260; 1641 — 2: strenepcţilor, u. o. I, 92—3); pijje-log ~ *pijjehig (397), vijjetoriu (586); pifj&lúra (397), zadúf zedúf (560), zcmiat (563), *zatignejc (562) ~ zeticné/c (563), botezetóriu (66), aprinzeloriv (27), rcspunzeloriu (449), cazetóriu (95), crezeciós, crezemant (141), stb.10 — 3. Köznyelvi ă helyett i jelentkezik a chiméfhe alakban (106, egyéb 7 ALRM. II, 35 szerint o-t találunk Erdélyben a móc vidék egy (95) és H. két pontján (102, 833), továbbá Olténiában négy ponton; ALR. I, 58 (fluierul piciorului) jloiáru változatot közöl ÍF^.-ból (98), fí.-ból (85) és négy olténiai pontról. Vö. még jloeru, floerat (D. Şandru, BL. IV, 143, Peştera, B.), floiră (GS. II. 85, Bulzesd, Tom-natek, H.). Megjegyzendő, hogy már az Elem.-bán floier ’tibia’ olvasható. 8 Vö. Gunda B., Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre. Magyarok és románok. Bp. 1944. II, 479vkk. ' 9 Vö. alább a délerdélyi jellegű beüt-féle alakokkal (Ht. 7). 42 példák DAcR. 1/2, 66, Weigand, Jb. III, 29, IV, 272, BL. IV, 147, stb.). Valószínűleg *fimee alakon át keletkezett fímee (vö. faemeile 515, sulimán a., címszóként csak famée 203, femée 206 és /ornee, 215).— 4. Köznyelvi •c helyett í-t találunk faerméjc (201, de vö. farmefc, 2,04), *haembáriu (241), yaecala (379°) és fiaejhejc (381a, vö. pafhéfc 386°) esetében; az utóbbi kettő moldvai alakváltozatokkal egyezik (Tiktin 1103, 1130). — 5. A szó végi -á esetében három jelenség figyelhető meg: a) egyes alakokban az -á eltűnhet, jpl. doqr adódra (185), jár rajára (204, a. m. fără), degráb (165); (3/s és z után Klein nyelvében -á>-e változást látunk: boajhe (62), braendujhe (68). caméjhe (85, vö. chiméfhe 106), cenúfhe (98), ufhz (558); coáge (122), gláge. (505, 549), grije(237, 426), *máje (350), mréje (364), vráje (589), stb.11 Mindezen alakok nyelvjárási eredetűek: az ALRM. ”uşă” (II, 283) és ”cârjă” (II, 174) térképe alapján világos, hogy cîrje, vşe változatok egyrészt Sz. és B. m.-ben, továbbá a Kárpátokon túl Havaselvén járatosak; ezekhez csatlakozik a bánsági és olténiai círjie változat. Klein szülőföldje, a szeben-vidéki románság mintegy összekötő kapcsot alkothat vşz nyugaterdélyi és havaselvi területe között: a legdélibb erdélyi vşe adat éppen a szeben-vidéki'PoIyánáróI ismeretes (130. pont).12 Molnár tanúságtétele sajnos alig jöhet számításba: a köznyelvi használathoz erősebben ragaszkodó társszerző idetartozó adata *caerje (79), de ez talán Klein kihúzott caerge (78) címszava nyomán keletkezett. Egyébként Molnár mindig szóvégi -ă-t jelöl: *bilufha (58) *morcoáslia (362), *papu[ha de tabác (383°, de Kleinnál pa-joushc 384a).12° — ■}’) A szóvégi -vă hangcsoportnak szótárunkban -o, felel meg, pl. zio (565), pío (395, *vö. pioa 590 és chío 107), ploao (402) záo (561). Vö. még bicáca (55), bocáo (62). Ezen típus megvan Molnárnál is (pl. pio, zio. Sprachl. 18) s a régi nyelvben is közönséges (vö. GCr. II, 560). 7. E. — 1. Megőrzött régi e-t látunk a) ajakhangok után: bejhica (53, vö. DAcR. I, 509), bejhína (53, vö. ALRM. I, 92), beút, bcvíúra (54—5, vö. Lex. Mars. 63 — 4, Haneş, Ţ. Olt. 50, GS. V, 317, Zsirna, stb.) dcjbeiát-(168); pecuraréjc (389, vö. árumén picurar, ahol e>i), peduche (390, H.-hól id. Weigand, Jb. IV, 289), *petát (393, vö. Gorjból GS. V, 76), pecát (388, aligha latinizmus), pejtráv (393, vö. pestriţ, Rosetti, ILR. III, 53); vezu, vezút, vezatóriu (583); előtagban, pl. *)iezdrávan (380, vö. Lex. Búd. 440), ncfcáre (379), nzcaíri (376), nemíc (379), stb.; y) az olyan, össze nem vont, régies alakokban, mint pl. indérept (276, vö. DAcR. 10 Nem tartozik ebbe a csoportba fetzejc (209), a szótárunkban szintén előforduló falzuéjc (205) ige egyik alakváltozata (vö. DAcR. II, 107, Tiktin 613; nyilván je(e hatását tükrözi). Itt jegyezzük meg, hogy az a : e megfelelésnek e második csoportja általában homályos eredetű; Délerdélyben "csak igen gyér példák akadnak (Popovici, Rum. Diai. 121). 11 Vö. grije, Klein, Ist. Rom. IV, 273, straje, i. m. 246. 13 Az ALRM. helyzetképe persze távolról sem mondható teljesnek: uşe alakot találunk Offenbánya és Vaskóh vidékén is (Weigand, Jb. IV, 260), valamint Hátszeg körül (Densusianu, Haţeg 23) és í’.-ban (Puşcariu, Jb. V, 163). Cód környékének nyelve — úgy látszik — e jelenség szempontjából hidat képez H. és F. m. között is. ’ 12“ Ritka kivétel Molnár bejegyzései közt [camajjhe, amelynek utolsó szótagja -cámata felett olvasható (85). 13' eeö»— II. (!40)13; S) néhány más szóban: precép (416. vö. Tiktin 1249 — 50, valamint GS. V, 318, Zsinna), refpundcrc (449), detoríe (160, vö. indetorcz 277).1,1 !)) megőrzött szóvégi e-t látunk; nicé (381). *nicc vini (u.o.) és cacc (76, a. m. rácé) alakokban.15 — 2. Ajakhangok, rés s után ( > ă fejlődést.tapasztalunk: *fdie (206) ~/ah'e (203), perind (közny.) ~ *paraend- (384°); ravars (448). rapáos (440), ratezát (447)16; *sacrei, *sacrcáta (458, vö. Tiktin 1405, BL. IV, 127), sac.úre (458, vö. GS. I, 109, V, 76), *sanin (462, vö. Tiktin 1409, săn’in, HL. IV. 156). *áahaftru (460, vö. *sihájtru 489). Ide tartozik még valószínűleg *.?apet (4(i2< régies sepet i változást, mutat ct) hangsúlyos szótag előtt a nagyon elterjedt jiciór (209), a szintén nyelvjárási ízű *vinit (580), továbbá *prijlitz-(424, a. m. pestriţ), taitzéi (524, de vö. *taetzei 523), fidéu (210), fidiléfhu (210). indirépt (277), *dipe (184), *nigel (381)18 schilalaefc (471), stb.19 Ş) hangsúlyos szótag után, különösen n előtt: galben ~ gálbin (225), cárpin (91, vö. DAcR. 1/2, 158—8), préiin (418, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 70, Candrea —Densusianu, GN. II, 97, Haneş, T. Olt. 48, stb.), príjtev, *[priftjin-(424, priftid ~pri/tnd 423 — 4 jellegzetesen erdélyi változatai, vö. Tiktin 1261), pacangin (37íia, talán paiangin-nnk ejtendő erdélyi változat, vö. Tiktin 1108), *slaengtn ~ staengin (502), stb. Vö. még váet ~ váit (576—7, vő. Tiktin 1707). Mindezen alakok Klein nyelvjárásban gyökereznek; Molnárnál is közönségesek az olyan alakok, mint neprüalin, paiinschin (Sprachl. 48); Zsinnán szintén ”se aude foarte rar galben şi carpen, formele cele mai întrebuirţ.ite fiind galbin şi carpin” (GS. V, 317). — 4. Lekopott a szóvégi e *tzigâr (546, a. m. ligare) esetében, de sajnos nem tudjuk, vájjon etymologikus volt-e? 8. I. — 1. /.> ă-változást tapasztalunk az olyan alakokban, mint imbratzafltcz (255), infatzajl.áre (280, vö. én/ézésdies, Molnár, Sprachl. 276), 13 Figyelemre méltó, hogy a dreaptă melléknév dercaptă alakjára éppen n szc-benmegvei l’olyúnn községből van példa (ALRM. II, 97/130). Vö. derept (ritkábban dircpl). GS. V. 318 (Zsinna, Szcb.). 14 Vö. detorí, Klein, Ist. Rom. IV, 2G3; Zsinnán „vb. a da nu a influenţat po drtor", (OS. V. 317). A hunvadmegyei népnyelvben szintén d'clor, d'ctoriye él (D. Şandru, BL. III, 122). •—Rcspvnderc-hoz vö. a Bánsági Névtelen regaz, remas, resar adatait (ezekről Drăganu, DR. IV, 142). . 15 yicc közönséges a régi nyelvijen (GCr. II, 487) s él ma is Délerdélyben (Conea, Clopotiva II, 437, Haneş, Ţ. Olt-. 48), căce gyakori nemcsak a régiségben (GC'r. 1, 79, 350, stb.), hanem előfordul az erdélyi triász más tagjainál is (Şincai, Iír. 11, 223, Maior. Ist. 194. id. DAcR. 1/2, 11—2) és vannak adatok a dél- es nyugaterdélyi népnyelvből is (că ce, GS. I, 115, Oltvidék; cűcé ’de ce, de oare ce’ DAcR. i. )>., Brassó; căceşi ‘deaceea’ Frâncu-Candrea 50). ]e Vö. még aradtiefc (— aráduesc, 28t változással (ld. fentebb, 3. pont), csak itt a hangsúly előtti helyzet folytán í mint . ă jelentkezik. — 2. R, s, ts után ?’>í változás történik, pl. jrínghie (218) -—- frangliie (216),20 *sikaftru (489) ~ *sa[e]haftru (459), tziglán (546) ■—1 tzaeglán (544). — 3. Szóvégi -i sorvadását figyelhetjük meg -z után: *deáz (163), *deástázi (u. o.) te véz ’te vides’ (527), stb. , . 9. — 1. %~>i fejlődést tapasztalunk n előtt: tzintzáriu (547, de vö. :*tzaentzariu 544), lumináre (330), Hingoáre (326, vö. langcáre 314).21 Atzitzát (40) fejlődése hasonló a tzitza alakéhoz (4. j)ont).*Oaerjk?icjc (142 < *croejhnefc 139) és *crijnejc (142) egyazon hangfestő tőnek két változata (vö. erijneste, ALRM. I, 70/235: Szabéd, MT.). — 2. A köznyelvben is meglévő román ~ -romanesc-típus í ■— ă váltakozását muta.tja paecla (378°) —■ impadál (258), yaecala (ld. fentebb, 6/4. pont), ~ pacaléjc (37Sa), raevna (438) —ravnéje, (448), valamint *paelna (37£c) -—palníe (382°), s a jártat alak helyett jelentkező jártát (204).22 — 3. I > u fejlődéssel magyarázandó undrea (553), továbbá sunzuéne (516 í fejlődéssel kell számolnunk. ■ 21 Klein más müveinek vizsgálata megfigyeléseinket mindenben megerősíti. „Iran sau Cântare la îngroparea lui Isus Hristos“ (Nagyváradi g. kath. püspöki könyvtár, 46. kézirat) című fordításában közönségesek az olyan alakok, mint. vărsind (7), sinul (8), văzind (16), stb. Vö. még szótárunkban a luiind (334) változattal. 22 Tisztán helyesírási jellegű alakpár jaentaena (201) és fantana (203), valamint ■paenza (379°) és panzatura (i. h.). Nem tartozik ide faertáiu (201)'--'fertáiu (208): a második alak a'm. fertály átvétele, s ebből lett másodlagosan a fír- kezdetű változat. Homályos *fratzaenaiatc (217) olvasata: frăţânătate mellett a frăţănătatc változatra is gondolhatunk. 2*“ Itt természetesen a második, etymologikus -u- hatása is figyelembe veendő. 23 Így magyarázza Puşcariu is (DB. IX, 410). A szebenmegyei plumtnö változat Klein közlését szóföldrajzilag is pontosan igazolja (vö. ALR. I, 45/122, 125, 170, stb.). Tehát nem a latin pulmonefm] M-jának zavartalan megőrzésére, hanem egy helyi alakváltozat hatására kell gondolnunk. Vö. még sumetzu ‘(515 « változást tükröz porazau>purázau-(430 purcáriu (430. vö. GS. I, 109, V, 76) *ospatz ~ *iLSjxitz (559); régies *rojháiza (452) rujhátza (455) mellett (Tiktin 1337); nehezen értelmezhető pricoliciu (419) a preculíciu-féle változatokkal szemben (417). Molnár népnyelvi rumaen (454) adatával szemben Klein roman-l ír (452). Mindezen adatok közül Klein és Molnár szülőföldjének nyelvjárásához legjobban *influrit (281, vö. *flurilata 213) köthető: az ALRM. II, 22 térképe szerint (pâne mucedă) ezen alak él Nyugaterdélyben, //.-bán és Olténiában, s megvan a 130. ponton is (Polyána, Szeb.), tehát a szerzők hazájához igen közel. Még pontosabb lokalizációt ad *unshor (554), vö. 7 l.M 11. SzÓYCgi -u. Eltekintve az r, c és ritkábban l hang után előforduló -iu kettőshangzótól (vö. Ht. 19.), szójegyzékünkben a szóvégi -u megmaradása nem igen van jelezve. Molnár a *pedejtr (389) alakban sem írja ki (vö. Au/tr, candelábr, Elementa, 1780, 77, 82) s Klein még az url (557) szó végén sem jelzi.25 Egészen elszigeteltek az olyan adatok, mint Molnár bejegyzésében *cvjjvtu (155), *facvlu (201) *plugaritu'(403), továbbá *jlitereit-(488), *si?n2)tu, (490), *jtraembu (506),26 s még ţ után sem általános a szóvégi -u megmaradása: az olyan adatokkal, mint *dutzu (195), dragútzu (190), suméizu (515) szembeállítható dotz (189), bunútz (73), ijtétz (309)r stb. Vö. még orzu (375°). Egy hang után azonban Klein az u-1 kivétel nélkül mindig kiírja, és ez az s (fh) hang. Az egész szótáron végigvonulnak az olyan adatok, mint alájhu (14), alături/hu (15), alcazájhu (16), áléjim (18), baeájliu (44), jucaujhu (570), stb. Molnár ezzel szemben az ilyen esetekben sem jelzi az -w-t (vö. Sprachl. 58), tehát olyan alakokat ír be, mint *ciubarájh (114), *cvresh (152), *déresh (167), *dobásh (185), stb. Különösen világosan tűnik ki a különbség oly példákkal kapcsolatban, amikor egyazon szó mindkét szerző feljegyzésében előfordul, pl. paijlm és *paiush (381°). 54 Kétségtelenül latinizmusnak veendő corona (133, 149, vö. 1651: corunăr id. Bvhnn, Jb. III, 172), polcre (410, vö. potere, Lex. Mars. 1878. sz., potyere, u. o. 2349. sz.), marmoreje (346, vö. marmore, Bobb II, 26, marmorul, Diaconovici—Loga, Őrt. 50) s talán fortuna (584, vijor a., de vö. jortuna Molnár, Sprachl. 94), bár a régi nyelvben vannak példák a jortună változatra is. Bizonytalan származású cortcncjc (133), viszont mator (349) o-ja a szláv maton-t tükrözi. 25 Ezen adatok láttára S. Puşcariu megfigyelései jutnak eszünkbe; szerihte a felső Olt vidéken ,.interessant ist, daii das u sogar nach Doppelkonsonant im Satzo anfüngt zu versclnvinden” (Jb. V, 161). -e Az utóbbi három esetben a szóvégi u-1 a mássalhangzó csoport indokolja^ az első három alak viszont főnév s így talán határozott artikulussal bír (vö. még; *fáguru 447, ratez a.). 46 A kérdés mármost az, vájjon szabad-e ennek az -?t-nak bizonyos fonetikai értéket tulajdonítanunk? Más szóval, pusztán Klein helyesírásának egyik sajátságáról van-e szó vagy ténylegesen ejtett hangról? Helyesírástörténetileg csakis arra gondolhatnánk, hogy talán Klein cirillbetűs helyesírásának hatása alatt állt. E feltevést bizonyos mértékben valószínűsíteni látszik az a körülmény, hogy Klein cirillbetűs kézirataiban a szóvégi -í után gyakran találjuk az etymologiailag nem indokolt -iü (-K)) betűcsoportot. Az “Istoria Românilor11 IV. kötetének kéziratában (Nagyvárad, G. kát. püspöki könyvtár, 70. sz.) közönségesek az olyan alakok, mint orasi'ű (7), vicarcsiű (229, de vicareş 257!), Şebişiic (235), masiű ji bucurat (236), prezăşiu (239), Ilicsiű (i. h.), Maramurásiü (248), orighinalesiü (253, prcfectusiü (262), stb. Klein egyik fordításában ' is27 előfordul vrájmasiű (19), sőt még a perfectum pusăşi (5) alakja mellett is akad pcrdusiű (7). Mindezen alakokban az -» éppen úgy analógiás hangcsoport, mint a -fomt-végződésű melléknévi igenevekben vagy a féliű típusú alakokban. Ha tehát Klein ezeket írta volna át szótárában* minden valószínűség szerint *aláfhiu, *alé(hiu típusú alakokat használt volna, mint pl. Budai—Deleanu (vö.alasiu, alesiu, Dict. II. Tabelle). Az is valószínű, hogy ebben az-esetben lenne valamilyen magánhangzó a szóvégi -z után is, vö. Blajiü (Ist. Rom. IV, 230), Clujiu (uo. 239). Mivel azonban ilyen alakokat szótárunkban nem találunk, az említett cirillbetűs előzményektől szótárunk szóvégi -w-jával kapcsolatban helyesebb egészen eltekintenünk. . Hangtani szempontból mindenekelőtt azt kell megállapítanunk,, hogy a szóvégi -u eltűnése az északi román nyelvjárásokban bizonyos rendszerességet mutat.28 A szóföldrajzi tények gondos mérlegelése alapján kétségtelennek látszik, hogy az -u általában lekopott, megmaradásának azonban ma két fészke van: az egyik Észak- és Nyugaterdély, a másik pedig Havaselve, Délmoldva nyelvjárásaival együtt (nagyjából az 530—532. pontig). E két mag egymással Délerdély, pontosabban H., Szeb. és F. közvetítésével határozottan összefügg, tehát Klein és Molnár szülőföldje ezúttal is, mint a szóvégi -á > -e változás esetében (Ht. 6. 5/(3), abba az összekötő zónába esik, amely Nyugaterdélyt Havaselvével kapcsolja össze. Klein nyelvállapota tehát közel állhatott a zsinnai pásztorokéhoz, akiknél ”u final . . e rostit în general ca ü” (GS. V, 317). Ha tehát feltételezzükj hogy szótárunk Szeben vidékének tényleges nyelvállapotát tükrözi, akkor azt várnók, hogy a jelen kéziratban más hangok után is felbukkan az ~u, nemcsak $ után. Mivel azonban a szóvégi -u megőrzése teljes rendszerességgel csupán ezen egyetlen esetre korlátozódik, azt kell kérdeznünk, vájjon tapasztalható-e valamely eltérés az -u megőrzésével kapcsolatban a szóvég .hangtani alkata szerint? 27 Imn sau Cântare la îngroparea Domnului Nostru Isus Hristos. Radu, Catalog 46. sz. ■' 28 Ld. O. Densusianu, Din istoria amuţirii lui u final în limba română. Acad. Rom. MSL. XXVII. ’ 47 48 2. térkép. Bár a szakirodalomban felmerült az a vélemény, hogy az -u megőrzése a szóvég hangjaitól teljesen független,29 a Román Nyelvatlasz figyelembe vehető térképeinek vizsgálata e tapasztalatot nem mindenben erősíti meg. Ha összevetjük amar (ALRM. II, 68) és mitt (ALRM. II, 41) térképét, azt látjuk, ha az amar« és alakok területe egymással nagyjából egye- zik, azonban több ponton mégis eltérés mutatkozik. A 279. ponton (Szilágyboksa, Sz.) mulu alak áll szemben amar-ral, s hasonló a helyzet a Kárpátokon túl is a 705., 7C9. és 531. ponton, valamint a 928. és G82. ponton, ahol mul'-f<':]e alak áll szemben amar-ral. Megállapítható tehát, hogy / után az u több helyen marad meg, mint r után, s az is bizonyos, hogy ii vml" - féle alakok mindenütt az -v zóna szélein mutatnak többletet ■dinar11-val szemben (vö. 1. térkép). De nemcsak a liquidákkal szemben tűnik ki világosan a zöngétlen zárhangok szerepe, hanem a nasálisokkal szemben is. Fumu és patu összevetése (ALRM. II, 309 és 355) arról győz meg, hogy éppen Erdély területén jelentős különbségek vannak a két eset között. A 279. és 141.' ponton patu adulta] szemben fűm áll, az 157. ponton pedig pat‘ és fűm kettősséget találunk (vö. 2. térkép).30 Üjabb eltéréseket tapasztalunk, ha a szóvégi zöngétlen explozívakkal affrikátát állítunk szembe. Ha capu (ALRM. I, 10) és mafn (ALRM. I, 73) viszonyát tesszük vizsgálat tárgyává, azt .találjuk, hogy egész sereg olyan ponton maf“ él, ahol cap-ot ejtenek. Északról dél felé haladva Erdélyben ilyen pontok 345., 339., 337., 280., 302., 257., 98., 9G., 144.. 156:, 174., a Kárpátoktól délié pedig 740., 708. és 090. (vö. 3. térkép). Hasonlóképen maximális elterjedést mutat sldngaciu -«-ja, sokkal szélesebb övezetben lévén elterjedve, mint maţ véghangzója (vö. ALRM. I, 204). Ami az -5 hangnak a szóvégi magánhangzóra gyakorolt hatását illeti, ennek megfigyelésére a Román Nyelvatlasz sajnos nem nyújt elég szemléleti anyagot: omu.pr térképe (ALS. I, 33) például nem mutatja az íi)i]i(hvtii.ş alakokat elég nagy területen ahhoz, hogy e szó alakv.-aiból messzemenő következtetéseket vonhatnánk. Hatalmas területen jelentkezik viszont mă piftu végmagánhangzója (ALR. I, 97), azonban melléje i eliéz biztos ellenőrzésként használható szóalakot állítani. Annyi mégis kétségtelen, hogy pl. még a cărunt’11 alakv. (ALR. 1, 05) elterjedését is túlszárnyalja, anfennyiben Erdély területén a 131., 144. és 302. ponton a)runt-\i\\ szemben mă ^/«"-típusú alakv. áll. . Legjobb i példánkat azonban ismét a Kis Atlaszból meríthetjük. Ismeretes, hogy egy-két délkeleti pont (182., 192.) kivételével egész Erdély - 20 Ş.mdni szerint ,,1’apparit ion de -ti n’est donc pás condit ionnée pár Ifi pré-seiice, á In finale, d’un groupe de i'onsonnos" (BL. IV, 128). 30 Akad egyéb eltérés is. Olyan pontokon, ahol a Kárpátokon túl inuta utak él, ebben az esetben már pat‘-t találunk. Így a 702. ponton wn/“. jum» él, de már 7tti/t (vő. még -I, SÍ5S., 7UÍI., 72S., 531). Az a hangs/ínének megőrzésére tehát hat a tóliangzn lmngszine is. Ugyanezt igazolja gras (ALRM. 11, 140) és gros (ALRM. 11, I t t.) egybevetése: Kedélyben a 1-10., 3-tti. és ;U!>. ponton gras áll szemben grosu alakkal. -1 Klfin: Dictionarium. 49 ben pas helyett pas használatos (ALEM. II, 134—5). Hasonlítsuk tehát össze a pasu alakv. elterjedését egjr teljesen hasonló hangalákú, de nem s-re* , hanem 5-re végződő szó végmagánhangzós változatával, pl. a grasu alakokkal (ALRM. II, 140). Az eredménjr feltevéseinket tökéletesen igazolja: míg Erdély területén a grasu alakot csak hétszer jegyezték fel, paşu tizenkétszer fordul elő, mivel — ismét északról-délre haladva — a 346. (Avas-felsőfalu, Sztm.), 349. (Tőkésbánya, Sztm.), 279. (Szilágyboksa, Sz.), 284. Almásszentmiháfy, K.) és 141. ponton (Mikeszásza, KK.) pás11 áll szemben: a köznyelvi gras alakkal (vö. 4. térkép). Ezzel pedig igazoltuk azt a lehetőséget, hogy a szóvégi magánhangzó megőrzése igenis függ az előző mássalhangzó természetétől, s hogy éppen az s hangnak ebben a konzerváló funkcióban nagy fontossága van. Az eddig vázolt különbségeket sajnos nem volt alkalmam a szeben-megyei vagy épen códi román ejtésben kimutatni, de analógiaképen hivat-kozhatom azokra a megfigyelésekre, amelyeket Tasnádszántó (Sz.) román nyelvjárásával kapcsolatban tettem. Mindazon szavakat, amelyekre a Román Nyelvatlasz e vonatkozásban biztos felvilágosítást nyújtanak, lejegyeztemtasnádszántói születésű tanítványom, Molnár Zoe kiejtésében is. Eredményként valóságos fokozati skálát nyertem a szóvégi hangok jellege szerint: 5L 1. Zöngés hangok után általában nincsen -u: amar, surd, slab, spin, stb. Alig valami hallatszik fumu esetében; itt azonban a fentebb említett ■u—u hasonulás játszhatott közre. * . 2. Zöngétlen hangok után rendszerint van -u; mortu, nniritu, pămîntu, mutu, patu stb. Nagyon gyönge, í-szerű hangot hallottam cajfi esetében. S után kettősség mutatkozik: az -as szó vég után 'nincs magánhangzó, például gras, viszont -os után egészen jól hallható, például grosu, muntos11, părosu stb. , ■ 3. Egy-két esettől eltekintve (alkázás, bd’irís) s után mindig jelentkezik a megőrzött szóvégi -u, még pedig lég világosabban a magas nyelvállással képzett -uslí\ -is11 végű szavakban: împărătusu (itt különösen jól hallható!) kulkúsu, zukáúsu, koperísu, suísu, stb. Valamivel gyöngébben hangzik a szóvégi magánhangzó -as után. például casV’, cizma&A, părtaşi stb. Mindeme különbségeknek maga az adatközlő is teljes tudatában van: érzi, hogy az u ”după ş se aude în genere mai bine“. Az egyezés .Klein nyelvállapotával odáig megy, hogy a vér fim ’verfus’ (582) és ver f ki ’eí'undis’ (581) megkülönböztetésnek megfelelően Molnár Z. .is éles különbséget tesz vşrsu ’versus’ és vşrs1 ’efundis’ között. ' Az elmondottakból végkövetkeztetésünk magától adódik: Klein minden valószínűség szerint olyan nyelvjárást beszélt, ahol a szóvégi -u eltűnőfélben volt ugyan, de még valamennyire hangzott zöngétlen hangok, így -ts és különösen -s után. Ezen ejtéssajátságot Klein, általános helyesírási szabállyá emelte, viszont Molnár, aki mindenkor igyekezett a köznyelvi normát minél hívebben követni, ebben az esetben is a köznyelvi ejtés, tehát az -u teljes elhagyása mellett döntött. Ha figyelembevesszük a szóvégi -a >-e változásról mondottakat (Ht. 6.), ahol szintén Molnár követte hívebben a Havaselvére támaszkodó köznyelvi ejtést, Klein viszont jobban ragaszkodott saját vidéke tájnyelvi alakjaihoz, eredményünk minden tekintetben megnyugtatónak látszik.31 c) Kettős magánhangzók és magánhangzókapcsolatok. 12. AI. Néhány ecetben az ereszkedő ai kettőshangzó helyén a áll: *mamúca (340). iocma (356, vö. Homna 533). A félhangzó eltűnése mindkét esetben a hangcsoport hangsúlytalan helyzetével magyarázandó: mamucă (esetleg mămucă) éppen úgy viszonylik az erdélyies maimuc (Ţichindeal), ■măimucă alakhoz (Tiktin 944), mint ahogyan Moldvában is,moimîţâ mellett van momită változat is (Tiktini. h.). Olyan alakokban viszont, ahol a kettős-Ivangzó liangsútyos helyzetben van (moimá < m. majom) a félhangzó le-kopása nem következik be. Tocma, illetve az erdélyi tomna alakv., a régi nyelvben csakis -i nélkül fordul elő (vö. GCr. II, 542), s a népnyelv ma is sűrűn él ezzel az alakkal. 31 Hasonló eredményre jutunk alább a labiálisok palatalizációjával kapcsolatban: Ivlein tájnyelvi változatként gyakran feljegyez palatalizált alakokat is, Molnár viszont szigorúan ragaszkodik a nem palatalizált és Havaselvén is járatos alakokhoz. Vö. Ht. 22. 2. 13. AU. Néhány esetben au > ao változást tapasztalunk: scáon, scaonájhu (470, vö. scaon, Ist. Eoni. IV, 277), gáora (227, vö. 183 4: gáora, Ţichindeal, GCr. II, 213; DAcR. II, 238 nem közli), baláor (46; DAcR. I, 451 csak egyetlen adatot közöl Alexandriból, pedig megvan Erdélyben — ^például bălaor, BL. IV, 155, B. balaor, AAP. VI, 31, U. — és előfordul a szerbiai románoknál is: bălaor. AAP. VI, 20, vö. szerb, bláor, blávor). Mindezen alakok olyanok, mint a zsinnai pásztoroknál aor, écaon, taor,32 Bizonyos mértékben „graphie inverse“-nek tekinthető viszont patiss (387), a paos szónak más forrásból nem ismert változata. . 14.1U~0. Két határozószóban áw~oingadozást látunk. Klein incairo (267) alakváltozata Dosofteinél, Cantemirnél s egyéb régi szövegekben közönséges (vö. DAcR. II, 601, GCr. II, 451), emellett azonban Molnár *ori incatrau bejegyzésében (375a) felbukkan az -ău végződésű, újabb változat is (P. Maiorból, Şincaibol, Baracból id. DAcR., i. h. Tichindealra nézve vö. GCr. II, 215). Ezen utóbbi alak megvan egyébként Molnár nyelvtanában is (énlétréo, Spraclil. 314). Ugyancsak erdélyi típusú változat a köznyelvi înlăuntru helyett inlontru is (329, vö. DAcR. II, 556, Lex. Búd. 307). 15. EA. — 1. Számos esetben szövegünk a köznyelvnél hívebben tükrözi e kettőshangzót. Feltétlenül régiesnek tekinthető cheáe (103; mellette azonban szerepel a köznyelvi cheie is), *sheajje (484, vö. scheajse, Molnár, Spraclil. 141; szótárunkban megvan azonban a shajfe és *shéffe alak is, 485). Nyelvjárási jellegű areápa (30); Klein valószínűleg Balázs-falva tájékán hallhatta (vö. DAcR. I, 255, Weigand, Jb. IV, 259, Jb. V, 163), régiségét azonban igazolja az árumén areápiio alak is (Jb. IV, 259). Igen jellegzetes alakok peánta, peána, peárq,, *peáta (388): ilyen változatok Nyugat- és Dél-Erdélyben járatosak (Jb.IV, 260, V. 160, VI, 19, Weigand, LADS. 2, 10, 18, ALRM. II, 410). Mint Hátszeg és az Olt vidékén (Haneş, Ţ. Olt. 48), úgy Kleinnál is elsősorban p után jelentkezik a kettőshangzó,33 amelyre nézve elfogadhatjuk Densusianu véleményét: „formele cu ea. sínt refăcute după plural: measă, peana după mesă, pen’e“ Haţeg 21; vö. még measă, Conea, 'Clopotiva, 439.— 2. Nehány esetben mai ia helyett áll ea, például cheág (103) ^ chiág (104), tileáza-zi (350)^miaza-zi (353), peatra (388) rúpiáira (394), feára (206) ^jiara (209), viszont csak feária (206). Ea > ia fejlődést tapasztalunk *lia (a. m. le-a, 324) esetében. Az olyan alakok, mint ciápa, ciápfa (110), ciás, dara (111), stb. az i-nek tisztán helyesírási szerepére' utalnak: akárhogy is írták a szerzők, úgyis capă, I 32 Egyéb adatokra nézve ld. Popovici, Bum. Diai. I, 144, Densusianu Haţeg 22, Hodosiu M., Népkölt. Balázsi, vid. 166, Candrea, GS. I, 190, Stinghe, Jb. VIII, 84, stb. A régi nyelvben is közönséges (vö. GCr. I, 70, 146, stb.). Figyelemreméltó, hogy az ALR. scăunel térképe (II, 1391. MN ) jóformán semmi segítséget sem nyújt: egyetlen ao kettőshangzót mutató adata (scáonés ) Szabéd községből (MT.) származik. Hogyan hozható e tény összhangba azokkal a scaon adatokkal, amelyeket pl. Weigand igen sokszor feljegyzett (vö. Jb. IV, 261, VI, 14, VIII, 258, stb.)? Avagy sháon shăij,na& ingadozásra kell gondolnunk? . " 33 M után egyetlen példánk pomana pomeana (407), ehhez ld. Densusianu, Haţeg 23, valamint Zsinnáról pomeană (GS. V, 316). 53 7 cas-íéle alakokat ejtettek. -- 3. Számos hang, így s, s. z és ţ után az ea egyszerű a-vá vonódik össze: argaffála (30), mirojjala (358), *urjásca .(428), sára (463); nadufhála (370), mifha (358, vö. mijheá. u. o.); mucezála (365), imbulzál'a (256), umezála (551); ametzála (22. a Báns. Névt. szótárából id. DAcR. I, 146), ferbintzála (207), *tzaft (545) stb. Ingadozás jelentkezik r után: amarála (21. vö. DAcR. I, 138, Kllein más művéből idézve) mellett akad affupreala (37), sőt vrána (589) mellett van *vredna. ^Elszigetelten áll jélelát (2Ö6), a régi,szövegekben közönséges feleleat(iu) helyett és mefl('}ácan (352, vö. Hunyadban stag, Densusianu, Haţeg 23). Mindezen esetekben nyelvjárási alakokról van szó, vö. Tagliavini, Lex. Mars, 71 (további utalásokkal).34 Molnár nyelvhasználata a Kleinéval -általában egyezik, vö. mutschejálé, kivernifsalé (Sprachl. 91), bár akadnak nála kettőshangzós alakok is, mint például vepfealé (i. h.), agonifsealé {Sprachl. 92) stb. — 4. E~ea ingadozást mutat még hangsúlyos tőszótagban: *sacret~*sacreata (458), *shnep~shfieáp (486) és berca^bearca (51, vö. DAcR. I, 545). Paradigmatikus váltakozással függ össze deápan ~dápan <(163, vö. Tiktin 521, ahol az utóbbi alak havaselvinek van jelezve; ld. még Xiex. Búd. 163, 174). ' 16. EO, 10. - 1. Az eo kettőshangzó io-vá lesz az olyan alakokban, :mint *flioarca (213), *pliofcaefc (402). Változatos alaksorozatot mutat *chieioáre (105), Hnchetor és inchiótor (269), vö. DAcR. 1/2, 333—4. — '2. Io'—'0 ingadozást tapasztalunk hangutánzó tőben Hiocotaretz, *liocotefc {327) ^Hocotaretz, Hocotefc (329) esetében, vö. Lex. Búd. 355. A én (ieu 200) mellett felbukkanó io (306) közismert erdélyi nyelvjárási változat (Tiktin 599). A két alak egymásmellettisége Szeb. más pontjáról is :ismereteg.35 17. IE. — ]. Szókezdő helyzetben feltűnő a ie>ia változást mutató ■iádéra (251), vö. iezer>iazâr, iele> laie (GS. V, 317, Zsinna). —, 2. Szó-ivözépi helyzetben labiálisok után rendszerint ingadozást találunk: az. ■olyan alakokkal, mint fér. férb, ferbinte, ferbintzála (207), fertúra (208) .szembenáll fiér, fierb, fiert, fiertura (210); a sber (467) és zber {562) alakokkal szemben találunk sbiér változatot is (468); pédeca (389), pépt (391), peptáriu, ■jpeptós (i. h.) alakpárját piedeca, piept, pieptáriu, pieptos (394) képezi; -vérme, vermanós mellett (581) ott áll vierme (584), stb. Klein általában inkább a kettőshangzó nélküli alakokat kedveli: piedeca stb. alatt visszautal a pedeca típusú alakokra; *merla (352), pepten, peptene (391, vö. 'pepten, Lex. Mars. 1732), prétin (418), perdere (392), mezül noptii (353, ■vö. mezül, Ist. Rom. IV, 236) stb. mind az eredeti e-hang megőrzésére ^italnak. E hagyományhoz “egyébként, a Lex. Búd-, is hű marad: peptenu (peptene), peptu (496), feru (216), mediu (383) mellett utalás sem történik íi köznyelvben szokásos kettőshangzókra. Pedig már Molnár beírta szótá- 34 Klein nyelvállapota legjobban a zsinnai pásztorokéval egyezik: „Diftongul ga, se reduce la a după s, •?, ţ, dz: sară, (să) şază, viţauă, dzamă, stc. Acelaşi fenomen, se constată în: starpă, mătraţă, curauă, mestacăn“ (D. Şandru—F. Brînzeu, GS. V, 316). 35 Vö. io, ieu, GS. V, 321. • . 54 Tunkba a *miez alakot (354) és nj-clvtanában is piept ejtést ajánl (Sprachl. -365). Kleinnak és a Lex. Búd. munkatársainak álláspontja azonban érthető: amint már Weigand megállapította, a Bánságban, a Maros és a .Körös vidékén, i/.-bán és Közép-Erdélyben fér járatos (Jb. III, 214, IV, 260); Hátszeg vidékére nézve igazolja ezt az állítást Densusianu (Haţeg 20).36 Mindezen megállapításokat Szeben környékére nézve a Román Nyelvatlasz is megerősíti: e szerint piept^pepí esetében (ALR. I, 97) a kettőshangzós alakváltozatok északi határa Bojsza felett halad át; jicr~fer esetében a h’er típus Nagyszebennél jelentkezik (ALR. 1527, közli Macrea, DR. IX, 144). Klein tehát ez esetben is Erdély nyelvállapotát részesítette előnyben a havaselvi ejtéssel szemben. — 8. Erdélyi tájszólásra vall az ie>i összevonás is defmírd esetében (177. vö. *desmerd 177): valószínűleg, ilyen mirtza (358) és Hátszeg környékén mirlá is (Densusianu, Haţeg 20). — 4. Érdekes alak San-Pietriu (462); talán olyan ez, mint pieste Hunvadban vagy vierde az Oltvidéken (ld. még Taglia-vini, Lex. Mars. 64). — 5. A szóvégi hangsúlytalan -ie puszta e-vé egyszerűsödött a régies dájde alakban (160). Jelentésmegoszlásra utal boághe ’boglya’ (61 és 88. capítza a.) és boághie 'bagoly’ (61 és 72, buha a.) esetében. Fájhe mellett fajliie erdélyi színezetű, aránjdag friss változat (204. vö. DAcR. II. 68—9). éppen úgy, mint salcie (460), a régies salce és a belőle téves analógiával alkotott tájnyelvi salca mellett (az utóbbihoz Tiktin 1356 és salJcâ, D. Şandru, BL. IV, 139, B.). 18. II. Szóvégen megmarad az -ii kettőshangzó trii esetében (538. vö. Mi, GS. V, 317, Zsinna, továbbá Tagliavini, Lex. Mars. 70) és a Rujjali alakban (456), viszont egyszerű i-vé sorvad az olyan esetekben, mint i umblă, i vedeá (250), foame-mi vagy mi-foame (214). fríca-mi (217), -mi-frig, frig-mi (218), *piatrá móri (394), le vei>léi (321 )'>*lii>li (u. o.), stb. Itt is erdélyi nyelvjárási alakokkal van dolgunk, vö. ALR. I, 44. 19. IU. — 1. Aiurea helyett airea (13) ismert erdélyi tájnyelvi alak (vö. DAcR. I. 79, GS. I, 110, Oltvidék, airilea. Papahagi, Maramureş LVII stb.). — 2. Szóvégi helyzetben -r után többnyire -iu szóvéget találunk: a számtalan -tóriu és -ariu képzővel ellátott szón kívül idézendő még *raebáriu (435). *raitáriu (439), *pontéríu (407), céríu (99) stb., vö. azonban binijhór (56). L után -iu áll a *féliu alakban (206, vö. fealiu 495). Olykor más hangok után is előfordul, vö. *poicápiu (410), *scornáciu (473), *í'.alnáciu (524), bicm (55, alakv. bítsu 57) esetében viszont az -iu csupán helyesírási jellegű. Az -riu. -lm végződésű alakok azonban hangtani jelentőséggel bírnak: ceriu (= cer’) közönséges a klasszikus román irodalmi nyelvben is (vö. még Papahagi, Maramureş .LVII); zendar’, beidor’, feliu ma is él a zsinnai pásztorok nyelvében (GS. V, 319, 341) s hasonló alakokat találunk Erdély más pontjain is (vö. pákuraryű, pásforyű, tsolyű, BL. IV, 136, 140, B.; GX. II, 46, 59, 77, stb.). 36 Densusianu szerint ”cei care pronunţă pepi, zio totuşi miel, după eum alţii rostesc mei, dar piept“ (i. h.). Klein az első csoportba tartozik, mivel ő is a köznyelvi -miel alakot jegyezte fel (354), viszont az Elem. mindkét kiadásában pept áll. 55 20. O A. E kettőshangzó jelölése általában igen pontos; semmi nyoma-az oa> o ejtésnek, amely Észak- és Nyugat-Erdély nj'elvj árasait, valamint az erdélyi román szótárirodalom legrégibb emlékeit jellemzi (Lex. Mars. 72). Piroána (396) a közönséges piron helyett a tb. piroane alakján alapul; *pleopa (401, vö. Lex. Búd. 512) havaselvi jellegű alak (Gamillscheg, Şerb.-Tit. 50), amelynek megfelelői azonban Dél-Erdélyben is élnek (ALR. I, 17/129: pliéuópü, 180: pleópa óikului stb.). A köznyelvben is meglévő ingadozást tükröz *mihoála — *miháliz (354 < m. menyhal, ld. 94.1.). 21. OU. Szó belsejében az ou kettőshangzó oo-ként jelentkezik: plooát. (402), *roorez (452, vö. roorat, Barac, Hal. VII, 207). Valószínű, hogy az első o nyilt ejtésűvé lett (vö. doáo 185, noao 381; dqţiă, nouă, GS. V, 317, Zsinna); tehát plqoat alakot tételezhetünk fel.37 d) Mássalhangzók. 22. Pj B, F, Y. — 1. Önálló fejlődésüket illetőleg csupán néhány szórványos jelenség érdemel figyelmet: a) Szókezdő helyzetben broiácar (=brotacar 69) mellett, felbukkan protácar (protácar, i. h.), de a b> p csere oka homályos. — (3) A szókezdő s-\-lab. csoportok szempontjából figyelemre méltó adat a köznyelvi svárc helyett a *sfaelc ’papila mamilaris’ alakv. (481). Svácnesc helyett a sbaecnéfc alakv. (467) 6-jét a ázl. etymon indokolja (vö. izbucnesc, s ehhez Ciha'c II, 30, Tiktin 864). — y) Szóközépi helyzetben v>b csere van rojheobán esetében (452, vö. Tiktin 1337), meglepő viszont prabufhefe mellett *pravujhejc (414—5). îmbrobodesc helyett impropodefe fordul elő (262, egy adatot közöl Ksz.-bői DAcR. II, 482). F helyett ü-t látunk bufnesc~*buvnefc (75) esetében. Régies és valószínűleg az egyházi szövegek hatásával magyarázandó változat jertva, jertvíre (567-8). P>v fejlődést figyelhetünk meg az indaraptnicefc (274)~ *indaravnicefc (275) ingadozással kapcsolatban, nyilván a könnyebb ejtés céljából (vö. îndărămnic, DAcR. II, 620; igei származékként hasonló alakot nem közöl). — 8) Szóvégen figyelemre méltó práv (413), *vráv (590), vö. prav, vârv, GS. V. 319 (Zsinna), prau, vrau, Weigand, Jb. III, 228, praw, vîrv. BL. V, 140, ALRM. I, 47, stb. Ingadozást mutat zugráf^zugráv (565), valamint pléf (401 )~*pleu (u. o.) és belzíu~belziv (54; a beţiu alakv.-ot a Bánságból id. DAcR. I, 550). Szóvégi v helyett képzőcsere révén g áll plejhúg (401) esetében: ezen alak Klein és Molnár más műveiből is kimutatható (pl. plefiug, Elem. 1780, 80, pleschug, Sprachl. 117). Erdély nagy részében ez a változat él, sőt magában Szeben m.-ben is pliesiúg -típusú alakokat találunk (ALR. I, 12: 122, 125), amelyeket szerzőink, úgy látszik, némi hangtani egyszerűsítéssel jegyeztek fel. — 2. Ami az ajakhangok jésülését („palatalizarea labialelor“) illeti, annyi állapítható meg, hogy szótárunkban e hangváltozás nem érvényesül ugyan teljes következetességgel, mégis azonban számos alakingadozás vall a szerzőknek e téren 37 Itt említjük meg a lat. u-ből származó uo hangesoportot is az olyan szavakban, mint luoare (333, vö. luoat, Klein, Ist. Rom. IV, 236), aluoat (19; DAcR. I, 127—8 nem közöl ilyen alakv.-ot). Vö. még Rosetti, LR. XVI, 53, valamint At. 12. szerzett nyelvjárási tapasztalataira. Leggazdagabb alaksorozattal a pi csoport van képviselve: szókezdő helyzetben elég idéznünk az olyan adatokat , mint chiátra vide 'piáira, chiátz v. pieátz, chic v. pic, chicatúra v_ picalúra (104), ckiéle v. piéle, chiépt v. piept, chieptene v. pieptene, chila, v. pila (105), chío v. pío ( 107), chífhu v. pífhu (108), chilját v. pif/át, chijjéz v. pifjéz (i. la.), chita v. pane «ei píía (109) stb. Szó belsejéből idézhető schin v. spin (471), lichéjc v. lipéfc (325) stb. Legalább egy esetben megtaláljuk a %lc fokot is: crâmpiţă> *craemptitza (225, ganeiu a).38 Mindezen esetekben — amint az utalásokból kitűnik — Klein kétségtelenül a nem-palatalizált alakok mellett foglalt állást. Kivételt képez lichíiu (325 < lepény): ebben az esetben lipiiu visszautal lichiu-ra (328). E gazdag sorozathoz képest a többi palatalizáeió inkább szórványosnak mondható: bi esetében csupán egy-két példa idézhető: ghíciu, vide Bítju és gMne, vide Bine (22 9)39, valamint poghircéfc ’racemo’ (406, vo. egyh. ószl. pabirö, pabiröho ’racemus post vindemiam relictus’, pobirati ’colligere’ Ciliac II, 272). Vi (ve) palatalizáeiójára utal rovina mellett a róghina (452) változ'at,40 vin ’bor’ mellett akad gh?» ),'teavă (ţevi) helyett tzeghe áll (545) s viezure előfordul *iezure, -ne alakban is"Ţ252, vö. DAcR. II, 461);41/í jésülésere utal fiaftru> hiaftru és fiereftau > *hiereftau (245), valamint rajfir mellett rajchír (442), *rafhchir (444) és a magyar folyófü átvétele: *fonhiu (215, vö. még 1291.). Fontos adat még: Shin (Fin, chin), 485, vagyis a fin szó Kin és sin változatának lejegyzése, filiminá (Lex. Búd. 642)> *silimină (490), valamint a hasonlókép erős palatalizációt mutató viseu> *jishau, *jisMau (569, vö. 170 1.). A mi palatalizáeiójára nincsenek közvetlen tanúságok: amint éje (23 nd változással kell számolnunk mándie esetében (341, vö. Tiktin Í)4S). 1) helyett i áll a laengel (3]2)~/angél (314) alakokban; itl azonban a latin hniguidu.s-?7A\\ szemben utalhatunk az árumén líndzit alakra is (Puşeariu. EtWb. 97G). D~L ingadozást mutat ord, vel őrt (375“); kétségtelenül a -t hang az eredetibb (vö. német Őrt. Tiktin 1004). Szókezdő helyzetben figyelemre méltó *svornic (r>\S)~*zvorvic (503, *.st árost e a.), a régies drornic változata (vö. dvorean ~zvorcan. Gheorg. Lóg.. Tiktin 500). -dn-> -In változást mutat povóhiic (412. vö. Cihac II, 284), povodvic helyett, vö.szerb puvodvik (Vük 531). Nagyon felt íínő -tn>-iv: *plátnic (400)~pláhiic (3!IS). — 2. A /. d jésiilésének déli hutám Klein és Molnár szülőföldjétől messzire esik; nincs is e jelenségnek szótárunkban semmi komoly nyoma, legfeljebb dipiait (245. liatz \\.)~ghcplan (229>m. gyeplő). *.strighe ’mclligo, Honigthair (511. vö. strede. stride), vhidereio vingliercu (5S5, vö. magyar vándor [sólyom] j. miditza (553) únghitza (554), és zadic ■—■ * zugit (141. cre-tintza a. és 5(>0). A ni (ni) csoport palatalizáeiójára csupán a Molnár kezétől származó, de kihúzott *i?iyima (289) utal s talán niea (373°). Lehet, hogy etymologikus eredetű ghcáojlnt (22S) neaoş helyett-, s alátámasztja Weigand dt at/ş etVillonját (Jb. XIII. 10$; ellene Tiktin 1044). 21. K. G. — ]. Szókezdő helyzetben a k eltűnik a iilor szóban (531, vö. Molnár. Sprachl. 5d). Zg helyett zd-1 találunk a zgáriu helyett előforduló *.«!aritt alakban (470). de ez talán etymologikus (vö. szláv [S7j]drali, J'iktin 1813). — 2. K> g zöngésülést mutat gajtán. gajiána (227). valamint. *cracaticia (13S) ~~*gragalicu (234); ingadozásról tanúskodik criflipán (142) ■és grijhpán (237. vö. Molnár, Sprachl. 48) — 3. A hajdani latin gn csoport — az Elementa nyilvánvaló hatása alatt (vö. 32 kk.) — felbukkan *pugn -esetében (428, utal pumn-ra), viszont analógiában alkalmazott gn>mn Jiangváltozást észlelünk a tzímn (546 < latin cygnus!) neologizmusban. ■— 4. Szóvégi görögös jellegű k> h változásról tanúskodik *indih (277), viszont h -helyett gr áll íntrohnat helyett az *intrognát alakban (300, vö. DAcR. II, 834). — 5. A k’ ejtése, mint aköznyelvben annyiszor, /’-hez közeledik: shtiop (488). 'Néhány hasonulás útján keletkezett szóközépi zöngésülésről ld. Ht. 30. 25. M, N. — 1. Megőrzött m-et találunk a rumpe alakban (455, vö. Densusianu. Haţsg 40), etymologikus n-et néhány latin és szláv szóban: ilyen cuviníntza (156), vaenjla (575) és *gaenfca (224). Problematikus ciovic<~~' cionvic (277) w-je, vö. 211. — 2. Szóvégi m>n fejlődést figyelhetünk meg ^ibrifhin (252 ctörök ibrisim) esetében; talán részleges disszimilációról van szó (b—m>b—n). — 3. Rotacizmusnak semmi komoty nyoma; *iezure (252) r-je valószínűleg régebbi l-hől származik (vö. alb. vjedhulje, Tiktin 1738), s a mellette fellépő iezune, iezine alakok w-je másodlagos, erdélyi jellegű fejlemény (vö. Lex. Búd. "273). Ugyancsak másodlagos, hasonulás révén keletkezett alak dineáondine, a szabályosabb dineáondire mellett (184). viszont raendurea (436) — az árumén arăndură tanúsága szerint — talán régebbi, mint a szövegünkben szintén előforduló, köznyelvi raendunea. ' . 26. L. — 1. L'-'T ingadozásról tanúskodik incilipéz~*incirip (270, talán az r eredetibb, vö. DAcR. II, 590), továbbá a valószínűleg bubâlcă '’tumeur, amygdalite’ helyett használt bubarca (70). . — 2. Megőrzött palatalizált V van a cal’e szó többessében: cai, Vei cali (80). A Lex. Mars.-bán káli dativusként szerepel (1026. sz.), amelyet Tagliavini helyesen vetett össze (i. m. 79) a Hátszeg környékén căi, văi mellett járatos căli, văii változatokkal (Densusianu, Haţeg 45) és a Weigand gyűjtéseiből ismert kel’ alakkal (Jb. III, 232, 270; IV, 291). Eltűnt viszont a V hang a népies zamatú San Vajjíu (BacríXeioq) kifejezésben (462).43 I: l megfelelést tapasztalunk a buiguesc helyett fellépő bulguéjc szóban (72); talán a románba a magyar bólyo(n)g ige olyan ejtéssel került, ahol a ly még Z'-nek-hangzott.44 27. B. — 1. Régi, nyelvjárásilag helyenként ma is megőrzött r jelentkezik a serín (479), farina (202) és urceór (555) szavakban; megőrzött ri csoportot látunk guturáriu (240) esetében. — 2. Eeltűnő az r kiesése a *mugit ’Abenddámmerung’ szóban (365); hajlandók lennénk sajtóhibára gondolni, ha nem állna mellette a jól ismert *murgitu alak (3 6 7). 440 Közönséges, erdélyi színezetű nyelvjárási jelenség az r lekopása nojiru> nőj (3S3) avoftru •—avojt (43), fereáfia. (207, vö. fereasiă, GS. V, 31í/ ’ , 5 43 Talán szintén a V eltűnését kell feltételeznünk iindic ~ indic vide sliántz (277) esetében; Tamás L. feltevése szerint lehetséges lindic ’c-litoris’ nyelvjárási változatára gondolnunk. 41 Félmagánhangzónak mássalhangzóvá válását mutatja vigliitoriu is (584), -amelyben nyilván a vie ’szőlő’ tövet kell látnunk. 44“ Nagyon valószínű, hogy mugit ’crepufculum’ az a mugi ige hatására keletkezett s talán az alkonyaikor hazatérő csorda bőgésére emlékeztet. - Zsinna) esetében. Figyelemre méltóbb a vreo>vo összevonás az olyan alakokban, mint *vodoi, vodata (587), vö. Hunyadban vea = vrea (Densusianu. Hunyad 40), valamint szótárunkban *vun (590 < vrpun). . 28. S, Z. — 1. Valószínűleg puszta írásbeli ingadozásra mutat a zöngés mássalhangzók előtt sűrűn előforduló s: pijma (396)~*pizma (398), *pimlarii (431) ■—*puzd.erie (432), prájnic (4-14) r~J*práznic (415), ifvor (309) ~-izvor (310) stb. Ugyanezen megjegyzés vonatkozik a zg kezdetű szavakra is, amelyek többnyire sgr-vel vannak írva (483). — 2. Érdekes palatalizált alak *inhiejtrez (289) înzestrez helyett. — 3. Néhány esetben', főleg k’ előtt s>s fejlődést tapasztalunk: rajchír (442)~*ra/AcAir (444), rajchitoriu (442)~-> rajlicliitóriu (444), *shcleplzi (484). Mindezek nyelvjárási alakok, vö. şkimba, steag, GS. V, 319 (Zsinna).45 — 4. Z coáge~*coáje (122), szláv zigati ’brennen’>közr. jigăritr^gigarael (230),szláv zilav>jiláv (569)i~~,gUáv (230), bolgár prazina>~ pragína, (413)—*prajina (415); szláv praziti > pragéjc, pragitúra stb. (413—4); szláv roziti> raengéjc (439, mellette *raejnejc, 438); szláv stozar, stozer> *stagér (503)~stajériu (504); slezen> *staengen, -gin (502); toziti> taengire (521); m. mázsa>máge (338)^*máje (350); m. petrezsely[em]> patraengel (387); m. kurázsi> corágie (131); n. Glas> glage (230)~gláje (231); vö. még ogigít(371°)~ ojijit (377°).48 Mindezen tények szóföldrajzi szempontból teljesen érthetők: Szeb. déli részében, pl. Bojszán a g>z változás még nem történt meg (ALR. I. 32, 51/122: (fingéi, niegiel1!- viszont valamivel feljebb. Szeljen környékén e változás már bekövetkezett (i. h./125: zinziti, niéziél). Az utóbbiakhoz, hasonló alakokat hallhatott Klein Balázsfalva vidékén is, s ezért találjuk szótárában annyi nyomát a g> z fejlődésnek. 45 Pusztán „graphio inverse“-nek látszik ajchie (33), a várható ajhchie (34) mellett. Ugyancsak elírásnak tekintem a stergariu (504), ştreang (509)-féle alakokat, melyek «/-vei ejtendők. 46 Az ellenkező változásra inkább csak látszólagos, helyesírási példa raejnejc (438) ~ raejnejc (u. o.). 47 Yalószínűleg itt említhető még higa vide ciga (245); DAcR. II,- 390 ezt a. higá .szót, ’un soiu de peşte’ jelentéssel, inkább cegă változatának tekinti, 48 Ezen írásmódok bizonyító erejét aligha csökkentheti az ş, körülmény, hogy szótárunkban néha z helyett a régiesebb g alakot találjuk, pl. hwpregiur (260), incungiur (273). Kevéssé valószínű, hogy Klein prăgesc-típusú alakokat ejtett volna. Zsinnán a régies g csak a gioi (zoi) szóban él, vö. GS. V, 319. 60 e) Egyéb hangváltozások. 30. Hasonulás. — I. Magánhangzók, a) Az előreliató hasonulás főbb típusai: a (ă) — o>á—a: procátor^procataréjc (425); i—e>i—i: *shiregla~shirigla (486); almintrelea (18)r^amintrilea (23); i—o>i—i: szláv sirornahz>> *jiriman (517, vö. Tiktin 1368); o—e>o—o: szerb ko (h)oce véce> *cotiovéche (136); o—i>o—o: molipsesc> molopjejc (362); 0— u>o—o: noduros> ncdorós (382); u—a>u—u: * jumaltz~*jumultzuit (571), *culfatura>*cufjutura (155); u—í>u—u: *cunmd (154, de vö. decu-raend 165, degráb a.); u—o>u— u: cutrope[c>*cutrupefc (156). " (j) Nem kevésbbé gyakori a hátraható hasonulás: ă—e>e—e: băserică> bej ferica (53, vö. beséricá, Klein, Ist. Rom. IV, 229), muşâţel> mufhetzel (368). mulţămeso multzemefc (366); a—i> i—i: haringă> *hiringa (246); ă—i>i—i: măscăricios>*mifchiricios (358); ă—o>o—o: dálog> dolog (186), rázor>rozór (453), răcovină> rocoina (451), năcovalnâ, nâco-vană (Tiktin 1056)>nocovála (252)~*nocována (381); a—i>i—i: intaempin (295)'—-intimpin (297); e^-a>a—a: pergamen[t]> pargamen (385“); e—i> 1—i: epingéa- (197)r-J*ipingé (306); pejtritz (393)~*pistritz (397), cámenitza (85) ~ *caminitza (150, cuptoriua.), venetic r—*venitic (581), *pepíngine (391) ~ q,ipíngine (389, 395), stb.; i—u>u—u: siroman> siruman > suruman (517, vö. Tiktin 1368);49 o—ă>ă—a: copou> copáu> capctu , (87), probaluejc (4'25)r~~>prabaluéjc (413), *porozau (408)~*porazau (408);50 u—i>u—u: ■mvfinoi> *mujhunoiu (368); u—o>o—o: bujor>bojór (67), ujtoil> oftoíl (377).' __ 2. Mássalhangzók. — a) Az előreható hasonulás fölöttébb ritka: példáink csupán pecingine (389)>*pepingine (391), pipíngine (389, 395) és bíbol (55 vö. DAcR. I, 57.0, Densusianu, Haţeg 41). — f!) Visszaható hasonulást mutat az ismeretlen eredetű solovârv szónak sovavaerv (495) változata. Puszta zöngésülésként találunk részleges hasonulást m, n és l előtt: sm>zm: dujmán (195), cm> gm s ebből esetleg mn: *togma (533), tomneala, tomnefc {16); cn>gn: flegnit (212, vö. DAcR. II, 136), *igne/c (252, vö. DAcR. II. 445), *pognejc (406, Tiktin 1196), *ragnejc (438, Tiktin 1291), súgná (514) stb.; cl> gl: *proglet (425), *poregla (408, vö. Tiktin 1215: poriglá Reteganul-nál); sl>jl: caejhlégi^caejlegi (80). 31. Elliasonulás. — 1. Magánhangzók. E—e>i—e: depe>*dipe (184); i —i>i—iu: 7iiitUél> *mitiutel (359, vö. Tiktin 973); o—o>e—o disszi-milációt tapasztalunk a magyar csormolya növénynévvel valamikép összefüggő cermoiag (98) alakban; o—o>ă—o fejlődést találunk a ‘ *raorcz (440, vö. *roorez 452) alakban (ld. ehhez râoreazâ, Mo-litv. 16S9, GCr. I, 137, stb.). Feltűnő és elszigetelt alakok Molnár beírásában *vijolie (587, vö. vizuliia Densusianu, Haţeg 38). Nem 48 Talán itt említhető az í — u > u — u változás példájaként capataeiu ~ *capaluiu (87, vö. căpătuiri, DAcR. I, 100; Oilát, Szeb.), valamint a hasonló sujjaeiu sujjuhi (518). ' ' ' 60 Részleges, o — a > ă — a hasonulást mutat ragace (438 < szerb, bolgár ■rugac). 61 egyszerű o—o>o—i elhasonulás, hanem inkább igeképzési sajátság jelentkezik a coviiv, covieat (137) alakokban; íncoveia. -covia. egyébként erdélyi és bánsági nyelvjárásokból ismeretes (Tiktin 700). — 2. Mássalhangzók. Főleg liquidák és nasalisok mutatják e jelenségét: r—l>r—n: horelcü> horilca >horinca (247); n—n>r—n: a mer int z (22, vö. Molnár, Sprachl. • 227, DAeR. I. 142 —3);51 1—1> 1—n: altán (18, vö. pl. Jb. VI, 40). Részleges elliasonulással keletkezett bucnériu (71), a magyar bognár szóbóL Talán lappangó elhasonulás hozta létre a szokatlan *duvohiic (195) változatot: (luhovnio *duvov?iic> duvolnic fejlődésre gondolhatnánk (vö. pólrila ~póvila 412). Bz> f,z disszimilációra utal cópza. (131). viszont ps^bs ingadozást mutat ópja (375a)~*o6sff (368°). 32. Hangátvetés. Talán puszta íráshiba leganitza (320) a szintén előforduló lágonitá helyett (vö. 230 1.). Egyébként inkább liquidák s főleg r esetében tapasztalunk hangát vetést. Idevágó példáink: covrig > *covirg (hibásan írva: covigr 137), cătrinţă > *cretintza (141, vö. crătinţă, GS. V, 320; Zsinna, továbbá DAeR. I,. 218, Tiktin 313), *caercima (u. o.)~ *crijma (142), gaerbov~ gaerjob (224). pătlăgine > platágine (400), podlog (potlog) ~*plotog (403, vö. Tiktin 1224), *poclad (404, vö. szláv poklád ’was untergelegt v.'ird’ Tiktin 119]) és *poglad (403) *plocad (403), podmol polmód (407), gaetlán<~-- *gaeltan (224), ţârcovnic~*tzicornic (139),. *tzaecornic (544); paerláz^priláz (421. vö. szláv prélazZ, Tiktin 1170), *prijtame (424)^piftarnie (u. o.), procáior ^protacar (428), scrâşnesc > *scaershnefc (469); pestrif> *]mjtitz (424, vö. prestiţ, GS. V, 320). Néhány szláv eredetű szóban viszont régies, hangátvetést nem mutató alakot találunk: improtíva (262), *invraejtez^*invaerjtez (306). 33. Alakkeveredés. A legérdekesebb példát kétségtelenül a múnuna ’apex. cacumen montis’szolgáltatja (367 r. logău > lăgău és (a) lega ’köt ni’ keveredésé révén keletkezett,valamint sfaertáiu^sjaertáriur~-j*sjarlám(481), amely sfert és jártain (fárlaiu) keveredését mutatja. A *chiur szóban (109); figyelemre méltó az m kettőshangzó (vö. közny. chior < török kör); talán a rokonértelmű céur hatására kell gondolnunk. Érdekes alak *sholomonáriu-’garbantzás Diák’ (487):.a köznyelvi solomonar-nak ezen, Reteganul-nál is előforduló változata (Tiktin 1456) a magyaros ejtésű Şolomon alakra utal (vö. Salamon, olv. Salamon, Tamás, Fog. 45).52 Surucluéjc-ről ld. 161. ]., *jisldau-vó\ 132 — 3. 1. 34. Hanglekopás. — 1. Szókezdő a hiányzik náfura (370), szókezdő *nált. *nallzez, stb. (371) és nafpreala (373, vö. Tiktin 777) esetében; s eltűnését mutatja *jéshnic.(481) és faerfhéfc (201); k kopott le — a: könnyebb ejtés kedvéért — a tiior (531) szóban; h hiányzik a luger (331 < Jdujer) alak- 61 Aztih > In fejlődés nem következett még be jerlvénic (18) esetében. 52 Kérdéses bajmatt (108) olvasata: gondolhatnánk basmău ejtésre, talán a magyar eredetű clnschineu, chindeu hatására, azonban lehetséges, hogy határozatlan alakú basmno ( = basmauü, mint steauă, stb.) átírásával van dolgunk. Az utóbbi-rsetben inkább o-t várnánk (vö. pio, zio, stb, Ht. tí, 5 *f). 1 ban. — 2. Szó belsejében, o tűnt el dolján (186) esetében; t eltűnését mutatja bájocora (51), t, illetve It kiesését igazolja almintrelea (IS) amintrilea, (23).53 — Említésre méltó még *veziche (579) < vasázicá, amely szinte egy szerejtésnek fogható fel, az s és z hangok rokonsága alapján. Siejc (489) < sfiesc inkább palatalizációnak tekinthető', vö. DEnc. 1148. 35. Hanggyarapodás. — 1. Magánhangzók, cc) Szervetlen szókezdő a hangot találunk az aghijtina (12), amiruéjc (23) szavakban. Alejhuejc (18) nem tartozik ide: alapszava valószínűleg ales s nem vehető ide amij-hiéjc sem (23 < m. emészt). Valószínűleg nem Klein saját nyelvjárásából' származnak ezen alakok, hanem inkább Balázsfalva környékéről: a mirosi ~ amirosi alakpár választóvonala ugyanis általában a Marost követi, s amirosi területe csak üT.-ban nyúlik le dél felé (ALR. I, 76; R. Geheeb ismert tanulmánya: ..Prosthetisches a und s im Rum.,“ JB. V, 1 — 50 szóföldrajzi tájékoztatást eg37általában nem ad). — Ş) Szókezdő mássalhangzócsoportot â vagy i old fel: hrană helyett harána (245, vö. DAcR. II, 361, 412, Tiktin 741), hrişcă hrean, hribâ helyett hirijhca, hireán, *hiriba (246) olvasható. Iiirean, hirişcă közönséges az Oltvidéken (GS. I, 110) és Hátszeg körül (UJ.); heréim áll a Lex. Búd.-ben (261) és LM.-nál is (289). Anorganikus o-t mutat *dovoletz (189), anorganikus u jelentkezik a croefc mellett fellépő curuéjc alakban (153—4; a Szilágyságban is kuruiésk járatos, MZ., Biharban hasonló alak curuieşte, Coman, Margine 14). Végül esetleg idevehető steregóae ’helleborus veratrum’ (504), amennyiben ez a strigoaie szó változatának tekintendő. — 2. Mássalhangzók, a) Szókezdő helyzetben szervetlen s-re példát szolgáltat *sfirida (482), *sfrántzu (u. o., vö. sfrenţe Geheeb, Jb. V, 37). — fi) Járulékos s van a m. pellengér szóból átvett *shpelinghér (487) alakban.54 — y) Gyakoribb aszókezdő h: *hargolásh (245), huréz (249), hopáitz (488, shteártz a.). Nem tartozik feltétlenül ide *hodaitza. hodáe (246), mivel már a délszláv nyelvekben és a magyarban is a török oda szókezdő /i-val gyarapodott (liodaja, hodály). Kétes *holalaefc (247), bár Molnár közöl *olala-ejc változatot is (i. k.). Inkább hangátvetéssel magyarázandó hodína (246). — S) Berletuejc^beletuejc {52) és *maengarhiejc (2>31)'-^mangaluejc (342) l előtt jelentkező r-je inkább magyar, mintsem román fejleménj^, vö. bél[l]el ~ bérlel mán geln' > mángorol. — e) A szerb arscm-ban is meglévő szervetlen r-t látjuk arjlmi (32) esetében. Ugyancsak szervetlen r bukkan fel a tavélejc szó *travelefc változatában (536); talán trânti hatására gondolhatunk.55 — 53 Nem vehető ide iceú (252), bár Tagliavini a Lex. Mars. ics adatait ,,aferesi“. ni-k tekinti (81). Az etymon azonban hicce, vö. Puşpariu, EtWb. 66. 54 Tamás Lajos levélbeli közlése szerint (1943 jún. 24) figyelembe veendő a, magyarban ismert £p>—,p ingadozás (sporhedr^pórhert, spenótr^penót, stb. MTSz.). '•Mivel a spanganét ~ panganét kettősség a románban is tükröződik (puşci cu span- gancturí, Furnică, Băoănie 245; al puskeí pangaríet, Bota, Gramm. II, 140), talán feltehető, hogy a román szó létrejöttekor, hangalakjának megalkotásakor magyar nyelvi szópárminták érvényesültek, tehát magyarul jól tudó román, vagy legalább is valamely kétnyelvű személy eszelte ki a ţpelingher alakv.-ot. 55 Elfogadhatatlan Tiktin (1569) ama nézete, mely szerint trăvelesc ,,B. u. (danád)?) Cip. Gr. I, 369 dürfte erfunden sein“. 63 ,.) Ejtéskönnyítő szervetlen labiális zárhangot többet találunk; ilyen *saempt ~ *simpt■ (459). straempt (24, 507), straemptoare (2S9), fraempt (216). inframpt (2S2). Mindezek régies és részben nyelvjárási változatok. — r) Érdekes alak prim mellett prímb (421): a Densusianu (Haţeg 42) és Yiciu közölte primbum alakkal kell összevetnünk (ld. Tiktin 1255). Molnár egyébként egvik magyar bejegyzésében is verem helyett a *verémb alakot, használja (5S7, vizuina a.). - i) Nehezen magyarázható k járulékhang van a tresar igének *tracfár, *tracjerejc változatában (534, vö. LB. 714). .A bozdonárni (67) ~ buzdunariu (111) alakok (7-je szintén homályos eredetű.50 ■ G) Alaktan. a) A névszó. ]. A főnevek határozatlan alakja. — ]. Néhány esetben régies alakot találunk; ilyen mélciu (351. alakv. melts 67. bourel a.)1 és maduláre, a szokottabb maduláriu mellett (336, vö. Tiktin 938). — 2. Az -iis végzó'désű latinizmusok aránylag igen ritkák, vö. 189 1. — 3. A nyelvjárási alakok közül figyelemre méltó a jellegzetesen erdélyi páflm (3S5a, vö. Tiktin 1128. ALRM. II. 134). továbbá potec (410), nor ~ nora (382) és sor ~ sora (496); Zsinnán (Szeb.) szintén potec. nor. sor alakot találunk (GS. V, 320. vö. még potec, Muntean, Guraríu 21). Vö. még ílóera, 42 1. — 4. Nagyon feltűnő *curel (152): a köznyelvi curea 'szíj’ curele tb. alakjából visszakövetkeztet et t új alanyeset. Hasonlóképen keletkezett *'vermule1e (581) < r(i)crimilet, (Tiktin 1737). 2. Főnévképzés. Szótárunk elég gazdag származékfőnevekben; ezúttal csak az érdekesebbeket soroljuk fel:2 ' -aila: papára >paparáda (383°, vö. Lex. Búd. 481, utalással az olasz papolataz alakra). Mivel az -adă végződés a románban még ma som mondható termékeny képzőnek (vö. I. Iordan, BPliil. VI, 4—5, LE A. 37, 155), legfeljebb „álolasz" jellegű, önkényesen képzett szóra gondolhatunk; nyilván paparác, (383a, a. m. păpărac) alakváltozatáról van szó.4 Vö. még *cocoráda ’béles’ (124), bár ezen utóbbi szónak van cocoroadă változata is (DAcR. 1/2, 623). -anio: *tradánie v. predanie (534), vö. Lex. Búd. 714). Minden bizonnyal predania (Tiktin 1240) mintájára keletkezett. > 56 Vö. 1S03 : bozdonar, StD. XII, 145, továbbá DAcR. I, 71C. Az újg. uirouZouvúpu (Cúinc 11, 041) nem nyújt kielégítő magyarázatot, poriig 1. A. Candrea szerint is ti rmemil buzunar, pe care-1 întâlnim pentru întâia oaiă într’uri glosar manuscris diir anul 1719, descoperit la Roma, trebue fă fi fost împrumutat din greceşte (buzunára) cam pe la începutul secolului al XVITT-lea, odată cu adoptarea la orr.ş, a îrn-b ă:ămintf'i greceşti, îa epoca fanariotă" (îndreptând Limbii. Universul, 1944, jiUi. 23, 3). ‘ . . 1 Vö. mölis, Lex. Mars. 1301. sz., s ehhez Tagliavini 144, valamint Şt. Pasca, DR. V, 305. s Többnyire olyan alakokat idézünk, amelyek G. Pascu alapvető összefoglalásában (Sufixele româneşti. Bucureşti, 1910) nem szerepelnek. 3 Helyesen pnppolata. A román szóhoz persze semmi köze. 1 Az -ac képzőről ld. Pascu, Suf: 199—201. 04 -ar (-arin): dnumiriu (191, vö. Lex. Bud. 197), pridvdriu (420, vö. pridoan, JB. 409). Érdekes álak *cc//«n*M a. m. ceasornic (101); DAcR. 1/2, 259 csak Lex. Bud. 112 adatát idézi, továbbá credincedriu = chizé/hu (140). Vö. még *cornuráriu (133). -aş (-dşu): *porcdsh ’pise. Cyprinus gibellio’ (408), *pumnask ’Hand-besetz’ (429, vö. Lex. Bud. 559, Pascu, Suf. 349; értékes régi adat e szóra, inelvet eddig csak a népnyelvből ismertünk, vö.Tiktin 1278, Molnár, Sprachl 368). -aşfinc: cmuruzajhtinc a. m. cucurusifhle (145), vö. Lex. Bud. 151 és-cânepiştină, Pascu, Suf. 208—9. -at: e participium-képző érdekes főnévi alkalmazására vall plecdle ’morbus •ex nnufea contractus’ (400); egyéb -at képzővel alkotott betegségnevekről (crepat, ■izdat, sângerat): Paşcu, Suf. 96. ' -ău: oticau (377°, vö. otic ’rallum’ < szerb otik, Tiktin 1100; oticău alakot idéz Cihac II, 234); összetett -ecău változatát látjuk a *mo!ecau (362) szóban, -cél; patcel (387, erdélyi tájnyelvi alak, vö. Tiktin 1132). -cinné: infu-raciúne (294, vö. Lex. Bud. 312, régi és népnyelvi szó, ld. GCr. II, 144—5 [17S5], Tiktin 830); analógiásan lép fel nemcsak morlacina^morla-ckine esetében (363, vö. Pascu, Suf. 24), de maradna mellett is van maraciune változat (343, vö. Tiktin 950). Repeziciune helyett viszont *repeptne áll (449, vö. Tiktin 1319). Ritka alak még pangariciúnc (383°). -c.uţă: pélcútza- (390, vö. pchelcvţâ ’pielcică supţirc’ Şez. III, 84, Pascu, Suf. 158). -cală: opreăla (375°, vö. Tiktin 1090), stidedla ’verecundia’ (505, vö. Tiktin 1495 ; csak Dosofteiból idézi). Feltűnő *naraveála ’pactum, conventum, die Abrede’ jelentéssel (372); Tiktin 1035 ’Gesittung, gute Sitten’ értelmezéssel közli, vö. azonban Lex. Bud. 438. Figyelemre méltó még fraentzaeneála, ért. n. (216), valószínűleg frant (u. o.) származéka, valamint *naclaeála ’Beklem-mung’ (369). - -cciu ~ -iciu: *scauninciu (470) nyilván scăuneciu (Tiktin 1379) változata, előreható hasonulással. -Cilié: prapajténie (414), talán prăpădenie (Tiktin 1233) hatására keletkezett; mirodenie ’prodigium, monftrum’ (357) mirăzănie ’Wunderding’ (Tiktin 993) és mirodenie Vohlriechehder Stoff’, (i. m. 994) keveredéséről tanúskodik. -ic: heredie ’haeredes, haereditas’ (245, vö. heredie. ’exhaeredibus, expos-te*ris’, herediéni ’posteri’ Lex. Bud. 261). Régi moldvai könyvszó (vö. hereghie, DAcR. II, 387, Dosofteiu, M. Costin, stb. < lat. hered[es\ *-(- -íe). Vö. még *pinzaríe (395, valószínűleg a móc vidéken hallott alak a m. pénz szó nyomán, ld. még 151); porcíe ’porcífmus’ (408), *saracacie (463), *jhoricie a. m. "’piátra fhorecelului’ (487, vö. Lex. Bud. 647). *smernicie (494), *vicarejhie (583). -ilíl: *mornaila (362, *mornaefc ’mormolni’ származéka). -inic: inacríme 264, nyilván ■ a crime és înâcrire alakvegyülése), unime ’unitas’ (554, tudatos alkotás). ' -inţă: ojjaerduintza (376°, vö. Lex. Bud. 473); unintza. (554, vö. Lex. Bud. 734), scutintza (476, vö. Lex. Bud. 626). Valószínűleg tudatos szóalkotások (unin-iza feltétlenül az). -ire: ajauire ’proprietas’ (33), a tudatosan alkotott ajauejc ige (i. h.) főnévi igeneve. Mindkét alak megvan a Lex. Bud.-ben is: asűiiescu, séu alsüüescu; asüüentia s. alsüiientia ’proprietas’; asüuire s. alsuiiire ’proprietas’ (39). HEMR. I, 907 csak ezeket ismerte és a következő megjegyzéssel közölte: „aceste formaţiuni carturaresci n’au devenit tocmai poporane". Kétségtelen azonban, hogy 5 Klein: Dictionarium. 65 aJsâuire, însuşire már Dosofteinél és A. Ivireanu-nál felőfordul (talán a szláv svoistvo nyomán, DAcR. I, 121), s később is több idevágó adatot találunk, pL al-feuialu ’proprietas’ al-feu t ieste "'proprie’ (Bobb I, 35), afeuire, ajeuintia, a janitor iu (LM. Gl. 31), az igét pedig már Molnár közli (afséuefsk, Sprachl. 256). -iţă: igen gyakori valamilyen foglalkozást űző férj feleségének jelölésére. -Ilyen alakok pl. biraítza (56), birifhítza (57), capitanitza (88), caprarítza 1 káplár felesége’ (89, a DAcR. 1/2, 111 szerint csak ’kecskepásztor felesége’), pitaritzcc ’panifex faemina’ (397), stb. Vö. még poroditza ’pereputy’ (408 < szláv rodo) _ -mă (-minte helyett): a szabályos incaltzamínte-(266) mellé Molnár beírta az *incaltzáma, *caltzáma alakokat. Egyelőre semmi közelebbit sem tudunk e- ' furcsa változatokról. . -niţă: csupán értelme miatt meglepő *paduchélnitza ’tettves, tettüvár,. Lausekerl, Lausewenzel’, (378°), mivel Tiktinnél (1105) paducherniţă 1. ’păduchele-calului, Burzeldorn’, 2. ’Schuttkresse’, tehát két növény neve. Klein a -niţă képzőt,, úgy látszik, itt is konkrét jelentésűnek érezte. Ugyanígy használta a tabachernitza szót is (519) miiştarniţă, naforniţă mintájára (Pascu, Suf. 268). Ide tartozik még *varálnitza (578), vagyis — a Lex. Bud. 744 értelmezése-szerint •— ’mészkemence’ (vö. vărar). •/; /-■' -oare: *fructoáre ’legúma’ (321, vö. fructóre fruptóre Lex. Bud. 22, 6—8). DAcR. miért nem szótározta? Nyelvjárási elemnek látszik, de lehet tudós szó is. -oiu ( ~ oaie): *sfaentoiu "'bigott, Andáchtler’ (481), dutzonoi (195, vö. dutzxi, dotz, dontz), *caertitzoiu = buboiu (79); Tiktinnél csak cárticióre van. (301), de erről sem derül ki teljes bizonyossággal, vájjon cârtiţă 1. ’Maulwurf’' vagy 2. ’Art Geschwür’ jelentéséhéz kapcsolódik-e. Molnár adata viszont teljesen világos. (2. jel.). A nőnem -oaie képzője, mint Hátszeg vidékén (vö. riemesoarie, stb. Densusianu, Haţeg 52, Zinăroaie, usturoaie, GS. V, 324; Zsinna),5 még rendkívül eleven: idetartozik boeroae (62), cerboaie (98), grecoaie (236, vö. DAcR. II, 304; megvan még Şincainâl is: Hron. II, 215), leoáe (322); stb. Hasonló alakokat (Ricsóe, epuróe, lupóe, ursóe) bőven közöl Diaconovici-Loga (Gram. 56) és a Lex. Bud. ' -şeg: *multujheg (231), valószínűleg a m. sokaság mintájára. A képzd alakja nagyon feltűnő, talán -síg olvasandó. Egyelőre ,hapax legómenon11, vö.. még ejtin/hug (197). , . • . -şoară: ploifhoára (403). . • -taté: Három régi szó említendő: *bogatáte (62, vö. DAcR. I, 597), fratietáte-(217, vö. DAcR. II, 171) és *golatáte (232, vö. goletaté, An. Bán. 49, DAcR. II, 284). * -toriu (ritkán -tor, pl.’ alefhuitor, 18), nőnemben -toare: Klein sok igének -toriu képzős névszói (melléknévi v. főnévi) alakját tünteti fel, azonban nem igen veszi figyelembe ezeknek a származékoknak sajátos jelentését. Adeveritóriu (8) nála csupán Verificator, probator’, de nincs utalás a boieri adeveritori kifejezésre-(DAcR. I, 42); marturíffitoriu alatt sem találjuk meg a ^hit valló’ jelentést (pl. ,,în octavele sărbătorii fericitului mărturisitoriulm Martin11, Şincai, Hr. I, 346).5® Egy-cgy származékszó más forrásokban ritka; ilyen pl. ajunatoriu (41), amelyre a DAcR. csak 1570-ből közöl példát (I, 80) vagy omenitóriu ’honefte tractans,, excipiens’ (374ű). Figyelembe veendő azonban, hogy az efféle alakok többnyire 5 A képző eredetéről (-dne[mj X -ia) ld. Puşcariu, DR. VII, 465, EtWb. 966. ia Érdekes vallási műszó meg a cucernic helyett használt cuceritoriu (J 49), amely egyébként csnk ’liódító’ jelentéssel bír. Ugyancsak erősen elszigetelt a Molnár tollából száimazó Ţ.ăcuritor, a közönséges Ţ.ăcurar helyett (126, coliba a.). 66 bármikor szabadon képezhetők, s éppen ezért szótári előfordulásuk tényleges elterjedésüket nem feltétlenül tükrözi vissza. Valahogyan a szókészlet virtuális lehetőségei között lebegő alakokról van itt szó, amelyek folyton újraszülethetnek és feledésbe is merülhetnek. — A nőnemű alak, t. i. -toare szótárunkban is sokféleértelemmel bír, kevés azonban az igazán eredeti alak. Hiányzik pl. a Lex. Búd. 1 közölte abátütoare ’Herberge’ (DAeR. I, 3; Id. még Gavra előszavában Şincai művéhez [1844]: naínte ospeluluî [făgădăului — abătătoarei], 16. sztlan 1); figyelemre méltó viszont cacajtoare (76, vö. Lex. Búd. 79, DAeR. 1/2, 10 csak ezt idézi), cautatoarc (oglinda, a.; 371“, vö. DAeR. 1/2, 229, Tamás, AECO. III, 238 és Gáldi, Melich-Emlékk. 89), muratoare ’muries, aqua falfa’ (367, vö. Les. Búd. 407 < mura ’sáuern’ Tiktin 1022) plecatoáre ’ovis lactifera absque agno’ (401), *rajfaritoáxe ’tolózár’ (442), *plelintoáre v. impletintoáre (401, másutt csak Hmpletitoare van, ’hajfonó’ értelmezéssel 206), stb. :> -\t]uiă: *buhaitura (pótlás a 72. 1.-hoz a szótár végén), a képző funkciója szerint valószínűleg bullái ’heulen’ (Tiktin 235) származéka (vö. strigătură, şueră-tură, Pascu, Suf. 58 kk.); *claditura ’széna afztag’ (118, ebben az értelemben DAeR. 1/2, 529 csak Lex. Búd. nyomán idézi); cocaerlatura (123, a DAeR. 1/2, 610 csak a Lex. Búd. 129 cocărlătură ’konyarítás’ adatát idézi); dejghinatúra (175, vö. desbinătură, Lex. Bűd. 177); jacatúra (201, vö. Lex. Búd. 208, első adatok erre az északerdélyi tájszóra, DAeR. II, 3); jerecatúra (207, vö. Lex. Búd. 215 és DAeR. II, 99); incuetúra ’conftipatio’ (273, vö. Lex.Búd. 293; An.Ban.: enkunye-ture, id. DAeR. II, 611). Ezenkívül számos egyéni szóalkotást találunk, amely még a Lex. Búd.-be sem került be: ilyenek pl. defnodatúra (178), dejpartzitúra (179), dejtupatura (181), incingatúra (270), inganfatura (285), inghimpatúra (286), stb. A -tură képzőnek e nagy elevensége ismert erdélyi hagyomány: Eogarasi kátéjában hasonló alakok adevereturae ’testimonium’ (14), alduitura 'benedictio' (46), alejzetura ’electio’ (32), ajzemeneturae ’similitudo’ (33), kjemetura ’vocatio* (32), duplekatura ’deuteronomium’ (8), stb. s a Bánsági Névtelen szótárában, hasonló adauséture ’auctio’ (2), ajléhire ’inventio’ (3), agerniture ’tectio’ (i. h.)„ aléséture ’eleetio’ (6), alduituré ’benedictio’ (i. h.), stb. Ezen utóbbi példákat vizsgálva azonnal észrevesszük, hogy itt a -tură képző általában a latin -tio fordítására szolgál. A magyarországi latin műveltség hatása'tehát a román nyelvnek nemcsak mondatfűzésébe, hanem szóképzésébe is beleavatkozott. Vö. még Densusianu, HLR. II, 340, Rosetti, LR. XVI., 137. • -ug: a román -ug képző hatását kell látnunk a rnertíc ~ *rriertiug kettősségben (352), ami annál feltűnőbb, mivel jelentésmegoszlással jár (ld. 94. 1.). A vokalizmushoz figyelembe vehető még horvát mertük (< régi m. * mértük), idézi Hadrovics L., Melich-Emlékkönyv, 111. -uie: caj/alúe (93, DAeR. 1/2, 173 csak a Lex. Búd.-bői idézi). A hímnemű -uiu alakról ld. 61. I., 49. j. . -uş: a nyelvjárási greurújhu (237, vö. DAeR. II, 304—5) adaton kívül említésre méltó *grecu/h (236), a köznyelvi grecusor helyett. -ní: blidútz (61, vö. DAeR. I, 581); cejcútz (101, régi moldvai alak, vö. DAeR. 1/2, 259); omútz (374°); *raeutz (438, tipikusan erdélyi alak, ld. Tiktin 1330). A nőnemű változatok közül említhető caramidútza (90), mamarútza (340, a. m. mămă-ruţă ’Marienkâfer’ Tiktin 947). 3. A főnevek többesszáma. — 1. Mivel szótárunk a többesszámú alakot rendszerint nem jelzi, e téren megfigyelési anyagunk fölötte kevés. Cale többese, mint már mondtuk, cai vel caii (80, vö. Ht. 26); féllé (390) ■67 többese pei (a kettőshangzó hiányáról ld. Ht. 17); palme helyett Molnár tígyik bejegyzésében megtaláljuk a ritkább pălmi alakot (*Traend pe palmi ’callus’ 535). A kétnemű főnevek -e-je pedig -r után -4-vé változik: izvoára ’fontes, scaturigines’ (310. vö. Papahagi, Maramureş LXV). — 2. Jelentéstani szempontból figyelemre méltók azok a szavak, amelyeknek többese az egyesszámú alaktól eltérő jelentéssel bír. Klein aitúra ’cibus allio confectum’ (14) adata mellé Molnár beírta az *aituri alakot is, nyilván azért, mert aituri a. m. ’racituri5, vagyis ’hideg étel’ (DAcR. I, 78). Ugyancsak így került coptúra ’cocturá’ mellé * copturi ’tésztamiv, das Backwerk’ (131). Maga Klein jegyezte fel a lócuri címszót ’loca’ értelemben (329), s ugyancsak tőle származik a következő, más forrásból nem ismert megkülönböztetés is: spurcăciune ’spurcities, immundities, faeditas’ spurcăciuni ’spurcitiae, immunditiae, item Locus fupplicii, ubi hom/nes afficiuntur. Patibulum’ (501). Említendő még: *ochi ’pápafzem’ (369“), \ö. orosz ccki ”szemüveg”. 4. A főnevek határozott alakja. A népnyelv hatása alatt az -l főnév- meghatározó sokszor elmarad, különösen birtokviszonyban, pl. . ceriu-gurii (99), *fumu pamaentului (221), *pátu pufidéi (386“), stb., vö. még az olyan ingadozásokkal, mint fieru plugului cel lat és ferul plugului cél lúng (210), *ochiu fherpelui, de ocliiul bóului (369°). E téren Molnár sem következetes: *cocofhu Pufhti (124), *cornu plugului (132) mellé olyan alakokat ír be, mint *galbinijhul oului (225). A nőnemű főnévmeghatározó (-a) lielyesírási ingadozásaira nézve ld. 33. 1. 5. Melléknévképzés. A melléknevekkel kapcsolatban. — eltekintve .nehány érdekesebb nőnemű alaktól (pl. feárta 206) — egyetlen kérdés tárgyalandó: néhány ismert melléknévi képzőnek a köznyelvtől eltérő alkalmazása. ■ , -aş: lucráfhu ’activus’ (329, talán a m. munkás hatására). -at: adáncát ’profundus, profunde factus’ (6; Puşcariu úgy sejti, hogy a Lex. Bud. ’aduncus, inflexus . . .’ jelentésű adata esetében ,,înţelesul acesta e potrivit ■etimologiei şi nu se poate atesta“ (DAcR. I, 30); *brumát (értelmezés nélkül, 69, de vö. brumatu ’deres, szürke’ Lex. Bud. 67—8); értékes régi adat erre a csupán újabb forrásokból ismert, szóra (ld. DAcR. I, 658); innorát (290; a DAcR. II, 726 csupán egy adatot idéz Ollanescuból); *sburát = *shuchiát '(468, az utóbbihoz Tiktin 535). -atee: spaendtéc (497, vö. Tiktin 1470, egyetlen példa Sadoveanuból). --cios (-ăcios, -icios): Ezen képzővel alkotott származékaink két csoportra oszlanak. — «) Egyesek kétségtelenül létező nyelvjárási alakok, mint pl. batraeni-ciós (50, vö. DA. I, 529 és betrénicsos, An. Bán. .17), cacaecios (76, vö. DAcR. II, 10), *maencacios (337; Tiktin 985 neologizmusnak vélte!) és *varfacios ’himlő-helyes’ (578, vö. Lex. Bud. 751). — p) Vannak másrészt tudatos szőalkotások, ahol a -cios képző a latin -bilis megfelelője. Ilyenek ádevericiós ’probabilis’ (7), adu-naciós ’congregabilis’ (9), aflaciós ’reperibilis’ (11), ajumăcios ’fumabilis’ (i. h.), ameftecaciós (22), cuprinzeciós ’comprehenfibilis’ (150), és a szótár végén, sok-sok egyéb példa után, saturacios ’saturabilis’ (466), *vadiciós ’demonftrabilis’ (574). 68 Klein annyira egyöntetűen értelmezte.ezeket az alakokat, hogy nála még gauri-ciós is ’perforabilis’ (228), noha e szó egyébként a. m. ’găuros’ (DA. II, 228)_ Néha a -cios és -ciune képző egyazon szócsaládban bukkan fel, pl. imputacios és-imputdchlne (264, az utóbbiról DAcR. II, 534). Nem kétséges, hogy Kleinnak c képző sűrű alkalmazása oly népnyelvi példák nyomán futott eszébe, mint muricios ’mortel’, aprinzăcios ’inflammable’, stb. (Pascu, Suf. 76), bár lehettek esetleg szótárirodalmi mintái is (vö. 24. 1.). Annyi bizonyos, hogy Klein kísérlete nem volt egészen elszigetelt: adevericios, adunacios és sok egyéb tudatosan alkotott származék megvan Bobb szótárában is (vö. I, 12, 18). A Lex Bud. véglegesszövegének szerkesztői vişzont óvatosabbak voltak; a második csoport összes önkényesen gyártott szavait elhagyták. -esc: boéje ’bovinus’ (62, vö. DAcR. I, 605, egyetlen példa az Oltvidékről GN. I, 173 nyomán), cetatzéjc (102, egyébként csak Dosofteinél, DAcR. 1/2, 310),. fií[n]tzejc ’effentialis, subftantialis’ (211, csak Cantemirnél, DAcR. II, 122),. ojhtejc (376“, egyébként csak ostăşesc van), *2}acurareí° (378°). Érdekes alak mârginenesc ebben: *cioáreci marginenejhti ’bő nadrág’ (346). -cţ: catanétz 'militaris, katonás’ (94, e funkcióhoz vö. Pascu, Suf. 317), hengurétz (333), *plaetz (398, vö. ,plăiuţ, Tiktin 1180). - -ice: orbeníce 'caecutiens’ (375°, vö. orbenice, orbence, Lex. Bud. 469)-Képzésmódja, elterjedése egészen homályos. -iciu: *grajficiu (235, a képzőről Paşcu, Suf. 324 kk.). . -íné: *svrdanc a. m. ’surdátec’ (5l7, vö. surdancu, Lex. Bud. 688). A képzőt Pascu nem.említi. -ít: mojforaet 'melancolicus’ (363, vö. mosor 'bărbat tăcut, închis şi mofturos^ • Paşca, Gl. d. 43; mosorî ’knollig werden’ Tiktin 1012). -nic: Használata kétféle: aj járulhat régi, meggyökeresedett szavakhoz új származékok alkotása végett, mint evlávnic (144, vö. AECO. VIII, 261), povárnic (411, vö. Tiktin 1228, Fráncu-Candrea 192), propodelnic ’fejrevaló’' (426), sabórnic (457), stb.G — (1) előfordul egy neologizmusban is: materialnic-, (349), vö. naturalnic (Şincai, Econ. 150), Tiaţionalnic, poporalnic (Radu, Catalog 10), parolmalnic (1807: N. Horga-Popovici, BH. II, 501), necăsătoriîalnic (Molnár,-Wb. 141), synodalnice . . . predici (1795: lorga, Obs. bán. 90). Vö. még eru-Izdlnic (143). -os: bejjericos (53), coiós ’lierniaeus’ (125, vö. m. tökös ’lágyéksérves’ Csűrv, SzamSz. II, 400), fumegai os (220, DAcR. II, 190 egyetlen adataaLex. Bud.-bői),. *gu[tos (240, tévesen ír róla DAcR. II, 331), *obelos (385, obeală ’kapca’ szóból-vö. obdelos 'vagabond’ Paşca, Gl. d. 45), rodos (451, vö. DEne. 1077), salcós (460), *traendos (535, vö. *lraend pe palmi ’eallus’ í. h.); képzőbokorban: dulcuros (193), *pisholcos ’der haufig piBt’ (396, Tiktin 1175 csak pişorcos alakot közöl, de vö. pişolcă, pişotcă, i. h.). Végül megemlíthető, hogy beţiu X betiv mellett Molnár utalt a [beti]*vof 54 származékra is. -uliu: *grojjuliu (238). -uţ: bunútz (73, DAcR. I, 693 egyetlen bukovinai adatot idéz a bun-bunul ikerszóra, vö. nou-nout). 6 Megtaláljuk még a feltűnő inzadárnic alakban (302, vö. in zadar és zadarnic), valamint a po[hinic szóban (409), melynek elterjedtebb alakja poşindoc (Tiktin 1219, Lex. Bud. 529). Melyik alak az eredeti? — Figyelemreméltó még Klein poválnic, -a (412) adata: e szót ug3^anis a szláv eredetű povodnic ’Handpferd’ (Tiktin 1230) főnévvel kell egyeztetnünk, amelynek van povolnic változata (Cihac II, 284), de melléknévi használata egészen szokatlan. ■ 69 fi. Számnevek. — 1. A tőszámnevek közül nyelvjárási jellegű Irii (53S). valamint sheaffe (484). *shéffc (4S5). shépte (484). Tiktin a három utóbbit moldvai jellegűnek mondja (1647. 1369. 1363). de előfordulnak Erdélyben is (Weigand. Jb. IV. 2S0. VI. 27. stb.) — 2. Sorszámnévként szintén népies a Ireilea. a patrulea (1). vö. avofhv. stb. (At. 8). — 3. Yrr.un másutt is előforduló, régies változata vmi (590), vö. vreodată >rodata (587). , 7. A személyes névmás. Már említettük a eu alakok kettősségét (Ht. 16). Ami a személyes névmások többi esetalakját illeti, ezeket Klein n m foglalta ugyan táblázatba, mégis azonban, ha összekeressük őket. egységes, rendszeres elgondolás nj^omaira bukkanunk. Klein ugyanis észrevette azt — a modern román nyelvtanokban teljesen elhanyagolt — körülményt, hogy amikor egyetlen névmási alak, pl. i, le vagy rá egyaránt képviselhet tárgy- és tulajdonító esetet, akkor tulajdonképen nem maga a névmás, hanem a mellette álló ige vonzata dönti el, melyik esetről van szó: az ige ilyenkor 'mintegy belesugározza ezt vagy azt a funkciót w névmási elembe. Klein ezzel közel jutott — akarva, nem akarva — a modern nyelvészetnek ahhoz a tételéhez, hogy a nyelvi rendszer kettős tagozódású, amennyiben minden jel nemcsak sajátos értékkel bír, hanem funkcióját a jel helyzete, az őt körülvevő ,,jelmező" módosítani képes.7 Klein érezte, hogy a kérdéses névmások kettős funkcióval, tehát bizonyos ambivalenciával bírnak, de e két funkció közül a tudatban mindig csak az egyik aktualizálódik, a névmás mellett álló ige természete szerint. E tételt Klein több ízben is megfogalmazta, persze mindig kon-k r é t esetekkel kapcsolatban és nem elvi síkon. Idevágó megjegyzései a következők : ..I. appofitum verbis dativum cajum regentibus jignijicat Illi. Ei, ut fing. I dá, Dabis Ei, I am inchinát. Propinavi Ei etc. Verbis accu-lativum regentibus appofitum denotat, accufativum Eos, Illos, I vedeâ, videbis cos. I am eautât. Qvaefivi eos“ (249); ,.Le appofitum verbis activis jignijicat Jllas. vg. Lévei vedea, Illas videbis. Appofitum verbis dativum regentibus, denotai Dativum ca fum, vg. Da le, Da illis. Le spune, llUs dic etc.“ (318); Lea apojitum [!] verbis activis jignijicat Eas, ut Lea iubi, Eas amabil, verbis vero Dativum regentibus adpofUum Dativum Eis denotat, ut, Lea da pane, Eis dabit panem etc. (319), vö. még *leo, leór (322). li (324), ne (375), váu, vo (579). stb. E példák rámutatnak egyszersmind Klein és Molnár névmási használatának két másik fontos sajátságára is: a) Szerzőink a hangsúlytalan névmásokat segédigéjükkel egy- sége s s z ó n a k érezték és rendszerint egybeírták. A fentebbi példák-Jioz vö. még *mi féte. (358),* mi fomn (359), mi cáld (353), *mi foáme {354). liá. lea (324), lio (327). stb. . b) A névmási elemeket, segédigével összeolvadva vagy anélkül, az ige előtt és az ige után egyaránt használták: apucume, seu meapuc (27), cáldmi, vei micáld (82). frig-mi, sáu mi-frig (218), stb., sőt néhol az előálló 7 Vo. K. .Biihler, Sprachtheorie 73; Laziczius Gy., Általános nyelvészet Xhidajx'sí, J942, 43 kk. . 70 névmást fel sem tüntetik: frica-mi (217). A mi cald típusú alakok a Körösvidékre, a Bánságra, Olténia északnyugati részére, valamint Szeben m. .néhány pontjára jellemzők (vö. ALRM. I, 110/122, 125). 8. A birtokos névmás. — 1. A melléknévi alakok közül figyelemre méltó nojt ~ nojtru (383), valamint a vost alakra utaló avoft ~ avojtru, avoajta ~avoajtra (42—3). Ismert délerdélyi népnyelvi alakok ezek, vö. Densusianu, Haţeg 47, Tiktin 976; valószínűleg idevehető Fogarasi kátéjából nofzlu (29), vofztae (44, vö. még Tamás, Bev. 31). Érdekes a melléknévi birtokos névmás szórendje az olyan esetekben, mint a mei parinü (351), ■a.tau cál (527), stb. — 2. Amint az utóbbi példák mutatják, a birtokos xiévslő KLleinnál többnyire változatlan; mindig a alakot találunk a birtokos névmás önállóan használt változataiban is: ameu, a-mei, (22), a-méle (22), •a-tmi, atále, a-tai (38), a-jau (33), stb.8 9. A mutató névmás. Nyelvjárási változatok egyrészt ceft. céfta, ceáfta (101), másrészt aeft, aefta, aeafta (10). Cest és társai a régiségben is közönségesek (vö. Tamás, Fog. 70, GCr. I, 207, Tiktin 11), a második változat pedig a régi nyelven kívül ma is Moldvában, Bukovinában és Dél--erdélyben járatos (DAcR. I, 55; GS. Y, 321. Jb. VI, 34; az Almás vidékén aásta, aasta fordul elő, vö. BL. V, 141, valamint Gamillscheg, Olt. Ma, S5 — 6 stb.) Egyéb figyelemre méltó alakok még: ceáea, ceae'a-ce, celá, .celá-ce (97). Ăla helyett előfordul hála (242, Tiktin 9 bánságinak jelzi, vö. még DAcR. I, 89). — A mutató névmások összetett alakjait illetőleg elég megemlítenünk, hogy aceeaş birtokos esete acélejhi (3); celălalt, pontosabbal) ălalalt helyett előfordul halalált (242), vagyis Mialatt-, Mialatt, vö. ŢtAcR. I, 91. ■ b) Az ige. 10. Egyszerű igetövek.'— 1. A köznyelvtől eltérő igetövet találunk mére (351), cur (17), scúr (475), rum/p, -ere,, rum.pt (455) jw (570) esetében : mindezen alakok az erdélyi nyelvjárásokban közismertek (Densusianu, Haţeg 324, 332 — 3. Tagliavini, Lex. Mars. 90). Régies alak méjfur (348, vö. Tiktin ,960). A ~ e ingadozást mutat jmizap ~ intzep, *intzarc r^intzerc (301), valamint încap helyett a bánsági és délerdélyi inchep (269, vö. Tiktin 730). Xlein egyaránt használja a maenc (337) és manaenc (340) alakot;e kérdéshez érdekes adalékot nyújt Colcşi (Kolosy) V. megjegyzése: ,,Mananc, are, at. sau mai bine Mane, are, at (Paucula excerpta 16. Radu, Catalog 193. egyéb erdélyi adatok Weigand, Jb. III, 212, IV, 257, V, 162, VI, 12, ALRM. I, 121, stb.). Injajhu infafhiu (280) esetében a második alak bánsági színezetű (Tiktin 806). — 2. Nehány esetben régies, în-, -íni- előtag 8 Klein más kézirataiban is többnyire változatlan birtokos névelőt használt: egyik nagyváradi kéziratában a következőket olvassuk: „Ochii şi buzele | cele dulci « tale, | Cum le voiü închide, | Cum le voiü îngropa" (46. sz. kézirat, 27). Ezzel Klein -a régi nyelv és a mindennapi köznyelv szabályaihoz alkalmazkodott, vö. Rosetti, LR.' -XVI. 113—4, Tamás, Fog. 28, Iordan, GLR. 114, Tagliavini, Konv.—Gramm. 365, stb. Vö.azonban: ale tálé váci (519). Molnár sokkal szigorúbban ragaszkodott a nemek pontos megkülönböztetéséhez (Sprachl. 128—9). 71 nélküli alakot találunk; ilyen pl. *taerlig (206), *not (383, vö. Tiktin 824). Ld. még At. 11, 4. — 3. Rendkívül fontos csopórtot alkotnak az ú. n. „jésí-tett igék“ (verbe iotacizate), amelyeknek Klein rendszerint mindkét változatát közli. Ezek négy kisebb alosztályra tagozódnak: u) 2-tövű igék: . afcitt ~ afcutz [ire] (33—4), vö. ascvtiu, seu ascutu, Lex. Búd. 34. Molnárnál szintén ajcut, ajcuz (Sprachl. 256), Bobb viszont csak ascut alakot közöl (I, 72). HEMR. 1834 és DAeR, I, 297 jelzi ascuţeşte létezését is; a mai nyelvben ez a, leggyakoribb. inghit ~ inghitz (287), vö. Molnár éngit ~ éngiz, Sprachl. 304; Lex. Búd. 304 csak inghitu alakot közöl, de az inf. inghitire. Vö. még ALR. I, 83, ALRM. I, 126. inint mintz (356). Molnárnál csak minz (Sprachl. 276), a Lex. Búd. menţin, mentiescu alakot közöl (385), Tiktin 989 viszont már Coresiből idézi, a maiit változatot (vö. GCr. I, 2). . scót ~ scotz (473), vö. Molnár, Sprachl. 289, Lex. Búd. 622, Tiktin 1388, stb. trimit ~ trimitz (538), vö. Molnár, Sprachl. 295, Lex. Búd. 723, Tiktin 1650. Az ingadozás igen régi, vö. GCr. II, 544. Ugyanitt lenne említendő még néhány olyan ige, amelyeknél Klein közli az -esc képzővel ellátott alakokat is; ezeket azonban a képzővel ellátott igetövekkel kapcsolatban tárgyaljuk (At. 11). . ;») (Z-tövű igék: ard (29) ~ arz (32), vö. Molnár, Sprachl. 255, Lex. Búd.-ben csak urdu (29). Tiktin 90 havaselvinek jelzi az ardz, moldvainak az ard változatot; vö. még DAeR. I, 234. A régi alakok jórészt cZz-vel hangzott (GCr. II, 386). ajcund ~ afcunz (33), vö. Molnár, Sprachl. 256, Lex. Búd.-ben csak ascundu (34), ld. még DAeR. I, 295, HEMR. 1823—4, Tiktin 106 (a d-s alakot moldvainak jelzi). and ~ aúz (40—1); vö. Molnár, Sprachl. 256, audiu, seu audu, Lex. Búd. 40, DAeR. I, 375 (további utasításokkal), Tiktin 127. cád (77) ~ cáz (95); Molnárnál csak cas (Sprachl. 270), Lex. Búd.-ben csak cadu (82), vö. még DAeR. II, 19, Tiktin 254 (edd szerinte moldvai). ered (140), de *incred (271) -->ineréz (272); Molnárnál csak énkrés (Sprachl. 306), vö. credu, incredu, Lex. Búd. 116, 292, továbbá DAeR. I, 517 és II, 1, 603* Tiktin 433, 791 (a ered alakot moldvainak mondja). A felsorolt példákhoz hasonló ingadozást mutat még deschid ~deschiz (171), intind ~ intinz (297), viszont csak tind (530), perd ~perz (392), purcéd ~purcéz (430),- raed^raez (435, 438), raspúnd ~ raspunz (444), ucíd~*uciz (548). Molnár nyelvtana mindezen esetekben Klein szótárával egyező alakokat mutat. . Mindezekkel rokon még *aj/urzuiu (36), amelyre más példát eddig nem találtunk. A.DAcR. I, 340 csupán az asurd alakot közli, azt is HEMR. 1940 nyomán. Molnárnál a/surfe/sk áll (Sprachl. 256, vö. Lex. Búd. 38). y) m-tövű igék: pun ~puiu (429), a hozzátartozó igekötős összetételekkel együtt: apxm^apuiu (27), *depun ’tölgj^elni’9 (167), supun ~ supúiu (517), valamint ramaeiu, remaeiu (439, 449), tí(i}n ~ tíiu (530), vö. tzíiu (546) ~ tzin (547), vin (584) ~ t-iu (587). # . 9 Participiumát tévedésből Molnár devuns-nak ieevezte be (vö. azonban. Tiktin 523). , - 5. tirhép. 6) r-tövű igék: a sări származékai közül sdiu (460) és sae ’saliat, saltet’ <459), a pfi)eri paradigmájából pée ’pereat’ és pei, vei peri (390), valamint a móe vidékről ismeretes a gu(r)i 'felmenni, megmászni’ jelenideje: *guriu (240) mellett gúiu (239), vö DA. II, 330.10 A muri (szótárunkban murira ) jelen ideje azonban természetesen móriu (362, vö. Ht. 19.). Amint az elmondottakból kitűnik, a jésített igék szótárunkban oly nagy számban jelentkeznek, hogy lehetetlen .pusztán ..másutt hallott" -alakokra gondolnunk.11 Ha Klein és Molnár hazáját sz.óföldrajzilag megvizsgáljuk, érdekes felfedezéseket tehetünk. înghit esetében (ALRM. I, 126) a helyzet teljesen világos: szemben a bánsági-hunyadi cs moldvai -ingliit és az északerdélyi ínghifesc típusú adatokkal, Délerdély többi, részében. valamint azon sávon, amely Szeben megyétől a móe vidékig nyúlik fel, înghit él. s ez a délerdélyi öv lefelé Havaselve jésülést mutató vidékéhez kapcsolódik. Hasonló az eset, de valamivel még egyszerűbb, a văd ~iÉáz ingadozással kapcsolatban: a Bánság, Hunyad, Északerdély és Moldva egységes, •összefüggő rarf-területet. alkotnak, délen viszont ott terül Havaselve vázterülete s ehhez ízesül Délerdélynek az Olttól keletre eső része s egy kis, különösen konzervatív folt a móc föld déli felében (ALRM. I, 111. vö. még rád, u. o. 119 és aud, u. o. 114). Ami az w-végű töveket illeti, spun térképe szerint (ALRM. I, 145) a bánsági-hunyadi és moldvai spun alakkal szemben Máramarostól le az Aldunáig terjed a spinű övezet. Végül, ha szótárunk spáriiu (mellette kihúzva: spariu. 498) adatát összevetjük jMolnar jspariiu fspaiu (Sprachl. 290) adatával, megszemlélhetjük az idevágó térképet is (ALRM. I, 138): ebből ugyanis kitűnik, hogy Erdély ■spáriiu és Havaselve spériu változatával szemben nemcsak Eszakerdélyben, hanem Délerdélyben is van három pont (122. 170, 166), ahol pontosan a Molnár feljegyzésében megmaradt spani, spái alakot találjuk meg. Mindezen adatainkat összesítve megállapítható, hogy szótárunk szerzői abból a délerdélyi sávból származtak, amely a jésített igék szempontjából Havaselvéhez tartozik s ezért jegyeztek fel annyi palatalizált alakot.12 A nem palatalizált változatok nyilván Hunyadból, illetve Középerdélvből származnak; ezek voltak Klein és Molnár számára a ,,másutt hallott" változatok (vö. 5. térkép). . ' 10 Véleményem szerint.ugyanezen szláv eredetű (vö. gora ’liegy’) igéhez tartozik ■egy másik változat is: goréjhte ’clicitur coitus admiffarii equi’ (233). Barbül J. (Remetemező, Szlm.) közlése szerint am gor'it a. m. ’am avut contact cu o femee’. Jelentéstani -szempontból elég párhuzamként- a m. hág, meghág hasonló jelentésfejlődésére utalnunk. Talán ugyanide: *gúresli ’liágó’ (240). Vö. még 202. 1. 11 „Másutt hallott", de a szerző nyelvjárásához nem tartozó jésített alakoknak lejegyzésére tipikus példát nyújt C. Diaconovici—Loga: „La verburile care se sfârşesc în d, n. şi r, la întâia şi a doaa Persona, a Modulul aratetóriu, şi la a treía Persona a Modulul poruncitóriü, la unii le mai place a strămuta d în z: iară n, şi r, în iu, zicând: Eu crez, în loc de eu cred: eu văz, în loc de, eu văd. Care formă şi la supin remâne, şi se zice: crezut, văzut, auzit..— Iară ce se atinge de Verburile, care se sfârşesc înv?i şi în r, tot întru acelea Moduri şi Timpuri mai sus puse. mută n, şi r, în iu: precum: eu -remâîu, remâî, remâe: în loc ele eu remân, remâni, remâne: eu piér, piérí, el piíáre -aicea le mai place a zice: eu pieiü, piei, pée" (Gramm. 100). 12 Zsinnán (Szeb.) scot, puitt, rümiiü, spuiü, tjiü, moriü, săi ( = sar), să spaie járatosak, vö. GS. V, 322. ~ ~ ~ ’ " ” " . " 74 11. Képzővel ellátott igetővek. A jelen időnek két jellegzetes képzője van: -ez és -esc. s e szerint a képzőkkel ellátott igék is két nagy csoportra oszlanak. A harmadik csoportba azon igék tartoznak, amelyek -ez és -esc képzővel egyaránt bővülhetnek. Ezen, suffixummal ellátott igék mellett figyelmet érdemel azonban a praefixummal alkotott igéknek egynémely sajátsága is, úgyhogy a képzővel bővített igéknek három fő csoportját különböztethetjük meg - 1. -ez képzővel ellátott igetövek. E képző használata többnyire állandó a jelen idő bizonyos alakjaiban; a ritkább idetartozó igék közül említendő ■iniméz (289, vö. Lex. Búd. 306, DAeR. II, 709), ciumez (115, vö. csumédz, An. Bán. 26). parez (384, vö. Lex. Búd. 483, e szerint a, m. impar). Érdekesebbek azok az alakok, ahol a képző használata bizonyos ingadozást mutat. Legjellegzetesebb idevágó példáink a következők: . adever ~ adeveréz (7): általában csak a második alak ismeretes, még a régi nyelvből is (DAeR. I, 39—40, Tiktin 20, GCr. II, 379, stb.). adormit ~ adormitéz (8); általában szintén a második alak fordul elő (DAeR. I,' 47, Tiktin 23), de vö. adormitezu, seu adormitu, Lex. Búd. 5. alin ~ alinez (18); a második alak régies (DAeR. I, 116, Tiktin 46), de megvan Molnárnál is: alin alines (Sprachl. 254). A Lex. Búd. már alinezu a. alinu-va utal (14). . ' amănuntz ~ amanuntzéz (20): egyébként csak amănunţi, amănunţesc.ismeretes (DAeR. I, 136, Tiktin 59). ajfeamen ~ ajjáman ~ *ajjemenez (36-7): a Molnár beírta változat régi moldvai szövegekben fordul elő (Dosoftei, Conachi, vö. DAeR. I, 301, Tiktin 110, valamint Lex. Búd. 35). , binecuvaent ~ binecuvaentéz (56): az első változat meglehetősen ritka (vö. Lex. Búd. 56, valamint DAeR. I, 563). ■ . daraem ~ daraeméz (158): a második típust Tiktin is közli. dejmird ~ dejmirdez (177, vö. Lex. Búd. 1S3). A második alak egyébként igen ritka. defradacín ~ dejradacinez (180): csak a második változat közönséges {Tiktin 549), azonban Molnárnál van énrédétfchin, derédétfchiti, -es (Sprachl. 309, 264, vö. még Lex. Búd. 185). * incapislnt ~ *incapestrez (267): DAcR-I, 564 a jelen időre nem tér ki, Lex. Bud. 288 és Tiktin 779 csak a második alakot közli. incruft ~ incrujtéz (272): DAeR. I, 609 a jelen időt nem közli. inópt r~~i înnoptez (290): csak a második alak közönséges (DAeR. I, 725, Tiktin 824), de vö. innoptu, innoptă és innoptézá, Lex. Bud. 308. injer r~~> injeréz (292): Molnárnál is én/ser és én/seres (Sprachl. 309), egyébként azonban csak n második alak közönséges (DAeR. II, 745, Tiktin 828). in/cl ~ injetéz (292): a képzőnélküli alak szokatlan (vö. DAeR. II, 745, 'Tiktin 828). ■ . ' injlraín ~ injtrainéz (293): az első alak elég ritka (DAeR. II, 758), vö. azonban Lex. Bud. 312. internéin ~ inlemeéz (296): Molnárnál is hiteméin és éntemees (Sprachl. 309), azonban egyébként csak a második alak van forgalomban (Lex. Bud. 315, DAeR. II, 786—7, Tiktin 833, stb.). intrúp ~ întrupez (300): az első alak ritka, vö. Lex. Bud. 321, DAeR, II, 841. ' < în vifor ~ iwforez (305); Tiktin S4S csak Inviforat, -îl alakot közöl. DAcR. II, 870 viszont csupán a Lex. Bud.-bői idézi az első alakv.-ot. inviu ~ inviéz (306): a második, szokatlanabb alakhoz ld. hiviesr Molnár, Sprachl. 304, Lex. Bud. 324 és DAcR. II, 86S. liniiu ~ lini ez (327): neologizmusról lévén szó, az ingadozás egészen természetes. A mai nyelvben csak a második változat él; a Lex. Bud. is (355) csak: ezt közli. lucru ~ lucréz (330): az első alak közismert erdélyi változat (vö. Lex. Bud. 360, Tiktin 927, Densusianu, Hateg 48, GS. V, 323 (Zsinna), Haneş, Ţ. Olt. 55r Tagliavini, Lex. Mars. 89, Puşcariu, LR. I, 111, stb.). Molnár szerint „eulukru-vird zierlicher gesagt eu lukrés“ (Sprachl. 1S3). minimumé ~ mhmnézume (357): Lex. Bud. 393 és Tiktin 900 csak a második alakot közli, de vö. minim ~minunes, Molnár, Sprachl. 276. traembit ~ traembitzéz (535): Tiktin 1650 szerint van trâmbit(ez), trámbita-és trámbit(ez), trâmbiţa, azonban Klein és Molnár paradigmájában a kettéválás még nem világos, vö. traembit és traembitz (Sprachl. 295). A Lex. Bud. (723) a két igét szétválasztja. und ~ *undez ’ebullio’ (553); Tiktin 1683 csak a második alakot adja, de-Molnárnál van und ’aufwallen (das Wasser), sieden’ (Sprachl. 296), vö. még Lex_ Bud. 733. ■urm ~ -urmez (557); a Lex. Bud. urmu adatától eltekintve (739) forrásaiűk-ban — s még Molnárnál is (Sprachl. 297) — csak a második alakot találtuk. Xvilván itt is, mint annyi más esetben, a /«cra-típus általánosításáról van szó. Végül említendő még cin, are (111), a köznyelvi cinez helyett; valószínűleg délerdélyi változattal van dolgunk (Densusianu, Haţeg 48). 2. -esc képzővel ellátott igetövek. — Eltekintve az olyan származékigéktől. amelyeknek -i vagy -liti képzőjéhez az -esc suffixum a jelen idő egyes számában és a többes szám 3. személyében kötelező módon járul,13-számos esetben ezúttal is ingadozásnak vagyunk tanúi: amiruiu ~ amiruéje (23): a közismert második alak mellett (miruescr. Tiktin 995, amiruefsc, Molnár, Sprachl. 255) az első változat nagyon feltűnő.. de\cléiu ~ defeleéje (172); Tiktin 526 az első alakot moldvainak jelzi. incéluiu-—inceluéfc (268); a közismert celuesc típusú alakok mellett (vö_ Lex. Bud. 10S, Tamás, Fog. 78) az első változatot is megtaláljuk: éntfcheluhc-(Molnár, Sprachl. 31Í, ld. még DAcR. 1/2, 275). 13 A ritkábbak közül idézhető argintzejc (30, vö. Lex. Bud. 30), amely régies és népies alak arginti, arginta helyett (DAcR. I, 243), aramejc (28, vö. Lex. Bud. 28;. DAcR. I, 220 csak utóbbira utal), afauejc (35, vö. fentebb 65 1.), afprejc (36, vö. Lex. Bud. 36; HEMR. 1876 és DAcR. I, 318 csak az utóbbira utal), *zeuejc ’frequenter Dei invocationem juro’ (563), stb. Néhány ilyen ige jelentéstani szempontból érdekese Ivleinnál legume/c ’oleribus comedo, frugaliter comedo’ (321), Tiktin 901 viszont XIX. századi havaselvi írók alapján csak ’bissen-, löffel-, schluckweise essen, trinken’. értelemben ismeri, Paşca szerint pedig Kristyóron (H.) legumi a. m. ’a economisi, a cruţa’ (Gl. d. 39). Ugyancsak konkrét értelemmel bír Kleinnál *pa\ferefc 'madarászni’" (386°, vö. Lex Bud. 487); Tiktin 1129 szerint csak: ’zum Vogel machen’. Érdekes még, hogy szótárunkban nincs különbség fetzefe ’faciem facio’ és fatzuejc ’faciem facio, seu planum facio, complano’ között (209), holott más források szerint két különböző jelentésű igéről van szó: feţi 1. ’colorier, farder, enduire d’une premiere couche de peinture’, 2. ’équarrer’ (DAcR. II, 107); făţui, fetui 1. ’unir, étendre un enduit’ 2. ’rabo-ter, riper’, 3. ’polir’ (en facettes)’, 4. ’calotter’ (i. m. II, 85). Az összetett képzők használatával kapcsolatban érdekes alak *ramafhlue!c (439), mint *ramafhefc ’pacifcor*' (i. h.) alakpárja, vö. rădăslui, 168. 1. 76 ingaduiu ingadué/c (284); a Lex. Bud.-ban címszóként csak ingaduescu fordul elő (303), de példamondatban: “ingédue gerul 'enged a fagtv’“ (u. o.). Vö. még éngéduiu ~ engeduefk, Molnár, Srachl. 305, valamint Tiktin 811, DAeR. JI, 679 (az utóbbi szerint „mai de mult aproape excluziv îngăduise11). invaluiu invahtéje (303); az ingadozás napjainkig megmaradt (Tiktin •S44, DAeR. II, 850). lúciu ^hicie/c (330); az ingadozás megvan a Lex. Bud.-ben is (360), viszont Molnárnál csak lutfchiejsk alakot találunk (Sprachl. 276). Régi XVI. századi szövegekben van luce alak luceşte helyett (Tiktin 926). miluiu ~ miluefe (356); egyéb forrásaink csak a második alakot adják. ra/[ár ^ra/[aré/c (442); traejár ~ traejerefe (539). A szokatlan -esc végű alakokhoz vö. rásáresc Lex. Bud. 583. • taermiu ~ taercee/c (521); Tiktin 1606 moldvainak jelzi az első alakot, jVIolnarnál pedig csak a második van meg (Sprachl. 296). Ugyancsak itt említendő néhány olyan jésülő ige, amelynek -esc-kel bővülő alakjai is vannak: amurt ~ amurtzefe, *amortzejc (23); az amurt alak, amelyet sem a Lex. Rúd., sem Molnár nyelvtana nem ismer, bánsági változat (DAeR. I, 153, Tiktin, 63), de használta Budai—Deleanu is (Haneş, Limba Iit. 91, HEMR. 1104). A Bánsági Névtelen szótárában amurt ’obstupefacio’, amurtzesc ’obstu(pe)fio, flaccesco’ (8). Vö. még amurte (amoarte) Olténiában (ALRM. I, 208 : 808, 856, 860). aviut ~ amutzejc (23); An. Ban.-nél is amut ’obmutesco’ (8); HEMR. 1118, DAeR. I, 157, Tiktin 64 csupán ezen egyetlen példát idézik a nem-jésített változatra. Vö. még amut, Lex. Mars. 1020. sz. defp/írt ~ dejpártz ~ de/partze/c (178) és ugyanígy impart ~ impartz ~ ~ impartzejc (259); de/part Tiktin 531 szerint havaselvi, despart moldvai, despar-ţesc csak a Lex. Bud.-ben van (184): impart és impaiţ között Tiktin 762, nem tesz nyelvjárási különbséget, de DAeR. II, 499 a második alakot nyelvjárásinak véli; împărţesc-et Tiktin moldvai változatnak tekinti (i. h.). sem DAeR. II, 499 nem tesz nyelvjárási különbséget; împărţesc-et Tiktin moldvai változatnak tekinti (i. h.). *defput *dejputzejc (180) valószínűleg azonos adat Lex. Bud. 185 despu-iescu, seu desputu címszavával. Puţi esetében Tiktin 1287 nem tesz éles különbséget puţ és pút között, csupán fiatalabbnak tekinti a rr\ásodik változatot (1287). Tát, ire, it ’patior’ (387, a. m. păţi) szintén idetartozik, vö. Tiktin 1133. 3. -ez -és -esc képzővel váltakozva bővülő igetövek. Néhány származékige esetében egyaránt tőhöz járulhat a jelen idő mindkét képzője; ilyen igék adeveréz és adeveréje (1). *armez és *armefc (31). arvunéz és arvunéfc (32). destulezés deshdejc (180), gatez ~ gatéje (227).14 indetoréz ~ indetoréje (277). ■Ugyancsak igeragozáscserére utal niég *injumatatzaz (302). a közönséges înjumătăţi helyett, valamint *rupturez (455) rupturi hetyett. Figyelemre - 14 E ponton Klein nyelvhasználata nem' Délerdéllyel egyezik, ahol inkább a (jăla járatos (GS. V, 322, Zsiima; Haneş, Ţ. Olt. 117), hanem inkább a Középerdólyből származó Şincaieval, akinél a găti ’elkészíteni!, a gála 'befejezni’. Erre utal /Şincai következő mondata: „Când se gată semănatul cel de primăvară, îndată trebue început a găti pământurile cele de toamnă11 (Econ. 27). Kleinnál a jelentésmegoszlás nem ilyen éles, hiszen magát a két igét nem látja el eltérő értelmezéssel, azonban érdekes megfigyelnünk, hogy a származékokban gátit csak ’paratus’, gatitoriu 'parator5, ’or-rá (u. o.). Voiu helyett közönséges szótárunkban az oi változat (pl. *oi mére, 372°). amely névmásokkal is olvadhat össze (pl. lói vínde 329; ioi spune 250); vei helyett (pl. denú?;ei fáce bíne, tevéi pedepfi 160) gyakori a puszta i (pl. i umbla, i dá ’dabis-ei’ 249), illetve névmásokkal mi, li, stb. (mi da vagy darni ’dabis mihi’ 353, mi vedea ’me videbis’ u. o., li chcmá ’eum vel eas vocabis’ 324); va helyett (573) természetesen előkerül a, m’a, stb. (a fáce, 1; m’a laudă ’me laudabit’ 334, leada ’eis dabit’, lea iubi ’eas amabit’ 319), vetzi helyett megtaláljuk az itzi változatot (itzi auzí, 249), s végül vor helyett van neór (381), se or, s’ór (495).17 — 6. A parancsoló módban érdekes a következő hármasság: adăo ’adduc Eam’; adó ’adduc, adfer’ (5); adó ’a[d]duc, adfer, item adduc eam’ (8). Blem, blemati (61) ismert nyelvjárási alakok. — 7. Szövegünkben a rövid főnévi igenév nagyon ritka (pl. *mére, 372, a fi, 209), bár a hosszú alak állandó használata merő latinizmus. Rendkívül különös s ugyancsak tudatosan alkotott forma éjtere ’existentia’ értelemben (200). — 8. Rendhagyó igékről szótárunk kevés felvilágosítást nyújt; annyi bizonyos, hogy az a lua 2. személye nem iei, hanem iái: „eai, accipis, vel accipe eos’“ (196). Klein egyébként a, labiális hang nyomát őrző alakokat használ: eau, luoáiu, luoáre, luoat (197), Molnár viszont a mai köznyelvi luáre, luát mellett dönt (252 — 3). Érdekes, hogy Alexinél is luare ~luvare, luai ~ luvai, stb. kettősséget találunk (Gram. 142). c) Határozószavak. 13. Az -eşte képző használata. A román adverbiumok rendes képzője, -este szótárunkban kevés sajátos alakot képez; ilyen pl. calatoréfhte (81), jecioréfh[t]e (206, vö. DAcR. II. 89), naucéjhte (374), neveftefhte (380).18 14. Egyéb liatározószavak. A többi elavult vagy nyelvjárási színezetű határozószó közül íme néhány érdekesebb mutatóba: acólollii ’ibidem’ (3) : HEMR. nem közli, DAcR.-ban egyetlen példa Cantemirből (I, 21). Acoloşi változatot találunk Maior P.-nél (DAcR. i. h., vö. 16 Densusianu szerint Hátszeg vidékén igen gyakori am jóst spus, am fost luat (Haţog'50). Zsinnán nl-am fost dusă (la lucru) impf.-nak felel meg (GS. V, 322). ’ 17 Zsinnán oi, îi, o, om, îţ, or alakokat találunk (GS. V, 322-—3.) 18 Az ilyen, jórészt főnevekből alkotott, merészebb képzésű adverbiumok közönségesebbek Bobb szótárában, pl. maritieste (II, 19), meruitieste ’méltán’ (II, 37)> mestersugeste 'mesterségesen’ (II, 41), mintieste ’hazudozva’ (II, 51), stb. Klein nyelvérzékét e tudatosan gyártott alakok szerencsére nem rontották meg. 79 anég Cipariu, Prine. 312, 317). A Lex. Bud. nem közli. A DAcR. kételyeit („accentuat: acóles sau acolésV‘) Klein adata eloszlatja. *acúmuíhi ’paulo post’ (4) : DAcR. I, 27 szerint csak egy adat ismeretes, Is. Costinból. Gyakori viszont a régi nyelvben acmusi, vö. DAcR. I, 20, GCr. I, 360. Kleinnál ilyenféle alak a szintén archaikus acmu, amu (4, acum a.). Molnár bejegyezte a ritka acufhilea alakot is (5), amelyet DAcR. nem ismer. *aindeneá (13), vö. aindine, Lex. Bud. 9 és *deindenea (163), a Lex. Bud.-ben is de indiné, séu de a indiné ’aliunde, alio ex loco’ (171). Mint az ugyanitt előforduló airea (ld. még *deairea 163, *inlraireá 298) tipikusan erdélyi alak, vö. HEMR. 555, DAcR. I, 77, 79. Bobb is aire alakot használ (aire, amere,aire nascut, I, 26). Érdekes összetétel *dintrairea (184); egyéb forrásokból csak íntr’aiurea ismeretes (a vorbi,_ a grăi î., DAcR. I, 79, aiurea a,). ■ alárg ’ad largum’ (14); más forrásból nem ismerjük, Tiktin csupán la larg alakot idéz (889). Kétségtelenül olyan képzés, mint a-maena (20), amely a régiségben gyakori (DAcR. I, 133, HEMR. 1014), de él még Klein korában is (am ■amana ’habeo prae manibus’ Bobb I, 37, îi fu dată amână şi moşia cea vlădicească, .Maior P., Cipariu, Acte şi fragm. 137, stb.); a népnyelvből idézi Weigand, Jb. VI, 40, valamint D. Şandru és F. Brînzeu (GS. V, 323). alăturiîhu (alăturiş) ’lateraliter’ (15, vö. Lex. Bud. 12) : HEMR. I, 694 szerint igen ritka, DAcR. I, 94 csupán egyetlen erdélyi népnyelvi példát idéz A.lexici, Lit. pop. í, .23 nyomán. - aoacea ’hac, *erre, emere’ (!) (25); ismert móevidéki és bihari adverbium, vö. HEMR. 1251, DA. I, 181. A Lex. Bud. szerkesztői, úgy látszik, túlságosan "tájnyelvinek találták és nem jegyezték fel. - aorca ’aliqvando, interdum’ (25. vö. Lex. Bud. 29); régies (vö. Densusianu, HLR. II, 253), de él még az Avas vidékén (HEMR. I, 1257, DAcR. I, 183). JYIaior P. is használta (ld: DAcR. i. h.) s belekerült a Lex, Bud.-be (23). apriat ’aperte’ (26): mint ismeretes, e szót aperte nyomán a latinos triász valamelyik tagja alkotta.19 Sűrűn használja Şincai (Zonará apriat zice, Hr. I, 29; Tlavie Vopiscu . . . apriat scrie, Hr. I, 33, ca să scriu mai apriat, Econ. 49), előfordul egy S. Vulcan tiszteletére írt üdvözlő versben (Lucru ne mai pomenit Apriat mie ivit, a kis nyomtatvány leírása: Veress, Bibi. rom.-ung. II, 156, 948. sz.)20 használja Barac (Hal. VII, 220) és Bobb már egész frazeológiát ad: apriet ’apertus’, ■apriet ejte ’liquet’, apriet lucru ’res manifesta’, aprieceste ’aperte’ (I, 51). Előfordul moldvai íróknál is (Stamatiból idézi HÉMR., i. h.), sokáig élt az erdélyi irodalmi, jiyelvben (pl. n’a ştiut să-mi spună apriat. Breazu, Pov. 106; S. Albini, Szeb.), s átkerült az erdélyi népnyelvbe is: ’anume, categoric’ értelemmel közli Fráncu— •Candrea (Moţii 97), ’külön, éppen azért’ jelentésben ismeretes a Szilágyságban (apriat m’am dús ka să vorbesk ku iel, MZ). Elterjedését igazolja, hogy Lex. JBud. 26 is számontartja ’apertus, aperte’ jelentéssel (vö. u. o. 593). caetingán (80), catingán (94), catinél (94) : minden valószínűség szerint csak a cătinel tartozik Klein eredeti nyelvjárásához (vö. caetinel, Molnár, Sprachl. 319), mivel az ALR. I, 103., ,,merg íncet“ térképe szerint a 125. ponton, tehát Szebennél k’itiniel használatos, s ettől északra még 8 ponton, egészen fel, Besz- 19 Vö. Puşcariu, DAcR. I, 202. Hasdeu tévesen származtatta a szláv ‘prnat’ ’graüam recept^imque habeo’ igéből' (HEMR. 1354). A szó végződése minden’ esetre problema'tikus. Elfogadhatatlan LM. magyarázata; ,,dupo forma vorb’a este, iára indouentia, unu participiu d’in verbulu apriare, care nu essiste astadi in limba, ■elérő care a pututu si ar peté inco essiste; déro totusi remane esplecatu cumu s’a iormatu apriare d’in aperire“ (Gl. 22). 20 Tanítványom, Dániel Ida szíves közlése. 1 -80 terce-Naszód teleti feléig, hasonló alakokat találunk. Az első szótag vokalizmu-sához figyelembe veendők az (í)ncatinélu (pl. 178. pont, ’Fogarasban) típusú változatok. Régen cătinel (cătinel) feltétlenül nagyobb területen ért; erre utal An. Ban.-nél kitenel (69) és a DAeR. 1/2, 22 egyéb adatai. — Câtingan, cătingan (képzőjéről ld. DR. III, 658) kifejezetten északerdélyi és partiumb'eli alak; a .Nyelvatlasz szerint elterjedésének legdélibb pontja 315 (Illye, B.). Többnyire vokalizmust találunk; csupán a 333. ponton (Piskolt, Sztm.) van căt'ingan változat. Egyéb adatokra nézve ld. DAeR., i. li., Lex. Bud. . cordífhu ’lateraliter’ (132, vö. Lex'. Bud. 139): erdélyi tájszó (Tiktin 415). dccí ’inde, abinde’ (164): nyilván de ad, összevonása, amelyet á XVIII. századi nyelvben előforduló décíí, dicí változatokkal kell összevetnünk (példák 1749-ből GCr. II, 43, vö. még Tiktin 514, 516 és DAeR. I, 18). dineáondinc, -re ’paulo ante’ (184): nyilván a szintén előforduló *dineaori ~ *deneaóri 339) változata, amelyet azonban a- DAeR. (I, 43) nem ismer. Csak úg)r tudjuk megfejteni, lia alakkeveredést teszünk fel dineaori és a már említett *deinderea, deindine ~ között. ' *dintracoáce (184): más forrásokból csak íntr’acoace ismeretes, de ez igazolásul elegendő, hiszen pl. az intruntaeiu adatot (300) csupán a szótárunkban (*din-iruntoiu 184) és Baracnál előforduló dintru (î)ntâiu-alakkal tudjuk magyarázni (DAeR. II, 768). Nyilván mind a négy alak létezik erdélyi nyelvjárásokban. *incálete, *incálto ’adminus, saltim’ (266, vö. ăncalete, áncalte (Lex. Bud. 21); íncai Venigstens’ ismert moldvai és erdélyi változatai (DAeR. II, 558—9, Tiktin 777—8). Adatunk azonban régebbi valamennyi eddig ismertnél. *ináiintc v. deneaori (339): rendkívül érdekes régies alak, amely; a XVI— XVII. században közönséges mainte adverbiummal egyezik (példákat ld. GCr. II, 469, Tiktin 776, DAeR. II, 548). mereútz = mereu (351, vö. Lex. Bud. 386 s innen LM. 371). Az alapszó talán a m. merő átvétele (V. Bogrea, DR. I, 270—1, N. Drăganu, DR. IV, 155). *necum ’decum’ (377): szintén Molnár kézétől származó archaikus alak. A Tiktin 1046 idézte példákhoz (Ureche, Varlaam, Amiras, stb.) ld. még a következőt: 1646: ca să nu ia nemicâ dentr’acel pământ, nice pentru munca lui, nice pentru arătura, nice den roda ce va face şi necum alta, GCr. I, 120 (Prav. Iaşi, 1646). DEnc. 830 idézi néhány újabb moldvai előfordulását is (Ispirescu, Sbiera). Nyilván régies könyvszóval van dolgunk. - *netrccut ’okvetetlenül’ (380): szintén erősen régies alak. Tiktin nem ismeri, pedig már 1619rben előfordul: ca vremu face noi veciriloru noştri, aşa şi elu va face noao netrecutu (GCr. I. 55). Megvan későbbi szótárakban is (Lex. Bud. 444, Barcianu, stb.). . ópía = doára (375°): Tiktinnél nincs, de összevethető a következő adattal: opta 'natural, sigur’, pl. opt ’am fost (Pasca, Gl. diai. 45, 31.). Lex. Búd. 456 szerint obse ’forsitan’; Dráganu szerint opus est elhomályosult megfelelője (vö. Paşca, i. h.). ' _ *pefrutindeneá (393): Viciu alapján idézi Tiktin 1247 a petutinderete változatot, még pontosabb egyezést mutat: petutindenea (Diaconovici—Loga, Őrt. 63). Vö. még pretutindinea, Molnár,. Sprachl. 313, Lex. Bud. 542. Pe- kezdetű változat van egyébként már az 1688-i Bibliában (Tiktin, i. h.). ‘ 1 *totuíliHc (534), vö. Lex. Bud. 714. Más forrásból totuşi-nak e változatát nem ismerjük. * A magyar eredetű adverbiumokról (miivan,'minteni, shuhán, stb.) szótárunk 311 agyar elemei közt emlékezünk meg. - 6 Klein: Dictionarium. 81 D) Szókészlet. :i) Magyar elemei;. Klein és Molnár szókészletének legjellegzetesebb részét kétség!olenül a magyar eleinek alkotják. E jelenség nyilvánvaló eáíolata annak a napjainkban is gyakorta hangoztatott tételnek, hogy maguk a triász tagjai is a román szóhasználat gyökeres átalakítására törekedtek.1 Éppen ellenkezőleg: a latinos irány első képviselőinek nyelvújító tevékenysége e téren csak igen óvatosan nyilatkozott meg. Annál erősebb volt viszont bennük a népnyelv tisztelete s bizonyos tudatos ragaszkodás az erdélyi román szótárirodalom régebbi hagyományaihoz.2 Szótárunk magyar elemeit három csoportra osztottuk. Egyrészt találunk olyan szavakat, amelyek az egész északi román nyelvterületen járatosak, másrészt bőségesen fordulnak elő az északi román nyelvterületnek csupán egyes vidékein s főleg Erdélyben használatos magyar eredetű nyelvjárási elemek, végül pedig külön csoportot alkotnak az olt a. szavak, amelyek nemcsak a magyarból, de valamely más nyelvből is magyarázhatók. Tekintettel arra. hogy az első csoportba tartozó szavak javarésze Klein koránál sokkal régebben került a román nyelvbe, ezeknek felsorolását csak- a legszükségesebb észrevételekkel kísérjük. Részletesebben foglalkozunk viszont a jellegzetesen erdélyi színezetű nyelvjárási elemekkel, mivel ezeknek tárgyalásából kitűnik, hogy Klein és Molnár nemcsak saját, délerdélyi hazájuk nyelvjárását vették figyelembe, hanem gondosan feljegyeztek más vidékeken járatos szavakat is. E nagy körültekintés lelki rugója bizonyára azon törekvés volt, hogy létrejöjjön nem egyetlen erdélyi, román vidék', hanem az egész erdélyi románság nyelvének első' komoly rendszerezése. 1. Köznyelvi magyar elemei;. agríriiu ’omphax, item \ma immatura’ (13, Klein kihúzott értelmezése,, melyet alább Molnár újra bejegyzett, vö. Lex. Bud. 0) < m. egres 1. ’ompliax, unreife Traube’, 2. ’omphacium’, 3. ’labrusca, wilde Weinrebe’,' 4. ’ribes grossu-lanV (EtSz. I, 14S8). A m. szó eredete homályos; talán az olasz agrenlo ’nicht zűr Reife gelangte Traube’ átvétele (vö. EtSz. i. h., SzófSz. 58). A m. szó a XIV. sz. óta ismeretes, a r. agriş csak a XVII. sz. 2. f.-bcn bukkan fel (Agrésh ’omphax, uva cruda’ An. Ban. .4, ld. még DAcR. I, 73, Tiktin 32; Ciliao II, 1 tévesen szláv eredetűnek vélte). 1 A. Scliiaffini szerint. ,,S a muil j\I i c u, Gheorghe Şincai şi Petru Maior . . . susţineau necesitatea înlocuirii din limba româna n elementelor străine, slavone, turceşti, u n g u r <-■ ş t i, greceşti, eu cuvinte şi forme latine şi înlocuirea cu litero latine a alfabetului cirilic" (Latinitatea şi italienitatea în Europa sudestică. Rev. 3' mul. Kcg. 11)43. rnárc., 496). A triász nyelvújító munkásságára nézve ld. Cfáldi L., Az ei dél vi román nyelvújítás. Bp. 11)43* 18 j b~b Jiasonuláson ment át. E. a.: bumb, An. Ban. 22, ld. még bonib, Lex. Mars. 1593 (s hozzá Tagliavini 93, továbbá Mándrescu, El. ung. 143, Stan 28, Barbul 44, .Hetco 45, stb.). bunda ’b u n d a’ (73, vö. Lex. Bud. 73, 606) minden valószinűség szerint Erdélyben a m.-ból vették át, Moldvában viszont lehet lengyel jövevény (vö. DAcR. I, 694. Tiktin 241, LM. Gl. 104, stb.). Klein korában közönséges; adataink vannak rá Szeben környékéről (1778: StD. XII, 98, 1816: i. in. 172), Hátszegről (i. ni. 227), használja Şincai (Hr. II, 91—2), Furdui (GCr. II, 226), stb. Ma is közönséges szó, vö. Moldován, Af. 90, Stan 29, DJ. Érdél}7 északi részében inkább ■bonăă járatos, vö. Vaida, Tribuna VII, 341, Caba 95, MZ., AAF. VI, 294 (U.), vö. még Tamás, Ug. 12,—Szárm.: bundilă, Ţiucra, Pietre 35 (Nagylak, A., alakv. bonghitá, Vaida, i. h.). capeneág (eápeneag) (87 és 198, epingeă a., vö. Lex. Bud. 94) < köpönyeg.™ Hvözismert erdélyi táj szó, mely szórványosan a Kárpátokon túlra is átkerült, ]d. DAcR. 1/2, 102. Ugyanott a legrégibb ismert adat ISI 1-ből való, pedig szavunk előfordul már a Lex. Mars.-bán (képanyagul, 1750 sz.) és szövegpéldában 1778-ban: dacă 1-am apucatű pentru căpenegă, StD. XII, 94 (Nagyszeben), vö. még: chepeniag de Beciu purtat, i. h. 100. Közli az Elementa (capaneág, 1780, 81, vö. 1805, 91), megvan Magyar Simon tankönyveiben (vö. Gáldi, AECO. VII, 521), használja Molnár (Sprachl, 35, Wb. 88) s előfordul Alexi nyelvtanaiban (vö. Gáldi, Melich-Emlékk. 87). Űjabb népnyelvi példákat idéz Tagliavini, Lex. Mars. Hl —2, Tamás, Ksz. 38, vö. még chepenegu, LM., Gl. 129, căpeneagă, Papahagi, Maramureş 216, chepeniag, Bîrlea I, 26. căpeiieag, AAF. I, 183 (Avasvidék), kăpen’eag, BL. IV, 169 (Bánság), UJ. (Hátszeg), kopen’ag, Puşcariu. Jb. 10 Érdekes, hogy a bulguejsk változatot, (vö. bulguéje vide buiguefc 72) Molnár nyelvtanában csak ’betáuben, aberwitzig sóin’ értelemben használta (Sprachl. 231) .«zótárában pedig a ’betáuben’ igével fordította (Wb. 21, vö. Aberwitz — buiguire 1). 11 Molnár Gy. mégsem idézi. Nem tartotta talán magyar eredetű szónak? 12 DAcR. 1/2, 102, talán Cihac nyomán (II, 561), a Kárpátokon túli adatokat közvetlenül a törökből származtatja, de a török kepenek az ottani adatok ff-jót kevéssé magyarázza, tehát a m. etymon ott is valószínűbb. S6 V, 189 (Öltvidék), stb. Közmondásban: după ploaie chepencág ’eső után köpönyeg’ (Frâncu-Candrea 254, DJ.). catána (cătană) ’miles’ (94) < m. katona, régen katana (NySz.). Közismert 1 szó, adatok a XVI. sz. óta, vö. DAcR. 1/2, 198—9, Tagliavini, Lex. Mars. 111. Megvan Predetici szótárában is (II, 376, 392). Északerdélyben inkább cotună, vö. Vaida, Tribuna VII, 346, AAF. I, 166; 184, VI, 186, stb. Érdekesebb származékai: . catanéjc ’militaris’ (szótárunk értelmezése szerint 'vitézi’ 94), vö. DAcR., i. h., LM. Gl. 124. catanéjhte ’militariter’ (94); két adatot idéz Máramarosból DAcR. (i. li.), vö. még: Ca pasesce catunesce Si vorbesce voinicesce, Familia 1885, 368 (SzD.). calanétz ’militaris, *katonás’ (94), éppen oly ismeretlen, mint catanejh ’militaris’ (376, o/7ífe/c a.); az utóbbi talán közvetlenül a m. katonás átvétele. catanítza *’katonáné’ (94). Adatok DAcR. 1/2, 199 és cătăniţă, Densusianu, Hateg 313. MZ. ismeri a következő dalban: Mi-oi lua o kătăn'itsă — Si mi-a face t’isâlitsă (Tasnádszántó, Sz.). . *\catd\nie, (94), vö. cătănie ’katonasság’ [!], Lex. Bud. 105 cătănie, Vaskóh, Familia 1885, 584, kătăn’ie, MZ. * v ' A Lex. Bud.-ben van még cătănescu ’katonáskodni’ (105), vö. cătăni, BL. III, 154 (H.); cătănime ’ka,tonaság’ (106), vö. kátenyime, Koncz J. Ung. IV, 324. ceápla (ciapja) ’főkötő’ (96, 110, vö. Lex. Bud. 109) < m. csápsza. Ismert magyar elem, adatok a XVII. sz. vége óta, vö. DAcR. 1/2, 254. Ld. még ceaptia, Elementa, 1805, 34, ceapsă, Bîrlea I, 30, MZ.; ceaptă ’capişon purtat de nevestele tinere’, Paşca. Gl. dial. 15, vö. Vicin, Sup!. 4 {K.)\ seapsă, -ţă, Densusianu, Haţeg 242, 276, 335, stb. céuca ’monedula’ (103), alakv. -a *cioca (112). Am. csóka mindkét r. változata iözismert; régebbi a kettőshangzós alak (már a Bánáti Névtelennél Csauke. ’monedula’, vö. még DAcR. 1/2, 313, Alexics, Nyr. XVI, 438), újabb a ciocă, ld. Moldován Af. 9; adatok Havaselvéről és Délerdélyből is (DAcR., i. h.). O > oa liangváltozással: cioacă, Frâncu-Candrea 272. cliín ’suplicium [!]’ < m. kín. Szárm. chinuejc ’ crucio, torqueo’ (107). A legrégibb szövegek óta közönséges szavak, vö. DAcR. 1/2, 360, Tamás, Fog. 79. cliip ’imago, species, figura, mödus’ (107) < m. kép. Egyike a legrégibb magyar elemeknek, vö. DAcR. 1/2, 370—5, Tamás, Fog. 79. Figyelemre méltó Molnár bejegyzése: *chip~o ’ambiguitas’ (108). — Származékai közül — chipejhu (108) és chipzué/c (u. o.) mellett — figyelemre méltó inchipez (269) a köznyelvi întruchipa helyett, vö. DAcR. II, 583—4. • cliizeathu ’k e z e s’ (109, vö. ChizéfJm, 140, credinceáriu a.). Igen régi elem, első adat 1434-ből (Costăcliescu, Doc. Mold. II, 675, id. Drăganu, DR. VII, 210, ld. még Tremi, UJb. IX, 307). Űjabb adatok DAcR. 1/2, 340, Tagliavini, Lex. Mars. 96. A szerzőnknél olvasható chizeas-\\oz vö. chizeas, Dosoftei, Viata Sfinţilor 53 (id. DÂcR. 1/2, 341). Alakv. cezăş, Tamás, Ug. 13. — Szárm.: chize.jhie ’kezesség’ (110), vö. DAcR., i. h. ciormocág ’perfoliata’ (113), vö. DAcR. 1/2, 464; adatok Şincai, Econ. 47 óta, de már Benkőnél: Melampyrum arvense — ísormolya — Gsormoly (Coteanu, 389. sz.). Amint Cihac megállapította (II, 491) a m. csormolya átvétele (vö. EtSz. I, 991). Szótárunk latin értelmezése sajnos nem dönti el pontosan, Klein milyen növényt nevezett ciormoiag-nak. - Alakv. cermoeág (98), vö. Ht. 31. *ciotlau (ciotláu) ’kötőfa, t f a 11 ófá’ (113). Az egész román nyelvterületen élő ceatlău (< m. csatló, Cihac II, 488, Mándrescu, Et.'ung. 148) magyaros 87 hangalakú változata, amelyet más forrásból egyelőre nem ismerünk. Jelentéséhez vö. ’piéce de bois ou de fér attachée a. un chariot ou & une voiture â laquelle on attelle un troisieme cheval’ DAeR. 1/2, 262. 5°. Fogalmilag szorosan hozzátartozik a szótárunkban is meglévő legău, vö. alább, 141. 1. cifma ’tsizma’ (114). A m. csizma szónak az egész román nyelvterületen élő átvétele, vö. Gihae II, 492, DAeR. 1/2, 482, Lex. Mars. 104. Tipikusan erdélyi viszont ci/máfhu, cizmájhu ’coturnarius, sutor, tsizmás’ (114, 117), vö. cizma/hitza, ’Coturnaria, Tsizmadiáné’ (117). Mára Bánáti Névtelennél akad csishmeshici ’cothurnaria’ (25) s ma ugyancsak cismăsitsă használatos Északerdői}7ben, pl. Magyarnemegyén (KB.). A cismaş alak (a köznyelvi cismar helyett) már 1793-ban. előfordul: íohánu Sramu, cizmaşu, StD. XII, 116 (Nagyszeben); később használja Ţichindeal (Fab. 449, vö. Weigand, Jb. III, 327), megvan Hátszeg körül (cizmas, -ítsa, UJ.) . s vannak, rá adatok a Partiumból is, pl. cijmaş (vö. m. csizma) ’cio-botar’ Vaida, Tribuna VII, 345, cizmas, DJ., MZ. Ld. még cizmásie, Molnár, Wb. 118. - *coléslie = mămăligă (340, vö. Lex. Budr 133, ahol értelmezése ’pulyitzka’). Adatok a XVII. sz. óta; Kokské, An. Bán. 71; culcase ’Maisbrei’, Dosoftei, Viaţa Sfinţilor, id. C. Lacea, Jb. IV, 104 (vö. még DAeR. 1/2, 653). Cihae II, 68 szlár közvetítéssel a m. &öZ&skása ’bouillie de millet’ szóval rokonította; viszont Drăganu a Bánsági Névtelen adatával kapcsolatban kifejezetten a m. köles ’millet’ szóra utalt (DR. IV, 154), idézvén annak szláv megfelelőit is (szbh. kúl’ijes, bolg. kuVása, rutén kuVís, kulésa, fehér or. kul’es, stb.). Mindezen alakok minden valószínűség szerint a m.-ból származnak (Berneker, EtWb. I, 642, Kniezsa I., Ethno-graphia 1934, 64). Szavunkat ugyancsak a m.-ból magyarázta Alexics, Nyr. XVI, 543, Weigand, Jb. XVI, 222—3; a r-. alak o-ja világosan utal köles szavunk ö-jére. A m. szó ugor eredetű (SzófSz. 175). corcit, corcitura ’hybris, hybrida ... korts’ (131, vö. Lex. Bud. 139). A m. korcs közvetlen átvétele corciu ’Kreuzung, Mischling, Blendling’ (Tiktin ' 414) s ebből alakult az a corci ’kreuzen’ (i. m. 413—4), amelynek két származékát szótárunkban látjuk. A m. szó eredetéről ld. SzófSz. 171. cormán ’afferculus aratri, qui íulcum facit, aures aratri’ (132) < m. kormány ’eke kormányvasa’ (MTSz. I, 1180; Gömör m. Rábaköz, Székelyföld). Megvan már Sincainál (1806): plugul are aceste părţi: grindeiü, coame, plas, córman, bârsă, şi două ferurî lat şi lung. Econ. 20. Vö. még DacR. 1/2, 795, Tiktin 416, Alexics, Nyr; XVI, 544, Stan 31, Pamfile, Agricult. 34 kk., stb. A szó művelődéstörténeti jelentőségét, részben Al. Bocăneţu nyomán (Codrul Cosminului, II—III, 147), Makkai László így foglalja össze: ,,A faeke egyik' alkatrészét a magyarság szláv szóval jelöli (kormány). A románság is a szlávoktól tanulta meg, de más szláv szót használ megjelölésére (cucurá). A tökéletesebb vasekének, mely már magyar munka révén nyerte el fejlettebb alakját, ugyanazt a darabját a magyarság még a régi névvel nevezi,'míg a -románoknál a cucurá továbbra is csak a faekére vonatkozik, a vaseke megfelelő részének megkülönböztetésére viszont már a magyar közvetítésű corman(ă) szót vették át“ (Magyarok és .románok. Bp. 1944, I, 418). . cufhma' ’caciúla, pileus’ (154)< m. kucsma ’Pelzmütze’. Már Cihae II, 494 a m.-ból magyarázza; a másutt (pl. Tiktin 469) etymonként szereplő szláv alakok (orosz kucma ’Pelzmütze mit Ohrklappen’,- szlovén kucma, lengyel kuczma, Berneker, EtWb. I, 279) szintén a m.-ból. Fontos m. alakv.: kusma, MTSz. I,. 1235 (B., Sz., Kalotaszeg). ........ • ■ • ■ ■ 88 • tlóba ’timpanum’ (185, vö. Lex. Buci. 192) < m. dob. Szárm. *\Jobásh 'tympanotriba’. Régi közromán szó, többnyire tobă alakban. Az eredetibb doha változat azonban nemcsak moldvai, ahogyan Tiktin 1615 véli, hanem erdélyi is, vö. doba/ch ’der Tambour, Tromelschláger’ Molnár, Sprachl. 59, valamint Cihac II, 495, Alexics, Nyr. XVI, 441, Mándrescu, El. ung. 150, Asbóth, NyK. XXVII, 334, Barbul 46, Moldován, Af. 91, GS. VI, 204, 216 (Zsinna, Szeb.), Stan 32 (dubă), stb. Igéje dobăli (Barbul 46, Vaida, Tribuna VII, 349) vagy dobălui (Bîrlea II, 172). A m. szó usor eredetű, vö. E'Sz. I. 1369—71, S:ófSz. 52. dric ’derék’ (190), valamennyi a m. derék 'truncus, pectus’ szónak átvitt ’pars praecipua, principalis’ jelentéséből keletkezett (vö. Tiktin 575). Szótárunkban több jelentéssel bír: 1. ’Pars curus, in qva axis.eft’, vö. szekérderék, kocsiderék és Tiktin, i. h. 1°: ’Gestell des Bauermvagens’; Rădulescu-Codin szerint dric a. m. ’partea căruţei în care şe aşează lucrurile’ (îngerul 61); 2. 'Medium, leu cor alicujus rei, ut Dricul Secerii, Semanátului, etc. Medium Meffis, Seminaturae’, vö. a magyarban is nyár derekán, sőt a régi nyelvben derék nyár (EtSz. II, 1322). Ez a jelentés is közromán, mind térre, mind időre vonatkoztatva, ld. Tiktin, i. h. 2—3°; 3.’Promontorium’, vö. m. hegy dereka; ehhez figyelembe veendő, hogj" Szeb. m.-ben á falu határa olykor rZnc-okra van felosztva, s gyakoriak az olyan, dűlőnevek, mint Dricu Cremenii (Muntean, Gurarîu 18, 21); ugyanide még dric ’ogor’ (Conea, Clopőtiva II, 291); 4. dricul bánilor ’tőkepénz’, vö. derék-pénz ’kapital’ NySz. 495, adatok a XV. sz. óta (ld. még EtSz., i. h., MTSz. I, 395). Az utóbbi két jelentés valószínűleg nyelvjárási jellegű, s ilyennek kell tartanunk a Márton Gy. 14 idézte kiszetói (Temes m.) dric ’(emberi) derék’ adatot is. fagatlucíc ’promitto, voveo, fpondeo’ (202, a Lex. Bud. még ezt is elhagyta!) < m. fogad, Tamás, Fog. 87. Régi és közönséges szó, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 93—4. Densusianu, HLR. II, 539. Egészen közönséges a Kárpátokon túl is, vö. pl. 1768: le-a făgăduit să scrie numele lor în pomelnicul ctitorilor, Doc. Buc. VI, 209. — Köznyelvi szárin.: fagaduíntza, vö. DAcR. II, 30; făgăduit, vö. DAcR., i. h., adatok a 1688-i Biblia óta; fagaduitoriu, vö. DAcR., egyetlen modern példával a XIX. sz.-i irod. nyelvből. Ld. még fagadau, fagadájhu, 127. 1. *ledclclh ,,Oppa, Légej“ (206, vö. Légely, Óbba, ein Schlauch, hölzernes Trinkgeschirr (Páriz Pápai, 1801, M.-lat.) < m. fedeles’muni de couvcrcle’. DAcR. II, 90 ismeri 1. ’récipient couvert’; 2. ’barillet, bidon’ jelentéssel, de egyetlen régi adata N. Costinból. Molnár nyelvtanából id. Tamás, Ksz. 35 (vö. még Wb. 82), de megvan Prödeticinél is: Fassel s. Fasslein buriu, budesca, fedeles, berbentia, botoies (I, 516). ] 838-ban feljegyezték Közép-Erdélyben: El îi nalt ca un cireş, Ea îi ca mi fidileş (Pauletti, Secîş 38). Ma is közönséges, vö. Cihac, II, 497, Alexics, Nyr. XVI, 445, Mándrescu, El. ung. 153. Precup szerint „zarul acru pentru păcurari so păstrează în fedeleşe“ (Pást. lf>). Az ALR. II, 288 térképe szerint Erdélyben, Havaselvén és Moldvában általános; a Körösvidéken fid’ilisu (279) mellett akad cubulieu, (316), cubeleu (310), a Bánságban pedig íoban’c (76).13 *ídozuctc ’vanno’ (206), vagyis ’nettoyer avec un balai le. blé vanné’ (DAcR. II, 94) < m. felező, fölöző. Régi adatok eddig nem voltak ismeretesek; Sincainál csak filezuitul fordul elő (55). Felezni mellett (ld. még AAF. II, 178, Moldva, stb.) előfordul felezi is (pl. Vaida, Tribuna VII, 350). — Szárm.: felezui-toare, a közönségesebb felezău helyett (ezen utóbbiról DAcR. II, 94, Alexics, 13 Vö. m. csobolyó, csobány, EtSz. I, 1118—20. Molnár'Gy. elemzi ezt a térképet, (15—0), de a két utóbbi szót nem említi. ’—~ ■ ■ ' 89 USTyr. XVI, 445, Weigand, Jb. VI, '7G, Tamás, Ksz. 30), vö. felezitoare, Vaida, i. h., Moldován, Ung. IV, 194. Pamfile szócsaládunknak következő tagjaira idéz példát: felezoaie,, felează, feleză, felezău, felezitoare, felezni (Agricult. 216). *féliu, szótárunk szerint ’species, faj, fajta, die Art’ (206). Igen gazdag, Kolosy kezére valló frazeológiát ad Lex. Bud. 213—4. Vö. még DAcR. II, 91 kk. Érdekes származéka felie, ld. 128. 1. *feredeu ’ferdő, feredő’ (207), vö. DAcR. II, 100, Tagliavini, Lex. Mars. 106. Egykorú adatok: feredeu, Molnár, Wb. 14, Predetici I, 193, 195 (vö. feredeuar ’Bader I, 195, feredeitia ’Báderin’, i. h.). Tamás Ksz. 21 utal 'arra a körülményre, hogy a fürdőket Moldvában Nagy István óta erdélyi mesterek készítették. .A Tamás idézte sărădău változathoz ld. még Şt. Paşca, DR. VI, 470. — Ar. szó a régi m. feredő (EtSz. II, 672) átvétele; a nyelvjárási firid’ău alak (Alexics, j\Tyr.- XVI, 445) visszakerült a magj^arba egy világoskörnyéki forrás Firigyó nevében. ' ' ■ ■ îereftau (ferestáu) ’serra’ (207, alakv. *hiereftau, 245). Vö. DAcR. II, '97, Tamás, Ksz. 22. A m. fűrész átvétele (vö. firez, firiz, 128.1.), melyhez a románban az -ău képző (vö. firizău, DAcR., i. h.)14 valamint más analógiás szóvégek tapadtak. Ma legközönségesebb köznyelvi alakja ferestrău. ' foilhór: Klein először ’porticus’ értelmezést adott (vö. Villa, pavilion, Idos que: DAcR. II, 154, foişor 2°; egy idevágó adat 1620-ból: foişor ’turn, dar şi coloană’, Cartojan, Fiore di virtu 52), ezt azonban Molnár kihúzta és a cerdac címszóra utalt (vö. 99), ezenkívül melléje írta második jelentésül: ,,V. Eáz Nr. 2°“ (214). Ha ezen utóbbi szót visszakeressük, eáz a. a következő értelmezést olvassuk: „canalis aquae, vannus fluvii’,-(197). Lex. Bud. 222 visszatért Klein eredeti értelmezéséhez. — Molnár bejegyzése figyelemre méltó két okból: I. a foişor szónak más forrásból nem ismert jelentését őrizte meg; 2. világosan utal arra, hogy Molnár közvetlen kapcsolatot érzett a m. folyik ige, a folyosó fn. és a r. foişor között, talán azért, mert használta a *foéfhu ’fluviolus’ (2.14 < m. jolyás) fn.-et is.15 Nem tartom kizártnak, hogy Molnár foişor-1 a. r. foeş (^ fois ?) származékaként fogta fel. - gaend ’cogitatio5 (225, vö. Lex. Bud. 234), szárm.: gaendéfc ’cogito’ (226, vö. Lex. Bud. 233) < m. gond. Egyike a legrégibb magyar elemeknek, ld. DAcR. II, 220, Tagliavini, Lex. Mars. 94, Tamás, Fog. 90. Érdekes származékok: ■negaendire ’inconfiderantia’, negaendit ’inconfideratus’ (377), vö., negăndilu, -toriu, Lex. Bud. 425. Példák a régi nyelvben (DAcR. II, 222, valamint negăndire ’inattention’ Cod. Sturdz. GCr. I, 3; negăndit ’inattendu’ 1784, Alicsándrie, GCr. II, 132) és szótárunk korából (negăndire ’Ungedachtsamkeit’, negândit ’ungedacht’ Molnár, Wb. 140, 146, negandeind, negăndire, negandit, Bobb II, 96, stb.). A mai nyelvben is él még negândit s különösen pe negândite ’fără veste’ (DEnc. 832.). • / *gazda ’g a z d a’ (228); a Lex. Bud. — nyilván magyar etymon ja miatt16 — nem közölté. Igen régi elem, s ma is általánosan használatos, vö. DAcR. II, 240, Tagliavini, LexyMars. 94, Tamás, Ksz. 14, 30.-— Szárm.: *gazdue/c (i. h. sajnos nem tudjuk milyen értelemben, vö. DAcR. II, 1241) és *gazdaluefc (i. h.)., 14 A DAcR. feltételezte m. fürésző alak teljesen valószínűtlen, vö. EtSz. II. 677 kk. 15 Ezért is valószínűtlen az a nézet, hogy a r. foişor nem a m. folyosó-ból származik, hanem a r. foiş ’hagas’ szóból ered (így Bogrea, DB. IV, 1045, EtSz. II, 354). 16 Felesleges lenne Drăganu-val (DB.. VII, 211) szláv közvetítésre gondolnunk. 90 Iv/.cn utóbbi megvan a régi moldvai nyelvben (DAeR., i. h. példák Dosofteiből -és Cantemirből, vö. még Candrea, Ps. Şch. 297), s ma is közönséges Erdélyben, vö. Alcxies, Nyr. XVI, 448, Stan 34, Birlea I, 117, II, 20, găzdăli, Hetco 47, I3arbul 47, stb. A szintén Molnár bejegyzésében fennmaradt *gazda de talháriu (vö. m. orgazda 'receptor, hospes furum’) helyett közönségesebb gazdă de hoţi (így DEnc. 531, Barcianu 270, stb., valamint DAeR. II, 241, egy példa Zanne mesegyűjteményéből). gliimlier.’zingiber’ (229, vö. gliimberiu, Lex. Bud. 237)< m. gyömbér. DAeR. II, 258 egyetlen történeti adatot sem idéz; 1769:24 deto ghimber galben, StD. X, 15 (Brassó) | 1783: gyimbir, ingbér, gymbér gálbin, Benkő-Coteanu 2—4| 17S8: tjimber ’Ingwer’, Molnár, Sprachl. 383 (3. kiad. 347). Şincai természetrajzi szótárából gliimberiu alakban id. D. Borza, DR. V, 557, vö. még ghimberiü, Molnár ~\Vb. 73, ghimberiü, ghimberu, LM. Gl. 265. Közromán szó, vö. Moldován, Ung. JV, ]!)5. Alakv. dzimbir, St. Stinghe Jb. VIII, 82 (Bolgárszeg, Br.), *gingásh 'kényes’ (230, 569, vö. jingaşu, Lex. Bud. 335) 'mente’ -» ’chienne’ —> femme de mauvaise vie’ (DAcR. II, 344); a ’meute’ -> ehienne’ fejlődést LM. ,,un’a din h'aiia“ szemlélettel próbálja magyarázni (Gl. 282). Érdekes alakv.: haită X curvă} coită, Bîrlea II, 267. Ugyanide: hatiţă ’femeie în extremă depravare morală’ Coman, Gl. dial. 39 (Muscel). . *halafhtau (hălăştău) ’h a 1 a s t ó’ (242, 527, tau a., Lex. Bud. 252). Igen régi szó, adatok 1588 óta (Tamás, Ksz. 11, DAcR. II, 385—6). A DAcR.-bán nem idézett szárm.: hăleşteuţă (1765, Doc. Buc. VI, 142). A r.-on át újg. x'^WTéov (Gáldi, MONGr. 17). Mm ’camus, heltia’ (242, vö. Lex. Bud. 253) < m. hám, vö. DAcR. II, 351. Adatok a XVII. sz. óta (ham ’lorum’ An. Bán. s ehhez N. Drăganu, DR. IV, 152). A m. szó német eredetű (SzófSz. 111); megfelelések a szláv nyelvekben is (Berneker, EtWb. 383), valamint a román földön írt szláv oklevelekben (Treml,UJb. IX, 301). hártz ’bellum’ (245, vö. harcin, Lex. Bud. 255) < harc, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 94—5, Tamás, Ksz. 16.,— DAcR. II, 370 habozik a m. vagy lengyel származás között, de a m. kölcsönzés valószínűbb, sőt a lengyel harc is magyar eredetű (Briickner, EtSl. 168—9). holda ’seges’ (247, vö. Lex. Bud. 264) < m. hold, vö. Alexics, Nyr. XVI, 493, Tagliavini, Lex. Mars. 95, H. Dumke, Jb. XIX, 73, Tamás, Ksz. 23, stb. Adatok a XVI. sz. óta (ld. Alexics, i. h., DacR. II, 400 csak Varlaam óta idézi). Tiktin 737 származtatását (< n. Halde ’Bergabhang’, vö. lengyel holda) az idézett szerzők mind elvetik. *hombáriu = cojhériu (133) < hombár; valószínűleg ugyancsak a m.-ból haembar (241), legalább is Erdélyben. DAcR. II, 352 csak a török (h)ambar-1 veszi figyelembe, a megfelelő m. alak említése nélkül. Az erdélyi népnyelvben többnyire hămbar(iu) < m. hambár, hámbár (MTSz. I, 881), vö. Şincai, Econ. 57, Moldován, Ung. IV, 65, Conea, Clopotiva II, 512, stb., olykor hambar, pl. Obra-dovici, Econ. 70, Moldován, Af. 92, DJ. (B.). - liotár ’teritorium [!], limes, terminus’ (247, vö. Lex. Bud. 266) < m. határ. Egész Délkelet-Európában elterjedt, vö. Melich, MNy. XXVI, 161—7, Tremi, Ung. Jb. IX, 290, Ksz. 14—5, stb. A Drăganu feltételezte szláv közvetítés felesleges (DR. VII, 211); a 'territórium’ jelentés nem r. fejlemény (így DAcR, II, 409), hanem már a m.-ban is megvolt (vö. MNy., i. h.). — Szárm.: hotáréjc-’definito, termino, determino, limito’ (247, vö. Lex. Bud. 265), már a románföldi szláv oklevelekben hotáriti ’límito’, vö. Treml, Ung. Jb., i. h. 92 i 1 ic ’ék’ (252, vö. Lex. Bud. 270). Az egész északi román nyelvterületen közönséges szó s épp azért feltűnő, hogy Klein adata mégis a legrégibb feljegyzés; DAcR. II, 444 csak 1806-ból idézi az első előfordulást (Econ. 129). Vö. Alexics, ,Nyr. XVI, 494, Cihac II, 508, Moldován, Af. 93, Stan 37, Márton Gy. 15, stb. — Szárm.: icuéjc ’cuneo’ (252, vö. Lex. Bud. 270), szintén legrégibb példánk; csak & Bánságban és Erdélyben ismeretes (DAcR., i. h.). . ilou ’incus’ (252, vö. Lex. Bud. 273) < üllő. Közromán szó; legrégibb példánk a XVII. şz. moldvai nyelvéből, vö. DAcR. II, 485, Alexics, Nyr. XVI, 494, Cihac II, 508, Mándrescu, El. ung. 167, Caba 98, stb. imálliu ’pafcuum liberum’ (252), vö. ima.su ’ager compascuus, pascuum commune, nyomás, köz legeltető’ (Lex. Búd. 272). ,,A XVIII. század második felétől kezdve mutatható ki, de valószínűleg már korábban átvették" (Tamás, JKsz. 23, első adata 1786-ból, vö. DAcR. II, 470, első adata 1805-ből). Bukovinai példa akad már 1764-ből: aceste două petre despart imaşul, Doc. Buc. VI, 133. Vö. még Alexics, Nyr. XVI, 495, Mándrescu, El. ung. 166—7, Moldován, Af. 93, stb. — Előfordul az erdélyi román dűlőnévanyagban is, pl. N.’imaş, Gergely B., Magyar Népnyelv, III, 96. , . ingaduéfc ’indulgeo’ (284, vö. Lex. Bud. 303) < m. enged; adatok a legrégebbi román szövegek óta, vö. DAcR. II, 677, Tamás, Ksz. 17, Alexics, Nyr. .XVI, .442, stb. — Szárm.: ingaduíntza ’indulgentia’, ingaduilóriu ’indultus, indulgéns’ (i. h.), vö. DAcR. II, 679. , ir ’emplaftrum’, *ir de ochi ’Augensalbe’ (307, vö. Lex. Bud. 326) < m. ír. Példák a XVII. sz. óta; a moldvai irodalmi nyelvben (Dosoftei, Creangă, stb.) igen közönséges, vö. DAcR. II, 889, Alexics, Nyr. XVI, 495, Stan 38, Moldován, Af. 93, Vaida, Tribuna VII, 361, stb. jold ’autoramentum’ (569) < ni. zsold; már a Bánsági Névtelennél: Shold Stipendium (137, vö. Drăganu, DR. IV, 159). Adatok 1444 óta, vö. Treml, Ung. Jb. IX, 311,. Drăganu, DR. VII, 210. ■ jólgiu ’sindon’ (570, vö. jolju, Lex. Bud. 336) < gyolcs; adatok a XVI. sz. óta, vö. Tamás, Ksz. 22, DAcR II, 270 és II/2, 36. A köznyelvi giulgiu-nak e jolgiu változata tipikusan erdélyi, vö. zolz, Barbul 56, Hetco 51, Moldován, Af. 94, Papahagi, Maramureş 237, stb. ' *lába ért. n. (311), de vö. laba, séu picioru gănştii ’chenopodium, lúd-1 á b fű’ (Lex. Bud. 340) < m. láb; a m. etymonra a lába urszuluj ’lieracleum sphondylium’ növénynév kapcsán már Benkő rámutatott: „Ab hungarico Láb, quod pedem valet, acceptum" (Coteanu 18). Általánosabb labă ’patte’ értelemben a XVII. sz. óta, vö. DAcR. II/2, 72—3. lacát (lăcat) ’sera [!]’ (311) < m. lakat. A legrégibb szövegek óta ismeretes, vö. DAcR. II/2, 75. A köznyelvben, lacăt; a lăcat változat erdélyi jellegű, vö. lăcâtă, Barbul 50, Caba 98, MZ., Hetco 48, Moldován, Af. 94, Tamás, Ug. 20, stb. lacatúfhu (lăcătuş) ’faber ferrarius’ (311) < m. lakatos, vö. DAcR. II/2, 78, egyéb régi példák: Tamás, Ksz. 23. ' *lacuo[c (312), értelmezése nincs, de vö. lăcuescu ’habito, inhabito’ (Lex. .Bud. 341) < m. lak(ni). A köznyelvi locui régies és népies változata; Erdélyben -ina is közönséges, vö. Tiktin 921, Treml, Ung. Jb. IX, 287, Densusianu, HLR. II, 449-50. lántz ’catena’ (314, vö. lanqu, Lex. Bud. 343) < m. lánc. Rendszerint közvetlenül a szláv nyelvekből szokták származtatni (Cihac II, 165, Tiktin 88S, -Rosetti, ILR. III, 52), de a magyar közvetítés lehetőségére már utalt DAcR. II/2, 95, Caba 98, Barbul 50. Mivel a románban kétszótagos alakot (vö. bolgár 93 lánc, szerb lanac, szlovén lanec, stb.) egyáltalában nem találunk, a magyar közvetítés valószínűbb. manhiefc ’salvo, salvum facio’ (343, vö. Lex. Bud. 375) < m. ment; a legrégibb nyelvemlékektől kezdve közönséges, vö. Tamás, Ksz. 25. A maentuintza-’excufatio’ (343, vö. Lex. Bud., i. h.) adathoz idézendő egy hasonló értelmű, példa Barac Halima-jából: ele . . . arătîndu-mî mii de mîntuinţe, să căîa că nu. m’aîi ascultat (IV, 156, id. Tiktin 990). Bobbnál nemantuiciof 'inexcusabilis*-(II, 103, vö. m. menthetetlen). *májc ’centenarius’ (350, vö. maje ’pondus centenarium vulgo centenarius’' Lex. Bud. 369) < m. mázsa. Adatok a középkor óta, vö. Treml, Ung. Jb. IX, 296; ld. még Densusianu, HLR. II, 540, Alexics, Nyr. XVI, 550, Tiktin 945, stb. . ináría ’merces’ (345, vö. Lex. Bud. 377) < m. marha, vö. Treml, Ung. Jb*-IX, 298, Tiktin 952, Azonos a mai erdélyi marha tájszóval, ld. 144. 1. mertic ’praebenda, -orum, deputa’; *merliug ’o maffura, 40 in 3 ferdéle* (352) < m. mérték. Igen érdekes adat, mert a két különböző alakváltozathoz;, eltérő jelentést fűz. Tiktinnél mertic 1. ’Metze, Mass’, 2. ’was Einem in Naturalien, dann auch in Barem zu seinem Lebensunterhalt regelmássig zugewiesen wird, Ration’ (969). Bobbnál (II, 37), Mándrescunál (171) a megkülönböztetésnek szintén nincs nyoma. Neamţ-ban mertic a. m. 'részesedés’ (Mát. Folcl. 1180). Figyelemreméltó E. Precup adata: „proprietarii însâmbraţi ... se numesc-mertuci (sg. merluc) sau sâmbraşi“ (Pást. 8). Ezen mertuc alakhoz vö. még horváfc mertük, szerb mertük, mertik, stb. (Cihae II, 515, valamennyi alak a m.-ból, Tiktin 969). *Mertiug, mertuc a régi m. mértük átvétele, vö. 67 1. melhter ’magifter, opifex, faber’ (352, vö. Lex. Bud. 388) < m. mester; a XV. sz. óta kimutatható magyar elem (Treml, Ung. Jb. IX, 294—5); e. a. 1404-ből (Drăganu, DR. VII, 210). — Szárm.: *mejhteresc 'mesterkedni’ (i. h., vö. Tiktin. 971, továbbá meshteresk (An. Bán. 89), mestereje (Bobb II, 40, i. h.). ínefhtoíhűg ’ars, opificium’ (352, vö. Lex.-Bud. 388) < m. mesterség. Adatok a XVII. sz. óta, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 96, valamint Gaster, Cr. I, 71'(1625). — Szárm.: mejhtejhugejc ’artem, opificium exerceo’ (i. h.). Már a XVI. sz.-ban van ’a umbla cu vicleşug’ pejoratív értelme is, vö. Candrea, Ps. Sch. 436. Közönséges a XVII. sz. nyelvében, pl. 1646: meşterşuguescu de găsăsc de acélé vine de izvor de apă, BH. I, 156. A mejhtefhugire ’fabricatio, machinatio’ (i. h.) származékra ’Kunst, Kunstgriff’ jelentésű, pejoratív színezetű példát idéz 1773-ból Tiktin 971; a mejhte/hugitóriu’fabnc&tor, machinator .'származékot (i. h.) más forrásból nem ismerjük. ' *milialíz, milioála ’m e n j h a 1’ (354, vö. Lex. Bud. 391); a Molnár-féle értelmezésben szereplő m. halnév átvétele (Tiktin 977), adatok a XVII. sz. eleje óta. (Alexics, Nyr. XVI, 552). Alakv.: mithal, Bobb II, 57, midhai, midhoc, DEnc. 773. A m. szó finnugor eredetű (SzófSz. 203), a r. és m. alakok pontos hangtani viszonya azonban tisztázásra szorul. 1 mohor ’aégilops’ (361, vö. Lex. Bud. 398) < m. mohar, muhar, Pascu, Rév. Crit. VII, 89—90, Drăganu, Dr. VII, 202. Már a Bánsági Névtelennél: mohor ’herba in millió (!) crescens’ (91, vö. Drăganu, DR. IV, 155). Bárczi szerint a m. szó talán délszláv eredetű (SzófSz. 210). inufhtáriu ’synapi’ (368, vö. Lex. Bud. 409) < m. mustár, vö. Tiktin 1026 (Cihae II, 678 tévesen lijgörögből, Sanzewitsch Jb. II, 205 pedig oroszból származtatta). Régi szó; már 1579-ben előfordul Coresinél: grăunţul lui de muştari (GCr. I, 17). ■ ' 94 nadrág (nădrag) 'caliga.' (370, vö. nadragi, helyesebben írijpáijfi ’caligae ungaricae' Lex. Bud. 411) < in. nadrág, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 116, Tamás, Ksz. 24. A már idézett példákhoz vö. 1743: n’aü fost avănd mestii la nădragii, GCr. II, 34 (Neculce) | 1788: nédradjchi, Molnár, Sprachl. 407 | 1815: nedrázsi,. szusz si o legát, Koncz J., Ung. IV, 324, stb. neam 'generatio, natio, gens’ (375, vö. Lex. Bud. 433) m. nem. Igen régi jövevényszó, adatok a XVL sz. óta (vö. GCr. II, 481, szómutató). ogátlie (371), értelmezése nincs, vö. ogaşu 'kerékvágás’ (Lex. Bud. 461) < m. (kerék) vágás, vö. Tiktin 1708 (văgaş a.), Alexics, Nyr. XVI, Mándrescu, El. ung. 175, ogaşie ’şanţ mic, urmă pe care o lasă roata carului’ (GS. VI, 241, Zsinna, Szeb.), ogás 'Bach, gew. nur Schluclit, in der zuweilen Wasser ist’ (Jb. III, 323; Bánság), stb. pálosit ’eníis’ (382, vö. Lex. Bud. 479) < pallos. Már a Bánsági Névtelennél: Palos. Glaudius (vö. Drăganu, Dr. IV, 156). További adatok Tagliavini, Lex. Mars. 118, Tamás, Ksz. 25. A magyar és szláv alakok kölcsönös viszonya tisztázásra vár, vö. SzófSz. 233. *parcaláb (pârcălab) 'praefectus carceris, tömlötz tartó' (384a). Meglepő, hogy Molnár a r. szónak ezen, a m. porkoláb újabb jelentésének megfelelő értelmet tartotta számon; a Lex. Bud.-ben pârcălabii 1. ’purtătoriu de grije, p. e. óre quare- iosag domnescu: administrator, curator, provisor, gondviselő tiszt', 2. 'temnicériu' (482). Az újabb szótárak a r. pircălab-nak itt feljegyzett jelentését nem is adják; Tiktin 1168 szerint plrcălab 1. ’Verwalter, Vogt' (vö. kfnémefc burcgráv[e\, innen a m. szó is, Petz G., MNy. XXIII, 143, SzófSz. 246, stb.), 2. ’Bezirks-Stadthauptmann', 3. ’Steuereinnehmer' (Havaselvén és Erdélyben). Ld. még DEnc. 947, Damé III, 185, stb. *ponoslu (407, értelmezése nincs), vö. ponoslu 'quaestus, querella, querimonia' (Lex. Bud. 523 és 332, jalbă a.). A szláv eredetű ponos régies alakja, a m. panaszol igéből átvett és szótárunkban is meglévő ponofhie/c nyomán. Már a, szláv oklevelekben jelentkezik ponosluvati, ponosluiti alakban (Treml, Ung. Jb. IX, 308), s a legrégibb román szövegektől kezdve sűrűn előfordul, vö. GCr. I, 3, Tiktin 1211, Alexics, Nyr, XVII, 18, Densusianu, HLPv. II, 467. Egy 1814-i balázsfalvi nyomtatvány előszavában is szerepel: ca să nu íncetéze lucrul cu scădâre Typografiî şi ponosită lucrătorilor, BHS. III, 95, vö. i. m. 117. Egy 1848-i példát ld. AIIN. V, 472. Akadnak példák az erdélyi népnyelvből is, vö. ponoslu, Stan 34, ponozlu, Hetco 49, ponos, ponoslu, ponosluesc, Moldován, Af. 96, pönoz-lesc, Vaida, Tribuna VII, 373, Caba 99, ponosloi 'a critica pomana’ Costin, Gr. bán.1 163, ponozlui, Brăiloiu, GS. VI, 41, stb. — A szótárunkban szintén előforduló *ponojjesc közvetlenül a szláv ponositi-hől (vö. Tiktin, i. h.). *ravásh 'rovás' (448, vö. Lex. Bud. 577). A XVI. sz. óta meglévő magyar elem; a szótárunkban adott értelmezés régies és erdélyi színezetű, ellentétben a köznyelvi 'levél' jelentéssel, vö. răvaş 'crestătură' Barbul 53, răvaş 'un beţigaş. în patru feţe pe dungile căruia se înseamnă cupele de lapte duse la oraş' Paşca, Gl. dial. 51 (Kristyór, HTiktin 1290, Tamás, Ksz. 25, Alexics, Nyr. XVII, 20, Lacea, DR. V, 401, stb. *reltel (449), ért. n. de vö. răstelu 'radius subjugius, járomszeg, járom-páltza’ (Lex. Bud. 576). Gyakoribb alakv.: resten, răsteu;ls mindezen alakok 18 Vö. resteu, An. Bán. 122 (vö. Drăganu, DR. IV, 155), rest’eu KB.- (Magyar-nemegyo, BN.) răsteu, Bîrlea II, 312, răstăn, Vaida, Tribuna VII, 377, Caba 100, Stan 44, stb. Ităstel alakot közöl pl. Ţiucra, Pietre 70 (Nagylak). 95C közös forrása Alexics szerint a m. eresztő (a járomnál), (Nyr. NVII, 120). A m. szónak e jelentése azonban más forrásból egyelőre teljes bizonyossággal nem ismeretes; EtSz. II, 6 szerint eresztő 1. ’Abliang’, 2. ’nagyszemű háló’, valamint 3. 'a rudas osztováta kompostorának tengerébe dugott r u (1, melynél fogva legöngyölítik a fonalat’ (Magyarvalkó, K., Bárczí 6. szíves közlése). Állítólag az ,Avasvidék egyes részein eresztő járatos ’járomszeg’ jelentésben is (Sándor Mária), de az adat megerősítésre szorul.19 ' . saerguéfc ’accelero, ,conatum adhibéo, conor’, szárm. saerguinlza, sncr- .(juir.e 'acceleratio, induftria, conamen’, saerguitóriu 'accelerans, industrius’ (459, 506, vö. Lex. Bud. 634—5) < m. szor(o)g ’siet, sürgölődik’, (SzófSz. 293). .Cihae II, 526 tévesen a ni. sürög családjára utalt, de magyarázatát már Tiktin elvetette (de sírg a., 531). — Idetartozik még sorgă ’nevoie urgentă’ Paşca, ■ GI. diai. 54 (B.), valamint sorgoş (< m. szorgos, ld. a tájnyelvi ny. elemek közt). A gyakori sárguincios származékot közli Lex. Bud. 635 (Alexics, Nyr. XVlCöl—2). . . . ■ saláflm 'habitaculum, habitatio’ (460, vö. Lex. Bud. 604) < ni. szállás. Igen régi s általánosan használt magyar - elem, vö. Tiktin 1355, Alexics, Nyr. XVII, 61, Mándrescu, El. ung. 179, Tagliavíni, Lex. Mars. 97, Tamás, Ksz. 25, stb. A Drăganu feltételezte szláv közvetítés (DB. VII, 211) semmivel sem bizonyítható; az általa idézte adatokból csak az tűnik ki, hogy a magyar. szállás valóságos délkeleteurópai vándorszó lett. Erdélyben gyakori 'koporsó’ értelemben, vö. Tiktin, i. h. Vaida, Tribuna VII, 377. A Lex. Bud. közölte érdekes származékok: salăşeln ’szállásotska’, sălăşeriv ’quartély mester’ (vö. m. szállásmesler). salafhluéíc (sălăşluesc) ’hofpitor’ (460, vö. Lex. Bud. 604) < mi szállásol. Ld. a fentebb idézett irodalmat.20 A salajhhnre ’liospitatio’ származék megvan Cantemirnél is: locurile pe apa Tisií lî-au dat Ungurilor în sălăşluire, Hron. 355, vö. még sălăşluire ’Beherbergung’, Molnár, Wb. 17. sáma ’fumma’ (461, ö. Lex. Bud- 605) < m. szám 'numerus’. Az itt közölt ’Zahl, Anzahl, Reelmung’ értelem régies és népies (Tiktin 1400, Tamás, Ksz. 17.). *sárce ’fuliea atra, szárt fa’ (464, vö. Lex. Bud. 609). Cihae II, 525 elismeri ugyan ezen etvmont, de a m. szót szláv eredetűnek véli, holott szár ’kopasz, sárgás’ szavunk származéka (SzófSz. 282). Kifejezetten a m.-ból származtatta Pontbr. 649, Tiktin 1366. Más neve Ieşită, lişită vö. I. Simionescu, Fauna -României. Buc. 1938, 99,' Tiktin 905. *sáss 1. 'de neánr, 2. 'de lege’ (465), vagyis }. ’ szász’, 2. ’luteránus’ (Lex. Bud. 610 csak az 1. jelentést közli) < m. szász, vö. Drăganu, DR. IV, 158 (a Bánsági Névtelen Sas, Seseslc, Sesimc adataival kapcsolatban). *shántz (484), értelmezés nélkül, de vö. santu 'sánc, árok’ Lex. Bud. 608. Végeredményben a n. Schanze átvétele, azonban Erdélyben valószínűleg magyar közvetítéssel terjedt el (vö. Drăganu, DR. IV, 157, Alexics, Nyr. XVII, 17, Stan 45, stb.), Moldvában pedig esetleg a lengyelen át (Tiktin 1302, DEnc. 1245; Cihae II, 385 általában a szláv nyelvekből származtatja). shir 'series’ (486, vö. Lex. Bud. 646) < ni. sor, vö. Tiktin 1433, Alexics, Nyr. XVII, -5S, stb. 15 Tiktin. 1320 tévesen gondolt a m. rosztihj (!) .szóra; Cihae II, 304 szláv etymon ja szintén elfogadhatatlan. 20 Xaszód környékén ezzé] a m. eredetű igével jelzik Mária bibliai szálláskeresésének motívumát is: Maica Sfântă sălă'şluiu — Pe Hristos Domnul năştea (liichigean, Colinde .13). . ’ 90 shircág ’longa feries, longus ordo’ (480, vö. Lex. Bud. 645) < sereg, vö. Cihac II, 528^ Tiktin 1433, Tamás, Ksz. 26. A m.'szó a törökből, ld. SzófSz. 269. silóim ’falco’ (487, vö. Lex. Bud. 654) < m. sólyom, sólym-ot. Vö. Alexics, ÜSTyr. XVI, 59 (e. a. 1620-ból), Hunfalvy, NyK. XVI, 451, Cihac II, 528, Tiktin 1455, stb. Valószínűleg a későközépkorból származó jövevényszó, mely a lovagi •élettel s az ahhoz tartozó sólymászattal áll kapcsolatban (Tamás, Ksz. 11). *shomocág ’tsutak, szalma tsutak, nyílláb’ (486) < m. csomó + -ag, vö. Tiktin 1457. Az EtSz. I, 1138 csak ciumáu alakot említ r. átvételként. Vö. még csormolya < ciormoiag. sicriu ’fcrinium, cifta, tumba’ (489, vö. sicriu 'szekrény, der Sclirein, ■Schranken, Kasten’ Lex. Bud. 642) < m. szekrény. Ellentétben a köznyelvvel, -ahol sicriu a. m. ’koporsó’, e régies jelentés-a népnyelvben ma is él, vö. Tamás, Ksz. 25, továbbá secriu ’szekrény’ Moldován, Af. 97, săcrin ’dulap’ Gregorian, CIopotiva, GS. VII, 176, 190, secriliul [\] ’szekrény’ C. Pasca, Ung. VI, 162 (Zajkány, II.), sikriu ’szekrény’ KB. (Magyarnemegyén az öregek nyelvében), -sicrin’ ’szekrény’, DJ., stb. ■ . sudálma ’increpatio’ (513, vö. Lex. Bud. 682) Iest’ atîta? DJ., B.). — Előfordul a mai népies irodalmi nyelvben is, pl. Pe papucii — Nou-nouţi — Dela boldă — Alcăzîti (Eugenia Mureşanu, Peisaj mărunt, ţ ■Trib. Ard. 1943, VIII, 8; itt az ige — úgy látszik — '[alkudozva] vásá- j. Tolni’ jelentéssel bír). — Számi.: alcazájlm ’tomneala, conventio, pactum’ j (16), vö. alkăzas ’alku’ (KB., UJ), valamint al(k)căzuire, alcăzuil (i. li.). !, Hiányzik viszont alkăzală (KB., MZ.). i aldáNm ’benedictio’ (17) < m. áldás. Már Viski J. zsoltárkönyvében elő- | fordul (316, 357). Egyéb adatok: Densusianu, Haţeg 238, Moldován, Af. 89, Stan 25, Magyar S. (1785 köv.), AECO. VII, 504, Caba 94, stb. Szótározta Pontbr. , ! 21 is, ’bénédiction, félicitation, prospérité’ jelentéssel. Ld. még a következő szót. ■ | alduelc ’benedico’ (17) < m. áld. Közönséges a protestáns kor erdélyi | román irodalmi nyelvében (vö. DAcR. I, 105, Densusianu, HLR. II, 538, Tamás, i -Fog. 71, Alexics, Nyr. XVI, 258). Innen került át a vallásos népköltészet nyelvébe.21 j _A népnyelvben ina is közönséges, vö. fire-ai tisă ă’alduită (Bîrlea I, 88), dumn’ezăw , i 1’e-alduyaskă (BL. III, 115; Felsőlapugy, //.), să vă alduiască Dnmnezău drumu j (AAF. VI, 272, U.), stb., továbbá E. Petrovici, AAF. III, 136 (KSz.) és AAF. j "V, 152 (móe vidék), Stan 25, Moldován, Af. 89, D, Şandru, BL. IV, 122 (B.), j IHetco 44, Barbul 43, Caba 94, Al-George 33, stb. Alakv.: aldi, pl. vutu-l’o aleii j IDumn’ezeu (Coman, Margine 25, B.).'— Szárm.: alduire ’benedictio’, alduit ! ‘benedictus’ (17). Az utóbbi az archaizáló irodalmi nyelvben napjainkban is elő-J'ordul: Alină-i Alduita Preceste şi truda şi casnele (V. Copilu-Cheatră: Rugăciunea nnamei pentru inima lui Horia, Symposion, I—1938, 77). alellm ’infidiae’ (18, vö. Lex. Bud. 14) < m. les; a r. szó a-ja valószínűleg az a (< ad) viszonyszó hozzátapadása révén keletkezett (DAcR. I, 113, Puşcariu -DR. VII, 111, vö. Ht. 35). Az eredetibb leş változat előfordul Dosofteinél (Tiktin í)05), használja a Bánsági Névtelen (lesh ’insidiae’ 80), később Şincai (leşurile, Hr. I, 117), s mindmáig él itt-ott az erdélyi népnyelvben is (pl. leş ’loc de unde .s’a tăiat- pădurea’ Conea, Clopotiva 135, leş ’vadászles’, V. Scurtu, AAF. VI, 273, Ü., vö. még Moldován, Af. 94, Stan 39). ■ , aleflmeíc ’infidior’ (18, vö. Lex. Bud. 14) < m. les ’lauern’; a szókezdő fl-ről ld. fentebb. A régi nyelvben gyakoribb leşui: a Rákóczi-bibliából id. Alexics, 2syr. XVI, 302 cs Tiktin 48, Viskiból Moldován, Af. 101, az 1651-i zsoltárkönyvből 23 Nem azonosítható tehát az alcătui megeredt, i\v. eső. ■ 30 Itt említjük meg, hogy Északerdélyben él az arădui-val egy "tőről sarjadt timsltii (< m. ereszt ige is), vö. Papahagi, Maramureş 126, 139—40. Zagrán a. m. a face strigările pentru căsătorie, la biserică, a vesti’ (Drăganu, DR. IV, 1083, DAcR. I, 222). Ez az ige, amely arădui-hoz úgy viszonylik, mint ahogyan mărădui mellett is van mărăstui (ld. alább, 143-4), valamivel hamarább, már 1753-ban felbukkan ogy iaşi-i Pentieostar-ban: de sa va strica, s’o arăstuiască la cină a mărădui din el, ca să o togmască (id. DR. IV, 1084). Arăstui változata a se răsli (id. Puşcariu, DR. IV, 1084). 31 Az -r eredete homályos; noha a. magyarban van ss>rs elhasonulás (7(císs> hars), ásó szavunknak nincs *ársó vált.-a (EtSz. 1,151). Drăganu a szerb arSov hatására .gondol (DR. VI, 267, 368; vö. r. arşov. Viciu 15, Versec). 102 járatos,32 szinte egész Erdélyben él e foglalkozásnév. N3rugaton, a Partium nyugati szélén (316, 325) a magyar, hangalakhoz legközelebb álló qstqlós használatos (DJ. szerint is az egyik B.-i alakv. ostolosü), északon astalís jelentkezik (334, 346, 349, 353, majd kissé délebbre 184, 272, vö. Brăiloiu, GS. VI, 80, Barbul 43, MZ., Barbul J., KB.), Közép- és Délerdélyben viszont a Klein adatához legközelebb &[\ó -astăluş használatos (102, 141, 192, UJ. Hátszegről ismeri; vált. asteluş: 250). Ezen utóbbi alak szórványosan él egyébként északon (Naszódról közölve: ast’eluş, BL. VI, 228) és nyugaton is (astăluş, Caba 94, vö. még Viciu 16, 5.-ból DJ.). A klopotivai stăluş változat (Conea, Clopotiva II, 429) pontos megfelelője északon staliş (ALR. II, 222/362). Ld. még: -Márton Gy. 7, Tamás, Ug. 30, 36. ’ Bá sărgac, Barbul 52, sărgac Hetco 50, sargáciu, Vaida, Tribuna VII, 381. — ALR. id. térképe szerint csak Nyugat- és-Eszakerdélyben járatos (vö. még Márton Gy. 7), azonban akadnak adatok mán vidékekről is.3S , bári'hon 'bársony’ (408, porfira a.). Erdélyszerte járatos szó, a Kárpátokon túli catifea helyett. Nemcsak a mai nyelvjárásokban közönséges (vö. DAeR. I, 503, Mándrescu, El ung. 39, Bîrlea II, 40, Hetco 45, Barbul 43, Moldován, 36 íme néhány újabb adat:,nu mn’i-e ciudă, nici banalü GS. I, 119 (Oltvidék); Insoară-te nu-î bănat, Ung. III, 304 („de pe valea Bărcăului“); Nu ţî-o fost mamă bănat, Luceafărul, 1903, 58; Care fată îşi lasă satul — Mânce-odorul şi bănatul, Hodo-siu, Xépkölt. Balázsf. vid. 64, vö. még Fam. 1885, 251, 263, Tamás, Ug. 9. Száim. a se bănuia ’se plaindre, se lamenter’ D. Şandru, BL. III, 130 (Folsőlapugy, H.). 37 Máramarosban a köznyelvi bănui helyett a m. gyanú, gyanúsít nyomán képe- zett gencluesc ’suspitionez’ járatos, vö. Eu voi fi noră urâtă, De mă-ta gcncluită (Bîi-lea II, 108). ’ 38 Az utóbbi jelentéshez (’tunul’) érdemes idéznünk a Papahagi közölte népi szöveget:-Rage barna ’ntre hotare — Şî s’aud’e-a nouă ţară? (146). Hasonló versos találós-mese — azonban nem az ágyúra, hanem a harangra vonatkoztatva — Tra nsz -nisztriából a következő: Ragi buga (= taur, vö. DAcR. I, 676) la cetati — pí nu i-s vacili toati (AAF. V, 41). . 38a Újabban Tamás barna 4- rom. -ciu származtatásra gondol, vö. tiszta > tistaş, nyalka > úálccp, stb. (Ug. 10, 13). De akkor nem vehetö-e vájjon e csoportba gingaş is (vö. fentebb, 91. 1.) ' 39 Legrégibb népnyelvi adatunk Pauletti 1838-i gyűjtésében a Székás mentéről: Mă miram mie ee-mi place — Gura de fată bărnace (Secaş 22). Vö. még bărnaie, UJ. (Hátszeg), hămaci, Bîrlea II, 62 (s ehhez Papahagi, Maramureş 214), Moldován, Af. 98, Stan 26, Lărnaci = bărnace, AAF. VI, 196 (U.), stb. Előfordul Moldvában is (boniaeiu, Şezătoarea IV, 18). Népies irodalmi nyelvben: Doar bărnaeea de furnică, E. Mureşanu, Trib. Ard. 1941, aug. 8. 104 Af. 89, Caba 95; Nana mea cu borson lat, Fam. 1885, 307, mîtsă n’agră ka barsonu* KB., stb.), de már a XIX. sz. elején előfordul, pl. 1803: harson roşu, StD. XII, 145, 1815: Dulmana d’in bársoni0 verde, Koncz J. Békaegérharc, Ungaria, IV, 307, vö. Lex. Bud. 48. Iláfthc ’vallum, propugnaculum, *b á f t y a die Vestung, Schantze, das. Bollwerk’ (49, vö. Lex. Bud. 49). Régi moldvai szövegekben lehet ugyan a lengyel baszta átvétele (DAeR. I, 511, Densusianu, HLR. II, 503), itt azonban — éppen úgy, mint a Lex. Mars. bastye ’moenia’ adata (1534. sz.) vagy a Şincai használta. bastia (Hr. III, 141), başte (II, 184), băştii (I, 131) alakok esetében41 — feltétlenül am. bástya szó átvétele. Vö. még Bobb I, 99, LM. Gl. 62 (,,baste, pronuntia basce cu ventu neconnoscutu d’incoce de Carpati"). Mtar (batár) ’qvamvis, qvamqvam *bátor, ámbátor, jóllehet, obschon,. obgleich’ (49, ld. még 2, Acar a.) < m. bátor (mint határozó- és kötőszó, vö. EtSz. I, 311). 1. Megengedő kötőszóként előfordul már a Szászvárosi Ószövetségben (vö. Densusianu, HLR. II, 255), a Rákóczi-bibliában (id. HEMR. 2738 és DAeR. I, 516), Viski 1697-i zsoltárfordításában (id. Moldován, Af. 101), stb.,. ld. még Alexics, Nyr. XVI, 350. Újabb népnyelvi példáktól eltekintve42 közönséges a XIX. sz. elejének- erdélyi irodalmi nyelvében; előfordul Koncz J.-nál (Sze vie hátér o mnyie, Ung. IV, 306), valamint Aaron Vazulnál (id. BH. II, 520 és Haneş, Limba lit. 1Ö4); vö. még 1827: határ de lăcuia acélé muse la câmp şi în căsuţe mici; batăr eşti al treilea care ai călătorit pe acastă cale (Popp V. előszava Pralea zsoltáraihoz, BHS. III, 547), stb. — 2. Óhajtó értelmű határozószóként használja Şincainâl: batăr de nu o ar fi împărţit (Hr. I, 68),43 valamint a modern népnyelvben: batăr n-aş ved’e boriasă (Barbul 68). — 3. Ma mindezen előfordulásoknál gyakoribb măcar helyett 'legalább’ értelemben; a DAeR. idézte, példákhoz vö. még: fără să capete batăr o muşcătură de pită, Frâncu-Candrea». 267, dă-mi zece pengő, dakă n’ai, batăr cinc (MZ). Ebben az értelemben előfordul Bukovinában is, még pedig az egyébként ritka batrá alakban (Marian, Lég. 41 Mán. Homorului). — 4. Mint acar esetében (99. 1.), akadnak batăr cât (DAeR., i. h.), batăr-cin’e (Densusianu, Haţeg 309, Papahagi, Maramureş 3, 21), batăr ce. (Bîrlea I, 58)-féle összetett névmások is, amelyek az 1. pontban említett megengedő kötőszói funkción alapulnak. Gyakoriak efféle alakok az Avasvidéken is* Brăiloiu bocet-gyűjtésében előfordul az egyszerű halán mellett (GS. VI, 33) batăr care (38), batăn cum i37), batăn di undi (39), batăn cât (28, 36, 39), stb-, boletuéfc ’subduco *m e g bériem, das Kleid futtern’ (52, ii. o. még be[f]letuit, béle\f\hieála ). A Lex. Bud. idevágó adatai: beletuescu, beletuéla, berhiéla-(52), berlisu, berluire (53). E szócsaláddal, a dévavidéki belecreală 'ablakkeret^ kapcsán Tamás L. foglalkozott (MNy. XXXII, 126—7, vö. ehhez beletuială, Gregorian, Clopotiva GS. VII, 184, Popovici, Rum. Dial. 19). A m. bé(l)el igét egyszerejtéssel visszatükröző belui alakból (vö. Mándrescu, El. ung. 40) alcătui, bintătui,‘vălătui mintájára keletkezett beletui (vö. LM., Gl. 65), valamint beletlui > 40 A román szó hangsúlya ingadozó, vö. Treml, Dyn. Wortakzent 47; ld. még bárson, Barbul J. Sztm., MZ., Sz. ^barSőn, I. Hurdubeţiu, Prépostfalva, íNK.* bűrsón (U.J., Hátszeg), brasón, Mándrescu i. h., U. az, Lit. pop. 238, bărSanu, Pontbr. 67. , , 41 Paseu (Ist. lit. rom. ín sec. XVIII. III, 45) minden bizonnyal tévesen gondoL a moldvai krónikásoktól átvett adatra. Ld. még DR. VI, 254. 42 Vö. Mándrescu, El. ung. 39, Barbul 68, Stan 26, Caba 95, GS. VI, 233 stb. 43 A Szilágyságban és TJgocsában efféle esetekben bar (< m. bár < bátor) is. liallliató, vö. Mándrescu, El. ung. 40, Tamás, Ug. 9. 105 *beleclui > bereclvi (Stan 26). A bélfljel• alaknak megfelelő bélfljés átvétele bele-s (Bobb I, 106), beli-? (Moldován, Af. 89), bélis (Barbul 43). Az elhasonulással keletkezett ni. bériéi tükröződik viszont berlui-ban (Coman, Gl. diai. 11, KK., ÂP., Naszód) s az ennek megfelelő bérlés átvétele bérles, -is (Vaida, Tribuna VII, 338), bérlés (AP.), berlís (Caba 95), stb.41 ' • *berc, bare (bărc) ért. n. (52), de vö. berni ’fruticetum, sylvula, nemus’ (Lex. Bud. 53) < m. berek (berk-et, stb.), ld. DAcR. I, 497, Cihac II, 481, Pontbr. 72, LM. Gl. 66 („neconnoscütu d’iri coce de Carpati“). Már 1582-ben előfordul a szászváron Ószövetségben (bercurele lo • tae, Gén. 34., Densusianu, HLR. II, 538). XVIII. sz.-i adat Magyar Sünön egyik tankönyvében (id. Gáldi, AECO. VII, 521). Molnár valószínűleg saját nj'elvjárásából merítette, mert előfordul Zsinnán (GS. V, 341, VI, 233), Szeb. más pontján pedig 'pădurile, din cari îşi aduc oamenii lemnele de foc pentru trebuinţa proprie, se numesc bărc' (Muntean, Gurarîu 32). Északerdélyben bărc a.‘m. ’Ioc acoperit cu sălcii si arini, mici şi deşi, pe malul unei ape’ (Istrate, Nepos 97; pl. pi lîngă Someş 5era bărc, i. m. 87). — Szárm.: bercutiu, dim., bercariu ’svlvulae, vel nemoris custos’ (Lex. Bud., i. h.), Bercan (Paşca, NP. 177).45 bica ’bika’ (55, mellette ott a hasonértelmű iáur). Míg a havaselvi bic (DAcR. .1, 554, LM. GL 68) a bolgár vagy szerb bik ’taureau’ átvétele, addig az'erdélyi bicăie feltétlenül a m. bik'a-bó\ származik. Az Oltvidéken közönséges családnév (adatok 1509 óta, vö. .Paşca, NP. 177—8), legrégibb köznévi adat a Bánáti Névtelennél (Biké, 19, vö. Drăganu, IV, 150). Eltekintve egyetlen hunyadmegyei adattól (pare că lej bică, Dobra, ALR. II/l, 50, MN. vö. Márton Gy. 10), valószínűleg partiumi (Caba 95, D. Şandru BL. IV, 157, B. Ţiucra, Pietre 70, A.) és északerdélyi szó; KB. Magyarnemegyén a következő gyermekversben is megtalálta: Bika lelea tauru Sparze draku skaunu (akkor mondják, lia jön a csorda). *bicáoa ’pedica’ (55, vö. Lex. Bud. 55) < m. béklyó. DAcR. nem közli, de — bizonyára a Lex. Bud. nyomán — felvette Pontbr. 74 és LM., szerintük bicáu ’pedeca, belciugu’ „cuventu cadiutu in desuetudine si d’in collo de Carpati, unde pare eo a fostu in usu" (GL 68). A népnyelvi gyűjtések távolról sem erősítik -meg ezt a véleményt; nemcsak Alexics jegyezte fel ezt a szót a nyugati részeken (Nyr. XVI, 352), de közli Vaida (bghicău, bghicauă, Tribuna VII, 338), megvan Jl/.-ban (bdicaită, Bîrlea I, 12), iLY.-ban is közönséges (bgicav.ă, Istrate, Nepos ■S7, KB.). Amint ezen adatok bizonyítják, északerdéljá és partiumi szó. *bicaíhcu (bicăşeu) = beutza47 ,(55) < m. békasó ’silex quarzum’ (DAcR. 1, 555). Legrégibb adatunk Şincai természetrajzi műszótárában akad: Spatlium scintillans: .spat sau bicăşăl seânteitoriu (id. Borza, DR. V, 561). Az újabb népnyelvi változatok igen tarkák: DAcR. címszóként a bicaş alakot közli, pedig 41 Suceavában berliş ’dosul căciulii (cuşmei) din pielo de ied sau iepure’ (Coman, Gl. diai 11). Erdélyben, az ALR. 170. pontján (Strezsa-Kercisóra, F.) jelentheti a ló hasán levő ereket is (vö. DR. V, 308). 45 Érdekes eset újabb irodalmi használatára1 a következő Vörösmarty-sor fordítása: Szép vagy oh hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben~Frumoasá eşti, o ţară, berc, vale variază în sinul teu avut (Ung. IV, 20). Nyilvánvalóan a m. bérc és a r. berc pusztán vizuális összekeverésével van dolgunk, hiszen a berc szó sehogysem talál bele a versbe, s nem képez ellentétet a ralc említésével sem. 46 Kivételesen előfordul Havaselvén is, Ialomiţa megyében (DAcR., i. li. H. IV, 176). ' , ■ 47 Molnár értelmezése egészen pontos, mivel az erdélyi és bánsági bcuţă (’ (i. li.). birlhág ’mulcta’ (57, vö. még 231, gloába a.) < m. birság. Közismert régi magyar elem, adatok a XVII. sz. óta (DAcR. I, 567), megvan Corbeánál is (393). Az erdélyi népnyelvben gyakori; további utalásokra nézve ld. Göbl, Szót. J6 s ehhez még 1742: pană va plăti bírságul obişnuit (Moldovanu, Acte 152), birjchag (Molnár, Wb. 129); birsag (UJ., DJ.), bd’irsag (Barbul 44, AP.; MZ. 48 DAcR. idéz példát Suceava vidékéről is. Ugyanide vcliotő a következő, szintén Suceava környékén gyűjtött népdal: Nu pót trece-nn deal şi-o vale, Că pe vale-s bigSje.i, Şi po deal îs cireşei, Şi po vale-9 bicăjele, Şi între noi două căţele (Pamfile, {''ântoco do ţară, Buc. 1913. 153—4). DAcR. sem a bigăjel, sein a bicăjea változatot nem közli. Vö. ghicăinl, Viciu, Supl. 8 (Vasláb, Cs.). Ugyancsak hiányzik bicăşuţ, Uichigcan, Boc. şi Dese. 55 (BN.). 49 Nyilván ezen alapul a Lex. Bud.-ben trag 6. jelentése: „de pro quineva vreo globă; mulcto: meghúzni, pénzbe büntetni" (715). • 60 A r. szó hangsúlya ingadozik (Treml, Dyn. Wortakzent 47); bíriS alakot közöl Vaida (Tribuna VII, 338) és DJ. (B.), D. Şandru bihari gyűjtésében o szó hangsúlyát sajnos nőm jelölte (BL. IV, 122) s ebből talán az elterjedtebb biriş változatra szabad következtetnünk. 107 nem ismeri). — Szárm.: bir/hegalné/c 'bírságolni’ (231, globéjc a.). Ezeií. igére legrégibb adatunk 1628-ból van: să poată despărţi şi birsăglui, StD. XII,. 2S1 (Nagyszeben); Corbea viszont a birsugui alakot használja (393, 395). SzótárL adatunkhoz közelebb áll bierşăgălui (1748: StD. X, 50), birşegălui (idézi Mándrescu,. El. ung. 45), birşăgului (Molnár, Wb. 129, vö. 1841: StD. XII, 216; Fogaras). A_ mai népnyelvben birsăgui és birsăgului olykor egyazon nyelvjárásban is előfordul (AP.). Tíiltatucfc (bistătuesc) ’adfeeuro, certum reddo’ (57) < m. biztat (ejtsd: bisztal). A Partiumban, valamint SzD., K., TA. és AF. m.-ben járatos szá (vö. Moldován, Ung. IV, 97, Af. 101), UJ. ismeri azonban Hátszegről is. Már-1697-ben előfordul Viski zsoltáraiban (id. Moldován, Af. 30). jB.-ban bistălui-(pl. nu mă bistăhri atíta, DJ.), az Avasvidéken bd’iztöti (Caba95), a Szilágyságban pedig, egyszerejtés révén, bd’isti (pl. bd’ist’est’e-l să margă mai iut’e, MZ.). Naszódról AP. a bd’istátuiesk alakot ’asigur, biztosít’ jelentéssel ismeri. bitang ért. n. (57), vö. bitangu 'vagabundus, bitang’ (Lex. Bud. 57)_ Az utóbbi fontos adat, mert benne a m. bitang szónak eredeti jelentés© tükröződik. Ugyanezen értelmet őrzi bitang a mócok nyelvében (umblă de bitang-încoaci şi’ncolo, Stan 27) és ^ájF.-ben (bitang, bitângălesc Moldován, Af. 90); idetartozik még a hátszegi bitangă ’vită fără stăpân’ (Densusianu, Haţeg 310) és. származékszóként az avasvidéki bitangâu (Caba 95),61 valamint az úgocsamegyei bd’ităngos (AAF. VI, 217). Egyébként általában 'törvénytelen gyermek, copil, din flori’ jelentéssel bír (már 1803-ban: copii bitanti, StD. XII, 148, egyéb adatok DAeR. I, 569, D. Şandru— F. Brinzeu, GS. V, 325, VI, 233 [Zsinna], Alexics,. Nyr. XVI, 355, Barbul 44, MZ., St. Binder, Kind, Knabe, Mádchen in Dacorum. Cluj, 1932, 33 s ehhez Şt. Pasca, VII, 396, továbbá Tamás, Ug. 10). boáglie ’meta, cumulus faeni’ (61) < m. boglya (vö. DAeR. I, 584). E. a., a Bánsági Névtelennél: bogye ’cumulus, acervus’ (20), kevéssel utóbb előfordul. Viski zsoltáraiban (id. Moldován, Af. 101). Használja Şincai is: în Boghiuri,. sau în Căpiţe. Econ. 65 (vö. Gáldi, MNy. XXXIX, 364). Alexics csak B. és A. ni.-bői ismerte (Nyr. XVI, 399, vö. boad’e, bod’ă, DJ., bogié, Ţiucra, Pietre 74, Nagylak), pedig megvan másutt is, pl. boaghe, Pasca, Gl. diai. 10 (Naszód vid.),. boghit, Costin, Gr. băn. I, 62, boghiu, C. Paşca, Ung. VI, 163 (Zajkány, //.). Alakv.: buglâţ GS. VI, 234 (Zsinna, Szeb.), boglă, Densusianu, Haţeg 310. Moldvai, és havaselvi adatokat közöl DÁcR. i. h., vö. még Dumke, Jb. XX, 109, Pamfile, Agricult, 159.52 - boágliic ’bubo’ (61, vö. még *boghiu 63, boághie 72, buha a.) < m. bagoly (b'agly-ot). Kérdés, vájjon kiejtés szempontjából különbözött-e az előbbi szótól. Már Cantemirnél előfordul (DAeR. I, 584); a délmoldvai népnyelvből id. Pamfile,. Sărb. 113. Figyelemre méltó alaky.-a buóge ’buhă’ (St. Stinghe, Jb. VIII, 81, Bolgárszeg, Br.). Erdély^ egyes részein ’ölyv’ jelentéssel bír (vö. boghiu ’uliu’, Viciu 90; ld. még: mi-o dús bod’u dm ■púi, MZ.). — Szárm.: boglngău ’şorecar,. Buteo vulg.’ (Vaida, Tribuna VII, 341). 51 Végződése talán az ugyancsak Caba közölte Vandralău (< vándorló), vala- mint a szilágysági ciovorgău ( bolund, Tagliavini 103), de előfordul másutt is -a XVIII. sz.-ban: aú venit bolânzii asupra noastră (StD. XVIII, 241, id. DAcR. I, 605). A mai népnyelvi változatok több típus között oszlanak meg; a Klein feljegyzésében meglévő í vokalizmust mutatja buolîndij, (ALR. I, 119, Szeb.), bolînd (ALR. I, 134/85, H.), şpitâla bolîndă (ALR. II, 114/47), Bánság északi része, valamint casa bolínzilor53 (id h., 58. p. A.) északabbra viszont többnyire a bolund-tíjmst (ALR. I, 134—103, 138, 9.8, 285, stb., továbbá Magyar S., AECO. VII, 521, Vaida, Tribuna VTI, 341, Bîrlea I, 41, E. Petrovici, AAF, V, 136 MZ., stb.), ./j.-ban pedig a legmagyarosabb bolond, bolonz alakot találjuk (ALR. II, 1]4/325), vö. Weigand, Jb. VI, 51).54 — Szárm.: bolanzéjc ’*bolondozom, meg bolondulok’ (63), vö. bolaenjejsk, Molnár, Sprac 1. 258, valamint DAcR.I, 605. Északabbra ez esetben is bolunzi járatos, vö. Mándrescu, El. ung. 46—7, .Bîrlea II, 43, ALR. I, 142/98, 138, 249, stb. Bolondzi változat akad a mócoknál (AAF. V, 141), Sz.-ban pedig bolondzí (MZ.). — bolanzé/hte 'bolondul’ (63), vö. bolonsesie ’dementer’, bolondseste ’indocte’ (Lex. Mars. 426, 1086); később csak. Ţichindeal-nâl fordul elő (DAcR., i. h.). — bolanzíe ’bolondozás’ (63), 5.-ban bolunzíe (DJ., vö. bolundie, Bobb I, 125), még északabbra pedig bolonciag (AAF VI, 193, V. < m. bolondság, s ehhez Tamás, Ug. 12)55 Legrégibb hasonló adatunk -bolunsia ’dementia’ (Lex. Mars. 425). 53 Vö. m. bolondok háza 'elmegyógyintézet’, valamint alább 55. j. 61 Mindezekre, ■falamínt egyéb kisebb típusokra nézve (pl. bolind) vö. Márton Gy. 10—11. . 65 Valószínűleg bolonciag alakv.-a bonciag ’eucută’ (E. Petrovici, AAF. V, 125, . Aranyosfő, T A). — Itt jegyezzük meg azt is, hogy az egyes alakv.-ok eloszlása persze nem egészen egyöntetű, azaz a különböző származékokban más-más vokalizmus Jelentkezhet. MZ. nyelvjárásában bolondzí, bolonzăn’ie mellett kasa bolünzilor ala-.kot találunk. E. Potrovici bolund mellett bolondzítu alakót jegyzett fel (AAF. V, 136, 141), stb. 109 K235^ bolta ’officina, fornix, *bolt, bót, Gewölb’ (64, vö. Lex. Bud. 61—2)55a< m-boit (< ol. volta, EtSz. I, 463, SzófSz. 23—4). E. a. boltă, Corbea (id. Göbl, Szót. 17), s a XIX. sz.-ban közönséges a Kárpátokon túl is (DAcR. I, 611). Ma inkább erdélyi tájszó, alakv.: boltă, 1804: StD. XII, 152, GS. VII, 177 (Klopotiva), bolilă, GS. V, 325 (Zsinna), bold, Vaida, Tribuna VII, 341, Al-George 33, Mándrescu; Lit. pop. 19, Moldován, Ung. IV, 97, stb. 5.-ban bold és bolt egyaránt él, bár D. Şandru csak boldu alakot közöl (BL. IV, 122). Előfordul az erdélyi irodalmi nyelvben is, pl. boltă, Breazu, Pov. 180 (I. Berescu, F.). — Szárm.: boltá/hu 'tabernarios’ (64), vö. m. boltos. Alakv. boldoş, Moldován, i. h., boldaş, Vaida, i. h., D. Şandru, Bd. IV, 122, MZ., DJ. (adatok a boltăşiţă származékra 1804 óta, ld. DAcR. I, 612). ’ bórzofhu ’impexus, liiTpidus’ (65, vö. Lex. Bud. 63) < m. borzos, borzas_ A népnyelvi, általánosan használt borz ’ébouriffé’ szónak (DAcR. I, 623) kifejezetten erdélyi változata. Alexics szerint „Arad megyében, Biharban s itt-ott Erdélyben használatos" (Nyr. XVI, 401). Şt. Paşca szerint „borzom (ló sörényéről) răspândit in nordvestul şi centrul Transilvaniei, e sinonimul lui zbârlit“ (DR. V, 292). Az ALR. sbărlit térképe alapján (I, 66) pontosabb eredményre jutunk. Ebből kitűnik, hogy bórzos a Partiumban és Erdély északi felében járatos (elterjedésének legdélibb pontjai 136—140, tehát kb. a Maros'vonala, vö. még Márton Gy. 11). Még északabbra, il/.-ban az ugyanezen tőhöz tartozó bxirziduit-t\\sv&b találjuk.56 A hangsúly ingadozik (vö. Treml, Dyn. Wortakzent 47), azonban borzós alakot az ALR. csak a 359. pontról közöl. Egyéb említések: Pontbr. 83, LM.,’G1. 86, Vaida, Tribuna VII, 341 (vö. még MZ.), Cabá 95, Stan 28, DJ., KB. stb. bofhca 'hordócska, átalag’ (65, vö. Lex. Bud. 63) < m. bocska (DAcR. I, 623, EtSz. I, 429). B.-i népnyelvi szó, vö. Moldován, Ung. IV, 98. bóta "bot’ (66), Tagliavini a Lex. Mars. bota ’fustis’ adatát a szerb bota szóból származtatta, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy az utóbbi a szerbben nagyon ritka (141). így inkább DAcR. I, 628 nézetét kell követnünk, amely szerint a m. bot átvételével van dolgunk. Egyéb adatok: botă, Bîrlea I, 35, Hetco 44, Caba 95, Al-George 33, AAF. VI, 215 (U.), boată, Densusianu, Haţeg 259, 260, 310, E. Petrovici, AAF. III, 147 (KSz.), Gregorian, GS. VII, 183 (Klopo-tiva), stb. Számos északerdélyi adatot közöl Tamás, Ug. 12. . *brofhtián, ’liléc’ (69), vö. brosténu v. borostán (Lex. Bud. 67), boroslan-’Syringa vulg.’ (u. o. 623, scrinte a.) < m. borostyán 1. 'Hedera helix’ (közmagyar-jelentés), 2. ’Syringa vulg.’ (csak Erdélyben járatos, vö. EtSz. I, 488, MTSz.. I, 168). Érdekes, hogy Molnár éppen a Syringa vulg.-ra (= liliac) vonatkoztatta a broştian elnevezést; Cihac mindkét növényre érti, sőt harmadikul még a Daphne mezereum-ra is (II, 484, vö. Alexics, Nyr. XVI, 401), viszont a DAcR. csak ’Hedera helix’ értelmezéssel közli (I, 621, ld. ehhez AAF. VI, 294, U., broşt'an a. m. iederă AP., KB.). Ha ■ azonban a növénytani terminológia legfőbb forrására, Benkő szógyűjteményére gondolunk, figyelemre méltónak látjuk, hogy nála boroslan (< m. boroszlán, EtSz. I, 489—90) kifejezetten ’Syringa vulg.’ (Coteanu, 9. sz.)57 Ezen adat jelentőségét az a tény sem csökkentheti, hogy Cihac szerint boroşlean ’Hedera helix’'(i. h.), mivel Benlő boroslan adatának közvetlen folytatását kell.látnunk a hátszegi brusuian ’Syringa vulg.’ alakban 45a Vö. még păsatu de boltă 'köles kása' (L- x. Bi;d. 4S6). 56 Bírlea-nál is: Toader cel burzuluit (II, 217. vö. Barbul 63). 57 Benkő adata m. nyelvtörténeti szempontból is fontos: az EtSz. e. a. boroszlán-szavunkra csak 1807-ből van, Benkő feljegyzése viszont 1783-ból származik. 110 (UJ.). Az is fontos körülmény, hogy Moldován (Szí).-ban a boroştean alakv.-ot 1. 'borostyánkő’, 2. ’orgona’ jelentéssel jegyezte fel (Ung. IV, 98), meg sem említve a ’Hedera helix’ jelentést. Egészen természetes tehát, liogy Molnár broslhian adata a kifejezetten erdélyi ’orgona, Syringa vulg.’ jelentéssel bír, amit a Lex. Bud.-bői idézett második adat is bizonyít. búda ’latrina’ (71, vö. Lex. Bud. 71) < m. 6«(7a. DAeR. 'I, 672 csak a Lex. Bud. nyomán közli, pedig közönséges m. jövevényszó az erdélyi r. nyelvben. Predeticinél Abtritl a. m. ’essitóre, umblatore, cacastore, buda’ (I, 50), Molnárnál budă ’das heimliche Gemach’ (Sprachl. 87). Moldován szerint egész Erdélyben általános (Ung. IV. 98); egyéb adatokr^Conea, Clopotiva I, 292, UJ., Ţiucra, Pietre 55 (Nagylak): KB., DJ., MZ., stb. A Kárpátokon túl ismeretlen (LM. Gl. 97). Iniduluefc ’in mundum abeo, vagor, *erro, büdösöm, bujdosom’ (71, vö. buduluéscu 1. 'solicite scrutor, perscrutor: keresgélni, kaparászni . . .’ 2. ’erro, vagor, ci cumeo, peregrinor: bujdosni, bulyongani’. Lex. Bud. 72). Amint a DAeR. 1, 674 értelmezéseiből is nyilvánvaló (I. 1. ’errer’, 2. ’cliasser’; II. ’fouiller’) természetesen a szótárunkban szereplő értelmezést kell elsődlegesnek Tennünk:, nyilván a m. bódul (r*~* búdul) ige régi konkrét ’errare’ jelentésével került át a r.-ba.58 A ’bujdosás’ fogalma nyugtalan keresést is jelenthet, amint azt a Lex. Bud. 2. értelmezése, továbbá a bánsági a budului ’a scotoci’ ige bizon37ítja: am buduluit tot şi n’amputut să aflu (Costin, Gr. bán.1 65). Ugyancsak a ’bújdos’ alap jelentésből fejlődött a szilág}rsági a budului ’a alunga, a face cineva să ia lumea pe -cap’ (Vaida, Tribuna VII, 341, vö. Pasca, Gl. dial. 12, Mándrescu,* El. ung. 49—50). Mindezen jelentésárnyalatokat mintegy összefoglalja Pontbr„ 89 adata: budului 1. ’scruter, examiner, axec sóin, sonder’, 2. ’épluclier’ (?), 3. ’elmsser, mettre dehors, expulser’. — Ugyanezen szócsaládba tartozik még bodârlău 'bujdosó’ (Drăganu, DR. V, 895), valamint a budurli ’a se căra, a se depărta’ (Pasca, i. h. Beszterce). *bu(luslilau (buduşlău) = shtrengáiiu (488, vö. Lex. Bud. 72) < m. bujdosó. Eredetibb alakja bwhişău (Corbea 510, vö. Göbl, Szót. 17), azonban már 1582-ben megtaláljuk a buduşlău alakot is (Palia, Roques kiad. 25; egyéb régi adatokat — Moldvából is — id. DAeR. I, 674). Később erősen pejoratív árnyalatot nyert; Jl/.-ban buduşlancă ’femeie fugită dela bărbat’ (Papahagi, Maramureş 215, vö. Drăganu, DR. IV, 1089). *biüciu = taerg (521) < m. búcsú, alakv. búlcsú (EtSz. I, 428). Mint a m. szónak, ligy a r. nyelvjárási bulciu-n&k is legáltalánosabb jelentése ’féte anniversaire ecclésiastique, grande főte d’une église, kermesse’, azonban előfordul ’foire tenue le jour d’une féte’ jelentéssel is (DAeR. I, 454). Szótárunkban általában ’vásár’ (vö. Mándrescu, El. ung. 53). bnfhuluelc ’moerore, triftitia, moleftia afficio’ (74) Ica ’cavea’ (83) < m. kalicka (kalitka ’cavea’ nyj.-i alakv.-a, vö. HTSz. I, 1024). Kalitka átvételei: kélitke, An. Ban. G5, călctcă, Ţicliindcal, Fab. .293, GN. 119 (Zsoszány, H.)\ cöliétcá, ALR. II, 137); calitca, Bobb I, 152, calitcă, Barbul 44, kalitka, UJ., stb. Kalicka átvételéről tanúskodik: kalizka, Molnár, ■Spraclil. 373, călitcă, Şincai, Econ. 185, 187 (MNy. XXXIX, 3G4), kalicka, Alexics, Nyr. XVI, 497, căliţcă, Caba 95, câliscă, Densusianu, Haţeg C0, cöliscű, Paşca, Gl. diai. 13 ('închisoare, temniţă’ értelemben is, vö. Alexics, i. li.). Két niás északerdélyi adatot idéz Márton Gy. 22. MZ. ismeri a Sz.-i gălitskă alakv.-ot is, a r.-ban keletkezett zöngésüléssel. Vö. még DAcR. I, 49, Göbl, Szót. 35. caii eon ’urceulus fi], cantarus (80) < ni. kancsó. A Lex. Mars. kancsol •adatától eltekintve, e. a. erre a népnyelvi szóra, amelyet DAcR. I, 74 és Tagliavini, Lex. Mars. 111 csupán újabb gyűjtésekből idéz. Vö. még Hetco 45, Moldován Af. 90, E. Petrovici, AAF. V, 170 (Aranyo^fő, TA.), DJ. (B.), MZ. (Sz.), cánccu, Hodosiu, NépkÖlt. Balázsi, vid. 82, kans’oü, Weigand, Jb. VI, 77. - - Az erdélyi r. irodalmi nyelvben szintén cánceu (Breazu, Pov. 94). capalucfc (căpăluesc) ’fodio’ (87) < ni. kajlái. Legrégibb adatunk Şincainâl: se sapă (căpăluesc) legumile, Econ. de câmp 119, vö. căpăluit, u. o. 41. A Lex. Bud. nem közli, de megvan Bobbnál: copelui (II, 563). Vö. még căpălui, Stan 29, Conea, Clopotiva II, 302, KB., căplui, AAF. VI, 294 (U.), căpăli, DAcR. 1/2, -95, Moldován, Af. 90, S. Pop, AP., copoii, DJ. (B.) eapau (câpău) ’canis venaticus’ (87) < m. kopó, copohi erdélyies alakváltozata, vö. DAcR. 1/2, 101, Tiktin 412. Alakv.: copou (135, cotaeiu a.). E copou változatot közli Barcianu, kopău formában Alexics, Nyr. XVI, 544; căpău-hoi ■ ld. képén, Molnár, Sprachl. 54, Stan 29, UJ. (Hátszeg), capău alakot közöl Barbul 44, Papahagi, Maramureş 216, Birlea II, 213, 296, D. Şandru—F. Brînzcu, GS. VI, 234 (Zsinna). Nyilván visszaható hasonulással van dolgunk (copou > copău > căpău, vö. Ht. 30.). capúf (căput?) ’veftis eft gallica, et germanica ... *k a p u t, hofzu, vagy Németh köntös’ (89, vö. 451, roc a.). Adatok a XVIII. sz. vége óta (1791: blănit'u căputidui. Iorga, Acto rom. şi câteva grec. nyomán id. Tamás, Ksz. 37, más adatok DAcR. I, 116). Szótárunk értelmezéséhez legközelebb áll Koncz J. szövege: A.ve in grumáz un kaput — Frantzozest [!] si szárika (Ung. IV. 308), vö. még -Molnár Wb. 110, Bobb I, 163. Üjabb népnyelvi adatokat közöl Göbl, Szót. 36, vö. még căput Maibár’ (Densusianu, Haţeg 312), căput 'veston de lână, ţesut, flanelă’ (AAF. III, 147, Bánság), caput 'haină de luat în spate’ (Conea, Clopotiva II. 519, vö. Gregorian, GS. VII, 149, 184), căput 'jachetă scurtă’ eilin, Ţiucra. Pietre 55, Nagylak: chiliden > emrjev. C'ostin, Gr. bán. SÍ).620 A hátszegi születésű UJ. határozottan emlékezik a szülőföldjén hallott tsimínluijdá, teímíntuiest'e alakokra. Erdély más vidékein inkább aspreaiâ járatos (DAcR. I, .‘{IS, Lex. Bud. 36, MZ.); ezen utóbbi szó a m. keményítő (vagy a n. Slarke) tükörszavának látszik, de lehet, hogy az egyezés pusztán a szemlélet azonosságán alapul. (•■hiniuluéfc ’parfimoniam exerceo, parce utor aliqua re, kímélem’ (106, vö. 3S6. pajlrez a.) < m. kímél (tehát nem kémei, kémlel, DAcR. 1/2, 332 vagy kimúl, Tiktin 340). Szótárunk bizonyságot szolgáltat azon a chimului ige létezésére, amelyet Tamás a cu nechimnluitci kifejezésből csak visszakövetkeztetett (MNy. XXVIII, 248).63 — Alakv.: k’imehii, KB. (Nagyfalu, Sz.). — Szárm.: ehimulnire. ’parfimonia’, chimuluitóriu ’parcus, parcipronus’ (106, vö. 386, jmfirare., pajtrat a.). "chinez = biraii, jude (109) a righir (< ni. csigcr) szót egy másik magyar elemmel (liuriu lőre) azonosította. Komán szempontból cighir a cragăr 'piquette. sorte de oidre' (DAcR. 12. 249) egvik alakváltozata, vö. cigcr [!] "csiger' Moldován, Af. 01, cighir ’vin do jioaiiie. vin do vară' Vaida, Tribuna MI. 342, cid'ir Caba 96, şughir, cighir 'oţet do mere'Viciu 80 (Szamosújvár): más változat a már Sincainál előforduló tighir(iu) coMúfhu ’mendicus’ (126) < ni. koldus. Elég régi magyar elem, jnegvan --már a Bánsági Névtelennél: kuldush ’mendicus’ (75), 1838-ban felbukkan közép.-erdélyben: culdiiş (Pauletti, Secaş 49).71 "Űjabb adataink csak az északi és nyugati kerületről vannak; DAeR. 1/2, 651, Alexics, Nyr. XVI, 545 adataihoz vö. még colduş, Barbul 45, Hetco 45, Vaida, Tribuna VII, 346, Papahagi, Maramureş 20, 139; cidduş, Stan 32, Moldován, Af. 101, Al-George 33; coldăuş, căldăuş, AAF. 70 A cirillbetűs címszó átírása; a. cocie alak ugyanis nem mutatja a hangsúlyt. 71 Vo. koldus szavunknak a Lox. Bud.-ben is előforduló kitfljdus yáltozatá\al t(í>35, valamint MTSz. I, 1154), Vö. még régi m. kúldús, kúlditl. XyS/. II, 334. 118 VI, 39, 43 (U.). Valószínűleg ugyanide tartozik még egy elszigetelt adat: koldus ’hartnáckiger Mann', Jb. VII. 84 (Olténia). — Ugyanezen tőliöz tartozik coldueíc ’mendico’ (126), vö. DAcR., i. li. kulduiesk ’mendico’ An. Bán. 75; egyéb adataink íi fentebb idézett helyeken, valamint Ung. IV, 126, Bîrlea I, 119, Papaliagi, Maramureş 45. Érdekes régi szótári adat: erbetteln ’emendicare, eblandiri, a calici, - a latin colica átvétele, vö. kólika, Molnár, Sprachl. 383, colica, Bobb I, 219, kóliká’ ’giliszta’ DJ. (B.). *comintzic ’conventio’ (128, vö. Lex. Bud. 135) E. a. erre a népies ízű latin szóra, amely a m. kommenció (Csűrv, SzamSz. I, 530) alakon át került az erdélyi románba.72 Comentíe él ma is /j.-ban (Paşca, i. li.), vált. komintsíie (DJ.); Ss.-ban viszont comintău (Vaida, Tribuna VII, 346, MZ.) és Magyarfrátán ■cominţâg változatot találunk (Paşca, m. 22. A DAcR. Vaida nyomán idézi a icominţăuş ’cel obligat’ főnevet is; ennek forrása persze nem a m. konvenciós (?), hanem kotnmenciós (cseléd), SzamSz., i. li. . • *comifhic ’comiffio’ (128, a Lex. Bud.-bán már comisie) a magyarországi latin s-ezés kétségtelen maradványa; comeşie, comisie alakban ma is él az Olt-vidéken (Haneş, Ţ. Olt. 114), komisie használatos 5.-ban (DJ.), Máramarosban pedig ismeretes palatalizált változata: comnişie (Bîrlea II, J87, vö. comnişîîe, Istrate, Nepos 55). XVIII. sz.-i comisao, comisade változatokat idéz DAcR.' 1/2, 684, de ismerünk — a m. komissio szóvégének elrománositásából származó — comiseu, comism alakokat is (vö. Treml, MNy. XXIX, 31). conlia ’konylia’: Cóvna (Conlia, Cocna, Bucătărie, Magernitza)’ Culina, Coqvina’ (137). Valamennyi változat közül teljes bizonyossággal magyar eredetű conlui, ld. konyha (mint román szó!), Lex. Mars. 370. sz. és a Tagliavini idézte irodalmat (112—3 s ehhez DAcR. 1/2, -956). Hasonló alakot már Şincai is használt: Podul . . . bucătăriei (Kunhei), Econ. 57. Kétségtelenül ugyanezen csoportba tartozik a szilágysági korihá (régebben kohe is, MZ., az utóbbihoz ld. Fráncu-Candrea 99). Problematikusabb a helyzet a szláv kuchnie típushoz közelálló cocnâ, covná alakokkal kapcsolatban, vö. cucnă, Şincai, Econ. 100, kuchné, Molnár^ Sprachl. 371, kogne ’nvári konyha’ KB. (Mag3rarnemegye). Ezen alakok ugyanis vagy a régi m. kohnya átvételei, vagy pedig északi szláv eredetűek (vö. orosz EyxHH, lengyel kuchine, stb.); végül délszláv a bánsági cuină változat (Liuba-Ianá 96 -ie megfelelést a német-francia courage nem. magyarázná. A m. kurázsi viszont az osztrák kurázy megfelelője (Lumtzer— Melicli, DŐL. 161); mint népi szó, a Székelyföldön és másutt is közönséges (MTSz. I, 1252). Curagie alakot használ Şincai (Hr. I, 129) és Molnár (Wb. 92); ma. is él Délerdélyben, vö. kurazie (Weigand, Jb. III, 319), hurázie, UJ. Corajie változatot találunk Ţichindealnâl (Fab. 318), ugyanezt közli. Haneş az Oltvidékről (Ţ. Olt. 114) s MZ. a Szilágyságból. Más alakv. még coraje (St. Stinglie. Jb. VIII, 82, Bolgárszeg, Br., Conea, Clopotiva II, 425), corajá (Tiktin 462)74 s már a Tiganiadá-ban corage (id. Vaida Tribuna VII, 346),. továbbá coragiu, coraj (Fráncu-Candrea 262, az utóbbi talán németből). Az egész, szócsaládot hibásan közvetlenül francia átvételnek véli DAcR. 1/2, 1005. *corl)áciu ’korbátí’ (131, vö. még 227, gaerbaciu a.). A köznyelvi gârbaciu ( < török kyrbac, DAcR. II, 226) m. eredetű alakpárja, vö. Lex. Mars. 113. Az ott idézett adatokhoz ld. még corbac, Molnár, Wb. 26, corbaé, corbaciü,. Popovici, Rum. Diai. 164 (Erdőhát, H.), cotbaciu, Conea, Clopotiva I, 90, corbaci, Papaliagi, Maramureş 101, corbaciü, AAF. I, 191, (s)korbás, AP., skorbác, KB. (Magyarnemegye). korbác (DJ.). Régi adat is akad: megvan már Sincainál: flagelul (sau corbaciul), Hr. I, 136,6 s megtaláljuk Predeticinél: Carbatsche ’scutica, lorum, taurea, corrigia, corbaciü’ (I, 331), Corbatsche ’lorum cor- baciu, garbaciu’ (I, 340). Az erdélyi r. irod. nyelvben corbaciü szintén előfordul (Breazu, Pov. 91; S. Albini, Szeb.),i sőt scorpie a. corbaciü alakot közölt már L?x. Bud. 622. is. *corcio ért. n. (131), vö. córcie ’scala cellaria, kortsolya’ (Lex. Bud. 139) < m. kortsolya- ’scala promotoria, scala cellaria’ (PPB.), fontos alakv.: korcsia, kórcsia (MTSz. I, 1176). Molnárnál másutt is kortschia ’die Weinleiter (Sprachl. 384), vö. még Alexics, Nyr. XVI, 544. 74 Koráza, korázi(u) alakot találunk Naszódon is (AP.). ■ 75 A Gavra-féle kiadásban (1844, 206) csak: jlagellul. 121 mnlováii pellis caprina pro coturnis elaborata' (132, vö. Lex. Bud. 130). Ebben a banyaiakban, melyet néhány más régi példa is igazol (1768: cordovanc, JSt D. Vili. 31 1804: cordovan. StD. XII. 155) a m. kordován;/ átvétele, ez utóbbi ]K‘flitr az olasz rordovano-hól (DAcR. I -, 787). Molnár corduvtui változatának (Wb. 27) forrása viszont valószínűleg a német Corduan. A máramarosi rordohnn (Papahani. Maramureş 65) szintén magyar eredetű. Szótárunkkal pontosan eirvozó alakban él ma is Erdély sok vidékén (pl. péele de kordován, KH.. Magyar-jie lile gye). coróiti 'kánya, héja' (133) < 111. kar(v)ahj, vö. DAcR. 1/2. 805, Cihac 11, -403, Lex. Mars. 113. E. a. 1518-ból, ld. Treml L., UJb. IX, 310. cnfhárcn = corfă 'surpiculus, calathus, szatyor, gyékény-kolár. Kober (133. az értelmezés corfa a. 132). Tiktin a szláv kosara szóhoz utal (-120), de valószínű. hogy a ni. kosárka átvétele: erdélyi és bukovinai elterjedése inkább erre látszik utalni. Vö. DAeR. 1/2, 817, s ehhez egy adat Sineaitól (180(i: cose.rcilc. Econ. 160. vö. Gáldi, MXy. XXXIX, 365). Alakv.: colarcü (Merényi M., Tihnea. J1X.). "niflinrva vide Daerg“ (134). "Daertj (Cofhorva) rutrum, rutabulum, szénvonó“ (157). E szót általában szláv eredetűnek tartják (< vö. orosz koc.crtja, lengyel knrarrja, Tiktin 381, tóts innen a zempléni 111. kocscrha, MTHz. 1, 1148), azonban a második szótag o-ja magyaros hasonulásra mutat, s ezért nem hagyhatjuk figvelmen kívül a szatmári és marosvidéki l;oc sorba s különösen a szolnok- s hangváltozás. . cofhléiu 'eaftellum' (134) < m. kastély. E magyar elemet Klein más művében is használta: ín rostéiul şi poiata cé vládicéseá (Ist. Rom. IA’, 252). Megvan ,i JWnsági Névtelennél (Koshléj 72), használja Şincai (Hr. I, 11, 365, stb.), Alexi (Oram.), Molnár (ko/chtciu, Sprachl. 371, Wb. 115) stb. Már a XVII. sz.-ban .átkerült Moldvába is (Dosofteiből id. DAeR. 1/2, 828). A mai nyelvjárásokban nem igen találjuk; vö. mégis kosiéi (AP.), kost'éi (UJ). cotea 'pila luforia’ (135). Erdélyi tájszó, közli Barcianu nyomán LM. is (Gl. 201) és megvan Sincainá] is: decă române pământul în mâni ea o colcă, (lopta). Econ. 7. Tiktin ismeretlen eredetűnek jelzi (424), pedig etymonja világos: -; m. kntyka (már így DAeR. 1/2. 836 és DEnc. 344). E szó 'labda’ jelentésben -a Székelyföldön és Torockó körül él (MTSz. 1, 1105), szárm. kolyóz 'labdát bottal egyesben kiütve játszik: kolyózrís 'kiütősdi labdajáték’ (i. h.). A m. és r. alakok összefüggéséről vö. Gáldi. MNy. XXN1X, 365. *cováciu 'faber ferrarius' (136, vö. covátsu, 137) < m. kovács. Megvan már a Lex. Mars.-bán is: kovács, 618. 664. Cihac; II, 78 és Tiktin 427 szláv eredetűnek tartják, de helyesebb a DAeR. (1/2, 853) és Tagliavini (Lex. Mars. 127 — 8) álláspontja, amely szerint szavunk Havaselvén — és talán a Bánságban is — szláv. Erdélyben pedig magyar eredetű. Két fontos alakváltozata van: covaciu ■és căuariu. Az első típus, úgy látszik, délerdélyi és máramarosi, vö. covaciu, Conea. Clopotiva II. 40!), covás', E. Petrovici, AAF. III, 148 (Almás-vid.), covaciu, Bîrlea II, 62. coari. Papahagi, Maramureş 152, a második pedig a nyugati széleken, valamint Közé])- és Eszakerdélv egyes pontjain használatos: căuac, GN. II, 135 (A.), cárar.iu. Moldován, Af. 00, căuaciii, Stan 20, cáuac, Hetco 45, cüoacvu, Vaida. Tribuna MI, 342, Moldován, Ung. IV, 125 (Szí)., K.), káyac, MZ., Szinnyei (Xyr. XIII, 200) és Blédy (lufi. .r>7) szerint a in. szó a románból; • azonban nem magyarázza a románban uz. o—Oo—o hasonulást. 122 J;dy.as, Ap., KB. A Klein-közölte változatok nyilván az első sorozatba tartoznak, tehát délerdélyiek. Néhány északi eredetű, de hasonló alakról ld. még Tamás, -Ug.24. ' * , , , covás ’fermentum’ (137). Bár általában a szláv kvasb ’Gegorenes’ átvételének tekintik, már Tiktin 427 utalt a m. kovász esetleges-közvetítő szerepére, •amelyet — legalább is ezen alapszóval kapcsolatban — igen valószínűnek találunk {vö. Alexics, Nyr. XVII, 545). Kevésbbé áll ez a covafjéjc igére (137), amely -származhat közvetlenül az egyh. ószl. kovasiti alakból (Tiktin 428). *craitzár ’krajcár’ (13,9, vö. Lex. Bud. 144). Erdélyben nyilván valóan a megfelelő m. szó átvétele, vö. Alexics,Nyr. XVI, 545,DAcR. 1/2, 895).MárazElementá-ban creeicari (98), megvan Molnár nyelvében másutt is (Wb. 80), feljegyzi Clemens {(>3), stb. A szintén Molnár által bejegyzett craitzaré/hte határozószóhoz vö. ■Irăiesl’c gritsărqsi’e ’krajcárosan, szűkösen él’, KB., vö. ugyanezen jelentésben ■Irăilsărest’e, AP. (Naszód), UJ. (Hátszeg). A gritsărqst’e alakhoz megjegyzendő, hogy a grilar változat (vö. lengyel gracjar) szilágysági is (Vaida, Tribuna VII, 354). *cu r — 1 elhasonulással esetleg idevonható az északerdélyi dârlâi, dărhti ’a fredona, a cânta încet’; az ALRM. II. 45 csak egyetlen máramarosi pontról ismeri (dârlăeşte 302), azonban van adat Magyarfrátáról is (Paşca, Gl. diai. 24). A Lex. Bud.-ben viszont csak düintitfcu van (]62): a m. dajnál inkább ebből származik, mint egyenesen r/oíni-ból. (így EtSz. I, ] 25(5. Blédy, Infl. 38).7Sa Cihac II, 405 a magyarból származtatja még a dănănâcsc. változatot, ez azonban éppen úgy játszi szóképzésre vall, mint .S'c/Hi.-ban a rokonértelmű hălălui (Remetemező, Barbul J.) vagy Naszód körül pălălui (Pop S.). darál) (darab) ’fruftum’ (158) < m. darab. Igen közönséges erdélyi tájszó; adatok a XVII. sz. óta (Tamás, Ksz. 21, Tagliavini, Lex. Mars. 105).79  XV11I. sz. végének s a XIX. sz. elejének délerdélyi szövegeiben is gyakori, vö. 1752: nişte dăraburi de pânză mai groasă, StD. XII, 03 | 1803: 10 derabc de keinesi, n. o. J45jlS04 el.: a taie dereburi, Predetici, III, 371 | 180S: trei darabé de cărţi, BH. II, 524 j 1817: darab de vreame, u. o. 200, stb. Szótározta Predetici is: vorschneiden carpere obsonium, praefacc-rc a taie dereburi, 111, 371. Gyakori Molnár (darab, Sprachl. 33) és Şincai nyelvében (pl. columna e rotunda şi din mai multe darabe. de piatră făcută, Hron. I, 9. dărăbuţă, 1800: Econ. 9). Egyéb adatok még darab. BL. III, 115 (Felsőlapugy, H.), darab ~ dara p, AAF. Ili, 148 (KSz.), darab, Conea, Clopotiva 1, 52, 55, stb., dărab d’i lemn, BL. IV, 103 (B.), dâra hă, Bîrlea, II, 183. Tamás, Ug. 30, 37, stb. — Magyarláposon dărab ’penis equi’ (Paşca, DR. V, 311). ’Mijmtiefc ért. n. (185), nyilván a. ni. ’dézsmát szedni’, vö. Tiktin 540. Román származék a dejmă, dvjmö főnévből, amely művelődéstörténeti okokból csakis a m. dézsma (< tájny.1 olasz dezima, EtSz. I, 1340, SzófSz. 51) átvétele lehet. Ld. Tagliavini, Appunti etimologici rumeni, Omagiu lui R. Ortiz, Buc., 1929, 172 kk., Lex. Mars. 100 (további utalásokkal), valamint Stan 32, Barbul 40, Moldován, Af. 91, stb. diplau (~ău) ’canius’ (245, hatz a., vö. depleu, dipleu, Lex. Bud. 174;80 alakv. gheplau = d’cplăm, 229) < m. gyeplő. Az eredetibb, á’-kezdetű alakokhoz vö. d'iplău, UJ., d'iplău, Stan 32, d’epVcauă, Hetco 40, MZ. (az utóbbi r. o megfelelés, szerint (vö.. ostolós, B., stb.) legrégibb kimutatható alakja focăv, (Şincai, Hr_ II, 321, vö. DAcR. II, 147). Űjabb nyelvjárási változata joacă (főleg állatnévként; lóra Vaida nyomán DAcR., i. h., ökörre Stan 34). Alexics szerint (Nyr_ XVI, 444) a făcău alak csupán A. és B. m.-ben járatos; megtaláljuk azonban még nemcsak a bihari facau változatban, Világosbarna’ jelentéssel (DJ.), hanem Hátszeg körül is: făcău ’gălbui închis’ (Densusianu, Haţeg 317), AF.-ben: facătC (Moldován 92), az Avasvidéken facău, (Barbul 46), a Szilágyságban: făcău ’galbăn-mucezíu’ (Vaida, Tribuna VII, 349, vö. DAcR. II, 3) és Északerdélyben: fakău (KB.). Molnár fa- (és nem fă- !) kezdetű alakváltozata a Partiumra, illetve-Közép- és Északerdélyre vall. — Szárm.: făcăţei, Frâncu-Candrea 193. *îachiol, fatiol ’faucale’ (591). Molnarnak ezen utólagos bejegyzésén, alapul a Lex. Bud. fachiolu, seu faciolu cikke, amely szerint ”mi se pare a fi luatu Romanii ba si Ungurii cuventu aquesta dela latinescu: faucale, vel focale (208). A valóságban a m. fátyol átvételével van dolgunk (DAcR. II, 24), ez. pedig olasz (EtSz. 11,168, SzófSz. 73) vagy talán bizánci görög eredetű (vö.. MNy. XXXVI, 105). Erdélyi adatok — főleg ’szemfedő’ értelemben (vö. rtu halotti fátyol) — a XVIII. sz, közepétől (DAcR., i. h., vö. még fatiol, Frâncu-Candrea 173, Marian, înm. 247 (móc vidék), fat'ol, Márton Gy. 15 (B., MT.)~ Tribuna VII, 350, Caba .97, Marian, Serb. I, 278 (Br.). . facríliáng ’Bachanalia [!], Bachi [!] feriae’ (201) < m. farsang (< n_ Fascliing, vö. EtSz. II, 163). Hangtani szempontból érdekes alakv., pontos megfelelője. csak egy 1778-ban írott balázsfalvi román iskoladrámában fordul elő (fârşang, Göbl,. Debreceni Szemle 1933, 208). A m. farsang alakhoz legközelebb áll fars’iang, Predeticí I, 516, valamint farsang, Molnár, Wb. 43; a nyj.-i fassang' (MtSz. I, 549) átvétele fasáng (Cal. din Buda 1844, 52, id. DAcR. II, 65)^ valamint făşangu (Petrovici, AAF. V, 171, ALR.' II, 216/95, Aranyosfő, TA.).. A legelterjedtebb alakv. farsang: idetartozik szótárunkban fersháng (208, vö. Ht.. 6,2); vö, még DAcR. i. h., Alexics, Nyr. XVI, 445, Moldován, Af. 92, Vaida,. Tribuna VII, 350, Caba 97, Marian, Sérb. I, 278, Br. faertáiu, faertáriu ’quadrans’ (201,1 a Lex. Bud.-ben fărtaiu, fărtal és-fărtariu, 212)83 < m. fertály {< n. Viertel), vö. DAcR. II, 66, Cihae II, 499,. Alexics, Nyr. XVI, 445, Mándrescu, El. ung. 68—69, LM., Gl. 245, stb. A legelterjedtebb alakv. fărtaiu (ld. Caba 97, Moldován, Af. 92, Vaida, Tribuna VII, 353, Bîrlea II, 267, Papahagi, Maramureş 77, 121, DJ., MZ. stb.), viszont fártae:■ (tb.) tűnik fel már 1717-ben jjf.-ban (StD. XIII, .160) s később is elég gyakori. (vö. DAcR. i. h., futtái, Weigand.. Jb. IV, 327, Bánság). Az -l-es alakokhoz, figyelembe veendő a régi fărtaliu (tb. fártalie) változat, pl. 1780: trei fertálie,, 82 A DAcR. a Lex. Bud.-nek tulajdonítja fărtaiu de cupă ‘sextarius, meszely. fertály1 kifejezést is. A cirillbetűs {{jtpTaro alapján azonban csakis fărtaiu olvasható,. 126 Elem. 94 j 1817: un fărtal din simbrie, StD. XII, 207 (Fogaras), stb. A jărlariu ~-jártariu alakok pătrar (iu) mintájára keletkeztek; példákat idéz DAcR., i. h,. Vö. még Tamás, Ug. 16. Olykor szókezdő sf- jelentkezik (vö. sfert) : fărtaiu ~-sjărtaiu (Viciu, Supl. 15). fagadáfhu (făgădaş) ’promifrum, promiffio, sponfio’ (202) A DAcR. II, 29 legrégibb adata csupán 1786-ból való, pedig megvan már a protestáns korszakban, 1582-től (vö. Tamás, Fog. 87, igen bő példatárral). A XVIII. sz. végi példákhoz vö. még 1780 kör.: nişte pricini de făgădaşurl, StD. XII, 102 (Nagyszeben); Sincaiból új példa: măcar ca neau ţinut de făgădaş, Hr. I, 123. Monorainál szintén előfordul făgădaş, vö. MSI. III/XXI, 460. A Szilágyságból făgădaş és făgădeţ alakot idéz Vaida, Tribuna VII, 350; Északerdődben făgădaş (AP., KB.), Biharban viszont fogadás (DJ., vö. még făgădău a.). í'agadau (făgădău) ’taberna, diverforium’ (202, vö. Lex. Bud. 210) < m. fogadó. Közönséges erdélyi és moldvai tájszó, mely ma is él, LM. hiábavaló támadásai ellenére (61. 242), vö. DAcR. II, 29, Cihac II, 497, Alexics, Nyr. XVI, 444, Mándrescu, El. ung. 68, Barbul 46, Al-6eorge 34, Fráncu—Candrea. 230, D. Şandru, BL. III, 123 (Felsőlapugy, H.), Vaida, Tribuna VII, 350, Ung. IV, 194, UJ. (Hátszeg), Hodosiu, Népkölt. Balázsf. vid. 82, stb.83 &.-ban a kissé-niagyarosabb fogădău (MZ., Ungaria VI, 205), J/.-ban pedig fogădău mellett (T. Papahagi, Maramureş 220) fogodău (Bîrlea I, 19, 61) járatos. E nagy elterjedtség ellenére régi adat alig akad; használja azonban Tichindeal (DAeR., i. h.) és Molnár (Wb. 112). — Szárm.: fagădariu 'caupo’ (202, vö. DAcR. II, 28, Lex. Bud. i. h. és făgădariv, UJ.), valamint fagadárilza (201; DAeR. említi,, de példát nem idéz). *fodcu = acopereniaent 3° (206, alakv. fidc.u, 210) < m. fedő. Erdély-szerte járatos magyar kölcsönszó; Bukovinában is előfordul, vö. DAcR. II, 91,. Tamás, Ksz. 35. Tamás legrégibb adata — Maller nyomán (vö. Alexics, Nyr. XVI, 445) — 1833-ból; Klein szótára ennél jóval régibb példákat nyújt. A fedeu. változathoz ld. jnég fed’eu, Al-George 33, DJ. (B.), MZ. (Sz.), fedeu, AAF. ], 213 (Avasvid.), "budaca se acopere cu un fedeu mare“ Precup, Pást. 19, AAF. VI, 296 (U.), fedeü (tb. fed'aüüi), Istrate, Nepos 57, Márton Gjr. 16, stb. Klopoti-ván fedz'e.u ’glob la lampă’ (Conea, Clopotiva II, 520). A fideu változat nemcsak bánsági (amint a DAeR. véli, vö. Liuha-Iana 98), hanem megvan a Partiumban is (Caba 97, Barbul 46, stb.). feloliít ’rel'ponfabilitas, protectio’ (206) < m. felelet. Már a voroneţi kódexben megtaláljuk ’felelet’, sőt valószínűleg 'védekezés, önigazolás’ értelemben (vö. DAcR. II, 93, Densusianu, HLR. II, 539). Ezt és eg-yéb adatokat id. Tamás, Ksz. 21, Ug. 16, vö. meg felcleat 'răspundere, garanţie’ (S. Pop, DR. V, 81, 1S6). Figyelemreméltó, hogy Klein a szónak eredeti 'responsum' jelentését n e m ismeri; erre legrégibb adatunk 1690-ből van, i)/.-ból (acest alenusagü şi felület, StD. XII, 234 nyomán utal reá, de nem idézi DAcR. i. h.). A 'protectio' jelentéshez, vö. creţarii de felelat ’a pásztor járandósága’ (Muntean, Guraríu 80), érd. szász felelat ’eine Art Versicherung des Viehes gegen Diebstahl’ (Siebenb.-Siichs. Wb. II, 344, EtSz. II, 196).- ÍPleluffr. ’refpondeo, in me refponfabilitatem adfumo, affecuro (206) < m. felel. Az eredeti 'respondeo' jelentésben erősen tájnyelvi; DAcR. II, 93 partiumi adataihoz ld. még Ü/.-ból, a felelat a. idézett 1690-i szövegben: cu todomană au lelăluit (StD. XII, 234). Második értelme, t. i. 'felelősséget vállalni', közönségesebb; s;l Az urnnyosfői móeoknál fagadüu < füyüdüxt (E. Petrovici, AAF. V, 114). Tamás, Ksz. 21 adataihoz ld. még 1767-ből: au băgat în besearecă pe popa cel unit şi i-au feleluit = [felelősséget vállaltak] de tot baiul, StD. XIII, 266. Ezen jelentéskörbe vág már a Cod. Vor. adata (idézi Alexics, Nyr. XVI, 445); a Sztm.-i népnyelvben feleli 5a lua responsabilitatea’, pl. vânzătorul e întrebat dacă féleleste de hibă (S. Pop, DR. V, 83). i?.-ban is felelni ’a fi responsabil’ (DJ.). Az ’aíTecuro’ értelmezéshez ld. a fentebb idézett szász adatot. — Szárm.: feleluitórm ’reíponfor’ (206), más forrásból nem ismeretes. • *îelie = rudenie, fratzie (206). A m. fél, féle alapján keletkezett nyugaterdélyi szó, Románnádasról (Sz.) közli ’rudenie, consángenitate’ értelmezéssel Vaida, Tribuna VII, 350. Á DAcR. II. 39 egyetlen adata a Lex. Bud. nyomán: mi falié séu felie ’est mihi cognatus, atyámfia’ (211). A r. felie átvétele érd. szász jelre ’Familie’ (Brenndörfer 60). ' *íeliutz ’tsobány, tsobollyó’ (206), valószínűleg a fele (< m. fél, DAcR. II, 93, Tamás, Ksz. 35) űrmértéknév származéka; e szónak van felie változata is (pl. Pentru-o felie de bere, Familia 1885, 428), vö. még feVe ’cană’ Conea, Clopotiva II, 520. Kérdés, e szócsaládba tartozik-e férie ’urna, veder, der Eimer’ (208, vö. DAcR. II, 104, Lex. Bud. 743, vadră a.). *fercatau (fercătău) ’der Vorstecker am Joch5' (207), vö. ferhétéu ’der Vorstecker am Joch’ (Sprachl. 55). A Molnár-féle nyelvtan 3. kiadásának ferketeu (47) adata alapján Tiktin fercheteu címszót -vett fel, vö. még DAcR. II, 98. Nyilván a m. fergetyü ’a szekér első részére alkalmazott forgatható fa, amelynél fogva a szekér eleje ide-tova forgatható’ (EtSz. II, 219) átvételével van dolgunk, vö. férgét'du. Alexics, Nyr. XVI, 446, fergheteu, Ţiucra, Pietre 85 (Nagylak, A.),SÍ fărgătăii ’Türriegel’ Popovici, Rum. Diai. 165 (Zsoszány, H.), fergătău, DJ. (B.). Ezen m. szó mélyhangú párjából, a forgató, forgattyú alakból lett forgătău ’a gyeplőnél és a nyaklónál való' vaskarika’ Stan 34.85 *finjo = fiiinján (211) < m. findzsa (< oszm. török findzan, EtSz. II, 261, SzófSz. 79) átvétele, vö. finzie, Gregorian, GS. VII, 149, 187 (Klopotiva, H.), .fingie (AAF. VI, 263, U.), jinze (Barbul 43). A filinjan alakpárról ld. 211. 1. firéz 1. ’serra’, *2. ’Bretmühl’ [!] (211, vö. 246, Mereftau a. és módra de firez ’fűrészmalom’ 360) < m. fűrész ’serra’. A DAcR. II, 130 e. a.-a 1806-ból, pedig már használja a Bánsági Névtelen (firiz, 45) és Predetici is : abságen; a taie cu firezu, a firezui : Abságung; firezuire, I, 38, valamint megvan Molnárnál: jiremefsh, ferefsuefsk (Sprachl. 237). Egyéb erdélyi adatokat közöl & firez, firiz alakra Alexics, Nyr. XVI, 446, Mándrescu, El. ung: 72, Stan 34, Tamás, Ksz. 22, Weigand, Jb. III, 315, Moldován, Tribuna VII, 89, Ung. IV, 194, Conea, Clopotiva II, 520, stb. Naszódon sirez, serăslău jâratoş (AP.). A ’fűrészmalom’ jelentést közli Muntean is (Guraríu 11). Gyakori változat firisău, vö. pl. Bîrlea II, 319, firiseauö, u. o. II, 122, jésített változatban liirisâu, Dosoftei, Viaţa Sfinţilor nyomán id. Lacea, Jb. IV, 109 (vö. még h’irisel‘e, Weigand, Jb. VI, 76). Firezui mellett akad még firezlui (DJ.), s jésülve hireslui (Dosofteiből Lacea, i. h.). Vö. még DAcR. II, 97 és a magyar eredetű közszavak között ferestău a. ■ *îiîhtulou ’rezes’ (211), vagyis rezes ’a kisüstös pálinkafőzésnél először lefolyt pálinka’ (MTSz. I, 283); vö. füstölő 'pálinkafőző kunyhó’ (MTSz. I, 657, - . í*-. . ' . 84 Ţiucra szerint “fergheteul este aşezat pe osie, dealungul, fixat de aceasta la mijloc cu un nit gros, ca fergheteul să se poată mişca liber. Ferglieteul are la ambele capete, cari ajung până la roţi, două colţuri în sus, cari ţin liotele” (i. h.). • • 85 Efcymologiailag ugyanide tartozik ferchedeu ’vârtej’ (Liuba-Iana 106 alapján a Bánságból ici. DAcR. II, 97), vö. m. fergeteg-’vihar’, s ebből férgét*ag ’furfcună’ Alexics, i. li. (A., B.), fergeteg ’iclem’ DJ". (B.) . . 128 CzF. II, 992), vö. alább *rézesh a.'; füstölés ’a pálinkakeverés második lejárásának az eleje’ (i. h., Székelyföld). *íodori ’tátzli’ (214) < m fodor. Molnár nyelvtanában is közli fodorii alakban ’die Mangetten, Tazen’ értelmezéssel (Spraclil. 369, vö. fodori ’Tazen, Mangetten’ Wb. 132; a szótárunkban olvasható tátzli < n. Tazen, Lumtzer— Melick, DŐL. 250). Az ’ingujj szélére varrt fodros csipke’ jelzésére Erdélyszerte járatos, vö. DAcR. II. 152, Alexics, Nyr. XVI, 446, Tamás, Ksz. 39. Az eddig ismert adatokhoz vö. még fodori 'încreţituri la mânecă’ Conea, Clopotiva' II, 520, fódori (la kămasă, iie ku ■~), I. Hurdubeţiu (Prépostfalva, NK.), fodruri, DJ., fődre, Moldován, Ung. IV, 195, MZ., AAP. A7!, 17 (U.), fodor, fodorítsá, KB., stb. *focslni ’fluviolus.’ (214). Egyetlen forrásból ismeretes: Viciu 14 szerint Abrudbánya körül foieş ’vale cu apă murdară’, Lupsán pedig foieş de ploaie 'esővíz folyás, -patak’. Nyilván a m. folyás átvétele. UJ.-tól hallottam egy Hátszeg környékén állítólag használatos foiest’e 'folyik’ (pl. folyóról) igét, de ez az adat megeró'sítésre szoruló „hapax legomenon”. Vö még foişor a. *foitash ’die Lnnde, Patron, das Pflaster’ (214) < m. fojtás, kétségtelenül lőfegyverre vonatkozik, vö. DAcR. II, 154, Alexics, Nyr. XVI, 446, Molnár, Sprachl. 59, Mándrescu, El. ung. 73, Moldován, Af. 92, Barbul 47, fuitaş, Stan, 34, fuiiuialö, DR. VI, 267, Marian, Sérb. I, 213 (Bukovina), stb. A m. fojt igei néhány szórványos átvételéről: Márton Gy. 16, Tamás, Ug. 16—7. *fcmhiu, ért. n. (215), de nyilván a. m. fonfiu ’Vinca pervinca’ (DAcR. II, 157). Utóbbi forrás csak sejti a m. etymont (”pare a fi un cuvânt unguresc compus cu -fü ’iarbă’“), Drăganu azonban utalt már a m. folyófű elnevezésre (DR. V, 897, vö. EtSz. II, 349, SzamSz. II, 299), amelynek hangalakját a r. foiofiu, foiofoiu, foifoiu, fonfiu stb. alakváltozatok (DR., i. h. és VI, 274—5) pontosan tükrözik; magyaros foiofiu alak a Báhságból is ismeretes (GCr. II, 342, E.'Petrovici, AAF. III, 149, Liuba-Iana 99, Treml L. Nyk. XLVIII, 304). Más elnevezése saschiu < m. szászfű ; már 1783-ban Szásztym (Benkő—Coteanu, 125—6. sz.). Sírok díszítésére használják, vö. Marian, Inm. 336. îoraltau, a. m. forăstău (215). Klein először csupán a ’herbae species’ értelmezést fűzte hozzá, később azonban ezt kitörölte és így egészítette ki: „Ciftus. Heliantlium. Tetem-toldo“. Az egész cikk forrása Benkő Nomenclaturája: Cistus helianthemum — Tetem-toldó — Valachica: Forasztó (Hungaricum vocabulum est), vö. Coteanu-kiad. 323. sz. Ezzel adva van a szó magyar etymonja is, amely nyilvánvalóaji forasztó(fű) ’sideritis, glied-kraut’ (EtSz. II, 413), förasztóufű ’plantago laneeolata- L.’ (SzamSz. II, 304). Erősen téved tehát a DAcR. amidőn szavunkat a ferăstrău címszóval keveri össze és a m. fűrész tőből származtatja ,,cu labializarea lui e în o“ (II, 97). A moldvai ferăstrău alak (Vasilíu, Cântece, Buc. 1909, 30) feltétlenül másodlagos elhasonulás eredménye. Vö. forostáu, Alexics, Nyr. XVI, 447, furustău ’Helianthum vulg.’ Stan 34, valamint alább, forostui a. *îorditau (forditáu) ’verticillum, fordító’ (215). A m. etymon nyilvánvaló, de a tárgyi jelentés nem egészen. PPB. szerint verticillum a. m. ’pereszíen, orsóra függesztő nehéz gomb’, fordító pedig ’verticillum, dér Wirbel an dér Spindel’. Snjnos Moldován (Af. 92) nem magyarázza meg, vájjon efféle jelentésre gondol-e. Alexics (Nyr. XVI, 447) semmiesetre sem, mert szerinte /. 'csizmadiaszerszám ’ s etymonként a m. fordítófa szóra utal (e jelentésre nézve ld. EtSz. II, 3S0). Figyelemre méltó viszont a Csűry közölte három jelentés: 1. ’a zárnak az ajtó külsején levő kilincse, mellyel a kívülről jövő ember kinyithatja a betett 9 Klein: Dictionarium. 129 ajtót (ha kihúzzák az ajtóból a f.-t. be van zárva az ajtó),’ 2. ’tengelyen forgó kétkarú ablakzáró/ 3. ’fakilincs’ (Csűrv, SzamSz. XXI, 301; egyéb adatok 17S2-tül, EtSz., i. h.). Efféle értelmet talált KB. Magyarnemegyén, ahol jorditău az ajtó régies fakilincse (vö. még ALR. II, 120; négy pont clanţă [kilincs] értelemben Jt., Sztm., K. és MT. m.-bői, Márton Gy. 16). A latin verticillum alapján mégis valószínű. hogy szótárunkban jorditău még az orsó bizonyos részét, jelenti. foroífucfc 'conferrumino’ (215, szárm. forojtnirc, jorojtuít) < m. forraszt. Erdélyi és bukovinai tájszó, vö. DAcR. II, 460. Forostui alakban közli Molnár (Sprachl. 237) és Predetici (I, 10S, u. o. van jorostuiala is), Molnár szótárában akad azonban jorostoi is (8, 86, 180). Ilyen típusú alakok a mócföldről (forostui, fumstui, Stan 34) és Bukovinából (DAcR., i. h.) ismeretesek; ^lí’.-ben (Moldován 02) és nyugaton inkább forăstui (Barbul 47, stb.) vagy forăsti (DAcR., i. li., GN. II, 135) járatos. A m. forraszt alapján valószínű, hogy az o—a (illetve hangsúlytalan helyzetben ă) vokalizmus a régebbi s ebből lett, előreható hasonulással, forostui. Elképzelhető azonban az ellenkező irányú fejlődés is: a m. labializált, veláris hangszínű á a r.-ba o főj-ként is átkerülhet (kalap > elop, stb.) s ebben az esetben o — o > o—ă elhasonulással volna dolgunk. *fortueíc 'hőkölni, riickivarts [■!] gehen’ (215), vö. m. fărtal ’farolj odább’ (e szóval a lovat, tehenet, vagy ökröt farral oldalt léptetik), SzamSz. I, 256 (< jarr tova, NvSz., ld. még EtSz. II, 156). Nem származhat közvetlenül a ni. fartol ’farol’ (MTSz. II, 54!)) igéből, amely r. *jortölui-íó\o alakot adott volna. Csak a Szilágyságból ismeretes fărtoi, fortăi (DAcR. II, 161, 168, DEnc. 481); történeti adataink egyáltalában nincsenek. freantz 'morbus venereus, morbus Gallicus, lues venorea’ (217), vö. Sfrántzu, Freantz v. Frantz (482), sjrdnţu 'lues venerea, morbus gallicus, frantzu, frantzia nyavalya’ (Lex. Bud. 641), jsjranzid ’Lustseuche’ (Molnár, Sprachl.3 353 és ehhez sfreanţ, GS. VI, 244, Szeb.). A m. franc átvétele; adatok nemcsak Erdélyben, de a Kárpátokon túl is a XVII. sz. óta (DAcR. II, 174). Az eredetibb, jr- kezdetű változatok Erdélyre jellemzőek, vö. jríntzush, An. Bán. 46, Drăganu, DR. IV, 151 (9. ponton. Arad közelében: ţankiruri<. m. sánlcér (Márton Gy. nem közli). ^ ö. uva 13G: şanl:ira, 112: şincăr, 350: şănk’ir, stb. 67 Ezen adatia már utalt DAcR. II, 239, de găbănaş helyett găvănaş olvasatot s ennek következtében hibás címszót közölt (vö. Drăganu, DR. VI, 27ü, valamint Gáldi, MXv. XXXIX, 306). 130 népnyelvi adatok: găbănaş, Vaida, Tribuna VII, 353, Lukács L. Ung. VI, 205 (Szakállós, Sztm.), KB., găbanas, MZ., AP., gabonas, DJ., găbâlnaş, Conea, Clopo-tiva II, 337, stb. , *galán (galan v. gălan) ’g a 1 a n d’ (225, vö: golon 232). Ritkább erdélyi jövevényszó; alakv.: gălund Stan 34-, golund, Barbul 48, golond, Hetco 47, Moldován, Af. 92, Caba 97. Nem ’galandféreg’, hanem ’szalag’ értelemben közli golund alakban Ţiucra, Pietre 38 (Nagylak, A.), golond vált.-bán Alexics, Nyr. XVI, 449 (vö. EtSz. II, 866). . ' *gálitz, *gálitzkiu ’vitriolum album’ (225) < m. gálic, gálickő. Az első változathoz csak a móc galiţă (Frâncu—Candrea 42) idézhető; a másodikhoz vö. G'nlizké ’der Vitriol’ (Molnár, Sprachl.3 76), galitcă, galiscă (DAcR. II, 217) galaskiu 'piatră ■ neagră-vânătă întrebuinţată la văpsit’, galascan ’lnatră vină ă d’e cernit’ (Papahagi, Maramureş 220), galasJcău, AP.'A m. szó eredetéről: EtSz. II, 390. ’ • *gánciu ’gallyiba’ (225): Molnár zárójelben a craemplitzass szóval is magyarázta; Molnár írta be a craempitza címszókoz is (138), ezen utóbbinak latin fordítása pedig ’naevus’, vagyis 'velünk született bélyeg, jegy’ (PPB. 1801). Ezen értelmezés szerint tehát szótárunk szerzői egészen más értelemben használták a crâmpiţâ szót, mint pl. Slavici: egy tőle származó mondat alapján (ín urdélá'. . . se nu se facă crîmpiţă, CL. VI, 343) Tiktin ugyanis így fordítja: „Stelle, wo die Ketten-fáden sich verwirrt habén" (438). Az utóbbi értelmezés azonban a Molnar-féle ’naevus’-szal végeredményban mégis megegyezik: mindkét esetben a szó alapjelentése hiba, tehát tágabb értelemben lehet egyrészt ’szépséghiba, anyajegy stb.’, másrészt ’hiba a fonásban’ vagy — Molnár magyar értelmezése szerint — ’gallyiba’. Mivel gáncs szavunk jelentése általában ’mendum, defectus, trica, scrupulus, Fehler, Mangel’ (PPB. 1801), ebből mindkét jelentésfejlődés könnyen megfejthető. Molnár a ganciu szót közölte egyébként kifejezésben is: *cáuta in toáte gánciu, ’szőr ízál szagató, dér Grübler’ (i. h.), vö. a m.-ban: mindenben gáncsot keres, gáncsoskodik, gáncsol, stb. Ezen értelemhez közel áll ma is 5.-ban: a purie ganc kuiva ’a pune piedici’ (DJ.). Nincs meg viszont szótárunkban a ganciu szó állatok testi hibájára vonatkoztatva (pl. nu cumva are ceva ganciu vita asta, a móc vidékről közli Eoişoara 1886, 15, vö. DAcR. II, 219, DR. V, 188, Stan 34, stb.). Értelmezés híján nem tudjuk, mit jelent pontosan a Bánsági Névtelennél gencsesk, géncsalé (49, vö.' Drăganu, DR. IV, 151—2). Egyéb szárm. még az Alexics közölte géncal’esk 'gáncsol’ (Nyr. XVI, 449). *garásh (garaş'v. găraş) 'g a r a s’ (195, dutca, a. shujliláca a.). A Bánsági Névtelen gerajh, gerejhice (49) adatai alapján idézi DAcR. II, 319, - vö. még Stan 35 („most majdnem kiment a divatból"). DJ. garas, găraş változatban már csak népmesékben hallotta; găraş alakban ismeri UJ. Ugyanezen körbe vág még horgos, mărieş, pinzârie, şuştac és valószínűleg mintzmeshter (vö. Mün-zen meister). . *gát eaz (227) < m. gát; DAcR. II, 234 idézi Agárbiceanuból is (a Tisza gátjairól). Népnyelvi példák: Alexics, Nyr. XVI, 447, Mándrescu, El. ung. 72, Hetco 47, Barbul 48, Moldován, Af. 92. Közönséges Sz. és B. m.-ben (MZ., DJ.). " *gazdurkág (gáz-) < m. gazdaság; külön címszóként nincs meg, de Molnár bejegyezte porneála 2. jelentésénél: ,,(p. p. < spre > in gazdujhág) inchoatio 68 Ezen jésítc-tt alakról ld. Ht. 22, 2. 9' 131 (40S)“. Molnár Erdélyben közismert alakot jegyzett fel (vö. DAcR. II, 24,1990 Moldován. Af. 92, Mándrescu, El. ung. 75, Mándrescu, Lit. pop. 241, MT., Biehieean. Doc. şi desc. 30, BX., stb.), előfordul azonban olykor a ni. szó hangalakjához közelebb álló găzdăşag is (inár Molnárnál: găzdăşag ’Wirtsehnft’ Wb. 171: vö. Ş'e haznă de găzdăşag — Dacă nu trăiesc cu drag? Luc. 1903, 5S, H. valamint Densusianu, Haţrg 224), DJ. (B.). *gliilcosli ’g yi 1 k o s’ (229). Ezt a ritka magyar elemet Molnár másutt is feljegyezte: gilkojch ’der Mörder’ Sprachl. 59. Két egykorú fogarasi adatunk is akad ]SÖ!)-ből: ea unul de căpetenie glrilcoş, temăndu-ş viaţa... s’au înstrcinnt, StD. XII, 200; Ghiţu Pop Ianoş nu numai s’aii dovedit ucigaş omorând zilcoşcaşlc, i. h. Ügy látszik, itt-ott él a mai erdélyi népii37elvben is: UJ. Hátszeg vidékéről ismeri komolj- és tréfás értelemben is (d’ilkos), AP. Naszódból a d’ilkósvle tréfásgúnyos megszólító alakot közli. Magyarnemegyén pedig, KB. feljegyzése szerint, d’ilhós a. m. „kurăzos, karé nu se t’eme, se bat’e d’intodată“. *ghiftina = caftána (229, vö. Lex. Bud. 105), alakv. agliistinA (12, vö. Lex-Bud. 8). Mindkét alak a m. gesztenye átvétele.00 Eredetibb, protlietikus «-nélküli formát használ már Şincai (in faţa ghistinei, Hr. III, SG), ugyanez van meg egy 1814-i budai naptárban (id. DAcR. 1/2, 183), s ma is hasonló változatok élnek a móc vidéken (Stan 32), Balázsfalva körül (Viciu, Gl. 15), Ji.-ban (gistmă, -n’e, DJ.) és jl/.-ban (Bud, Poezii pop. 26). Ismeretes ezen változat 'burgonya’ jelentéssel is (Pamfile, Agricult. 189). Egyéb változatok még gésteric (KB.) és găslin’ă (UJ.). — Protlietikus o-val ellátott alakokat inkább a Partiumban, kb. amirui (1. o.) területén találunk, vö. Alexics, Nyr. XVI, 257, Mándrescu, El. ung. 70, HEMR. I, 508, stb. Legrégibb adataink e változatra Şincai műveiben (pl. aghislinii [castanii], Econ. 142, id. Gáldi, MNy. XXXIX, 364; un cal cu părul in faţa aghislinei, Hr. II, 302), vö. még aghistină, Viciu 15, MZ.01 *gilau (gilău) ’afeia, gyalu’ (230, feltűnő alakv. *gishlau, i. h.). Nemcsak Erdélyben, de néhol a Kárpátokon túl is használt ma gyár elem (DAcR. II, 242, Tamás, Ksz. 33, vö. még zalău, Gamillscheg, Şerb.-Tit. 112). Molnárnál másutt is előfordul, de csak igei alakban dschihie/sh (Sprachl. 311); egyéb régi példák: a gihri, Predetici I, 25 (abhobeln a.), dsileu, dsiluese, Bobb I, 362. Űjabb népnyelvi alakok: gJiilău, Barbul 48, zilău, zilui, DJ., MZ., jilău, jîlău, E. Petro-vici, AAF. V, 172 (móc vidék), dzilău, Gregorian, GS. VII, 186 (Klopotiva), stb. A gishlau alakv. megítélése nehéz; Molnár ,,vide gilau” magyarázattal a gilau címszóra utalt; figyelemre méltó azonban, hogy *ji/hau *jijjrfau a. m. ’véső’ (569, vö. Ht. 22, 2). Ügy látszik, gilău és jişău (< m. véső) kölcsönösen hatottak egymásra; így lett egyrészről gişlău ’gyalu’, másrészről jislău ’véső’. ' 89a DAcR. etymonja (< m. gazdagság) tévedésen alapul; a P. Reteganul-bó idézett adat (O casă în jurul căreia mai vedeau de-ale găzdăţagutui) minden kétséget eloszlat. Itt jegyezzük meg, hogy Molnár adatának a Lex. Bud.-ben a következő szöveg felel meg: pornélá . . . 2) i. e. începere, p. e. a economiei (526). 00 Tnglinvini (Lex. Mars. 131) a kérdéses két román alakot gesztenye szavunk gcsztinyc változatából próbálja származtatni; kérdés azonban, találunk-o ilyen alakot Erdélyben, mivel ezt a MTSz. I, G8ö csak a Drávamellókről idézi. Az alább idézendő gcsten’e (BN.) a m. köznyelvi szó vokalizmusa mellett vall. 91 Szótárunkban megvan még a gajlan ’caftaneus’ és gajlána ’caftanea’ változat is (227), azonban ezeket — mivel a m.-ban* gasztanya típusú mélyhangú alakot nem ismerünk, — aligha lehet a m. gesztenye alakból származtatni (így Tagíiavini, Lex; Mars. 131). Pedig kétségtelen, hogy régi alakokról van szó, vö. gastanele, Lex. Mars. 166, ga/tana, Elementa 1780, 84. Talán alakkeveredés történt a n. Kastanie > r. castan(ü) s a m. gesztenye között. 132 *grádiciu = trépte (234) < m. grádics (< lat. gradus, SzófSz. 91). Régi jövevényszó, e. a. 1648-ból, vö. Alexics, Nyr. XVI, 449, változata a găradic, i. h., Barbul 48 (p;knt ’conterminus’ Lex. Bud. 266) < m. határos. Mindkét olvasat egyaránt lehetséges; az 1. változathoz ld. még hotărîş, DAcR. II, 410, Mándrescu, El. ung. 166, hotaréé, Alexics, Nyr. XVI, 493, hotarisiu, LM. Gl. 294, hotărîş, Stan 37, KB., hotăraş, Densusianu, Haţeg 320, stb.; a 2. típust képviseli hotárás, DJ. (Bihar), hotáres, Barbul J. (Sztm.). hrcáft ’spinus, *harafzt’ (247, vö. Lex. Bud. 266); valószínű, hogy e szó, amelyet a DAcR. nem közöl, a m. haraszt tájnyelvi átvétele; a szláv chvorsto, mely a m. szó forrása (SzófSz. 113) a román szó hangalakját még kevésbbé magyarázza." ■ huluelc 'ruino, diruo’ (248, vö. Lex. Bud. 268) < m. hull ’fallen’. Ismert délerdélyi tájszó, főleg ’összeomlani’ jelentésben (DAcR. II, 419, Alexics, Nyr. XVI, 493—4). Az ALR. II, 274. térképe (casa se nărue) szerint să huluie alakban használatos T.ésA. m.-ben (48, 53, 64, vö. huluit ’hernios’, Ţiucra, Pietre 56), valamint //.-ban és U.-ben (105, vö. huluiest’e, UJ., DJ.) ésa Küküllőmelléken (141, vö. Casa voastră-i huluită, Hodosiu, Népkölt. Balázsf. vid. 30), viszont huruie alakban fordul elő Délhunyadban (8 3 3).100 Az utóbbi alakhoz ld. még a se hurui, Conea, 57 Egyéb ritka származék hoherel, pl. 1838 : nănăşelu-i hóhérét, Pauletti, Secrş G0. ' ■ 98 Csefkó szerint "horgosnak valószínűleg azért nevezték, mert a vékonyabb, 15—17 krajcár értékű ezüstpénzek . . . könnyen elgörbültek, meghorgadtak, görbévé, horgassá váltak” (MNy. XXI, 198—9). • 99 Nem tévesztendő össze a Sztm.-i harast ’színes gyapjú, hárász’ szóval (Bar- bul J.), amely haras (DAcR. II, 361, nyilván< m. hárász laine de eouleur1) változata. ■ ' 100 Talán ugyanezen szócsaládba tartozik hulă ’râpă, surpătură, szakadék’. Ioan Berescunál (F.) és E. Gogánál (Szeb.) fordul elő, vö. Breazu, Pov. 187, 327, ld. még DAcR. II, 418; viszont a ului ’jdn. in VerwiiTung bringen, verwirren’ (Tiktin 1G75) — Drăganu véleménye ellenére (DR. VI, 303) — aligha vonható ide. 137. Clopotiva II, 499, huruit ’liurluit, dărâmat, surpat’ Viciu 52, valamint talán huruit ’obosit’ Coman 41 (Naszód vid.). Egy ponton, a szebenmcgyei Polyánán (130) a să hurupă változat hurui és surpa alakvegyülését mutatja. Ezenkívül szórványosan felbukkan még szavunk ÜT.-bán is: Szászfenes és Kiskapus környékén szintén se huluie járatos (Merényi Mária), viszont Gyaluban már se Mié hallható, amire a Lex. Bud. (i. k.) is utalt. *lmrduzau (-ău) ’ein langer dieker Strang’ (249, vö. Lex. Bud. 266, Molnár, Wb. 129, szintén ’langer, dicker Strang’ értelmezéssel) < m. hordozó (kötél). Egyéb adatok DAcR. II, 421, Treml, BL. II, 59, hurduseu, Molnár, Sprachl. 55, Intrduzău, I. Hurdubeţiu (Prépostfalva, NK.). Első szn.-i a. 1722-ből, vö. Paşca, NP. 255.101 lnirtzuluéfc ’exagito, huc, illuc impello’ (249) < m. hurcol ’schleppen, hin und herziehen’, vö. hurtuli, Caba 98, hurtsöli, MZ., hurtsului (pl. un lemn) 'cipelni’ KB., stb. A m. hurcolkodni 'költözködni’ átvétele Nagyváradon a se hurtsului ’a se muta’ (DJ.). Talán ugyanide még: hărţălui ’ide-oda húz’ Stan 35, bár ez lehetne már hărţăli, hărtui alakváltozata is (az utóbbiról ld. DAcR. II, 373, Alexics, Nyr. XVI, 489, vo. harţă < m. harc). . imc ’ecce’ (257) < m. ime. Más forrásból nem ismerem. Egyéni átvétel? iiicoluéfc 'decipio, supplanto’ (267, vö. Lex. Bud. 288) < ínm. csal. Igen régi magyar elem, adatok a XVI. sz. óta, vö. DAcR. 1/2, 275, Densusianu, HLR. II, 539 (celui), Tamás, Ksz. 22, Fog. 78, Tamás, Ug. 13. Sok nyelvjárási alakot idéz Tagliavini, Lex. Mars. 109—10. 1620-ban előfordul a következő havaselvi szövegben: se duse corbul, după ce pierdu capul, celuitü pre vedere; şi cum făcură (Filistenii) şi-l înceluiră (pe Sampsonü) cu o curvă (Cartojan, Fiore di virtîi 51). Egy régi bánsági adatra utal St. Pasca, Dr. IV, 1026. Népnyelvi adatok még eelui-ra: fetele m’o célúit, Precup, Pást. 34; Vaida, Tribuna VII, 342, Bîrlea I, 53, Papaliagi, Maramureş 218, V. Scurtu, AAF. VI, 196, 208, 234 (U.), s’elui, E. Petrovici, AAF. III, 155 (Almás völgye), stb.; példák az íncelui igére: entf cheluiu, Molnár, Sprachl. 311 (3. kiad, 276), Wb. 21, vö.-még V. Bologa, DR. IV, 385, íncelui, D. Şandru, BL. III, 115 (Felsőlapugy, H.), tu m-ai uns’eluit, Weigand, Jb. III, 255 (Bánság), IV, 324 (Déva), íncelui, AAF. I, 161 (Ávasvid.) stb. — Szárm.: incehdre, inceluít, inceluitóriu, 267—8, vö. DAcR., i. li. Klein alkalmilag feljegyezte a celau (celáiK csaló) alakot is (inceluitóriu a. 268), ehhez vö. DAcR. 1/2, i. h. *incuslilucíc, ért. n. (274), vö. incuşluescu 'szerelmeskedni valakivel: einen verliebten Umgang mit einer liaben' (Lex. Bud. 294), továbbá íncujlui, incuşlui 'entrer en relations amoureuses avec qqn.' DAcR. II, 612. Utóbbi forrásunk csupán két adatot közöl, az egyik éppen a szebenmegyei Orlát községből származik. Vö. még: s-o inkusluit fata ku ficoru (KB.). A szó etymonja vitatott; a DAcR. a m. közel-bői magyarázta, de e feltevést már Drăganu cáfolta, aki a nyelvjárási giízslik 'gúzzsá .csavarodik', gúzsol 'össze-vissza csavar’ igére gondolt (DR. VI, 293). Sokkal valószínűbb azonban, hogy a m. koslat 'párzik, üzekedik’ (MTSz. I, 1185, SzamSz. I, 539) átvételével van dolgunk. Mivel pedig a m. koslat ige egyes székely vidékeken (TJdv., Hsz.) használatos ’ide-oda járni’ értelemben (MTSz., i. h.), eg3rszerre érthetővé válik Vaida adata is: íncusluesc ’a umbla în giurul cuiva roată-roată cu scop astut’ (Tribuna VII, 361). 101 Aligha tartozik ide: *hurduzuejc ’tlorömpölni, dörömbölni’ (249). Inkább hangutánzó szóra gondolhatunk, vö. a hurduca 'fairé du bruit ou du tapage’ (DAcR. II, 421). 138 *indaluofc (îndăluesc), ért. n. (274). < m. indul. Molnár utal az andaluefc alakra, de ez szótárunkban nincsen meg. Első példa a Bánsági Névtelennél: endu-luiesk, enduluieskume (39, vö. Drăganu, DR. IV, 151). Alexics szerint a nyugati részeken használatos, A. és B. m.-ben (Nyr. XVI, 443, vö. îndăluit ’pornit’ Ţiucra, Pietre 56), megvan azonban a móe vidéken is (Stan 37, Frâncu—Candrea 243, 254, GS. II, 85). UJ. (Hátszeg) az îndăluiest'e alakot közölte. Egy példa az îndăluitoriu származékra 1807-ből: BH. II, 501. Vö. még DAcR. II, 618. *ingazdacoíc = imbogatzefc (286); a m. gazdag az erdélyi r. népnyelvben gyakori, vö. găzdac, DAcR. II, 241 (31., Sz., B.), Al-George 34 (BN.), Tamás, Ug. 17 (U., 31., Sztm.), Alexics, Nyr. XVI, 448, gazdag, DJ., MZ., stb. I?.-ban él găzdăcoiu (DAcR., i. h.), găzdăgoi (DJ.) származéka, az utóbbit iS’z.-ban is feljegyezték (Jb. VI, 76). A fn.-i származék găzdăcie, găzdâgie (DAcR., i. h.), găzdăzie (MZ.). Az ín- igekötővel összetett igét DAeR. nem említi; B.-bán a se îngăzdăgi (DJ.), $z.-ban a se îngăzdăzi (MZ.) alakot találtam. A g (z) ■—■ c váltakozáshoz vö. găzdag ~ găzdac. *ipen = citov (306) < m. épen, vö. DAcR. II, 885 (csak újabb népnyelvi adatok); 1770-ből idéz példát Drăganu, DR. IV, 1553 (ipine, ipán). 'Egészséges’ értelemben az északi és nyugati részeken ipén ma is járatos (KB., MZ.). Nagylakról (A.) ipine vált.-ot jegyeztek fel (Ţiucra, Pietre 56). ipulcát 'aedificatum’ (306) < m. épület. Alexics szerint csak 5.-bán járatos cpidet' alakban (Nyr. XVI, 443), vö. azonban még ipulet', Barbul 49, epuleti, Moldován, Af. 92, epületu, DJ. (B., hasonló ü-s alakok főispán, főűspan, füspan, S. Pop, DR. VII, 67). A SzD.-i származású Bobbnál ipulet ’supraaedificata’ (I, 565). Az ALR. II, 123 térképe (acareturi) nehány szórványos adatot közöl: ipuláturi (235, Héjjasfalva), ipulét’k>urile (279, Boksa, Sz.), ipulét’k’uri (316, Oláh-szentmiklós, B.). Legrégibb adatunk Budai(-Deleanu)-nál 1818-ból, vö. chifchineu a. . ipuluofc ’aedifico, fació’ (306) < m. épül, vö. me ipulesc 'îmi edific’ Vaida, Tribuna VII, 361. ' *i(zc, itzic (de vin), ért. n. (309), vö. iţe, iţie ’media, i t z e, felejtel’ (Lex. Bud. 330) < m. icce, vö DAcR. II, 915, Göbl, Szót. 39, Papahagi, Maramureş 225, AAF. VI, 181, 190 (U.), stb. Használja Şincai is, pl. doao Iţe (Econ. 170.). *jacicau (jaccău) ’z f a t f c o’ (566). Rendkívül elterjedt tájszó, főleg ’dohányzacskó’ értelemben, vö. DAcR. II, 11, Tamás, Ksz. 40. A szótárunkban is meglévő régi m. zsacskó átvételére vallanak — Tamás /ascáit-típusú adatain kívül — jascâm, Stan 38, Vaida, Tribuna VII, 361, Bîrlea II, 24, zaskău, DJ., MZ., KB.; az újabb zacskó átvétele viszont zaccău, Barbul 55, zaékau, Alexics, Nyr. XVII, 114. *jáe ’salvia’ (566, vö. s’ale, jale, jele, Lex. Bud. 604, salbie a.)<-m. zsálya (XIV. sz. óta, SzófSz. 346). Első román adat: Shalje, ’salvia’ Au. Bán. 127,’vö. ’Selje, Salis [!], ’Sálye, Benkő-Coteanu 18—20. sz. DAcR. II/2, 4. jclériu ’inquilinus’ (567, alakv. *jélér, vö. Lex. Bud. 333) < m. zsellér. Régi szó, megvan már a Cat. Calv.-ben (Tamás, Ksz. 23), Vö. még DAcR. II/2, 14; zeler', D. Şandru—F. Brînzeu, GS. V, 325, VI, 347 (Zsinna, Szeb.), Alexics, Nyr. XVII, 114, Stan 38, Caba 98, Vaida, Tribuna VII, 361, stb.102 Mára-marosban zeler ’chiriaş’ Papahagi, Maramureş 237, ismeri ebben a jelentésben KB. is). — Szárm.: jelerejc ’inquilinum ago’, valamint a szótárunkból kitörölt 102 Pontbr; 3S7 szerint átvitt értelemben ’manant, rustre, lourdaud’. 139 jeleréfc ’zselléri’ jelerítza ’inquilina’ (vö. Lex. Bud. 333), jelerie ’zsellérség’ (Lex. Bud., i. h., jeleria, LM. Gl. 332). , *jemluga ’piíc. zsemling, ízemling’ (567, vö. Lex. Bud. 333), valószínűleg a m. zsemling (< n. Sálmling) átvétele. Tiktin 869 és DAcR. II/2, 16 csak a m. szemling alakra 'utalt. , jilíp ’cataracta, *malom zsilipje’ (569, vö. Lex. Bud. 334). Ismert erdélyi tájszó, vö. DAcR. II/2, 25, Cihae II, 510. Alexics, Nyr. XVI, 115, Conea, Clópotiva II, 370, Moldován, Af. 93, Stan 38, Vaida, Tribuna VII, 361, Caba 98, zlipu mori, KB. (Magyarnemegye), stb. A Naszódon járatos sliap (AP.) talán közvetlenül valamely szláv nyelvből (vö. zleby,, Miklosich, EtWb. 407). jíp ’*z supp’ (569, alakv. jup, 572, vö. jip, jup, Lex. Bud. 335). Miként a Lex. Bud. és ennek nyomán LM, Gl. 339, úgy szótárunk sem tesz különbséget zip és zup között, vö. még zip, zup, éup, Alexics, Nyr. XVII, 115. Más vidékeken azonban zip (< gyep) ’iarbă deasă’ (MZ., vö. DAcR. II,.28, Caba 98) és zup ’zsup’ (MZ., vö. DAcR. II, 56, Caba, i. h., Barbul 56, Weigand, Jb. VI, 82, Vaida, Tribuna VII, 361, stb.). 5.-ban a két alak még élesebben válik el: d’ip ’gyep’ és zup ’zsup’ (DJ.). A ’zsup’ értelmű zip talán úgy keletkezett, mint jupui mellett jipui (Tiktin 881). . . juéfc ’poffum, sufficere,- *g y ő z n i’ (571), szárm.: juíre, juít, ért. n. (i. h.). Vö. juescu ... V. biruescu, Nro 3 (Lex. Bud. 33^7; biruescu 3° = potu, sünt liarnicu:103 pár sum: győzni: beschreiten, können, gewachsen seyn: p. e. nu le biruescu tóté singuru’ solus non sum par omnibus gerendis, curandis: nem győzök meg mindent egyedül’ i. m. 57). A jui ige aligha lehet más, mint a m. győz ’vincere, possum’ átvétele; a képzőnek érzett -z elhagyása azonban magyarázatra szorul. Némileg hasonló fejlődést mutat felesel > r. felesuéscu (Lex. Bud. 318, intorquu a.), alkot > móc alcui, koslat > íncuslui (1. fentebb), stb. *jumáltz = shmaltz (571, , vö. Lex. Bud. 337): minden valószínűség szerint a m. zsomálc alak átvétele, vö. Alexics, Nyr. XVII, 115, jumalţ, Stan 39, zumalts, KB. (Magyarnemegye). Ebből közvetlenül származott a Sztm.-bán járatos zumaltsui (Barbul J.), vö. m. zsomálcoz, valamint u—ă > u—u hasonulással a szótárunkban is meglévő jumulţui (i. h., vö. Lex. Bud., i. h.). Ezen alak él Hátszeg körül (zumultsuit, UJ.) és ÜÉszakerdélyben (zumultsuiesk, KB. Magyarnemegye). A Bánsági Névtelennél megvan már zemélcuiesk ’incrusto’, zemelczui-turé ’incrustatio’ (165, vö. Drăganu, IV, 162) a régi m. zomálcoz nyomán. *láb ’ein Stück Féld’ (311, vö. labu ’jugum, jugerum’ Lex. Bud. 340). < m. láb. Nem bizonyos, hogy Molnár pontosan a ’hold föld’ jelentésű láb szóra gondolt, bár a r. népnyelvben ez az értelem is él (pl. Barbul 49, Alexics, Nyr. XVI, 546, stb.); Paşca szerint láb általában ’tablă, întindere plană de pământ’ (Gl. diai. 38, vö. DAcR. II/2, 72), Mándrescu szerint ’numele de láb se dă şi unui loc mai mare de un pogon’ (El. ung. 86), sőt már LM.-nál is labu a. m. ’mica parte, palma sau laba [!] de pamentu’ (Gl. 340). Ezen általánosabb értelmet magyar népnyelvi adatok is támogatják: pl. a Szamosvidéken láb ’egy csoportban levő több darab szántóföld’ (SzamSz. II, 3), $z.-ban pedig ’egy tagban levő nagyobb földbirtok’ (MTSz. I, 1272). *lábosli = crátitz (311, vö. 242, haerbeica a.) < m. lábos ; vö.. DAcR. II/2, 74, Tiktin 884, Alexics, Nyr. XVI, 547, Tamás Ksz! 35, Stan 39, Barbul 49, Moldován Af. 94, Vaida, TribunaVII, 365, D. Şandru, BL. IV, 122 (B.), Coman, ■ ♦ ■ •’ 103 Biruesc e jelentésárnyalata ma is előfordul, pl. nu bd'iruiesc a plătipoiţîia ‘nem bírom fizetni az adót* (AAF. VI, 96, TJ.). Ld. még 85. 1. ’ 140 Gl. diai. 45, stb. Gorjból: labos. Jb. VII, 85. Saját gyűjtésemből: lábosa. KB. labos, MZ., DJ., stb. ' ' lampaTlm (lămpaş) ’lampas. laterna’ (313. vö. Lex. Bud. 341) < m. lámpás. További adatok DAcR. 11/2, 89, Tagliavini, Lex. Mars. 114, Taniás. Ksz. 23. Figyelőmre méltó adat 1803-ból: 1 lampas turtsesk nou, StD. XII, 145 (Nagyszeben). Megvan Bobbnál is: lamjxis, II, G02. Mikeszászán ma is: glaje de lăar/xiş (ALR. 11/42 nyomán id. Márton Gy. 24.). >SV6.-ben lămpaş 'lampă de mină’ (GS. VI, 240), vö. még lampas ’felinar’ Gregorian, GS. VII, 1SS (Klopotiva). lapfa (lopta) ’pila luforia’ (135, cálca a.) < lapla (SzamSz. II, 4), lopta (jMTSz. 1, 1273). Ritkább erdélyi magyar elem; e. a. 17G3: loptá, Iorga, Obs. bán. 82 (Temesvár), később megvan Magyar Simon német nyelvkönyvében (1780): láplat ’BalI’, AECO. VII, 522. Vö. még labdă, Caba 9S., labda, laptá, Vaida, Tribuna VII, 305, loptă, Heteo 4S, Moldován 94. *1 sírva ért n. (315), de vö. larvă ’lárva, állortza1 (Lex. Bud. 343). Egyéb adatok: larvă, Moldován, Af. 94, larfü, Alexics, Nyr. XVI, 54G, Stan 39. *]cáfz ’J é e’ (319, vö. Lex. Bud. 340), egyéb adatok csak a népnyelvből: hr, lac, I’f.c, l’uc (ejtsd lets, stb.), Alexics, Nyr. XVI, 54S, la{, Gregorian, GS. VII, 189 (Klopotiva, II.), lca{, Moldován, Af. 94, lc{, Frâncu — Candrea 102, lefuri ’lomne subţiri şi lungi ce se întrebuinţează Ia stână pentru atârnat diferite lucruri’ Papahagi, Maramureş 224, Ictivri, P. G_y. Ung. VI, 131. A Partiumban is közönséges, vö. Caba 98, MZ., DJ. Eszakmoldvában, Putna vidékén lc(uri 'scândurile dela poartă’ (Coman, Gl. diai. 47.) Egyéb adatok az ALR. térképei nyomán: Marion Gy. 24—5. — Szárm. * letzue/c ’lécczni’ (323), vö. Ictui 'fixarea şindilelor pe aranjamentul căpriorilor’ Papahagi, Maramureş 224. 4legali (legău), csak ebben: *caht din legau ’equus funalis’ (320). Nyilván a m. lói/i) (vö. ló,jós ló ’Beipferd’) átvétele: eredetibb alakja logüu (hal ín logăy, MZ.; sá mivargú logău, KB.), ebből keletkezett egyrészről lugüu (Alexics, Nyr. XVI ; 54!), A.-B.), másrészről lăgău (Stan 39) és — valószínűleg a le.ga hatására — let/au. Vö. még Ht. 33. lepellel! 1. Montiamén, sindon, toraié’,-2. *’la grumazii de vita: parlear, lacinia, die Wamme’ (323, vö. Lex. Bud. 350, csak az 1. jelentésben) < m. lepedő. Régi közismert tájszó, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 114, Tamás, Ksz. 24. Egykorú adatok: 1780: hpedeu, Elem. SÍ j 1788: Icpcdeu, Molnár, Sprachl. 55j ISOU: lepedce haine (() eu retzele si ku spitzuri, StD. XII, 145 (Nagyszeben). h /ied/ e grase (a. ni. groase) de kulkare, i. h. 146 j 1S05: Icpcdcao curáte, Elem. 105 j ISOti: trolnié acoperite Cojnitele de prin pregiur cu Icpcdcaoă, Şincai, Econ. de eámp 18(1 (vö. Gáldi, MNy. XXXIX, 3GG). Megvan Alexi J. nyelvtanában is (vö. Gáldi, Melich-Emlékk. K7). Néhány népnyelvi adatot szolgáltat az ALR. .11, 287 térképe (pătură de lână): 141 (Mikeszásza, KK.): ţole, ţolu, lepedőit, 157 (Héjjasfalva, MT.): leped'iu de lină, -ditiuă, 228 (Marosliéviz, 2IT.): lipi^ţu, Íi-rí'", 2(H) (lírt len, Szü.): l'cpe^éu d’e lînă, -áuá, 310 (Biharrósa, B.): lipi^íu díi lină şi dă eilţ. Egyéb népnyelvi adalékok: lepcdcu, GN. II, 101 (Szeb.), l'cped'zeu, (’onen, Clopotiva 11, 520, hpid’cw, lipid'ew, BL. IV, 143 (li.), lipid’ăit (tb. lipid'aoü), DJ., MZ., lepcdcu, Bîrlea II, 3S0, lipid'cu, Tamás, Ug. 39, stb. A Molnár közölte 2. jelentéshez megjegyzendő, hogy a Székelyföldön ezen értelemben leprnyö használatos (MTSz. I, 130S), azonban a lepedő alakot e jelentésben nem ismerjük.101 101 VakW.imile;; tréfás elnevezés: hpedea 'un cal ruu, ros de ham, flămânzit, mi!'t irt’ de-i poţi număra coastele, care se vede cn un lepeileu’ S. Pop, DR. V, 207 (SK.J. . 141 *Jévesh ért. n. (324, vö: Lex. Bud. 757, vinu a.) < m. leves. Közönséges erdélyi tájszó, e. a. 1811-ből: blid, de leves, StD. XII, 227 (Hátszeg), vö. leves, Veveé, leveéa, livéz, Alexics Nyr. XVI, 549, Iqveş, Gregorian, leves, GS. VII, 188, Stan 39, Iqves, KB., aleveş ’posârcă, leoarcă, vin acru’ Drăganu, DR. VI, 245, leveşă, Moldován, Af. 94, AAF. I, 156, levese, Hetco 48, levese, Barbul 50, MZ., Barbul J., lebişe, Caba 98, lebeşă ’mâncare îngroşată’ Coman, Gl. dial. 47. , *levezueîc ’abblatten, abblattern’ (324), vö. plivescu via de frunză, i. e. levezuescu, Lex. Bud. 514. Nyilván a m. levelez átvétele, némi hangtani egyszerűsítéssel; más forrásból nem ismerem. libútz ’bibie’ (325, 378, negrutz a. és Lex. Bud. 352), vö. libutiu, Bobb I, 628, Tiktin 908, Cihae II, 512, Alexics, Nyr. XVI, 549, liburţ, libuţ, Vaida, Tribuna VII, 365, LM., Gl. 347, libârţ, MZ. < m. libuc, adatok Szabolcs m.-től a Székelyföldig (MTSz. I, 1337); valószínűleg bíbic és liba keveredése (Sclruchardt, MNy. XII, 280). A r. szót a m.-ból származtatta Gombocz is' (MNy. I. 421). lipiiu (lichiu) ’libum’ (328, vö. Lex. Bud. 355) < m. lepény (Tiktin 916). ■A Szászvárosi Ószövetségben lepiniu (Rosetti, LR. XVI, 146), a Bánsági Névtelennél: lipiny (82, vö. Drăganu, DR. IV;, 155). Később megvan Koncz J.-nél (Pánkovile preszkurile, Liptile ku lobogye, Ung. IV, 306), Bobbnál (Göbl, Szót. 20), Alexinél (Gáldi, Melich-Emlékk. 85) s közönséges a mai népnyelvben is: lipiu Moldován, Af.94, lipiu cu brânză, Comoara Satelor II, 50 (A.), DJ. (Bihar), lipiie ’palmă’ Paşca, Gl. diai. 40 (vö. a lipi o palmă), lipină ’pită subţirică’ Costin, Gr. băn. 129, Liuba-Iana 98, lipt’iu, Caba 98, Bîrlea II, 250, lipi’iu (d’e post ku silvă), KB., lipciu, AP., lipt’iie ’o pâine mică’ MZ. lichiu ’colac de făină’ Coman, Gl. dial. 47, Muntean, Guraiîu 133, Iile’iu (de Pasti) I. Hurdubeţiu (Prépostfalva, NK.), lih’iu (ku prun’e, brînză ori lekvár), UJ. stb. A lipiiu ~ lichiu ingadozásról ld. Ht. 22, 2. liur ’lora’ (328, vö. Lex. Bud. 356; megvan szótárunkban cighir 111 a. is) < m. lőre. Egyéb adatok: liurî ’Tresterwein’ Molnár Wb. 135, liuriu, lurea, LM. Gl. 144 (cigheriu a.). Talán ide:- liurcă ’zeamă proastă, apă călduţă’ Paşca, Gl. dial. 40, liurcă ’zamă subţire şi rea’ Vaida, Tribuna VII, 365, liur, liurcă de vin, DJ., MZ. A liurcă alakra talán (ud) leoarcă hatott. • ' *lompau (lompău) ’l o p 6’ (531, vö. Lex. Bud. 357). Közönséges erdélyi tájszó lopău (Moldován, Af. 94), lompău ~ lămpău (Alexics, Nyr. XVI, 548) és lumpău (Coman, Gl. dial. 48) változatban, vö. még Tamás Ksz. 33, Ug. 39. macau (macău v. măcău) ’bâculus, * páltza’ (335, vö. Lex. Bud. 366) < m. mankó, ma jelentése csak ’Krücke’, régen azonban ’Stab, Stecken, Prügel’ (PPB. 1801). Tiktin ismeretlennek jelzi a r. szó eredetét, de a m. mankóra már utalt Alexics, Nyr. XVII, 119, Moldován, Af. 94, Göbl, Szót. 40, stb.Tiktin 936 ’Knüttel’ értelemben két adatot közöl a nyugati részekről, ugyanezen értelemben ismeri még AP. (Naszód).106 Vö. még macau ’istáp, mankó’ Bobb, II, 1, macău ~ măcău ’toiag, botă’ Papahagi, Maramureş 224, macău ’mankó’ Moldován, i. h., Magyarnemegyén (BN.) makău ’bot’, măkăulsă ’gyufa’ (KB., vö. măcăuţu, ’páltzátska, páltzika* Lex. Bud., i. h.). Figyelemreméltó, hogy (S'z.-ban és Sztm.-ben — nyilván újabb kölcsönzés révén — megvan az egyébként eltűnt n is; itt makău ’bot’ viszont ma-nkău ’mankó’ (MZ., Tasnádszántó. Sz., egy Sztm.-i mâncăii adatra utal, Márton Gy. 26.). . macngalau (mângălău) ’girgillus’ (337, 342), mangalue/c (342), mangarluefc ’girgillo, mángorolni’ (337), vö. măngălău, măngăhiescu, măngărlâu és io5 'Penis equi’ jelentésben is él Naszód környékén (Paşca, DR. V, 311). 142 măngărluescu, Les. Bud. 373. Az r-nélküli alakok forrása m. mángalló (vö. Treml, Ihn. Wortakzent 59), a többi a m. mángorló, mángorolni átvétele, vö. Alexics, Nyr. XVI, 551, Moldován, Af. 94 méngéléu (tb. mengélao), Molnár, Sprachl. 47, măngălău, măngălui, Molnár, Wb. 106. A Szilágyságban él mangaláu, változat is, valamint míngáli (MZ.). B.-bán inkább mângărlău, mângărlui (DJ.).106 *maerrhág (măierşag?): ért. n. (337), de vö. măierşagu V. Hóre, Lex. Bud. 368. Nyilván ’aprómarka, baromfi’ jelentésű majorság szavunk átvételéről van szó (Alexics, Nyr. XVI, 550), a hangalakhőz vö. máer (< n. Meier) ’villanus’ (336). A maiersiagu szó használata ellen hevesen tiltakozott LM. Gl. 360. máiu ’jecur’ (339, vö. Lex. Bud. 369) < m. máj. Igen elterjedt magyar szó, Havaselve és Délerdély egyes részei kivételével mindenütt ismeretes, még Besszarábiában is, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 114, Tamás, Ksz. 24, ALR. I, 46 és különösen D. Cazacu, BL. IX, 83 kk., Márton Gy. 25—6. Az utóbbihoz kiegészítésül ld. még DR. V, 326. — Származéka * maiosh (338), értelmezése szótárunkban nincs, de vö. maioşn v. măietecu, Lex. Bud. 369, vagyis ’májas-hurka’, valamint * maiétec (339). Szintén közismert, de inkább csak Erdélyben, vö. Alexics, Nyr. XVI, 549, Stan 39, maios, DJ., MZ., alakv.: mai.es, Weigand, Jb. III, 320 (Bánság). - *mánosli 'index horologii’ (343, vö. Lex. Bud. 374); amint a Lex. Bud. megjegyzi ”dela manus, mănă“, azonban persze a m. mánus 'óramutató' közvetítésével (vö. MTSz. I, 1397). Magyar elemként nem igen említik, vö. azonban manoş 'minutarul dela orologiu’ Frâncu-Candrea 102; Magyarnemegyén is manosu dela cas (KB.). Az ALRM. II, 375 térképe (arătător) szerint Középes Északerdélyben használatos; elterjedése déli határát a 102, 141, 157 és 574 pontok adják (ld. még Márton Gy. 26). — Másodlagos jelentésfejlődéssel: mánosu ’omuşor’ vö. ALR. I, 33/257 (Alparét, SzD.). maraducfc (mărăduesc) ’maneo’ (344) < m. marad. Ritka ige, előfordul azonban egy 1753-ban kiadott iasi-i Penticostarban: de să va strica (t. i. cartea), s’o arăstuiască la cine a mărădui din elu, ca să o togmască (id. Drăganu, DR. IV, 1084). Ma is él a nyugati részeken: mărădui, DJ. (B.), mărădi, Caba 99, mărăd’i, MZ. (Sz.).107 — Közismert származéka mărădic ’örökös, utód’ (< m. maradék), főleg Máramarosban; Tamás legrégibb példája 1697-ből (Viski zsoltárai, vö. Ksz. 24), előfordul azonban már 1632-ben is: să n’avem modru şi putere a ne tăgădui de el au de feeioru lui au de mărădicu lui. . . ca când are vini cineva din mărădicu lui (közli I. Bilţiu-Dăncuş egy gyulafalvi oklevél nyomán: Trib. Ard., 1941. okt. 5, 2. 1.). 5.-ban ma is: mărădicuri v. morodicuri ’maradékok’ (főleg textiláruból, DJ.). Ugyancsak ide: mărăndăti ’copil din flori’ Papahagi, Maramureş 225. • i maraltuefc (mărăstuesc) ’detineo, manere facio’ (344) < m. maraszt. Inkább csak a nyugati részeken járatos, vö. mărăstui, Moldován,. Af. 94, Alexics, XVI, 551, mărăsti, Hetcó 48, MZ. Alexics szerint használják ’elvész’ értelemben is, szerinte azonban e jelentés "magyarázatra szorul" (i. h.). A kért magyarázatot Stan adja meg, aki szerint mărăstuîesc 'megtakarít’, pl. are bani mărăstuiţi (40). Mivel pedig mondják azt is, hogy ”nu să mărăstuîesc banii la el“ ’nem tud takarítani (!), a pénz nem marad meg a zsebében’ (i. h.), az Alexics közölte 106 A măngălău szó olykor jelentésváltozáson ment át: B.-ban a 310. ponton (Biharrósa) a. m. ’mistri^’, vagyis Vakolókanál’ (ALR. II, 241), SzD.-bán pedig a 272. ponton a. m. ’pulă’ (lóé), vö. Paşca, DR. V, 312. 107 Nem azonos igénkkel a nyj.-i a meredni ( r. ocă, vö. Tamás, Fog. 92). oltáriu ’oltár’ (18, 373°, vö. Les. Bud. 464), valószínűleg közvetlenül a m. oltár átvétele, vö. oltár ’altare’ An. Bán. 100 (magyarból magyarázza Drăganu, DR. IV, 156), oltariul, Tempea, Ist. 4, oltarelc, Găvănescu, Monorni 92, stb. *orl)áltz, orbántz, ’eryfípelas, gutta roFacea, o r b á n t z’ (375°, vö. orbalţu, orbantu, Lex. Bud. 469). Erdélyi, moldvai és bukovinai példákat .idéz, a XVII. sz. óta,112 Tamás, Ksz. 25. (orbáncz, An. Bán. 191, DR. IV, 156; kb. 1760: am. deschentát de orbánz, Tagliavini, Studi Rumeni IV, 79, orbalt, Bîrlea II, 362), vö. még Tiktin 1093, Alexics, Nyr. XVII, 15. Stan 41, Moldován, Af. 95, Márton Gy. 28, Bicliigean, Boc. şi desc. 158, Mărăscu, Batăr 27, stb. Olykor 'himlőt' is jelent, vö. y,orbált, ALR. I, 115/289 (Melegszamos, K.). Tévesen közvetlenül a bolgárból magyarázta Pascu, Archív f. d. Studium d. Neueren Spra- chen, CLII, 160, vö. ehhez DR. VI, 567. - *oshtcz ’h o F t a t’ (a. m. hóstát, 376°, vö. oşteze, oştez 'suburbium, hostát, külsőváros, die Vorstadt‘, Lex. Bud. 473). Gyakori szó a XVIII. és XX. sz. fordulóján, vö. 1785 kör.: osteaze; jeu ku prijeatenii miéi pún hosteacze m’am dúB la kăemp, Magyar S. tankönyveiből id. Gáldi, AECO. VII, 522, | 1800 ut.: oşteazele (subturbüle) Ţarigradului, Şincai, Hr. I, 61, | 1820: oşteazăle Belgradului, Monorai, id. Găvănescu, 92. Vö. még: 'uştez, uşteză 'bordel, casă de desfrâu’ (Viciu 98).113 Talán ugyanide tartozik, némi jelentéstani nehézségek ellenére, oşteze ’pârlazuri peste îngrădituri’ Viciu 64 (Görgény vid.). Magyar S. ho/tal adatának forrása kétségtelenül a m. hostát, hostád (< n. Hofstadt, Beke Ö. Nyr. LXI, 77). A hostád alakv.-ból a r.-ban valószínűleg (h)ostad ~ (h)osteaze, (h)oşteze keletkezett, s a tb. (h)oşteze alakból visszakövetkeztették az oştez egyesszámú alakot. Ld. még: hotăştat, Corbea, id. Göbl, Szót. 19. paergaluéfc (pârgăluesc) ’torreo, pergelem’ (380°, kihúzott adat: pcergaluéfc, 379°, vö. pârgăluesc,111 Lex. Bud. 483), a n. pregeln átvétele m. közvetítéssel, vö. părgălesc, Alexics, Nyr. XVII, 16, Barbul 51, KB., pârgăli, Hetco 49, Moldován, Af. 95, DJ., MZ. (Sz.). Costin szerint pârgălit a. m. pârjolit (Gr. bán.1 154). Vö. még: pârgălău ’o mâncare făcută din bucăţele de slănină fripte care se amestecă cu ceapă şi se pun în sorbală (zeamă)’ (Paşca, Gl. dial. 46). *pacrlau (alakv.: Krisztus). Tiktin 1117 viszont a m. pápistás szóból származtatja és moldvai példákat idéz. Még közönségesebb azonban Erdélyben, vö. papislaş, Monorai, id. Găvănescu, MSI. III/XXI, 472, popislaş, Stan 43, DJ., popt’istas, KB., MZ., s az utóbbihoz már Vaidánál: poptiislaş, Tribuna VII, 374. — Szárm.: legea popislăşEscă, Klein, Ist. bis., Cipariu, Acte şi fragm. 110, leajea papistăşască, Monorai, i. h. 468. *poplon = plápoma (408, vö. Lex. Bud. 524) < in. paplan. Molnárnál másutt is popion ’Bettdecke' Sprachl. 374, Wb. 21, vö. még V. Bologa, DB. IV, 385). Erdélyben ma is közönséges, vö. LM., Gl. 459, Moldován, Af. 96, DJ., MZ., KB., stb. Az ALR. idevágó adataira nézve ld. Márton Gy. 29. Valószínűleg szintén a m.-ból: plapan, An. Bán. 109 (Id. Drăganu, DR. IV, 157). A Kárpátokon túl az újg. TTÚTTXuJna nyomán eredetileg páplomá (pl. 1784: Doc. Buc. VI, 321, j vö. Tiktin 1182. ' j *p 430, vö. porosén, pvmzm, 'pm^etcv, Lex. Bud. 526). A m. porzó 'arena scriptoria’ régi porozó alakv.-ának átvétele, vö. porozău, Alexics, Nyr. XVII, 19, Cihac II, 521, Moldován, Af. 96, Barbul 52, puruzău, Stan 43, părăzel, Bogrea, DR. IV, 797 (Bánság). . pofhta 1. 'posta' *2. 'globus felopeti’ (409), a Lex. Bud. szerint 1. ’res veredaria, cursus publicus, vulgo: posta', 2. 'omul, a) i. c. poştameşteru; b) quarele se trimite cu queva carte, séu inscienţare: cursor, tabellarius: posta levél hordozó' (529) 425, olv. probăluesc), vö. prăbăluescu, probăluescu (Lex. Bud. 533, 551) < m. próbál. Régi erdélyi és moldvai tájszó, már a Bánsági Névtelennél: probeluesk ’probo’ 118 (vö. Drăganu, DR. IV, 157). Használta Cantemir is: trebue a să cerca şi a să probălui (Hr. 184). Molnárnál is akad fire.belue.jsk (Sprachl. 284). Predeticinél ^ anversucht 'intentatus, proteiitatus ispitit, cercat, probaluit’ (I, 115), erproben ’probare a próbálni, a cerca’ (I, 484). Délerdélyben probălui (Molnár, Wb. 40, 101, BL. III,.115, 169, stb.), a móc vidéken és nyugaton inkább prăbălui, prubăli (Stan 43, Vaida, Tribuna VII, 374, Caba 99, MZ.), prăbăli (AAF. VI, 272, vö. Tamás, Ug. 24). Az alapszó, probă (425, vö. Lex. Bud. 551), valószínűleg szintén a m.-ból, de lehet n. vagy lat. eredetű is. *prem, prirn ’limbus, prém’ (417, 421,, vö. Lex. Bud. -517-), szárm. *primue/c ’p r é m e z n i’ (422). Közismert erdélyi tájszó (a köznyelvi blană helyett); első adatunk a Bánsági Névtelennél: Primure. Fimbria (177), ezt Drăganu is a m. prém (< n. Brăm) szóból származtatta (DR. IV, 157). Hasonlókép nem szláv (így Cihae II, 292), hanem magyar jövevényszóként tartja számon Tiktin 1255 (utalván arra, hogy a szűcs régi román neve, suciu szintén m. eredetű), valamint Alexics Nyr. XVII, 19, Moldován, Af. 96, stb. A ritka prem változathoz . vö. premul ’der Aufschlag, Saum oder Brem an einem Kleide’ (Molnár, Sprachl. 369). A *prima = pánllica (421) cikkhez vö. primă ’szalag’ Frâncu-Candrea 132, ’cordeluţă’ Vaida, Tribuna ni, 374, ’panglică’ Ţiucra, Pietre 46, valamint Tiktin, i. h. (utalással a szlovén prem ’Franse’, prema ’Tresse, Borte’ szavakra), Ez a jelentés a m.-ból is kimutatható; prém 3. jelentése a NySz.-bán ’taenia. binde, bánd’ (II, 1330), vö. taenia ’pántlika, galand, prém’ (PPB. 1801). procator 'procurator, advocatus’ (425, vö. procatoru, Lex. Bud. 552; alakv prolacar [olv. protacăr], 428) < m. prókátor (< lat. procurator). Már a XVI. sz.-ban pocrătol (Densusianu, HLR. II, 541), később prokator ’causidicus’, prokatorie — (An. Bán. 118, vö. Drăganu, DR. IV, 157). Űjabb adatokat közöl Tiktin 1265, Alexics, Nyr. XVII, vö. 19 még protacăr, Frâncu-Candrea 104, Stan 43, plokătăr, UJ., stb.118 A procator szó használata ellen hevesen tiltakozott-LM. Gl. 477, azon-bán előfordul az erdélyi r. irod. nyelvben is (pl. procatăr, Breazu, Pov. 240, Gh. Stoica, Br.). — Szárm. prdtataré/c (procătăresc) ’eaufam in judicio procuro’ 425, vö. Lex. Bud. 550; alakv. protacaré/c 428. . *purde ’rajko, p u r g y e’ (430, vö. Lex. Bud. 562) < m. purdé. Vö. purdeu, Moldován, Af. 96, purdeu, Novacoviciu, Folcl. porn. băn. 13, purdei, Caba 99, purd’ău, UJ., purd’eu, DJ., purd’él, Merényi M. (Kiskapus, K ). Ld. még: puradea, puradel ’danciu, dănciuc, copil de ţigan’ (Pamfile, Agricult. 257). ract ’pratum’ (438, vö. 538, *troájh a., valamint Lex. Bud. 577, 591) < m. rét. Erdélyben igen közönséges szó, az első adatok azonban Moldvából 118 A protacăr alak végződéséhez vö. maşîn’iştăr, arvocatăr, boactăr, profesăr, dascăr, doaflăr (Şt. Paşca, DR. IV, 1015). 153 valók, vö. Tamás Ksz. 31. Régi erdélyi adatok: 1780: lunca vel rât, Elem.1 78 | 1788: rüU, Molnár, Sprachl. 52 | 1805: rét, 89, Elem.2 89 | 1S06: râturile, Şincai, Econ. 64, vö. 61, 72, MNy. XXXIX, 368 | 1838: rât, Pauletti, Secaş 7, stb. Vö. még Alexics, Nyr. XVII, 20, Moldován, Af. 96, Stan 44, Barbul 52, Hétco 49, Costin, Gr. bán.1 175, Weigand, Jb. III, 326 (Bánság), Tamás, Ug. 41, stb. — Régies tb.-i alakja: răturele, Comán, Margine 15 (B.). — Gyakori szárm.: răluţ, Pamfile, Agricult. 151, Marian, Lég. 151, Bîrlea II, 37, stb. ráma 1. ’lifta’ [?], 2. ’*rá?na de fereáfta’ (439, vö. Lex, Bud. 573, csak a 2. jelentésben). A Molnár beírta címszó 2. jelentésében valószínűleg nem közvetlenül a német Rahmen (így Tiktin 1295), hanem a m. (ablak)ráma átvétele; vö. Alexics, Nyr. XVII, 19, Moldován, Af. 96, Stan 44, Vaida, Tribuna VII, 374. A Frâncu-Candrea 43 idézte cisme pe ramă < m. rámás csizma. *rantalues (răntăluejc)lls 'rántani, einbrennen’ (439). Răntăli alakv.-ot közöl Caba 100 (ismeri MZ. és AP. is), viszont rântălui alakot ismer UJ., KB. *rantásli • (răntaş v. rântaş) ért. n. (439), vö. rántás 'rántás, die Einbrenne’ (Lex. Bud. 574). Csak az újabb népnyelvből ismeretes: rüntai, Alexics, Nyr. XVII, 20, rántás, Mándrescu, El. ung. 97—8, Moldován, Af. 96, UJ., Hetco 49, Barbul 52, Vaida, Tribuna VII, 374, DJ.,'MZ., stb., rântaş, Stan 44, AAF. I, 126 (Avasvid.), Barbul J. *rantuefc (răntuesc, esetleg rântuesc) ért. n. (439), vö. răntuescu ’szerte-széjjel hányni, szórni, lomozni’ (Lex. Bud. 574) < m. ránt ’tracto’. Közli Mándrescu, El. ung. 98, Stan 44, Vaida, Tribuna VII, 374. — Szárm.: răntăli ’a deranja obiectele dintr’o încăpere’ Paşca, Gl. diai. 50’- (Beszterce). rántza ’plica’ (439) < m. ránc, vo. ránc, Alexics, Nyr. XVII, 19 („itt-ott Bihar megyében"), ranţ, Moldován, Af. 96, rantsá, UJ., rantsur’, DJ., MZ. raflicáíliu (răşcâş) ’liurez, oriza'. (443, vö. rişcaşă, Lex. Bud. 590) < m. rizskása, vö. rişcaşă, hrişcaşă Cihae. II, 523, rislcaéa, Alexics, Nyr. XVII, 21, rişcaşă, Stan 44, Moldován, Af. 96, riscase, Caba 100, rişcaş, Barbul 52, KB., DJ., MZ. Adatunk hangalakja a hátszegi ejtéssel egyezik: ráskas változatot csak UJ.-től hallottam. • *raít 'tympanite [!], r á s z t’ (446, vö. Lex. Bud. 577). Szótárunk értelmezése nem pontos, mivel tympanites ’vízkórság’, raszt pedig 'splenis tumor, die Milzbescliwerung, Hypochondr.ie’ (PPB. 1801); a r. rast szintén ’chronische Anschwellung dér Milz, bei Fieberleidenden’ (Tiktin 1306). Vö. még rast 'venin' (Paşca, Gl. diai. 51) s ehhez am vărsat numa rast 'epét hánytam' (?) KB. Erdélyben valószínűleg a m. rászt átvétele, vö. Alexics, Nyr. XVII, 19. • *ráf,nta (ratută) ért. n. (383°, papára a.), vö. rátotá v. păpărae (Lex. Bud. 577), păpărae, păpară, păpăraăă 'r á t o 11, vagy r á t o 11 a' (i. m. 481). A r. alakv.-okban a m. rátott — rátotta kettősség tükröződik. Rátott átvételére mutat ratot ’frixum' An. Bán. 120 (Drăganu, 'DR. IV, 157), valamint ratot, Stan 44, rátot, UJ., viszont rátota hatására utal ratotá, ratută, Alexics, Nyr. XVII, 20, ratată, Hetco 49, Barbul 52, Moldován, Af. 96, Muşlea, AAF. I, 126 (Avasvid.), végül a mai m. köznyelvi rántotta 5.-ban rantotă (BL. IV, 123). — Szárm.: ratotuţă, Barbul 63. " *razalueîc (răzăluesc) ’refzelni' (447). A m. reszel, reszelő alakokhoz közelebb áll: réseluescu, réséleu, Lex. Bud. 585, rasaluesk, Alexics, Nyr. XVII, 20, 119 A szóvégi c elmaradása valószínűleg puszta íráshiba, bár éppen Szeben m.-böl ismerünk c-nélküli alakokat, pl. ’ngălbines, ’nvcrdzăs,. GS. V, 34G, tílnes, i. h. 219 (Zsinna). ' , ' . 154 răsăluiesc, răsălău, Stan 44, reseluiesc, reseleu, Barbul 52, stb. Gyakoriak azonban a z-s alakok is (răzui ’abschaben’ hatására):120 răzălău (és răşăluesc ?), Moldován, Af. 96, răzăluiesh, răzălău ’reszelőn csinált tészta’ Alexics, Nyr. XVII, 20, răzăli, răzălău, Caba 100, răzălui, răzălău, DJ., răzăli, MZ. Északerdélyben szintén răzăluiesk használatos, pl. Magyarnemegyén (KB.), sőt ezen alak él Moldvában is (Tiktin 1316). *rcgruta ’tiro’ (449, vö. Lex. Bud. 580) < m. regruta. Erdélyben igen közönséges, vö. Tiktin 1317, GS, VI, .243 (Zsinna), VII, 190 (Klopotiva), Vaida, Tribuna VTI, 377, DJ. stb. . *ríízés]i (i. e. din vinars, vö. 211, *fishtuleu a.) ’protropum Cremati, der Vorlauf’ (450 rézesu 'spiritus cremati, rezes, dér Brandweingeist’ Lex. Bud. 588). Utóbbi nyomán id. Alexics, Nyr. XVII-, 20, vö. még răzeş ’hullott gyümölcsből (pl. szilvából) készült pálinka’ DJ. A m. rezes a. m. ’a kis üstös pálinkafőzésnél először lefolyt pálinka’ (MTSz. II, 283; hívják réz-elejének is, i. h.). ' *rif ’réf’ (450) < m. rőf, régen réf ; a hangmegfeleléshez vö. vég > víg, vendég > vindic, stb.). Vö. Alexics, XVII, 21, Barbul 52, Hetco 59, Moldován, Af. 96, Stan 44, stb. A Szilágyságban él ref alakban is (MZ.). rofmarin ’rofmarinum’ (452, vö. rosmarinu, Lex. Bud. 584) < m. roz-marin(g), vö. rozmarin, Foişoara 1886, 43, rosmalin, GS. VI, 244 (Zsinna), roz-malin, Caba 100, rozmolin, Bîrlea I, 71; gyakrabban rojmarin, Hodosiu, Népkölt. Balázsf. vid., 27, rojmalin, Familia, 1885, 503, Vaida, Tribuna VII, 377, rujmalin, Familia 1885, 443, ruzmalin, Weigand, Jb. VI, 80, rojmalin, AAF. VI, 182 (U.). roftóc (talán roştoc, vö. roştocu, Lex. Bud. 594) ’paufa, recilatio militaris’ (453) < m. rostok 'útközben való pihenés’ (MTSz. II, 310 < n. Easttag, Lumtzer-Melich, DŐL. 224). DJ. egy ribicai (A.) paraszttól hallotta a rostok 'pihenés’, rostokoli 'megpihenni’ szavakat. rúgó (454, alakv. *ruja 456, vö. rusă, roşă, Lex. Bud. 499) 'rózsa’ < m. hny. rúzsa (MTSz. II, 316). Egész Erdétyben, sőt olykor a Kárpátokon túl is járatos,121 vö. rushe ’rosa’ An. Bán. 126, ruja 'rosa' Elem.1 83, ruse, rose, Benkő-Coteanu 293 sz., ruja, Elem.2 93, rujă, Pauletti, Secaş 7 (1838); újabb adatok: rujă, Moldován, Af. 96, Stan 44, ruje, Caba 100, ruje soarelui 'napraforgó' Vaida, Tribuna VII, 377, ruge, Comoara Satelor V, 10 (Sztm.), stb.122 — SzármSrujiţă, pl. AAF. I, 210 (Avasvid.), Bîrlea I, 38, ruzulin ’rujuliţă (gălbenele)’ GS. VII, 190 (Klopotiva). *runciulucîc 'roncsolni’ (455, vö. 224, gaergorefc a.), ii.-ban runculi 'összetörni’ (DJ.). ruta 'ruta' (456, vö. Lex. Bud. 600). Már a Bánsági Névtelen rute adatát (127) Drăganu a m.-ból származtatta (DR. IV, 157); vö. még Benkő-Coteanu 245—6, Tiktin 1349 („Tvohl mittelb. lat. ruta"). . sabau (săbău) 'sartor' (457, vö. Lex. Bud. 602) < m. szabó. Legrégibb adataink a Bánsági Névtelennél, továbbá a Lex. Mars.-bán, Molnár nyelvtanában (Sprachl. 397), stb., vö. Tagliavini, Lex. Mars. 120, Tamás, Ksz. 25. A nyu- 120 Vö. szótárunkban is: razaitoare ’scobina, radula’. (447). 121 -Figyelemre méltó, hogy még Mard. Coz.-nál is ruze — roza alakot találunk (3089. sz.). _ . 122 Az U.-i rujă ’mplută helyes fordítása nem 'trandafir înflorit’ (AAF. VI, 181) hanem 'teljes rózsa’. Vö. még. Tamás, Ug. 26. Itt jegyezzük meg, hogy a rujă szó szerepet játszik a román, népi misztikában is. Egy erdélyi kolindában .Máriáról ezt olvassuk: „Sus în poarta raiului — Şede Ruja raiului" (Pamfile, Sărb. Vară 196, vö. Itosa mysteriosa, mint Mária jelzője, pl. a loretoi litániábán). 155 gáti részeken többnyire sabău, vö. Vaida, Tribuna VII, 377, Barbul 52, Hetco 49, MZ., DJ., Tamás, Ug. 41. — Szárm.: sabaitza (săbăiţă), i. li., vö. săboigă, Les. Bud., i. h. s ehhez săbăitsă, MZ. sabafhuéfc (săbăşuesc) ’collimo’ (457), a Lex. Bud.-ben is szereplő săbaşu (< m. szabás, vö. Alexics, Nyr. XVII, 61, LM. Gl. 513, Paşca, Gl. diai. 51) ritka származéka. Magában a Lex. Bud.-ben sincs meg, helyette a săbăesc igét találjuk. • ' . sácfiu (457), secííu ’anthemis’ (458) < m. székfü (virág). A m.-ból átkerült a besztercekörnyéki szászokhoz is; figyelemreméltó a szász ssakwi, zakwi változat (Krauss, Nösn. PflN. 266). A vokalizmus fejlődéséhez ld. még *sácfiu = ne-ghíné, 377, vagyis ’Nelke’< m. szegfű, székfü; vö. Tiktin 1351, Alexics, Nyr. XVII, 60, Mándrescu, El. ung. 10Ö (a saschiu alak nem sacfiu alakv.-a!), Fám. 1887, 294, saştiu ’garófá’ Mándrescu, Lit. pop. 244, secfiu, sacfie, DJ., salfiu, KB. Amint Kleinnál megőrződött azonban a m. székfü eredeti c-je, úgy megvan a Lex. Bud.-ben az előbb B.-ból idézett secfiiu alakv. is, ami a m. szegfű, szehfű alakot hívebben tükrözi. Mindenesetre szigorú különbséget kell tennünk a Kleinnál olvasható két virágnév között; amint láttuk, két különböző növényről van szó. Sacfiu ’Nelke’ közönséges (Panţu 111, 258), de sacfiu ’anthemis’ más adatból nőm ismeretes.123 *sac(r>aftru (de faen), ért. n. (458), vö. secastru ... de fénu ’cumulus foeni oblongus, egy hoszszára rakott széna kazal, eine langliche Heutrieste’ (Lex. Bud. 629, s innen LM. Gl. 530) < m. nyj. szakasz (alakv. szakaszt, Nyr. XV, 284, KK.), ’asztag’ MTSz. II, 477; adatok a XVI. sz. vége óta, vö. NySz. III, 33 (zakaz zena).124 Vö. fűrész > ferestráu, élesztő > ilăstrău, stb. *salau (sălău) ért. ri. (460), vö. sălău ’hospes, hospitus, deversor, vendég, szálló’ (Lex. Bud. 604.) Nyugati és északi jellegű tájszó, használja Monorai (vö. Găvănescu, 92), s gyakori a mai nyelvjárásokban is, vö. Alexics, Nyr. XVII, 61, Mándrescu, El. ung. 180, Pontbr. 645 (tévesen şalău alakot közöl), Tiktin 1355, Densusianu, Haţeg 184, 332, sălău, Moldován, Af. 97, Vaida, Tribuna VII, 377, Caba 100, Marian, Lég. 60 (B.), salou, Weigand, Jb. VI, 80, MF. II, 1275 (Északmoldva, jud. Neamţ), stb. *salinca = ratzuica (460), a jelentésbeli különbség ellenére valószínűleg a m. szalonka ’Sehnepfe’ átvétele. Máshol nem találtam. A m. szó a szláv slaká-ból (SzófSz. 280). - ' *saluefc (sáluesc) = salafhluefc (461, vö. Lex. Bud. 605) < m. száll (megszáll) ’einkehren’. Monorainál au săluit a. m. „au stat” (Găvănescu 92), vö. Moldován, Af. 97, továbbá a sălui ’a se îmbolnăvi subit’ (vö. m. megszállja a betegség), Paşca, Gl. diai. 52 (Magyarftáta, K.). Előfordul a román vallásos népköltészetben is (Viciu, Col. 32). ' *sálvet, sálveta ’afztalkendő’ (461., 480, vö. salvéta, sălvet, Lex. Bud. 605) < m. szalvéta. Tiktin 1411 még a, şervet alakot is magyar közvetítéssel 123 Sajnos Benkő nomenclaturaja semmi további útbaigazítást nem nyújt, Nála a kjrti szék-fü (Matricaria parthenium) Metritse, a mezei szék-fü (Matricíi-ria chamomilla) Rornonilze, Romonytza, Musetzel, az Antliemis cotula foetida — Eb-kapor viszont Marár kineluj (Coteanu-kiadás, 499—503). Klein növénytani szempontból kissé pontatlan értelmezésének forrása inkább PPB. lehetett, ahol Anthcmis ’székfü-vívág’ (lat.-m. rész), olasz szék-fü ’Antliemis nobilis’, büdös szék-fü pedig 'Anthemis cotula’ (m.-lat. rész.) 124 Ugyanezen tőből származik a délerdélyi săcăteu < m. szakajtó (kosár) (GS. VI, 244, Zsinna, vö. még GS. V, 389). , • 156 próbálja magyarázni, de erre nincs támpontunk. A mai népnyelvből csak a nyugati részekről ismerem (salvetă, DJ., MZ.). *samadáíh (sămădaş) ért. n. (461), vö. sămădaşu ’ratio, rationes, computus, számadás’ (Lex. Bud. 606). Mándrescu, El. ung. 100 szerint Erdélyben nagyon közönséges, azonban régebbi adat alig akad, vö. 1S47: sămădaşu bisearici, StD. XII, 181 (Nagyszeben). Ld. még Alexics, Nyr. XVII, 60, Barbul 52, Hetco 49, Coman, Gl. diai. 67 (H.), Vaida, Tribuna VII, 377, stb. — Szárm.: sămăduşag, GN. II, 133 (A.). *sámlartau (samtartău) ért. n. (461), vö. samtartău 'rationarius, vulgo, rationista, számtartó’ (Lex. Bud. 606). Az előbbi szónál sokkal ritkább; a nyugati részekről idézi Alexics, Nyr. XVII, 61. — Szárm.: samtartăiţă, Lex, Bud. i. li. ' sarfám(uri> (sarsam, vagy sarsam) 1. ’apparamenta, inftrumenta, uten-filia' (465, vö. 108, chifjug a. és sersamuri v. cliiffug, 480), *2. ’Pferdegescliirr, Pferdezeug’ (465) < m: szerszám, lószerszám. Az 1. jelentésben csak erdélyi vö. Alexics, Nyr. XVII, 62, Gregorian, GS. VII, 191 (Klopotiva), Conea, Clopo-tiva II, 438, Stan 44, Moldován, Af. 97, sarsam, Densusianu, Haţeg 332 (UJ. sz. azonban sársam is), stb., a 2. jelentés azonban havaselvi (eg}r 1786-i adatra nézve ld. Tamás, Ksz. 32) és moldvai is (sarsamuri vagy ţarţamuri, Tiktin 1565, az utóbbi alakot Tiktin ismeretlennek jelzi, vö. azonban m. szarka > sarcă > ţarcă). Molnár másutt is feljegyezte ezt a jelentést; jzirjzam ’das Reitzeug’ Sprachl. 46.125 . shűitau = teafc (483, vö. még 528, teafc a.) < m. sajtó 'prés, szőllőprés’. Közismert erdétyi tájszó, vö. Alexics, Nyr. XVII, 527, Tamás, Ksz. 31. (legrégibb adata csak 1847-ből), Cihae II, 527, Stan 25, Caba 100, şitău, Moldován, Af. 97, săitău, UJ., stb. Általában ’szőllőprést’ jelent, de néhol ’olajprést’ is (pl. Magyar-nemegyén: şaitău de fák oloi, KB.). Délerdélyben és a Bánságban şajiiăij, a. m. 'emeltyű, csiga’ (vö. Márton Gy. 32), ld. ehhez satu ’emelőszer (cséplőgépeknél), emelőgép’ (MTSz. II, 337). • *slialáta (şălată) ért. n. (483, utalással a salata [460] címszóra, itt azonban nem szerepel, vö. még Lex. Bud. 604) < m. saláta. Tekintettel a szókezdő s-re, magyar közvetítésre kell gondolnunk, vö. selaje 'lactuca, sallata’ An. Bán. 127 (s ehhez Drăganu, DR. IV, 157), éalatü, iălată, salată, Alexics, Nyr. XVII, 57, şălată, Moldován, Af. S9, Caba 100, Papaliagi, Maramureş 233, salată, Popovici, Rum. Diai. 167 (H.), DJ., selată, MZ., stb. ’ ■ *shanfa 'sámfa, Leisten’ (483, vö. Lex. Bud. 606). Molnár jegyezte be, de utólag — vagy ő vagy más — áthúzta, pedig Erdélyszerte járatos m. köl-csönszó. Vö. sumfüi, Stan 44, Moldován, Af. 97, şamfău, Caba 100, Alexics, Nyr. XVII, 57. A m. szó dentilabiális ?«-jét olykor — mint szótárunkban is — n helyettesíti, vö. éanfü, Alexics, i. h. shcatúla (şcătulă) ’scatula, capfa’ (484, vö. Lex. Bud. 4>j-6)y szárm. shcatúlca (şcatulcă) 'capsula’ (i. h.), valamint şcatuluţă, şcatulcuţă (Lex. Bud. i. li.). Az alapszó Erdélyszerte járatos, vö. skătulă, UJ., DJ., AP., skătuie, KB., MZ. E széleskörű elterjedés miatt Erdélyben a m. skatulya hatása valószínűbb, mint a szerb v. szlovák skatula s az orosz skatulka alaké, metyekre utalni szoktak (Tiktin 1379). A moldvai scatolcăi, -uică viszont, szókezdő s-e miatt, nem a m.-ból származik.126 125 Átvitt, értelemben, lónál, a. m. ,’pulă’ (Paşca, DR. V, 312, Tornya, A.; a m. szónak is van hasonló tréfás jelentése). ' _ i2o Érdokes megjegyeznünk, hogy a m. népies iskatulya alakv.-ra étymonként már Pontbr. 055 utalt., csak az a kár, hogy a scatulcă alakkal kapcsolatban. sliíc. ért. n. (485), vö. şicu ’aluta, (membrana) inaurata, vel argentata, sík, vergoldetes, oder versilbertes Alaunleder’ (Lex. Bud. 642). Azonos a Tiktin 1422 idézte şic ’Flitter, Rauschgold, -silber’ szóval. Tiktin- csupán a szerb, szlovák és cseh sik mellett utalt a m. szóra (ugyancsak szláv eredetűnek vélte Cihac II, 383), azonban m. eredetűnek vallja Pontbr. 676 és Alexics, Nyr. XVII. 58. A m. szóról ld. NySz. II, 1569. ' *shifáriu ’sáfár’. (485, vö. Lex. Bud.-&L-2). Már 1702-ben: pentru acea că el numai este şofariu, pentru acea după voea lui Dumnezeu trebue lui a împărţi kiiiciul besearicii, Pănea pruncilor, f. 60, verso, id. V. Paşca, Trib. Ard. 1943 VII, 7, 2. A Rier-féle szótárban szintén şofar (Tagliavini, MSL. III/6, 193), Molnárnál viszont schifáriu (Sprachl. 61), şafar (Wb. 110). Mindezen alakok végső forrása a kfn. schaffaere (Lumtzer-Melich, DŐL. 228). A moldvai sáfer "mijlocitor, samsar necinstit’ (DEnc. 1243) rutén közvetítéssel a n.-ből, a régi moldvai sáfár ’Truchsess bei den Polen’ (Tiktin 1353) pedig a lengyel szafar' átadó szerepéről tanúskodik.127 Vö. még Treml, BL. II, 51. ' *sliinor ’zona’ (485), vö. şinoru ’funiculus, linea, zona, sinor’ Lex. Bud. 645), szárm. shinorez, infhinorez, ért. n. (485), vö. şinorescu ’megsinorozni’ (Lex. Bud., i. h.). A XVI. sz. óta ismert erdélyi tájszó, vö. Tamás, Ksz. 26, éinor, zinor, Alexics, Nyr. XVII,' şinor, Stan 46, Barbul 53, Frâncu-Candrea 24, Moldován, Af. 97, Bîrlea II, 362, şinâre, Gaz. Trans. 1886, 198, zinor, DZ., MZ. Az s-kezdetű alakok (vö. még: fchinorul, Molnár, Sprachl. 370) régies jellegűek; a z kezdetűek a mai m. zsinór alakból származnak. A ritka şinora igéhez vö. még: cioarecii şinoraţi cu şinori negru ’fekete zsinórral zsinórozott (tehát magyaros) nadrág’ Ung. VI, 163 (Zajkány, H.). \ *sl)iregla, shirígla ’s a r o g 1 y a, sarógla, der Schragel’ (486, vö. sirégla ’clathri gestatorii’ saroglja, sarogja, s e r e g 1 j e’ Lex. Bud. 645). A m. saroglya, sereglye közvetítésével az idézett német szóból. További adatokat közöl Tiktin 1410, Alexics, Nyr. XVII, 58, Stan 46, şiregîiie ’ladă ce se foloseşte la jongărirea şi împărţirea petrii’ Frâncu-Candrea 43, şoroglă, Barbul 56 (ugyanezen alakv.-ot közli DJ., MZ., Tamás, IJg. 41, egyéb, adalékokkal). *shiret (486), értelmezése nincs, de vö. şiretu ’s e r é t’ Lex. Bud. 645. Innen és Iszerből idézi Alexics, Nyr. XVII, 58. ( ' *sliód : csak defhántzu, a*. (175 a következő értelmezéssel: ’quod curiofum videtur, rendes, curios’. Vö. még: şodu ’furtsa, rendes, tsudálatos’ Lex. Bud. 654). Ismeretes a Bánságból és Délerdélyből (Tiktin, 1453, DEnc. 1253; Zsinnáról: GS. VI, 245, Nagylakról: Ţiucra, Pietre 57, stb.); az erdélyi r. irod,, nyeljvben is előfordul (Breazu, Pov. 74, 81, I. T. Mera, A.; u. o. 237, A. Lupeanu-Melin, Af.). Etymónját Drăganu a régi m. sód ’astutus, versutus, heimtückisch’ . (NySz. 1585) szóban látja (DR. IV, 158), s e nézetet elfogadja Tamás, MNy. XXV, 48. — Szárm.: *shozenie ’Schwank, tfitfo’ (486, vö. Lex. Bud. 658, Breazu, Pov. 76, I. T. Mera), shozie (Lex. Bud., i. h.), şosia ’badinage, ridicule’ (Pontbr. 690). sholováriu ’*botos, das FuBsackel’ (487, vö. Lex. Bud. 654) < m. solovári, salavári ’tibiale, tibialia, ocrena lanea’ (PPB. 1801, NySz. 1502, eredetéről Lumtzer-Melich, DŐL. 231). Használja Molnár (şolovariu, Wb. 50) és van némi nyoma a mai népnyelvben is (pl. solovarü ’wollene Strümpfe\ St. Stinghe, Jb. VIII, 84, Bolgárszeg, Br., solovári ’pantaloni de pânză’ Paşca Gl. diai. 53, Magyarfráta, K.). , ■ 127 Határozottan a m. etymonra utalt Pontbr. 676 a Lex. Bud.-bői átvett fifaru adattal kapcsolatban. Sanzewitsch a moldvai alakv.-okkal kapcsolatban az orosz safer közvetítő szerepére gondol (Jb. II, 209). . 158 *fhopaorlát ’s u p e r 1 á t’ (487). Kétségtelenül e régi m. szó átvétele, mely Háromszékben még él ’ágymennyezet’ jelentésben (MTSz. II, 442), de régen valószínűleg 'függöny’ értelemmel is bírt (vö. Beke Ö. Nyr. LVIII, 31—2, 108). Az is bizonyos, hogy a r.-ba nem az újabb, u-e vokalizmusú alak került át, hanem a XVI. sz. végéről ismert soporlát (egy 1581-i adatót idéz OklSz. 865), amelyből téves visszakövetkeztetéssel soporla alakv. is keletkezett (NySz. II, 1613). A szó végső forrása a kfn. sparlach: sparren ’aneinanderspannen’ + lach ’Tuch, Decke’ (Szamota I. NyK. XXV, 164). M. adatok a XV. sz. eleje óta (soporlah, Schlágli Szj. 1206), más r. előfordulást egyelőre nem ismerünk. *sliosh ’sud-:s’ (487, vö. shtémp a. ’sudes’ értelmezéssel és Lex. Bud. 658) < m. sos(fa) 'faoszlop, kapufélfa, deszkakerítés oszlopa’ (MTSz. I, 353—4). Hibásan a lat. sudes-hől származtatta Pontbr. 690. A Lex. Bud. adata alapján m. eredetét vallja Alexics, Nyr. XVII, 59. *slipárga ’Spagat, • Bindfaden’ (487 és 482, Sfoára a., vö. Lex. Bud. 659) < m. spárga. Közönséges erdélyi szó, vö. Caba 101, LM., Gl. 27, Moldován, Af. 97, fie-i femeie spargă şi nănaşă temniţa, DEnc. 1257 (M.), Papahagi, Maramureş 234, ALR. II, 294, Márton Gy. 33, stb. *slipclingér ''palus publicus ignominiofus . . . pelengér’ (487, vö. Lex. Bud. 661). Alexics XVII, 62 csak a Lex. Bud. és Iszer alapján ismeri, azonban a XIX. sz. 2. felében mér Erdélyben közkeletű lehetett, amint kitűnik LM. következő' megjegyzéséből: ,,d’incóce de Carpati nu s’a audiţu coventulu şi ar fi de doritu ca se lipsésca şi d’in gura Românilor de suptu sceptrulu Austriei" (Gl. 545). Kétségtelenül' a m. pelengér, pellengér ( Chiujd, az ö > iu fejlődésre köz > cMuză (Tamás L., Melich-Emlékk. 440), stb. . 1. fóc ’theca, bulga’, tocuri de pifiitoale ’bulgae’ (532), vö. toc ’tok’, toc de pistoale ’pistaly tok’ stb. (Bobb II, 465), tocu ’étui, fourreau, boíte ;\ rasoirs’, tocu de pishtoale ’fontes’ (Pontbr. 742) < m. tok (SzófSz. 311—2, végeredmény-; ben azonos vele a lialnév is).133 Tiktin 1615 szláv eredetűnek véli, de a szláv alakok „alkalmasint a m.-ból“ (SzófSz., i. h.). A pontos filiáció egyik nyelvből a másikba, valamint a szó frazeológiája további tanulmányt igényelnek. A *tioc alakv. (’Köcher, Holster, Hülster’ 530) talán teacă hatásáról tanúskodik (vö. Gáldi, MNy. XXXIX, 369, továbbá Molnár, Wb. 50, 78, 115; a Bánságban tic : Obradovici, Econ. 40). 2. *toc ’pifc.’ (532), vö. tocu ’Accipenser sturio, t o k hal, dér gemeinc Stör’ (Lex. Bud. 711). A m. halnév (SzófSz. 312) erdélyi átvétele, vö. Cihac II. 533, Alexics, Nyr. XVII, 68; a hal közromán neve şip (Simionescu, Fauiw 244, 247). ’ ' , todomán ’proteftatio’ (533, alakv. *tudomdn 540), szárm. lodomanéjt• (todomănesc) ’proteftor’ (533. alakv. *tudomanejc, olv. tudomănesc, 540), vü todomanu, todomănescu, Lex. Bud. 711, tudomănescu, u. o. 379)134, fudumanie, -ir* LM. Gl. 568, Pontbr. 743. E meglehetősen elterjedt főnevet és igét használjí Şincai is: toţi şepte s’aü iscălit tudumăneî Episcopilor acestora, carii tudumănia 131 Megvan' ugyan Cantemirnél (Tiktin, i. h., vö. Mard. Coz. 1944, 3740), d ennek aligha van közvetlen kapcsolata az -u6 késői elhagyásával. i 132 1 94 3 nov. 22-én a szerzőhöz intézett levél. Más vélemény szerint is „a tövit répa csak a tövesrépa sajtóhibájából [?] keletkezett" (Pallas-Lex. X, 409). i 133 jfyüván m. eredetűnek érezték a Lex. Bud. szerkesztői is és azért hagyták k 131 További alakv. még tudumanu, tudun.ănescu. ■ 164 i să nu înceapă O. Kiril . . . soborul împrotiva lui Nestoriu . . . Din tudumana aceasta apoi nu puţine rele aü venit asupra unora(Hron. I, 77) A mai népnyelvből: lodoman ’tanúság’ Alexics, Nyr. XVII, 68 (A.), tuduman 'tiltakozás’, ludumăriesc \ 'tiltakozik’ Stan 48, tudumâniesc, Vaida, Tribuna VII, 382, tudumănesc 'tudomásom van ellenkezőről’ Moldován, Af. 98. A tondomânesc változatot MT.-hó\ közli Mándrescu, El. ung. 110. KB. magyarnemegyei értesülése szerint, ha Mittyén (BN.) valaki egyedül marad a házban s elverik, ma is azt kiáltja: tudumăriesk ! Mindezen alakokban a r. magyar tudomány 'testimonium, confessio’, tudományt teszek 'protestor’, tudomány-tétel 'protestatio’ őrződött meg (vö. NySz. III, 798). Csak Koncz J. használja a tudomării igét 'tudósítani’ értelemben: Ka sze le instiinczéze — Szele tudományaszke, Ung. IV, 324. Ma 5.-ban todoman 'tudomány’ (DJ.), a Szilágyságban pedig a kissé gúnyos értelmű tudomários 'nagytudású, tanult’ (MZ. < m. tudományos) ugyanezen szó újabb átvételei. folcériu 'infundibulum' (533, vö. 397, paelna a. és 538, tricter a.; alakv.' tolceariu, 382,“ palnie a., vö. Lex. Bud. 712) < m. tölcsér. Közönséges erdélyi tájszó, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 122, Tamás, Ksz. 27, valamint tolciariu, LM. Gl. 563 (csak erdélyinek jelzik), tolcer' GS. VI, 245 (Zsinna), tolser’, Densusianu, Haţeg 337, tulcéri, UJ., tuléeri, Conea, Clopotiva II, 520, tolcer, KB. — Szárm.: *tolcerásh (533, vö. Lex. Bud. 712). tót = taut (táut) (534, vö. tot 'adeq. Slovenu, Slavus, Selavus, Tof (Lex. Bud. 713, alakv. táutu, i. m. 699). Szótárunkban tehát nemcsak a szlovákokra vonatkozik. — Szárm.: Totzejc ,,exponendo" (534), vö. Totóicá, Toţeşte, Toţescu, Térá lolésca 'Sclavonia, Slavonien’, Lex. Bud. 713, Táutescu, i. m. 699). Már ’ a XVII. sz.-ban: Tóth, Selavus, Totesk, Sclavonicus, Totéshte, Sclavonice, An. — ■ Bán. 150 (vö. Drăganu, DrTÍ61). Családnévként szintén gyakori Tăutu, a XVIII. I 1 sz.-ban Totu is (Pasca, NP. 338). *tronf 1. ’arha’ [!], 2. 'in foliis, adjut.' (539). A Lex. Bud.-ben világosabban: ' l. ’adeq. arvună . . 2. 'in jocul cu cărţile: color praecipuus (regnans); tromf, der Trompf, Adut’ (724). Valószínűleg a m. tromf átvétele; az 1. jelentéshez vö. tromf ’felpénz’ (MTSz. II, 807, Torda). • tulipán 'lilium'135 (540, vö. tulipanu ’tulipa' Lex. Bud. 726) < m. tulipán. Erdélyben közismert, vö. Alexics, Njt. XVII, 68, Densusianu, Haţeg 338, Stan 48, Moldován, Af. 98, Papahagi, Maramureş 234,- stb. Nagylakon a menyasszony kelengyéjét tartják tulipános ládában: lada cu zestrea femeii, colorată cu roşu şi cu picturi de flori de tulipán, Ţiucra, Pietre 31. tzărca 'pica' (545, 136 cotzofana a.) < m. szarka (Tiktin 1561), talán a szász tsarke közvetítésével (Drăganu, DR. IV, 137). Moldvában és iíf.-ban inkább (arcă (vö. Papahagi, Maramureş 235), Erdélyben azonban többnyire sarcá, vö. Alexics, Nvr. XVII, 61, Moldován, Af. 98, Bîrlea II, 316 (Jódról közli Papahagi is, i. m. 231), Vaida, Tribuna VII, 378, DJ., MZ., stb. *tzarcalám, *tzarcalau (tărcălam, -ău) 'circinus’ (545) < m. cirkálom ’Zirkel’; szárm. *tzarcalue(c, ért. n. (u. o.), vö. zérkéluit, Molnár, Sprachl. 123. 1 A régebbi alak kétségtelenül tărcălam', adatok Moldvából Dosofteiu óta (Tiktin 1561, O. Lacea, Jb. IV, 138). Predeticinél is még: abzirkeln 'a trage cu gircalamul, r.ercalamui’ (I, 55). A mai népnyelvben: circălan, cercălan, Alexics, Nyr. XVI, 404, tercálam, Pop, Trand. 185, ţircălan, Moldován, Af. 98;136 új képzővel: tărcălău 136 E téves értelmezés eredetéről ld. 25.1. 136 Moldován ţircălan alakv.-hoz közel áll a mezőségi ţarcalani: „aşa senumeso nourii mărunţi, roşietiei, precum şi cearcănul din jurul lunii, ori a soarelui11. Comoara Satelor I, 78. Vö. még DEnc. 1353, Cihae II, 535. 165 Molnár, Wb. 177, ţîrcălău, Stan 48, ţircălău, Moldován, i. h., 6tb.137 Molnárnál r másutt: zérkélamurile ’die Schlingen’ (Sprachl. 368), de zérkéléu ’Zirkel’ (i. h. 55). *tzavác = pociump (ţăvâc, 545). Mivel pociump Tflaek, Pflock’ (Tiktin 1196), csakis a m. cövek (EtSz. I, 761—3) átvételére gondolhatunk. tzidúla ’shedula’ [!] (545) (vălceag), ért. n. (577), vö. valcégu ’pretium redemptionis, kiváltópértz’ (Lex. Bud. 743) <; m. văltsăg, hasonló m. elemek bolonciag, AAF. VI, 193 (U.) < m. bolondság, mulăciag, i. m. 297, < m. mulatság, săbăciag, i. m. 299 < m. szabadság. Vö. valcégu ’ranşon’, vălcegi ’rangonner’, vălcegire, -ii, Pontbr. 769, vălcjag, Alexics, Nyr. XVII, 112. ■ *várda ’várda, őrzőház’ (578, vö. Lex. Bud. 744) < m. várta, várda < n. Warte (Lumtzer-Melich, DŐL. 259). A Lex. Bud.-bői vette át LM. Gl. 577; vö még variă ’casă de gardă’, Vaida, Tribuna VII, 385. vérfhu ’verfus’ (582, vö. Lex. Bud. 752)110 < m. vers. Igen régi szó; már Dosoftei magyaros alakban használja (Tiktin 1731). Közönséges egyéb XVII. sz.-i szövegekben (Tamás, Fog. 120, Corbea vearş adatát id. Manciulea, Bibi. din Blaj. 31) és a régi erdélyi román daloskönyvekben (vö. I. Breazu, AAF. V, 84 kk.). Megtaláljuk az első erdélyi műköltőknél (V. Aaron, BH. III, 367, Pică Pătruţ, AAF. VI, 308, stb.) s a mai népnyelvben is (Tiktin, i.h., Tamás, i.'h.). — Alakv.: verşuş: XVIII—XIX. sz.-i szövegekből id. AAF. V, 96. Palatizálva: d’ersu clopotilor, AAF. VI, 280 (U.). vica ’metreta’ (583, vö. Lex. Bud. 754) < m. véka. Közönséges erdélyi tájszó, vö. vică, Alexics, Nyr. XVII, 113, Mándrescu, El. ung. 117, S. Pop, DR. 138 M hedir.ţi jud.-ból (Oltenia) ugyancsak vălău alakot közöl Boceanu, Glos. 106. _ 140 Aligha lehetett gyakorlati fontossága a Lex. Bud. javasolta alak-és jelen-i tésmegosztásnak: verşu ’versus, carmen, cantio, cantilena’, versu ’vox, szó, szózat’. í 168 V, 239, D. Şandru, BL. IV, 134 (B.), Vaida, Tribuna VII, 385, stb., vekă, UJ., d’ică, Barbul 55, ghică,'Ung. VI, 235, Viciu, Supl. 8 (Sz.), MZ., stb. — Am. szó eredetéről ld. Melich J. MNy. XXXVIII, 334. *vicáresh ért. n. (583), vö. vicareşu, vicariu Vikárius’ (Lex. Bud. 754). Treml adataihoz (MNy. XXIX, 35) ld. még 1788: vicarefch, Molnár, Sprachl. 391, 1789: vicarius, BH. II, 331, 1796: vicariş, StD. XII, 121, 1814: vicarăş, Maior P.-ből id. Pascu, Ist. Ht. rom. XVIII, III, 48, 1822: vicareş, Molnár, Wb. 160. A vicarcsiu alakot a puristák keményen támadják (LM. Gl. 574), de azért itt-ott ma is él a népnyelvben (pl. vicarăş, KB.) — Szárm. *vicarelhie (583), más forrásból nem ismeretes. *vifel = chematoriu (584), vö. vifelu ’chiemătoriu, invitator ad nuptiasi vőfény [!], der Hochzeitbieter’ (Lex. Bud. 755 s innen LM. Gl. 570) < m. vőfély. Egyéb példák csak a népnyelvből, vö. Alexics, Nyr. XVII, 113, Mándrescn, El. ung. 117, Papahagi, GS. II, 71, vöufíu (B.), veifíu (Sztm.), vilféu (Sz.). 1 ALR. II, 162, Márton Gy. 38, veifíu, MZ., stb. *víg = vál (584) < m. vég (vászon, posztó, stb.). Igen régi m. elem, vö. Treml, UJb. IX, 298, Tamás, Ksz. 13—4, Fog. 121.'Egyéb erdélyi adatok: Alexics, Nyr. XVII, 113, DEric. 1423, víg, DJ., MZ., ghig, Moldován, Ung. IV, 195 (Sz.), Bîrlea I, 23 (M.). '■ : *vigan ’vigorofus’ (584, vö. Lex. Bud. 755) < m. vígan ’jucunde’. Csak újabb népnyelvi adatokból ismeretes, többnyire palatizált alakv.-ban: vigan ’vesel’ Ţiucra, Pietre 58 (Nagylak, A.), vígan ’voios’ Hetco 51, vigan, hígan, Stan 49, vigan ’vioiu, iute’ GS. VI, 246 (Zsinna, Szeb.), vigan, jígan, Moldován, Af. 99, zígan, Alexics, Nyr. XVII, 113, jigiin, gigán ’iute, vioiu’ Viciu,_Ung. VII, 10, zvgan, MZ., d’igan, AAF. VI, 42 (U.),ln stb. — Szárm.: viganescu 1. ’rneg-eleveníteni, vidámítani’, 2. mé v. 'felelevenedni, vidulni’ (Lex. Bud. 735); valószínűleg bihari tájszó, egy példát idéz Mándrescu, El. ung. .118; vig&níe 'elevenség, frissesség’ (Lex. Bud., i. h. s innen LM. Gl. 574). *yijla ’canis aquaticus, vifla’ (587, vö. Lex. Bud. 758), vö. Alexics, Nyr. XVII, 113, Caba 102, Vaida, Tribuna VII, 385; vizlă, DJ., MZ., KB., AP. *vindic, ért. n. (585), nyilván a m. vendég ’Gast’ szó átvétele. Délerdély-ben csak Hátszegről ismeretes (vind’ic, Densusianu, Haţeg 340, UJ.), egyébként azonban csak a móc vidéken és a nyugati részeken járatos, vö. vindic, Moldován, Af. 99, Stan 49, vendig, DJ (B.), vindic, P. Gy. Ung. VI, 131, vind’ig, Caba 102, vind'iz, MZ. (Sz.), vindig, Marosán V., Ung. VI, 235 (Sztm.), vind’ik, KB. (BN.). — Szárm.: vindigălui (< m. vendégelni), Bîrlea II, 348. *vindicíliug, ért. n. (585) < m. vendégség (olv. véndekseg). Pontos egye-•zést mutat a hátszegi vind’iksug (UJ.); egyébként adatok csak a Partiumból: és Eszakerdélyből vind’işug, Caba 102, vind’ísig, MZ., vind’isíg, KB. *vintzcler ért. n. (586), vö. vinţeUriu ’vinitor, vintzellér’ Lex. Bud. 756). Ismert erdélyi tájszó, vö. vinzelerju, Molnár, Sprachl. 63, Tiktin 1748, Alexics, Nyr. XVII, 113, Stan 49, vintzeler, KB., MZ., vintseler, DJ. *vioíila ’ibolya’ (586, vö. Lex. Bud. 758) < m. viola, vö. Viole, Viola, An. Bán. 158 (Drăganu, DR. IV, 161), 1783: Cheirantus cheiri — Sárga viola — Viol, Flóré de viole, Viola odorata (martis) — Mártziusi viola — Mixsonelle, Viole, Benkő-Coteanu, 407—8, 511—2. Megvan az erdélyi népnyelvben is a köznyelvi vioară k.: violă, DJ., MZ. 141 Vö. még Tumás, Ug. 15. 169 *vifheu ’véső’ (448, 586, vö. Lex. Bud. 758). Már a Bánsági Névtelennél: visheu 158 (vö. Drăganu, DB,. IV, 161). Má,s adatok: Alexics, Nyr. XVII, 113, Moldován, Af. 99, Barbul 55, Hetco 51, viseu, UJ., stb. Palatalizált alakv.: *jifhau ~ *jijhlau (569), erről ld. gilau a., valamint Ht. 22, 2. Talán ugyanide: *jifluesc ’runcino’ (i. h.). ■ záiu *’zaj, der EisstoB’ (561, vö. Lex. Bud. 766). H.-bán (zai, UJ.), a nyugati részeken (zai, Alexics, Nyr. XVII, 114), a móc vidéken (Stan 49) és -ÖJV.-ban (mere pe apă zai, KB.) ismeretes. Á m. zaj ’Eisstoss’ szóra nézve vö. NySz. III, 1262. • *zápur ért. n. (561) jelentése és eredete nem világos. Két eshetőség van: 1. Ha a Lex. Bud. megfelelő adatát vesszük figyelembe (zaporu ’morbilli nethi, rubeolae, otvar, himlő forma apró szeplőtske’ 767), a 'himlő, vörheny’ jelentésű zápor szóra kell gondolnunk, amely Erdélyben igen elterjedt (az ALR. adatait idézi Molnár Gy. 39, ld. még Alexics, Nyr. XVII, 114, Stan 49, stb.). Ennek a szónak azonban nincsen zápur változata.' — 2. Lehet továbbá a m. zápor ’Platzregen’ átvétele, vö. zápor, Moldován, Af. 99, zápor 'torent de ploaie’ Vaida, Tribuna, VII, 386, zápor ’furtună, vremuială, záporeső’ Caba 102; ennek a szónak van B.-bán zápur változata is (DJ.), tehát nem lehetetlen, hogy Molnár erre gondolt. , 3. Esetleg magyar eredetű jövevényszavak. A felsorolt szavakon kívül, amelyeknek magyar eredete bizonyosra vehető, találunk még számos olyan szót, amelynek magyar eredete többnyire valószínű, de e mellett más származási lehetőségeket is figyelembe kell vennünk. Javarészt olyan kultúrszavak kerültek ebbe a felsorolásba, amelyeknek aránylag kevéssé változó hangalakja a közvetítő nyelvre nem utal1 világosan. Legfontosabb idetartozó szavaink a következők:142 alác ’spelta, *alakor, Dinkel, Wetzen’ (14, vö. Lex. Bud. 11—12). A m. diakor és a r. alác (Anon. Ban.-nél alakor ’spelta’, vö. N. Drăganu, DR. IV, 162) viszonya erősen vitatott. Mindkét szó azonban a maga nyelvi környezetében társtalan s ezért nehéz megállapítani, melyik az átadó, s melyik az átvevő nyelv (DAcR. I, 90). Az EtSz. még a m. szót román eredetűnek vallotta (I, 60); újabban Dumke nyomán (Jb. I, 84—5) több román szerző hajlandó a r. szót a magyarból származtatni s az -or végződés eltűnését téves analógiával (vö. -úri többesjel) magyarázni (G. Pascu, RCr. VII, 66 kk., Drăganu, DR. VII, 201—3, Treml, UJb. VIII, 43, j., stb.). Pascu további feltevései azonban (m. alakor < n. Ammer-korn) elfogadhatatlanok. Vö. Treml L., NyK. XLVIII, 97—8, Blédy, Infl. 18. , bárca ’lembus, *sallyka, tsonok, halláfz hajó’ (49, vö. Lex. Bud. 47). A Kárpátokon túl csupán XIX. sz.-i olasz-francia neologizmus (DAcR. I, 497), szótárunkban azonban lehet a m. bárka, kevésbbé valószínűen a. n. Barke vagy j a latin barcha átvétele. A Lex. Bud. olasz eredetűnek vélte, de Kleinnál más olasz jövevényszót jóformán nem találunk (vö. azonban prcmuntia, 426). bclíaduéfc „vide vorbefc“ (53, vö. 234, graéjc a.). Míg a bejjáda ’sermo, loquela’ főnév (i. h.) esetleg közvetlenül a szláv beseda megfelelője (DAcR. I, 546); m. eredetűnek véli Göbl, Szót. 16, Bîrlea I, 55, Tamás, Ug. 10—l)j a belőle 112 Nem vettük fel az alábbi felsorolásba az olyan közönséges szavakat, mint pl. lada, mac, pujhca, stb.; ezekről ld. Tagliavini, Lex. Mars. 125 kk. A kérdés problematikájához vö. még Tamás, Ug. 29—30. s 170 képzett igére, amelyet Densusianu szintén a szláv nyelvekből származtat (HLR. II, 503),113 nyilván hatottak a m. beszéd, beszél szavak is. Figyelemre méltó, hogy ez a jellegzetesen erdélyi szót Popovici C. kifejezett hungarizmusként támadta („noi româncele nu bucuros besedim românesce“, Familia 1886, 511). Bâsădui alakot közöl D. Şandru—F. Brânzeu, GS. VI, 233 (Zsinna, Szeb.), Barbul 43, Papahagi, Maramureş 214, északnyugaton azonban băşădi járatos, vö. Weigand, Jb. VI, 75, Vaida, Tribuna VII, 338, MZ. (Sz.), du t’e, nu băsădi în bajocurá, S. Pop, DR. V, 90 (Madaras, Sztm.). Itt jegyezzük meg, hogy e szócsalád egyes származékai avasvidéki halotti siratókban is közönségesek (vö. Brâiloiu, GS. VI, 31: besâducă; u. o. 14, 17, 42: b’esădută, stb.), ami e szavak családias hangulatára vall. beîtie ’beftia, belua, vad.álat’ [!] (53, vö. Lex. Bud. 55); a Klein közölte alak s-je a latinból történt átvételre utal (németes vagy olaszos latin ejtés szerint?),-azonban lehet, hogy s-sel kell olvasnunk, s akkor a in., illetve magyarországi lat. bestia (olv. bestia) sem hagyható figyelmen kívül. ~ *biíhchie ’bitfkia, dér Schusterkneif’ (57). A m. értelmezés tanúsága szerint nincs kizárva, hogy a szerb bickija m. közvetítéssel került a r.-ba (vö. még EtSz. I, 396). DJ. bisk’ie alakot ismer jB.-ból; emellett azonban közönségesebb a m. bicska szóból átvett bickâ, biská,144 *|jituília ért. n. (58), de vö. bituşâ 'dorsuale, nyereg takaró’ (Lex. Bud. 57 s innen LM. Gl. 70), valamint bitusa ’boeta, szőr, guba, darotz’ (Bobb I, 116). Drăganu feltevése szerint a m. bojtos átvétele (vö. DR. V, 333—4).145 — Hibásan Cihae II, 710 ( < alb. bistézé ’hamachement de derriére d’une selle’), Alexics, Nyr. XVII, 116 (< m. bekecs, ismétli EtSz. I, 331). DAcR. I, 570 ismeretlen eredetűnek jelzi. Ld. még Göbl, Szót. 35. *l)ujcr ért. n. (75), de vö. Rubia tinctorum — Buzer — Bu’ser (Benkő— .Coteanu, 55. sz.) < m. buzér, buzsér ’rubia tinctoria’ (EtSz. I, 587). Mivel a m. szó ismeretlen eredetű, nem tudjuk, melyik nyelv volt az átadó. *calabaflm, ért. n. (81), vö. calabas ’marchand de céréales ambulant’ (DAcR. II/2, 30, egyetlen adat Viciu Gl. alapján). A DAcR. a .székely kalaba 'veszekedés’, kalabaldlni 'veszekedni' (MTSz. II, 1017) igére gondol, de ezen összevetés alig valószínű. *ealafonie ért. n. (81), de vö. calafonu v. calafonie 'resina colophinia: kalafonia, vonó gyanta: das Calaphonium’ (Lex, Bud. 86). Sem a m., sem a r. szó ebben az alakban szótározva nincs; a r. calafonie m. eredetűnek látszik. A Lex. Bud. m. kalafonia adatához ld. Colophonium 'gyanta, kanafória’ (Márton 1803, I, 387). Valamennyi alak végső forrása a Kolophon kisázsiai város nevére utaló lat. Colophonium (~ n. Colophonium, Heyse, Frdwb.19 440). A m. kalafonia elvonás a lat. resina colophinia (helyesen: colophonia) kifejezés nyomán; nem lehetetlen azonban, hogy a m. szó alakulására hatott a görög KctMupujvia (a. m. , eínpujvíu, ld. Dimitr. IV, 1872), hiszen a meggyantázott vonó alatt a vonós hangszer (hegedű, stb.) szebben szól.146 113 A moldvai bâsădui ’a fi deprins numai cu un.fel de lucru, de mâncare’ (Şez. II, 120, vö. DAcR., i. li.) a rutén beseduvati 'megvendégelni' igével állhat kapcsolatban. 111 Ugyanezen szócsaládba tartozik bicicaţ 'pungaş'< m. bicskás 'fur, praedo, latro’ (EtSz. I, 395). Adatok 1814 óta, vö. DAcR. I, 555, Alexics, Nyr. XVI, 352, Tremi, Dyn. Wortakzent 53, biccaş, Barbul 43, Caba 95, Moldován, Af. 89, stb. 115 Drăganu utalt, a m. bojtos régies bufitus alakjára, valamint a botoşă, botoşană juhnévro (’oaia bătrână care nu mai are dinţi şi care, de regulă, se îngraşă pentru tăiere’). Vö.. DR. i. li. ' 116 Pontbr. 98 a r. calafoniu alakv.-ot közvetlenül a g. KoXoqpavía-ból származ- tatta, do ez valószínűtlen. DAcR. 1/2, 663 csak colofoniu, colofón, colofán alakv.-okát közöl. ‘ . *calimis ért. n. (82), vö. calmu 'calamus acorus, vel odoratus, Kálin u s z‘ (Lex. Bud. 90). Adataink forrása valószínűleg Benkő nomenklatúrája: Calmus acorus — Kálmus — Spetihatze tarkáte, Kálmusz (Coteami-kiadás, 212—3). Barcianunál calmos változatot találunk. A m. J:ahn usz (vagy a n. Kaltnvs) közvetítésével a latinból. cána ’cantliarus, kanna, dér Krug, die Kanna (85, vö. Lex. Bud. 92). DAeR. 1/2, 71 egyszerűen a bolgár kana átvételének tartja, azonban Tamás szerint „túlnyomóan magyar közvetítésre kell gondolnunk; e mellett természete-' sen tájak szerinti német, kisebb mértékben pedig bolgár-szerb közvetítés is lehetséges11 (Ksz. 34—5). Tekintve szótárunk szerzőinek származását, ebben az esetben m. vagy n. eredetre gondolhatunk. ' *cártiíiol ’Braffiea botrytis. Kártifiol, Blumenkohl’ (92). Molnár bejegyzését ismétli Lex. Bud. 102.147 Megvan Şincai természetrajzi szótárában (vö. Borza, DR. V, 557) és gazdasági kézikönyvében (Econ. 156), vö. még carlofiol, StD. VIII, 44, cartafion, i. li. 82, cartejiol, Bareianu, stb. A m. kártifiol (ma karfiol), illetve az ennek forrásául szolgáló német nj^elvj. Kártifiol (vö. Lex. Bud. i. li.) átvétele. A szó eredetéről Gombocz Z., MNy. I, 257 és Gáldi, MNy. XXXIX, 364—5. A besztercei szászoknál ma is kardiwiől, Krauss, Nösn. PflN. 50. *cárton 'karton'. Nem szerepel külön címszóként, csak piátz alatt találjuk a következő bejegyzést: *piátz pe cárion 'punctum, punetellum, punctulum, Tüpfel' (394). Vö. Cartonu’ pannus nomen gerens carton: karion: der Gattun' (Lex. Bud. 102). Népnyelvi adatokat idéz DAcR. 1/2, 166, ld. még karton, KB., WJ., kártón, AP. A m. karton vagy az osztrák-német Karton átvétele. ♦china ért. n. (106), vö. chină, 'Léquu de friguri, cortex peruvianus, kin a, kin a haj, die Chinarinde, Fieberrinde' (Lex. Bud. 115). A r.-ban m. vagy n. eredetű s nem közvetlenül a fr. quina átvétele (így DAeR. 1/2, 360). cioltűriu 'phalerae, rum, ló-ekéffég, fel-tzifrázás' (113), ciutáriu 'phalera, ló-ékesség, fel-tzifrázás' (117). A DAeR. a cioltár szót csak a következő értelemben közli: 1. 'ehabraque, housse', tehát 'lótakaró'; 2. ’tapis’; 3. 'manteau court des paysans' (1/2, 453). Szótárunkban viszont ’phalerae’, vagyis ’der Stirn- und Brustschmuck dér Pferde, dér blanke Pferdeschmuek, bestehend in halbmond-förmigen Schildchen, mit denen das Riemenwerk an Stirn und Brust gesehmüekt war' (Georges II, 1494), vö. még PPB., ahol a m. értelmezést is megtaláljuk: 'Phalerae, Ló-ékesség, Fel-tzifrázás’. Ilyen körülmények között adataink nem egyeztethetők minden további nélkül a Kárpátokon túl járatos cioltáriu-ral, amelynek alapjelentése ’nyeregtakaró', hanem sokkal inkább a m. csótár, csóltár szóval, amely 1. 'dorsuale, tegumentum equorum, schabracke’, 2. 'fimbria ephippi, lószerszámot ékesítő cafrang, sallang’ (EtSz. I, 1161—2). Jelentéstani okok alapján tehát szavunkat ebben a szövegben magyar eredetűnekf kell tartanunk, amire egyébként a ciutáriu alakból elmaradt l is utal. A közvetlenül törökből vagy más balkáni nyelvből származó alakok mindig megőrzik az -It- hangkapcsolatot (vö. DAeR., i. h., HEMR. 1741—7, Şaineanu, Infl. or. 1,131). ciúce „Infantibus dici íolet: Ciuce, id eft: Sede üly“ (114, vö. DAeR. 1/2, 290). Lehet egyszerűen gyermeknyelvi szó, de talán mint ilyen is a m. csüccs (vö. csücsül, stb.) átvétele. ciúcur 1. ’lemnifeus, tzafrang, rójt, * bojt'; 2. 'nadrág' (114, vö. Lex. Bud. 125). Adatok a XVII. sz. óta, vö. Csukure (értelmezés nélkül), An. Bán. 26, 147 A Lex. Bud.-ben cartifiol áll és nem cartafiol, ámint DAeR. 1/2, 143 tévesen véli. 1 DAcR. 1/2, 492—3. Az első jelentésű ciucur valószínűleg a m. csokor, csulcor átvétele, vö. Cihae II, 491, Alexics, Nyr. XVI, 440, Mándrescu 62, Stan 31, Tiktin 365, DEnc. 278, stb. (máskép, de valószínűtlenül DAcR., i. h.; Puşcariu szerint a m. szó talán a románból, vö. DR. IV, 1558), viszont a 'nadrág’ jelentésű ciucur-ra még mindijg legliihetőbb Asbóth feltevése (vö. oszm. török uchur . 'Hosengurt, Hosenschnarre’ NyK. XXVII, 72—3; DEnc., e második ciucur -t etymon nélkül közli). Mindenesetre fontos lenne mindkét szó pontos földrajzi elterjedését megállapítani. ciulin ’spini species’ (115), vö. 1. ciulinu 1; ’Dipsacus follonum Linn. szomjuhozó koró, die Walkerdistel’; 2. ’scaiu, carduus, bogátskoró, die Distel’ (Lex. Bud. 125); 2. ^ciulină ’nucá de lacu, Trappa natans Linn. súlyom, vizi súlyom, vizi dió, die WassernuB’ (i. h., valamint 105, Castană de lacu a.). Az utóbbihoz ld. még: Trapa natans — Súlyom, Vizidió — Csuline, Nuka de Iák, Cásztáne de Iák (Benkő—Coteanu 62—4). Panţu 65 szerint ciulin 1. ’scai, Carduus natans’, 2. ’Dipsacus silvestris’,, 3. ’Onopordon acanthium L.’, viszont ciulină, illetve ciuline a. in. ’Trapa natans L.’ s ezenkívül ,,ciuline se numesc capitulele mature de Lappa major Gaertn., Lappa minor DC. şi de Lappa tomentosa Lam.“ Panţu adataiból az is kiderül, hogy ciulin ’die Distel’ közromán szó, viszont ciulină ’Trapa iiatans’ csak Erdélyben él; a növény közromán neve cornaci(u) (ld. i. m. 76). Ez az elterjedésbeli különbség nem lehet közömbös az etymon szempontjából sem: Tiktin 367 és DAcR. 1/2, 503 egyaránt utalt az orosz cilim 1. ’Tribulus’, 2. ’Trapa natans’ s a m. súlyom, ’Trapa natans’ növéhynévre, DEnc. 279 viszont csak az első összevetést közölte. Véleményem szerint valószínű, hogy a ’die Distel’ jelentésű közromán ciulin inkább az orosz cilim-mel áll valamelyes kapcsolatban (vö. cină ~ dună; ibrişim ~ ibrişin), mivel a m. súlyom növénynév e jelentésben meglehetősen ritka (Tolnai 'V. MNy. XI, 419, Pais D., MNy. XXII, 135, Szabó T. Attila, MNy. XXX, 53). Annál közönségesebb — főleg helynevekben — a súlyom szónak ’Trapa natans’ jelentése; az erdélyi ciuliná-niúi (fontos alakv.: ciulimă, Fuss nyomán id. Tiktin, i. h.) forrása tehát ■ inkább a m.-ban keresendő.148 Ciulină ’Trapa natans’ orosz eredetű szó csak akkor lehetne, ha a Kárpátokon túl is élne ebben a jelentésben. Súlyom finnugor etymon-járól ld. SzófSz. 276, a m. és az orosz szó összecsengése és azonos jelentése azonban közelebbi vizsgálatot érdemel. ciútura ért. n. (117); ha Klein ’tuyau de pipe, pipaszár’ jelentést tulajdonított neki, altkor lehet a m. csutora, csutura átvétele (vö. EtSz. I, 1232—3, DAcR. 1/2, 523). cofáriu ’aginator’; cofaritza ’aginatrix, foraria, aprófág nyerekedéfen kapó’, cojaréjc ’aginor’ (125), vö. Lex. Bud. 131—2. Bobb I, 218, cofaritia, LM. Gl. 195 („cuventu neconnoscutu d’in coce de Carpati“). Valószínűleg a m. kufár átvétele, az első szótag -o-jához vö. még m. kofa. Szerintünk eredetileg semmi köze a cofar ’marchand de seaux’ (< cofă ’seau’), tehát attól pontosabban elválasztandó, . mint ahogyan a DAcR.-ben látjuk (1/2, 636). „ copco ’fibula, kapots’ (129), szárm. defcopciu, de fcopf hu (172) és in-copciu (csak Lex. Bud. 291). Vö. Molnárnál defskoptfches, defskoptfchiu (Spractí-. 263, Wb. 11), énJcoptfches (SpVachl. .306, Wb. 153, 179, 180). descopcedzu, Clemens 40. Érdekes depalatalizált alakot találunk Predeticinél: aufgeschnürt’ diloricatus diffibulatus descins descopcat’ (1,137.) Mai erdélyi nyelvjárásokban szintén él az iis Ugyancsak m.-(esetleg n.) eredetű az erdélyi nucădelac elnevezés (ld. fentebb, valamint Panţu 76); ez a m. vizi dió, illetve a n. Wassernu/3 tükörszava. 173 egész szócsalád, vö. DAcR. 1/2, II, 197—S, Tiktin 410, Stan 31, stb., a copciolog < kapcsoló származékról Drăganu, DR. IX, 208. Minden valószínűség szerint a m. kapocs, be-, kikapcsol szavak megfelelőivel van dolgunk; a szbli. kopca, stb. talán szintén a magj’arból (SzófSz. 151; a törökből származtatta Berneker, EtWb. I, 564). *cordon, ért. n. (132), vö. cordonu ’praesidium limitaneum, vulgo: cordon, kordon, der Cordon’ (Lex. Bud. 139). A szó végső forrása a fr. cordon; Molnárhoz n. vagy m. közvetítéssel kerülhetett. A szó történelmi jelentőségéről, Bukovinával kapcsolatban,. DEnc. 334 (itt orosz jövevényszó). *cotiovéclie, ért. n. (136), valószínűleg a m. kótyavetye ’actio, subhastatio» venditio sub hasta’ (PPB.) átvétele; a m. szó viszont a szbh. ko(h)oce veóe ’ki akar többet (adni)?’ kifejezésből származik (SzófSz. 173). A r. alak második o-ja ni. közvetítésre látszik utalni. cotzca 'alea, *aftragalus, vörfélly, k o t z k a’ (135). Cihac II, 78 és Tiktin 424 a szb. kocka átvételének tartja, azonban Erdélyben a m. kocka közvetítő szerepe valószínűbb. Vö. még Tagliavini, Lex. Mars. 127. cúrva ’meretrix scortum’; szárm.: curváriu, curvéfc, curvéfhte, curvíe, cnrvíre, curvít (154, vö. 159). Általában közvetlenül szláv eredetűnek tartják (Tiktin 468, Cihac II, 88, stb.), de Erdélyben lehet talán a m. kurva átvétele is, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 128. [Mindenesetre KHeinnál hiányzanak az olyan magyaros származékok, mint pl. curvişag < kurvaság (Stan 32, Frâncu—Candrea 222, alakv. curvuşag, Alexics, Nyr. XVI, 546, Mărăscu, Batăr 36, stb.). *daccos, *daccait ért. n. (157), de vö. dicosu ’biliosus, stomachosus, iracundus’ (Lex. Bud. 189). Kétségtelenül ide tartozik: • dacă ’enervare, mânie, supărare’, dacos, a se dăcoşa, Paşca, Gl. diai. 24 (Kristyór, H.). Ügy látszik, használatos más vidékeken is: a dâcă ’harag, düh’ főnevet Dániel Ida a Bánságban egy szebeni származású román lánytól hallotta, a dâcos 'arţăgos, supărat, mutos’ melléknevet pedig DJ. és AP. szintén ismerik. Aligha vehető ide a Costin közölte bánsági dăcăi 'dadogni’ ige: ’a începe iniţialele cu d . . . Lăpuşnicenii cam dăcăesc (Gr. ban1. 98). Esetleg idetartozik viszont a Bánsági Névtelen értelmezés nélkül hagyott Dike (33), adata, amelyet Drăganu a latin dica (m. dika) ’adó’ szóval vetett össze (DR. IV, 151). Az egész szócsalád erősen emlékeztet- a m. düh, dühös szavakra (eredetük ismeretlen, vö. SzófSz. 76), bár a hangtani megfelelés részletei tisztázásra szorulnak. Cihac II, 95 ötlete (< egyh. ószl. diki ’ferus’) kevéssé valószínű. Vö. még: dîcă ’Huhnmagen’ (Popovici, Rum. Diai. 165, Dobra, H., „da-her dícos gleich rínzos“, i.. h.), azonban ennek idetartozása is kétes. dárda ’lancea’ (158); Tiktin 506 szerint a szláv darda átvétele (adatok az 168S-Í biblia óta), de itt, ebben a magyaros környezetben lehetségesnek kell tarfanunk a m. dárda ( álmariu, pádimentom >. padiment (Márton Gy. 28). *funt ’font’ (221), vö. fonti 1. ’plur. ex. fonta’; 2. 'scafele séu cumpenele de fonţi, lanx, bilanx, mérő serpenyő, fontoló serpenyő’ Lex. Bud. 223. DAcPt. II, 195 szerint „neologism din Pfund“, azonban a m. font, funt (MTSz. I, 619) közvetítése igen valószínű; az EtSz. II, 370 szerint a r. szó „talán a m.-ból“ (vö. még Alexics, Nyr. XVI, 447). A közvetlenül németből átvett alak punt (pl. Zsinnán, Szeb., GS. VI, 243). Csak a Kárpátokon túli funt alakra vonatkozhatik a DEnc. 519 feltevése („rus. < germ. Pfund“). Mándrescu, Infl. germ. 53, bizonyára nem ismervén a m. funt változatot, csak a font alakot származtatta a m.-ból (vö. még Tamás, Ug. 17). galíífhca (găluşcă). Molnár értelmezése szerint ’kőlödör, gombotz’ (225, Klein latin ’diphtongus’ értelmezése érthetetlen!). Általában északi szláv eredetűnek tartják (vö. EtSz. II, 924), de Erdélyben (amint DAcR. II, 218 is felteszi) lehet a m. galuska átvétele; valószínűleg ez'ért hiányzik a Lex. Bud.-bői is. *ghencrárin. 'generális’ (229, vö. Lex. Bud. 237). A DAcR. II, 247 szerint „Neologism din franţ.“, azonban Erdélyben a közvetlen átadó nyilván csak a m. generális (vö. ghineraris, Mándrescu, Infl. germ. 54) vagy egyes helyeken német General lehetett. Neculcenál gheneral (id. DAeR., i. h.), az idősebb Tempea-nál ffhincral (Ist. 87, 121), de már 1734-ből akad adat a ghinărariu változatra is (StD. XII, 225, Hátszeg). Mdlnar másutt is a generarju (olv. ghe-) alakot használja (pl. Sprachl. 64). ' *granát (gránát, vö. l'pánaT, Lex. Bud. 242), ért. n. (235), a. m. ’gránát (lövedék)’. A német Gránát (DAcR. II, 297) vagy a magyar gránát (1665 óta, Bárczi, SzófSz. 99) átvétele; a magyar kölcsönzés lehetőségére utal a *granátis (olv. granatis vagy grănatis), származék, amely csakis a m. gránátos átvétele lehet, a régies granatár, grenadir (DAeR., i. h.) helyett. A Lex. Bud.-ben granatiru ’miles granatarius, granatéros, ein Granadier, oder Granatier’ (i. h.). *gráni(z ’határ’ (235). A délszláv eredetű graniţă szónak más forrásból nem ismert változata; pontosan egyezik gránic szavunkkal (< bajor-osztrák granitz, Melich, MNy. VI, 113). Lehet azonban közvetlenül a németből is, sőt esetleg puszta alakváltozat graniţă mellett (vö. *crátitz 311 < cratită). *grif ’griffmadár’ (237). Latin értelmezése ’grifus’, vagyis helyesen gryphus. Nyilván a m. alak átvétele; németül Greif-nak hívják (Lumtzer—Melich, DŐL. 119). Vö. még grifu, LM. Gl. 275. ^rifhpáii ’soris, ifos, Grünspann’ (237, alakv. crishpán, 142). Kétségtelenül közvetlenül a n. Grünspann-ból származik grinşpan (Molnár, Wb. 64, Clemens, 287, Borcia Jb. X, 191), valamint crinşpan (StD. X, 26, 1800 tájáról); szótárunk adatával kapcsolatban (vö. még grifchpan, Sprachl. 48) azonban figyelembe kell vennünk a m. grispán, krispán alakokat is (Lumtzer—Melich, DŐL. 119, PPB. 1801, stb.). A Lex. Bud. 148 közölte crispantu talán szintén a m. krispán-ból 12 Klein: Dictionarium. 177 *háfa (írtásh. hárfa h.) ’hárfa, Harfe’ (245, vö. Lex. Bud. 256). An. Bán. Harfe adatát Drăganu szintén a m.-ból származtatta (DR. IV, 152). Molnárnál lehet azonban közvetlenül a németből is (vö. DAcR. II, 365—6). *Mlca = defpicatura, dranitza (242), vö. halcă ’hasáb fa, szelet kenyér, egy része, vagy egy hasábja egy hold földnek’ (Lex. Bud. 252, ld. még DAcR. II, 348—9). Nyilván összefügg a székely halk (alakv. halok, hajk) 1. ’darabos forgács v. szilánk’, 2. ’cikkes bevágás a fában’ szóval (MTSz. I, 792, vö. még hajk, hajkol, Csűry, Szamh. Sz. I, 350, íehajkol, i. m. Il, 20). Bizonytalan azonban, melyik az átadó nyelv; a DAcR. és DEnc. 570 a r. szót a m.-ból származtatja, viszont Szinnyei a m. szót r. eredetűnek tartja (Nyr. XXII, 538). Blédy (Infl. 50) mindkét nézetet elfogadni látszik s ezzel visszakölcsönzést (Rückentlehnung) tételez fel. Véleményünk szerint a szó m. eredetű, mivel Nógrádban és Baranyában, tehát román hatástól mentes vidékeken is él halkács ’forgács’ értelemben (MTSz. I, i. h.). Az egész szócsalád talán a hal ’sterben’ ige -k képzős származéka. harínga (hăringă) ’hering’ (245, vö. harenga, haringa, harengu, haringu, •Lex. Bud. 256) a német Haring vagy a m. hering átvétele. Drăganu a Bánsági Névtelen Hering adatát a m.-ból magyarázta (DR. IV, 152), vö. még Tagliavini, Lex. Mars. 131, DAcR. II, 388, Borcia, Jb.-X, 193, Mándrescu, Infl. germ. 60. Szótárunkban valószínűleg ugyanezen szó alakv.-a *hiringa (246, vö. DAcR. i. h.). *hatzuca (hăţucă), alakv. hatzuica (hăţuică) ’hatzuka, hatzoka, das Röckchen’ (245). Valószínűleg a m. nyj.-i hacuka, hacoka ’férfi v. női kabát’ (MTSz. I, 773, adatok a Székelyföldről is) átvétele, a m. szó viszont szláv eredetű (SzófSz. 106). A r. szó elterjedése tisztázásra szorul; egyes északerdélyi nyelvjárásokba talán közvetlenül a ruténből került. ■ ' ' *héhela ’héhely, gereben’ (245, vö. Lex. Bud, 261). DAcR. II, 384 szerint ’pieptene cu dinţi de formă pătrată pentru trasul fuiorului’. Alakv. heheh hjahel, hecelă, Alexics, Nyr. XVI, 490, hehilă, Molnár, Wb. 67, 79. Adatok eddig csak Iszer szótárából és a Lex. Bud.-ből (Alexics, i. h.); ugyanez áll a belőle képzett igei szárm.-ra is: héhel, are (245, vö. Lex..Bud. 261). Végeredményben a n. Hechel átvétele (Mándrescu, Infl. germ. 61), azonban figyelembe véve szavunk erdélyi elterjedését, a m. héhel közvetítő szerepére kell gondolnunk (vö. Lumtzer— Melich, DŐL. 133). A hecelă alakv. esetleg összefügg a m. ecsellö ’pecten, Hanf-hechel’ (EtSz. I, 1476) alakkal. , *hinghcriu ért. n. (246), de vö. hingher, henghér ’écorcheur’, sőt gyakran általában ’hóhér’ (pl. .Şincai, Hr. III, 10), DAcR. II, 386. Ugyanott az a vélemény olvasható, hogy a szó végső forrása a szász hoengér, de talán közrejátszott a m. henger is; „in Bucureşti hingherii fiind Ţigani ungureşti" (i. h., vö még Borcia, Jb. X, 193, Mándrescu, Infl. germ. 61). A szó hingheriu alakban Beszterce környékén ma is közönséges (KB.). ifma ’mentha’ (308, vö. Lex. Bud. 328),, vö. Melissa calamintha — Izme szelbátike, Benkő—Coteanu 380. Adatok a XVI. sz.-tól kezdve (DAcR. II, 900). A Bánsági Névtelennél izme még a. m. ’sapor’ (62); ennek alapján gondolt S, Puşcariu a következő, nagyon kétes etymonra: ismă < Hzmat, zamat (DR. VII, 117, DAcR., i. h.). A protestáns szövegekben gyakori a uzbái (< m. bíz [ni Jt, Tamás, Fog. 118) bizonyos mértékben hangtani párhuzamul szolgálhat. jigodie ’morbus eft proprie cánum’ (568, alakv. gigodie 230), vö. jigodie ’morbus, [!] caninus, z sigora’ (Lex. Bud. 334). DAcR. II/2, 24 utal — Pont-briant nyomán — az erdélyi zsigora betegségnévre (MTSz. II, 1074), 'de a r. szó végződését nem magyarázza. A m. szó hangalakjához közelebb áll a bánsági pgoáre (jîgoare) ’boală de câni; arsuri de piept’ (DAcR.'II/2, 23). Végeredmény- 178 ' ' ' . ■ / ben az egész szócsalád szláv eredetű, vö. bolgár zegarb ’câne cu limba scoasă din cauza căldurii’ (DAcR., i. h., az óegyh. szí. zegi ’ardor’ tőből).- *joárda, ért. n. (569), vö. járda (xoápA^) ’virga, veszsző, dié Ruthe,. Gerte’ (Lex. Bud. 336). Szláv eredetű szó (vö. zndb ’pertica, scala’ Miklosich, Lex. Pal.-sl. 200), de már DAcR. II/2, 33 utalt a m. nyj. zsorda esetleges közvetítő szerepére. Tamás L. szerint a jordă alakv. talán újabb átvételről tanúskodik; „feltűnő azonban, hogy a MTSz. zsorda ’pálca-vastagságú hosszú ág, hosszú karó, pózna’ szavunkat csak Erdélyből ismeri s ez viszont a rumén eredet mellett szóló földrajzi körülmény'1 (Ug. 30). — Szárm. *jordane/c ’fustelyozni, ab-prügeln’ (570, vö. Lex. Bud. 336 s innen DAcR. 'i. h.). jubra ’*puscé*, sgrabuntza, papula, papilla’ (570: vö. Lex. Bud. 336: ’fokadék, pattanás’). DAcR. II/2, 40 szerint' erdélyi és bánsági tájszó a népi orvoslás köréből s a m. zsebre ’apró fehér pattanások a szájban’ átvétele. Az átvétel hangtani feltételei? azonban nem egészen világosak. Vö. MTSz. II, 1067, Beke ö. Nyr. LXVIII, 49. A m. szó éredete homályos; hibásan Szarvas G. Nyr. XI, 567. jucutzéi ’executores’1 (570), vö. jucutelu, jucatu 'exactor violentus vectigalium, vulgo executor-: e k’s e k ú t o r ; jucutie ’exactio violenta, vulgo executio: e k’s e k ú t z i o’ (Lex. Bud. 337, vö. jecutie, 633). A lat. executor, executio magyaros ejtésű ehzsekútor (egzsekutor) ekzsekúció alakjának elrománosított átvételei. Meglepő, hogy az EtSz. egyik alakot sem közölte; csupán exactor ' ’adószedő’ magyaros alakjára (egzsektor) van egy a. Zemplén m.-ből (MTSz. I, 459, EtSz. I, 1490). A teljesebb r. ékzekutie alakot már 1742-ből idézi Tamás L. (MNy. XXIX, 32), utalással a mai népnyelvi ijâcuţ, jecutie alakokra. . lárma ’lárma’ (315, vö. Lex. Bud. 343), a m. lárma átvétele (DAcR. II/2, 103); a lengyel és szerb larma, melyre Tiktin 890 utal, sokkal kevésbbé jöhet figyelembe. A szó földrajzi elterjedése (vö. Márton Gy. 24) határozottan a m. etymon mellett tanúskodik, vö. még lărmâzui (< m. lármáz[ik]), lărmălui (< larmă -}- -ălui), DAcR., i. h., Stan 39. Legrégibb adatunk Predeticinél: Allarme ’alarm, larma, strigare, şipet’ (I, 68). Használja Şincai is, pl. Econ. 183. *leciu ’latex’ (319, vö. Lex. Bud. 346). DAcR. II/2, 129 szerint leciu a. m. ’trempé jusqu’aux os’. Mócvidéki és H.-i tájszó; Drăganu a m. lecs (~ locs-jjocs) szóból származtatta (DR. IV, 1553). Lehetséges azonban, hogy mindkét nyelvben olyan kifejező szóval vari dolgunk, amely a c-hang sajátos hangulatát használja fel a nedvésség fogalmának érzékeltetésére. , *Icopárd ért. n. (323, vö. Lex. Bud. 350); a m. leopárd vagy a n. Leopárd átvétele. • leulhteánd ’levifticum, vitex’ (323), vö. leusténdu (AeaniisH/O, leusténu UeöliiÍH) Ligustrum levisticum, 1 é s t v á n [!], löböstök, levestikom, dér Lieb-stock, das Liebstöckel‘ (Lex. Bud. 352). Adataink előzményét képezi: Ligusticum levisticum — léstyán — léostián (Benkő—Coteanu 151); a Lex. Bud.-én alapuló adatok: leuscianu, leústianu, LM. Diet. I, 156, Gl. 347; leusténu (ung. léstyán) ’troéne’ (Pontbr. 404). Utóbbi forrásunk tehát a m. etymon mellett foglalt állást; ezt a nézetet azonban Tiktin 907 így módosította: „Mittelb. aus lat. levisticum. Magy. léstván dürfte dem Rum. entstammen“. Tiktin nézete lényegében véve helyes, azonban két ponton mégis kiigazításra szorul: 1. a Lex. Bud.-ben léstván puszta sajtóhiba léstyán helyett; 2. A m. szó jóval régibb a r.-nál, tehát az átvétel eredetileg inkább fordított irányban képzelhető el. Kétségtelenül léstyán előfutár ja már az Érdy-kódexben előforduló lestem fa (NySz. II, 585), a r. szóra viszont csak 1783 óta vannak adatok. A m. szó végső fokon 12 179 a lat. levesticum származéka (CzF. III, 1444), de az átvétel részletei homályosak; a székely léstyihán, lescsihán, léstyán változatok sem szolgálhatnak közvetlen magyarázatul (MTSz. I, 1328). Bárczi Géza szíves szóbeli közlése szerint a m.-ba valószínűleg egy feltételezhető lat. *levistium került át: ebből lett az Erdy-kódexben feljegyzett lesten (a. m. lésten), s talán emellett volt egy *levesten alakv. is. Ezen utóbbi jutott a r.-ba leuştean alakban (vö. hitien > hiclean), s később azután a visszakölcsönzés útján, ismét a m.-ba léstyán alakban. A hevesien > lésten összevonáshoz vö. levir > lér > rér, Pais D., MNy. XXXIX, 320 kk. A m.-ból származtatta Cihae II, 512, Alexics, Nyr. XVI, 549, Moldován, Af. 94, stb., Blédy, Infl. nem vette fel a m. nyelv r. elemei közé. — Alakv.: leoştean (Liuba-Iana 99), leust’an (DJ., MZ.), luştreang (Panţu 151). — A r.-ból az erdélyi szászba: Loschtchân (Leó-, Le-u), Krauss, Nösn. PflN. 247. liba ’aníeribus attribuitur, quia libare folent’ (324), vö. libă, libái ’wulle, wulle! Lockruf für Gánse‘ (Tiktin 907). Lehet, hogy mint állathivogató szó csak véletlen egybecsengést mutat a m. liba szóval, de nincs kizárva, hogy a r.-ban m. eredetű; talán éppen e m. eredet leplezésére találta ki Klein a nála szokatlan ,,klasszicizáló“ magyarázatot. Vö. még liba, liba! ’így hívják a libákat’ (Moldován, Af. 94), liba-liba! (MZ.), libi, libi! (DJ.j. Mindenesetre tisztázni kellene e magyaros hangalakú állathivogató kifejezés földrajzi elterjedését a r. nyelvterületen. *madrátz ’matrátz’ (336, vö. *matratz, 349, valamint madratu, helyesebben mădraţ ’matratz, die Madratze‘ Lex. Bud. 367, mâtraţu, i. h. 381). M. vagy n. eredetű szó, vö. SzófSz. 199, matratie, Bobb II, 29, madraţ, Moldován, Af. 94, madrats, MZ., stb. . macfga (mâzgă) ’ succus plantarum infra corticem existens, m e z g e’ (337, alakv. * mazga, olv. mâzgă, 350, vö. mesgă ’rtíezge‘ Lex. Bud. 387). Cihae II, ' 190 közvetlenül a szláv mezga alakból származtatta (vö. még Berneker, EtWb. II, 55), azonban ebben az esetben *meazgá alakot várnánk. Valószínűbb tehát a m. mézga, s még inkább a tájnyelvi mezge alakv. (MTSz. I, 1449) közvetítő szerepe, úgy, hogy mezge > măzgă > mâzgă fejlődést kell feltételeznünk. — Szárm.: *maegalejc [!] = comaenjefc (337), vö. mésgálescu v. mănzălescu, Lex. Bud. 387, továbbá Göbl, Szót. 40; mesgosu, helyesebben măzgos ’mezgés, leves, nedves’ Lex. Bud., i. h. ' mohor ’aegilops’ (361, vö. Lex. Bud. 398). Alexics még nem sorolta fel a r. nyelv magyar elemei közt, pedig minden valószínűség a m. mohar ~ muhar ' ’panicum’ növénjmév átvétele. Ennek eredetét általában a szláv nyelvekben keresik (vö. szb. muhar, stb. SzófSz. 210, további utalásokkal), azonban G. Pascu a n. Mauchert szóra gondolt és a szláv alakokat a m.-ból származtatta. Vö. N. Drăganu, DR. VII, 202, Tiktin 1004, DEnc. 794, stb. momortíca ’balíamine’ (362), vö. momordica, momortica ’Momordica balsamina Linn., momordika, ineresztőfű, der Balsamapfel, die M o m a r-d i k a’ Lex. Bud. 399, Vö. még momordica ’pomme de vermeille’ Pontbr. 447. A r.-ba m. közvetítéssel is kerülhetett. Panţu nem közli. .ord (őrt) ’vig'ntiquinque’ (375a, vö. Lex. Bud. 469), vö. m. őrt ’quadrans floreni vel quarta pars thaleri, ponderis mensuare aut monetae’ < n. Ort (Lum-tzer—Melich, DŐL. 187). A r. szót a m.-ból származtatja DEnc. 877, a lengyelen át a n.-ből Cihae IŢ, 230, közvetlenül a n.-ből Borcia, Jb. X, 200 és Mándrescu, Infl. germ. 70; Tiktin 1094 viszont pusztán az idegennyelvi alakok felsorolására szorítkozik. Valószínű, hogy Erdélyben m., a Kárpátokon túl pedig — legalább részben — lengyel közvetítéssel terjedt el. 180 paeraeîhu (pârîş) ’accufa.tor’ (380°, vö. Lex. Bud. 497). Mivel a szláv nyelvekben nincs a pbrb-tőnék efféle származéka, vagy a r. a părî 'pereskedni’ továbbképzése vagy a m. peres átvétele. „Zugunsten dér ungarischen Herkunft des Wortes spricht vor allém dér Umstand, dass aus Zeitwörtern im Rumánisehen keine nomina, agentis mit -is (nach r -îs) gebildet'werden“ (Treml L., UJb. IX, 310; e. a. 1505-ból). ’ ’ *pantofla ’pántofli’ (383a, vö. Lex. Búd. 480), a m. pántofli, esetleg közvetlenül a n. Pantoffel átvétele. *paróla 'parola, die Parole’ (385“, vö. Lex. Bud. 484), a m. vagy n. . alak átvétele; Tiktin 1125 igen óvatos: ,,mittelb. frz. parole11. *pafma ’matring, páfzma’ (386a, vö. Lex. Bud. 457) < m. pászma vagy x szláv (pl. szbh.) pasmo. Márton Gy. 29 az ALR. 1/9 pozmá ’hajtincs’ adatát a m.-ból eredeztette. < pecetluéfc ’sigillo’ (389, vö. Lex. 492); Tiktin 1141 habozik a szláv pecaiíleii és a m. pecsétel között; DEnc. 918 határozottan m. eredetűnek mondja. Pecélnic (388., vö. Lex. Bud., i. h., peifchelnikul, Molnár, Sprachl. 411) a közönséges pecetnic helyett valószínűleg pecetlui hatása alatt keletkezett. pifhtól ’piftoletum’ (396, vö. Lex. Bud. 508) inkább a régim, pistoly (NySz., Lex. Bud., i. h.) vagy a n. Pistole (-st- !) átvétele, mintsem valamely szláv változaté (vö. bulgár pistoli, szlovén pistola, szlovák pistoVa). Ezen utóbbiakhoz csatlakozik viszont az árumén (fărş.) piştolea, DR. IV, 259. A mai erdélyi nyelvjárásokban még itt-ott él, vö. pl. pistól, Gregorian, GS. VII, 183, 189 (Klopotiva), Fistól, MZ. ’ , pitpálica ’ortix, *fűrj, die Wachtel’ (397), vö. pitpalacă Ţichindeal, GCr. II, 215, pitpalugă, Moldován, Af. 96, pifpalac, MZ., vö. még Tiktin 1177. Lehet hangutánzó szó, de esetleg a m. pitypalatty átvétele. A szilágysági pit’- szókezdet mindenesetre magyar hatást mutat. *plán ’p 1 a n u m, fyftema, rendszer, das System’ (399), vö. planu ’systema, vulgo planum, fel vett rendszer, plánom, das System, dér Plan, Entwurf’ (Lex. Bud. 510). Alakilag legvalószínűbb volna a n. Plan átvétele, azonban lehet a lat. planum vagy a m. plánom szónak latinos végződésétől megfosztott származéka is. *plánta ’p a 1 á n t’ (399), vö. plantă, 'plăntă (helyesebben plantă) ’p 1 a n t a, p 1 á n t a, p a 1 á n t, rásza’ (Lex. Bud. 510). Alakilag valószínűbb a latin szó átvétele, de a Lex. Bud. közölte m. plánta (palánt, palánta alakv.-a, vö. NySz. II, 1215) is számításba veendő. *pléf, pleu ’pléh’ (401, vö. plefu, Lex. Bud. 512). Az ALR. II, 120/232 sz. térképe alapján (acoperiş de tablă), Márton Gy. 30, a következő típusokat állította össze: plehu, Alsóárpás (F,), plev, Partium és Északerdély, plec, Bánság és Szerbia, pliec, Temes m., pleu, KSz., H., MT., TA., SzD., plieu, T., H., MT. Mindezen alakokat nehéz lenne kivétel nélkül a. m. pléh szóból származtatni; a szász lakossággal kevert vidékeken feltétlenül a. n., Blech, Plech közvetlen hatásával kell számolnunk (Borcia, Jb. X, 203, vö. bleu, blec, blef, Mándrescu, Infl. germ. 29); a h, c és v (f) hangok jelenlétét csakis a német (szász) alak palatális spiránsa magyarázza. Drăganu szerint (DR. IV, 147) a pléh, plehsor alakok jöhetnek ugyan a m.-ból is, de ezt alig hihetjük. Lehet viszont, hogy a pleu alak (vö. Conea, Clopotiva II, 520, stb., K. m.-ből és a Mezőségről közli KB.) a m. pléh (olv. ple) átvételé (vö. purdé > purdău, akárcsak a francia jövevényszavakban is: laquais > lacheu). 181 *pomáda ’hajkenő, Pomáde’ (407) < m. pornódé vagy n. Pomade, vö. pomadie, Moldován, Af. 96, pomághie, Vaida, Tribuna VII, 373. *potnpa 'pompa, Galla, Parade, Pompe’ (407). Tiktin 1210 szerint „mittelb. lat. pampa11. Erdélyben a közvetítő nyelv magyar vagy német volt, a környező lakosság szerint. Vö. la engles iafste práensul ku pompe, ’bei'dem Englánder speiset mán praclitig’ (Molnár, Sprachl. 404); ,e mondat m. fordítása ez lehetne: ’az angol[ok]nál p ompásan lehet ebédelni’, tehát itt is m. hatásról van szó. ílf.-ban pompă a. m. 'preparative măreţe, luxoase’ (Bîrlea I, 80). *portzelan ért. n. (408). A közvetlen átadó egyaránt lehet a magyar vagy német nyelv; a szebeni és havaselvi porţulan (1817: StD. XII, 174, 1811: i. m. 168) lehet a szerb porculan átvétele, az erdélyi népnyelvben közönséges portolan változat (vö. pl. Bîrlea II, 176) származhat viszont a m. népnyelvi porcolán (MTSz. II, 191) alakból. , ' . *portzie ért. n. (408), vö. porţie ’demensum, portio, portzio, die Portion, Ration’ (Lex. Bud. 527); nyilván azonos a latin portio-val, de — amint Tagliavini helyesen jegyezte meg a Lex. Mars. idevágó adátával kapcsolatban — „certo la sua presenza deve esser dovuta alla vita rigogliosa di porció nei dialetti ungheresi“ (Lex. Mars. 133). Vö. még porţîie, porţie, Tamás, Ug. 24 (az itt idézett porţieş ’iobag’ szóhoz vö. portiésu ’contribuens, .contributioni subjacens’ Lex. Bud. 527). A porţon változat viszont kétségtelenül a n. Portion átvétele (Borcia, Jb. X, 203). . *potor v. potora ért. n. (411), vö. potom, potom ’semigrossus, vulgo: poltura, póltra, dér Poltraken’ (Lex. Bud. 531). Tiktin 1225 N. Costin szövegén kívül egyetlen móc potor adatot idéz: potoră-hoz vö. Toată picătura-i potora, Costin, Gr. bán.1 167. Végső forrása az egyh. ószl. poh(v~o)tora ’andert-halb’ (Tiktin, i. h., Cihae II, 282), de — éppen úgy, mint dutcă esetében — a m. polturp,, poltra közvetítő szerepe valószínű. Ha közvetlenül lengyel eredetű pénznemről lenne szó (vö. lengyel poltorah), nem értenők, miért éppen Erdélyben a mócoknál maradt meg. Ugyancsak a mócoknál járatos potoroancá ’Vierkreutzer-stück’ (Francu—Candrea 280 nyomán id. Tiktin, i. h.). • *purgátzie hajtószer (431), vö. purgaţie ’médicamentum purgativum (laxativum), purgátzió, hajtószer, hashajtó orvosság’ (Lex. Bud. 563). A latin purgatio mellett itt is figyelembe kell vennünk a Lex. Bud. idézte m. alakot. *regula ért. n. (449), vö. regulă ’r e g u 1 a,, norma, lex, canon, regula, rendtartás’ (Lex. Bud. 580). Végeredményben latin eredetű, de lehet, hogy az erdélyi r.-ba m. közvetítéssel jutott. Magyaros származékai * regulásh (i. h., vö. Lex. Bud., i. h.) és reguláresu (Lex. Bud., i. h., id. Alexics, Nyr. XVII, 20, Pascu, Ist. lit. rom. XVIII, 43). A *regulefc (i. h.) és regulezu (Lex. Bud., i. h.) igék viszont román képzésen alapulnak. . *rezeda ért: n. (449), vö. resedă ’r e s e d a luteala [!] Linn. rezeda, das Farbergras, Streichkraut, Hexenkraut, die R e s e d, Wau’ (Lex. Bud. 585). Şincai növénytani szójegyzékéből id. V. Borza, DR. V,- 561. A r.-ba m., kevésbé valószínűen n. közvetítéssel kerülhetett. salítru ’nitrum, sal nitri, salétrom’ (460, vö. salitru, sálitru, Lex. Bud. 605). Şincai şletrum adata (Voc., DR. V, 561, Econ. 84), a Bánsági Névtelennél olvasható slmlitru (Drăganu, DR. IV, 157), valamint a nyj. şilitră ’sörét’ (Barbul 53), kétségtelenül a m. salétrom- átvétele; a szókezdő 5 > s változás (vö. saletrá, Molnár, Wb. 108, sarétr, Şincai, i. h.) tudatos visszalatinosításra vall. scumpie 1. ’liliác, malin, Daphnis’; *2. ’(ce de timári) Rhus coriaria, Szkompia fa, das Gárberbaum’ (475), vö. scumpie 1. ’i. e. boroslanu, melinu, etc. V. Scrinte’, 182 2. ’de arghisitu pei: Rhus coriaria, Linn. Szkompia, vagy szkumpiafa: der Gârberbaum, Fârberbaum, Essigbaum, Sumacli’ (Lex. Bud. 625). Mindkét jelentést megtaláljuk már Benkőnél is: SjTinga vulgaris — Borostyán-fa, Borosz-lán-fa — Szkumpine, Malin rosu, Boroszlán (Coteanu-kiadás, 7—9. sz.), Rhus ■ cotinus — Szkumpia — Szkumpie (i. h. 168. sz.). Mindezen adatok ismeretében kétségtelen, hogy a scumpie szónak van egy közromán, ’Rhus coriaria’ jelentése (Panţu 273), e mellett azonban Erdélyben élt — legalább is a XVIII. sz. végén — ’orgona (Syringa vulg.)’ jelentéssel is. Panţu, i. h. szerint az Aranyosvidéken a. m. ’Syringa Josikaea’. Amint már Tiktin 1397 jelezte, átadó nyelvként a m. szkumpia, szkompia is figyelembe veendő, bár Alexics a m. szót r. eredetűnek vélte (Nyr. XVII, 468; Blédv Infl. nem említi). A m. és r. szó valószínűleg végeredményben szláv eredetű, vö. lengyel skopie, cseh sleumpna ’Rhus cotinus’ (Cihae II, 334). sliátra ’tentorium’ (484, vö. Lex. Bud. 611, 636). A délkeleteurópai nyelvekben igen elterjedt szó; Tiktin 1371 elsősorban szláv megfelelőkre utal (egyh. ószl satvn, bolg. satâr, szerb sátor, stb., vö. DEnc. 1246). Tamás, Ug. 27 azonban határozottan magyar közvetítést tételez fel. A m. szó eredetéről: SzófSz. 267 *slicor])utu ’Scharbock’ (484, vö. Lex. Bud. 621) végeredményben a n Skorbut alakból származik, dq talán m. közvetítéssel. *slieica ’sajka’ (484, vö. Lex. Bud. 630). Általában a bolgárból vagy a szerb bői származtatják (Tiktin 1353—4), Erdélyben lehet azonban a m.-ból is, vö Moldován, Af. 97. *shcpelefc = shifcavefc (484, vö. şepelescu ’pelypegni, selypegni, sziszegni Lex. Bud. 632). Lehet, hogy egyszerűen hangutánzó szó (ld. alább fliioejc ’sóhaj tani’), de esetleg a m.' selyp, selypeg átvétele. *shiocfc 'sóhajtani’ (485, vö. Lex. Bud. 645). Talán szintén hangutánzó szó, de valószínűbb, hogy a m. sóhajt nyomán keletkezett. Egy XVIII. sz.-végi erdélyi vers (Carmina Valachica Horae et Kloskae) „De aceste şoiesc şi plâng‘ kifejezésével kapcsolatban már D. Prodan a m. sóhajt igéből származtatta (AAF. VI, 21). , shofrán ’crocus’ (487, vö. Lex. Bud. 654): a r.-ban szláv eredetűnek szokták mondani (Cihae II, 383, Tiktin 1454; Lumtzer—Melich, DŐL. 229 utal a szlovák sofram, sofran alakra), de lehet, hogy m. közvetítéssel került a r.-ba éppen úgy, mint pl. a lengyelbe (Brückner 539). Már Benkőnél: Crocus sativus — Sáfrány — Sofrcín (Coteanu-kiadás, 29). Vö. még Tagliavini Lex. Mars. 130, N. Drăganu, DR. VII, 217. . sliontorog ’claudicans’ (487, vö. Lex. Bud. 655, ’sánta, sántikáló’ értelmezéssel). Tiktin 1458 a m. nyj.-i csontorag ’verstümmelt’ szóra utalt, de ez talán a r.-ból (Blédy, Infl. 37, további utalásokkal). Mintha a Lex. Bud. a sánta ’hinkend’ sióval rokonította volna!" ' *shtráf = várga (488, 576, vaersta a.), vö. ştrafu ’linea, virga, taenia, vessző, s t r &f, der Streif, Strich’ (Lex. Bud. 674). Borcia, Jb. X, 212 közvetlenül n. eredetűnek tartotta, de valószínűbb, hogy m. közvetítéssel került a r.-ba. Vö. ştraf, ştreaf, GN. II, 210, MZ., DJ. _ ■ *shunia, ért. n. (489), vö. sumă, sumă 'summa, suma [!], die Summe’ (Lex. Bud. 685). A magyarországi latinságból vagy egyenesen a.m.-ból ? Adatok a protestáns kor óta, vö. Tamás, Fog. .114, MNy. XXIX, 34. shúnea ’perna’ (489). Elvileg egyaránt tekinthető a n. nyj.-i Schunke, a m. sonka, sunka és a szerb sunka átvételének (Cihae II, 397). A Lex. Bud. şuncă változatban közli (655, vö. Alexics, Nyr. XVII, 60, ugyanez járatos 183 a Partiumban, DJ., MZ:); valószínű, hogy szótárunk adata is a m.-ból. Mándrescu, Infl. germ. 92 szerint közvetlenül a n.-ből; Cihac II, 307 szláv eredetűnek tartotta. ' strutz ’*st[r]uthio-camelus’ (512, vö. strutiu, Lex. Bud. 682), vö. m. strucc ’Strauss’. A r. szó szókezdő .s-je (a várható s- helyett) magyarázatra szorul. suífáiu, *suí‘faeiu, *suffuiu ’Kornkasten, Getreidekasten, fzúfzék’ (518, vö. Lex. Bud. 689) talán a m. szúszék ’gabona v. liszttartó láda’ átvétele, bár a szóvég fejlődése homályos (talán elvonás a többesszámnak érzett m. alakból). A m. szó minden valószínűség szerint a szláv nyelvekből, pl. szlovák susek-bői (Melich J. Nyr. XXXI, 102, SzófSz. 296). A Predetici közölte susiac ’Kornkasten’ (I, 955) lehet a m. nyelvjárási szuszok átvétele, de talán közvetlenül délszláv eredetű, vö. sisiak, sosiak ’Haferkiste’ (Weigand, Jb. VII, 131, valamint Tiktin 1436, Cihac II, 327). A r. szót a m.-ból származtatta DEnc.' 1240. tácfhe (tacşe) ’taxa’, szárm. tacfhúla (tăcşulă?) ’tacsula’ [!] (520, vö. tacsá, de tăcşulă, Lex. Bud. 693)1B1 < m. taksa (MNy. XXIX, 35), Bobb és Vaida L. nyelvéből ismeri Pascu, Ist. üt. rom. XVTII/3, 48 (Vaidánál van azonban már tacsá is, i. h.). A mai népnyelvben is takse (UJ.), itt-ott azonban tapsa, pl, Remetemezőn (Barbul J.) és Magyarnemegyén (KB.). tenchiu ’cucuruz’ (529, vö. Lex. Bud. 702). Két m. etymonja is van, de mindkettő kétes. Alexics Nyr. XVII, 67 szerint a m. tengeri szóból származik (vö. Tiktin 1577, DEnc. Í289), viszont G. Pascu, aki ’alac, caplagea, triticum spelta’ értelemben idézi (honnan?), a m. tönköly < n. Tunkel, Tenkel, Dunkel, Dinkel, Dintel átvételének tartja, vö. Revista Critică VII, 66 (elfogadja Drăganu, DR. VII, 202). Pamfile Agricult. 68 tenchiú adata mindenesetre tévedésen alapul. Annyi bizonyos, hogy a vegyes magyar-román lakosságú vidékeken (pl. a Szilágyságban) a kétnyelvű románok ma is érezni vélik az etymologiai összefüggést tenchiu és tengeri között (Molnár Z. közlése). Ld. még tenghere, 163. 1. *térpentin ’terpentinolaj’ (529, vö. Lex. Bud. 705); hangalakja szerint lehetne m. vagy n. eredetű, de a hangsúly magyar közvetítésre vall (vö. m. terpentin Terpentin). *tilinga ’fűzfa héjából való sip’ (530, vö. tilinca Lex. Bud. 709). Megfelel a m. tilinkó, tilinka (pl. Bariţiu, Dicţ. ung.-rom,. 569) szónak; amint a románban akad titilincă (Viciu, Ung. VII, 47, ld. még Tiktin 1574), úgy a m. is van titilinka (SzófSz. 310), de a két szó összefüggése homályos. Lehet, hogy mindkét esetben hangutánzó szóval văii dolgunk. Cihac II, 533, Alexics, Nyr. XVII, 67 a m.-ból származtatja; Blédy, Infl. nem említi. Egészen hibásan magyarázta Creţu (lat. fistula > „aferesatul telincă ~ tilincă“, Mard. Coz. Glosar 323).1B2 *tron, *tronuth ért. n. (539), vö. tronu ’Thronus, Királyiszék, der Thron’ (Lex. Bud. 724). A tronush alakv. kétségtelenül a magyarországi latinságra vall, természetesen figyelembe veendő azonban a m. trónus is (SzófSz. 319). A tron alakv. valószínűleg német eredetű; a m. trón alakv.-ra adatok csak 1827 óta (SzófSz., i. h.). : r ^ 161 A Lex. Bud. szerkesztői — humoros félreértéssel — a tăcşulă származékot a păşchiulă szóval vették azonos jelentésűnek; e szerint szavunk ’ táska, bőrtarisnya’ jelentéssel bírna. Klein értelmezése azonban ennek a feltevésnek ellentmond: amint láttuk, nála tacjhúla ’tacsula’, viszont tajhcula a. m. 'Pasceolus’. (526). ' 152 Minden szótár a tilinca szót csak hangszerként ismeri, pedig használatos, vagy legalább is az volt, â faoltás terminológiájában is. Şincai szerint „cam de la mijlocul Rámului... se trage o Tilincuţâ cu un Mugur“ (liicon., 133). Ennek származéka az ugyancsak itt előforduló íntilinci ige ’greffer’ értelemben, vö. DAcR. 1/2, 802. zablau (zablău v. zăblâu?) = cotaeng, copilandru, vagyis 'serdülő fiu’ (560, vö. zăblâu, Lex. Bud. 766). Tiktin 1785 ismeretlen eredetűnek jelzi a zablău ’(envachsener) Bursche’ szót éppen úgy, mint a zăblău ’grosser Hund, Rüde’ („offenb. dass. Wort wie zablău") főnevet, amely Bukovinában járatos (Damé IV, 237). DEnc. 1453 az első szót a m. zaboló 'Fresser' átvételének tartja, ami a zăblău ’grosser Hund‘ jelentéssel sem áll ellentétben: csupán azt kell feltételeznünk, hogy a m. zabdió eredetileg 'Fresser, nagyevő’ jelentéssel került át a r.-ba is, s ebből az alapjelentésből fejlődött 1. 'kamasz', 2. 'nagy kutya' jelentése. Ha a Lex. Bud. és Pontbr. 790 adatának hinni lehet, a zablău ~ zăblău kettősség nem felel meg pontosan e kétféle jelentésnek, amennyiben zăblău bírhat 'kamasz' jelentéssel is.153 • záfc 'pegma' (562), vö. zascu 1. 'pegma, suggestus, egy magosabb fa alkotmány', 2. 'cubile vinariorum, aszokfa, aszokgerenda...' (Lex. Bud. 768). Cihae. II, 439 s már előbb Pontbr. 792 szerint a m. ászok (ászk-ot) 'temo, pertica, sublica, palus’ (PPB. 1801) átvétele; ebben az esetben az ászkot-féle alakokból kell kiindulnunk. Az ismeretlen eredetű m. szóról: EtSz. I, 162—3, SzófSz. 11. . 4. Összefoglalás. Ha most, a magyar elemek e három csoportjának áttekintése után azt kérdezzük, melyik nyelvjárásból merítette Klein és Molnár szótá- . rának magyar jövevényszavait, e kérdésre csak igen óvatosan fogalmazott feleletet adhatunk. Annyi az elmondottak alapján is kétségtelen, hogy szótárunk nem' egyetlen román vidék nyelvjárásának magyar elemeit tükrözi: adattárunk segítségével ugyanis feltétlen bizonyossággal megállapítható, hogy olyan nyelvjárást, ahol egyazon időben és egyazon területen megvan pl. astăluş (Délerdély), foieş (móc vidék), altan (B.- Sz.-Sztm.), urámi (Hátszeg) és hada (északi és északnyugati nyelvjárások) a román nyelvtörténetnek egyetlen korában s a román nyelvterület egyetlen táján sem ismerünk. Minden jel arra mutat ugyan, hogy a XVIII. században az erdélyi román nyelvjárásokban sokkal több magyar elem volt, mint manapság s hogy a mai állapot csak halvány tükörképe a régi gazdagságnak, azonban még ha fel is tesszük, hogy Kleinék korában pl. Középerdélyben, Balázsfalva körül jóval több magyar jövevényszó élt, mint napjainkban, akkor sem hihető, hogy mindeme jövevényszavak maguknak a szerzó'knek nyelvhasználatából származtak, sőt talán éppen Cód község román nyelvjárásából, amely mindkettejük anyanyelvét képezte. Szótárunk tehát a magyar elemek szempontjából éppen úgy, mint általában szókincse forrásait illetőleg, nem egyetlen román nyelvjárás feljegyzése, hanem több nyelvjárás tudatos keverése, valóságos „mixtum compositum” — mint később végleges 153 Nem tartozik idő az ismeretlen eredetű zăblău ’Tuch aus Sackleinwand, Sack-, Zelttucli, Plane’ (Tiktin 1785), ’étoffe grossiére, baline, tapis, couverture, báche’ (Damé IV, 237). LM. szerint is zablóu 1. ’carbasus, velum’, 2. 'adolescens, juvenis’ „pontra celle doue sensuri disparate păru a fi doue radici diverse, déro amendoue barbare1* (Gl. 579). Csupán az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy zăbală ’Gebiss des Zaums’ (Tiktin 1784) &z.-ben zăbalău alakban járatos (MZ.), talán ugyancsak a m. zabáló hatására. - - formája, a ..Lexicon Budcnse" — amennyiben Erdélynek jóformán valamennyi vidékéről kölcsönöz egy vagy más elemet, a szerzők nyelvi tapasztalatai és feljegyzései szerint. Ezért tehát túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Klein műve az erdélyi románság első összefoglaló t á j s 7. ó t á r a, mely számtalan olyan elemet tartalmaz, amely az írott nvelvbcn semmilyen korban sem szerepelt, hanem csupán valamely vidék vagy község beszélt nyelvjárásban élte a maga külön, a köznyelvi fejlődéstől többé-kevésbbé elszigetelt életét. Összefoglaló tájszótárnak neveztem Klein müvét, megkülönböztetésül az előbbi szótári munkálatoktól, így pl. a Bánsági Névtelen kéziratos szótárától. Ha ugyanis ezen utóbbinak magyar elemeit vizsgáljuk, arra a megállapításra jutunk, hogy azok többé-kevésbbé mind b á n s á g i jellegűek, illetve a Bánságon kívül legfeljebb a szomszédos területekről származnak. Hiába keresnénk azonban itt szilágysági vagy mára marosi elemeket; ilyeneket a Bánsági Névtelen vagy nem ismert, vagy ha ismert is. aligha jegyzett fel. Klein esetében másként áll a helyzet: ő ugyanis munkatársával, Molnarral együtt kifejezetten arra törekedett, hogy nemcsak egyetlen vidék, hanem egész Erdély románságának szótárát alkossa meg, sőt ezen túlmenően — amint később látni fogjuk — itt-ott. tekintettel volt a Kárpátokon túli nyelvhasználatra is.151 Mielőtt azonban Klein és Molnár magyar elemeit származásuk szerint próba Ínók rétegekre bontani, le kell szögeznünk egjr igen fontos módszertani elvet. Az efféle proveniencia-kutatás, bármily teljes adatgyűjtésre is törekedne valaki — ami ezúttal, amint az előszóban kifejtettem, célom sem volt — kevéssé tudná az adatok legnagj'obb részének származási területét közelebbről meghatározni, egyszerűen azért, mert az igen nagy területen használatos szavak, továbbá azok, amelyek több, esetleg egymással össze nem függő területen azonos alakban fordulnak elő, kérdésünk megoldása szempontjából közömbösek, irrelevánsak. Ezen elv értelmében nemcsak a köznyelvbe átkerült, magyar jövevényszavakat kell figyelmen kívül hagynunk, hanem még az olyanokat is, amelyek — mint pl. ahiş — a Kárpátok vonaláig mindenütt használatosak. Minél kisebb területen járatos viszont ma egy magyar jövevényszó, amely már Kleinnál is megvan, annál könnyebben tudjuk meghatározni annak valószínű provenienciáját, bár természetes, hogy egyes magyar jövevényszavak elterjedési körének a XVIII. század óta beállott s fentebb már említett zsugorodását feltétlenül figyelembe kell vennünk. ,,;1 E célkitűzés, nmcly n román nép kulturális egységének jegyében fogant, Klein korában már min elszigetelt pióbálkozás, nmint első látásia gondolliatnóU. Budai (-Deleanu) már egyenesen ínra törekedett, liogy az „egész nép" által (de tót neamul) ismert szavakból alkossa meg a román „tudományos kö/.nyelvet" (o limbă de obşte pentru învăţături) s mélyen fájlalta, liogy nem ismeri n bavnselvi nyelvszokást: ..Despre provincia celor din Ţ.ua Românească nu pot să zic nimica, căci nu am avut- prilejn, a cunoaşte mai ele apioape dialectul muntenesc." Vö. I. Sân-Uinrgiu, Lexiconul iomânesc-nemţesc al lui Ion Budai-Deleanu. 1ÎFK. 1944, felii. 4U7 kk. A naszódi származású, ile Moldvában élő A. A. Pn deticinc k az erdélyi és moldvai ny-Ívszokást egyeztető törekvéseiről ld. L. Gáldi, L'influence de 1« lexico-grapliíe liongroise sur la le xíeogmphie roumaine. Rcvue de.s Jetiiden Jforigr. 180 'i Ezen kérdés megoldása mellett azonban fel kell vetnünk egy másodikat j 3, és azt kell kérdeznünk, mely elemek voltak használatosak Klein saját í íyelvjárásában. E -kérdésre az író egyéb munkái, így történeti és egyházi nűvei, sajnos, alig felelnek: nyelvük konvencionális, kissé elvont s már | árgyuknál fogva sem tartalmazhatja a konkrét jelentésű szavaknak oly \ jó'ségét, mint egy hatalmas arányú betűrendes szótár, amely szükségszerűen mciklopédikus jellegű s mintegy az élet, helyesebben egy egyéni életszemélet keresztmetszetét, adja. Sajnos, a mai nyelvállapotból merített zóföldrajzi tények sem nyújtanak komoly támogatást. Szeben m. ugyanis na távolról sem a magyar jövevényszavaknak olyan tipikus beáradási erülete, mint a Partium, Máramaros, vagy akár Hunyad megye, s a helyzet ényegében véve a XVIII. században sem lehetett más. A magyar jövevény-zavak elterjedésének efféle periférikus területein nyilvánvalóan elsősorban l legközönségesebb magyar elemek éltek, tehát éppen azok, amelyeket nagy elterjedésük folytán fentebb irrelevánsaknak neveztünk.155 Ilyen körülmények között legfeljebb részletes nehány szebenmegyei, sőt pontosabban :ódvidéki gyűjtéstől várhatnánk némi eredményt, bár előre is valószínű, íogy ott, akárcsak aküküllőmenti szász vidéken, ma már aránylag nem sok" ínagyar elemet találnánk. Mindenesetre helyesebb, azt mondanunk, hogy | ilein (saját vidéke nyelvéből vehette mindazon elemeket, amelyek ott ma js járatosak, s talán egyeseket azok közül, amelyek ma is még nagy elter-I edést mutatnak s a XVIII—XIX. század fordulóján Délerdélyben szintén ! íasználatosak lehettek. I Szerencsére azonban ezen anyanyelvi problémának, Klein kifejezetten í zebenvidéki örökségének nincs is szótárunk szempontjából döntő jelentő-j ege. Klein élete folyamán kevés időt töltött szülőföldjén, viszont elég sokat I itazott, számos vidék románjaival érintkezett s már maga Balázsfalva, i,z unitusok szellemi központja, kitűnő alkalmat nyújtott neki több erdélyi 156 E tótol igazolásául elég hivatkoznom a Márton Gy. összeállította adatokra. >sak az A és B-kezdetű szavakat .véve figyelembe, azt látjuk, hogy Arad m.-ben — még nz ALR. magyar szempontból erősen hiányos gyűjtése alapján is ■— él ablak, ’.brosz, állás, baj, barnás ós bolond szavaink valamely átvett alakja, Biharban megvan Mák, ágyékos, állás, aranyér, asztalos, bádog, baj, barnás, bolond, borzos, bölcső, bunkó >8 bütyök megfelelője, Szeben m.-ben viszont csupán állás és bolond szavunk átvételét egyezték fel. Szótárunkban megvan abrosz, állás, asztalos, baj, barnás, bolond, borzos omán megfelelője; ha az ALR. felvételét teljesen pontosnak vennők és az utóbbi 200 év lyolvállnpotút kizárólag ennek alapján képzelnők el, azt kellene mondanunk, hogy Xlein csak nz alaş ós bolánd szavakat merítette saját vidéke nyelvéből s a többit más 'idókokről szedte össze. Ez azonban túlzott pozitívizmust jelentene s oly bizalmat LZ ALR. gyűjtésében, amelyet ez az egyébként kétségtelenül úttörő munka nem ninden tekintetben indokol: legalább is astăluş, bai, batăr stb. használatosak lehettek l XVIII. század szebenkörnyéki nyelvében, sőt talán élnek ott ma is. Hasonló, de valamivel reálisabb eredményre jutunk, ha D. Şandru és F. 3rînzou igen gazdag szebenmegyei, zsinnai gyűjtését vizsgáljuk meg (GS. V—VI). íimek szótárunkban is meglévő magyar elemei a következők.- amnirui. bai, bárcü, iarna, băaăjui, batăr, beteag, belezi, bitanc, boldă, buglă, burdzului, căpău, coleşe, ■opîrşcu. criţar, • dărab, dobă, făgădaş .(GS. V, 347), făgădău, fainii (?), foiah’iu, ruştucy, (?), gazdă,' g’iuşig, hărdăzău, haznă, hiaba, hinteu, hîrdăy., hoher', încclui, şcoală, jder, kcşei. kindeu. lămpaş, lepcdcu, minteni, -aşi, modru, ocoş, pălan, nnţăluş, pipă. p/cy(î), răgută, sfreanţ, sudui, tecărău, tecărui, k’ituluşu, tolcer’, undră, yigan, z?lcr, zolzy,, vő. GS. VI, 232 kk. és V, 325. 187 nyelvjárás vagy legalább is többféle jellegzetes nyelvjárási elem megismerésére. Határozott meggyőződésünk ugyanis, hogy ama „mixtum compo-sit,nm“ eleven mintáját, amelyet szótárunkban felfedeztünk, éppen Balázs-falva, e nyelvi mikrokozmosz nyújtotta minden erdélyi vidékről s különösen az északi és nyugati részekről összesereglett növendékeivel és papjaival. Klein szótára tehát nem egyéb, mint egy jó megfigyelőképességgel megáldott balázsfalvi pap nyelvi tapasztalatainak 'jellegzet.es tükörképe. , Mely rétegekből áll vájjon Kleinnak magyar eredetű szókészlete? A fentebb irrelevánsnak nevezett közromán, illetve legalább Erdélyben nagy elterjedési körrel bíró szavaktól eltekintve, kétségtelenül megfigyelhető nála egy délerdélyi jellegű réteg, amely, a sajátosan szebenmegyei elemeknek természetes környezetét alkotja. Ennek a rétegnek „vezérkövületei" közé kell soroznunk a hului igét, amelynek hazája Hunyad s a tőle nyugatra fekvő vidék, a cărăzui igét, amelyre szintén Hunyadból van feljegyezve, valamint a dricală alakot, amellyel szemben északra és nyugatra jól elkülönülő más változatok állanak, továbbá ebbe az övbe számítható a fentebb már említett astălus, bolind és talán a felelat szónak ’protectio5 jelentése, amely a szász nyelvjárásokban is nyomot hagyott. E déli rétegnek magva Hunyad; valószínűleg innen merítette Klein az uiagă alakot- is.156 Klein magyar elemeire sokkal jellemzőbb azonban egy másik, partiumi és részben északerdélyi réteg. Ennek földrajzi elterjedését körülbelül a copós szó területe adja meg; a zóna magvát tehát Bihar és Szilágy megyék képezik, s ezekre /támaszkodva tovább Szóinok-Doboka, Máramaros, Szatmár, sőt egyes esetekben Kolozs és Beszterce-Naszód is.157 Dél felé is vannak e tájnak nyúlványai: amint pl. ciont igazolja, egyes nyugati és északi jellegű szavak elterjedési köre a móc vidéken át lenyúlhat egészen Hunyadig. A központi mag mindenesetre nyugati részeken keresendő. E réteg jellegzetes szavai abros, altan, bărnaciu, bischie, bórzos, căpălui, cighir, hâdă, hiriu, ipen, ipuleat (általában ’épület’ jelentéssel s nem 'melléképület5, mint Erdély néhány pontján), ipuluesc, -parip, stb. Egy-egy idetartozó szó, mint pl. mărădui és măr ăstui származhat a móc vidékről, de a réteg magvát mégis elsősorban Szilágy megye szavai alkotják, köztük olyanok, mint pl. ipuluesc, amelyre csak a Szilágyságból van adatunk. Ez a réteg annyira feltűnő Klein szóhasználatában, hogy mindazon szavak közül, amelyekre szilágysági adatunk van, délerdélyi viszont nines, sokat feltétlenül ezekről az északnyugati részekről kell származtatnunk. Hogyan került Klein közeli kapcsolatba éppen ezzel a szilágysági— bihari típusú románsággal ? Gondolhatunk ugyan ismét Balázsfalva közvetítő szerepére, hiszen — már csak az unió elterjedése miatt is — valószínű, hogy a balázsfalvi iskolák növedékeinek javarésze Északerdélyből és a Partiumból származott. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagynunk 166 Lehetséges azonban, hogy H. szerepe azért domborodik ennyire ki, mert az ottani nyelvállapotot jobban ismerjük, mint a szebenmegyeit. 167 Sajnos, Kolozs- és Szolnok-Doboka m. nyelvéről alig voltak adataim, Szat-márból is aránylag kevés. 188 egy más magyarázó szempontot sem, hiszen tudjuk, hogy éppen annak a i Maior Gergelynek kedvenc tanítványa volt, aki — Cipariu szerint — maga i is szótárírási tervek kai foglalkozott. Maior pedig Tasnádszarvadról szár: mazott, tehát nyilvánvalóan gyermekkorától beszélte azt a szilágymegyei S román nyelvjárást, amelyet késó'bb az 1773-i vizitációs körút alkalmával — | amikor Klein a püspök kísérője volt — szótárírónk maga is megismert, í Kleinnak tehát bőven lehettek szilágysági nyelvi emlékei, sőt az sem lehetetlen, hogy szótára írásánál felhasználta a Maior gyűjtötte, valószínűleg erősen nyelvjárási színezetű anyagot is. Mivel Klein Északerdélyben, mint ismeretes, térítői tevékenységet is fejtett ki, természetesnek kell tartanunk, hogy a köznéppel sokat érintkezett (vö. I. Ghergariu, Contribuţii la biografia lui S. Micit—Klein. Societatea de Mâ:ne II (1925), 197, továbbá vö. Cultura Crcş'infi VIU, 196; Z. Pâolişjnu, Libertatea II [1934], 233). Még csak azt kell megemlítenünk, hogy — ellentétben Bobb és más balúzsfalvi szerzők nyelvhasználatával168 — Klein gondosan kerülte az erősen magyaros színezetű latin szavakat: az egyetlen titulúfhu alakon kívül, amely mellé azonban odaírta már a titul változatot is, egyetlen ni á k -us-ra vagy -wm-ra végződő' alak sem csúszott ki 1ol la alól. E tudatos nyelvtisztító törekvés, amely szembekerült a magyarországi latin művelődés hagyományaival, az ,,Elementa“ szellemében foga mzott meg.169 Klein munkatársa, a tényleges nyelvállapotot jobban tisztelő Molnár nem volt ilyen óvatos. Számos olyan alakot írt be, mint penitzilush, pashush, vicaresh, notáresli, viszont az -km, -om végződésre nála sem akad példa. E tartózkodás szintén jelzi az elkövetkezendő nyelvtisztítási korszakot, de szerencsére a nép nyelvében használatos magyar szavakra nem igen terjedt ki. Természetesen Molnár bejegyzéseiben is találunk egy jellegzetesen tlélerdélyi réteget:, ebbe tartozik harmig, a csak Hátszeg környékén élő iirămi, valamint covaciu, moajer, pleu (a német közvetítésre valló plef mellett), stb. Ebbe az alaprétegbe ágyazódik bele a többi: egy bánsági ág, amelynek Kleinnál alig van nyoma, de amelyet itt, a Temesvárról Szebenbe költözött Molnárnál chinez ’bíró’ és chimintui világosan képvisel, «■'gv n y ii g a t i hullám, amelynek legjellegzetesebb tagja a csak Szilágyságból ismert felié 'rokonság’ értelemben, valamint az erősen nyugati hui’cd'e, u’ăcrâvâlâu, rădăshti, vindic, stb., s végül egy még határozottabban 15# Ld. Gáldi L.: Az erdélyi román nyelvújítás. Budapest, 1943, 51. u” Ezen óvatosság annál feltűnőbb, mert egyébként maga Klein sem tudott, egészen megszabadulni kora erdélyi nyolvszokásától. Egyháztörténetében hemzsegnek ;iz olyan alakok, mint prepozituí (Ist. Rom. IV, 258, helyesen preconsistorialeii (255), cnpitiilarii (23(i), orighinalciiü (253), stb. vö. móg fentobb; Ht. 19; s megvannak ugyanott a decretum (280), colegliium (202), seminarium (2G3), exilium (274) típusú magyarországi latinizmusok is. Talán nem tévedünk, ha a magyarországi latinság jellegzetes -uh (-ci), -um (-om) végződéseinek kiküszöbölését lorgovici időközben megjelent nyelvtisztító munkájának tulajdonítjuk (vö. Gáldi L., i. m. 30 kk.). Hasonló tudatos mozzanat volt Klein munkájában az is, hogy nem szótározta az Erdélyben | igen közönséges neme? szót ós származókait (vö. azonban Lex. Bud. 432), sőt kihagyta ; ennek ellentétét, a iobag-ot is. 189 kidomborodó hatás, amely Molnár szókincsét a móc vidékéhez csatolja. Tipikusan móc típusú szavak Molnárnál chijjug, a csak egy-két móc helységből ismert joieş. legáu (az északabbra járatos logáu helyett), pulM, pinzărie, târşâgi, sót móc közvetítéssel juthattak el hozzá az olyan szavak is, mint bitang (eredeti jelentéssel!), a se ocoşi, şalău, a teujeri, teujer (az utóbbi jöhet azonban Hunyadból is), stb. Ugyancsak a móc vidékre utal — a mai adatok szerint — mános, itt azonban nyilván egy olyan kifejezéssel van dolgunk, amely hajdan jóval nagyobb területen élt s ma csupán e régies színezetű nyelvszigeten őrződött meg. Végül természetesen figyelemreméltók a nyugati bányavidéknek m. szakkifejezései is (pl. părăclâu), amelyeket szintén mind Molnár jegyzett be szótárunkba (ld. még 197—8). Molnár móc benyomásait szintén könnyű életrajzilag valószínűsíteni. Tóth Zoltán legújabb kutatásai bebizonyították, hogy Molnár az enyedi ref. kollégiumban .tanult (17. 1.), tehát már kora ifjúságában elég könej került az Erdélyi Érchegységhez. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy már Enyeden voltak a móc vidékről származó iskolatársaí, s azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy a mohó tudásvággyal megáldott ifjú maga is tett rövidebb-llosszabb kirándulásokat az Enyedtől nyugatra eső hegyekbe. Ottani megfigyelései révén akaratlanul is Opitz Márton nyomába lépett, aki a XVII. század első felében mint a gyulafehérvári fejedelmi főiskola tanára került Abrudbánya környékére s érdekes német költeményt irt. az ottani románságról. Egyébként 1784-ben, amikor is — mint láttuk — Molnár küldetett ki a Hóra-lázadás lecsillapítása végett, szerzőnk ismét rövid ideig kapcsolatba került a móc vidékkel. Benyomásai maradandók voltak: számos, a móc vidékhez köthető és szótárunkban is meglévő magyar elemet már 1788-ban, a ,,Sprachlehré“-ben is feljegyzett. S talán az sem véletlen, hogy az egyetlen helynév, amelyet Molnár bejegyzett, éppen a móc vidékre vonatkozik.160 ' Ezzel a kitűzött problémát nagyjából meg is oldottuk: szótárunk magyar eredetű román szóanyagát sikerült a szerzők életrajzi körülményeivel megmagyaráznunk. Az e téren megállapítható kettősséget természetesen Klein és Molnár szókincsének egyéb elemei is mindenben igazolják. b) Német elemek. Már az „esetleg magyar eredetű jövevényszavak" fentebbi csoportjában számos olyan elemet láttunk, amely talán németből is magyarázható. Ezeken kívül azonban szép számmal vannak kétségtelenül német eredetű jövevényszavak is. A ritkábbak többnyire Molnár bejegyzéséről tanúskodnak. Mivel az alábbi elemek jóformán mind tájnyelvi jellegűek, minden további csoportosítást egyelőre feleslegesnek tartunk.' abálda ’depoíitarium in telonio’ (1), vö. abalda 'horreum, emporium mercium: le rakó hely: die Niederlage der Waaren’ (Lex. Bud. 1). Boreia (Jb. X) 360 Vö. Carpinijh < Tfere, Tferes hely > *Gyértyánfa Erdő, ein Hág Gebüsch item pagus in Dnio Fisco Abrudbanyenji Kerpenyes (91). 190 nem közli a német szavak között. DAcR. I] 3 szerint „probabil, prin metateză, din germ. Ablade“. Más adatból nem ismeretes; LM. szerint „aprope neaudita in gura poporului, aflandu-se numai in dictionariulu de Bud’a“ (Gl. 3). bére ’cereviíia’ (52, vö. Lex. Bud. 53) < n. Bier (esetleg keveredett az a bea igével, vö. DAcR. I, 545, Tagliavini, Lex. Mars. 136). Érdekes, hogy a berărie ’cerevifiaria taberna, officina’ (52) származékra alighanem szótárunk szolgáltatja a legrégibb adatot; DAcR. csak Sincaiból idézi. Ugyancsak első említésnek számít berariu, berarítza (52). ' bórta ’párta’ (65, vö. Lex. Bud. 63) < n. Borte (így szótárunkban, vö. Borcia, Jb. X, 179), Borten (Lex. Bud., i. h.). Molnárnál borta [!] ’die Borten’ (Sprachl. 370). Erdélyi tájszó, ld. DAcR. I, 503, Mándrescu, Infl. germ. 30—31. burlinc ’majalis, *porcellus, süldő, der Frischling’ (73, vö. Lex. Bud. 75) < szász brélenlc, vö. DAcR. I, 703. Vö. bruUng ,,Frischling“, Molnár, Sprachl. 380. butnériu ’doliarius, vietor’ (75, vö. butnariu, Lex. Bud. 76), valószínűleg a n. Büttner átvétele (DAcR. I, 741) s ugyanide vehető bucnériu (71) is, bár ezen utóbbi alak esetleg bugnér (Şincai, Econ. 171) alakváltozata is lehet, s azzal együtt a m. bognár (< n. Wagner, EtSz. I, 446) átvételére mutathat.1 Molnárnál buknériu fordul elő (Sprachl. 396); az északerdélyi bugnár változat (KB.) feltétlenül a m.-ból származik. ' ' *cacau ért. n. (76), vö. cacaou ’cacao arbor Americana, tsokoládébab fa, dér Cacerobaum [!], gall. cacaotier’ (Lex. Bud. 79) < n., fr. Cacao. cáfer ’szarufa’ (80, vö. caferu, cafére, Lex. Bud. 86 s innen LM. Gl. 112; caferu, Pontbr. 97) < szász Tcáfer (Borcia, Jb. X, 180, Mándrescu, Infl. germ. 32, Dumke, Jb. XX, 100, DAcR. 1/2, 23) < lat. caper (Tiktin 255, vö. r. căprior, fr. chevron). Erdélyi tájszó, talán a móc vidékről (vö. Eráncu—Candrea 98). caffe ’kávé’ (80, vö. Lex. Bud. 85—6) < n. Kaffee, a XVIII. sz.-ban általiban Caffee, a Lex. Bud.-ben kávéfa ’der G af f e braum [!]‘. A köznyelvi cafea török közvetítéssel került át (DAcR. 1/2, 22). caliála (călială) * ’teíta fornacea, Ofen Ziegel, Kállyha’2 (80, vö. Lex. Bud. 86) < n. Kachel, vö. DAcR. 1/2, 24. A cahlă alakváltozat a rutén kahlja átvétele (Puşcariu, DR. V, 755), a bánsági és délerdélyi cală (Jb. VIII, 82), viszont a m.-ból (DAcR. II, 30). Mándrescu, Infl. germ. 33 a căhală és cahlă alakokat, Borcia pedig valamennyit közvetlenül a németből származtatta (Jb. X, 180). *cáítna ’abacus1 (94) < n. Kasten (DAcR. 1/2, 182). Más adatok 1803 óta: kastenul ku' 3 schubladen, StD. XII, 146 (Szeben). Alakv. castăn, DAcR., i. h. castin, Borcia, Jb. X, 181, coastăn, Mándrescu, Infl. germ. 35. A szilágysági kastli (MZ.) a m. kasztli nyomán (MTS\ I, 1068). ' *cataráma (94, értelmezés nélkül, vö. cătâramâ ’tsat, die Schnalle’ Lex. Bud. 106) talán egy feltételezett szász *Kattenramen = Kettenriemen átvétele, ld. DAcR. 1/2, 201. Adatok a XVII. sz. óta (keteramé, An. Bán. 67). — Szárm.: *descataramez (170—1), *incalaramez (267). cliima ,,vide Barbie“ (106, vö. kime nő, barbie a. és Lex. Bud. 115) talán a n. Kinn-ből. Egyelőre csupán ezen három adat áll rendelkezésünkre, (DAcR. . 1/2, 357); az ALR. bărbie ’menton’ térképe (I. 34) egyetlen pontról sem ismeri. LM. a ’germen’ jelentésű chimă szóval azonosítja (Gl. 133).3 ' 1 Pontbr. 93 a butnar alakv.-ot a m. bodnár szóval egyeztette. 2 A m. kályha régen a. m. ’kályhacserép’ (SzófSz. 148). 3 Pontbr. 126 szerint chimă (kujio) ’cartilage du néz, — címe, faíte, sommet ' (unui munte)’. 191 cloamba ’ramus’ (120, vö. Lex. Bud. 128) < szász Klompan? (DAcR. 1/2, 561). Erdélyi tájszó, Şincai is használja (Econ. 136). Ld. még GS. VI, 235 (Zsinna, Szeb.), Densusianu, Haţeg 313, clioambă, croambă, Costin, Gr. băn.1 88. Ha az utóbbi közölte clioambăni ’a vibra’ ige volna az eredetibb (vö. m. kalimpál, szintén hangfestő eredetű), cloambă r. elvonás lehetne az igéből s nem lenne szükség a szász etymonra. DEnc. 293 etymon nélkül közli. *clotz ’klotz’, *clotzáriu = shindiláriu (121). Az alapszó cloţ ’(Holz) klotz’ (Borcia, Jb. X, 183). Mint foglalkozásnév csak Molnárnál: un klozarhi ’ein Schindelmacher’ (Sprachl. 397, vö. DAeR. 1/2, 573, Mándrescu, Infl. germ. 39). clúcfa ’laqveus, tőr’ (121), talán itt a szász klux átvétele, másutt pedig a bolgár kluksa szóból (DAeR. 1/2, 575, adatok Coresi óta, vö. még Mándrescu, Infl. germ. 39). Lehet azonban, hogy a szász szó román eredetű, bár Brenn-dörfer nem említi. ' *cop = cupa (129, vö. 150, cúpa a.) < szász köp ’Kanne, ein langes irdenes Gefáfi, hölzerne Wasserkanne’ (Borcia, Jb. X, 183, Mándrescu, Infi, germ.. 40—1). Szebenvidéki szó, űrmérték neve is (Tiktin 410). eórfa 'szatyor, gyékénykosár’ (132, vö. Lex. Bud. 139) < szász k'orj. (Borcia, Jb. X, 183, Mándrescu, Infl. germ. 40). — Szárm. corfútza (i. h.). Dél-erdélyben közönséges, vö. Muntean, Guraríu 131. *dréve(re), trévclc ’vinacea’ (190, vö. trévele, trévere 'törköly, die Treber, Trester, Weintrester’ Lex. Bud. 723) < n. Treber, LM. Gl. 565 (közli a íreve., trevele, trevere változatokat). Dainé IV, 183 szerint trevere ’pépin de raisins’. ferdela ’metretá’ (207, vö. 387, *patráriu a.) < szász jyrdel, vö. Tagliavini, Lex. Mars. 136—7, DAcR. II, 98. A Kiikiillőmentén is járatos ferdelă alakban (I. Hurdubeţiu, Prépostfalva). Molnárnál feardelé ’das Viertel zum Messen’ (Sprachl. 91).4 ■ *fiftau (fistáu) ’fistuca, súllyok’ (211, vö. Lex. Bud. 219) < n. Faustéi, szász föstel (1526), festei (1538) ’Fausthammer’ SSWb. II, 324, ld. DAcR. II, 131. Bányászati műszó: Frâncu-Candrea szerint 'ciocan mai mare pentru spargerea bolfilor’ (42, vö. Viciu 97).5 íleíliáriu 'mészáros’ (212, 259) < n. Fleischer, szász flésdr, Borcia, Jb. X, 187, Mándrescu, Infl. germ. 50, DAcR. II, 138. Szebenkörnyéki tájszó, szótárunk szolgáltatja, Molnár, Sprachl. 395 után, a legrégibb adatot (vö. még fleseriy. Molnár, Wb. 46, flcsér, GN. II, 106). — Szárm.: flejherefc ’lanio, are, lanionem ago’ flefherefc 'macellarius’ (212), fleşerie 'măcelărie’ (Mándrescu, i. h.). fraeo 'mulier Saxonica’ (215, vö. 465, *saffoáica a.)tD. XII, 228, Fogaras). Az ALRM. II, 383 sz. térképe szerint (sticlă de lampă) j ilajă járatos H. keleti részében (102, 833, vö. még glază. ’üveg’, UJ., rlaze 'sticlă de apă sau de vin’, GS. VII. 187, Klopotiva; glază de lampa, de vin, JS. VI, 237, Zsinna, Szeb.), továbbá Közép- és Keleterdélyben (ld. még Hodosiu,1 STépkölt. Balázsf. vid. 82), valamint fent északkeleten (260, 219). Más szóval i glajă-teviilet uiagă övezetének keleti folytatója. Vö. még glaze, Jb. VI, 76 és 527. Ochiu de glaje a m. ablakszem tükörszava. — Szárm.: glăjuţă 'sticluţă' Breazú, Pov. 179). *gorhtcana = slitufa (233, vö. Lex. Bud. 241, ’minera, rudus, segmentum ieris, vulgo stufa: ásvány darab, stufa' értelmezéssel) < n. Goldstein (DAeR. II, 289). Nyilván a nyugati bányavidékről, vö. Frâncu—Candrea 42, Viciu 93. liác 'sarmenta lignorum’ (241, vö. Lex. Bud. 251) < n. Hack(holz), szász rnk’n (Borcia, Jb. X, 192, Mándrescu, Infl. germ. 59, DAcR. II, 337). Valószínűleg szintén nyugaterdéfyi szó; a móc vidékről közli Frâncu-Candrea 101. lníriíhto 'meretrix, scortum’ (249) < n. Hűre + -iste. Más forrásból nem smeretes. Egy besztercevidéki ráolvasásban: d’ila toat’e huril’e, Filimon A., 3tlm. XXIV, 355 (a kiadó szerint a. m. „prosztituált nő“). Kérdés, idevehető-e luríste ’copil neastâmpărat’ (Paşca, Gl. diai. 34, Resinár). Valószínűleg egészen :uás szó: húriste ’petit traîneau’ (DAcR. II, 421, Szeb.). . jíltz 1. ’ trónus, *sella geítatoria’, 2. ’karfzék, *szetzel szék’ (569, vö. Lex. Bud. 334, alakv. *jitz, vö. Lex. Bud. 335) valószínűleg német eredetű', de oontos etymonja vitatott. Boréig, a Sitz szóra gondol (Jb. X, 192, ld. még , Mándrescu, Infl. germ. 63), viszont Tiktin inkább Sessel felé hajlik (870), amit Molnár magyar értelmezése is bizonyítani látszik. DAcR. II/2, 19 még óvatosabb: „Din germ. Sitz, probabil prin mijlocirea altei limbi (în formele cu l pare x se fi amestecat germ. Sessel, cf. TDRG. [= Tiktin]). Az l valószínűleg járu-Lckhang; az eredetibb alak jeţ, jiţ. Az s > s megfeleléshez ld. joag’ár < szász îagr Săge’ (Borcia, i. h.). E. a. 1644-ből. ' leu'tra 'scala lateralis ad curum’ (324) < n. Leiter. Közönségesebb alakváltozata loitrá, szintén a n.-ből, de a szerb lojtra alakon át (Tiktin 922). líntz ’telae melioris ípecies’ (327) < n. Linz, vö. Linzer Zeug ’linci áru, szövet, stb.’ Magyarban is használatos volt régen a lincercájg szó 'olcsóbb, , vékonyabb szövet’ jelentéssel. *loafhtc ’das Loos’ (328, vö. lósce 'sors, das Loos’ Lex. Bud. 358). LM-szerint losce 'parte ce cade cuiva in sorti la tragerea sorţilor pre una fortuna’ 'Gl. 353). Ugyancsak ők, némi kétkedéssel, a n. Loos szóból származtatták. Tamás L. szóbeli közlése szerint lehetséges, hogj'’ a n. Loos r. kicsinyítő képzővel *loascá egyesszámú alakot adott, s ennek szabályos többese loaşte. Eredetéről sgészen hibásan: Cihac II, 175. LM. sz'erint erdélyi tájszó volt. *mágliiftrát = talnáciu, fcáún (338, vö. magistratu, olv. maghi-, Lex. Bud. 368) < n. Magistrat, vö. Borcia, Jb. X, 197, Mándrescu, Infl. germ. 66. A szász városok városi tanácsának rendes elnevezése. Adatok a XVIII. sz. vége j óta (Borcia, i. li.). . . mfior, *maercán ’villanus, villicus, major ember’ (336, vö. Lex. Bud. 368). ; p megfelelést viszont igazolja Pfund szebenm. punt (GS. VI, 243, Zsinna, s ehhez Borcia, Jb. X, 204, valamint fentebb 177 1.). plátoíhe ’lorica’ (400, vö. Lex. Bud. 512), vö. kfn. plate, blate ’Platten-panzer’ (Tiktin 1184), esetleg szláv közvetítéssel, vö. cseh platy ’cuirasse’ (Ciliac II, 262). A szóvég kérdése megoldatlan. 194 j *raitáriu (răitariu'?) ’der Cavalerist, Reuter, Vasos Német’ (439, a Lex. Bud. nem közli) < n. Reiter. Legrégibb alakja ráiter (N. Costin, id. Tiktin 1294) 3 ebből képzőeserével, vö. fillér > fileariu, Treml, Dyn. Wortakzent, BL. II, 51. Molnárnál többször reitáriu (Sprachl. 63, Wb. 106). A Kárpátokon túlra kerülhetett esetleg orosz közvetítéssel is (Sanzewitsch, Jb. II, 208). *roc = caput (451) < n. Rock, vö. Borcia, Jb. X, 205 (példa Molnárból s), Mándrescu, Infl. germ. 78. Előfordul az erdélyi r. irodalmi nyelvben is; [. M'-ra (A.) szövege alapján id. Breazu, Pov. 75, 76. *rosichina ’die Rosinne’ (452, vö. Lex. Bud. 594). Tipikusan Molnárrá valló adat, ld. rosinkiné, Sprachl. 94; idetartozik a Benkőnél olvasható resintyne ribes rubrum, veres szölö’ is (Coteanu-kiadás, 119). A szó etymonját a régi szász Rosyncken szolgáltatja, vö. Borcia, Jb. X, 205. Vö. még *rashilie (444, ’egres’ Lex. Bud. 576, LM. Gl. 491). *sMic <’Schlicke’) (486, vö. Lex. Bud. 647, értelmezése ’pulveres mine-'arum, síik, der S c h 1 i c k, Schlamm’). A n. Schlick, esetleg a m. síik átvétele. Más adatot Borcia nem idéz, vö. Jb. X, 209, valamint Borcia nyomán Mándrescu, Infl. germ. 83. *slimáltz ’lythargirum’ (486, alakv. smeltz, 461, vö. şmatyiu, smalqiu, Lex. Bud. 650) < n. Schmalz; szárm. fméltzuít6 (385, oala a., vö. Lex. Bud., i. h.). 3áineanu, Dict. Univ. 681 nyomán németből származtatja Mándrescu, Infl. »erm. 84. Alakpárja, a m. közvetítéssel átkerült jumallzuit. vö. A smeltz alakv.-loz vö. a Şăineanu idézte n. Schmelz(glas) alakot. *slimeág ’íz, számát’ (486, vö. smégu ’sapor, gustus’ Lex. Bud. 650) < n. (Ge)schmack, kín. smac. Tiktin 1445 Barac Halima-jából idézi, de megvan már az Ist. lui Arghir-ban is: Poslujnici aduc bucate — Cu şmah bun amestecate 1831. kiadás)7, valamint Molnárnál: Schmackul reventului, Sprachl. 425. *shneâp, slinep ’acceia, gallinago ruiticola’ (486, vö. Lex. Bud. 652) < szász schn&p, vö. Borcia, Jb. X, 209, Tiktin 1448, Mándrescu, Infl. germ. 85 -s Pontbr. 685 csupán a köznyelvi Schnepfe alakra utalt. A Cihac II, 528 idézte :nef változat megvan Bobbnál (II, 321, vö. Göbl. Szót. 42), s ezt Cihac helyesen izármaztatta a m.-ból.8 Ismét oly kettősséget látunk, mint funt és punt esetében. fslipetzicrio ’apotheca’ (488). A régi nyelvben közönséges spiţerie alakváltozata, nyilván a n. Spezerei alapján (Tiktin 1472). Ugyanide: *spetziériu apothecariu’ (i. h., vö. fspezieriu, Sprachl. 394). *shteámpuri ’Pochmühle’ (487), vö. stémpuri ’mola metallica, vulgo: nola stampalis: stómp, istómp: die Stampfmühle, Poch’mühle, das Pochwerk’ Lex. Bud. 669) < n. Stampfe, vö. Borcia, Jb. X, 210, Mándrescu, Infl. germ. 59, Pontbr. 697, Tiktin 1489. Bányászati műszó, vö. şteamp ’pilug, pocium, naiu’, şteampuri ’piua în care se macină peatra, Pochwerke (Fáncu—Candrea 43). *shteánd = budié (488), vö. sténdu ’orcula, scaphium, vasculum oblongum’ Lex. Bud. 669) < szász stând ’ein kleines lángliches HolzgefáB’ (Borcia, Jb. £, 210, Mándrescu, Infl. germ. 89). Első adat Molnárnál: schteánd ’das ButterfaB’ i Sprachl. 41).. *shtcártz = vapáitz (488, alakv. *slertz, 505). Ismét bányászati műszó; i, mócoknál ştearţ ’văpaiţă, lampă pentru bae’ (Frâncu-Candrea 43). Ugyanitt 0 Az sm-kezdctű változatokkal kapcsolatban figyelembe veendő a régi m. szo-■uilc, szmálc (SzófSz. 344). . 7 Az újabb kiadásokban a második sor így hangzik: ,,Cu gust bun amestecate*1 vö. pl. Haneş kiadását a ,,Cáminul“ sorozatában, Buc. é. n. 80). . 8 Helytelen, tehát Borciânak Cihac magyarázatára tett rosszaló megjegyzése i. h.). 195 további leírás szerint ,,în cele desfundate se arde seu cu feştila de bumbac“. Ez magyarázza meg a n. Sterz ’Sclrwanz’ szóból való származtatást (Tiktin 1489): a steart-nak e fajtája valóban — Tiktinnel szólva — „gestielte Lampe“. *slitipnefc ’megtüdzeni, Bt-ppen’ (488, vö. Lex. Bud. 673) < n. steppen (Borcia, Jb. X, 211, Mándrescu, Infl. germ. 90). Első adatunk ismét Molnárnál: fchtipuefsk ’steppen’ (Sprachl. 302). Brassómegyei példa szerint, a mult század végén is élt: Vládeni-ben ”ciórecii făcuţi tot din pănură albă sunt ştipuiţi cu haras negru“ (Zorea, Vlădeni 78). *slitiuc ’darab’ (488, vö. Lex. Bud. 673) < n. Stück. Igen gyakori stuc változata (Laurianu—Massimu, Gloss. 550, Tiktin 1521), mely a régi szász stuck alakon alapul (Borcia, Jb. X, 213, Mándrescu, Infl. germ. 91). Első példáink 1769 óta (StD. X, 16 kk.), vö. még Jb. VIII, 84, 318. A Kárpátokon túl előfordul nemcsak Olténiában, de olykor Havaselve északi részén is (pl. un şţiuc dă pămînt, GN. I, 180, Prahova m.). Ritka alakv. estük (StD. XII, 151, egy szebeni örmény levelében, vö. eszkrif = scriu, u. o.). > *slitreáng, ért. n. (488), stréngu ’restis, funis, istráng, dér Strick, Zug-strick’ (Lex. Bud. 677, vö. LM. Gl. 550, Pontbr. 706) < n. Strang. Tiktin 1510 szerint „mittelb. deutsch“, de a m. istráng, szókezdő i-je miatt nem vehető figyelembe. ' *strajác (valószínű olvasata: strázak, esetleg elhasonulással: strázak) 'szalmazsák’ (509) < n. Strohsack. Közönségesebb alakv. struzak (Weigand, Jb. III, 326; Mándrescu, Infl. germ. 80). Az összetétel utótagjára valószínűleg hatott a m. strózsák is. A Küküllő mentén: strizak (I. Hurdubeţiu, Prépostfalva). *slitrimf ’harisnya’ (488, alakv. *strinf, 511, vö. Lex. Bud. 679) < n. Strümpfe (Boreia, Jb. X, 212, Mándrescu, Infl. germ. 91). A -p-végű ştrimp változat a szász strimp alapján (u. o.). Közönségesebb azonban a étrimf változat; első adatok Molnárnál (Sprachl. 368, 407), vö. stri[m]f, Jb. III, 328 (Bánság), ştrimf, Conea, Clopotiva II, 418, ştrimfi, Muntean, Guraríu 137, stb. Prépostfalván strimf, többese strink’ (I. Eturdubeţiu). A szilágysági strimfli (MZ.) valószínűleg a m.-ból származik. *slitrof ért. n. (488), de vö. şirofu (cirill átírásban sro//j ’pedépsa’ (Lex. Bud. 650). A n. vagy közelebbről szász Straf átvétele, esetleg — de nem valószínűen — a m. stróf (Lumtzer—Melich, DŐL. 244) közvetítésével. Magyaros képzésű, viszont ştrofăluescu (Lex. Bud., i. h., vö. Alexics, Nyr. XVII, 60). Alakv. straf, streaf, vö. Borcia, Jb. X, 410 s ehhez GN. I, 321, 335, 397, II, 29, 30, 31, valamint Tiktin 1505 (szerinte a Kárpátokon túlra orosz közvetítéssel került). *shtufa = gofhteana (488, vö. Lex. Bud. 682) < n. Stufe ’Stück Gestéin oder Erz’, esetleg a m. stufa (Lex. Bud. 241) közvetítésével. A r. szó a móc vidéken járatos (Viciu 93, Frâncu—Candrea 42, Mándrescu, Infl. germ. 92, Treml, MNy. XXVII, 188). , shura ’horeum’ [!] (489, vö. Lex. Bud. 688) < ószász schyren, vö. Borcia, Jb. X, 214, Mándrescu, Infl. germ. 92, Tagliavini, Léx. Mars. 138. slmrtz(a) = catrintza (489, vö. Lex. Bud. 689) < n. Schurze, szász surts (Borcia, Jb. X, 214; Mándrescu, Infl. germ. 93 ezúttal is csak a köznyelvi Schürze alakra utal). A szláv közvetítés feltételezése (Cihae II, 392) felesleges, viszont egyes vidékeken lehetséges a m. surc közvetítő szerepe (Tamás, Ksz. 39). Molnárnál másutt is gyakran előfordul, pl. Wb. 118, 163, stb. ' *sofa ’die Sofa, der Ruhebett’ (494) < n. Sofa < fr. sofa (arab szó, eredeti jelentése ’coussin’, amiből ’estrade â coussiri’ ~ ’divan’, A. Dauzat, 196 \ Dict. étym, 193S, 671; francia adatok 1560 óta). Molnár más alkalommal is feljegyezte (jsofa ’das Ruhebett’ Sprachl. 374), a mai r. nyelvben azonban ismeretlen. Régi ragozása is nehezen képzelhető el, a szóvégi -a miatt. tabac (tabac) csak ebben a kifejezésben: *papufha de tabác ('383°, vö. tăbăcii 1. 'dohány’, 2. păpuşă de tăbacu, i. e. 'o legătură, fasciculus, tsomó’ Lex. Bud. 481; i ’tobák, tubák* i. m. 692) < n. Tabak. Ebben az értelemben kifejezetten erdélyi, ísak ’tubák’ jelentése közromán (Tiktin 1542). Tăbăcaş ’priseur’ származéka j [Pontbr. 723, Lex. Bud. 692 nyomán) talán a m. lubákos, tobákos nyomán kelet-iezett; bizonyára LM. Gl. 553 ezért ítélte el. *tocácá csak ebben:* vin de tocáeá (584, vin a.), valószínűleg a n. Tokajer [Wein) alapján, tájnyelvi -er > -a ejtéssel. Molnárnál másutt is: endráesnivoi i ve íslugeri ku un pechar de vin de Ausbruch (de tokaia) ’darf ich Sie mit einem 31as Ausbruch (oder T o k a i e r) bedienen?’ (Sprachl. 406, vö. 3. kiad. 366). Vö. még 1803: 2 butyely tokajer vin, StD. XII, 151 (Bogdánfy Kristóf levele Menekati Saffranos-hoz). Említi Şincai is: prela Tocaiü, şi pre airelea încă aşa 1 fac (t. i. vinúl), Econ. 165.° ‘ trictcr 'tölcsér’ (538), a' Lex. Bud. szerint ’ein groBer Trichter, durch welchen Ier Wein in die Fásser eingegossen wird’ (723) •< n. Trichter, ld. Borcia, Jb. X, 215, Mándrescu, Infl. germ. 96, trihler, Molnár, Wb. 135, tricteru, LM. Gl. 566. — i& Küküllő mentén ma is trihter (I. Hurdubeţiu, Prépostfalva). : *tutzin ’das Tutzet’ (543, vö. LB. 729) < n. tutzin, vö. DOL. 258. ; *tzohnl ’cippus, der Grănzstein, határkő’ (545), vö. zéhu ’der Markstein’ Mol- aar, Sprachl. 54< n. Zeichen. Cihac II, 432 szerint a cseh cech, cecha alakon át (?). í *tzicliiro ’gyékénykosár, dér Zacker’ (545) < n. Zecker; a m. cekker való-;izínűleg újabb átvétel s így nem jön számításba, a nyelvj. cökör (Lumtzer— j Melich, DOL. 216) pedig hangrendi okokból nem veendő ide. Vö. még Borcia, Tb. X, 216, Mándrescu, Infl. germ. 97. i tzol * ’Zoll’ (547) < n. Zoli, vö. Borcia, Jb. X, 216, Tiktin 1620. ! Ha, az elmondottak alapján áttekintjük szótárunk román szókész- [etének német elemeit, azonnal észrevesszük, hogy a Klein használta szavsk ismét meglehetősen pontosan elkülönülnek a Molnár Lejegyzésében fenn-naradt szavaktól. . . Néhány — a Lex. Bud.-ben is eló'fordtiló — ritka szótól eltekintve j [pl. abaldă, chimă; ezeknek egyébként német eredete is kétes), Klein álta-: jában az elterjedtebb, szinte a köznyelv határán mozgó elemeket használja , jő írja be szótárunkba az olyan szavakat, mint bere, cluesâ, corfă, ferdelă, \rlaje, jilţ, -platoşe, şură, stb. Éppen ezért Klein német eredetű román szókészlete délerdélyi jellegű ugyan, de semmi feltűnő sajátságot nem mutat. ' ‘innál jellegzetesebbek Molnár német elemei. Mindenekelőtt feltűnnek az í'lyan ritkább szavak, amelyek a ,,Sprachlehre“ szókészletével pontosan . gyeznek (pl. cloţâriu, raitáriu, rosichină, şteand, ştipuesc, stb.), s így újabb bizonyítékot szolgáltatnak — ha erre ugyan egyáltalában szükség van — Molnár társszerzői tevékenysége mellett. Különösen fontos azonban a lémet' eredetű bányászati műszavak feljegyzése: fistău, goşteană, şlic, teampuri, ştearţ, ştufă csupa olyan szó, amely a móc vidék bányászainak 9 Ld. még a tokaji bor közismert dícséretét C. Negruzzinál: Opere Compl. Buc. 909, IT. 34. nyelvében él, s az a tény, hogy pl. a şteartz alakot Molnár eppen úgy a rokonértelmű s ugyanott használatos Vapaitz-cal magyarázza, mint később Frâncu-Candrea, ezen elemek lokalizációját teljesen kétségtelenné teszi. E mócföldi hatás pontosan kiegészíti azt, amit fentebb Molnarnak ugyancsak a móc vidékről származó magyar jövevényszavaival kapcsolatban megjegyeztünk (190. 1.). Szinte felesleges megemlítenünk, hogy a német jövevényszavaknak itt bemutatott sorozatát az ,-,esetleg magyar eredetű jövevényszavak“ közül az olyanok, mint delijanf vagy felcer szükségszerűen kiegészítik. E két csoport együtt ad szótárunk román szókincsének bizonyos osztrák színezetet. - c) Szláv elemek. Szótárunk szláv eredetű román szókészlete távolról sem oly jellegzetes, mint az eddig tárgyalt magyar és német elemek. A legtöbb szláv jövevényszó a román köznyelv rendes szókészletéhez tartozik, egyaránt használatos valamennyi északi román nyelvjárásban s legfeljebb etymon-jának távolabbi szlavisztikai vonatkozásai vetnek fel oly problémákat, amelyeknek tárgyalása ezen aránylag késői, 1801-ben írott szövegtől túlságosan messze vezetne. Éppen ezért a' szláv, elemekkel kapcsolatban csak a legszükségesebb megjegyzésekre szorítkozunk, ezúttal is elsősorban ama tájszavak jelentőségét emelve ki, amelyek a szerzők nyelvállapotára bizonyos világot vetnek. 1. Régies szláv elemek. Olyan alapos egyházi műveltségű írónál, mint Klein Sámuel, joggal várhatnánk számos szláv eredetű archaizmust, hiszen ilyeneket még a Klein 1795-i bibliafordításához alapul szolgáló 1688-i Şerban-fele Biblia is bizonyára bőséggel nyújthatott. Klein azonban nem igen archaizál, s főleg elavult szláv jövevényszavakkal nem.1 Használ ugyan egy-egy, ma már feledésbe ment szót, mint pl. afhijderea (35), de ez az akkori írott nyelvben még távolról sem volt olyan feltűnő, mint manapság, hiszen — bizonyára a Kárpátokon túli krónikások nyomán — Şincai is többször élt vele (Econ. 35, Hr. III,-162, stb. vö. DAcR. I, 313). Ragaszkodik viszont a szláv archaiz-mushoz akkor, ha helyette legfeljebb magyaros színezetű latin szót használhatna. Az 'áspiskígyó’ neve pl. Viski zsoltárfordításában áspis (olv. áspis, vö. HEMR. 1875), a hagyományos egyházi nyelvben azonban a görög-szláv aspidă (DAcR. I, 317); Klein — unitus hite és latinos műveltsége ellenére — habozás nélkül a görög-szláv alakot használja (afpida 36). Egy-egy népnyelvi szó régies alakjához is szívesen folyamodik: basm helyett 1 Kérdés, szabad-e Klein tartózkodását Budai(-Deleanu) tudatos állásfoglalásával összevetnünk: ,,Zis-am mai sus şi pentru, cuvintele vărăte în limba noastră prin procopsiţii tălmaci a cărţilor bisericeşti şi poftăresc, că acele nu au nice un drept la limba noastră, căci nu aflu nice o cuvincioasă pricină, pentru ce să zicem Precesta, pentru ce să zicem apăsitoriu, spăsesc, izbăvesc, avănd noi măntuitoriu, măntuesc“ (RFR. 1944, febr. 407). - 198 használja még a bazn változatot (51), de a kor nyelvállapotához képest ez is természetes: a basn alakv. (-nic) képző inkább denominális, mint deserbális származékra utal. Ha tehát *obglavbnikz, alakból kell kiindulnunk, az eredetibb román alak oblavnic (Viciu, Supl. 12, KSz.), s ebből obladnic oblédnic, valamint óblaznik (Gunda B., Kalotaszeg) másodlagos fejlemény. 203 s nyilván ugyanide tartozik orfălău 'vorbitor de rău, intrigant, bârfitor’ (Kristyór, i. h.). Cihac II, 382 helyes feltevése szerint kétségtelenül az azvârli, zvârli igével egy tőről sarjadt; mindkettő közös szláv- töve egyh. ószl. vnli ’heftig’, illetve egy ehhez csatlakozó ige, mint szb. vrljati, vrliti, bolg. fbrljam Verfen’ (régebbi Iwnliti-hol, vö. Miklosich, Slav. EL 51, DAcR. I.). A jelentésfejlődéshez vö. werfen ~ vorwerfen, szemrehányni, stb. *ogaergit ’fafzari, zsugori’ (371°), vö. ogărjitu 1. ’mărşavu, jigăritu, exilis, macer, emaciatus, szikár, száraz, fonnyadt’, 2. ’sorditus, parcipromus . .. faszari, fukar’ (Lex. Bud. 461). Tiktin 1083 csak a moldvai ogírjit ’klein und mager, verkrüppelt, schwáchlich’ alakot közli -és a szb. krzVjav, krslav ’ver-krüppelt’ szóra utal. Valószínűbb azonban, hogy a bánsági ocârci ’a suci, a întoarce’ (Costin, Gr. bán. 148) igéből kell kiindulnunk, ez pedig nyilván kriciti ’contorquere’, gnciti se ’contrahere se’ (Miklosich, Lex. Berneker, EtWb. 1, 369) családjába tartozik. így magyarázta már Cihac II, 41, azonban etymonja Tiktinnél nem szerepel. Ogaerjit (~ ocárcit) tehát végeredményben a bánsági zgârcit (< szí. Sbgnciti) alakv.-a: hangtani szempontból rokonai ogîrşit (Viciu nyomán Tiktin, i. h.), ogrísit, Weigand, Jb. III, 323, ogrăisit ’slăbănog, de compătimit’ (Costin, Gr. băn.1 149).8 Jelentéstani szempontból kitűnő analógiát nyújt á m. zsugori (SzófSz. 348). ogoéfc ’ceffare, quiefcere facio’ (371°, 377“, vö. Lex. Bud. 462) < egyh. ószl. ogoiti ’masten, pflegen, heilen’ (Tiktin 1084, Cihac II, 225). Erdélyi és moldvai táj szó. — Szárm.: talán ogoiu ’sphaeriíterium’ (371“, vö. Lex. Bud. és Cihac, i. h.). olovina = bére (52, ld. még 372°, valamint Lex. Bud. 464, LM. GL 428) < egyh. ószl. olovina ’sicera’, vö. or. nyj.-i olovina ’Treber’, cig. lovina ’cerevisia’ (Miklosich, Lex. 501 < oh ’sicera’ u. o. 502). Ezen etymonra utalt már Cihac II, 227, idézvén az erdélyi nyj.-i olăvină, olăghină (vö. ologine, An Bán. 100) alakokat is. Vö. még olovina ’cervoise, biére’ Damé III, 72. Valamennyi forrás e szót erdélyi tájnyelvi elemként közli, pedig e. a.-unk Mard. Coz.-nál (2244).9 opacéfc (opácesc) ’detineo, impedio’ (374°, vö. Lex. Bud. 466); ismert erdélyi tájszó, adatok Barac óta (Tiktin 1089). Az opaceala, opacire ’remoratio, retardatio, impedimentum’ származéknak (374°) pontosan megfelel az egyh. ószl. • opacica ’impedimentum’ (Miklosich, Lex.), illetve a feltételezhető * opaciti ige (Cihac II, 228). Vö. szlovén opácen ’ábicht, verkehrt’, opacina ’Fehler’ (Pletersnik) szb. paciti ’ver-, umkehren’ (Vük), stb. ’ ‘ ofchiga, ért. n. (376°), vö. osigă ’bromus secalinus, ro’snok’ (Lex. Bud. 472), opsigă (alakv. obsigâ, osfică, ostigă, oshigă, ohsigă, stb.) 1. ’Trespe’ (Bromus), 2. ’Lolch’ (Lolium), 3. ’Flughafer’ (Avena fatua; csak Cihac szerint), Tiktin 1091 < szerb orsik vagy lengyel orvsik (< egyh. ószl. ovbSb’ zab’). Az egyes alakv.-ok elterjedése és kora további kutatásra vár. *paucenie = dálterie (387). Mivel dálterie a gör. beXrápiov átvétele (vö. 214), adatunkhoz a Tiktin 1227 közölte 3. jelentés áll legközelebb: eszerint paucenie, helyesebben poucenie (< egyh. ószl. poucenije, or. poucenie ejtsd pau-) ’Urkunde űber die Erteilung dér geistlichen Weihen’. Összes adataink Moldvából: az oroszos ejtés (po- > pa-) szintén moldvai eredetre látszik -utalni. 8 Talán ismét más r. alakv-ra vall a m.-ba is átkerült SzD.-i igárcit; MNy. XXXVII, 360 tett megjegyzésem esetleg eszerint javítandó. . 9 Valószínűleg ugyanide tartozik holoviţă ’mífc Bierhefe angerührte Brannt- weinmasclie’ (Tiktin 737, DAeR. II, 412). . 204 piîioc ’arena’, *pif{op, ért. n. (397, vö. 37,3, najjip a.), vö. pisopu ’arena’ (Lex. Bud. 508). Szorosan idetartozó alakv. posip (Damé III, 251), amely egyszersmind a szó etymonjára is utal: amint az egyh. ószl. nasypati ’aggerere, implere’ igéből származott nasbpo ’pulvis qui inspergitur’ (Miklosich, Lex. 306, Cihae II, 213) s ebből a r. năsip, nisip, úgy posypati ’conspergere’ (Miklosich, Lex.) származéka * posbpt (vö. cseh posypha ’sable, pöudre, Cihae i. h.), amely a r.-ban posip, majd hangátvetéssel pisop alakot adott. Lehet, hegy az utóbbi alakv. hatása alatt alakult ki pijfoc, amelynek vokalizmusát más szláv etymon (egyh. ószl. pes'bhj, pésokb, Miklosich, Lex. 761) magyarázza. A m. piszok ’Schmutz’ jelentéstani okokból szintén nem vehető figyelembe. A pisop és pisoc alakok végmásalhangzóinak viszonya egyelőre homályos; valószínűleg alakkeveredés történt pisop és pesokb között. *poára ’tricae, altercatio’ (403, vö. Lex. Bud. 525, puszta utalással a pónce címszóra) < egyh. ószl. pora ’jiirgíum’ (Cihae II, 244, vö. Tiktin 1194). Erdélyi és moldvai tájszó, de van rá adat a Bánságból is, vö. poară ’certá, litigiu’ (Costin, Gr. bán.1 160). , progadie ’coemeterium’ (425, alakv. prodgadie, i. h. pograde, Lex. Bud. 519). Ha a legutolsó alakv.-ot vesszük eredetinek, grado ’was umfriedigt ist’ *pogradje származékának tekinthető (Tiktin 1268, Cihae II, 115). Délerdélyi szó, vö. progad’e, UJ. progadzie, progaze, Gregorian, GS. VII, 190 (Clopotiva), progadie, Muntiu, Carpinis 59, stb. Előfordul az erdélyi r. irodalmi nyelvben is (vö. progadie, Breazu, Pov. 86, S. Albini, Szeb.). *raenfa ’rotula calcaris, sarkantyutarej’ (437), vö. rănsă 1. ’julus, amentum, rügye, barka’, ,2. ’rotula calcaris, sarkantyútaréj’ (Lex. Bud. 574). Csak a ’barka’ jelentés köznyelvi (Damé III, 311, Tiktin 1329) s a szí. resa ’iulus’ is csak ezt „indokolja közvetlenül. Másik jelentését közli Cihae (II, 313), de elterjedését nem ismerjük. A köznyelvi alak egyébként inkább rânză, az eredetibb s-es változat erdélyi és olténiai (Tiktin, i. h.). ' , ' *raeza ’Lumpen’ (438, vö. Lex. Bud. 578) < egyh. ószl. riza (Ciháé II, 315, Tiktin 1331). Erdélyi tájszó; JB.-nál am o rîză de inel (363) már a szó átvitt értelmét mutatja. . a scobaeltzéfc ’ excido, decido’ (472), a Lex. Bud.-ben meglepő módon scobel-ţescu ’calcitro, labor, lapso, botlani, megsikámlani, kitsuszni, bukni, ausgleiten, abglitschen, ausrutschen’ (619). Cihae II, 332 viszont scobîlţez alakot közöl ’cáver, creuser en taillant obliquement, débillarder’ értelmezéssel. Ha az első és utolsó értelmezést tartjuk helyesnek, talán elfogadható Cihae etymonja, aki igénket scobi (< szí. * skobiti) továbbképzésének véli. *slavoáea (slávoacá) ’lophius, békahal’ (491, vö. Lex. Bud. 647). Antipa, Pesc. 790 Szeben környékéről idézi ezt áz alakv.'-ot, amelyet a zglâvoacă halnévhez csatol. Zglăvoacâ ’Kaul-, Dickkopf (Cottus gobia)’ a szí. glava ’fej’ származéka (Tiktin 1814). • zapódie (zá-) ’convallis’ (561, vö. zăpodie, Lex. Bud. 767) a szí. podo ’Boden’ tő származéka (zapodie Tiktin 1794); a régi nyelvben közönséges, de ma már népnyelvi adatként csak a móc vidékről ismeretes (Frâncu-Candrea 107).10 A második csoportba tartozó szerb elemek közül említésre méltók a következők: - , 10 Ezen csoport szavaival együtt említendő a köznyelvi vrednic (Enc. 563 etymon nélkül közli). . ; iftft = tocma, hat (309, vö. istitu ’plane, prorsus, profecto’ Lex. Bud. 30); a bánsági istina, istină adverbiumnak (< szb. istina 'igazság’) csak a Lex. lúd.-bői ismert változata, DAcR. II, 911 hibásan iştit alakban közli. A képzősere homályos, épp úgy, mint a Lex. Bud. közölte istanu = istitu (i. h.) esetében.11 : ö. még istov ’proríus’ (309) s ehhez DAcR. II, 912. Talán istit közvetlenül ; szb. lakó isto ’gerade so, eodem pláne modo’-féle kifejezéseken alapul (Vük : 49, vö. még isto = zaista, -to Vahrhaft, vere, gewiű’ i. h. 183). ; lúla = faica (330) < szb. lúla ’die Pfeife zum Rauchén’ (Vük 347). közny.-i r. lulea. (< török liile) bánsági jellegű alakv.-a, vö. Gáldi, MNy. ŞIXXVIII, 288-9. | *natra ’stamen, dér Weberzettel’ (374) < szb. natra 1. ’Weberstuhl’, I. ’die Garnmenge, welche um den Garnbaum einmal geht’ (Rjecnik VII, 699, jö. Vük 423). Tiktin 1039 egyetlen adata erdélyi, Jarnik—Bárseanu 423 nyomán, j ij. Cihae II, 213, DEnc. 824.12 Előfordul az erdélyi r. irod. nyelvben is (Breazu, j ov. 183). ■ | otáva ’cordum, sarju’ (377°, vö. Lex. Bud. 474) < szbh. otava ’das Grum-Uet’ (Vük 490). Erdélyben és Moldvában közönséges, ld. Cihae II, 233, Tiktin 1399, DEnc. 880. 11 Itt kellene következnie a *lazaret ’Grenzposten’ szónak (318, vö. 1776: uid aü venitü morunul în lăzăret, StD. XII, 93, Nagyszeben), amelyet Tiktin 896 az ; . lazzaretto-ból a szb. lazaret-en át származtat (vö. lázárét ’die Quarantane’ Vük 332), ionban ezen európai vándorszónak délkeleteurópai sorsa még további tisztázásra orul, különösen kronológiai téren. Vö. Chr. Nyrop, Linguistique et liistoire des oeurs, Paris, 1934, 201. , 12 Itt következnék *ojina ’merenda, antecoenium, loránt, osonna’ (377°, vö. 3x. Bud. 462), azonban ez lehet nemcsak szb, hanem bolg. eredetű is (uzina, vö. ipidan, DR. IV, 1260). Az erdélyi alakok o-ja talán a m. ozsonna hatására Uemensnél is ojină ’Vesperbrod’). Egészen magyaros: ozonă, oioniţă. Barbul 56. lykor az ojină alakot is próbálták a m.-ból származtatni (GS. V, 325). 207 ótca ért. n. (377°), vö. otcă, votcă ’protropum crematum, votka, der Vorlauf vom Brandwein’ (Lex. Bud. 474). A Lex. Bud. értelmezése északi szláv átvételre átszik utalni (vö. or. vodka), azonban DEnc. 880 szerint otcă a. m.’ ţuică rămasă pe fund fără tărie, ce curge la urmă de tot din cazan’ és csak Olteniában használatos. Legközelebbi megfelelői a szb. otok(a) ’cornu fluminis’ (Vük 493) s patoka ’lor(e)a vini usti’ (i. h. 507). Mindezen főnevek az,egyh. ószl. tociti ’fundere’ igével függnek össze.15 otíc (szárm. oticau, olv. -ău) ’rallum’ (377°, vö. oiicu, oticöu, Lex. Bud. 474) < szb. otík ’die Pflugreute’ (Vük 490, Cihac II, 234, Tiktin 1100, DEnc. 880), pacrtc ’semita in nivibus facta, *via per riivem’ (380°, vö. Lex. Bud. 485), vö. szb. pH ’der Schneebahn’ (Vük 636). Tiktin 1172 idéz Alexandriból ilyen párté alakv.-ot; a köznyelvi alak pârtie (ld. még Cihac II, 247). palamída ’tribulus’ (381°), alakv. polomida, 407; vö. pălămidă ’serratula arvensis, Linn. zabtövis’ Lex. Bud. 478) < szb. palámida ’serratula arrensis’ Vük 501, vö. Cihac II, 239, Tiktin 1109. Már 1183-ban: Serratula arvensis — Zab-tövis — Polomnyida; Convulsus arvensis — Kis fulák-fű — Holbure mike, Polomnide (Benkő—Goteanu, 472, 85 sz.). Ilyen polam- kezdetű alakot idéz Tiktin (i. h.), Marian, Naşt. 282 nyomán. ' *pleofcaefc 'durrantani, tíerditeni, platzen, schnalzen, fittyenteni’ (401), * plioscaejc, * plioscotefc (402, vö. pliojcaejcu, Lex. Bud. 514), erősen emlékeztet ugyan a szb. pljuskati ’plátschern, spritzen’ (Vük 526) igére, azonban lehet, hogy attól,függetlenül hangutánzó szó (vö. Tiktin 1187.). plofca ’flaí'co, lagena’ (403, vö. Lex. Bud. 515) < szb. ploska ’eine platté Flasche’ Vük 524, vö. Cihac II, 266, Tiktin 1192. *podi!a, *podina 1. = *blana, 1. vagyis ’asser’, 2. ’der Boden’ (405, vö. Lex. Bud. 518, eszerint pódílü a köznyelvi podeală alakv.-a) < szb. p'ódina I. ’die Flâche des Heuschobers’, 2. ’Unterlage, basis’ , Vük 537, vö. Cihac II, 270, Tiktin 1199. A Vük közölte 1. jelentés Moldvában él, ld. ’Grund, unterer Teil eines Heuschobers’ (Tiktin, i. h.). *pup ’bulbus’ (429, vö. Lex. Bud. 562) < szb. púp, Tiktin 1280. Aligha tartozik ide a Berettyó-környéki pup ’Schopf’ (Jb. VI, 80), amely inkább a m. púp ’gibbus, tuber, culmen’ átvétele. rácliío ’sicera, crematura’ (433, vö. Lex. Bud. 572) < szb. rákija ’Brarmt-wein’ (Vük 655). A köznyelvi rachiu (< t. raky, alb. ráki, újg. paxí) erdélyi alakváltozata, vö. Tiktin 1291. shég = gloáta (467, vö. Lex. Bud. 612) < szb. zbjeg ’Zusammenlauf dér Elüchtlinge’ Vük 211, vö. Cihac II, 11, Tiktin 1801.' *sgulit ’kuntzorodott, töpörödött’ (483, vö. sgulescu, sgulitu Lex. Bud. 642) < szb. zgüriti se ’sich zusammenziehen vor Kalte’ (Vük 215, Tiktin 1816).14 stclnitza ’cimex’ (504, vö. Lex. Bud. 668) < szb. stjénica (Vük 739, Cihac II, 367, Tiktin 1490). 13 Sajnos ez a magyarázat sem teljesen kielégítő: hang- és alaktani szempontból otok(a) megfelelne, de jelentéstani tekintetben alig; paíoka esetében pedig az értelem egyezik, de a szb. szó alakja nem illik a r. szóhoz. Alakilag legjobban találna az egyli. ószl. otkă (idi. Cihac II, 233), ennek jelentése azonban ’tiunor, insula, scopulum’ s ezért nem hozható a r. szóval közvetlen kapcsolatba. 15 Itt következnék *uricesc ’erdőt irtani’ (557); Cihac II, 441 szerint a szí). ur&zati ’schneiden, einen Einschnitt machen’ átvétele, de az egyeztetés súlyom hangtani nehézségekbe ütközik. Talán inkább uric ( lipiiu).3 *mozáviríc ért. n. (364): len. Vácárescunál mozavirie a. m. ’Verleumdung’: (Sultanul) aridica toata frica norodului şi de năpăstuiri şi de mozavirii şi pîri mincinoase (id. Tiktin 1014). A Lex. Bud.-bői idevehető: mozavire 1. 'insusurratio', 2. ’illectus, pellectio, illecebra’ (401). Ezen utóbbi alak puszta sajtóhiba mozavirit helyett vagy a mozaviri ’verleumden’ (Tiktin, i. h.) ige mozavirire alakjának egyszerejtéssel keletkezett rövid változata, mozavirie viszont mozavir ’Ver-láumder’ (Tiktin, i. h.) -ie képzős származéka. A szócsalád végső forrása: ar. eredetű t. müzevir 'Falscher, Betriiger' Miklosich, Türk. El. .30; Săineanu, 10. III, 81-2. ’ naftrápa 'cantharus, vas' (374, vö. Lex. Bud. 416) < t. masrapa (< ar. mesrepe), vö. Şâineanu, IO. II, 270, Tiktin 1038; valószínűleg délszláv közvetítéssel (bolg. mstrapa, szb. nastrapa, Cihae II, 600; Miklosich, Türk. El. 25 bolgár nastrápa alakot közöl). 1 i *paic ’praecurfor’ (381°, vö. Lex. Bud. 478) < t. pejk (< perzsa paylc), I ld. Miklosich, Türk. El. 39, Şâineanu, IO. III, 95, Cihae II, 602, Tiktin 110S. Használja Cantemir, Gheorgachi Lóg., len. Văcărescu, stb., de Erdélyben teljesen ; ' ismeretlen. ' 1 paliván 'funambulus' (382°, vö. Lex. Bud. 479) < perzsa-t. pehlivan; régi ! román alakja — a közönséges pehlivan helyett — palivan (Tiktin 1142 a XVII. ; sz.-ból idézi). Elterjedésére nézve ld. Miklosich, Türk. El. 39.. 1 raft ’lemnifcus' (438, vö. Lex. Bud. 573) < perzsa-t. raht ’harnais et brides du cheval brodés ou garnis de franges d'or ou d’argent’ (Bărbier de Mey-nard, id. Şâineanu, IO. II, 299; ld. még Tiktin 1293). ; *ráftá ’rata’ (438), vö. rajta ’pars rata, portio rata, kinek kinek maga része' (Lex. Bud. 573) < t. raht 'portion, quote-part’ (Tiktin 1293; Săineanu, IO. II, 299 szerint a r.-ba szb. közvetítéssel jutott). Tiktin szerint bánsági és móevidéki tájszó (vö. ţe-am spus-o rajta ín ophi, Fráncu—Candrea 104), azonban 5.-ból is van példa éppsn arra a kifejezésre, amelyet a Lex. Bud. idéz: ş’au luat rafia i 'accepit ratam suam, kikapta a' maga részit’ (i. h.) ~ mi-am luat rajta dela viaţa (Paşca, Gl. dial. 50; a 'nădejde, speranţă’ értelmezés aligha helyes). j _ *sapet. (săpet) 'bőrös'láda, dér Koffer’ (462, vö. Lex. Bud. 609). Eredeti jelentése szerint a r.-ban is ’coş de papură servind de cufăr’ (Şâineanu, 10, i II, 323), amit perzsa eredetű török etymonja is igazol: sepet ’panier, corbeille de jonc et d’osier’ (Bărbier de Meynard 66, vö. még Miklosich, Türk. El. 53). A XIX. sz.-ban azonban általában 'Koffer, in dér Regei mit Leder überzogen’ (Tiktin 1433). A sápét alakv. Dionisie Eclesiarhulnál fordul elő (Şâineanu, i. h.). \ 3 Itt kellene következnie a mojjor ’panus’ szónak (363), vö. mosom ’tsomo, mirigy, dér Knollen, die Drüse, ein Gewáchs am Leibe’ (Lex. Bud. 402), azonban a 'Rolle zum Aufwinden von Garn, Spule’ jelentésű mosor-ral (Tiktin 1012, Şăineanti, j IO. II, 262, vö. török mosur 'bobine, navette de tisserand’) való összefüggése nem bizonyos. Tiktin a két szót azonosítja, de Şăineanu és Cihae (II, 596) nem, ami — szóföldrajzi okokból ■— helyesebbnek is látszik. Mosor ’csomó’ jelentésben ugyani* elsősorban csak a mócoknál él (Fráncu—Candrea 191, ld. még Paşca, Gl. diai. 43). ‘ 212 shálma ’Turcicus pileus’ (483, vö. Lex. Bud. 605) < t. calma ’Turban’ (Miklosich, Türk. El. 35, Şăineanu, IO. III, 121, vö. m. csalma, EtSz. I, 834). *shcrljct ’türkische Limonádé’ (485, vö. Lex. Bud. 634) mandia pallium ecclefiafticum’ (341), amely közvetlenül a g. fiavxíov szóra, illetve ennek tb.-i fiavría alakjára ntal (Tiktin 948 az 1746-i Mărgăritare nyomán idézi a mandie alakv.-ot). Mint utóbbi példánk mutatja, vannak tehát közvetlenül a görögből átvett egyházi műszavak is; ezek közül a legérdekesebbek a következők: I. ava ’abbas, ein Abt, appat, apát ur’ (42, vö. ava, aba 1. ’pater, atya, apó’ „dela covéntu syrinescu: abba", 2. ’avatu, archimandritu, egumena, abbas, j appát, apátur, der Abt’ (Lex. Bud. 41) < g. ápa?, a közönségesebb dpp5q h., | vö. V] a eh os 1—2. Más forrásból az ava és avatu alakot nem ismerem. ■ dálterie ’formata, íeu literae dari íolitae Neoordinato in Prefbyterum,* i jurifdictio’ (157). Később még egyszer előfordul *singhüie magyarázataként (490). Más forrásból nem ismerem. Forrása a g. beXxdpiov 'bulletin, carte’, azonban ennek ilyen sajátos jelentése nincs szótározva. I epárchie ’dioecefis, districtus’ (198, vö. Lex. Bud. 204). Cihac II, 657 cs Tiktin 595 szerint közvetlenül a g. éirapxia átvétele, de Kleinnál lehetne a lat. j: eparchia r. mása is. Hasonló bizonytalanságban vagyunk az orgán ’organum' (375°) szóval kapcsolatban: a Kárpátokon túl inkább szláv, a Kárpátokon innen ! viszont latin közvetítésre gondolhatunk. ! pafcalíe ’liber vaticinatorius’ (385°, szárm. pascalitóriu Vaticinator’, i. li. j vö. Lex. Bud. 486) < újg. iracrxaXía ’Ostertafel, Tabelle mit deren Hülfe mán das Osterfest und die sich nach diesem richtenden beweglichen Feste etc. des Jahres bestimmen kann’ (Tiktin 1130, Cihac II, 684). A pascalie jóslás céljára | való felhasználása közismert. '] ráFFofor ’simplex monachus’ (445) < újg. jiacrcxpópoi;, vö. fmoov ’grober Wollstoff’ < rasum, Meyer, Ngr. St. III, 55, Triandaphyllidis, Lehnw. 122 kk, : Csak a XIX. sz. elejéről van egyéb adatunk, de lehet jóval régebbi is, vö. Gáldi, MONGr. 246. i scándalíi (scandălă) ’scandalum’ (469) valószínűleg nem a szí. skandah, hanem közvetlenül a g. OKdvbaXov (tb. öKdvbaXa) átvétele. A régi egyházi iro- ' dalomban gyakori (vö. Tiktin 1375). • *singhilíé, a. m. dálterie. (490), vö. singhilie ’literae [!] episcopales testantcs cuidam Sacerdoti jurisdictionem in certam Parochiam esse collatam: Formata, vel jurisdictio’ (Lex. Bud. 644). Talán r. szárm. a singhel ’synkellos, Ehrentitel, der Ordenspriestern erteilt wird’ szóból (Tiktin 1430 < újg. öútkeHoc;, oúrreMos eredetileg a. m. oufKeXXiújTric vagyis ’cohabitant d’une cellule’ Cihac II, 699). *stihio ’elementum’ (505, vö. Lex. Bud. 675) < g. a! DAeR. II, 359. Gazdag népnyelvi előfordulásainál fogva valószínűleg elég régi, bár legrégibb ismert adatunk 1704-ből származik: haragii pentru vie (Ur. IV, 55). 215 *liargolásh <’ergolabus’} (245, vö. hcrgólasiu, Lex. Bud. 261) nyilván összefügg a g. ip-foXdpoţ szóval, amint már szótárunk és a Lex. Bud. a latin ergólabus-ia, való hivatkozással állítja, de a képzőcsere felette homályos. Vö, Gáldi, MONGr. 184. - hrillov 'diploma, decretum’ (248, vö. Lex. Bud. 266) < újg. xpucópouXXov; Cantemirnél még hrisovuluri (Ist. Ier. 175, 181), példák a XVII. sz. óta, vö. DAcR. II, 415. Erdélyben csak Şincainâl (I, 269, stb.). *indih ’o vapsála, v. cionvic’ (277): véleményünk szerint vagy az ’indigo’ régi görögös neve ivbiKÓv (feltételezhető alakv. *ivinxóv) nyomán, vagy a n. Indig (ejtsd: indix) átvétele. Kereskedelmi műszó; 1809 után a következő adatot olvassuk: 2 11. violet indih fain, StD. X, 23. DAcR. nem ismeri. maghio ’magia’ (338; vö. magié, Lex. Bud. 368) < g. na-feía. Tiktin 940 egyetlen példát idéz Cantemirből. márghiól ’argutus, *callidus, verschmitzt’ (345, szárm. marghiolie ’argutin, calliditas’ i. h., vö. Lex. Bud. 377), valószínűleg az újg. (jap(y)ió\o? ’fin, rusé, futé, matois' (Vlachos 552) átvétele, a g. szó forrása viszont a hasonló jelentésű ol. mariuolo (eredetileg: ’chierico che fa la parte .delle tre Marié nei misteri' Zingarelli 915 < ófr. mariole ’figurine-sainte’ Godefroy V,176). A származtatást hasonlókép jelzi Cihae II, 673; a t. és alb. marjol szintén ol. eredetűek, talán újg. közvetítéssel. A r. szó g’-je talán a g. írott alak hatásával magyarázandó. Példák a XVÎI. sz. közepe óta (vö. Tiktin 953; GCr. II, 12, 118). Népnyelvi példák Havaselvéről és Olteniából (Tocilescu, Mát. Fold. 387, Teleorman; 420, Vâlccn; 422, Górj), ismeretes nagyritkán Erdélyből is (pl. márghiól 'viclenie, înşelare, necaz’ Mándrescu, Lit. pop. 243). Gyakori viszont a régebbi erdélyi írott nyelvben, pl. margeol ’magnus eloquens, nagy orátor, astute loquens, álnokul okoskodó, ravasz’, margeolie ’astuta locutio, szép beszéd réá-vivés végett’ Bobb II, 25; voinicul márghiól —tot merse domol, Budai—Deleanuból id. DEnc. 749 — 50. Barcianu szerint marghioală ’das schlaue Frauenzimmer’. mărturie (mărturie) 1. ’teítis’, 2. * ’héti váfár’ (347); Lex. Bud. 379 szerint is második jelentése ’térgu de septimănă, nundinae hebdomadales, héti vásár’. Cihae II, 674 szerint mărturie csak ’témoignage’, Tiktin 956 szerint szintén 1. ’Zeugenaussage’, 2. Taufmünze’, 3. ’Zeuge’, 4. ’Blutzeugenschaft’. Szavunk forrása, az újg. napxupía szintén ’témoignage, déposition’ (Vlachos 552) jelentéssel bír, tehát Molnár bejegyzése, amelyben a Lex. Bud. szövege is alapul, egyelőro megoldatlan problémát jelent mind e jelentés elterjedése, mind annak eredete szempontjából. *molopfeíc ért. n. (362), kétségtelenül molipsi (< újg. uoXeúuj, aor. uóXe^a) alakv.-a; más forrásból nem ismeretes. Maga az ige inkább csak a Kárpátokon túl használatos, vö. ALRM. I, 163—4, Gáldi MONGr. 211; még csekélyebb népnyelvi elterjedést mutatnak származékai (molimă stb.). *pilo!a ’Pfühl, Küssen’ (395), vö. pilotă ’culcita plumea, donyha, dunyha, derekaly’ (Lex. Bud. 505); talán figyelembevehető Tiktin 1163 feltevése, aki szerint a görög ttiXiíitoc; ’gefilzt’ szóból kell kiindulnunk. *poliíic ért n., *politie ’politice, ius politicum, politika, die Politik, oder Staatsklugheit’ (407), a Lex. Bud. 521 szerint politic ’politicus, politikus, dér Politiker, politie ’politica, politice, politika, die Politik, die Polizey’. Politic végső forrása a g. iroXmxóc ; valószínűleg közvetlenül innen vette át Cantemir (Gáldi, 1 Alighanem téved Dauzat (Dict. étym. de la langue fr. 459), amidőn J. Deny útmutatása nyomán a velencei mariolo ’rusé, fripon’ szót t. eredetűnek gondolja, bár természetesen efféle „Rückentlehnung“ nem ritkaság. 216 IONGr. 233). Politie a Kárpátokon túl csak 1. ’St'aat’, 2. ’Stadt’, 3. ’Benehmung, uifführung’(Tiktin 1206, Cihac II, 689), vö. újg. iroXvreía 1. ’état, républíque’, . 'conduite, ligne dé conduite’, 3. ’cité, ville’ (Vlachos 725). PPB. szerint Molnár zt a számára idegen újg. eredetű szót új jelentéssel ruházta fel, s a n. Politik, a. politika, stb. szóval egyértelműnek tekintette. A Kárpátokon túl ezen értelemen 'politică (< lat. politica v. újg. itoXuriKri) volt használatos. Hasonló tévedés Idozata lett Molnár akkor is, amikor a planisi ’raboter’ igét a lat. planum tövé-ez kapcsolta s 'tervezni’ értelemben használta (ld. erről Gáldi, MONGr. 129). rodíc 'malum granatum’ (451, vö. ródie, Ljx. Bud. 592) < újg. f>óM jog. fiotbiov, fróbiov), Cihac II, 693; Tiktin 1334, esetleg egyh. szí. rodii közvetí- I ésével. A Klein közölte alak hangsúlya nagyon feltűnő. í *scafa 1. ’caentariu’, 2. ’das Trinkgeschir’ (469, vö. Lex. Bud. 614). ;Tiktin 1374 itt olvasható 1. jelentését (’mérleg serpenyője’, vö. Lex. Bud., i. h.) em közli, Damé IV, 26 ismeri azonban ’plateau de balance’ értelemben is. 7ö. újg. oxáipii 1. ’auge, baque’, 2. ’pétrin’, 3. ’you-you, nacelle’, 4. ’coque du ; avire’ (Vlachos 789). scracnibitza ’halex’ (473) a köznyelvi scrumbie ~ scmmbie származéka, ez :>edig újg. öKouuppí (Tiktin 1394). ' ‘ *sfirida ’fenestra ficta’ (482, vö. Lex. Bud. 640) valószínűleg bolgár közvetítéssel (firida) újg. Oupîţ, -iboţ ’petite fenétre’, vö. DAcR. II, 129. Az LLR. II, 273 térképe (firidă) sf- kezdetű változatot nem közöl. i *shinic = galeata (485, vö. şinicu, sinégu ’cubulus, köböl’ „în Bănatu“, -.ex. Bud. 645) régies szó; az 1688-i Bibliában is előfordul, vö. Tiktin 1431. Ha ; sltételezzük, hogy ebben az esetben is li > s hangváltozássál van dolgunk ' vö. fin ~ chin ~ shin, 485) a görög xoîviE, -ikoţ, egyh. ószl. chinikí ’mensura Rapiens quatuor cotylas’ (Miklosich, Lex. 1090) alakból kell származtatnunk, i *sci'ivclc 'fanyalogni, pityeregni’ (474, vö. Lex. Bud. 624); véleményünk jzerint amint sclipi mellett van scripi (Tiktin 1393), úgy sclivi sem más, mint sclifosi ’pleurnicher’, sclivisi ’se pimponner’ igéknek ser- kezdetű változata, 7ö. görög cr-nX(3iijvuj, (TTiXp*. fut. • cmXpiíaai ’polir, fourbir’ (Graur, BL. IV, 115; liáldi MONGr. 249). A -si végződés esetleg elmaradásáról Gáldi, i. m. 118; serivi lakot közölt Resinárról Paşca, Gl. diai. 53. • *vifí'on ’biíon, der Bison’ (587), vö. yisonu, ’byssus, bibor, ein sehr feines !*ewebe’ (758) < pútrao?, acc. -ov (Tiktin 1758). ' *vrnh ,,v. Gaendác N°" 1.“ vagyis 'cserebogár’ (590, vö. Lex. Bud. 763’, ; égi szó az egyházi nyelvben; az 1688-i Bibliából id. Tiktin 1782. Vö ppouxoţ) i cc.-ov ’charan9on, bruche’. i i Néhány esetben (vö. fentebb /pilolă) kétes, vájjon szabad-e a kérdéses ! . szavakat az újg.-bői származtatnunk. *Ásláz, helyesen ailaz (161, vö. lUlas, Lex. Bud. 39) egyaránt származhat a t. atlaz (DAcR. I, 357) vagy az :ijg. árháh alakból (HEMR,. 2066—8) alakból.5 Egészen homályos *fe'de ísuchus’ (206, vö.Lex. Bud. 213; alakv.' *zama de alamsee v. fidé); a fidea vermicelle’ szóra (Gáldi, MONGr. 189 < újg. cpibég)-alig gondolhatunk, bizonytalan még tagaeriza 'tarisznya’ (520, vö. Lex. Bud. 692; alakv: [, 225); legközelebbi rokonának kétségtelenül az újg. TCtfápi : 5 A Lex. Bud.-ben olvasható atlas a m. atlasz vagy a n. Atlas, atlaţ (pl. 1803: : >lapome de attlatz, StD. XII, 14C, 1822: athlati, Bobb II, 87) feltétlenül m. atlac :EtSz. I, 175) átvétele. 217 / « . ’sac, panetiére, besace5, szárm.-a, TorfapxcFÍKa (Vlaclios 857) látszik, azonban először e balkáni vándorszó pontos filiációját kellene tisztázni (vö. Cihae 11,617, Tiktin 1548). . e) Latin elemek. , E sokféle jövevényszóréteg ellenére természetesen nem szorult háttérbe a román nyelv latin szókészlete sem, vagyis az az alapanyag, amelybe mindezen hatások beleágyazódtak. A latin eredetű szókészlet is mutat ugyan bizonyos megkülönböztető' sajátságokat, általában azonban elég konvencionális és a köznyelvi használattól kevéssé tér el; az alábbiakban — mint már a szláv elemekkel kapcsolatban — csupán arra szorítkozunk, hogy szótárunk anyagának nehány jellegzetes vonását kiemeljük. Három szócsoporttal kell röviden foglalkoznunk: az elsőbe a régies jellegű szavak, a másodikba a tájnyelvi elemek, a harmadikba pedig a latin eredetű neologizmusok tartoznak. Másutt már felsorolt archáizmusokon kívül említendők a, következő régies, latin eredetű szavak: ambe ’ambae’ (21). Olvasata minden valószínűség szerint ímbe, vö. ărnbe, ^BÍÍ, BE (Lex. Bud. 18). Nagyon régies alak; a XVI—XVII. sz.-ban volt csupán köznyelvi, vö. ímbe, Rosetti, LR. XVI. 140, DAcR. II, 474, Tiktin 58. Kleiimál esetleg lehet népnyelvi eredetű is, amennyiben éppen a nőnemű imbe a mócoknál még a XIX. sz. 2. felében is járatos volt (Fráncu—Candrea 101). A Lex. Bud. közölte hímnemű ímbi alak még a régiségben is ritka volt. afin ’afmus’ (36, vö. asinu, asină, Lex. Bud. 36). A XVI. sz. nyelvében még elég gyakori, vö. DAcR. I, 314, Densusianu, HLR. II, 493, GCr. II, 388. Kleinhoz valószínűleg az egyházi nyelven át került; E. Petrovici szerint „asin e un arhaism, căruia textele bisericeşti i-au dat un prestigiu deosebit (Hristds a intrat în Ierusalim călare pe asin)“, DR. VII, 354. chiar ’clarus, * tiszta, világos’ (104, a Lex. Bud. 114 csak ádverbiumként közli). Mint melléknév Klein korában már elavult, viszont élt még az 1688-i Bibliában, amelyet szerzőnk igen jól ismert, pl. ia păharul vinului acestui, chiar (id. Tiktin 337). A Bánsági Névtelennél Kjár ’clarus, clare’ (68). Valószínűleg archaizmus Budai—Deleanunál is (vö. DAcR. 1/2, 342), aki chiar efféle használatára a legkésőbbi példát szolgáltatja. efliitoáre 1. ’exitus’, *2. ’latrina’ (200). A szó második értelme régies; Tiktin 599 Miron Costintól és Dosofteiből idézi, tehát ez is az egyházi nyelv felé mutat. fápt ’magia, incantatio’'(203). Ebben az értelemben először Dosofteinél, újabb adatok viszont eddig csak a népnyelvből voltak ismeretesek (DAcR. II, 19). Véleményünk szerint archaikus eufemizmus; talán elvonás a Dosoftei használta făpturi dimoneşti kifejezésből. . graúntz (grăunţ) ’granum’ (235) régies nőm. grăunte helyett, vö. Lex. Bud. 243. Használja még Şincai és Ţichindeal is (DAcR. II, 301). • intzinát ’vix cohaerens’ (302, vö. intinu ’gyengén odaragasztani’ Lex. Bud. 316) < * in + tenuo ’subţiez’ (Puşcariu, Wörter u. Sachen I, 111—4, DAcR. II, 803). Ezen etymologikus értelemben nagyon ritka; konkrét jelentésben főleg a tövüknél bevágott fákról („tăiat la rădăcină, încât'abia să se mai ţină“, DAcR., i. h.), átvitt értelemben pedig felindult emberről („gata să se năpustească asupra cuiva'u. o.) használatos. Használja Şincai is: pădurile 218 acestea ... le au tăiat cu firezuri aşa, căt copacii de âmbe părţile ... au stat numai înţănaţl (Hr. I, 324).1 invaluéíc (invăluesc) * ’kötelődzni’ (303) kétségtelenül régies, vö. DAcR. II, 850. Példák a XVI. sz.-tól a XIX. sz. elejéig (Dionisie Ecl.). nefcáre, nefcári ’quidam, qvaedam’ (379, vö. nisquare, Lex. Bud. 443) < nescio quale(m), Tiktin 1058. A népköltészetben nescai is (pl. GCr. II, 312). Hasonló ne- kezdetű névmás * nejhtine ’valaki’ (379, vö. Lex. Bud. 442), vö. Tiktin 1053, valamint 1818: de mult nestine dupt aű zis, Diac. L. Őrt. 26. •oíhtefc ’milito’ (376°, vö. Lex. Bud. 473), ofhtire ’militatio’ (u. o.). Régies, XVI—XVTII. sz.-ban használatos szó, vö. Tiktin 1098, GCr. I, 36, 132, 247, stb. A legkésőbbi példa 1825-ből (CL. VII, 328), de ez is archaizáló szöveg. se ’si’ a következő példában: se aifi fost aíci (476). Kétségtelenül archaiz-mus; Ellein megjegyzése szerint „in antiquis Valachicis libris“ (i. h.). Példák csak a XVI—XVTI. sz.-ból, vö. Tiktin 1349, Rosetti, Lr. XVI, 125, Mard. Coz. 346 (szómutató), stb.2 Figyelemreméltó, mennyire elutasító mindezen archaizmusokkal szemben a Lex. Bud.: ofhtefc és nescare (niscare) kivételével az utóbbiban egyet sem találunk meg. Ez is mutatja, hogy Maior Péterben és munkatársaiban jóval kevesebb történeti érzék volt, mint Klein Sámuelben. A régies szavak természetesen* olykor tovább élnek egyes nyelvjárásokban, s ilyenkor mindig lehetséges, hogy Klein nem a régi írott nyelvből, hanem egyes vidékek nyelvhasználatából merített. Arína (373, 397, vö. Lex. Bud. 31) kétségtelenül régi szó ugyan, de az Aranyos és a Berettyó völgyében (Jb. IV, 325, VT, 75), valamint Északerdélyben (Puşcariu, LR. I, 212) mindmáig használatos. Ugyancsak megőrzött móc elem s nem régiesség szótárunk cuft ’vivo, superftes sum’ értelemben (155, vö Lex. Bud. 160 s ehhez Tiktin 470). Szintén inkább népnyelvi elem invefht ’inveítio’, invefhtít ’investitus5 (304, vö. investiu, Lex. Bud. 323), a latin investio maradványa, amely Bihartól Máramaroson át Bukovináig él (vö. DAcR. II, 1866). Végül ideveendő még *saencea<. oa ’acies, v. g. cultri’> cufpis cultri’ (459, alakv. simceá ’stimulus’, 510; vö. Lex. Bud. 644), amely valószínűleg a lat. senticilla származéka (Tiktin 1426), s nemcsak a régi nyelvben gyakori, de ma is él Vârful cuţitului’ értelemben Északerdélyben (vö. Paşca, Gl. diai. 52, adat Zagráról). Mindezen,szavak megvannak a 1 Pontosan ezen értelemben találjuk a szót a moldvai krónikásoknál is: ca să taie pădurea, să o întineze, Let. I, 138. 2 Itt említhető még néhány régies összetett szó is. Latin elemei ellenére szláv minta nyomán alakult apuc-inainte ’praeoccupo, praevenio’ (27), vö. DAcR. I, 214, HEMR. 1422. A szó régebbi alakv.-a ainte apuca, a szláv predovariti ’praevenire’ nyomán (Densusianu, HLR. II, 370). Hasonló még *mérgere inainte, *mergatóriu inainte (351). Keresztelő Szt. János mellékneve volt. A XVI. sz.-i nyelvben ínainte-curătoriu és ínainte-cursu is előfordul (vö. lat. 'praecursor, Densusianu, HLR. II, 369). Régiesnek látszik, bár más forrásból nem ismerjük, pantece-urdinatóriu ’pantices’ (383a), viszont a régi moldvai krónikások nyelvén alapul *taeát impregiur (522, vö. Tiktin 881, BH. I, 293, stb.). Régies összetétel végül manajhtérgura (338); legrégibb példa a Cod. Voronetean-ban (Densusianu, HLR. II, 365), tehát nem áll az a nézet, amely szerint „acest cuvânt este o formaţiune nouă şi. . . izolată în limba română“ (T. Capidan, DR. IV, 1263). Vájjon nem a m. kéztörlő tükörszavával van dolgunk? Egyéb példák; 1775: mănăşterguri de obraz, Doc. Buc. VI, 256, 1822: manustergura Bobb II, 15, mănăştergură de in, Tocilescu, Mát. Folcl. 413, stb. ' 219 Ţ?*' Lex. Bud.-ben is, ami világosan igazolja, hogy az előbb felsorolt szavaktól némileg különböző, önálló csoportról van szó. Egyéb érdekes tájnyelvi elemeink a következők: acieíc ’facio aliquem alicubi manere, habitare’ (3); a régi és népny. aciua (< adcellare ? DAcR. I, 19) más forrásból nem ismert vált.-a. Szárm.-a: acieala 'receptaculum, leu manfio habitatio alicubi’ (i. b.), vö. acială ’abri’ (DAcR., i. h., egy adat Delavranceából). foáltz ’laqveus, eine Schlinge, 1 őr’ (47, vö. Lex. Bud. 45 ugyanezen értelemben) < lat. balteus, -um (Puşcariu, EtWb. I, 15). Egyedülálló adat s ezért tájnyelvi lokalizációja egyelőre lehetetlen. ’Brautschleier’ (Tiktin 150) értelemben erdélyi és bukovinai, vö. ar. baltsu ’Kopftucb’ (Puşcariu, i. h., DAcR. I, 462). batúca (bătucă) ’ventriculus, stomacus [!] volatilium’ (50, vö. Lex. Bud. 50); DAcR. I, 529 szerint „prin Ţara Haţegului, în părţile Sibiului şi pe aiurea în Transilvania11. A bate származéka. beata ’colare indufii faeminei’ (51). A népnyelvben közönséges bată ’bande/ poignet, col (de chemise de femme)’ (< lat. vîtta) szónak csak Szelistyéről közölt változata (DAcR. I, 513). Néhány hasonló kettőshangzóról ld. Ht. 15. bracíe (brăcie) ’fafcia cingulus, melly fűző’ (67), vö. brâţie (helyesebben Cpi'ine), ’fascia, zona, cingulum [!], ör, övedzö, dér Gurt, Gürtel’ (Lex. Bud. . 65) < lat. *bracile (Puşcariu, EtWb. 18, DAcR. I, 635). Valószínűleg a móc vidékről, mint brăcilă (Frâncu—Candrea 12-13). . calaríe (călărie) ’eqvus, cabala’ (81, vö. Lex. Bud. 87), a col de călărie kifejezésből elvonás lítján keletkezett erdélyi szó (DAcR. II, 34). Legrégibb adatunk Klein szótárában. ' , ' carturáriu 'repositorium librorum, *kőnyv tartó ház’ (92), erdélyi szó; DAeR. 1/2, 166 a Lex. Bud. óta idézi. Talán a. lat. chartularium nyomán. *coc ’lucuns, lepény’ (123), nyilván coca ’torta, panis subcinericius’ (u. o.) erdélyi nyelvjárási változata (DAeR. 1/2, 608). . *contenit ’füvelö, bucetum’ (128), vö. contenitu 'pascuum vel bucetum inhibitum, tilalmas 'füvelő, eine verbotene Weide’ (Lex. Bud. 136). Nyilván az a conteni főnevesített part.-a; más forrásban azonban nem találom. Talán móc tájszó; mint a rokonértelmű s ugyancsak móc jellegű troás (ld. 233. 1.). *corbicios = daunos, vagyis ’linguritor, kivántTi’ (131, 160). A cerbice ’nyakszirt’ (< lat. cervicem) szóból származó cefbicos ’orgolios, dârz’ kétszeres hangátvetéssel alakult alakv.-ának látszik. DAeR. 1/2, 286. focáre ’miferia’ (214, vö. Lex. Bud. 222). Etymonja minden valószínűség szerint a lat. focaris, illetve focarium (vö. REW.3 3383, Wartburg, FEW. II, 650); Dosofteinél focariu v. focare ’grand feu, böcher’ (DAcR. II, 151, Tiktin 640, 2° , jel.). Az itt közölt jelentés tájnyelvi jellegű: a móc vidéken ismeretes focare ’grande misére, malheur’ jelentéssel (DAeR., i. h.).3 A jelentésfejlődés magyarázatra szorul: gondolhatnánk 'tűzvész’ > 'nyomorúság’ fejlődésre, azonban focar(m), focare nem jelent kifejezetten 'tűzvészt', hanem inkább 'máglyát’ vagy általában ’nagy tüzet’. Pontosabb értelmét 'Csak további adatgyűjtés segítségével lehetne megállapítani. 3 Tiktin 1640 teljességgel félreértette Frâncu—Candrea 273 példamondatát (Deşi văduva era săracă friptă, totuşi făcu ce focarea el făcu şi dete streinilor şi ceva de luat în buze), s ezért fordította a kérdéses címszót 1. jelentésként a n. ’Herd’ szóval, Tiktin maga is kételkedett azonban fordítása helyességében, amire az értelmezése után tett kérdőjel utal. Tévedését helyre igazította: DAeR. i. lj. 220 *juniFhán = june, liolteiu (572). June, származéka; Tiktin 879 erdélyi tájszónak tekinti (példát azonban nem közöl). DAcR. II/2, 55 Szeben m.-bő’ idézi (L. Blaga közlése nyomán) 'tinerel, fecior care a intrat întâia oară în joc jelentéssel; irod. adat Agárbiceanuból. Vö. junişcan ’june, flăcău de însuraţi (Paşca, Gl. dial. 38; Pojâna, Szeb., u. oiinan DAcR., i. h.). lard ’laridum’ (315, Lex. Bud. 343) < lat. lardum, a köznyelvi slănină, clisă helyett. Erdélyi és bánsági tájszó, vö. DAcR. II/2, 101, DEnc. 696; e. a. a Bánsági "Névtelennél (lord ’laridum’, lérdos ’lardum habens’). *latarct2r’lappu’ (316). Nyilván lat ’széles’ szárm.-a, amire a lătăreţ ’cam lat, hosszúkás’ mn. (DAcR. II/2, 111, Tiktin 892, DEnc. 697) világosan utal. Főnévként azonban csak mint halnév (Varietate de scrumbie’) ismeretes. Lex. Bud. 344 a cărăjel (Scomber pelamys) halfajjal azonosítja. A Molnar-féle bejegyzés valószínűleg valamely széles levelű lapura vonatkozik. laturcán (la-) ’extraneus, advena, *jö ve vény, idegen’ (316) a Lex. Bud. szerint 1. ’quare lăcuesce cu totă iconomia său fórá de satu: villico — onis: külső mezei gazda’, 2. ’adeq. veneticu: advena: jövevénj^ (345). Más adatból csak a Lex. Bud. közölte 1. jelentés ismeretes; Paşca szerint lăturean a. m. 'locuitor dela periferia satului’ (Fráta), illetve ’om dela sat’ (Kristyór) (Gl. diai. 39). Vö. még lătureni ’feciori si fete veniţi la joc din alt sat ca oaspeţi (DAcR. II/2, 116, Zagra, BN.). ' - ’ lupárc ’gangraena, carcinoma’ (333, vö. Lex. Bűd. 364); valószínűleg erdélyi tájszó, a n. Wolf vagy a m. farkas fene (így Lex. Bud.), bőr farkas nyomán. mafíáriu (măsar) ’arcularius’ (348, vö. Lex. Bud. 380), kétségtelenül épp úgy a r. masă származéka, mint asztal: asztalos, Tisch: Tischler, stb. Tiktin 958 erdélyi tájszóként közli, közelebbi lokalizáció nélkül. Az ALR. II, 222 térképe szerint (tâmplar) Dél- és Középerdélyben járatos, vö. 130, masáriu (Pojána, Szeb.), 172: -másáriu (Alsóárpás, F.), 157: astăluş sau măsari (Héjjasfalva, NK.), 228: măsari (Maroshévíz, MT.). Egyetlen moldvai ponton (537) 'talán măsar■ hatása alatt bír a misăriiaş (< meseriaş ’iparos’) szó éppen 'asztalos’ jelentéssel. moltocau (-áu) ’mafticatorium, sodrófa’ (353). Tiktin 971 egyetlen tájnyelvi adatot közöl, Tocilescu, Mat. Folc. I, 1551 nyomán (Olténia), DEnc. 766 szerint járatos azonban Erdélyben is. ■ miftrőtz = *sprinten (359). E rejtélyes adat magyarázatául idézendő a Lex. Bud. következő két cikke: mistreţu ’sprintenu, pernix, tenius, parcus, szűk, híg, vékony, knapp, spárlicli, karglich (395),sprintean 3. ’adeq. mistreţiu, supţire, pernix, tenuis, parcus, szűk, vékony, híg, knapp, karglich’ (664). Ezekkel egyeztetendő poame mistreţe ’pommes sauvages, acides’ (Damé III, 55, egy adat Conacliiból), valamint Tiktin 359 következő, ért. ‘n. hagyott adatai: săptămîni mistreţe ’bőjtös hetek’ (vö. m. hét s o v á n y esztendő), Ghiţă e . . . vinul cel mistreţ, prin urmare trebue lăsat să se învechiască în bute’ (Alexandri). Az etymon valószínűleg lat. mixticius (Tiktin, i: h.). *noâ ’nix’ (375, vö. nieá, 37üa, ómat a,., valamint né, Lex. Bud. 417) a régi román nyelvnek é jellegzetes eleme tájszóként már csak az aruménoknál és Erdély nyugati részében él, vö. Puşcariu, LR. I, 214, Tiktin 1043, stb. Bobbnál szintén ne (I, 83); DEnc. 828 utal Tichindeal adatára. Barcianunál kifejezésekben is, mint munţi de nea ’Schneegebirge’, apă de nea ’Schneewasser’, stb. oarzen *’dulcacidus’ (385, vö. órzenu ’duleacidus, édes tsipős’ Lex. Bud. 471). Talán orz származéka (Tiktin 1068), átvitt értelemben a Bánságban emberre is vonatkoztatják ’tânăr, viguros’ jelentéssel, pl. fata oarzână (Costin, Gr. bán.1 147). Elvont értelemben „verde" helyett: mi-a spus-o oarzăn (N. Drăganu közlése, 221 / id. Paşca, Gl. dial. 45). Amint adatainkból kiderül, bánsági és erdélyi tájszó. *ochi ’pápaszem’ (369°). Bizonyára régi erdélyi tájszó, azonban más forrásból nem ismerem. Ugyancsak erdélyi kifejezés *ochi de gaina = paducel (i. h.), ahol paducel nyilván a m. ’Hühnerauge’ (378°, vö. Lex. Bud. 493). A r. kifejezés ezen német szólás vagy az annak megfelelő m. tyúkszem tükörszava. *olutz ’urceolus, korfotfka’ (373°, vö. Lex. Bud. 464). Az erdélyi és moldvai ol (Tiktin 1085) származéka, ez viszont új nőm. oală (< olla) helyett. paftura (păstură): szótárunk zárójelben * jagur-raX magyarázza (386°), akár csak a Lex. Bud., amely szerint ,,i. e. fagure, favus, lép, slejt, dér Honig-seim, die Honigscheibc" (488), azonban itt nyilván tévedés forog fenn, amennyiben păstură a. m. ’Exkremente dér von dér Ruhr befallenen Bienen, eine rot-braune, flüBige, stinkende Substanz bildend, die an dér Luft klebrig -wird’. PL: risăcarul îngrijeşte a scoate păstură din fagur, căci se’ntinde ca pecinginea’ (Tiktin 1132). Ugyanide veendő talán: a pâşti ’a murdări cu excremente’ (Paşca, Gl. diai. 46; Kristyór, H.). Tiktin egy feltételes latin * pestula alakból származtatja. . *porumb ’galambfzinű’ (408, vö. Lex. Bud. 528); a porumb ’columba’ (< lat. palumbus, REW3. 6181) színnévként mutatja. Tájnyelvi példát idéz a cal porumb kifejezésre Damé III, 250, Creangá-ból idézi (boi porumbi) DEnc. 980. ranúncliiu ’vese’ (439, alakv. rarunchiu, i. h. 441, rerunchiu, 444, vö. Lex. Bud. 576). A havaselvi és köznyelvi rinichiu alakpárja; használatos az egész északi román területen, Havaselve kivételével. Vö. Gáldi, AECO. VIII, 413 kk. (további utalásokkal). Rapciúni (răpcun’) ’menfis Septembris’ (440, vö. Lex. Bud. 575). Tiktin 1297 kételkedett a Lex, Bud. -I végződésű adatának helyességében, pedig igazolja nemcsak Klein szótára, hanem a H. m.-ben feljegyzett reps'yuní is (D. Şandru, BL. III, 145, Felsőlapugy). Etymonja vitatott: régebben raptio-ra gondoltak '(Tiktin 1297), Drăganu viszont — kevésbbé valószínűen — * rapacionem-et javasolt (cLrapa ’nap, răpită’ tőből, DR. V, 895). Puşcariu feltevése (EtWb. I, 127), amely szerint Răpciune •—■ Răpciuni tudatos szóalkotásnak köszöni létrejöttét, valószínűtlen (már Tiktin is cáfolta, i. h.). râu erdélyi színezetű dem.-a * raeulz (438, vö. Lex. Bud. 591 és Tiktin 1330), szokatlan igei származéka raeuejc ’derivo, rivum facio’ (i. h.), amelyet más forrásból nem ismerek. A közönséges idetartozó ige râuri, înrâuri. *shtircfc 1. 'értekezni, áíkálódni’, 2. ’inaudio’ (488), összevethető a bánsági és mócföldi ştirici 1. ’forschen, erforschen’, 2. ’mitteilen’ (Tiktin 1500, DEnc. 1260) igével. Kétségtelenül a ştire ’hír, közlés’ származéka. *somnoro ’aluszékony’ (495, vö. Lex. Bud. 655). Ismert erdélyi tájszó, scmin ’álom’ származéka (vö. Tiktin 1457). tzcapa mócvidéki származékai: * tzaparue (ţăpărue) ’arifta’ (544, alakv. * tzeperue, vö. Tiktin 1557), * tzapush, -e ’der Stachel’ (i.- h.). Ezen alakok is pontosan egybevágnak Molnár egyéb mócföldi benyomásaival. *vaentureárhca ’szórólapát’ (575, vö. Lex. Bud. 749) összevethető a móc vidéken járatos vănturaşcă ’Wurfschaufel, Schwinge’ adattal (Frâncu—Candrea 42 nyomán id. Tiktin 1749). *zeucfc ’frequente Dei invocationem juro’ (563) a zău, 'zeu (< Deum) indulatszó származéka, valószínűleg erdélyi táj szó. " Végül említendő még egy érdekes erdélyi színezetű ige, t. i. *pafug (páfug) ’in fugám ago ’futamtatni’ (381°), amely úgy viszonylik a pe fugă 222 viszonyszós szerkezethez (DEnc. 885), mint ahogyan a perinda (szótárunkban paraend, 384a) pe rând szárm.-a. Amint látjuk, e latin eredetű tájszavak tanúsága, is megerősíti a magyar és német elemek származásáról tett megállapításainkat: Klein Délerdély és a Bánság nyelvhasználatából merít, Molnár bejegyzéseiben viszont erősen érvényesül a móe vidék hatása. Végül szólanunk kell — hiszen éppen az ú. n. „latinos irány“ egyik tagjának művéről van szó! — Klein latin eredetű neologizmusairól is. Ezeknek száma meglehetősen csekély, am,i kitűnik abból a tényből is, hogy amikor Pascu mutatványokat közölt az erdélyi iskola latinos szóalkotásaiból*, aránylag ritkán merített a Lex. Bud.-bői. Ezúttal természetesen eltekintünk ama notareş, penitüus, vicares típusú szavak felsorolásától, amelyeket a magyar elemek között már tárgyaltunk.4 A latinizmusok osztályozásánál persze nagy körültekintéssel kell eljárnunk. Neologizmus és arehaizmus között olykor igen nehéz különbséget tenni: például, kérdés, vájjon armatura (21) a latin armatura friss átvétele-e, avagy a régi, Dosoftei használta szó nyomán bukkan fel (DAcR. I, 257). Itt jegyezzük meg, hogy magát az armă szót is neologizmusnak tartjuk; legelső adatunk csupán 1776-bólvan (GCr. II, 112). Még ritkább persze armare: DAeR. csupán a Lex. Bud. 31 nyomán idézi. Külön problémát alkotnak az olyan szavak, mint *portzie (408) és *uratzie (555, vö. Lex. Bud. 735): etymonjuk épp úgy lehet a m. porció, oráció, mint a latin portio, oratio. Talán maga Klein és kortársai sem tudták volna megmondani, magyar vagy latin szót használnak-e ebben az esetben; csak azt érezték, egyazon szó megvan a latinban, a magyarban és a románban is, s e nyelvközösség tudata számukra egyben szellemi közösséget is jelentett, a latinos színezetű magyarországi műveltség jegyében. A legfontosabb latin eredetű kölesönszavak a következők: anona ’zahre, a n o n a [!]’ (24). Talán a magyarázatul szolgáló t. eredetű zahrc ’Lebensmittel, Proviant, Mundvorrat’ (Tiktin 1790) pótlása végett próbálkozott Klein a latin annona ’prófont, élés’ (PPB .1801) meghonosításával. affecur ’affecuro’ (36, vö. Lex. Bud. 36—7) a görögös asigura (siguripsi) helyett, vö. DAcR. I, 312. Használta Şincai is (Hr. II, 15). — Szárm.: a/jecuratoriu (i. h.) és af/ecurátzie (< lat. assecuralio). buca ’b u a, potus puerorum’ (72). Valószínűleg a ,latin értelmezésben szereplő szó átvétele, mint Bobbnál: bua 'bucatele pruncilor, Bua . . . Kis gyermekek étele, itala’. (I, 139). Mindez Páriz-Pápai nyomán: bua ’kis gyermeki ital vagy étel’. DAeR. nem közli, az erdélyi és bukovinai bua! ’schlaf’ gyermeknyelvi szóval (Tiktin 229, DEnc. 176) nem azonosítható. *Cardau (cărdău), ért. n., de vö. cardu ’carduus benedictus’, Cardu sânte Mărie! ’carduus marianus’ (Lex. Bud. 99). a latin carduus átvétele. Már Benkőnél Carduus marianus ’Bóldog aszszony [!] tenyere ~ Cárdó Májkéj precseszte’ (Coteanu-kiadás, 475). Cărdău a Benkő-féle alak pontosabb átírása. Vö. Gáldi L., AECO, VII, 309. 4 Ist. lit. rom. în sec. XVIII, III, 47 kk. 5 Ezeknek számát a Lex. Bud. csak növelte, vö. ambitusu cirill betűvel 18), ţipnifu (123), mişă (395), moraliţ (400), rituş (591), stb. 223 cariridáriu (cărin-) ’calendariuin’ (91). Feltétlenül tudatosan meghonosított erdélyi neologizmus, adatok' 1794 óta (DAcR. 1/2. 144). Hangalakjára hatott a ’január’ jelentésű homon}-m szó, amellyel szótárunk egy cikkbo is foglalta. ♦cliitantzie ’quietantia’ (109, vö. chitantia, LM. Gl. 137; alakv. cvietcinlzic, 156). Şincamâl cvietanţie (Hr. II, 1), de a magyarországi r. nyelvjárásokban a Molnár közölte alak ma is közönséges (pl. 5.-ban ma is Jc’itántsiie, DJ.). A magyarországi latinságból, legalább is a Kárpátokon innen; a Kárpátokon túl közrejátszhatott az ol. quittanza,, a fr. quiitanze, n. Quittanz, s különösen az orosz kvitancija (vö. még DAcR. 1/2, 387). comand (comand) ’commendo’ (128, vö. comendu, Lex. Bud. 134) kétségtelenül neologizmus (DAcR. 1/2, 672); jelentéstani okokból nem származhat a régi és népies cománd alakból (vö. comînd pe un mort ’zu Ehren eines Verstor-benen den Leichenschmaus geben’ Tiktin 395). cun ’cun[n]us’ (149). Teljesen elszigetelt latinizmus, talán a szláv eredetű hasonértelmű szó pótlása végett. Szobrunkban mintha idegen kéz beírása lenne. *curios ’poftitoriu de á sliti or ce’ (152, vö. Lex. Bud. 158). Minden valószínűség szerint a lat. curiosus átvétele. Szárm. curiositate (i. h.); Maior nyelvéből id. Haneş, L. lit. 50. ' . *dedau, dedát ért. n. (164, vö. dedau I. 1. ’asvesco’, 2. ’exerceo’, II. me~l. ’svesco’, 2. ’me exerceo’ Lex. Bud. 168). Csak Bolintineanuból id. Tiktin 517, Odobescuból és Ispirescúból DEnc. 388. dclicát ’delicatus’ (165, vö. Lex. Bud. 171). E neologizmus történetét sajnos nem ismerjük;6 Klein adata mindenesetre korai. éftcrc ’exiítentia’ (200). Nagyon meglepő, elszigetelt alak. A Lex. Bud. közöl ugyan egy estre címszót, de ez extra átvétele (206). Vö. olasz essere. fiítzefc [!] ’elfentialisj subítantialis’ (211, vö. fiinţescu, fienţescu, Lex. Bud. 218), szárm. fiinize/hte ’effentialiter’ (211, Lex. Bud. nem közli). Cantemir szava, ’realis’ értelemben: toată filozofia fizăciască... in ştiinţa lucrurilor fiinţeşti se sprijineaşte, Ist. Ier. 69, vö. i. m. 190 (DAcR. II, 122, de a Lex. Bud. adatára nem utal). flegma ’flegma [!]’ (212, vö. Lex. Bud. 220) valószínűleg latin, esetleg n. közvetítéssel került Klein nyelvébe. *fruft = darab, shtiuc (220, vö. Lex. Bud. 228) < lat. frustum. A Lex. Bud nyomán közli Pontbr. 274 is. *glicntzián, ért n. (229), de nyilván ghenţian(ă) ’gentíana cruciata, excisa, lutea, punctata’, vö. DAcR. II, 260 (ghintură a.). Már 1783-ban Djenlzidn (Benkő—Coteanu 135). Ar. névalat.-ból; a hímnemű alakv.-ra hatott a n. Enzian vag}' a m. encián (EtSz. I, 1556). *grámmatica, ért. n. (235), vö. gramatică ’grammatica’ (Lex. Bud. 242) < lat. grammatica (vö. már GCr. I, 157 s innen Tiktin 696). Oramálic (i. h.) sem a gör. -fpcmuaTiKiJţ közvetlen átvétele; legalább is Klein esetében feltétlenül latin közvetítéssel (grammaticus) került a r.-ba. granáriu (grá-) ’granarium’ (235, vö. grănariu ~ rpaHápio, Lex. Bud. 243). Tudatos átvétel; a DAeR. II, 297 egyetlen, sokkal későbbi példát közöl a grănariu változatra. hidra ’h i d r a’ (245): DAcR. II, 390 egyetlen erdélyi adatot_ közöl Tichindealból. ' ^ 6 Koncz J. Bókaegérharc-fordításában a lat.-m. delicate határozószó fordul ölő: Látván, hogy ily delilcáte — Úszik s a part csak halad ~ Vezind kum de delilcáte —• Xoate p’intr’álte czáre (id. Siegescu J., EPhK. XXIX, 367). 224 *hldropic = ’boála de apa’ (245) < lat. hydropia. A Kárpátokon túl hidropicá, Molnár, Sprachl. 428 és Les. Bud. is közli (261). . lahrufhca (lahruşeă vagy láb-?) ’vadszőllő’ (311): feltétlenül a lat. lat/rusca tudatos átvétele, olyan szóbelseji S-ezéssel, mint disphutaluejc esetében. A szó azonban teljesen elszigetelt; más forrásban nem találom. labirint ’labirintum' (311); a Kárpátokon túl inkább lavirint (Gáldi MONGr. 205). Lehetne a n. Labirint átvétele is. DAeR. II/2, 74 francia eredetűnek mondja, de ez itt teljességgel valószínűtlen. lárice 'lari x' (315, vö. Lex. Bud. 343). *la(in 'katolikus’, csak ebben a kifejezésben: * Stiháriu (Iá látini) ’alba' (505). Vö. DAeR, II/2, 113, Tiktin 893. liniéz ~ linfiii 'lineo' (327, vö. Lex. Bud. 355): e szócsalád legrégibb tagja linie, N. Costin óta (Tiktin 914); Molnárnál előfordul dclineazie ’der RiB’ (Sprachl. 65). Tiktin szerint linie „mittelbar aus lat. linea", de a közvetítés útjai ismeretlenek (talán gondolhatunk a n. Linie hatására). niúlc ’ni a g u s' (338). Ritkán van szótározva; neologizmusként tartja számon DEnc. 730. inililáriii = catána (94), vö. militaria ’miles limitaneus’ (Lex. Bud. 392) < lat, militaria. natura ’natura, indoles’ (374, vö. Lex. Bud. 417). Néhány régebbi példa már akad a Kárpátokon túl is, vö. Tiktin 1039. purgamen 'membrana' (385°, vö. pargament, Lex. Bud. 493). A lat. perga-mcn(us) szónak olyan vokalizniusú változatán alapul, mint a fr. parcliemin. Kleinhoz esetleg német közvetítéssel került (vö. még m. pergamen, Lex. Bud., i. h.). Molnárnál pargament 'das Pargament’ (Sprachl. 52). perfona ’perfona' (392, vö. Lex. Bud. 498); még nem persoană, mint manap-flág, ami a friss átvételre utal. Hasonló alak corona (133) < cormur, ma coroană. *rozol ért. n. (153), de vö. rosolht, rosolu 'crematum dulce aromatibus conditum, vulgo: roauliu m, rósolis: dér Rosolie’ (Lex. Bud. 596). Eredetibb alakja ros solis, amely a ’harmatffl' (drosera) nevű illatos növényt jelöli, ebből lett, a ni. rozsolis (Cz.K. V, 025, SzófSz. 262), s az utóbbi átvételo a r. rozoliş 'pálinka' (Alexics, Nyr. XVII, 21, A.), rojoliş, Moldován, Af. 96, Vaida, Tribuna VII, 377, stb. Szótárunk adatához közelebb áll a móc vidéken járatos ruzole (Stan 44), rozólic (Tiktin 1341, DEne. 10S3), ameljr talán neznot, esetleg latin eredetű, némete.s kiejtéssel. salliie ’salvia’ (160) < lat. salvia\ a -b- talán a n. Salbei hatására. Aligha állhat meg Tiktin 1358 nézete: ,,mlbie könnte auch erbwörtlich sein“ (vö. Puşcariu, EtWb. I, 134). Mindenesetre erdélyi alakv. s(M!r<>tnriii ’seorot.ariu.s’ (47S, vö. Lex. Bud. 029); a régebbi secretariuş (ld. Treml, MNy. XXIX, 34-5) alakv.-a. *stn(ura ’teftállás’ (501, vö. Lex. Bud. 067); Tiktin 1487 szerint „mittelb. aus lat. statura“. Első adatunk egy 1799-ben Szebcnben megjelent ,,Bertoldo“-forditásban (GCr. II, 138). Gondolhatnánk arra, hogy itt talán olasz kölcsönszó, de a szebeni kiadás eredetijo Cartojnn szerint német volt (Cărţile pop. II, 375; a német, szövegben Gestalt áll). Ha Molnár a magyarországi latin ejtést követi, inkább *statun'i alakot használ; ezen alak talán inkább németes latin kiejtést tükröz (vö. sldtuá, í/-vel! Lex. Bud. 667). (aeuipln ’frontifpicium internum Tetnpli, *fruntáriu' (520). Ezen értelmezés arra mutat, hogy Klein ezúttal a templum, templa alak meghonosításával 15 Klein{ Dicn'onjrium. 225 próbálkozott, de annak hangalakját a tempus, Hémpula-ból származó teampia ’tempora, halánték’ (521) szóhoz hasonlította. Elszigetelt kísérletének már a Lex. Bud.-ben sem maradt nyoma. ícftamacní ’teftamentum’ (183, dieata a.). Pontosan ezt az alakot idézi az 1795-i bibliából GCr. II, 156 nyomán Tiktin 1583. Szerinte „Mittelb. lat. testamentum.". Talán német közvetítéssel (Testament) került a r.-ba. toxica ’toxicum’ (532, vö. Lex. Bud. 7K). A népnyelvi toapsec tudatosan alkalmazott alakpárja. *tunsura ’tonfura’ (541, vö. Lex. Bud. 726) valószínűleg a 1. tonsura átvétele; Tiktin 1662 csak egyetlen példát idéz M. Costinból, az is nyugatias szokásokra vonatkozik (două feluri de tunsură aü luat Ardelenii noştri de la Rímleni). • *tutor ’tutor, Vormund’ (543, vö. Lex. Bud. 729) a latin tutor átvétele, esetleg a m. túlor közvetítésével. *tzimn ’cignus’ (546), vö. 000. 1. *lzinabor ért. n. (546), valószínűleg a lat. cinab(o)rum átvétele (valószínűleg a szótárunkban is meglévő m. tzinábor alakon át); a m. cinóber, n. Zinober hangtani okokból nem vehetők figyelembe. unírnc, unintza ’unitas’ (554). Klein egyéni szóalkotásai az ’unitas’ fogalomra; közli őket Lex. Bud. 734 is. ♦zefirul ’Westwind’ (563, vö. zefiru, Lex. Bud. 769). Még ha el is fogadjuk, hogy austru lehet megőrzött népi elém (Puşcariu, EtWb. I, 14), ezt feltétlenül neologízmusnak kell tartanunk. . Végül néhány nyelvtani műszóról kell még megemlékeznünk. Şincaitol vette Klein a pentrunume ’pronomen’ neologizmust (391, vö. Gáldi, AECO. VII, 518). Nagy kérdés, hogyan került hozzá pronuntia (426, vö. pronunţie, Lex. Bud. 553), mely az ol. pronunzia átvételének látszik. A középeurópai kultúrkörből származik még *ab^zeda (1, vö. Lex. Bud. 1), azonban ennek pontos forrása ismeretlen; valószínűleg a lat. abecedarium-ból keletkezett, az -arium képző elhagyása révén. . , , . f) Ismeretlen eredetű elemek. ' Klein román szókincsének tárgyalását nem fejezhetjük be anélkül, hogy rövid pillantást ne vetnénk azon szavaira is, amelyek ismeretlen eredetűek. Felsorolásunk igen hosszúra nyúlna, ha valamennyi idetartozó szót tárgyalnék. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért tehát eleve mellőzzük mindazokat, amelyeknek szótárunkban közölt alakja más szótári adatokkal könnyen egyeztethető, s természetesen nem térünk' ki köznyelvi szavak világosan felismerhető változataira sem; az utóbbiak közül néhányat a hangtani részben már úgyis említettünk. Természetesen nagyon örvendenénk, ha az alábbi összeállítás serkentőleg hatna a román szófejtés kutatóira és legalább néhány szó eredetére hamarosan fény derülne. bcarca (kihúzva: berca) ’lapis eít non magnus, rotundus, et durus nimis et albus’ (51). DAcR. I, 544 az Erdélyben olykor előforduló beancă ’eaillou, silex, quartz’ mellékalakjaként idéz egy szelistyei bearcă változatot, 'pietricică netedă şi lătăreaţă’ jelentéssel (vö. még DEnc. 136). Cihae II, 482 bicaş (< m. békasó) alakv.-nak tartja, de feltevése teljesen valószínűtlen. 226 *boslicáfh ért. n. (237), vö. boşcaşu ’media poltura, fél poltra, ein Grösclil’ (Lex. Bud. 63). DAcR. I, 624 csak az utóbbi forrás alapján idézi, etymon nélkül. Talán boşcă ’tonnelet’ szárm.-a, s kicsi, meggörbült vagy bemélyedt pénzre vonatkozik (vö. * hórgosh). brodíu ’demens, simplex’ (67, vö. Lex. Bud. 67). A régies és táj nyelvi brudiu ’jeune, puéril, niais’ szónak (DAcR. I, 657) csak a Lex. Bud.-bői ismert alakv.-a. DAcR. zburda, zburdalnic családjába utalja, de ezeknek sincs világos etymonja (vö. Tiktin 1806). *budigai, ért. n. (71). Lehetne esetleg a budihace, -hală, -holă ’Ungethüm, Scheusal’ (Tiktin 234, vö. buduhalitiă, Lex. Bud. 71) szavak változata (vö. még bidiganie ’monstru’ Breazu, Pov. 89, S. Albini, Szeb.), azonban lehetséges, hogy a bánsági buduganiu ’copac scorburos’ (DEnc. 179, vö. DAcR. I, 712) alakváltozatával van dolgunk. *budurctz, vide Camin (71), vö. budureliu ’fumarium, caminus’ (Lex. Bud. 72), budureţ ’Rauchfang des Bauernhofens’ (Tiktin 234; egy a. Eráncu— Candrea 28 nyomán). Nyilván összetartozik az ugyancsak móc budureiu szóval (’Raum zwischen dem Bauernhofen u. dem Wand’ Tiktin, i. h.), de eredete ismeretlen. *butuflicfc (75) a, m. botojJié/c ’trudo, contrudo ... el taszítom, el dobom, mit grosser Gewalt wegstossen’ (66), igekötős összetételben *imbutujhe!c ’boto-shesc, imbérbec’ (257). Kétségtelenül azonos a DAcR. I, 713 által egyetlen forrásból (Rév. Crit. III, 90) idézett butuşi ’a buşi, a ghionti’, vagyis ’frapper (a coups de poing), heurter, battre’ (DAcR. I, 706) igével. Etymonja homályos: DAeR. a butus 1. ’panse (de bestiaux)’, 2. ’outre de cornemuse’ szóból származtatja, de ebben az esetben a jelentésfejló'dés teljesen érthetetlen lenne. Mintha kapcsolatban állna egyrészt a bút ’contrariété’ főnévvel (DAcR. I, 709), másrészt a szerb bulali ’megölni’ szócsaládjával, amelyre már Cihac II, 36 utalt (vö. DAcR. I, 711 buti a,). *cacior ’abíurdus’ (76, vö. cacioru 1. ’varius, variegatus’, 2. ’absurdus, insulsus’ Lex. Bud. 80). Ezen sajátos értelemben DAeR. 1/2, 12 csak egyetlen szilágysági adatot idéz. Egyébként szavunk legrégibb előfordulása, ha a személy-névi használattól eltekintünk (pl. 1726: Kecsorile, 1758: Kocsorilla, stb. Paşca, NP. 195). camétin (câmetin) ’induftrius, validus, valens’ (85, vö. cámétinü, cőmelinu, Lex. Bud. 91). Újabb szótárak nem közlik. A Lex. Bud. committo ’i. e. facio, patro’ származékának tartja, de ez lehetetlen. Gondolhatnánk a görög Kanatoţ ’labor, quaéstus’ tőre, de a képzésmód, illetve a közvetítés továbbra is homályos. capúta*’a tíizma feje’ (89, vö. Lex. Bud. 97). DAeR. 1/2, 117 nem tart kizártnak valamelyes kapcsolatot a m. kapta (< szláv kopito, SzófSz. 151) szóval, de az egj'eztetés súlyos hang- és jelentéstani akadályokba ütközik. cliiáun ’stupidus, tompa, bolond’ (104); vö. ti aun ’nebunatec’ (Ţiucra, Pietre 58'Nagylak, A.), chiantaun 'prostănac, idiot’ (Paşca, Gl. diai. 16, Pojána, Szeb.), chiantaur ’ameţit de beutură’ (i. h. Górj.). Még pontosabban egyezik: chiaun ’într’o ureche, surd, zăpăcit’ (DEnc. 256, erdélyi tájszó). *ciondramanefc (-ămănesc, 113): értelmezése nincs, de nyilván ciondrăni ’se quereller. se disputer’ (DAeR. 1/2, 456, vö. Lex. Bud. 122) családjába tartozik; A ciondrăni és hondromăni ’a se certa’ keveredésé révén keletkezett ciondrorfiăni ’a se sfădi’ egyetlen erdélyi pontról ismeretes (Orlát, Szeb., vö. DAeR., i. h.). ciondrăni ugyanott közölt szász etymonja (< schanden ’a certa’) valószínűtlen. 227 *clantarci (clăntârei?) ’drugalai, craffa fila, grobe Faden’ (118). Emlékeztet a clanţă, clănţăni szavakra, de nincs komoly okunk íráshiba feltevésére. *corlefc ’urinor’ (132, vö. Lex. Bud. 140, 2. jel.). Közönségesebb értelme ’alámerülni’ (vö. corlă ’Brachschnepfe’ Tiktin 416, erről hibásan Cihac II, 73). *crifan (vagy erijau, a. m. crifău?) 'karó, hengerkaró’ (141).- Ha crijău-nak olvasandó, talán a m. karója (NySz. I, 739; adatok a XVII. sz.-ból) átvétele. Vö. sámfa > şamjău, kisaja > chişajău (Inczefi G., Láthatár, 1944, 181). *culducutza 'kökény v. kos r. pruă (DEnc. 1018, egy adat Ion Ghicából) aligha vehető figyelembe. *puspáiu 'malom por’ (431), tehát ’pulvis molaris, pollen, Staubmehl’ (PPB. 1801). Eredetét nem ismerem. *scaenta ’hilum, bakma’ (468, vö. Lex. Bud. 618). Talán a scânteie szóval azonos tőből (vö. LM. Gl. 527). Észak- és Nyugaterdélyben ’puţin’ helyett, használatos; MZ. ismeri Tasnádszántóról, KB. pedig Szészármáról (SzD.). A m.-ban is használatos szikra ’scintilla’ hasonló értelemben (pl. egy szilc-rét sem). *slicriotz ’(lá rasboiu) sikattyu’ (484). Valószínűleg hangutánzó eredetű, sliiroáda ’cadus minor, kis kád’ (486, vö. Lex. Bud- 646). Csak a Lex. Bud.-ből ismeri LM. Gl. 538—9. Talán şiroiu ’dahinfliessende Masse, Strom, Bach. Flut’ (Tiktin 1435) származéka, de képzésmódja homályos (esetleg şiroiu X cadă), shííía ‘aííerculus’ (486), vö. şisă 1. ’prastilă’, 2. ’scandurişe’ (Lex. Bud. 646). DEnc. 1251 szerint azonos a şiţâ 'zsindely’ szóval, amely azonban ismeretlen eredetű (Tiktin 1439). *sitaernita 'fogoly madár’ (387, paturniche a.). Más forrásból ismeretlen, ♦sitiréíc ’impello, íürgetni’ (490, vö. Lex, Bud. 646). LM. Gl. 539 csak az utóbbi forrás alapján ismeri. smidéflite ’fulminat’ (493; Lex. Bud. 651 is közli, de utalással a smickşte, ’fulgurat’ igére). Ugyanide: sraiida ’fulmen’ (í. h., vö. smidă, Lex. Bud., i. h.). LM. Gl. 543 csak a Lex. Bud. alapján idézi. Cihae II, 338 a szláv sveU tőhöz kapcsolja, de ez valószínűtlen. DEnc. 1165 az elavult smidă főnevet ’jégeső’ (grindină) jelentéssel közli. *spagma (spăgmă) ’atza raífucita’ (497, vö. spăgmă, spegmâ, Lex. Bud. 658, 661). Valamely összefüggésben áll az olasz spago, régi m. spago (SzófSz, 274) tövével, vö. újgörög onârroţ ’ficelle’ (Vlachos), azonban ezen alakok a r. szónak sem hangalakját, sem jelentését nem teszik teljesen érthetővé. Mándrescu szerint spegmă 'aţă din tors de casă’ (Lit. pop. 244), Szészármán spîgmă de kusut ’mai taré ka fujoru, din kînepă’ KB.; speenă vált.-a is van (DEnc. 1183). streghiátza ’lac coagulatum’ (S09), vö. streghiagé ’lapte covăsitu, lac ooagulatum (concretum)’ (Lex. Bud. 677). Eredete', elterjedése ismeretlen. *tabaluíha ’canis foemella’ (519, vö. Lex. Bud. 692). Lehetséges, hogy a tăvăli ’wâlzen’ (Tiktin 1569) származéka, s eredetileg földön hempergő, játékos kiskutyákra vonatkozott. Végződése căţeluşă nyomán (ld. -LM. Gl. 553). -"Hagacríz ’irrito’ (520, 523, vö. Lex. Bud. 693). LM. Gl. 553 iăgârţă 'tarisznya, (rossz) ruha’ származékának tartja, de a jelentéstani fejlődés nem világos. . . *teíhc = pacalefc (529), vö. teşcu = păcălescu, Lex. Bud. 706, teşcare = pacalitura, i. h. 705. Kétségtelenül összefügg a tascare. (jelenidő: tascu, ta,sci, iasca) igével, azonban ezt csak egy igen gyanús forrás, LM. Gl. 556—7 közli ’decipere, circumvenire, a insella, a pacalli’ jelentéssel, hozzáfűzve azt a valószínűtlen feltevést, hogy „tascare pare a fi numai una straformatione d’in taxare in sensu figuratu". A teshe, teşcare és tascare alakok hangtani viszonya sem világos. A Lex. Bud. olasz etymonja (adescare) szintén elfogadhatatlan. 232 • *tonganeîc ’konganí’ (533, vö. Lex. Bud. 712) kétségtelenül hangutánzó szó. Szészármán tong&nesk klopotele d’eólaliá (KB.). *íroáfh ’foenile’ (538, vö. troásu ’pratum foenile septum: egy békertelt szénarét, eine verzáurite Hauswiese' Lex. Bud. 724). A Kárpátokon túl ismeretlen (LM. Gl. 566); ’Wiese’ jelentéssel közli Tiktin 1562 a következő példa alapján: cínd s’aű terminat cu cositul Iroaşelor din aretul casei, Frâncu—Candrea 26. *tnrnumcáta 'töredék’ (542), pontosabb értelmezéssel turnuméía ’palea, acus, -ceris, törék, die Spreu, das Kaff’ (Lex. Bud. 728). Eredete, elterjedése homályos, Szészármáról turnumaia alakban ismeri KB. Izacfa ’homok’ (544, 373, niffip a., 397, piffoc a.). Erdélyi tájszó, vö. ţăfâ ’nisip, prundiş’ (Paşca, Gl. diai. 57, Kristyór, H.), alakv. tárja (i. h., Magyar-fráta, K.). *tzcghér = razitoriu (545). Mivel razitoriu, vagyis râzător a. in. otic (DEnc. 880), esetleg gondolhatnánk a n, zackern ’pflügen’ átvételére. , *urloiu ’der Rauchfang’ (557, vö., Lex. Bud. 738). Erdélyi tájszó, Tiktin 1694 ebben az értelemben Barac nyomán idézi, vö. még Breazu, Pov. 187 (I. Berescu, F.). yaeflic ’criífo, moto, *agito’ (576), szárm. * vaefcarefc ’fészkelődni’ (i. h.); azonos a Tiktin 1757 idézte a se vişca ’sich rühren’ igével, amely ezek szerint nemcsak moldvai, hanem erdélyi tájszó is. Szészármán: prinzi §îl vist’ o tsîră; lám vîskat trebe să iasă (Sorok); (egy alvó malacról) : Mă, da d’ii mort, Mă nu-se-kă vîskă (KB.). Aligha lehet más, mint a se mişca alakváltozata. A vaefcarefc származék -tálán a m. fészkelődni nyomán keletkezett. *vaegiocliiu ’luscus’ (574, vö. vágiochiu, Lex. Bud. 743). Az összetétel második tagja bizonyára ochiu, de első része homályos (talán vagus ?). *vizáro de seriff oáo = condeiu (587), vö. vizare ’stylus, graphium, íróvessző, der Schreibgriffel’ (Lex. Bud. 759). Más adatból nem ismerem; Cihac II, 539 a Lex. Bud. adata alapján a m. íróvessző-bői származtatta, de ez természetesen nem vehető figyelembe. . *verinea = cérga (99, vö. Lex. Bud. 751). Nagyon hasonlít a szintén '(cserge) takaró’ jelentésű velintfl szóhoz (Cihac II, 452 ezzel azonosította is), azonban Tiktin 1731 mégis ismeretlen eredetűnek tekinti. */ÁUa = troácna, vagyis 'nátha’ (561, vö. Lex. Bud. 766). Máramaros-ban, Nyugaterdélyben és Szeb. északnyugati részén több ponton megtaláljuk (ALR. I, 112, ismeri MZ. is), azonban eredete ismeretlen. * A felsorolt ritka, szavak szótárunknak kétségtelenül egyik legfőbb érdekességét képezik: a szókincs erdélyi jellegének ismeretéhez értékes új vonásokat szolgáltatnak. Különös figyelmet érdemelnek Molnár bejegyzései: ezek közül több kifejezetten móc vidéki tájszavakra utal, ami ismét megerősíti azon megállapításainkat, amelyeket Molnár szókészletének móc elemeire nézve eddig tettünk. Adatainkból az is kitűnik, hogy a Lex. Bud. ezekkel az igen kis területen élő tájszavakkal szemben sokkal nagyobb tartózkodást mutatott, mint Klein szótárának eredeti fogalmazványa (vö. VH. fejezet). Szinte felesleges megjegyeznünk, hogy — urloiu kivételével, amelyre, más értelemben, van már adat a XVIII. századból is — valamennyi ismeretlen vagy homályos eredetű szavunk esetében Klein szótára egyszersmind a legrégibb előfordulást jelenti. 233 IT. A SZÖTÁR LATIN RÉSZE. 1. Helyesírás. Legfeltűnőbb írássajátság a betűkettőzés körül észlelhető sok ingadozás: a románban kettős mássalhangzók nincsenek, s ezért pontos használatuk a latin írásban meglehetősen gyakorlatlan román szerzőknek sok gondot okoz. Kettős betű helyett egyszerű betűt látunk pl. az cjrcno (174, dcsfraen), horidus (65, bórzofhu), fralehis (217, fratiór), pojum (404, póciu), inflamo (62, bobotéíc) szavakban, valamint igen sok más esetben. Az ellenkező tévedés, vagyis kettős betű egyszerű helyett, sokkal ritkább, xö.ferra (209, fiara), gulia (287, inghitzitoáre), foliiollum (219, frunzifhoara), f amelli cus (212, flamaend), * inna ni s (175, *defhert). Az se, xc csoportok jelölése sem mindig pontos; egyszerű c-t mutat *snccrefit (377°, otavéfc), viszont hiányzik a c cxipio (373“, omenefe) esetében. Valószínűleg puszta íráshiba shedula (545, tzidúla) schedula v. scedula helyett. A ee, ci csoportok írásmódja általában pontos; feltűnő azonban glalie (73, burdúf). Asszimilációt mutat galigae (168, desbráciu), valamint caeleps (247, holtéiu) viszont elhasonulás, illetve etymologizáló írásmód tapasztalható adgredior (344, m’apuc) esetében. A szókezdő eh olykor egyszerű clesz, pl. eorda (512, strúna). — Ami a magánhangzókat illeti, a kor szokása szerint y helyett gyakorta i áll, pl. eiatus (381®, pahár), azimus (41, azima), corihis (19, alun), eimbalmn (318, lauta), *hiperjtagno (383, noroefe), labirintum (367®, obor), stb. — Hanggj'arapodás csak egy esetben tapasztalható: scriblita helyett *scribilila alakot találunk (406, pogáce).1 2. Alaktan. Alaktani téren kevés a jellegzetes vonás; legfeljebb nehány ragozási sajátság említhető meg. Doma, -tis helyett szótárunkban pod értelmezése doma, -ae (404), labyrinihus helyett labirintum áll (311), oxigala -ae, helyett szótárunk oxigalum változatot közöl (314, lápte acru); asparagus helyett meglepő afparago (498). Siphon, -onis helyett sipho alakot olvasunk (545, tzeghe), valamint a PPB. közölte musimon helyett *mufimo, mujymo alakot találunk (131, corcit). Inkább csak a betűkettőzés elmaradása teszi feltűnővé az os, ofis alakot (376“, os). Feltétlenül téves ragozás forog fenn viszont pleziris, -rilis (572, júnghíu) esetében; a helyes alak pleuritis, -itidis 1 Persze akadnak puszta íráshibák is, pl. heniochug (406, poganiciu) hemiochus helyett, graber (379, néted) glaber helyett, pupilio (327, pitic) pumilio helyett, plahojua (49, bataufhu) plagojus helyett, stb. 234 lenne. Mint hibás összetétel, említendő sanguinijuga (328, lipitoare) a közönséges sanguisuga helyett. Limís, -e (407, ponihós) a közönséges limus3 helyett áll; e hiba magyarázatát ld. 27. 1. Szokatlan adverbium clancularie (388°), a klasszikus clanculum, -o, illetve a késői clanculario, clanculatorio (Bartal 132) helyett.2 Kevéssé változatos szótárunk latin szóképzése. A jellegzetesen középkori -agium képző egyetlen képviselője formagium (504, steánd). Az -arius képző számos alkalmazása közül említsük meg a carrucarius alakot (530, tilegáriu). Az -ismus végződésű főnevek közt feltűnő porcijmus (408, poreíe). Az -ista képző analógiás alkalmazását mutatja — ha ugyan nem sajtóhiba ~ parafifta (326, lingaritóriu). Ugyancsak.analógiás al&k'*occipi-tium (96, ceáfa), a klasszikus occiput helyttt.2“ A -mentum képzőre figyelmet érdemlő példa stabilimentum (34, afhezemant). Az -osus melléknévképző feltűnő használatát mutatja *gustuojus (240), valószínűleg a mellette álló *guftos nyomán, valamint subftantiofus (465, satíos). A késői latinságban közönséges -teriúm képző előfordulásai közül említendő thymiaterium (77, cadélnitza). A -tim képző elterjedt alkalmazására vall poculatim, caliculatim (381a, paharéfhte). Elég gyakori a -tio, -atio képző használata: jellegzetesebb példák inamoratio (190, dragoftíre), *ingeniculatio (286, vö. Du Cange IV, 359), cambiatio (471, schimbare, vö. Bartal 92), tranquil litas) atio (18, alináre), aleviatio (558, ufhurare, allevatio helyett), *venditio (585, vindera). A szintén igen közönséges -tor, -ator képzőre példát szolgáltat arendator (30, vö. Bartal 47), teloniator (577, *vamásh, Bartal 657). A kicsinyítő képzőket illetőleg elég a tatula, (523, taicutz) és az *edentatulus (488,* shtirb, helyesen edentulus) alakokra utalnunk. Feltűnőbb összetett szavak albo-niger (367, murg), bimanubriatum (156, cutzitoae), *semiinjula (136, cotitúra). Igeképzésünk sem sokkal érdekesebb; akad egy-egy példa az -esco és -turio képző szokatlan alkalmazására- (pl. gemmefco 365, mugurefe); dormiturio3 8, adormit), a leggyakoribb képző azonban az -izo; idetartozó igéink a következők: amortifo (23, amurtzeíc); valószínűleg csak a látszatetymon kedvéért került ide (ld. alább, 4. pont). A Lex. Bud.-ben amurţesc helyesen rigesco, torpesco, torpeo, torpore corripior (21). bombizo (53, beihefc; 467, sbaernaéíc); PPB.-nál csak bombilo. A Lex. Bud.-ben: ’visio, pedo, flatum, vel crepitum emitto’ (56). ■ cautérizo (281, infsréz); helyesen cautherio (vö. cauterio, Lex. Bud. 300); származékai itt is cauteriatio, -atus (i. h.). Vö. azonban fr. cauiériser, ol. cauteriz-zare, stb. cólaphijo (429, pumneíc; 382°, palmuííc). Colaphus (< g. K0Xa o változást mutató szavakat Páriz—Pápaiból is (pl. magyaro; 19, aluna, vö. MTSz. I, 1409, vö. EtSz. I, 1251), a legtöbb esetben azonban Molnár nyelvéből merített példáink nem egyeznek PPB. nyelvhasználatával: áldozat (30, ardere de tót) áldozat, PPB., EtSz. I, 67, NySz. 1, 57 sem közöl ilyen változatot; lapaf/ita7ii (317, latzefe) takaradzo (4, aeope-rifhu) '~~>takaradóra, PPB., Ivlajdanitás (33, afauire ^—tulajdonítás, PPB, viajSas (101, ceruít) ~ via/zos, PPB, via[hízom (101, ceruéfc) ~ viafzozom PPB., jutalam (1. számozatlan I.) -—'jutalom, PPB., vakalokalány (359, J Mivel a magyar értelmezések szinte mind Molnár János kezétől származnak, o rész mngyar szavainál, valamint a szótár német szövegének tárgyalásánál elhagytuk a Molnár bejegyzéseit jelölő *-ot. A román címszavak szerzőségét viszont tovább is jelöljük. 2 Vö. asztalom, PPB. 1801, EtSz. I, 200. 3 Vö. Balassa Iván, Az a-zás a kolozsvári Hóstát nyelvében. Magyar Népnyelv, III (1041), 57 kk. (további irodalommal). i6 telein: Dictionarium, 241 miftrie) ^— vakoló-kalán, PPB., homlitaják4 (66, botafhíre), tulajdaniton (33, aíaueíc) ~ tulajdonítom, PPB., stb. Mintegy e változás ellentétét alkotja a hangsúlytalan szótagokbar jelentkező o köznyelvi a helyett: lehet előreható hasonulás eredménye, mint gyorsoság (12, agerime), tfonok (49, bárca), be TiorgofzUm, (79 eaerneíc) esetében, felléphet az előbbi szótag á-ja után, pl. szánotos (380. nevoéfhu), tfudálotos (108, chifnovát), várokozom (35, afhtépt), válofztok. válojztás, (17, aleg, alegere), áltologatjka (52, berbintze), fel válólom (27, apu-cume), származhat elhasonulásból, pl. rruikotj (274, indaraptnic) vagy óltalmozás (25, aparáre) esetében, sőt előfordulhat olyan szavakban is. mint itos (51, beát) vagy utozás (81, călătorie).5 Ezen alakok valószínűleg nyelvjárási eredetűek; egyik-másik a régi nyelvben is előfordul (pl. csönok, vö. EtSz. I, 1140, a Beszt. Szój.-ben is így), a többire nézve Id. Horger, Magyar nyelvjárások, 88—89 (adatok, a Dunántúltól eltekintve, az egész királyhágóntúli nyelvterületről, valamint a székelységből).8 I helyett olykor — PPB. nyomán — régies e áll, pl. kémélés (106, chimuluíre), segétem (42, ajut), kévánok (98, cer), tekintek (95, cáut), afétok (93, cáfc), stb. Az i-zés egyetlen példája gátjir (447, ratzoiu, vö. EtSz. II, 769)7. Ugyancsak PPB. nyomán került feljegyzésre föjíi (391, pepten(e), vö. EtSz. II, 227—8), böndő (74, burtúc, vö. EtSz. I, 354). Közismert régies alak alkovás (16, alcázáfhu), amely valószínűleg szintén PPB, szótárán alapul, viszont attól független a hengérkaró (141) összetételben előforduló hengér (erdélyi tájszóként közli MTSz. I, 839). Ö — ö vokalizmus helyett ü — ö hangzókat látunk a kűkörtjén alakban (68, braendusfhe, vö. kiikerts, kökör-tsin, kükörtsén, PPB.). Szóvégen régies és tájnyelvi ó‘-t látunk (31, arie) tő (2, ac) szavakban, viszont tfüllő ’girgillus’ (PPB.) helyett tfüllü (576) olvasható. Néhány esetben a hangvesztő tövek a köznyelvtől eltérően viselkednek, pl. forogo Bél (588, volbura), köllyekezni (205, fát). Egészen elszigetelt: ajéndekiil (60, Balásfalva), a régies ajándokul helyett. EtSz. I, 38—9 ezt az alakv.-ot nem ismeri. Talán csak íráshiba? Inkább nyelvjárási alaknak gondolom. b) Mássalhangzók. Csupán néhány szórványos jelenség érdemel figyelmet. Hajít helyett régies és népnyelvi a hanyitom alak (32, arunc; székelyföldi példákat közöl MTSz. I, 782). Kunyhó érdekes alakv.-ai kunnyó (123, vö. PPB.), konnyo, gunyho (126, az utóbbihoz NySz. II, 469). Göröngy helyett gőrőny (69, brúfhu) alakot látunk. Valószínűleg székely jellegű dunnogok (64, bombaefc, vö. EtSz. I, 1440), halán6 (326, lingura); ugyancsak * Az utóbbihoz ]d. Balassa, i. m. 65. 1 Vö: azonban: modornak az orra (112, eióc, Klein); hasonló példa még: sonyorgatás (93, cáfna). Ezek jellegzetes királyhágóntúli alakok, vö. Horger A., Magyar nyelvjárások, Budapest, 1934, 63. - 0 Homályos a más forrásból nem ismert gombo (73, buréte) és lajko (387, *patáfhca). Talán olyan alakok, mint káko, mámo, bábo, fáro, stb. (Horger, i. m. 88). 7 Itt említjük meg a különös veritézem alakot (37, affud) verejtezem, verej-tékézem helyett. 8 Vö. Deme L., A hangátvetés a magyarban. Budapest, 1943, 29. 242 hangátvetés révén keletkezett liátjko (380° paerláz, Klein adata).9 Talán etymologikus l hiányát tapasztaljuk détzeg ’equaria’ (504) esetében, viszont lefelcedő (18, alefhuitor) nem feltétlenül a. m. leselkedő, hanem lehet a les igének csupán -Jced képzővel alkotott származéka is (vö. lesked). Elhaso-nulás révén keletkezett meg bériem (52) és a más forrásból ismeretlen kukarc (510, strépede, vö. piac > piarc); ezenkívül szervetlen hangot látunk még a veremb szóban (589, vizuina, vö. comb, gomb, lomb, Horger, MNy. XXII, 23). Valószínűleg nem egyszerejtés, hanem puszta íráshiba révén keletkezett késiem (26, apeftefc), késlelem (PPB.) helyett. Ugyancsak így magyarázandó fzenderem (8, adórm) a közönséges szenderedem helyett és talán kejznö (79, caerpa) keszkenő helyett. 3. Szóképzés. A szótárunkban közölt magyar anyag szóképzése alig ad megjegyzésre alkalmat; érdekesebb alakok csupán pogátfka (123, coca; egy adat Comeniusnál, NySz. II, 1302), véni (50, batraeniciós), fingos (53,be-fhinos), EtSz. II, 262 e származékot nem közli), elsőször (24, antaeiu; egyébként csak elsődször, EtSz. 1,1519), döfögés, -ött (64; boldire, -it; más forrásból nem ismerem), hámozt, -ás (52, beléfc, belitúra), izgatni-bizgatni (561, zaeda-rafc, bizgarom [!], PPB. 1801). Más forrásból nem ismert összetétel bak matfka, kan matjka (136, cotóc; vö. bakmedve, Calepinusból id. NySz. II, 714), főfordulás (22, ametzála; PPB.-nál vertigo. a. m. meg-fordulás). 4. Szókészlet. Molnár szókészletének megítélésénél,,mindig a főforrás- ból, Páriz—Pápai szótárából kell kiindulnunk. A mai nyelvtől eltérő régi és tájnyelvi szavainak javarésze onnan származik, azonban a román szerző mintáját nem követi szolgai módon, hanem sok esetben merít egyrészt a magyar irodalmi nyelv régebbi korszakaiból, másrészt saját kora nyelvhasználatából. . PPB.-ból származó archaizmusok pl. ara (383, nor, nora, vö. ara ’nurus’ antiqu. PPB.), (64, boléfc, vö. NySz. I, 223—4), birakozni (298, *intraentefc, vö. EtSz. I, 409), borifzák (54, betiu), (481, sfaérnáriu, vö. EtSz. I, 1556—7), etsellett haj (122, coáma), elegyesleg (22, ameftecát), eleinten (300, *intruntaiu), eme (474, scroafa), fitogatni (10, aiépt), gyakorjág'( 119, clica), hahotalni (247, hohotefc), imez (3, aceafta), kerkedekény (318, lăudăros); keteputa (246,* hodrobéle), mar-tzongani 'stimulo, irrito’ (135, cofforafc, vö. martzongani 'dilaminare, dimor-dere’, PPB.), oldálajlag (135, coftífhu), ős fi ’haeres’ (363, mofhtean), ragadomány (413, práda), sajditani (561, *zarefc), spehely (544, *tzapush), vesling (93, cafhulean, Lex. Bud. 104 nyomán id. Alexics; Nyr. XVII, 469), vétkefítem (45, bág-vina), zuzmaráz (69, brúma). Érdekesebbek a következő, PPB. szótáraiban nem szereplő régies szavak: ' ábráz ’imago, species’ (107, chip, Lex. Bud.-ben már nincs). Igen feltűnő régi szó Molnár korában; a NySz. legfrissebb adatai Heltaiból és Meliusból (vö. még EtSz. I, 8). Kérdés, milyen úton jutott szótárunkba? 9 I. m. 42. . 16* 243 agyak ’argilla’ (30, argila, Lex. Bud. 31 szerint agyag). PPB.-nál csak az agyakpala összetételben szerepel; EtSz. I, 32 idézi még Mátyás Flóriánból. Régi adatok a XIV. sz.-tól fogva (1307: agiakus, 1597: agyakos, Szikszai, stb. EtSz., i. h.). , . ^ egéfzlen (182, detót) határozottan régies alak, vö. NySz. I, 565 (példák a XVIII. sz. elejéig). sylabikálni (492, slovnéfc): egyetlen régi adat Szőnyi Nagy András Magyar Oskolája c. nyelvtanában (1695, vö. Toldy, Corp. Grámm. 595, NySz. II, 1571). szetzol szék (569, jíltz): régi német jövevényszó, adatok a XVI—XVII. sz.-ból, vö. Lumtzer—Melich, DŐL. 249, NySz. III, 98. tfalma ’pileus’ (128, comanáe); e török eredetű szóra példák Mikes, óta, előfordul azonban még a Lex. Bud.-ben is (vö. Alexics, Nyr. XVII, 321, ,EtSz. I, 834). 1800-ban közli Márton J. is. Molnár szókészletének második fontos rétegét a tájszavak alkotják; ezek két csoportra oszlanak: egyrészük kétségtelenül erdélyi jellegű, mások viszont a magyar nyelvterületnek csak egyéb vidékeiről ismeretesek. Az erdélyi tájszavak egyrésze ismét PPB. valamelyik — valószínűleg 1782-i — kiadásán keresztül került szótárunkba. Ilyenek alutom (8, adórm, vö. EtSz. I, 82, MTSz. I, 40, adatok Hsz.-hől), borza (67, boz, vö. EtSz. I, 438, MTSz. I, 170, Erdélyben is él), deget ’axungia’ (192, dúhot,.vö. EtSz. I, 1298—9), ejzterenga, efztrenga (512, strúnga, vö. Blédy, Infl. 42—3), fetftéj (131, cörafta, vö. EtSz. I, 170, Gyarmathy Voc. 106 székely tájszónak tartotta), hoda (337, maene, Lex. Bud. 373, vö. MTSz. I, 874, Hsz.-i adatokkal), holtteleven (362, *de juniatáte mort, vö. MTSz. I, 879, Székelyföld), horpatz lo ,,in app. PP.“ (157, *daerdala, vö. MTSz. I, 890, Székelyföld), kárt, Jcártos, kártya ’ein hölzernes Trinkgescbir’ (66, bóta, vö. kárt, kártos, kártya ’ein hölzernes Trink-geschirr’ PPB., MTSz. I, 1060—1, adatok a Székelyföldről; Lex.-Bud. 64, 131 nyomán id. Alexics, Nyr. XVII, 372), kita ’manipulus’ (220, fuiór, vö. MTSz. I, 1138—9, székely szó is), kopotyo (556, uréche, vö. kopotó, PPB. 1801, kopotyó, kopotyu, MTSz. I, 1171), kuntzorolni (112, *cincuefc, vö. kuncorál ’kunyeráP MTSz. I, 1247, Sztm., Hsz., Cs.), lepenyeg (323, lepedeu10 vö. lepenyeg, PPB., lepenye, lebe:rnye, MTSz. I, 1325, 1308), miogni (353, miaon, vö. miogatni, PPB. 1801, miog, NySz. II, 845, mióíca ’kis macska’ MTSz. I, 1464, Hsz.), nyárolni (578, *varez, vö. nyárotok, PPB., nyárol, MTSz. I, 1536, Hsz.), pazalni, pazérlani (437, raeffipéfc, vö. pazárlok, pazérlok, PPB. 1801, pazérol, épazal, MTSz. II, 100), szántoka-madár (112, ciocârlie, vö. alauda ’szántóka-madár’ PPB., NySz. II, 78, MTSz. II, 490, Hsz., Lex. Bud. 121 nyomán id. Alexics, 468), sikattyu (484, *shcriotz, vö. MTSz. II, 387—8), sümoltjö (377, negél, vö. sümöltső, PPB., sümolcző, Calepinus, NySz. III, 331, sümőtyü, MTSz. II, 600; szem származéka, ld. Gombocz, MNy. X, 62), tölgyelni (167, *depun, vö. MTSz. II, 776, Dunántúl, Székelyföld), zököget (483, sgaetzeéfc, vö. MTSz. II, 1050, Göcsej, Székelyföld), stb. PPB.-tói független erdélyi nyelvjárási elemek a következők: 10 Ld. még a román szókészlet magyar elemeivel kapcsolatban (141-2. 1.). 244 ■ baho (427, próft), a köznyelvi bohó régen eléggé elterjedt (NySz. I, 263, adatok Gvadányi óta), ma a Székelyföldön élő változata (MTSz. I, 151, EtSz. 1, 449). . faízujkn (569, * jipitza, p. p. la fálfole). ETSz. II, 588 csak PPB. 1801 nyomán idézi, de sem a m.-lat., sem a lat.-m. részben (Phaselus a.) nem találom; PPB. egyedül fufzul-1 közöl. ' íavágito (522, taetóriu); MTSz. I, 527 csak a Szilágyságból idézi, de valószínűleg járatos volt régen Erdély egyes vidékein is. kalapoda (81, calápod). Más forrásból nem ismerem. Mivel nyilván a megfelelő román szó átvétele, csakis Erdély egyes részein lehetett használatos. kirlány (78, caerlán), vö. MTSz. I, 1134, Blédy, Infl, 56. A r. cârlan átvétele. lanyházni (402, ploao, *marunt ca prin sita). MTSz. I, 1289 a Székelyföldről közli, egy 1843-i adat alapján. padntz (472, *scobáriu), MTSz. II, 57 szerint járatos Göcsejben, Hont m.-ben, Szeged és Szatmár vidékén, Erdélyben Hsz.-ben. petzkelő (469, * scaluíh, (pihe»; összevetendő a MTSz. II, 100 pec, pecke 'tollhegy’ adatával (Hsz.). ■ pillangó karikátíka ’der Flinder’ (547, tzínta); azonos vele: pillangó ’kerek réz-, ezüst- v. gyöngyház-lapocska’ (MTSz. II, 145, Hsz.; vö. még: pillangóson őtözött, u. o.). Adatunk közvetlen forrása valószínűleg Márton 1800: pillangó karikátska ’der Elin dér’. rendes '‘quod curiofum videtur’ (175, deíhántz, shod, ld. még 487, shód), Lex. Bud. 393 szerint ludicrus, ridiculus, jocosus, curiosus magyarul a. m. ’furtsa rendes, tsudálatos’. 'Furcsa’ jelentéssel használatos Göcsejben és Hsz.-ben (MTSz. II,. 272). Molnárhoz nyilván az utóbbi vidékről került, bár megtalálhatta Márton szótárában is: rendes 1. ’rend szerént való, ordentlich, regelmáBig’ 2. 'furcsa, spaBig’. ‘ tipanos (535, * traendos, derb, klotzig; vö. Lex. Bud. 717): tip(p)anós ismert erdélyi tájszó 'ragadós, tippadt’ értelemben (MTSz. II, 736). tronf pénz ’előre pénz’ (32, arvúna, tronf, arha): egy adat Tordáról, MTSz. II, 807. ’ tfitíó (487, shozenie, Schwank). Csicsó szavunk általában két jelentésben ismeretes: 1. ’sodalitium, unterhaltung, belustigung’, 2. ’azon ház neve, ahol esténként mulatni gyűlnek össze az ismerősök’ (EtSz. I, 1023). Elég régi szó lehet; legalább is a hozzátartozó11 csicsókázni ’lascivio, liebern, schákern’ igére már 1583 utánról van adat Nagybányáról: Szerte-szélyel csicsólcáztak az legénynyel (Nyr. XI, 31).ls tzikka (569, *jipitza). A Lex. Bud. 306 ciha ’germen’ adatával együtt (vö. Alexics, Nyr. XVII, 321) értékes adat ciha tájszavunk történetéhez (ld. EtSz. I, 677). ' . Lényegesen nehezebb azon tájnyelvi elemek megítélése, amelyekre ma nincsen erdélyi adatunk, azonban PPB.-nál, ebben az erősen erdélyi .színezetű szótárban mégis előfordulnak. Szótárunkban pl. váz (váz) a. m. ’madárijesztő’ (349, *matahula), MTSz. II, 938 viszont csak a Dunántúlról 11 Az EtSz. tagadja csicsó és csicsólcázih összetartozását, de .aligha helyesen. 12 Ezúttal Márton nem vehető figyelembe, mert ott tsiUó ,furtsaság, etwas Hübsches, Zierliehes’. . , ■ ' 245 közli. PPB-nál mégis megvan - ebben az értelemben. Ebben az esetben : azonban szerencsére tudjuk, hogy régen váz szavunknak ezen jelentése sokkal elterjedtebb volt, mint manapság (NySz. II, 1031), tehát élhetett Erdélyben is. Más esetekben azonban régi adatok nem segítenek: jüvelö ; ’bucetum’ (218, contenit) összevetendő ugyan PPB. füvelő-hely ’pascuum’ I adatával, de nyelvjárási adatok csak a Dunántúlról, Hevesmegyéből s az ; Erdővidékről ismeretesek (MTSz. I, 660). Berena (38£a, paláng) megítélése i könnyebb; nyelvjárási adatok ugyancsak a Partiumból és a Hajdúságból j vannak' (MTSz. I, 167), azonban^ PPB. a régebbi irodalmi nyelvből (pl. ! Károlyi bibliájából, NySz. I, 291) könnyen átvehette. Egykori jelentcs I elterjedésre látszik utalni a PPB.-val közös héti vájár (347, mărturie, vö. j Lex. Bud. 633), bár újabb adatok csak Veszprém és Érsekújvár vidékéről ! ismeretesek (MTSz. I, 852). j^üvelyk, hüvők ’kukoricacső’ jelentéssel ma | csak a Csallóközben él (MTSz. I, 921)-, közli azonban 'folliculus, siliqua’ i jelentéssel PPB. 1801 is, s innen került át szótárunkba, mint pajtáé magyar | értelmezése (386°). Nyelvjárásiig lokalizálhatatlan hajmats, kajmatos (78, caerlig, -at; MTSz. nem közli); szótárunk adata azonban a PPB.-nál olvasható hajmats ’uncinus, uncus’, hajmatsos 'uncinatus, uncus, obliquus’ adatokon alapul. Ugyancsak PPB. közvetítésével kerültek át a PPB. adatain kívül más erdélyi forrásból nem ismert kandit) (103, céur), lontjos (562, *zdrantzos), loránt (377a, *ojina), mezgérelni (406, poghircéfc), négelke (65, bofhca), profza (339, maláiu; Gombocz határozottan dunántúli tájszónak tartja, MNy. I, 257; Kassai IV, 154 Tolnamegyéből közli)13, potzik (486, shoáréce; Lex. Bud. 109 nyomán id. Alexics, Nyr. XVII, 466), rotjka (512, ftrungareatza; egyéb adatok MTSz. II, 301—2), sül-dijzno (30, aríciu), tőltike, tőtjike14 (533, *tolcerásh, PPB.-nál csak toltike, egyéb adatok a Dunántúlról, MTSz. II, 783—4), üftőközni (548, *tzutzur), selép, jeléb (569, jilip, vö. MTSz. II, 1075). Még nehezebb, sőt szinte lehetetlen azon tájszók átvételének körülményeit megállapítani, amelyek forrásaink szerint nem erdélyi jellegűek és PPB.-nál sem szerepelnek. Ilyenek pl. hirinto (559, *utzutz; MTSz. I, 866 Sztm.-megyéből és a Csallóközből idézi), kuntzorodott (483, ■ sgulit), merevény (656, táré; feltűnő értelem, Nyugatmagyarországon merevény ’merő, tiszta’, MTSz. I, 1440, ld. még CzF. IV, 491), vatzkos 'alacsony’ (475, scund). Valamivel egységesébb egy másik csoport, amelynek valószínű forrása Molnár magyar-német szótárának 1800. évi kiadása. Ide tartozik az egyébként alföldi és palócsági (MTSz. I, 726) guga ’golyva’ (240, gufha; Márton 1800 szerint ’der Kropf’, az 1807-i kiadás szerint ’Halsgeschwur’), katrabotza ’domika, túrós-leves’ (194, *dumicat; dunántúli tájszó, vö. MTSz. I, 1071, közli azonban Márton 1800 ’die'Kăssuppe’ értelmezéssel), krits, kirits (435, raebáriu, Stema, vö. krits, Hrits ’halászmadár, Sterna 13 A szóra egyetlen erdélyi adatot ismerek: Dr. Németh Márta szíves közlése szerint Somkeréken (SzD.) használatos prósza 'tejjel készített máié’ értelemben. 14 A cs hang nyilván a tölcsér szó hatására került ide. 246 f torquale’ Molnár 1800), kőlőndőr (224, < galufhca >, vö. Icölödör ’der Knödel’ Márton 1800; a szó elterjedéséről Gombocz, MNy. I, 258), lého ’Trichter’ (538, tricter; Márton 1800 lého alakot közöl, viszont PPB. csak léju, léjő változatokat ismer), pörtz (571, jumára; dunántúli tájszó, vö. Kassai IV, 1G8, MTSz. II, 206, de közli Márton 1800), sárhitani (233, *goréfhte; Észak-magyarországon járatos, vö. MTSz. II, 349, de közli Márton 1800), sete (502, staeng; Geleji—Katonánál van ugyan seite-suita, ld. NySz. II, 380, egyébként azonban alföldi tájszó), szompolyodni (516, supqr; PPB. csak a szontyolodni, szonkolyodni alakot közli, Mártonnál azonban van szompolyodni ’sich etwas betrüben’). ' Mindezen esetekben Márton ezen kiadásának forgatása azért valószínű, mert egyéb ritkább szavak is — úgy látszik — ugyanezen forrásból származnak. Bukkanni helyett pl. előfordul szótárunkban az egyébként ritka bökkeni [!] ’a da de cireva’ (160, vö. EtSz. I, 563, 519); pontos megfelelést csak Márton nyújt: bökkenni ’auf Jemanden od. etwas stoBen, unvermuthet Jemanden begegnen’. Intim, vagyis ’besároz’ magyar értelmezése tsatokalni (297), helyesebben talán csaiakolni; ezen ige első példája éppen Márton szótárából ismeretes. Gserény (szótárunk helyesírása szerint tferény) nem általában valami ’fonott kosár-féle’ (EtSz. I, 972), hanem *’cófhu ... de ufcát prune’ (134), vagyis ’szilvaszárító kas’ (vö. tserény ’eine Flechte zum Obstdörren’, Márton 1800). A 'cserebogár’ cserbűly nevét az EtSz. megkérdőjelezte (I, 969), mert csupán Márton 1800-i kiadása alapján ismerte. kétesnek vélt alak azonban szótárunkban is megvan (224, gaendáe), már pedig Molnár János magyar nyelvtudásában nehéz lenne kételkednünk. A régi fülbemászó-bogár (PPB.) helyett Mártonnál találjuk először a. népnyelvi eredetű fülemász, fülmász elnevezéseket; mindkettőt feljegyzi Molnár is (556, urechélnitza). Podéfc ’padlót csinálni’ feltűnő magyar értelmezése hidlal (405); MTSz. I, 858 csupán Kresznerics alapján közli ezt az alakot, pedig már Mártonnál hidlalni ’dielen, z. B. den Boden des Stalles’. *Tzuchiefc fordítása a ma már elavult kujonirozni (548), ennek forrása viszont nyilván a Mártonnál olvasható kujonérozni ’ Jemanden schimpflich bekandeln, tadeln, cujonieren’ (vö. még kujonieren ’als einen Kujon behandeln, empfindlich plagen, hudeln’ Schmeller I, 1232). Ugyancsak valószínűleg Márton nyomán került szótárunkba lelappadni (181, *defunflu); ide vezet még magábanhangzó 'magánhangzó’ (231), nyila (536, *trafnit, vö. nyila, azaz istennyila, mennykő, Márton 1800), őrzőház (578, *várda), póling (486, vö. póling ’der Krummschnabel, Wettervogel’ Márton 1800), tésztamiv (131), stb. Végül megemlítendő, hogy szótárunkban super és scaerbefc fordítása egyaránt orlálni (469, 516): ehhez figyelembe veendő Márton adata: óralni, megóralni ’unwillig werden über etwas’.15 Egyéb érdekes szavak még: fantazirozás (72, buiguíre, vö. EtSz. II, 154, adatok csak 1816 óta; alakv. fantalléroz, MTSz. I, 541), garbantzás 15 Vájjon nem innen származik az egyébként ismeretlen *defforez ’me oiumur-luefc’ 228. 1.) ige is, bár inkább *orălui, desorălui volna várható? Vö. azonban felesel > felesueso, Lex. Bud. 318 (intorquu a.). . 247 Diák (487, sholomonáriu), hajós kövi 'cyprinus gibellio’ (408, *porcáfh, ^ vö. Alexics, Nyr. XVII, 371), indi ’indigo’ (113, *ciovic), kosbor szilva (428, *pruna), patok ’talitrum’ (218, *frifhca, vö. CzF. V, 115), pipra’ pipra rupicola’ (393, *petráriu), pumili (544, *tzaene, más forrásban csak pumi, Lumtzer—Melich, DŐL. 213), ragyodni ’urica adficio’ (382°, paléfc), rovatk (536, traffúra, vö. MTSz. II, 314), rutjmányság (469, scaemavíe; rút X ocsmányság), sütő e/ő (382“, *palitura), szarbabuka, szarbuka (430, púpaza), szívgyötrelem (4, acreala; másutt szótározva nem találom), szoros-markú 'fösvény’ (106, chimuluitoriu; vö. CzF. VI, 1430), tettűvár (378°, *paduchél-nitza, vö. Lex. Bud. 494), tündér ajzjzony (561, zaena), vánjzorkadni (536, trag), albániai volontér (31, arnaut, vö. volentér, MTSz. II, 1017). * . Az elmondottakból, azt hiszem, kitűnik, hogy Molnár magyar bejegyzései, meglehetősen tarka jellegük ellenére, odaadó munkáról tanúskodnak, s ha nem is érik el a Lex. Bud. magyar részének nyelvi gazdagságát, általában megközelítik — mutatis mutandis —. Klein latin értelmezéseinek szótárírói színvonalát. Molnár kétségtelenül jó források alapján, helyés érzékkel dolgozott, s csak sajnálhatjuk, hogy művét, talán Klein halála ' miatt, nem volt alkalma befejeznie. Töredékes értelmezéseivel is érdekes emléket állított Páriz—Pápai és Márton szótárai együttes hatásának, ami egyedülálló jelenség a román szótárirodalom történetében.1* 16 Mint ismeretes, később, 1821 táján a moschopolisi születésű, árumén N. Ianovici Márton valamelyik szótára nyomán állította össze ötnyelvű nagy szótárának (AeEixóv TTevTCrfXujcscrov) magyar értelmezéseit, arról azonban nem tudunk, hogy Pariz-Pápaiból is merített volna. Vö. V. Papacoitea, Pentaglosarul lui N. Ianovici, Rév. Ist. Horn. IX, 314 kk., Sarafidi: Dict. grec.-român, Constanţa, 1935, bev. V. 248 , TI. A SZÓTÁR NÉMET RESZE. A német értelmezések néhány lap kivételével1 mind Molnár János kezétől származnak; az alább röviden összefoglalt helyesírási, hang- és alaktani sajátságok ezért mutatnak — a bejegyzések hevenyészett volta, odavetettsége ellenére — meglehetősen egységes képet. 1. Helyesírás. A német rész helyesírása elég ingadozó. Mai e helyett d-1 találunk a következő szavakban: Jlargel (499, spoeála), abgemargeü (568, jidovoaíca), Brămse (509, streche), G'árbcrbaum (475, scumpie, vö. Spraclil. 66), Granzslein (545, tzehul, vö. Sprachl. 357), stb. Fordított eset: aiifhengcn (2, acátzare), Erzehlung (44, baerfeala), dieneJimliche (3, aceáfhi), stb. — E helyett ee áll a seegen, geseegnet alakokban (17, alduefc, vö. Sprachl. 257). — Gyakori i helyett ie, pl. wieder dem Wind (7, adápoft), wiedersetzen (429, pun), wiedersíehen (504, stau) ívier (61, blem), Iliért (62, boáriu), Schief (131, corabie), Dinten-Geschier2 (81, calamáriu), Melkgeschier (512, strun-gareatza), Schöpfgeschier (225, galeata), gieftiger (36, afpida), stb. Az ellenkező jelenség ismét ritka, pl. Brustrimen (418, preffena), Schwanzrimen (407, póliila). — Ingadozást mutat a k és cl; használata; acoperemenfc ’Bedeckung’, (3), acoperire ’Bedekung’ (4). — Ugyancsak ingadozik a z és te használata: Spazieren, de Spaiziergang {21). — F helyett v áll a Vestung szóban (49, Báftlie). — Olykor felesleges a h, pl. DreyfaMtigkeit (60, Blasen-dorf), Zunahme, Ekdnahme (408, poregla),' nahmlich (7, adeca), abermahl (196, *eárásh), eine Mauer Kehle (Kelle h. 326, lingura de zidarit), Zufahl (93, cafhunatúra). — Feltűnő viszont a h hiánya a Praleréy (10, aeptáre) és wollfeil (197, *eftin) alakokban. — Sok a mássalhangzókettó'zés, részben a kor szokásos írásmódja szerint: ff: schlaffen (188, dorm), einschlaffen (8, adón»), Sauffer (55, beutóriu), tauffen (66, botéz), Tauffer (i. h.); II: gequallet (21, amarafc), Schüller (183, dieác, 548, ucenic), rr: schürren (567, jeruefe), Jlurrcnhaus (65, bordéiu), mm: überslrömmen (383, *noroesc), tt: bratten (413, pragéfc), Grojivatterstulil (569, jíítz), Feldhütter (572, jutáriu).3 — Ellenkező példák: iliifiiganger (392, *pérde váré), viekicht (185, doár), Liiusekam (391, pepten), Krüpcl (372°, olog), dieseiis (184, din-coace), stb. Régies: Erndle (407, polog, vö. Sprachl. 59), 1 Vü. 7. 1. _ 2 A Geschicr változat elóg közönséges ós osztrák jellegű, vö. Grimm, DW. IV/1, 389). . ’ 3 K kettőzések is n korban gyökereznek, vö. pl. schlaffcn, Grimm, DW. IX, 2TG. saujjer, i. in. VIII, 1883, taujfen, i. m. XI/1, 190, hurren, hurrcnhmis, i. m. IV/2, JöíiO—2, stb. . 249 2. Hangtan, a) Magánhangzók. A labiopalatális hangok általában megtartják hangszínűket; ö helyett e csak a Merfzelkeule (a. m. Mörser-keule, 397, *piffelug) szóban akad, viszont jóval gyakoribb az u < i változás: Hilsenfrucht (321, leguma), Gericht (a. m. Gerücht, 41, auzíre), Kirbis (65, boftán), stb. I helyett ü csak Küssen (395, *pilota) és Trüste (569, ji-rada) esetében. Feltűnő javítások: erf(u)indig, ausj{u}indig (11, aflácios), Erf(u)indung (11, afláre). — Ü helyett u: Stuck (70, bucatura, vö. r. st[i]uc, 196 1.), valamint Sturze (517, surpa tura, vö. Stürze, AdelunglV, 485). — 0 helyett u csak Trumel (185, dóba) esetében (vö. azonban Tromel-scliláger, Sprachl. 59). — Nagyon közönséges a szóvégi -e eltűnése, pl. ein. kleine Stadt (102, cetatzue), ein kait Schűssel (94, catarígi), Buchstab (492, sióvá), ein Lampe (86, cándila), Muhm (581, verifhoára), stb. — Régies, de a XVIII. század második felében még élő alak Reuter, resten (81, vö. Grimm, DW. VIII, 777, Molnár, Sprachl. 63, 81), viszont tisztán az ei és eu hasonló ejtésével magyarázható niederbeigen (541, de vö. beugen, Sprachl. 281). — Érdekes alak a nyelvjárási színezetű, de a XVIII. században még szintén élő beede (21, ambe, vö. Adelung I, 980, Grimm, DW. I, 1361, Kluge—Götze11 46); mellette azonban a szabályos beyde is előfordul (20, amândoao, vö. beyde, Sprachl. 140). b) Mássalhangzók. Zöngés és zöngétlen explozivák ingadozását aránylag ritkán látjuk: b ~ p: verbutzen (437, raeffipefc), anplauschen (3ţT9a, pacaléfc, vö. anbélauschen, Lex. Bud. 475), Belz (136, cojóc); d~t: Tutzet, tutzin (543, vö. dutzet, Grimm, DW. II, 1773, erdélyi szász tutset, DŐL. 258, elz. totsén, Kluge—Götze11 120, m. tucat, stb.), Dinien Fafi (81, calamáriu), Diente (100, cerneála), stb.; szó végén: Reitpfert (192, Ducipal), Felt (545, tzárina), Hemet (85, caméfhe); g ~ 1c: Ka/ibock (a. m. Geifibock, 76, caca-reáza). — Pf helyett olykor egyszerű / áll: einpfrofen (373ű, oltoéfc), tröfeln (394, picur), Fufifad (353, mezuina); előfordul azonban pf helyett p is: Schnuptuch (79, caerpa). Pfefferling helyett feltűnő a talán hasonulás révén keletkezett Pfipferling alakv. (468, scaerna). — A szóvégi rch kapcsolat -ricli alakban jelentkezik Pferich esetében (461, samachifhe). — A szóvégi g spirantizálódását mutatja Zeich (3o9, Zeug helyett).4 — Ellentétben az eddigi sajátságokkal, amelyeknek nagy része a köznyélvben is megtalálható, határozottan nyelvjárási alak Ferschen (scalciiu, 469, vö. fiersch, SSW. II, 356), valamint Ratschel (223), amely a kfn. rálische, raetische, rétische, raetische alakok folytatója, akárcsak Ratérsch (vö. Grimm, DW. VIII, 182, 194, Kluge—Götze11 470).6 3. Alaktan, a) Névszók. Egy-egy főnév a köznyelvtől eltéróleg j Umlautot mutat, pl. Sáuerey (408, porcíe), vö. Grimm, DW. VTII, 1871. | 4 Ld. még alább az -ig, -ich képzőkről mondottakat. . ! 6 Molnár^ nyelvtanában JHătzel áll (Sprachl. 97), ez a XVIII. sz.-ban rendkívül elterjedt alakváltozat (Grimm, DW. VTII, 195). — Valószínűleg puszta íráshiba — a bejegyzés hanyag volta következtében — Baugürlel a várható Bmichgürtel h. (485, sherpáriu), jzteppen (488*, shtipuefc) a Sprachl. 302 olvasható sleppen helyett, Hăfel Hăferl h. (550, ulcea) s végül Mescher, a várható Messer helyett (590 után, de vö. Messer, Sprachl. 376). ■— Maenc a. (337) aufbeizen nyilván aufbeifien helyett áll, s aligha lehet tényleges ejtett alak swazen schwatsen helyett (44). ■ 250 ' (példa Csehország déli részéből). — Több esetben találunk hibásan használt névelőt: hímn. >nőn. pl. die Speer (515, súlitza), eine See.(46, bálta, tehát csak dér See lehetne!); eine Draclie (46, baláor); h í ín n. > seml. n., pl. ein kleines KeBel (82, caldarúfhe), n ő n. > h í ni n., pl. dér Schnepf (486, shneap, helyesen die Schnepfe), die Untergang dér Sonne (28, apus), dér Mausfall (49, bátca, helyesen die Mausefalle), einen guten und scliönen aufierlichen Gestalt (108, chipefhu); s e m 1. n. > h í m n.: ein verschnittener Sclnvein (348, máícur), dér Gitter (139, cratie), dér Hilfs mittel (42, ajutóriu). — Figyelemreméltó néhány többesszámú alak: Boden többese még Böden (453, rozór), mint a, XVIII. század nyelvében gyakran (Adelung I, 1108, Grimm, DW. II, 210) s olykor még ma is. — Ding többese Dingen (zwey Dingen unter einander stellen, 14, alătur), pedig Grimm ezt az alakot csak a tb. gen.-bán tartja megengedhetőnek; „unstatthaft aber ist dér nőm. und acc. pl. Dingen“ (DW. II, 1154). — Ehhez hasonló Zöglingen (60, Blasendorf) a várható Zöglinge helyett.® Olykor akadnak kisebb-nagyobb ragozási hibák is, mint pl. das Mundloch an einen WeinfaG (589, vrána), nachlesen in Herbst (406, poghir-céfc), stb. Igen nagy az ingadozás az -ig, -ich végződésű melléknevek terén. Mivél Molnár használta még az -icht végződésű alakokat is, másfelől pedig az -igképzőt természetesen -iy-nek ejtette (vö. adelich, 62, boerefc, sclióllich, 69, brufhós, stb.), kétféle kontaminációra is adódott alkalom: egyrészt létrejöttek az -igt típusú alakok, másrészt pedig sűrűn fordulnak elő -icht képzős alakok -ig, -ich helyett is. -ig>igt: grojibauchigt (74, burtucanos), fleischigt (91, carnós), scha-bigt (82, calbejos);7 Molnár nyelvtanában gyakori, pl. schăbigt (Sprachl. 116), kahligt (117), zweigigt (119), stb. Még gyakoribb szótárunkban egyrészt -ich, -lich > -icht, -licht (pl. weifilicht, 15, albenétz; laulicht, 83, caldutz, stb.; viszont wahrhaftiglich [!], 7, adevér), másrészt pedig -ig > -icht. Amint Molnár nyelvtanában közönséges fleischicht (113), haaricht (118), zacMcht (111), stb., úgy szótárunkban is gyakoriak az olyan alakok, mint wampicht (73, burduffos), hlotzicht (75, butucanos), hnoticht (336, maciu-eos), stachlichtes (483, sgárda), zotticht (70, bubau), íclümpricht (535, traendos), wasserichf (26, apatos), stb. ■ b) Igék. A köznyelvi a helyett a jelentkezik aujblasen (281, infoiu) és naschen (242, haerborefe) esetében; az első valószínűleg analógiás eredetű 6 Nyelvjárási, mégpedig bajor színezetű alak die Kindbette a várható das Kindbett helyett (54, betegire, vö. Grimm, DW. V, 727) és die Jausen a köznyelvi Jause helyett (377a, *ojina, vö. i. m. IV/2, 2272, Selimeller,!., 1210). Valószínűleg többesszámú alak die Qewicht, die Maajie a majjúra címszó a. (348). 7 Ld. még (hibás visszakövetkeztetés révén): gepeinigt > gepeinig (96, eaznit) 8 Lehet, hogy puszta íráshiba wössericht (Sprachl. 108) helyett; ,,der umlaut ist schon im 16. Jh. die regei" (Grimm, DW. XIII, 2425). — Mindezen alakokkal kapcsolatban aligha lebegett Molnár előtt Campe finom megkülönböztetése, amely szerint wăssericht 'dem wasser âhnlich', viszont wăsserig ’wasser enthaltend' (i. h.j. Heyse szerint is eine salzichte Suppe ’eine salzicht (nach Salz) schmeckende Suppe', viszont eine salzige Siippe 'eine Suppe,-die viei Salz enthălt’ (DGramm.6 248—9). 251 a du blasest, vagy blăsl, er blast alakok nyomán; a második naschcn mellett olvkor előfordul (vö. még Nascher, Nas cl terei, stb. vö. Grimm, DW. VII, 393). Hibás alakok ein erhebener Zwischenxaum (erhobener h., 453, rozor) és geschelten (gescholten h., 101, certát), valamint gebaden (469, scaldát) gebadet és ausgendunsten (2, aburit) ausgedunstet helyett. Régies formák versammlet (9, adunacios), verzweiflet (178, desnadajduit), geherschet (187, domnit), gelobet (318, laudát), valamint az olyan praesens-alakok, mint lehrnet (304, invatzatóriu). Más alakok, mint gebét, (11, s. v. afumatoriu), trettet (82, calcatóriu), inkább alaktani hibának tekintendők. . c) Szóképzés. Az un- előtag általában még ohn- (ohnfehlbar, 380, stb.). Feltűnő vortrefflich h. führtrefflich (88, capetenefc), vornehmlich h. filhr-nehmlich (88, capetenefhte); nyilván nyelvjárási sajátsággal van dolgunk (vö. fürnémlich, stb. Schmeller, I, 1742). Az -er képző ritkább alkalmazását mutatja Iílausterer (460, sahaítru, vö. Klosterer ’Klostergeistlicher’ Grimm, DW. V, 1235); az osztrák-bajor nyelvjárásokban közönséges -l használatát látjuk Hanfbrechel (351, mélitza), -Flekel, Taschkerl (387), Tuchel (191, dricála) esetében. 4. Szókészlet. Noha kétségtelen, hogy Molnár ötletszerűen bejegyzett német értelmezései9 nem adnak lehetőséget oly gazdagon árnyalt művelődéstörténeti háttér felvázolására, mint Klein román anyaga, mégis felismerhetünk a töredékes német rész megszerkesztésében is bizonyos általános irányelveket. ' - Molnár német szóhasználatának alaprétegét kétségtelenül egy olyan stilisztikai törekvés jellemzi, amely a maga irodalmi velleitásaival közel áll a XVIII. század „stílus curialis “-ához. A köznyelvi wo helyett olykor szívesen használja — akárcsak Voss és Goethe — az előkelőbb alwo változatot (60, Blasendorf; vö. Grimm, DW. I, 242—3), az olyan szavakkal, mint Brodem (1, abur), vagy Schwaher (494, socru) enyhén archaizál,10 dasig (60, Blasendorf) használata révén pedig egyenesen a ’Kanzleisprache’ körébe kerül.11 Bizonyos finomkodás nyilvánul meg abban is, amikor 9 Ezen alkalmi jelleggel magyarázandó néhány feltűnően pontatlan vagy egyenesen téves értelmezés. A Lex. Bud.-ben mez (mediu) ’kenyérbél’ németül die Krumme (a. m. Krume), dér innere Theil des Brodes’ (383). Szótárunkban miez a. m. ’Brodseherrbe’ (354). Ugyancsak a Lex. Bud.-ben descalec értelmezése ’absteigen, herabsteigen’ (178); szótárunkban ’abtakeln’ (vö'. 169 Talcel ’Tauwerk und Hebezeug des Schiffs’ Kluge—Götze11 609 < holl. takel; ablakéin 'instructum navis detrahere’, Grimm DW. I, 137), ami még akkor sem pontos, ha a kérdéses igét iágabb, nyelvjárási értelmében vesszük (’ihn herab, oder wegbringen, wegsehaffen’, Schmeller, I, 583). Hasonlóképen opintejc nem éppen ’aufregen’ (374°, vö. Lex. Bud. 487: ’sieh zu etwas anstrengen’), dúliot ’axungia’ nem ’Wagenscheit’ (192), frumujhel a. szinte íráshibának számít ’státt’ (219, talán stattlieh h.), s még náluea (nălucă) mellett sem várnók az ’Abentheuer, -erer, Gespenst’ (371) jelentést; a Lex. Bud.-ben sokkal helyesebben ’Erscheinung, Gespenst, Ungethüm’ (113). 10 Az utóbbi stilisztikai értékéről ld. Adelung III, 1705, Grimm, DW. IX; 2180. 11 Dasig a XVII. és XVIII. sz. kedvenc szava volt, bár elszigetelt példák 1470 óta akadnak. Kluge—Götze11 90 szerint ,,die Altén habén darin Ableitung zum Pron. das ’id’ gesehen; das ist möglich, wenn dasig ein Wort der Kanzleispraclie ist, i zu dér allé, die es brauchen, enge Beziehungen haben“. shovaéjc fordítása nem a közönséges ’wanken’ (Lex. Bud. 658), hanem ’fachtelen’ (487).12 Ebbe a XVIII. századi írott nyelvbe ágyazódnak bele azután a korszerű tudományos terminológia elemei, természetesen elsó'sorban az orvostudománnyal kapcsolatban. Ruptura ’sérv’ fordítása Nelzbruch (455, vö. Adelung III, 474, Grimm VI, 640, a Netze Vizelet’ szóból), Hunile fameilor a. m. ’der Weiber monathliche Blume’ (333, vö. Adelung I, 1087), s a *shcorbut neve Scharbock (484, vö. Sprachl. 389, Adelung III, 1360). Ugyancsak ebbe a körbe tartoznak az olyan szavak, mint ’Komet’ helyett a XVTII. században oly divatos Schwantzstem (504), amelyet Adelung hevesen hibáztatott.13 ■ Bármennyire is igyekezett azonban Molnár bizonyos színvonalhoz ragaszkodni, a román nyelv sok konkrét és színesen szemléltető szavának hatása alatt szükséges volt német stílusának is bizonyos elevenséget adnia. A művelt köznyeív humorosabb árnyalatát közvetíti pl. ausspintisiren (310, ijdanefc a., 473, scornéfc a., vö. Grimm, DW. I, 978; Lessing is használta). Ugyancsak ilyen kifejező szó migaéjc mellett knaupeln (354, vö. Les. Bud. 391, Adelung II, 1654). Olykor találunk persze erősebb stílushatásokat is; megadjc mellett felbukkan grolzen (435; „nur in den niedrigeren Sprechar-ten“ — jegyzi meg csöndes tartózkodással Adelung , II, 809; ld. még Schmeller I, 994, stl).); tziitoare minden kertelés nélkül Kebsweib (546), és *locotaretz fordítása — teljes keresetlenséggel — Schnapermaul (329; Grimm, IX, 1173 szerint „in derber volksmăssiger spraclie: halt dein seh)iappcrmaul“). . A fentebb vázolt hang- és alaktani sajátságok azonban néhány nyelvjárási vonásra is fényt derítettek; ezeknek nyomát persze Molnár szókészletében is megtaláljuk. Ilyen Borg ’verschnittener [!] Sclnvein’ (348, máfcur), mint Barg, Barch alakváltozata (Kluge—Götze11 39; Adelung I, 1125 szerint használatos „in den gemeinen Mundarten so wohl'Ober-, als Niederdeutsch-landes“), a már említett Fersche (469), a ’sörélesztő’ két szokatlan neve: Oahre és Gerbenu (191, drojdie), a szintén nyelvjárási Soltunkén mellett fíammen15 (489, schúnca) Kastanien helyett Kasten (12. aghíftina, vö. 12 E szó legközelebbi rokona kétségtelenül a Făclier szócsaládjábn tartozó Föchell. ’flameum, flameolum, pephim’; 2. ’flabelluin, făclier, éventail’ (Grimm DW. III, 1222). Ennek alakváltozata Fachtel, jelentése szintén ’lepel’ (i. h. III, 1226). Amint Făcliei mellett áll a ’wanken’ jelentésű jachcln, úgy képzelhető Fachtel mellé jachtéin, illetve a szótárunkban meglévő jachtéin. . - 13 Szerinte ,,ein von cinigen gebrauchtes Wort, das Griechische Komét zu verdriingen, woil sich dér Dunstkreis dér Komcten oft in Gestalt eines Schwanzes odor Schweifes darstellt. Alléin da dieser Umstand nur zufállig ist, und yon dem Slandc des Iíometen gegen die Sonne abhángt, daher es auch ungesch-weifte Kometen gibt, so ist diesor Ausdruck unsehicklich" (III, 1714). 14 Gahre (nyilván găhrcn származéka) 1. ’der Zustand da ein Körper gahret’, 2. ’der gehörige Grad dér Gahre oder Gáhrung', 3. ’was die Gáhrung eines Körper s liervor br ingot’ (Adelung II, 388—9, vö. Grimm, IV/1, 1361). Gcrben-hez vö. bajor-tiroli gerben ’hefe’, Schmellor I, 034-—5. 16 Nyilván azonos az angol ham 'sonka’ tövével. Vö. Hamme ’Schinken', Hammcnbcin ’Söhinkenbein’, Adelung II, 937, Giimm I, 309 (szerinte svá jci). Ugyancsak a svájci németségben járatos börzén ’sieb wálzen’ (Sprach-Brockhaus4 89) tövével egyezik Molnárnál burzeln (415, *pravelefc, 2° el dönteni, wiiltzen). 253 Grimm, DW. V, 268, délnémet) ,Rofimade, Nofiwurm [!] (Lex. Bud. 250) helyett die Werre (240, *gushtiritza; Adelung IV, 1506 Türingiából idézi), továbbá a Svájcban használatos Easejarbe16 (580, veáca). Valószínűleg idevehető még az irodalmi nyelvben igen ritka knoteln (290, inod, vö. Grimm, DW. 1499), Schlagelmilch mellett Mattén17 (561, zár), s a talán szász közvetítéssel átkerült alnémet zergen (564, zidaralc, irrito, vö. Adelung IV, 1687, Kluge—Götze11 708). Külön csoportot alkot a sok osztrák-bajor típusú szó, mint pl. Borstwisch (392, périe, vö. H. Weinelt, Untersuchungen 39), Pemsel (383°, pamatufh, vö. m. pernzli s ehhez Lumtzer—Melich, DŐL. 198), Pluntze (508, *stráitza popi, gömbötz, vö. osztrák-bajor blunzicht ’dicknáuchig, schwerfállig’ Grimm-, DW. 1949, Schmeller I, 459), rips-raps (388j *peáci incolo, vö. Grimm, DW. VIII, 1037, Adelung III, 938), 'Schiwer ’Splitter’ (470, scaramba, vö. Schifem, alakv. schever, Schmeller, II, 385), Scheermaus (494, sobol, vö. Adelung III, 1426, Grimm, DW. VIII, 2590), ein Scherz Brod (512, vö. m. sercli, osztrák Scherz, ld. Lumtzer—Melich, DŐL. 235), Schlieveitz (584, vinars; Schliwowitz h.), Smetten (helyesen Schmelten,18 492, smaentaena), SchunJce (489, vö. Lumtzer—Melich, DŐL. 239), Z'áker helyesen Zecker (545, *tzichire, vö. Schmeller, II, 1081), zeideln 'simítani’ (447, *ratezu stogu), stb. Figyelemre méltó még a Hausern (530, tinda, vö. Oehr, 109, ceardác) szó előfordulása:^ nyelvjárási elemet (Áhren, Hauseren, Öhrn, Sprach-Brockhaus4 453") Kluge türingiai, hesseni, elzászi és sváb területről ismeri (EtWb.8 9). E népies vonások mellett azonban bőven fordulnak elő Molnárnál olyan kultúrszavak, amelyek ismét a városi köznyelv felé billentik vissza a mérleget. Akadnak — csekély számban — latin jövevények is, mint accurat (catanétz fordításában: dér in seinen Verrichtungen die Soldaten nachamet, accurat, 94), s a vulgárisabb crepiren (362), de különösen sok a francia jövevényszó. Vannak tipikusan XVIII. századi -ieren végződésű igék, mint avangiren (27, apuc-inainte), accordieren (főnévi alakban: Accordierung, 16, al cázuire) és francia eredetű főnevek, mint Awantu-rier (387, patzít, vö. Grimm I, 28), Gompagnie (534), Chapouchen (232, glúga a., helyesen capuchon), Krimasen (78, caercoféle < fr. grimace), Fricasse (141, cricala), Lektűr (101, cetánie), Luster (407, policandru), Manier (50, batrae-nefhte), miserabler (56, bíet), pássabl gut (56, binifhóx), Pláne (485, shés, vö. Adelung III, 778, Grimm VII. 1889, használta Goethe, Wieland, stb.), Mătresse (546, tziitoare) stb. Az olasz jövevényszavak ritkák, vö. pl. Cawalerist (439, *raitáriu), Terzeróll (362, mordáiu). Végül pedig Molnár szűkebb hazája, Erdély felé billentik a mérleget az olyan szavak, mint a magyarországi latinságból átvett Arend (30, vö. SSWb. I, 179), s néhány magyar jövevényszó, mint. a más forrásból nem ismert Tscharn 'mészárszék’ értelemben (335, măcelărie < m. [hús]- 16 Grimm szerint ’ein hölzemer 3 oder 4 finger breiter ring, damit dér Kas umfaBt ■wird’ (V, 252, svájci). . 17 Matté ’geronnene milch, matz’, Grimm, DW. VT, 1763. 18 Megvan grofcior alatt is (238); a cseh smetana szónak Sziléziában, Csehországban és Ausztriában használatos átvétele, vö. Kluge—Götze11 528. 254 csarnok) s az összes magyarországi német nyelvjárásokban közönséges Tschismen, Tsismen (89, capúta < m. csizma vö. érd. szász tschismánen, bácskai sváb csiszma, stb. EtSz. I, 1115).19 Mindent összevéve, Molnár német bejegyzései, a maguk keresetlen közvetlenségében, érdekes képet adnak egy művelt erdélyi román német nyelvtudásáról a XVIII. század végén,, s ez a kéj) azért is becses, mert sok tekintetben gazdagabb, színesebb, mint Molnár más műveinek, így németül írt román nyelvtanának szókészlete. Igen valószínű, hogy ezeknek németsége már oly gondos javításon ment keresztül, amiről szótárunk esetében — a kézirat nyilvánvaló befejezetlensége miatt — szó sem lehetett. Éppen ezért volt szükség később Haliczky Andrásnak, a budai egyetem német professzorának javításaira, melyeket a következő fejezetben tárgyalunk. 19 Jellemző a szerzők nyelvállapotára a következő cikk is: Bunda, Bunda* *Bunda, dér Pelz, Bunde '(73). A m. topánba átvétele Molnár nyelvében Topánkén (84, ealtzún), mák szavunk került át Maag alakban (335), stb. 255 I VII. KLEIN SZÓTÁRÁTÓL A LEXICON BUDENSE-IG. Kéziratunk utolsó számozott lapjának tanúsága szerint Klein Sámuel 1801 március 10-én fejezte be román-latin szótárát. Ezt az időpontot közel negyedszázad választja el a Lex. Bud. megjelenésétől. Huszonnégy éven át érlelődött tehát a román szókincs feldolgozásának első komoly kísérlete, amely azóta is minden további román lexikográfiai vállalkozás alapjául szolgált; amint az 'előszó helyesen jegyzi meg: „inventis facilius addet Posteritas". Önkéntelenül vetődik fel mármost a kérdés: hogyan lett Klein kéziratából a Lex. Bud. végleges, nyomtatásban megjelent szövege? Amint ismeretes, e kérdésre már a Lex. Bud. elején olvasható latin és román nyelvű előszó is próbált megfelelni. E hivatalos nyilatkozat szerint, amely a szótár kiadására vállalkozó „Typographia Regia Budensis“ (Craiésca Tipografie din Buda) nevében tétetett közzé, a szótár kézirata több, mint harminc éven át („decursu triginta et amplius annorum") készült. Első szerkesztője Klein Sámuel volt; ennek halála után tovább fejlődött a kézirat „per . . . Basilium Kolosy, Parochum Nagy-agensem . . . qui Lexicon Kleinianum plurimum locupletavit, et Lingvis: Hungarica et Germanica auxit, sed matura morte praeventus, supremam manum eidem addere non potuit", majd következett Corneli (Kornéli) János nagyváradi éneklő-kanonok („cantór et canonicus") félben maradt átdolgozása, amely Budán készült, valamint ezután, időrendi sorrendben Maior Péter szintén befejezetlen „suprema revisio "-ja és etymologiai ''kiegészítése,. végül pedig Theodorovici János, pesti görög-keleti plébános és Theodorovici Sándor, bölcsész-és orvosdöktor végső átdolgozása, amely az I betűtől kezdve az egyes cikkek végleges formába öntését végezte el. Mindmáig ezen, valószínűleg a két Theodorovici által fogalmazott előszó maradt a további kutatás sarkköve; ezt követte Gr. Pascu is, amikor — néhány újabban hozzáférhetővé tett más forrás tanúságát is figyelembe véve — 1927-ben röviden összefoglalta a Lex. Bud. keletkezésének történetét1. Senki sem szentelt azonban a kialakulás egyes állomásainak alapos figyelmet, s nem vizsgálták meg azokat a kéziratos töredékeket sem, amelyek a Lex. Bud. fejlődéstörténetére vonatkozó ismereteinket jelentősen gyarapíthatnák. Éppen ezért látszott szükségesnek a kérdés új összefoglalása, nemcsak az eddig ismert adatok, hanem néhány teljesen ismeretlen kéziratos szemelvény alapján. ' - 1 Ist. lit. rom. ín sec. XVIII. III, 32 kk., Bianu, Viati'a 106. \ 256 Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a Lex. Bud. idézett bevezetése nem volt eléggé őszinte, amennyiben egyetlen szóval sem említette Molnár János közreműködését, amely iránt pedig, az elmondottak alapján, semmi kétségünk sem lehet. Iorga is csupán Klein szótárának latin-román részével kapcsolatban emlékezett meg Molnár János német értelmezéseiről.2 Pedig egészen bizonyos, hogy Klein szövegének első átdolgozója és kiegészítője a román-latin részben is Molnár János volt, aki munkáját valószínűleg 1801-ben, Klein kéziratának befejezése után kezdte meg, viszont közreműködését — előttünk ismeretlen okból — valószínűleg még ugyanazon évben, vagy 1802-ben abbahagyta. Honnan állapíthatjuk meg ezt az utóbbi dátumot? Maga Molnár tudomásunk szerint e kérdésről seholsem nyilatkozott. A „terminus ad quem“-et Coloşi (Ivolosy) Vazul, aradi származású görög-katolikus lelkész nyújtja, aki 1805-ben készülő szótárának néhány részletét a következő címen foglalta 16 lapos füzetbe: „Paucula quaedam excerpta e Dictionario Vala-chico.-Latino-Ungarico-Germanico Basilii Kolosy parochi graeco-catholici Nagyagensis et vice archidiaconi Babolnensis 1805“.3 Kolosy e szemelvényeket nyilván nagyobb (valószínűleg teljes) kéziratából válogatta ki, tehát művén már legalább 3—4 éve dolgozhatott. Mivel pedig kimutatható, hogy Coloşi (Kolosy) műve nem önálló alkotás,4 hanem Klein szótárának Molnár által már átnézett és kiegészített példányán alapul, Molnarnak legkésőbb 1802-ben félbe kellett szakítania Klein kéziratának átjavítását, mert csak így kerülhetett a munka idejében Colcşi kezébe. 1806-ban viszont megjelent Klein szótárának ismert előfizetési felhívása, amelyet a román-latin szótár első két lapjának szövege kísért. E szemelvény érdekes tanúsággal szolgál: azt bizonyítja ugyanis, hogy a Klein—Mol.nar-féle szövegnek két példánya lehetett: az egyik Kolosyhoz került, a másik pedig — Colcşi kidolgozásának figyelembevétele nélkül — magának Kleinnak valószínűleg többszörös átdolgozása révén fejlődött az 1806. évben tervezett kiadásáig. A prospektushoz mellékelt szöveg tehát sokkal közelebb áll Klein és Molnár eredeti fogalmazványához, mintsem a Colcşi tollából származó kibővített szöveghez, amely viszont már szinte szó szerint egyezik a Lex. Bud. szövegével. Fogalmazványaink tehát két csoportra oszlanak: az első AJ csoport alkotja a Klein—Molnar-féle eredeti szöveg és az 1806-i prospektus szemelvénye, a második, B) csoportot viszont Coloşi bővített szövege és a Lex. Bud. végleges kidolgozása képezi. .Ezen állításaink igazolásául elég párhuzamba állítanunk a négy szövegezés első 8 — 10 címszavát: 2 Ist. lit. rom. in sec. XVIII, III, 294 (Klein eredeti kijelentése alapján, vö. I. fejezet). Teljesen megfeledkezett.Molnárról Z. Pâclişanu is „Din istoria Dicţionarului de Buda" című tanulmányában (Transilvania, LII—1921, 260 kk.). . 3 A nagyváradi gör. kát. püspöki könyvtár 193. sz. kézirata (Radu, 33—4). Szemelvények az A, H és M betűből. Pascu szerint (i. m. 33) ,,Ia 1805 Colossi predase manuscrisul său, cu contract, tipografiei din Buda pentru a se da Ia tipar, aşa că la acest an zisa tipografie avea deodată două manuscrise de Dicţionar", de ez tévedés. 4 Önálló műnek vélte Pâclişanu, i. m. 265 és Pascu, i. m. 33. 17 Klein: Dictionarium, 257 A Klein—Molnár eredeti fogalmazványa 1801—2 A. Ejt prima litera. ei§ gan3 3iir>i2rla§ig; a lungu, in longum, in longitudinem, hofzára, entlang, ber £ange nad?. — 2° Gonjtructum cum quibusdam verbis neutris innuit accujativum rei, vg. miros a şofran, oleo crocum, Sáfrány fzagot botsatok, iá? riccfyc naá? Safran, put a pírciü, hircum oleo, bakbűzű vagyok, id? bocfe, hoáenje. cobeíe a foame, animus meus prae/agit famem., éhféget érzek elől, mir abnbet bte fjungersnotf?. — 3° nota Géniem in utroque numero, eg. a Domnului, Domini, az Űré, bes £?errn. — ■ 4° denotat pronomen pojfefjivum, prae primis in genere, feminino: e. g. a meu, a meá, a túü, a ta, meus, mea, tuus, ina, az enyim, a tiéd, mcin, meine, bein, beine. etc. — 5° defignat numeros ordinales, praefertim in genere feminino, e. g. a doilé (pro. al doile), a doaoa, a treilé, a treiea, secundus, secunda, tertius, tertia, második, harmadik, ber (bic) jtpeyie, briffe, etc. II. praefixa verbis, efl auxiliare infinitivi modi, e. g. încep a serie, incipio scribere, kezdek irni, id? fange an 311 fdjreiben. Abaldă, horreum, vulgo Depofitorium mercium, la rakó hely, bie Iticbcr-iage ber ÎDaarcn. Abârlău (rővariü) Catinum, eluacrum, abárló tál, ber lTtűí][napf. Lex. Bud. 1825 A pârtie. I. praefigitur Substantivis, et reliquis declinabilibus orationis partibus, et denotat — 1 /tacitas, subin etiam apertas praepositiones: ad, apud, in, pro, prae, e. g. me ducu a casă, eo domum: megyek haza: id? geiie itadj íjaufe. — Am a mánü: est mihi ad manum, habeo prae manibus: Kezemnél vagyon: es ift mir bey ber £?anb, id? í?abe es in ben £?anben. — .Sciu a bună samă: scio pro certo; tudom minden bizonnyal, iá? tDctfj es 3UDerIagtg. — A lungu: in longum, in longitudinem: hosszára: ber £ange naá?, 2jconstructa quibusdam verbis neutris, innuit accusativum rei: e. g. mirosu a şofranu: oleo croccum: Sáfrány szagot botsatok: id? tieá?e naá? Safran. — putu a pîrciu: oleo hircum: bak bíizu vagyok: — id? bocfe, boáen3e. — Cobescu a fóme: Animus meus praesagit jamem: éhséget érzek elől: mir abnöct bie í?ungersnotí?. 3/est pars articuli genitivi in utroque numero nomini praeponi solita: e. g. a Domnului: Domini: az Űré: des Herm 4jdenoiat pronomen possessivum: e. g. a meu, a mea: meus, mea: anyim, mein, meine. 5/designat numeros ordinales: e. g. a dóa oră; secundo; másodszor: cit ens II. Praefixa verbis, denotat gerundium in dum, e., g. începu a serie; incipio scribere, quasi: dicerem: incipio ad, scribendum: kezdek irni: id? fange an 311 fd?reiben. Nota: adhibetur etiam pro futuri 3 persona singularis: e. g. a veni: pro: va veni veniet: el fog jönni: er, fie, roirb fommen. Abaldă, femi. plur. de. Auâ.îA'k- subst.: horreum, emporium mercium: le rakó hely: bie Hieberlage ber ÍDaaren. 25? A Kjein—Molnár eredeti fogalmazványa 1801—2 Abat, túiu, tere, tűt. Declino, Diverto (diverto*) (ad aliquem, vei ab aliqvo.y * Ki térek. El térek, bé térek. 2tusn>cicfyen. (Etníeíjten. Abátatóriu, e Declinator, trix. (El hajtó, *Diver/or, oris) Ki térő. (Meg száló Vendég.) (<£iner, bér ausroeicfyet; idő cinfeíjret, ein (Saft.) Abatere, Declinatio, Declinatus, ü s, Diver/io ad aliqvem, vei ab aliqvo. Eltérítés. * El Térés. Meg szálás. bas 2Iusir>eidjen, bas (Etnfefjrert, bas ©nquartieren. Klein szótárának előfizetési felhívása 1806 A6áT. Abát, ere tűt. Deflecto, adpello, propello, diverto in sensu activo: fjertreibert, megireibert, etníefjren; hozzám úzöm, magamtól elűzöm. Eltérek, kitérek, v. g. Abátel Iá mine, diverte, deflecte illum ad me. Abátel delá mine, avertas illum a me. In tertia persona singulari impersonaliter sumptum cum dativo significat incidere, v. g. ce tzáu abatut je fád aceaftá? Quid tibi incidit, ut facias hoc? TDas ift bir ctngcfallctt, ut facias hoc? Mi jött efzedbe, hogy ezt tselekfzed? Mi a6áT, me abát, cum praepositione Iá significat deflecto,, diverto ad; cum praepositione delá diverto ab. 2lbgef;en, tneggetjen, kitérek. AöaTepe. Abátere Diversio, digressio. Das EDeggeijen, Jtbgefjen, (Einfefjren. Elmenés, Eltávozás, Eltérítés, Meg-fzállás. Abátút, a Declinatus, a, um. Hajlott, El-téritett. (* Abetzeda) Abia (Anevoe) Vix, Aegre, Dificulter. A6iea. Abiea. Vix. Kautn, fd;tcr. Alig, Alig, Nehezen. *Kautn. nehezen. 260 I Kolosv: Pnuculn excopta ‘ IS05 Abat, ere, ut, 1° spre vreo parte, p. p. spre dreapta, stînga, degredior, digredior, decedo, declino, secedo el térni, ki térni, cwsiücidicn. 2° undeva Sau la cineva péntru rémfmere, abat sau mé abat, deverto, devertor, diverto, bé térni, bé szállani, cinfcljrcn. • 3° i. e. silefe, stréduel'c, conor, nitor, jludeo, igyekezni, iparkodni, iradjieu, fid; befleifjigen, p. p. abate de porneşte; age movias induly már el, íradjic, bafj^bu aufbrccfycft. Lex. Bud. 1825 Abatu, tere, tutu. A6áT, T8p8, töt, verb: I. neutr: strüduescu, silescu: studeo, nitor, conor: igyekezni, iparkodni: iradjleit, jufdjaucn, e. g. abate de pornésce: age moveas: induly már el: íradjfc, bag bu aufbredjeft, stb. Abătătoare, i. e. loc de abătut, dever-jorium, diverjorium, meg fzállohely, bie í^erberge, (Einfeíjr. Abatere 1° de undeva, decejjio, digreffio, ki térés, bas Slusrocidjcn. 2° la cineva deversio bé térés, meg hallás, bas (Einfefjren. Abátütóre, f. pl. tori. a6i>Tí>TÓape subst: — loc de abátutu: dever- sorium, diversorium: meg szálló hely: bie £?erberge, «Einfefjr. Abatere, /. fi. téri. AöaTspe, subst. 1. de undeva spre vre o parte: degressio, decessio, secessio: kitérés, eltérés: bas 2íustDeid?en. 2. la qui-neva pentru remănerea: deversio, diversio: betérés, megszállás: bas (Einíefyren. Abeşedă (Bucoavnă, Bucvariu) liber elementáris, vulgo: Abecedarius, a-betzéskőnyv, bas 2Í23C Sud;, ZTamcn-büdjlein. Abé, sau Abea, vix, aegre, difficulter, alig, aligha, nehezen, sulyoHan, ba-joffan, faum, fd/roer, \ă)wedidj, Ijart. Abecedă, f. pl. de. âCerţe^i-, subst: alfabetu, séu alfavitu abecedarium, liber elementáris: abétzéskönyv: bas 2l23£bud?, bie ^iebel. Abie, a6ie, adv. vix, aegre, difficulter: alig, aligha, nehezen, bajosan, súlyosan: faum, fdjtoerlid?, i)art. a Lat. a, et vix. 261 Ne hiüvjük azonban, hogy e pontos egyezéseket csak a szótár elején tudjuk kimutatni! A „Paucula excerpta “-ban szerencsére megvan n mână címszó is (12 —IG). amelynek összehasonlítása a Lex. Bud.-vei szintén igon tanulságos: Pnuculn excerpta 1805 Mână, 1° ín quát 5fte un inedulariü a trupului omenesc: manus. Kéz, íiic rjanb; cé dreaptă, Dextra, jobbkéz, bic Kccbtc; cé stingă, sinistra, leva, balkez [!], bie £infe. — dea mână, de manu, kézből, aus ber fjanb, — din mână în mână, de manu ad manum, kézről kézre, non fianb 3U fjanb. — a mună a) eü, ad mamim kézhez, jur ijatu), irt bic íiarib. b) am prae manu, in manibus, kéznél, kézbe, bcy ber fjanb, in ber fjanb. — cu mâni, cu picioare, i. e. cu toata vointza: manibiispedibusque, kézzel,lábbal, mitíjanben unb ^ii§cn. — O mână spală pre alta Provb: manus manum lavat, egy kéz mossa a’ másikat, cine íjanb roafdjt bic anbre. — de mână, adj. aa) ce se ispraveslite cu mâna, manualis, kézi p. p. lucru de mâna, opus manuale, kézi munka, bie Cjanbarbcit. bb) ce arc aducere (relationem) cătră, mână manuarius, kézi, pp. moară de mână, mola manuaria, kézi malom, daráló, bic íjanbmüblc. 2° quât ei odată în mână: vola manipulus, marék, marok, cine fjanb, ober fjanbroll, p. p. o mână de fărină, una vola farinae, egy marék liszt, eine tjanbrioü ITícI;!; hinc translate: o mână de om, i. e. un om mic. homulus, homuncio, emberke, kisded ember, bas tíicnfcbdjcn, ÍTTann-cben, ITtannlein. — O mână de oameni, i. e. putzintei oameni, manupilus hominum, égy néhány ember, kevés emberek, cinc fjanbnoll ÍTlenfdjcn, eine cjcriuge 2(n3abl lííenfdjen. — 3° la ceas, i. e. arătătoriul, manoshul: indac, gnomon horologii, ora mutató, bie Ubr5etgcr. — 4° i. e. biruíntza, birodalom, bie Banb, ber Sefiţ;, bic Lex. Bud. 1S25 Mană, /. pl. ni. Míira, sulist. 1) un» medulariu al trupului: mamis: kéz: bic fjanb. — qué dréptá: dextra: jobbkéz: bic !\cdjtc, ober rccíjtc l}anb. — qué stăngă, leva, sinistra, bal kéz: bie Síinfc, ober bic IinFe í?anb. — a mănă a) amu qucva: prae mami, in manibus: kéznél, kézbe: in bet' fjanb, bey ber íjanb, por bet tjanb, b) iéu quéva: ad manum: kézhez: 3itr Cjanb, — din mănă in mănă: de manu, ad manum: kézről kézre: non £?anb 3itr íjanb, — cu mâni cu picióre, adeq. cu totă vofinţa: manibus, pedibusque: kézzel lábbal: mit cinben, unb ^iiffen, — cu o mănă: unimanus: egy kezil, cinlţanbig, — o mănă spală pro alta, proverb, manus manum lavat: egy kéz mossa 'a másikat: cine Cjanb roafdjt bic anbere. — de mănă adj. manualis, manuarius, kézi: p. e. lucru de mănă: opus manuale, vel opera manuaria: kézi munka: bie íjanbarbeit. 2) adeq. quótu iéu odată in mănă vola, manipulus: marék, marok: cine £janb, ober Cjanbcolf. p. e. o mănă do fărină: una vola farinae: egy marék liszt: eine íjanbnoll ITtcljl. — o mănă de fénu: manipulus vel pugillus foeni: egy marok széna: cinc í?anb» Doli I7CU. — déqui se dice translate,: o mână de omu, adeq. unu omuşu, séu unu omu forte micu: homulus, homuncio: emberke, egy kisded ember: bas ITtcnfcfjcfjcn, ITCatindjcn, mamiiéin. — o mănă de ómeni: manipulus hominum, pauci ad modum homines: kevés ember, tsak egy néhány ember: cinc üjanbcoll, ober eine geringc 2ln* 3af)[ HTenfdjcn. 3) la césu: index, gnomon horologii: óra mutató, ber ntjrseigcr. — 4) adeq. parte, p. c. SótljmSfjigfcit. p. p. Moldova e supt mâna turcului Moldavia sub est Turco, Moldva a’ török keze aliat vagyon, IHoIbcm ift untcr bér ílüvfcu Sotfymagigfcit. — 5° i. e. parte, lature, pars, latus rész, bie Scite; p. p. mergi pre mana dreapta, i dextrorsum, eredy jobbra, gciţ’ rcdits. — 6° mai vine de însemnat: am cu cineva mana buna, i. e. traeic in bună intielégere, cum quopiam in Consensu vivo, Convenit inter nos, eggyet értek, jó eggyességben élek, vagyok valakivel, icíj barmonicre, ftclţc auf guten [!] ^uge, Icbc in guter <£im>erftanbni§ mit 3emanben [!]. dute spre măna dirépta: vade dextrorsum: meny jobbra, vagy erédj jobbkézt: gei/. recfyts, jut rcdjter £janb. 5) adeq. stépanire: manus potestas, jurisdictio: kéz, hatalom: bie íjaitb, 33otl}ma§igfeit, bér 23efit;, bie (SetDalt, ífíadjt. p. e. Dachia au fostu suptu măna Romanilor: Dacia sub erat Romanis, sub manu, vel potestate Romanorum: Dátzia a’ Rómaiak alatt volt: Sáriért ftunb untcr bér Hőmet 33otí}mö§igfeit. 6) adeq. putére, tărie: vis, potestas, manus: ero: bie ITCadjt, Starde. p. e. cu mănă tare: forti manu, magna vi: nagy erővel: mit grogét îtîadjt. — 7) phras. ' amu cu quineva mănă buna, adeq. trăiescu, séu petrecu cu quinevá in inţelesu bumi: convenit inter nos, in concordia vivo cum quopiam: egyet ' értek, jó egyességben élek valakivel: . id; fyarmonite, ftelje aiif gutem ^ufje, bin in guter €inr>erftönbni§ mit 3e* manben, — mănă inténsa, largitas, liberalitas, bőkezűség, adakozás: bie JjieYíjebigíeit, ® Lat. manus Ital. ■ , mano. t Mindezen összevetések Coloşi fogalmazványának fontosságát egészen új színben tüntetik fel: túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Lex Bud. végleges elrendezése, a szók egyes jelentésárnyalatainak megállapítása sa megfelelő' példamondatok kiválogatása tulajdonképen az ő keze alatt alakult ki. Coloşi e téren Molnár útmutatását követte, hiszen, amint tudjuk, a számokkal ellátott jelentések megkülönböztetése Klein kéziratában mindig Molnártól származik. Egyszersmind azonban Coloşi az eredeti kidolgozás alapelveihez másban is ragaszkodott: a tájszavaknak s a tájszóként használt magyar elemeknek lelkiismeretes feljegyzéáéhez. Mindjárt szótára elején ott találjuk az abroc < abrak, abros < abrosz, acar, aparce, acarcine, acardéunde, acarqua szavakat, amelyek közül néhányat Klein sem jegyzett fel, s amelyeket a Lex. Bud. későbbi szerkesztői — s elsősorban Maior Péter — könyörtelenül törlendőknek ítéltek. A Coloşi-fele átdolgozás tehát derék munkának indult, s már 1805—6-ban jóval gazdagabb anyagot tartalmazott, mint Kleinnak az 1806-i kiadás számára készített kézirata. Ezen utóbbi az eredeti fogalmazványtól aránylag kevéssé különbözött; új címszót az ^á-betű elején egyet sem látunk. A címszavak viszont először a szokottabb cirill-betűvel vannak írva,5 egy-egv cikk (pl. abat) részletesebb . 5 A cirilíbetűs részeket iC/ein csak Z 805 nyarán toldotta be. „Director scholarum Temesvariensis seribit — írja 1805 jún. 30-án Comelinak — ,,quod si in dictionario 263 kifejtést nyert, s a német értelmezések a magyar elé kerültek, mint már az 1801 -i kézirat néhány lapján.* Ki végezte el ezt az átdolgozást, nem tudjuk,7 s azt is csak sejthetjük, hogy Klein ezzel szinten a német lakossággal vegyes vidéken levő bánsági iskolák kívánságának igyekezett eleget tenni. Hiába voltak azonban Klein tervezgetései: 80 ívre terjedő latinromán és mintegy 30 íves román-latin szótárának8 megjelenését halála meggátolta. A budai Egyetemi Nyomda nem tudott dönteni, melyik szótárt adja ki, a Kleinét-e, amelyet esetleg Şincai nézett volna át, vagy a Coloşiet, amely Klein régebbi kéziratos fogalmazványán alapult, s mintegy annak kibó'vített átdolgozása volt. 1807 február 12-én Şincai a következő levéllel fordult Corneli János nagyváradi kanonokhoz: „Inclitum officium B. Typographiae medio mei rogat Suam Illus-tritatem Eppalem, cujus manus filiali cum affectu exosculor, ut Dictio-narium Kolosianum quantocyus hic transmittendum curare dignetur,9 quia praescribentes et praenumerantes illud edi desiderant postulantqué quotidie. Praeterea hic rumor percrebuit, quod D-nus oculista Molnár illud a Kolosi evimere suisque sumptibus edi curare intendat; quod si contigeret, Typ°graphia stat pro editione Dictionarii Kleiniani, quod per me perfici curare volunt: sed tali in casu revocâbor a magis necessariis quae jam sub incude sunt.“10 , A helyzet tehát az volt, hogy a nyomda inkább Coloşi művének kiadására hajlott, ezt viszont Molnár János, Klein egykori munkatársa, saját költségén szerette volna kiadni. így merült fel a nyomda részéről — mintegy kényszermegoldásként — az a gondolat, hogy mégis jelentessék meg Kleinnak az 1806-i kiadás számára sajtó alá rendezett művét, de Şincai átdolgozásában; erre viszont meg a történeti tanulmányaiban egyre jobban elmélyedő Şincai nem igen akart vállalkozni. A bonyolódott helyzetet Vulcan püspök úgy oldotta meg, hogy a munka végleges kidolgozását Coloşira bízta, akinek ecélból az Egyetemi Nyomda rendelkezésére bocsátotta Klein szótárának az 1806-i kiadás valachicum idioma adposjtum fuerit et latinis et valachicis, seu ruthenicis literis, ille cum liabeat sub se 600 scholas sufficientes procurabit emptores, quod jam facio, tris que literis appono idioma valachicum“ (Radu, Doi luceferi 47). * Ez a változtatás is csupán 1805 nyarán történhetett: 1805 ápr. 4-én Klein még így ír: „Sequatur postera distinctum volumen et opus in quo érit valachico-latino-u n g a r i c o-g e r m a n i c u m“ (Radu, i. m. 45). 7 Klein r o m á n-1 a t i n szótárán tudomásunk szerint sem Virág Benedek, som Haliczky András nem dolgozott; ők csak a lati n-r o m á n rész magyar és német értelmezéseinek átdolgozását végezték (vö.Radu, i. h., Pâclişanu, i. m. 261). Nem tudjuk, milyen forrás alapján tételezte fel Drăganu Virág B. és Haliczky közreműködését éppen a román-latin résszel kapcsolatban (DR. IV, 111). 8 Ezen adatokról az 1806-i előfizetési felhívás értesít, vö. BH. II. 482. Sajnos a M. Nemzeti Múzeum példányából e szöveg hiányzik és csak maguk a sz'emelvények maradtak meg. . 9 Tehát aligha lehetett Coloşi kézirata 1805 óta az Egyetemi Nyomda birtokában, ahogyan Pascu felteszi (vő. fentebb, 3. jegyzet). Kolosy legfeljebb egyes részeket (talán éppen a „Paucula excerpta“-t) mutathatott be Budán. 10 Radu, i. m. 72. 264 számára készített második kidolgozását is. Erről ismét Şincai számol be, 1807 március 22-én Kornélihoz írott levelében: i „Dnus Ivolosi scripsit ad officium Regiae Typographiae intuitu Dictionarii, et Dictionarium Kleinianum ea sub conditione sibi transmittendum rogavit, ut ipse loco defuncti 180 Rflorenos Regiae Typographiae persolvere *tentatur, delatumque fuit petitioni ejusdem. Nunc monendus esset ipse Dnus Kolosi, ut opus acceleret et in scribendo valachice litteris se accomodet Normae, quam Sua Illustritas cum venerabili Consistorio, me, aliisque peritis viris exauditis determinare dignabitur.“al Coloşi tehát ismét munkához látott: 1805-i fogalmazványát összevetette Klein szótárának 1806-i kidolgozásával, a frazeológiát egyre bővítette, nyelvészeti tanulmányokat végzett, s végül — bizonyára szótára megjelentetése érdekében — engedett Maior helyesírási elveinek, s letérve eredeti fonetikus helyesírásának biztos talajáról, mindinkább közeledett az etymologikus helyesíráshoz, sőt az egyes szótári cikkekhez hajlandó volt etymonokat is fűzni. E többszöri átdolgozás révén azonban Coloşi anyaga akkorára dagadt, hogy ehhez viszonyítva a Lex. Bud. végleges szövege Coloşi 1810 utáni fogalmazványainak csupán rövid kivonata b a legtöbb esetben mintegy visszatérés Coloşi 1805-i szövegéhez. Minderről a nagyváradi görög kát. püspöki könyvtár kéziratai jó képet nyújtanak. Mert nem mondhatjuk Paseuval, hogy Coloşi szótára elveszett! Rendelkezésünkre áll nemcsak az 1805-i „Paucula excerpta1*, hanem ezenkívül más részlet is: a 109. sz. kéziratcsomóban megtaláltam Coloşi szótárának 32 lapos kéziratos részét (aiepíatire — ajutoru),12 amely a szerzőnek egyik későbbi fogalmazványát tartalmazza. Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pl. az ajung címszót ismerjük az 1805-i és ezen későbbi, talán 1810 után keletkezett változatban, tanulságosnak Ígérkezik mindkét eddig ismeretlen szöveget a Lex. Bud,. végleges kidolgozásával összevetnünk (a megszámozott jelentésárnyalatokat, könnyebb áttekinthetőség végett, külön sorba írtuk): 11 Radu, i. m. 75—6. 12 Radu e kézirat jellegét teljesen félreismerte: Comeli munkájának vélte, helyesírási mintának tartotta („unele exemple de ortografie11, i. m. 22). s puszta helyesírási _ ... _ _ Miért került Comeli kéziratai közé, alább megmagyarázzuk. 265 Coloşi első kidolgozása (Paucula excerpta, 1805) Coloşi második kidolgozása (1810 után) Lex. Bud. 1825 Ajung, gere, juns. I, activ: 1° pre cineva în fugă, în învetzetură etc: ajje- quor, Conjequor, utolérni, erreidjen, einfjofjlen. 2° ceva înalt cu mâna, p. p. grinda, streshina, etc. attingo, contingo, pertingo, elérni, kézéi [!] érni, erreidjen. 5° pre cineva cu péra, i. e. (nime) miruefc: causâ quempiam vinco, valakit meg nyerni (per által) 3emanben einen proseg abgetntnnen. Ajungu, gere, junsu. AjKöíir, şepe, axoNC. Verb. I. Act. 1.) pre quineva in queva, cu queva, séu intru queva, p. e.: in fugă, in Ânveţătiiră, s. cu fuga, cu ánvéfcéturá, s. intru altă mergere inainte: Assequor; consequor; Adipiscor: Utol érni: erretdjen, einfjoíjlen. Us: Gu fuga ’l potui ajunge; érá in Anveţătură nu’l potui ajunge: in Cursu potui eum nancisci, sed in litterarum studio consequi non possum: Az utában [!] ugyan el értem őtet, de a tanulásban el nem érhetem: unterroegs Ijab* icfj ifjrt jroar erreidjt, abet tm Bernen fann id; iljn nidjt ein* í;oí;Ien. 2). — queva, cu queva, adeq: atingu p. e. podelele Gasei, stresina etc: Attingo; pertingo; contingo; el érni; kézzel érni; oda érni: er-reidjen; baíjinreicfjen. Us. Ajungu mâncarea cu rostu: pertingo ad ciburn rostra: a’ szájával az eledelt el érni: bas ^uttcr mit bem Hüffel erreidjen. 5) — pre quineva cu queva, p. e: procesu, adeq: il invingu: Causâ vinco aliquem: meg nyerni per által valakit:.3emanben ben pro3e§ abgen>innen. Numai que’l ajunsemu cu procesu: denique lucrati sumus obtinuimus causam adversus illum (agitatum). Végtire tsak ugyan meg nyertük a’ pert, melly ő véle volt: légiid; íjaben tóit bőd? ben Ajungu, gere, ajunsu: áíKÓNr, i/epe, áaciÍNC. verb: pre quineva, p: e: in fugă, in inveţătură, séu intru mergere inante [!]: adse-quor, assequor, consequor, adipiscor: utói érni: errei-dje-n, einljofjlen. 2) queva cu măna: attingo, pertingo, contingo: el érni, kézzel érni: erretcfyen, baíjtn retcfyen. 3) •[!], helyesen 5) — pre quineva cu proşesu, adeq: l’invingu: causa vinco quempiam meg nyerni per által valakit: 3emanbcn ben Pro^eg abgeroinnen. 266 6° pre cineva cu cuven-ul, i. e. grăeso cătră cineva, •dfor, adpello, adloquor, neg szolHtani, anreben, mfpredjen. projcg Qewonnen, ben er mit uns fiiljrtc. 6) — pre quineva cu cuventul, adeq: il graescu, séu graescu cotra elu: adpello, adloquor: meg szólli-tani valakit: anreben, an* fpredjen jemánben rim cU ruas:p. e. — pre quineva cu ouvente fromóse: comiter, blande aliquem alloquor: valakihez szépen, nyáj osan szollani: etnen freunbltcfy anreben. 6) — pre quineva cu cuventu, adeq: gráescu cătră quineva: adpello, adloquor, adfor: meg szollitani valakit: anreben, anfpre* d?en 3emanben um etroas. III. me ajung ... 2° cu cineva in ceva, i. e. mé ashez, mé nărăvesc: congruo, convenio, consentio cum quopiam super re aliqua, valakivel meg egyezni valami eránt, mit 3eman-ben [!] iibereinfommen n>e= gén etroas. III. 2) Mé ajungu cu quineva cu queva, séu despre queva: adeq: me asédu, mé nărăvefeu; me véséscu, mé acordu, congruo, convenio; consentio cum aliquo super re quadam: meg eggyezni valakivel valami eránt: mit 3emanben rocgcn etoas iibereinfommen. p. e. Me ajungu cu Fratele meu intr’asta: convenio hoc Fratri mecum; sive convenit mihi cum fratre de hac re: ebben ketten meg eg y-. gyezünk: icfy íomme barin-nen mit bem Bruber übe-rein, bin mit iljm cinig. Etym. a Lat: Adjungo. Ital. Agiugnere; addere; jungere; conjungere, pertingere, pertinere. III. recip. me ajiipgu ... 2) — me ajungu cu quineva in queva, séu despre queva, adeq. me aşedu, mé norăvescu: congruo, convenio, consentio cum quopiam super re quadam: meg egyezni valakivel valami eránt: 3emanben tregen ette as iibereinfommen, a Lat.: adjungo. Ital. aggiugnere, adsequi. 1814-ben azonban Coloşi meghalt, s a szótár ismét gazdátlanul maradt. Vulcan püspök a kézirat' végleges megszerkesztésével Cornelit bízta meg, átadván neki Coloşi kézirati hagyatékát.13 Corneli azonban nehezen fogott munkához; Maiorral hosszú helyesírási vitába keveredett, mivel egész sereg felesleges betűt próbált bevezetni.14 1815 októberében azután Corneli a 13 Ezért találjuk Coloşi II. töredékében Cornelinak egy 1814. aug. havából keltezett szabószámláját; a kézirat tehát ekkor már Corneli kezében volt. 11 Mindezen vitákról ld. Pascu, i. ţp. 36—7. A nagyváradi 109. sz. kéziratcsomóban megvan Maiornak „Animadversiones in Orthographiam Latmo-Valachicam Rmi D. Corneli" című, 1815. jún. 14-ről keltezett munkája. Maior kifogásolja az nyelv kiművelése szempontjából fontos neologizmusok felvételét hangoztatta,15 s ezzel bizonyos mértékben közeledett Maior elveihez. Mindebből kiviláglik, hogy Corneli a rábízott feladattal egyideig igenis foglalkozott, tehát nem áll Pascunak az a megállapítása, hogy „Corneli n-a putut să lucreze la Dicţionar". E feltevés márcsak azért sem fogadható el, mert a nagyváradi könyvtár 193. kéziratcsomójában találtam egy 56. lapnyi szójegyzékszerű kéziratot, amely minden valószínűség szerint Coroeli kezétől származik. Ugyanezen írást látjuk itt, mint a „Conspectus Orto-graphiae in describendo Dictionario Daco-Romano adhibendae" (109. sz. kézirat) lapjain; a helyesírás éppen azokat a sajátságokat mutatja, amelyeket Corneli írásmódjában Maior kifogásolt,16 a szókincsben pedig bőségesen akadnak olyan neologizmusok, amelyek igazolják Corn elin ak a kultúr -szavak elterjesztésére vonatkozó elveit.17 Corneli e töredékben még nem rendszeresen kidolgozott részt nyújt, hanem inkább jegyzeteket gyűjt az I betű megírásához; valószínűleg ezért nincsenek is a szavak szoros betűrendben. Corneli szövege egészen elszigetelt a fejlődés szempontjából; a Lex. Bud. végleges kidolgozása Klein eredeti szövegéhez sokkal közelebb áll, amint arról egyetlen példából meggyőződhetünk. Klein 1801 Itze, Licium Licia, orum, n. Nyüst, bie (Samirümer (309). Comeli 1814 után Iigie, I iţi ele, pl. f. Sunt tortu quelu implettecitu pe fusteii cu corlétie, séu şi cu ochiuri fâcutu, la resboiu dé supra şi dede-suptu aquatiatu, prin quare se bagâ firele s. urdéla, şi tessitorul perendu cu piciorul iépeke . . . face locu pintrâ fire se petrécá suveica cu trama, Licia, orum, Gali. Liise. (7). Lex. Bud. 1825 Iciu, m. pl. ce, Un#, Iţ8-subst. dice mai cu samă: in 5 plurali: Ice: licia, 'orum: nyüst a szövő székben: bie (Sarntrümmer ... a Lat. licia, expuncto l, ne emolli- -aiur (270). ' N Ritkán történik meg, hogy Corneli fogalmazványa valamennyire hasonlít a Lex. Bud. szövegéhez: y, h, ae, eh és x betűk használatát, tiltakozik a betűkettőzés ellen, viszont érdekesen nyilatkozik a V, n’ jelöléséről: ,,Quod si propter l molle novum signum inveniri debent, tunc etiam n molle, et r molle signari debent, nam et haec dantur mollia apud Vala-chos. Sic Transdanubiani et Hatzegienses dicunt eg. remâni reliqui rémái; remanes. Pieri, piei, pereas, et sic in infinitum multiplicabimus difficultates*1. 16 Vulcanhoz írott levelét közli Pascu, i. m. 37. 16 Ilyen pl. a betűkettőzés (indoppu, 25, affundu, u. o., implettecitu, 7), az y használata (inlypărire, 46), stb. ■ _ _ 17 Ilyenek pl. interlocalu, 14, ichtiocolla, 18, igrometru, u. o., idololatrie, 22, instillu, 46, inflammatie, 48, inoculezu, i. h., stb. Mintha Lauriaun—Massimu szótárának első részét olvasnék! • 2f38 Corneli Lex. Bud. Ingeppu 1. Battu, tragu in Céppa Ingapu, pare, atu. lmján 1) i- e-Ceppo impono, cippo transfodio, trans- tragu in şapă: figo, veru adfigo, palo verbero, fel nyársalni, nyársra huzni. — infigo: nyársba vonni: fpiefert. b) i. e. — 2. Impungu, inghimpu, pungo; strepungu cu şapa: transfigo, trans- szurni. Ital. inzeppare, intrudo, coa- /or/io.'egy nyársal keresztüldöffni: burd;- cervo, congero, spisso. Etym. a Praep. fpicfjcrt. a Lat. in et cipus. In et ceppus, cuneus dbc. Corneli hosszadalmas román körülírásai tehát a szótár ügyét nem igen vitték előbbre; amikor Corneli a munkából végleg kikapcsolódott, Vulcan püspök 1819-ben Pestre küldette Coloşi 1805-i fogalmazványát, hogy végre erédeti alakjában kiadassák.18 Az Egyetemi Nyomda azonban a munka kiadása előtt Maior Péter véleményét kérte. Maior 1819 augusztus 24-én kelt ,,Censura“-jában19 Coloşi művéről meglehetősen szigorúan ítélkezett, s különösen azt emelte ki, hogy a szerző a kézirat átnézését halála miatt nem fejezhette be, „ideoque praefatum Lexicon, praecipue â litera H, usque ad finem pristinis defectibus, quos infra recensebo, hodiedum laborat A továbbiakban megrótta a helyesírás következetlenségeit, kifogásolta a többesszám pontatlan jelzését20 s néhány, állítólag tájn}Telvi alakot, ityennek vélvén még a köznyelvi tăiere infinitivuszt is (ez persze Maiornak azért sem tetszett, mert „ad nullam formam quatuor Conjugationum referri potest"). Maior legfőbb kifogása azonban a tájnyelvi szavak s a csak egyes román vidékeken használt magyar-elemek ellen irányult: „Non contentus juvenis auctor “ — írja bírálata első cikkében — „propriis-linguae Valachicae vocabulis, plurima é Dialecto corruptissima Hungáriáé confini, quae alii Valachi aut non intelligunt, aut iisdem stomachum utpote â Valachica lingua alienissima, eandemque notabiliter foedantia movent, congessit. Similia potissimum Valachi Moldáviáé et Valachiae, Transalpinae incolae, inter quos plurima speraretur exemplaria Lexic i distrahenda fore, absolute non ferunt**. E tájnyelvi elemek tehát „omnino expungi debent“. Amikor Maior jelentése másolatát elküldte „Reverendissimo Domino, Michaeli Muntyan, Cathedralis Eccl. Magno-Varadiensis .. . Canonico'*, rövid román nyelvű függeléket írt hozzá s ebben eljárását őszintén megokolta. A szótárt — véleménye szerint — jelen alakjában azért nem szabad közzétenni, nehogy ezáltal fegyver adassék a románok ellenségeinek kezébe. Ezen vallomás oly érdekes betekintést enged Maior „tudománypolitikai** felfogásába, hogy közlésétől nem tekinthetünk el: ' 18 Pascu, i. m. 38. 19 Ugyancsak Maior kezétől származó másodpéldánya Nagyváradon (a 102. sz. kéziratcsomóban). , 20 Maiornak nem mindig volt igaza: pusce (puşte) valamivel régiesebb ugyan, de nem hibás többesszámú alak pusci helyett, tehát nem áll az, hogy ,,male formatur** (Censura, 4. pont). ..Părerea mea este‘: — írja Maior bírálata függelékében — „qua acest Lesicon cum este aquum, se nu se tipărescă, de oră que cu aquest Lesicon arme qua aquele vom dă in manile duşmanilor, quarii abié aşteptă s! 1’ vedă eşitu de subt téscu, quăt foră apărare vor invinge; si timpu vor asudă posteri noştri, qua si spele rugina, que se va pune in capul’ Românilor cu Lesiconul’ a questu. “ E célkitűzésről, amely a román nyelv idegen s elsősorban magyar elemeinek elleplezésére irányult, a budai Egyetemi Nyomda vezetősége bizonyára nem tudott; különben aligha szavazott volna meg 500 forintot annak a Maior Péternek,21 aki egész sereg liungarizmust küszöbölt ki Coloşinak becsületesen elkészített kéziratából, s aki nem riadt vissza attól sem, hogy a nyilvánvalóan magyar eredetű jövevényszavakat is latinból magyarázza. így születtek, a magyar főváros Egyetemi Nyomdájának az akkori viszonyokhoz képest igen jelentős támogatásával, az olyan etymonok,' mint biráu „est vir magnus", amit napjaink román irodalomtörténészei is jellemző példaként szoktak emlegetni.22 Coloşi kéziratának további sorsa ismeretes: 1821-ben elhúnyt ugyan Maior Péter is, de a két Theodorovici a szótár végleges megszövegezését Maior szellemében fejezte be, s végül az előszóban távolról sem domborította ki megfelelő módon annak a Coloşi Vazulnak érdemeit, aki nélkül pedig a Lexicon Budense-nek még csonkaságában is oly értékes szövege sohasem jött volna létre. Még inkább homály borult Klein és Molnár eredeti fogalmazványára, amelynek alapján csupán a jelen kiadással válik közkinccsé az erdélyi román népnyelvnek már 1801-ben híven feljegyzett s Maiorék által feleslegesen eltitkolt, igazi gazdagsága.23 :1 Pascu, i. m. 39—40. ^ -- Vö. G. Cülinescu, Istoria literaturii române. Bucureşti, 1941, 69. 23 Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy Klein és Molnár eredeti fogalmazványában több mint 11.000 címszót találunk; számra nézve tehát nem nagy nz eltérés az általunk közölt szöveg és a Lex. Bud. 12—13.000 címszava között. A két kidolgozás részletes összevetését, nz egyes címszók elhagyásának, illetve felvételének pontosabb indokolásával, külön tanulmányban óhajtom kifejteni. 270 VIII. A SZÖTÁR SZÖVEGE. Diphtongi îunt. Aa, Ea, Eo, Ia, Ie, Io, Iu, Oa, Pronuntiantur autem uno (implici ;ono, qvafi unica litera effet, vg, Araa, Muérea, Rea, Teói vedea lar, Io, tiite. iu in fine vocum prout etiam aliae vocales nifi notentur acuto accentu vix fubauditur, vg Graiu, Umbláiu Oámeni buni etc. Ea, Eo, Ia, Ie, Io, Iu, Oa, fi aliqva vocalis notetur accentu tunc ceffat effe diphtongus, et protrahitur, vg Mărturie etc. Ordo literarum in hoc Dictionario talis eft A, B, C, D, E, F, G, H. J, L, M, N, O, P, R, S, T, U, Z, J, V. 18 Klein: Dictionarium. 273 1 |A. Ejt prima litera. {Ejt auxiliare verborum juturi temporis tertiae perjonae jingularis numeri, ut a fáce, faciet.'} Praeponitur verbis | infinitivis, ut a umbla. Ambulare. Praeponitur numeris ordinariis, ut: A treilea, A patrulea, Tertius, qvar-tus. etc. Ejt nota Genitivi Cajus, ut : a oamenilor, Hominum. A Dom- nului, Domini, A Doamnei, Dominae. Item praeponitur (etiam) verbis loco vá et denotat verbum effe in futuro, vg a jace (vel) loco vá fáce, Faciet. (Abálda, Depojitorium in telonio.) Abat, túiu, tere, tűt. Declino, Diverto ■ (*diverto*) iad aliqvem, vei ab aliqvo.y (El-hajtom) * Ki térek. El térek, bé térek. ZfustDeidjen. <£irtfef)ren. Abátatóriu,1 e. Declinator, trix. (Elhajló. * Diverjor, oris.') Ki térő. (Meg Száló Vendég, ©net, bér cms-tüeidjet; idő einfefjrei. ein (Saft.) Abatere. Declinatio, Declinatus, ús, Di-verfio ad aliqvem, vei ab aliqvo. El-térités. * El Térés. Meg Szálás. bas líustDcidjen, bas (Einíeíjren, bas €iuquattierett. Abátút, a Declinatus, a, um Hajlott, El-téritett. *(Abetzeda.) Abia (Anevoe) Vix, Aegre, Dijiculter [!]. Alig, Nehezen. * Kaum. 1 Az eredetiben a második a vízszintes vonallal van aláhúzva, ami az ă hangjele ţ!d. a 6. sz. mellékletet és II...fej., Helyes-■i'ás, 28. 1.) EJ Abros (Fátza de máffa) Mappale, menfale AbroB. * Cifdjiudj. Cífdj-beáe. Abur. Vapor, Exhalatio, Halitus. Gőz, Pára. * Zhutft. Dampf. Brobem. Abureala, Vaporatio, Exhalatio Gözöl-gés. * bie 2íusbiinftung Aburefc, ire, it Vaporo, Exhalo. Item Vapore adjicio Gőzölök, Gőzöm megyen. Item Gözit ki-hozöm. * Dunfien, 2íusbiinfíen. Item 2ín= í]aucf;en. Aburit, Vaporatus, a, um. * Gőzölt. Gőzölgött. itusgebunfíen. Ac Acus, ús, f. Tő. * ZlabcI. Acár (Őri, Macár, Bátar) Tametji. Etiamji. Qvamvis Noha, Bátor,. Akár. * ©bgleid;. ©bfdjon. * Acáritza. ■ Acátáre. Adeo talis, Valde. _ Acatz, are, at. (Spaenzur) Pendeo, Appendo, Adnecto, Fel-fűggeBtem. * 2iufiţengen. ' Acatzáre Appenjio, Adnexio (Hozzáadás, * gugaBc, gufatj.) Fel Fűg-gefités. * bas 2(nffyengen. Acatzát, a. Appenjus,Sujpenjus,Ad-nexus, a, um Fel-függeBtetett. * 2Infgef)engt. m Acéa Illa, Ea, Ez, Az; * Sie (fing. gén. Foem.) Aceáfhi. Eadem Ugyan az. * biejenige. bieneíjmticfje. Acei Illi, Ii * azok. 3ene. Aceiafhi lidem * Ugyan azok. biejeni-gen, bieneijmliecfjen [!]. Acel Ilié, Is Az. * cár. Acelá. lile, Is, Az * bet. i«' 275 Aceláfhu Idem, Ugyan az. * berjenige, bememli c£?c. Acélé Illae, Eae. * Azok. 3ene (plur. gén. Foem.) Acélefhi Eaedem. * Ugyan azok. bie-jenige. - Aceft, acefta Hic, Ifte, Ez, Imez. * biefer. Aceafta Haec. Ijta Ez, Imez. ‘ Ací (Acóle) Ibi, Illuc, * Ott. Amott. f?ter, bort. Acíefhi Ibidem. Item Illico, Subito, Ugyan ott, Item Mindjáráft. Ottan.'* (Ebenbafelbft. item. irt ei-nem 2Iugenbltc!. Aciefc, ire, it Facio aliqyem alicubi mânere, habitare * Valakit valahol • tartoBtattom, (kef> hellyheíz tetem. Acieala Receptaculum, feu manjio habitatio alicubi * Tartoízkodás. — Aemu (Amu, Acum, Acufha) Modo, Nunc, jam, * Moft. Moftan. 3ţ}t. — Acóle. Ibi, Illuc. Ott, Amott. * bort. Acólefhi, Ibidem, Ugyan ott. * bafelbft. Acólo. Acoperement. Cooperimentum. Tectum, Tegumen, Protectio, Bé-fedő, Fedél, oltalom. Takargatás. * 23ebee?ung. Acoperire. Protectio Óitalom, Takargatás. * Bebefung [!]. Acoperifhu. Tectum. Ház-héja, Taka-radzo, Akármi fedél. * Dacfy, Deáeí. Acoperit, a. Coopertus, Tectus, Protectus, a, um. Be-fedezet, Fedett, Titkolt, Oltalmazott. Takargatott. * (gebeit. v Acoperitóriu Coopertor, Protector. Oltalmazó, Takargató. * Sebedet. Be- ^ íd/ü^er. Acóperiu Cooperio, Tego, Obduco, Protego. Fedém [!], Takarom, Bé-fe-dezem, Takargatom, Oltalmazom.1 * Pecfen, Bebefen, [!] Dertoabren. Acóiu Magna acus, * Nagy Tő. erben. Acrime (Acreala') vide Acreala Acrifhór, Acidulus, fubacidus, a, um * Savanyut fka. (Ein toenig ijerb, fciuerltcfy. / Acru, a, Acidus, Acerbus, Acetofus, a, um * Savanyú. Sauer, fyerb. Acrútz. vide Acrifhor. Acúm (Acmu, Amu, Acufha) Modo, Nunc, jam. * Moft, Moftan. 3|jt. Acúmufhi i Paulo poft. * Mindjáráft. Acufhi ) (Slei á}. I 5 I Acúfha, vide Acum. * Acufhilea. Acútz Acicula.' * Tőtfke, Kis Tő. <£tn Hein ZTabel. Ad Ad, vel Ada, Adduc, Adfer. * Ad ide, Atza. (Steb* fyer. . Adái, Adduc eos * Hozzd, vagy vezesd őket ide. Bringe/ ^üfyre fie mit fyer. - Adál, Adduc illum. * Hozd öttet ide. Bringe, ^üfyre iíjn íjer. Adálé, Adduc Eas * (subintelligitur ac-eufativus plur. Foemininus.) Hozd ide őket. ^iiíjre Ste fyer. Adáo, Adduc Eam * (suhint, acc. sing. Foem.) Hozd ötét ide. Bring 5te Ijer. Adó Adduc, Adfer, Item Adduc illám. * Hozz. Hozzál, item Hozzd ötöt (Afzonyt) ide. Bringe. item: Stinge Sie fjer (bie). • Adámánéz, ire, it. Allicio, Illicio, Allecto. * Hozzám vonfzom. Édesgetem. ifnloáen. 2 A fentebbi sorrend ismét számozáson alapul: Eredetileg Tsipöffég volt az első értelmezés. - 276 Adámánire, Allectatio. * Hozza Édesgetés. 2ínIoáung, Jínreiíjung.' Adamánit, a, Allectus, Illectus, Allectatus, a, um. * Édesgetet, 2írtgc-íocfet. Adamanitóriu, e Allector, qvi blanditiis - allicit, ad suas partes pertrahit ali-qvem. * , Édesgető, ber anloâei, anretţjei. Adânc,xa. Profundus, a, um. * Mély. ©cf. m Adânc, (Adv) Profunde. * Mélyen. Eicf. 1 Adânc (Subjt) Profunditas, Abyffus * Mélység, bie Ciefe. • Adâncat, Profundus, Profunde factus, a, um * Mély. Cief. 1 Adâncime, Profunditas, Abyffus. . * Méllység. bie Ciefe. Adáog, are, at. vel gere, os. Augeo, Adaugeo, Addo, Adjicio, Adnecto * Hozzá adok, szer i e b er b em ÍDirtb. 1 Az eredetiben hullámvonallal aláhúzva (vö. a 6. sz. melléklettel és II. fej., Helyesírás, 29. 1.). Adeca Adeoqve, Scilicet, Nimirum, videlicet. Hoc ejt. Tudniillik. Bizo- nyára. * Zîafymlicfy. Adeqva. Idem. Adevér. Verum, veritas. Igazfág. Valo-fág * bie ÍDafjtfyeti, (Setxnfjfyeit. . j .. ) (Adverb) Vere, Profecto, ever r Sane, Certe, Bizony. Iga- Adeverat 1 , r 'c.l< rx ) zan. * tuaqrqafttgitdj.. Adevérát, a Verus, % um. Igaz. * tDafyr, ZDafyrfyaftig. Verifico, Probo, Demonftro effe verum * Bizonyítom. Beftatigen. 23etr>eifen. Adevericiós, a Probabilis, e, Qvod poteft effe verum * Bizonyithato. ÎDafyr-fcfyeirtlicfy, bas ern?ei§Iicf? ift. Adeverire, Probatio, qvâ demonftratur ' effe verum Bizonyítás. * 23eftaii-gtmg. -SetDeifung. Adevér, are, at Adeveréfc, ire, it Adeveréz, are, it | 8 |Adeverit, a. Verificatus, Probatus, a, um. Próbált, Bizonyos. * 23efta-. figet, 23etmefert. Adeveritóriu, e. Verificus, a, um, Probator, Qvi demonftrat effe verum, Bizo-nyito, Javallo * ber eitoas be* ü?eifet, beftatiget. Adineáori, Paulo ante. * Égy kevéffel ez előtt. Elébb. eitoas Porter, urtlartgft. Adíns, Studiofe, data opera, ftudio, po-fitive. * Serio. Valóban, bizonyára, tréfán kívül, fzánt fzándekal. (Ernft-Iicfy, im (Ernfte. , Adó Aduc [!], Ad jer Item Adduc eam * as (Eirtfdjíaffen. Adormit, ea Sopitus, Soporatus, Qvi obdormivit * A ki már el alutt. ber eingefcfylaffert ift. 277 ) Dormiturio, Dor- Adormit, are, at. mitt° ^ A , .- , f nyadozok. Sdnaf* Adormitez, are, at. f(m ^ ) frig feyn. ■ Aduc, uffeiu, ucere, us. Adduco, Adfero, Offero Ide-hozom. * Ejetbringert, ijergufiiljren. Adúc-aminte, Commemoro. Tumentem, in memoriam revoco, adduco, refero. * EPzébe ufammen bcrufen, Perfammeht. Adunációs, a. Congregabilis, e. Item Qvi libenter congregat. Egybe-gyüjthető. * Was nerfammlet toorbert fann. Adunáre, Congregatio, Aggregatio, Coadunatio. Egybe-gyüjtés, Gyülekezet. * Perfammlung. ~ Adunát, a Coadunatus, congregatus, a, um. ÖBve-gyültt, * Őfzve-gyűj-tött. Derfammlet. Adunátóriu, e, Congregator, Aggregator. * Öfzve Gyűjtő. Sammler, ber nerfammelí. 10 Adunatura, Congregatio, Congeftio. Egybe-gyüjtés Gyülekezet. * Sammlung.^ £)erfammlung. * Adurmec. * Adurmecare. 1 Az eredetiben Elő-fzámlálom áll az első helyen. Az általunk adott sorrend az értelmezések felett olvasható számozáson alapul. * Adurmecat.* Adús,a, Adductus, Adlatus, Advectus, a, um * Elő hozott. Dorgebracfjt. Ae . A-Éi.Ejus, Illius (in genere faeminino) EŐve [!]. * 3f?t. A | crfuubcn. ; Aflătorul, e Repertor, Inventor. Találó. Lelő (Találónak) * (SErftnber. Aflu, are, at. Invenio, Reperio. Megtalálom. Meg-lelem. * fínben, er= fiitbcit. Afum, are, at. Fumo. Füftölgök. * , Kandjen, Handj madjcu. Afumaciós, a. Fumabilis, e. * Fűftől-getliető. IDas geraudjert merbeu faun. Afumáre, Fumatio. * FüCtőlgőtés. raudjung. Afumát, Fumatus, a, um Füftös, Füftí; * gerciudjeti. Afumatóriu. Fumator* Fűftőlő, Fűftől-gető, ber Katid; madjet, ober oon fid; gebet. Afund, a Profundus, a, ?m.Mély..* Cief. Agerit, a. Acutus, Acrcfactus, a, um * Élesített, fdjarf gemacfyt.. Aghiftina, Caftanea * Gefztenye. Kafta-níen. líaften. 12 Afúnd (Adverb) Profunde. * Mélyen. Gcf. Afúnd, are, at. Mer go, Immergo. * El • Merítem. <2intaud;ctt, Perfenfen. Afundáre, Merfio, Immerjio * El merítés. (Eintcmájung. Perfeníung. Afundát, a, Merfus, Immerfus, a, um *~E1 merített. Perfenít. Afündátóriu, e, Merjor, Immerjor * El merítő, ber etoas, ober einen cer-feníeii Afurifránie, Excomunicatio * A Hívek kőzűl ki tiltás. Kirdjen 23cmrt. Afurifférc, ire, it, Excomunico * A Sz, Egyházból, Hívek kőzűl ki tudni. (Einen aus ber Kird;c cerbannen. Afuriffit, a, Excomunicatus, a, um * A Hívek kőzűl ki tudott, aus ber Kirdje nerbaunet, in Htrcfyenbann íet^en. Ag Ager, Acer, Acris, Acre. * Gyors, Fris, - erős. 5d;arf, lebtjaft, műiig. ■ Ageréfc, ire, it. Acuo, Acrefacio * Élesítem. Sdjarfen. Agerime, Acumen * Gyorsoság. Élc-. ség. bie Scfyarfe. Sebíjaftígfeit. 13 Agoniffála. Aquijitio, Lucrum Procuratio * Nyerefég. (Settnun. Agoniffélc (Capat, Dobaendefc) Aquiro, Lucror, Procuro * Nyerek. Ny erekedem. <£rt»erben, getruennen. * Aginírritaj vide Agonírfála. Agonirritóriu, e. Aqvifitor, Procurator. * Nyerekedő. Kereső. (Etroerber. ci.) *Aindeneá Airea. Allibi. * Másutt. 2íhberftoo. 14 Ait, a, Allio conditus, a, um. * Alli-’ . atus. Foghagymás Iraton Knob-laud? ift. Aitúra Cibus allio conjectum. * Foghagymás étel. crg[eirf]cn. 15 Alăturat, a. Collatus, Ad latuspofi-tus, a, um. Alăturea Ad latus Penes, juxta * e eijj gctündit. Üli Albitóriu, e Albator,' Dealbator, Inalbator, * Fejérítő. (£Dci> ber mit rocifj tüncljct. Albitúra vide Albire. Alburiu j vide Albcnéfcz- (Albúfhu, Albumen * Fej őrséé bie rOeigc.) Albufhul oului, cifyluug, 2Iuscr[cfung. Alerg, are, at (Cur) Curro. * Futok. £aufeit. Alergare. Cur jio, Curjitatio, Curfus, és, m. * Futás, ber £auf, bas £aufen. Alergatóriu, e Curjor. * Futó. bet Iduft. £aufer. Alergatúra, vide Alergare. Alea ÍTa, Electa, Delecta, * Ki Válofztott. bie auserroafylte, auserlefene. Ales, a, Electus, Delectus, a, um * Ki Válofztott. ber ausern>aí)fte, anser» lefene. item fubCt. 18 | Aléfhu (Paendíre) Infidiae, árum. * Les. Hadjfiellung f^interlieft. AlefliuefCi ire, it (Pandefc) Infidior, aris atus, * Injidias tendo. Leselkedem. Zcadjftellett, lauem. AleDnríre, Infidiatio * Leselkedés. Ólálkodás. bie Zîadjftelluug. Alefhuit, a, Injidiis circumventus, a, um * Lesbe vett. bem nadjgeftellet morbett ift Alefimitor, e, Injidiator, trix * Lese-kedő, Olálkodo. Zîacfjftellcr, ber auf einen lauert. Alin, are, at Lenio, Mitigo, Allevio, Tranqvilo * Sedo, Placo. Tl’ende Pitém. Stiűen, berufyfgen. Alináre * atio *.» Alleviatio, * Sedatio. Tfendefités. Sernfyigung. Alinát, a, Lenitus, Mitigatus, (a, um> Lenitus, (a, um> Delinitus, a, um. Alinez (Domolefc) vide Alin. Almáriu, Abacium, Armarium. * Alma-riom. Kaften. Almíntrelea. Aliter, Alias, Alio modo. * Másképen, Egyebbaránt. 2Inbers. A-lor, Illorum, Illarum, Eorum, Earum. * azoké. Alt, a Alter, a, um, Alius, a, um. * Más. ein anberer. Alta-dáta ) Alias, Alia vice. * Máskor, Alta-oára > Egyébbkor, ein anbert- Alte-óri ) tualjl. Altán (Pefte, Pandincolo) Trans, Ultra. * Által, Túl, Kerefztül. burcf) unb bnrd), burdjaus. Altáriu (oltáriu, jertvénic), Altare * Oltár. ber 2IItar. 19 Alte, Aliae, 'Alia, orum * Mások. Jínbere ,(Nom. pl. Foem.) Altuefc, ire, it (Ultuefc) Infero arbori arborem. * Oltok (Einpfrofcu (!) Altuit, a Injitus, a, um * Satus. Oltott, fiingepflanjt, gefaet. Aluát, Ilafja. * Téfzta. íEeig. A-lui Illius, Ejus in ge[ne]re mafculino * Övé, azé. Alún. Corilus. Magyoro-fa. * ein íjafeí-nujjftaub. Alúna, Avelana * Magyaro. eine ííjafeí-nufe. " Alung, ar[e], at, (Dúduiu, Gonefc, In-terefe) Abigo, Pello, Propello, _ Elongo, Prolongo * Fugo. Kerge-tém. Szalafztom. Ereiben, in fe^en. _ Alungáre, Prolongatio,Propuljio, * Fu-gatio, Kergetés, fzalafztatás. bas Creiben, bie Derfoígung. Alungát, a, Prolongatus, Abactus, Pul-jus, a, um * Fugatus El kergető-dett. in ^Iucfyi gejagei. .. Alungatóriu, e, Prolongator, Abator, Puljor. * Fugator. Kergető, Sza-lafztó. Derfblger, 2Ibtreiber. Alúnec, are, at. (Lubrico, Labor, aris, lapfus> vide Ltjnec. (Alunecare, Lubricatio, Lapfus, űs, m,< 281 / (Alunecat, a, Lubr. Lapfus, a, um> Aluoat, Mafla. * Tészta. CLeig. Am 20 Am, ai, are. Habeo. * Vagyon. Rabért. ' Amágefc, ire, it (Infhel, Incéluiu) Decipio, Seduco, Faló, . * Tsalom. 23etrügen, fyiutergeí?eu. Amăgire, Deceptio, Impoftura, Falacia, Suplantatio. * Seductio. El Hitte-tés, Tsalárdság.Tsalogatás. 23eirug. ^alfd^eit. Amăgit, a Deceptus, Seductus, (a, um> Supplantatus, a, um * Meg tsaltt, tsalogatott. ben betrogen, fyiuter-gangen ifi. Amágitóriu, e Impoftor, Deceptor, Seductor. * Tsalárd, Tsaló. 23etrüger. A-maena. Ad manum, In manu. * Kézben lenni. Por ber í?anb feyn. Amândoao, Ambaeduae. * Mint ketten. Seybe. (Plur. Foem.) Amândoi, Ambo duo * Mint ketten öeybe (Mafcul). Amânuntz, are, at (Amaruntz, Ingro-zefc) Minor, Comminor * Fenyegettem. Drogért, 23ebrofyen. Amánuntzáre Comminatio, Minae, arum. * Fenyegetés. 23ebrofytmg. Amánuntzéz, vide Amanuntz. Amánuntzitóriu, e. Comminator, Minator * Fenyegető, ber bebroí]et. Amár, a. Amarus, a,um. * Keferű. Witter. Amár (Adverb) Amare, Acerbe, Vae * Keferűen. 23itter. 21 (Amâraecios, a Amarificabilis, e> * Keferithető. VOas erbittcm, bittér macfyen fann. Amáraeciúne Amaritudo, Amaricies * Keíerűség. 23itter?eit. Amárála. Idem. Amáráfc, aere, raet'. Amarifico. Item: Afflictam, miferam vitam duco * Meg keferitem. item : Sanyargani (gatok), Nyomorúságban élek. (Erbiíiem, item : mit 2íngft, unb miferabl leben, gequalíei n>erbeu. Amáraet, a, Amarificatus, a, um. Item Miser, Afflictus. * Meg keserített. item: Sanyargatott, Nyomorgatott. ’ (Erbitiert. geangftiget, gequcillet. Amáraetóriu, e Amarificator. Keserítő, a ki mást Nyomorgattya. ber ei-nen erbitterf, qucillet. , Amárúnt, (Adverb) Minute, Minuta-tim. * Aprónként. SiüftDeis [!]. Ambe Ambae Mint ketten. 23eebe [!]. Amblu, are, at. Ambulo. * Járok. Spct= 3Íeren. Amblare, Ambulatio * Járás. (Sang, , Spatgiergang. ' Amblatóriu, e, Ambulator, trix. Járó. ein Specerer. . * Amblet. A-mea, Mea * Enyim. HTeine, bie IHeinige. A-meazazi, Meridies, ei, m. * Dél. JTtittag, 22 A-mei, Mei. * az Enyimek. BTeine, bie ITíeinigen. (Nőm. pl. Mafc.) A-méle, Meae, mea, rum * az Enyimek, ÍTÍeine, bie ífteinigen (Nőm. plur. Foem.) Ameríntz, vide: Amanúntz. . Amerintzare, vide: Amánuntzáre Améftec, are, at (Méftec) Mifceo, Corn-mifceo. * Elegyítem. lHifd^en, men-gen. . Ameftecaciós, a. Mifcibilis, Commif-cibilis, e, e. * Elegyíthető. VOas gemifdjet u>erben íann. Ameftecáre, Mixtio, Commixtio * Elegyítés. Permifcfyung. Ameftecát, a, Mixtus, Commixtus, a, um * Miftus, Mifcellus. Elegyitet-tet. gufammen gemifdjt, Permifd^t. Amesftecát (Adverb) Mixtim, • Commixtim * Miftim. Elegyítve, Ele-gyesleg. Permifcfyt. Ameftecatóriu, e. Mifcens, Commifcens. * Elegyítő. b#r gufammen mifdpet. Ameftecatúra, Mixtura, Commixtio, Confufio. * Elegyítés. Permifd^ung. Ametzála, Vertigo, ginis, f. Scotoma, atis, n. * Szédelgés, Szédülés, Főfordulás. . Kopf Sdjuunbel. 282 Ametzefc, ire, it, Vertiginem, habeo. * ' Elinqvor, aris Szédülök, el Szé-delgek.fjaupt ScfytDtnöel befommen. Ametzít, a. Vertiginem paffus, a, um * El szédült. Ameu, Meus, * Enyim. ÍHein, ber ÍTleiníge. 23 Amíruiu2 Amiruéfc (Amutzáre Canum excitatio Excitatio, concitatio canum ad latrandum.) An Amintrilea, Aliter, Alio modo * Másképen. Egyebba-arant.1 2tn-bers. . ire, it (Dobandefc) Obtineo, Lucror, Convinco vg: Jure * Nyerek. (Seroinnen. item: Amirulre ] Lucrum * Nyereség, ber Amirufhág \ (Setmnn. Amiftuefc, ire, it, Conjumo. * Emésztem. Per 3 elérett. Amiftuíre, Confumptio * Concoctio. Emésztés. Pe^eíjrung, Perbauung. Amiftuít, a. Confumptus, a, wní * . Emésztődött. Pergeíjrt. Amifbuitóriu, e Conjumptor. * Emésztő. ber oergeíjrl Amnáriu, Calibs, bis. m. * Atzel. (Sfcagel) Stahl. Amu (Acum, Acmu, Acúfha) modo, nunc,. jam * Most. Moft. ie^í, i^o. * Amortzefc. ‘ Amurt | ire, it. Amortijo. Stupidus, Amurtzefc ) /ine fenju fio. * Torpefio. Zsibadok. erftarreu. Amurtzíre, <\Infenjibilitas), * Narcosis, Stupefactio. Zsibbadás, bie (Etfiar-rnng. Amut | íré, it. Obmuteo, obmutejco, Amutzefc j muteo. * Némulok, Dér-c ftummen, fiumm trerben. Amutz, are, at Canes excito, Szorongatom Nyomorgatom. Szűkítem. (Enge maefjen. Anguft, a, Angujtus, a, um * Szoros, szűk, keskeny. (Enge. Anguftáre, Angujtia * Szoroffág. bie (Enge. Anguftát, a Anguftatus, a, um * Meg szorult, geenget. Anima, Cor. * Szív. bas Í?er3. Anin. Appendo. * item: leniter tango Gyengén ra(k)gafztom, akaízta-tóm, (g) item gyengén tapafz-tolom. aníjangen, anfnüpfen: item: fanft beriifyren. Anináre, Appenfio. ' Aninát, a. Appenjus, a, um. Anona (zahre) Anona. Antaeiu, a, Primus, a, um. * (Elsőben, erft, erfiens), ber (Erfte. Antaeiu (Adverb) Primo, Primum * Elsőször. Elfőben. (Erft. (Erftens. * Anume per ipfa Anvatz, are, at, Doceo, Difco. * Tanítok. Tanulok. Steíjrnen, £eí)ren. Anvatzát, a, Doctus, a, um. * Tanult. (Seleíjrt. 25 Anvatzatóriu, Doctor, Docens, Difcens. * Tanító, tanuló. £eíi-rer, £eí?rling. 5djüler. Anvatzatúra, Doctrina. * Tanítás. Tanulás. Tudomány. Seíjrc. Hnter-toetfung. (Seleíjrfamfeít. 283 Quae vocabula incipiunt ab An plura ride i7i In, cum utriusque jylabae eadem jit pronuntiatio. Ao Aoacea, Hac * Erre, emere, ba Dorbey. Aoptá Octavus, a, um, * Nyóltzadik. bet b. b. 2ld?ic. Aorea, Aliqvando, Interdum, * fubin Némelhrkor. baim unb manu. Ap Apa, Aqva * Viz. bas JDaffcr. Apar, are, at, Defendo, Propugno. * Oltalmazom. Dertfyeibigen, 23e-fdpiifeen. ' _ Aparáre, Defenfio, Propugnatio. * Oltal-mozás. bie Derfí]cibigung. Sd)UÍ3. Aparat, a; Dejenjus, Propugnatus, a, um. * Oltalmozot. Dcrtfyeibiget, befcfyiifjet., . Aparatoriu, e, Defenfor, Propugnator, trix. * Oltalmozo. bet Pertfyeibiger, Sefdjiitjer. Apas, are, at. Premo. * Nyomom, bruefen. Apaffáre, Pref/io. * Nyomás, bas Dtudrcn. ApafTát, a. Preffus, a, um * Nyomatott. (Sebrufet [!]. I 26 ,(ApaíTatóriu, e Prejfor, Premens) Apatos, a, Aqvojus, a, um * Vizes, Nedves. ÍPafferid^t, 21a§. . crpad)tung. Arendáfhu, Arendator. * Árendás, Padj-tér, Derroalter. Argaffála * Alutamen, inis. Argaffefc, ire, it. * Aluto. Argaffitóriu, Alutarius. Argát, (Sluga, Birifhu) Famulus, Mercenarius. * Szolga, Béres, Nap számos. Cjausfttecfyt, íEaglöínicr. Argila Argilla. * Agyak. ÎEfyon, £eitn. Argint, Argentum, <* Üst,) Ezüst. Stlber. Argínt-viu, Mercurius, * Argentum, vivum, Hydrargyrum. Kénefő. ' (Queáfilber. Argintărie, Argenteria. * Ezüst kefzü- - letek. Edények etc. Siíbetgefcfyie-tcn. 285 Argintáriu, {Aurijabcr.) * Faber argentarius. Ezüst mives. Stlbcrfdjmtebt. (Argintarítza, Uxor aurifabri.') Argintzefc, ire, it. Inargento, Argento obduco. * Ezűstözöm. Meg ezűs-tözöm. Dcrfilbern, mit Silbcr iiberjicben. Argintzíre, Inargentatio. * Ezűstőzés. öic Dcrfilbcrung. Argintzít, a, Inargentatus, a, um * Ezűstözött. Dcrfilbcrt. Aríciu, Ericius, Erinaceus, * Echinus, Herix. Tövifes Difzno Sűl-Difzno. cin 3gel. 31 Arié. Arca. * Szérő. cinc ÍLennc. Ariéte, (Berbece) Aries. * Vervex. Kós. Berbóts. cin IDibbcr. Sdjafbocf. Arin, Alnus, * Egerfa. (Ellcrbaum. Arína (Naffip, Piffop,*Tzaefa*) Arena. * Fővény. Homok. Porond. Sanb. * Arinésc. * Aripa. Armare, Armatio. * Fegyverkezés, Fegyver Fogás, bas öctuaffcn, bic 23eroaffnung. Armaffáriu. Eqvus admijjarius. * Ménló. fjengft. Scfyclllţengft. Armát, a Armatus, a, um. * Fel Fegyverkezett. 23cir>affnet. Armatúra, {Armatura) vide Amidre. Armean, a, Armenus, a, * Örmény. 2(nncnicr. * Armele. * Armez. Arminden, Arbor virens, qvam Valachi die prima Mai ante domos j olent infigere. Armur (Coapfa) Armus. * Szügy, Váll. Sdiulter. Armurare, Aririus, Item Species morbi cornutorum pecorum in armo * bie Sdiultcr am Dici;, ber Scfycnfcl. Arnaut. Albanenjis, Epirota. * Albániai Volontér. Jllbanefifdje (Monte Negrim) bet ^rcyttullige. ■> Arniciu Incolorata fila ex gojfipio ■ * Eürfifcfi 25aumtpotI«cgfcfymctfst. Aruncatúra, jaclus, Item Venejicium. Arz, dere, ars. Ardeo, uro, Cremo, Comburo, Aduro. * Égni, Égettni, Srcnnen, Dcrbrenncn. Arzetóriu, Ardens, Combujtor, Ujtor, Cremator * Égő, Égető. JStcnncr. Arvúna (Tronf) Arha * Tronf pénz, Előre pénz.1 * — bas íjanbgclb, bcy cinem Kauf.2 \ ire, it. Inarho * Előre Arvunéfc I pénzt adok. bas pfaub Arvunéz ( Shilling, ober íjait pfe- ) ning gebén. Arvuníre, Inarhatio. Arvunit, a, Inarhatus, a, um. As 33 A-fá, Sua,'ingenero [!] faeminino, * Övé, az Övé. btc Scintgc. A-fára, Praeterito vejpere, * Tegnap eítve, geftern abenbs. A-fau, Suus * Övé, az Övé. Scin, bet Scinige. 1 A -re utólagos betoldás. 2 A német értelmezés nem Molnnr írása, hanem azé a kézé, amely a 30. I.-tól kezdve jelentkezik. 2«G Afauefc, ire, it, Approprio, * Tulajda-nitom, sajáttá téfzem. gjueignen. Afauíre, * Appropriatio, * Proprietas.1 * Tulajdanitás. Tulajdonság. §u-eignung, €igenfd?aft. (Afehie, Ajjula, Sarmentum. * Forgáts, Spann.) • Afcund, feiu, dere, afcuns. (Pitul) Abfcondo, Occulto. * El rejtem, El dugom, el Titkolom. Derbergen, Derfteácn. Afcundcre, Abjconjio, Occultatio. * El rejtés. El Dugás, bie Dcrbergung, Perftccíung. Afcuns, a, Abjconditus, a, um. * El rejtett, El Dugott, Detborgen, Dcr-ftcít. . Afcuns (Adverb) Abjcondite, Occulte, Clam * Alatomba; fyeimlid/et £Dcif_e. Afcunz, vide Alcund. Afcunzetóriu, e, Abjconditor, Occultator. * El rejtő El Dugó. ber Perbirgt, Decftecíet. Afcut, utiiu, ire, it, Acuo, Acrefacio, Acumino * Éledtem, Hegyefitem; Scfjörfen, Spinen. 3‘í Afcutzire, Acrefactio, Acuminatio; * Meg Hegyefités, Elefités. bie Sdjcirfung, bie Spietjung. Afcutzífhu, Acumen, Acuitas. * Élefég. Hegjrefég. Spitjc, Sdicibe. Afcutzit, a, Acutus, Acer, Acuminatus, Acrejaclus, a, um * Meg hegye (1-tott, * Élefitett. gefdjlicfcn, gc-‘ fdjarft.. Afcut.zitóriu, e. Acuminator, Acrefactor. * Élefitő. Hegyefitő. Sdilcifet. Afcútzu, vide Asout. A-feara, vide A-fára. Aflia, Sic, Ita, Nae, * Úgy, So artct. Afhteptatóriu, e Expectator, trix* Várokozó. bcr roartci [!], cnnartet. Afhtern, núiu, ere, nut. Sterno. * Meg Vetem. Terítem. Streuen, aus-prcncn, Afhternatóriu, Strator, Sternens. Teritö. bcr (S)streuet. ' Afhtermit, (Subjtant) Stratum. * Ágy Lepel, a mi alá van terítve. IPas untergcftreuct ift. (Afhternut, a, Stratus, a, um) * Afhter-nut la vite. Subjtramcn. Allya a Marhának. Streu, bas mán bem Pieb unterfircnet. Afliu, Ejt auxiliare praeteritorum modi optativi in prima perjona numeri jingularis, ut Afliu fáce Facerem. 36 Afin (Magáriu) Ajinus. * Szamár, bcr €fel. Afpida, A[pi{da)/ idis. * Aspis Kigyo, eine 2irt flcttier, aber fcljr gicftigcr Sdilanac. 2S7 Alprelc, ire, it, Ajperum facio, A f pero, Exafpc.ro, raiiíimadien, unglcidj inadien. Meg Keményítem.1 ] Af peritas. Item Auftcritas APprime [ 010 Kauíiigfeit, bie £jartc. . > Keményfég, Fojtofság Alprire I ((Metaphorice) Ember- J telenfég.) Afpru (Adverb) Afpere, Dure, Haub, uncbcn, Keményen, darabofon. Alpru, a, A/per, a, um, Item Au/terus, a, um audi uncbcn, nicfyt glatt. Kemény, darabos. (Metaphorice) Embertelen. Affáman, Adfimilo, Aeqvo, Adaeqvo, Comparo, aljnlidj madjcn, cct-alcidjcn. hozzá hafonlitom, egyenlővé tefzem, öfzve hafonlitom. Affecur, are, at (Fac pecineva[!]se náiba fríca, sáu indoeala) Ajfecuro, Dcijidjcrn. Bátorfágoffá téfzem. Affecurát, a, Afjecuraius, a, um Dcr-fidicrt. (Bátorfágoffá tett.) Bátor-fágos, bátorfágoffá tett. Affecurátie, (A/fecuratio, Securitas) bíc Sidjcrljcit, Derfidicnmg, §u-ficfyeruug. Bátorfág. (Affecuratóriu, e, Ajfecurator, trix> Affecuréz, are, at vide Ajfecur. Affeamen, are, at, vide Affaman. 37 Affemanáre, Similitudo, bic 2íef;n-lidjFcit. (SIeid?t]cit. Hafonlatofág. * Hafonlitás. (Affemanát, a, Affimilatus, Compara-tus, a, um aljnlidi, glcidj.) (Affemanatóriu, e Comparator, Af/imi-latpr.') Affemene, Similiter, Pariter, Aeqve, (gleidi,) atjnlidj, glcicb. Hasonlo képen. * Affemenez V. Affaman. A (Tud, are,'at. Sudo fdjroiţjcn. * Iza-dok. * Veritékezem. veritézem. [!] 1 Innen a 49. 1.-ig érdekes jelenségnek vagyunk tanúi: a német szöveg a magyar értelmezés elé kerül s egyik sem mutatja Molnnr jellegzetes kezevonását, hanem egy harmadik kézre utal (vö. I. fej., 7. 1'.). jMoLnarnak e részben csak egy-két utólagos bejegyzését találjuk. Affudát, a, Sudatus, a, um gcfditrijt. * izatt, izadott. * Veritekes veri-tézet, veritékezet. Affupra, Adverfxis, Contra, (gegcn) tnicbcr, gcgen. Ellen, ellenben. Affupreala, Pre/fio, Oprcfjio, Coactio . * bic llntcrbriicíung, * bas Driicfcn, betlkucf, bic JScbrMung Kénfzeri-tés, erőltetes, le nyomás, meg nyomoritas. Affuprefc, ire, it, Premo, Opprimo, Aggravo, (Cogo,> britcfcn, prcffcn, * imtcrbriícícn, * (ocrfolgcu,) ic. bie HIcnfdjcn.Kénrzeritem. Erőltetem. Meg nyomorítom. Affuprire, vide Affupreala. Affuprit, a, Preffus, Öppref/us, Aggra-valus, Cocatus, [!] um gebriieft, ■ geprefjt. Kenfzerittetett, erőltetett, Meg Nyomorított. Affupritóriu, e Preffor, Opprejfor, Aggravator, Coactor Kénfzeritő, Erőltető. * ber Unterbriider. Affurzefe, ire, it, Surdefco, Efurdo, . Kobjurdefco taub rocrbcit Meg fűke-tűlők. * Affurzuiu, ire, toriu. Afta (Aceafta) Haec, Hoc. Ijta, l/tud biefe, biefes, biefer, biefes. Ez, (ezek.) 38 Aftalúfhu (Maffáriu) Arcularius, ber ©fdjícr Afztalos. Láda tsinalo. Aftára Futuro ve/pere Fiinftigen 2íbenb Ma eftvékor. Aftazi. Hodie. beute. Ma. Aftrúe, are, at (Ingrop) Sepelio, Contumulo begraben (Ijaufen. Ijiigefför» míg auffyaufcn.) El temetem. Aftrueáre (îngropare, îngropăciune)8 Sepultura, Contumulatio bas Se* grabnig. Temetés. Aftrucát, a (îngropat)3 Sepultus, Contumulatus, a, um, begraben. Temefc-tetett. . - A zárójelbe tett két szó cirill betű- vel van beírva! 3 Cirill betűvel. Afníp, are, at, Stipo, Obturo, Pcr-ftopfcn, ftopfcn, Dollftopfcn. Bé dugom. Aftupát, a, Obturatus, Stipatus, a, um .gcftopft, pcrftopft. Bé dugott. Aftupufim, Obturamentum, Spijfamen-ium Spicula bcr Sföpfcí. Dugó tsap. At A-tá Tua ingenere faeminino bciue, * bic Dcinigc. * tiéd. A-Taí, Tűi bic bcinigcu. Tieid, (tiétek.) • A-tále, Tuae bie bcinigcn. (Tietek) a tieid. A-tau, Tuus bein a tiéd. 39 Atáre, vide Acatáre. Ataern, are, at Spânzur.1 Petideo, Dependeo, Propendeo, baugeu, uot-íDcirts fid; ueigcit. Függök. Ataernáre Dependentia. ■ Ataetea, Tot, Tantae, Tanta, Tam multae, tam multa fo Diele. Annyi. Ataetzá, Tot, Tanti, Tammulti fo DicIIc. Annyi. A-tot.2 Totius, omnis, siqvivis. Solet autem semper praeponi, nomini, vg. Atot omul, omnis hominis. Praepofitum adjectivis fignificat juperlativum ut Atot puternic, Omnipotens, A tot .bun, Optimus, etc. jcbem, alieu imb jebeti, ie. jeben ITicnfdjcn, bcr wcnn e? r>or ben iibjcctiois gcfcjt tnirb, bebeniet es, fcfjr, 5. b. ailmcidjtig, ailgiifig. - Mindené, * Mindenek fellett, p'. o. leg hatható fíabb. Ating, ere, tins, Tango, Attingo, bc- ■ riibren, (Tapafztalom,) illetem, érem. Atingere, Tactus, Attactus, ús, m. bas Scriifjrcn. Tapafztalás, illetés. Atins, a, Tactus, Attactus, a, um bérűért. Illetett, tapáfztalt. 1 Cirill betűvel. 2 Molnár jegyzetben így javítja: A tót. 40 Atúnci Tttnc bamaíjls. Akkor. • Atza, Acia, Filum Tzérna ber. §n>im, ^abcit. * Atza rafucita. Filum dupplicatum. Seritett Tzérna. gejnnruter (Saru , 5abcn. Atzipefc, ire, it obdormi/co (einfdjl) eiitfdjlafcn. El altinni kezdek. Atzitz. Excito, Concito erregen, rcifjen, 3. b. junt 2(nfru[]r, juni go^rn. Fel háborítom, indítom. Atzitzát, a, Excitatus, Concitatus, a, um gereijf, Fel indíttatott, fel habo-. rittatott. Au ■ Au, Aut, five, feu, vei. entrucber, öber, Vagy, A vagy. Au, Habent infyabcn, Vagyon nekiek, vagynak nékik. , Au (Interjectio) O, Vae. 0 vpefj. Jaj! Aud, uzíiu, zire, zit, Audio bőreit. Hallok, hallom. - Aur, Aururn bas (Solb. Arany. Auráriu, Aurarius, cin ©olbiDcifdjcr.-Aranyaso, Arany mives. Aurefc, ire, it Inauro, Deauro Dcr- ■ golben, Aranyazom. Aurire, Inauratio, Deauratio, bas Gergőiben. Meg Aranyazás. ' Aurit, Inaratus, Deauratus, a, um ocr-goíb, Meg aranjraztatott. . 41 * Auftru. Aúz, ire, it, Audio l;ih‘cn, jutiörcn. Hallok, hallom. Hallomás. Auzíre, Auditio, auditus, űs bas (Scitor, bas (öerirf;t. Hallás Hallomás. Auzit, a, Auditus, a, um gefyört, ju* gcfyört. Hallatott. Auzitóriu, e Auditor cin í;örcr, Hall-' gato. . Aúzu, Auditus, ús m. bas (öefyör. Hallás. Az, (Aítazi) Hodie belite. Ma. Azima, Azimus, Panis sucinericius [!], non fermentatus iingefciiicries23rob. Pogátsa. . 19 Klein: Dictionarium. 289 Aj Ajún, are, at, jejuno, faftcn. Bőjtőlők. Ajún (Iubit) jejunium bas faftcn. Böjt. Ajutatóriu, e, Adjutor, Oppitulator, Secundator cin í^elfer, ber 23eför-bever, '3cYftanb. Segítő, fegéllő. Ajutoréz, are, at, vide Ajut. (juvamen) Adjutorium, Auxilium, juvamen bie I?ilfe, ber fjilfs ITCiiiel, ber Scyfiani). Segitfég, fegités, fe-géd, fegedelem. Av • • Ava, Abbas ein 2Ibt. Appat, Apát Ur. Avém, Habemur imr babén. Vagyon nékünk. (Vannak nékünk.) Avaend, Habendo, Habens, Habentes fyabenb, Lévén. Avere (Avuţie) Subftantia, Opes bie i?abfeligfeit, ber Heicfytfyum, bas Demtögen. Jofzág, Gazdagfág. Avetzi, Habetis, ifjr fyabt. Vagyon néktek. (Vannak.) Avoaítra Avoaíta Veftra, (Euere, Tiéteké. Avut, a, Dives, Locuples, Oppulent usf!], ■ a, um reid?, Pevmöglidj. Gazdag. Avutzíe Avuţie mdR Avere- Litera: B Ba Ba, * Nequaquam, * Non, minime nicfyt. Keines toegs. Nem. Bá-aenca, Immo, Immo verő, ja, ba nodj. Sőt inkább. Bába, Hecuba, Vetula, Anus. In H ungar ia etiam ' matrem vocant Bába; ein altes EDeib, item bie íjebame, in einigen (Segenben non lingam fyeift (es) Bába, bie ITtntter. Vén afzfzony, Bába, item: Magyar Orfzágnak némelly hellyfégein Bába anyit téfzen, mint Édes Anya. ' * Babathie. Anus, vetula. Agdada, ein altes ITCütterdjen. Báde junior feniorem honoris cauja fic compelare [ölet, úti apud Italos Abate, apud Gallos Abé fo nennet ber jüngere Sruber ben alteren Bade. Báty(ám)a (Uram). 44 Báe Balinum, Fodina, Item Balneum, Lavacrum eine ITtiin3grube, (Solbgrube, item ein 23abl?aus. item Bánya, item Feredő, Feredőház. (Baefhefc, a, Metallicus, a, um Von' Metall.) Baeáfhu, Metallinus (Don ITCetall) ein (Solbtoafcfyer. Bányáfz. Báeát, Natus, Filius, Proles, Soboles, ein Kinb, £?oíjn Fiú. Báera Ligula bas 23anb. Kötöző ízijatska. Szalag fzij. Baerdaeoáffa, (Mafhcara, Ludio) * Em-puja. Manduc(7i)us. eine popan^e. . ein Pop elmarni. Baerfeála. Fabula, ein ITCardjen, ein (Erjefylung. (bie ^abel.) Mefe, Szófia befzéd. Baerféfc, Fabulor, aris, ari 3tr>a3cn, fabuliren, e^afyíen. Beszéllgetek, 290 ' fzot fzaporitok. Szófia befzédeket mondom^!]. Bnorfirc, FabuloJitas. tis. bas fabel-fyafte €rjaljlcn. Befzéllés, Befzél-getés, Költött dologra való hajlan-dofág. Baerfitoriu, e Fabulator einer ber aíler-fyanb crjal^lt ober íjeroorbringt. Befzéllő. Szo-fzaporito. Baerlog, Antrum, Caverna, Specus, Latibulum, eine £}öí][e. item eine (Srotte. Barlang. Baema, Trabs ber 23ct!£cn. (Borona.) Gerenda, vaftag fa. Baerfa Lignum in qvo pendet talpa Aratri ab ante ubi vomis folet appendi. 45 Baet, Baston. Baculus, ber Stof. ber in3 in llngarn. BanátusTemefvári tartomány Magyar Orfzágban. (Bánitza, Menjurae, fpecies, ein Se* íjaltnis, ein (Sefa§ 3um Illessen). Banuefc, (Emi páré reu) Doleo, Paeni-tet, es reuet midj, es ift mir leib. Bánom. ^ Banútz, Denariolús, Numulus, ein fíeiner pfenig. Kis-pénz. i9* 291 Bantueála, Infeftatio, Molejtia. bie <2Infeinbung> 2tnfeinbimg. Beun* rufyigimg, 2Infecfjtung. Bantuefc, ire, it, Infefto, Turbo, Molejto. anfeinben, beunrufyigen. anfedjten. 48 Bântuire, Infeftatio, 3Iolejtatio vide Bantueala. Bantuit, a, Infejtatus, a, um ange* fodjtet, angefeinbet. Bantuitóriu, Infeftator 2lnfctnber, beitn* ruíjiger. Barabóiu Myrhis, idis, f. EDelfdjer Körbel. Barabolv. Bárba, Barba bet Bárt. Szakáll. Bárba-Caprii, Aruncus, ber Bari ber giege. Ketskebak Szakálla. Barbát, Vir, Mas. Mafculus. ber IRann, Férjfi, férjfiu. . ' Barbát; a, (Adjectiv) Strenuus, Fortis, Indu/trius, Sedulus, a, um emfig, fleigig. betriebfam. Szorgalmatos. Barbatéfc, a, Virilis, le, Mafculinus, a, um mannlitfj. Férjfias, férjfiui. Barbatéfhte, Viriliter, Mafcule, [trenue, Fortiter Ijurtíg i. e. in (Sefdjaften, muíl|ig.. Férjfiui módra, erősen, * bátran, Friffen. (Eapfer mcinnltd;. Barbatíe, Virilitas, Fortitudo, bie lítannlicfyfeit. die Férjfiulag, Erőffég. Barbie, Kimé1 Mentum bas Kinn Áll. Bát, ere; tűt, Verbero, Percutio, Batuo, Vafto. * Meg verem. Sdjlagen, <í;auen> priigeln, geifjeln. ' Batáe, Verberatio, Percuffio, Vaftatio * Verés, bas Sdjlagen. (fjauen.) prügeln bie (0ei§elmtg. Bátar (Maoár, Acár) Qvamvis, Qvam- - qvam * Bátor, ámbátor, jóllehet. obfdjon, obgleicfy. Batatóriu, e, Percuffor, Verberator. * Verő. ber Sdjfager. Bataufhu, Promtus ad verbera. * Verbero, onis, Plahojus, i. ber geme fdjtagt. * Bátca. Mancipula. Egérfogó, ber ITtausfatl. Báte boáre Af pirat aura. * Szelőzik. 49 Bárca, Lembus. * Sallyka, Tsonok, HalláB hajó. ber Kaíjn, bas Bootfy, Sdjteflein. Bárda, Afcia. * Bárd, Simito Bárd. bie 2Í£t, gimmerajt. , Bardáfhu, Faber lignarius, az (Af) Áts. ber girmnermann. Bárna, Fufcus, Nigriculus. * Barna. braun, bunfet, fcfyroatj. • Barnáciu, Idem. Báfthe, Vallum, Propugnaculum. *Báf-tya, bie Deftung, [!] Sd^anţjc, bas Boltoerf. Báfton, Baculus. * Páltza. ber Stáb Stoc!. Knüiicl. priigcl. • 1 E román szó is a harmadik kéz beírása; vö. Chima, vide Barbie 106. 50 Bate-vaent, Flat, fpirat ventus * Fu a Szél. ber iPinb blafet. Bátráén, Senex, Vetus, Veteranus * Öreg , Vén. alt. Batraenefc, ire, it, Senefco, Veterafco. * Meg vénhedem, meg vénhöBem. alt roerben. Batraenefc, a, Senilis, le. Véni. tpas beym 2llten unb (Sreí§en 311 feyn ' Pflegt. Batraenefhte, Seniliter * vén módra nadj ber altén ífíanter, (Sebraud?. Batraenétze, Senectus, Senecta, Senium * Vénség. bas tjoiţe 2tlter; Batraeniciós, a, Senefcens. * Vénülő, vénhedni kezdő, ber alt 311 roerben anfangt. • Bá(tf)ciu, Ovium pa/tor. Item vox ejt aeqvivalens voci Báde qvam vide * Juháfz, item: Batfi. ber Sdjafer. Sdjaf Ejirt. item: alterer Bruber. Batúca, Ventriculus, Stomacus volatilium.* Zúz. bie £eber berflíegen* ben (Literen. - Batút, a, Verberatus, Percuffus, Vajta-tus, a, um * meg veretett, gc-fdjlagen, gepriigelt. . Batz, Baculus. * Páltza. Bot. ber StocE. Stáb. Batzifhor, Bacillus. * Kis Páltza, Kis Bot. bas Stöcflein-. 292 51 Bát-joc, Vexo, Irrideo, Vitupero * Csuffolom, Gyötröm, Faggatom. Spoitcn. mifjljanbcíu, Dcríadjcu. Bát-jocora, Vexa, Irrijio, Opprobrium, Vituperium * Csuffolás. Gy ötrés. Faggatás. coquit, vei vendit Cerevijiam, * Serfőzőné, vagy Ser áro(lo)fné. b,ie 23icr-brducrin, ober 23ier-Sd;cnfcriu. Beráriu. Qvi <'jacit) coquit, vel vendit cerevijiam. * Zyihcpsa. Serfőző, Ser aro(lo)f. bcr 23ierbtauer, Sicr- . Sdjanfer[!] Berbéce (Ariete) Vervex, Aries. * Kos, Berbétf. bcr EDibber. Berbintza (Butlanáfiiu, Bofhca, Ghia-ba) Doliolum * Bérbentze, Altolo-gatfka. ein Heines (V)$a§. * Berc (Bare). Bére (Olovína) G/revijia * Ser. bas Sicr. Berletueála vide Beletueala. Berletuéfc, vide Beletuefc. ' Becifnicíe, Stoliditas, Inneptia. * Elhetetlenfég. bic llngevaumt* f)cií. _ * Behaefc, ire. Ballo, as, are. Bégetni mint a juh. blöcfcn. * Belea. Beléfc, ire, it Excorio, Lanio, as, are, * Glubo, as, are Nyúzom, hámofz-tom. fdjinben, bic íjaut abfcfyaicn. Beletueâla, Subductura * Vejtis. Bérlés. bas Unterfutter. Beletuéfc, ire, it, Subduco, as * Meg bériem, bas Kleib futtem. 53 Berlifhu, vide Beletueala. Bertelie, Fajcia. * Póla. bic EDinbct. Befhefc, ire, ir, Pedo, Bombizo. * Fin-gom. ben 23aud;*EDtnb ftreidjen laffcn, iur^cn, ^arfeen. _ Befhica, Vejica * Hojag. bie Ijarn Slafe, Slatter. Belhina Bombus. * Crepitus ventris Fing. ber Baudj-ÎTinb. Befkinos, Bombijator. * Fingos. ber ben 23aud?4£>inb fireidjen lagt. Bâfma’ (Naframa, Chifchineu, Mah-rama, Tulpán) * Kefzkenyő, Ocfyel. Beffáda (Vorba) Verbum, Sermo, Lo-, qvela. * Befzéd, Szó. bie Hebe. Beffaduéfc, ire, it, vide vorbefe. Befferica, Templum, Ecclejia. * Szent-égyház, Templom, bie Kircfye. 293 Beffericefc, a, Ecclefiafticus, a, um * Szentégyliází. Templomi. Templomhoz tartózó, bie Ktrdje ange= fjcnb. bet Ktrcfyc jugeíjötig. Befrericefhte, . * ad- verbium. Befferieos, Freqventans crebro Templum Templomban járó, Templomat[!] Szerető, ber bic Kittije fleifjig befudjet. Beftie, Beftia, Belua. * Vad álat[!]. bas miibe íEfjier. 54 Beteág, a, Aegrotus, Infirmus, Hale valens Beteg. íraní. Betegíre, Aegrotatio. Item Aegrotatio puerperii * Betegség.item Gyermek (fígyba eles) ágyafág. bie Kranf* Ijeit. item: bie Kinbbette. Betegít, a, Infirmatus, a, um. Qvando dicitur; íau betegít,'fignificat; in morbum incidit, * meg betegedet, ift in eine Kranífjeit nerfallen. *1 Qvando vero dicitur: au betegit, fignificat: in morbum puerperii incidit. * Gyermek ágyban (feküdni fe> efett. (ifi in bie Kinő* bette) ift niebergefommen. Betegós, a. Valetudinarius, Morbidus, a, um * Beteges. Kraníltdj.^ Betefhúg (Boala) Morbus, Infirmitas, Aegritudo. * Betegség. Kranfljeit. Betíe ) Ebrietas, Crapula, Temulentia Betzíe j * Részegség. Kranfeníjeit. Betíu \ . r-Rot--T„r2 / Ebriofus, a, um. * Rélze- Betziu (a> 2es- Borífzák. Pici Betzív ) Sauffer. Cruníenbolb. Beút, Potus * Réfzeg. 23etrunfen. 55 Beút, a, Potatus, Epotus, a, um Ki ivott, ausgetruníen. Beutóriu, Potator, trix, Bibax, Bibulus, a, * Ivó. ber ÍEtinfer. ber Sauffer; 1 A *—* közti két rész Molnár bejegyzése. • 2 Molnár Betiu véghangzója fölé írta. az oj szótagot, amely beti[v]os, vagyis beíivos alakra utal. Beutúra, Potus, Potatio, Compotatio, * Ital, ber Erűn?. - * Beutza, Bekafo. Bezer. Bi Biblie, Biblia. * Biblia. Sz. írás. bie I}. Sdjrift. Bíbol Bubalus. * Bial, ber Siiffel. Bíboláriu, Bubalarius. * Bialos. ber Süffeltreiber. Bíbolitza Bubala. * Bial Tehény. bie 23iiffel Kul). Bíca (Táur) Taurus * Bika. ber Stier. * Bicáoa. Pedica. * Nyűg, Béko, Bekllyo. ^ugeifen ^effcl. * Bicafheu (Beutza). Bieiu, Flagellum, Maftyx, tygis, f. * Ostor, bie (Seifel. peitfdje. Biciuluéfc, ire, it. Aeftimo. * Betíulöm. Sdjatjen. ' Biciuluire, Aeftimatio. * Betfű. bie Sdjatjung. Biciuluít, a, Aeftimatus, a, um * Betfű-letett. gefdja^et. Biciuluitoriu, Aeftimator, oris. * Be-tfűlő. ber Sdjatjer. 56 Bieáta, Mifera. * Szegény. Nyomora, miferable, elenbe, bebauerns* roürbige. Biet, Mifer. * Szegény. Nyomora, miferabler, elenber, bebauernstoür* biger. Bine, Bene. jól. gut. Bineatzi. Salve, Salvete, Bonum precor. * Minden jót, feyb ober fey ge« grüfet. ’ Bine Cuvaent ' j áre’ Benedico. BineCuvaentéz * Áldom meg) áldom. Segnen. BineCuvaentáre, Benedictio. * Áldás. Seegen. ' BineCuvaentát, a, Benedictus, a, um * áldott, gefegnet. BineCuvaentatóríu, Benedicens. * Ál- ■ dozó. ber fegnet. BineVoéfc, ire, it, Placet, Complacet mihi, Bene volo, vis, velef!], Libenter habeo. * Meg tetzik, item javát 294 akarom, fid; U)oí)ígcfa[[cn fcyn íaffeit item tDOÍjItDolIcu Binirhór, Bene, Belle, jotfkán. paffabl gut. jtemíid? gut. Bir, Tributum, Vectigal, Taxa. Bér. gius. Biraítza, Uxor judicis. Bironé. bic - Hicfyicrin. Birau, judex. Biro. ber Hidjter. 57 Biriffiífcza, Mercenarii * Servi boarii Uxor. Béresné. ein ©djfenfnedjtstDeib. BiríHiu, Mercenarius, Famulus, * boa-rius. Béres, ber 0d?fett Knedjt lUtetfyling. _ Birfhág (Gloába), Mulcta. * Birság. Bűntetes. eine aufgelegte Strafe, (Selb Straff. Biruefc, ire, it, Vinco, Supero, Praevaleo. Item Pojjideo, Dominor. Bírom, Győzöm, befiegen, über* treffen, überunnben. , Biruíntza, Victoria, Item: Dominium, qvod quis pojjidet, praecipue dicitur de provinciis Principibus jubjectis * Győzedelem. ber Sieg. bie Űber* n>inbung. item: Biruit, a, Victus, a, um * meg birt, meg győzött, iibertrmnbcn. ' Biruitóriu, Vidor. * Győző, ber Sieger. * Bifhchie, Bitfkia, bet Sdjufteríneif. Biftatuefc, ire, it, Adjecuro, certum reddo. * Biztatom. Perfidjem. * Bitang. Bítfu, . * Áldás. ber Seegen. BlágofloveCc, ire, it, Benedico. * áldom, fegnen. Blágoflovít, a, Benedictus, a, um * áldott. gefegnet. Blána, Affer. Item Pellicea fubductura veftium, Qvandoque pro ipfa vefte pelle fubducta jumitur. * Défzka. Stett. item bérlő bőr. ein leber. Bland, a, Blandus, mitis, manjvetus, a, um * Szelíd, Nyajos, jaífm, ge-Iienb, fanftmütí;ig. Blande, Pujtulae, qvae prae aeftu in fuperficie pellis humanae prodire [olent. * papula, vomica, ae f. Fakadók. ein fjitjblafterlein. Blandétze, Blanditiae, Manjvetudo. * Szelidfég. Nyájoság. Sanftmii* tíjigíeit, (Seltnbfyeit. . Bláne, Plancae, arum, f. * Défzkák. Széles, Lapos gerendák. Blanefe, A/feribus, vei pelle jubduco, obduco. ' 59 58 Bitíuluit, a, {Aef limatus). * Vide Biciuluit: Bitfuluitoriu, (Aeftimator). * Vide Biciu-luitoriu. * Bitufha. Biufhág (Priffofluitza), Abundantia. * Bővfég. bet Uebetflu§. Blanít. a Plancis, vel pellibus jubductus, obductus, a, um. Bláftem, are, at, Maledico, Blajphemo. * Átkozom, lafteren, fludjen. Blaítém (Subjt.) Maledictio, Blaf- femia [!]. * Átok, Átkozás, atkozo-dás. bie Sajierung. ber $ud?* Peraúinfdjung. Blaftemát, a. Maledictus, Blajphema-tus, a, um * Execratus, a, um Átkozott. Derfludjt. Blaftematóriu, e. Maledicens, Blaj-phemator. * Maledicus, i. Átko-zodo. ber fludjet, laftert. Blázna, Hiulcus, a, um Blaznéíe, Deturpo, Hiulco, as, are. * Otfmányitom. Rontom. Blaznít, a, Hiulcus, jactus, a, um. . Blaznit (Adverb) Hiulce. 295 Blaju. Balaijalva. Oppidum ejt in Tranfj/lvania. in qvo c/t Refidentia Fogarajicn/is Epijcopi Valachici, Seminarium Clericorum, et Scolae, Nobile ikm Monafterium, in qvo et ego hun Hieromonachus Sámuel Klein dr Szád, qui hoc Dictionarium ronlc,ripfi. Ad hoc oppidum tam,-gvam ad caput Bonorum pertinent __ ricini leptem pagi integri in Comi- GO latu Albcnfi exiftentes, et in comitatu Kiitiilo [!] vicinorum pagorum partes majores, qros lllujtriffimus ac. Reverendi jfimus Patruus, et Avunculus meus Joannes Innocentius L. Baro de Szád S. C[ae-sare]ae-Rcgiae, et Apojtolicae Maje/tatis Conjiliarius, et pc.r Tran-fylvaniam partesque Eidem adnexas Graeci Ritus Valachorum Epi-/copus Fagarajiensis a Sua Maje-jtate Cae\iarc.]o Regia Carolo VI anno 1736 per modum perpetuae fundationis Donationaliter pro Epifcopatu, Mona/terio, et Seminario impetravit. * Balasfalva Alsó F. V[ármc]gyébon fekvő Mező Város az Egyesült Görögök(nek) Piifpökének Lakóhellyé, amottan vagyon Papságra Nevelő Seminarium Cathedralis Temploma, egy Királlyi Gymna-ziuni, és Sz. Baziliuft követő szerzetnek nagy liirű Klaftroma. Ezen M[ező] váróit az hozza tartózandó hét egéíz falukat Nchaji Szandi L. B. Klein Fogara fi Piifpök ajándékul [!] nyerte maga és követőinek számára hatodik Ká-rolly Eő Cs. F[el]r[é]gétől 173G. Esztendőben. * 231afcnborf cin lITarft ^lecf in Karís* buracr i5efpanfdiaff, altpo bcr Siet} bes aricdiifcb fatboíifcbcn 23ifdjofcs, ba? S;minarium bcr aciftlidjen (■goafiiiacii [!], cin f. f'. Gymnafinm, bic Kaíbcbral Kird]c bcr bb. Drcvfabltiafcií, nnb bas bcriifymte Kloftcr bcr r>. r>. Bafilitcn ift; biefes lllarFt ^C(f fammt ficbeu bcuadibarfcu Dövfcrn ift bem maimén) ^rcvljeru f!] 3oIjau 3nno-ccut Klein Sjab cbmaltgcn bafiejen 23ifd;ofc, nnb beffen 2îad;foloicni von Sr. Kayferlidjcn Ifiajcftat Kari bem Scdifteu in \756tcn 3abrc 311111 tScfdjcufc ae» acben iporben. Gl Bleafc,1 Anima brutorum. * Oktalan álatok Lelke, bic Scclc ber niiDcvunuftiacn üljicrcn. Blem, Pergamvs, Eamus, dicitur, qvando unum alloqvor, fi plures alloqvar, dicitur: BIemati * jerűnk, menyünk (mikor tsak egyet fzo-litunk, (Scljcu inicr, (menü einer oicrufct unirb). Blemáti. Eamus, Pergamus. * Jerűnk, Menyek (Többet fzolitván). (Seimen tvi(e)r (nciljmlid? mcljrcrc rufcnb). Blíd, Patena, Catinus, Paropjis. * Tál. bic Sdiiigcl. Blidáriu, Confervatorium Patenarum. * Tálos, Táltarto. i»o mán bie Sdjiijjeln, uitb anberc (Scfdjicrcu aufbcljaltct. Blidifhél j Patelhda Patena, Catillus, Blidufhél > Scutella. * Tálatska. Blidútz ) cinc Heine Sdiiifjcl. Bo Boághe, Meta, Cumulus jaeni. * Boglya, Buglya. bcr £)cu»Iţaufcn, í}cu* frfjober. Boághie (Bulia) Bubo. * Noctua, Ultda, ae. f. Bagoly, bic (Eulc, rfadjtculc lll]ii. Boála (Betefhúg). Morbus, Aegritudo, Infirmitas. * Betegség, bic Kranf* lţcit. Boámba. Granum, uti botri et jimilium. * Szem. Mag. cin Kom 3. 23. ÍX>aÍ3cnforn etc. Boáre, Aura, Lenis Ventus. * (Kele-metes). Flamen. Szellő, eine fanfte, aclinbc £iiff. 1 A GO. lap aljún „átvivő szóként" Blcáfc olvasható, a 61. lapon azonban az ékezet hiányzik. 290 62l Boáriu, Boarius, Bubulcus, * Búb-jequa. Őkőr Páfztor. íjiert. Boafhe, Scrotum,*Móny, Toki Zsatfkója. Bob, Faba. * Bab. bic 23oI?ne. Bobotáe, Alta flama, Incendium, In, flamatio. * Nagy Láng. öic i ^Icrmme. . Bobotéfc, ire, it l[n]flamo, * Lángolok. enffíammcn. Bocáo, Bocalium. * Bokálv. 33oFaíic - - - mit citgen [!] íjai3 [!]. * Boconciu. ; * Boconciofhu. i Boeáriu, Nobilis. * Nemes. (Ebei, (Ebei* i mann. ’ Boerefc, a, Nobilitaris, e, * Nemefi. i abeíidj. j Boerefc, ire, it, Nobilito, as, are * Nemefitem, abclen. 1 Boeríe, Nobilitas, Dignitas. * Nemefég. : ber 21bcl. I Boeroae, Nobilis faemina. * Nemes i Afzony. bie CEbcI ^rau, J. Boéfc, a, Bovinus, a, um * Őköri,' más : non ben ©djfen ift. ; Boéfhte, Bovine. * Okőrőfen, Ostobául. ; ©djfemnáfjig, grob, ungcfdjicffer* I roeifc. ! Bogát, a, Dives, Oppidentus, a, um j * gazdag, reid?. . j Bogát, (Adverb Deftul) Satis, Abunde \ * genug elég. j * Bogatáte 1 Divitiae, opes * Gazdag-i Bogatíe ţ ság. ber Hcidihvm. Bolanzéfc, ire, it (Nebunefc) Stultefco, Dementor, Demento. * Bolondo- / zom, meg bolondulok, narifdj, unfinnig, tuafynfinigt!] tuerben. Bolanzérhte, Stulte, Vejane, Imprudenter. * bolondul, narrifdj. tljörigt, ímbefonnen. Bolánzíe, Stultitia, Dementia, Vefania. * Bolondtfág. Bolondozás. bie ; ITarrljeit, Szőrijeit, llufmnigFeit. Bolboáca, Gurges, * Vortex, icis. Ötvény. IDaffertDirbel, Strubel. * Bolboána idem. BolborafréTc, ire, it, Inarticulate, non intelligenterloqvor, * Balbutio. Lep-pegek, Rebegek. Sellypegek, ftam* mcítt, lifpcín, ftoítcrn. <* Bolbore, Bambalio, onis m. Daartc rubri coloris. Boúr, Urus, i, m. * Erdei Bika. Jáhor. ber 2lucrí©d?s. bcr tűidbe J3iiffcl. Bourel, (Melts,) Limax Coclea herbigrada * Tronchus, Turbo, Ojtreum, Domiporta. Tsiga. bic Sd;nefe, ber Krcifcl, CEtcibljont. Boz, Aetaea, ae, f. * Acte, es. * Borza, Bodza, ein £)olIbcrbeere, rjollunbcr, 2ltticí). Bozdonáriu" Saculus tunicae, bie Krcbs, Kraníbeit. * Branca Urfului. Braendufhe, . fdjlagen, tr>eg-fdpieifjen. 1 Olvashatatlan címszó ([Bu]c.i.f.) Molnár kezétől. Talán Buchisu, vö. Lex. Bud. 69. 72 Buea, Bua,potus puerorum * Kis gyermeki étel, eine Ktnber Speifje. „ j Ferus, (Torvus), * alacer, ’ ’ > agilis, e. Vad, Vir- Bueftru,a,lj gantz. toilb, műtőig. * Bugát (Bogat). Buha (Boaghie) Bubo, Noctua.■ * Bagoly. bie (Eule ZTacfyteule. Ufyu. Buiguefc, ire, it Phantafiam liabeo, - ftupeo ftupefco. Álomban és ren-detlenűl befzélni. Perrmrt reben, fd?n>armen. Buiguire, Phantafia ex morbo proveniens, (Stupiditas}. * álombol, fárgaság-ból vagy egyebb beteg fégből kővetkező Fántazirozás., bas Sd?tDar= mén in Craume ober aus einer Kranííjeit. Bulbúc, Bulla, Bullula * Viz buborék, bie ÍPafferblafe. Bulguéfc, vide Buiguefc. Búlz, olle, Bumbáriu atu. Buríc, Umbilicus * Ködök. Köldök, ber ríabel. Buricul pamaentului. Centrum terrae. Buric, me buric, are, at. Scando, A/cendo per ventrem jerpendo * fel hágok, fel máfzkálok. auf-steigen, tjinaufíricctjcn. Buricos, a, Umbilicojus, a, um * Nagy Köldökű, ber cinen grogén ZTabel fyatt. Burlinc, Majalis, Delicus, * Porcellus. Süldő. Der jJrifdjling. 74 Burluc, me burfuc, are, at, Ira-jcor, Stomacor, * haragomban fel (f) puffadok; Dotu §orn aufge* blafen roerben. Búr Pucát, a, Iratus, a, um, * harag miatt fel puladott. Dom Şorn auf* geblafcn. \ * Abdomen Epigajtrion. Bön-Burtúc | dő. 5cr obere Sdpter* baud;.. ÜPeinfag. Butlán (Berbíntza, Bofhca, Ghioaba), Doliolum, Buticula * Hordotfka. bas IDcinfaglcin. Butnériu, Doliarius, Vietor * Kádár, ber 23üttttcr, ^agbinber. Doliolum, Vaj culum * Buticula. Hordotfka, Altalag, bas ^cigiéin. Butúc, Truncus, Caudex, Stipes. * Torsok. Tőke. Staam. Klotj. Sfod. Butucanos ) a, Truncojus, a, um * \ Tőrsőkős, flotjid’t. Truricus (interne Cavus) * Cavernojus joramino-Ius rimosus (Odvas fa). (Tundo,) Obtundo. Butoeáfhu, Butóiu Butucos Bútura Butúrca Burtucán 1 A kéziratban Bufhuluejc, Bujlmlu-ire,-it, Burjitc,-át stb. előtt áll, d3en Iţat. Búzát, a, dto. Buzdugán. Clava * Cambucca. ae. f. Buzogány, bie Keuíe, ber Kőiben. Buzifhoára, Labellum, Labiollum * Ajakatfka. eine fíeine £ippe. * Bujer. Litera: C. Ca * Caciaga . , * Caciuga I Kéregé.* 77 76 Cá, Sicut, Qvemadmodum,. Mint fzinte. Miképen. A’ mint. A’ minthogy. * fo tr>ie, gleidj toie. Ca, Qvod * Hogy, * n?eil, bag. Các, are, at, Caco, Merdo. Szarom. * fcfyeiffen. bie ZTotfyburft r>er* ridjten. Cacaecios, a, Freqventer Cacans. Cacaturiens, * Caccans\}.~\, Merdojus. Szaros,gyakran fzaró. ber bie Hotfyburft oft r>errid]tet. . Cácádarie * (Macefhe) * Rója Canina. Tfipke Ro’sa. bie í?eg ober £}af Hofe. Cacáre, . Cacaftoare, Latrina, Seceffus. Szaró-Űék. Amyék-Bék. * ber 21btriei, bie Hetirabe. Cacát. Cacatum, Merda. Szar. Gané-lat. * ITCenfcfyenfotl}. llnflatf}, Dref. Cacát, a, Cacatus, Pomerdatusl}.], a, um. Szaratott. * befdjiefjen. Cace ) Cur? Qvare? Mire? Miért? * Caci j toarum? aus tr>as Urfadj? * Cacior, abfurdiis, a, upi. Caciula Pileus Pelliceus. Süveg. * bie íílüijen, bie fjaube. Cád cazúiu, déré, cazut, Cado, Decido, Labor, Prolabor * Efem. El-efem. * fajién [!]. Cáda, Cadus, * Kád. * Hordó. Bor-méró[!] veder. Tonna. * bie Conne, ÍPeinfag. (Cádefe, Cadit vei fe cáde. Decet, Convenit. Illik, Illet.) Cadeffe, v. Secáde, Decet, Convenit, Oportet. Illik. Illet. * es gebüfyret fid], es gesiemet fcfyiáet fid]. Cadélnitza, Turibulum, * (Témjénező) Thymiaterium Témjénező. ber Haucfy^afj. Cadéfc, ire, it, Incenfo, * Thurifico, fuffio. témjénezem. rney^audjen, rDeyfyraudi 3Ünben. Cadíntza, Convenientia, jus. (Tör) Egyezés. Törvény. Szokás. * 2ín«> ftanb, ÍDoI]Iftanb, Hedjt. Cadít, a, Incenfatus, a, um. * Thurifica-tus, a, um. témjénezet. Töményei . fűftölödt, bem íbeyfytaud] geopfert tDorben ift. ' Cáer, (Colus * Gu’zaly. Rokka). * Penfum, i. n. Guzfal kender. Rokka len, vagy Gyapjú, bas ' Stuf £ein ^íadjs ober IPolIe, fo auf einen Spinnrofen gebunben toürb. " Caeltz, Stupa Inferioris fortis. * Szőfz-Tfepft. 2lbtDerg non ^lad]S ober £?anf. Caend? Qvando ? Dum ? Mikor? Ha midőn. * tr>enn, umnn. Caenepa, (vide Canepa), Cannabis f. 3. Kender. * ber £?anf. Caerca, (Dorfum) (Spináre), Dorfum. Hát. * ber Hűden. 1 Moln&r a Cacior címszót :}: jellel Caciaga és Caciuga közé utalta, azonban utasítását szövegváltoztatás nélkül nyomdatechnikai okokból nem tudtuk követni. 302 Caercaelc, ire, it, Mufjito. Suttogok; * íragclit, unucrftanbig rebcti. Caerceag (Cána, * Ulcior * Urcior, Ol), Urccollusf!] Amphora. Tfupor. , Spira, ae. f. * Capreolus. , Tekergés. Kerek-forma, a’ ki öfzve nem szakad, mint a’ Bölö-veBBön termő tekergős tfutka. * Tekertf. prctjcl ber Hing, íjaupt Hing. Caercofé!e, Ambages. * Kerengő beBéd. Krhnafcn, 2Iusrcbcn, Itmfdjcifs* reben. Caerd, Grex ovium. Nyáj. * cin Ejcctb. (Caerge, tor. * Kormanyozo. ber Hegierer. Caermueíc, ire, it, Guberno, Dirigo, Rego * Kormányozom, regieren. íenfen. Caermuire, Gubernatio, Directio, Regi' mén * Kormányozás, bie Hegie* rang, £enhmg. Caermuitóriu, vide Caermátsu. Caernátz, * Lucanica, * Farcimen, Botulus. KolbáB. * bie EDurft. ' Sratnmrft.1 1 Csak & ' Lucanica, die Wurst, Brat-wurst szavak származnak Molnár bejegyzéséből. • 79 Caerneíc, Declino, Inflecto. * be hajtom, be horgofztom. beugen, Minimen, lenien. Caernít, a, Declinatus, Inflexus, a, um, * be hajtott, be horgofztatott. más gebtegen, geleníí, ober geíriim* met ift. . Caerpa, Telae fruftum, * Sacconia, ae, f. Rongy, et§tucf). Caerpátsu, Sutor, Sartor. * Varga, Fodozo. Sdjufter ober Sd?uiţflieier. Caerpéfc, ire, it, Suo, Sarcio, Consarcio. * Fódozom, fli, [aitgfatn, ftat, gclinb. Cáfer, (Căprior, Corn) m. (.Capreolus. Tiginum, Cauterium,) * Tibicines, Delicia, jublaquearia, Tignum, Tig-nus. Szarufa, Dad; Kctlc, eine Sfiiţţc im (Scbau. t Caffe, Cafje * Kaffe. bcr Kaffc. Caliála, Cacabus * Fidelia, (Kállai), Tefla jornaeea. Kállyha. ber fjafcn, . 0fcn. §icgcl. Cai, vel Cali, viae, Calles. * Utak (őfvény). bic EDegc. Caitza Vitta Főkötő. (K i P Piiveg. Háló-Püveg.) * ein ^rauenjimmcr fjaubc. ’ Cál, Eqvu.s, Caballis. Ló. * bas pferb. 81 CalaréPc, ire, it, Eqvito. Lovaglok. Nyargalok, Lóval járok. * reuten, 311 pferbe gebén. CalaréPc, a, Eqvejtris, e, LovagoPi. Lovaghoz. * Don, ober 311111 pferb renten. Calarétzu, Eqves Lovagos. Lovag. Lovas. *■ bcr Hcutcr. Calaríe, Eqvu.s, Cabala. Lo, Kantza. * cin pferb. Kofţ. cinc Stnttc. CalatorePc, ire, it, Itinero, Iterfacio. Utazom, * Utón járok, reifcit. CalatoréPlite, Intinerantis [!] more..* Utazó képen, utazó modon. nad; Hcifcnbcr IDcife. Călătorie, Itineratio. * Utozás. Útban járás [!]. bic Hcifc. Calatoriu, e, Viator, Itinerator,trix, Űtori-járó. Utazó. * ber Hcifenbc. 82 Cá-lá. Circiter. Úgymint, felé, .* bcylaiifig. * CalabaPhu. * Calafonie. Cala.máxm,Calamarium, Atramentarium Kalamáris. * Tenta tartó. Dinien ^a{j, Pinten <5efd;icr. Caláper, Baljamina. Calápod, Calapodia * Kalapoda. Fa talp. 5djiií^£aiftcn. ' * [Calarjáb.1 CalaráPliu, Eqves. Lovagos. Lovag. * cin Kcnter. Caláre, Super eqvum jedens, Eqves. * Loháton. 311 pferb. . 1 Molnnr — szokása szerint' (vö. [Brosco]iu stb.) — csak n két utolsó betűt írta a következő címszó fölé. Calbeáza. Morbus, ovium intercus, Scabies. Juh Métely.2 * bic^djabig* Pcit, bcr Sdjafgeicr. . Calbejos, a, * Ovium interco injechis, a, um. Métellyes. fd;cibid?t. Cálc, are, Calco, Conculco, Pcrculco, Nyomom. Tapodom. treien. Caelcaeiu, Calx, Calcaneus. Sark. LábPark. bie ^erfen. Calcáre, Calcatio, Conculcatio. Tapodás. Nyomodás. * bas ^Éretten. Calcát, a, Calcatus, Conculcatus, a, um * tapadott, nyomatott, getreien, jcrireticn. Calcatóriu'f e, Calcator, Conculcator. * Tapadó. Nyomozo. ber trettet, Caleatóriu de lege, Praevaricator * legis. Legirupa. Tőrvény Szegő, Tőrvény hágó. (SefcţţDcrircttcr.3 Calcatúra, Calcatura, Item Phrcenejis, Morbus caducus. Nyomás. Item Bolond-liagymáz. * Nyavallya- törés. (Föben-kelés.) bas Crctfctt. * Calei. ■ Cáld, a, Calidus, a, um. Meleg, * tüarm. Caldaráríu, Caldararius. Ahenarius. 2 Már a Juh szó is Molnár bejegyzése. ' 3 Helyesen: (Seset3Íibertreter. 304 Üítgyártó, Réz-fazék tfináló. * ber Kcfjler, Kupferfdjmicb. Caldáre, Caldarium, Ahenum. Ült. * cin Kcfjcl. Caldarúfhe, Caldariolum, Ahenulum. * Üftötfke. citt Fícittcs Kefjeí. Cáldmi, vei Micáld. Caleo, es, ere. Meleg vagyok, melegem vagyon, * iratm, íjcig fcyn. Caldúra, Calor * Hévfég. Melegség. bie tDcirmc. Caldútz. Subcalidus, Tepidus, a, um * lágy meleg. Janiidat. Cale, Callis, Via, Iter. Üt. * ber IDccg. * Cale primare, Vide primáriu. * Cale de pedeftraflii. Semita, Trames, via Gbmpendiofa. Öfvény, altalut, ber ^ugfteig, ^ufjpfab. Caléfe, ire, it, Qvalifico, fortifico ferrum. Item per Metaphor: Traduco, Decipio. Cálíe, a, Mendicus, Mifer, fzegény, Koldus. Calín, Lycoftaphylus, Sambucus fylve-jtr'is. Calina, Fructus Sambuci fylvejtris. Calit, a, Ferrum fortificatum. Item Deceptus, Traductus, a, um. Calit(z)(ca, Cavea. Kalyitka. * Dogcl* íjanfel. Pogelbaucr. * Calmus. Calóiu, Cabalus, Eqvus grandifjimus, * Nagy Lo. cin groges pferb. Calugarítza. Monialis. * (Veftalis). Nona. Monacha. Apátza. bie Klofter* ^rau. Zíonnc. * Calush (["hehiopa).- Calufheréfc, a, Pertinens ad faltum vocatum Valaţhice, Calufherefc. * Saltus Coliffaliorum. Kalujeréfzk névezet Oláhok tántzához tartózó, jum Kaluscfyem CCanfj gebörig. Calufheréfhte, Modo uti Colliffalii folent. * Kaluférek módjára; nad? Kalu* fdjeren 2írt. Calufháriu, Collifalius, Saltator, qvales apud Romanos erant Collifalii. * (Ka). A teftének ritka hordá fatol hires Oláh tántzos. Kalufér nevezetű. eine beriihmte 2lrt malacai' fcfyer Sânger Kaíufdjeren genannt. Calútz, Idem Item Eqvulus * Lovátfka, kis ló. ein pfcrblein, ein fleines . Pferb. Cám, Circiter. Úgymint, féle. (máj) * majd. beylciufig. 84 Caltzún, Calceus. Saru, * Tzipő, Tzipelő. ber 5dnib. Bakantf, Topánka. CLopanfcn. Calúgar, Religiofus, Monachus. Egye-dűl élő Barát. * ein ITTönd). Kloster* mann. Calugaréfc, a, Honafticus, Monachalis, e * Baráthoz való, Barati. mön* djifcb. Calugaréfc, ire, it, Monachum facio, Judico. * Barátá, Klaftromi Lakof-fá téfzem. cinen 3um ílTöndjen inadjen. Calugaréfhte, Monaftice, monchaliter [!]. * barátofon, barátnak módjára, möndpifdj, nad? ÍHöncfyen 2írt. 85 Camára, Camera, Coclave [!], Cubile, Thalamus. Kamara. * Kam* mer. * [Cama]fhe. Cámata (Mita, Ultira), Fenus, TJfura, Intereffe, U’íora. * §ins. 3ntereffe. Camatárnic, a, Fenerator, Ujurariu's, a, um. Uforás; * ein Kapitalift, item: £Dud;erer. . Cámenitza (Cuptoriu) Fornax, Kemen-tze. * ber ®ffen. Caméfhe, Camifia, Indufium. Imeg, Ing. * £jemb. Qemet. Camétin, a, Induftrius, Validus, Valens. EgéBféges, Erős, Izmos. * gefunb, ftarí, fleigig. Camila, Camélus. Teve. * ein, Kamecl (ttţier) Kameeltiţier. Camín (Horn), Caminus (Kementze, Tűzhely). Kürtő. * Kamin, Halld;» fang. . . Camp, Campus, Rus. Mező. * bas Campenefc, a, Campeftris, Ruralis, e. Mezei, * Mezőfegi. sum ^clb ge< fyörig. 20 Klein: Dictionarium. 305 Campenefhte', Campe/tri modo * mezei, mezőlegi modon. nadj 5e^arbei-tern 2irt.. Câmpie, Locus campe/tris. * Mezoleg, ein tDcites Cân, vide Cam. ' Cana (Urceo(l)r, Ol, Caereeag), Canta-rus, Urceolus Kanna. * ber Krug. bie Kcmne. 86 Caneeu, Urceulu&[\\, Cantarus, Kantfo. bie Kanne. Cand? Qvando? * Mikor? roenn, roann. Cândila, Lampas, Lucerna. Lámpás, * ein [!] £ampe, £ateme. Candvá, Aliqvando .Valaha, Néha, * einmafyl. . Cane, Caniş Kutya. Eb. * ber fjunb. Canepa, Cannabis Kender * ber £?cmf. Canepa topita, Cannabis macerata, * áztatott Kender, bet gc(roafjette)-beijter Ejanf. Canele, a, Caninus, a, um Ebi. Ebhez való. * fyiinbifcfy. Canele, ire, it, Contumacem /acio, me canele, Contumax /um, neqviter ago. * Nyakafitom. Item Kuttyál-kodom. tfintolonkodom. Iiftig, iţartnafig (cyn. Canéllite, Canine, Canatim. * ebbűi. kutyául, fyiinbifd;. Cant, are, at, Cano, Canto. Éneklek. Éneket mondok. * fingén. Cantáre, Canius, us, m. Cantio, Cantilena, Himnus. Ének. * £ieb, (Se* femg. Cantarefc, 'ire, it, Pondero, Statera pondero * fierem, roagen. Cantarétz, a, Cantor, Cantatrix. Éneklő, Koráló, Kántor. * Singer. Cantáriu, Statera. FüggeBtÖ-font. Serpenyöt!en-font. Lántzos-font. * bas (Senndjt. 87 Cantec, Cantilena, Cantio. Ének. * £ieb. Cáp, Caput. Fő (Summa) '* íjaupt. Kopf. Schcöeí. Capu lucrului, ej/entia rei. Capác, Opperculum Caldarii ujtorii. Capaluefc, ire, it. (Sáp) Fodio. * gra» ben. Capaluitóriu, (Sapatóriu) Fojjor. * Kapás, Kapalo. ber (Sraber. Capaftru, Capijtrum. Fék. * Kötőfék. gaun. (Sebig. - Cápát, are, at, Aqviro, is, ere, * obtineo. Szerzem, kerefem, kapom. en»er* ben, beFommen. Capatasiu, Capitulum, /eu /tratum juper qvod reclinamus Caput, dum jacemus, * Cervical. Pluteus. Lecti Colophon. Ágy fő. íjaupíbrctt am Sett. Capatáre, Aqvi/itio, * Szerzés, kerefés. bas (Erroerben. • Capatát, a, Aqvi/itus, a, um. * Szerzett, ertoorben. * [Capa]tuiu V. Capataeiu. Capatzína (Glavatzína) Calvaria, Cra- nium. Fő-koponya. * Sdjebel, £Mtu Sdjebel. Capau ( )x Canis venaticus * Uagblţunb. Kopo. Capeneág (Epinge) Pallium, Penula, Lacerna * Köpenyeg. ber ITÍantel. Capéftru, vide Capaftru. * Capeténie. Capetéfc, a, Capitalis, e. Főben járó dolog, * toas bas Seben betrieft. Capetéfhte, Capitulatim, * (Jecundum Capita) viritim. Fejenként, (tzi-kellyek fzerent. fyauptftiif.) Don ■Ejaupt 3u £jaupt. ÎTtann nor ITÍann. Capetenéfc, a, Principális, le. Fo. Fellyebb-való. * fütjrtreflicfy. ber JEjaupt. Capetenéfhte, Principaliter. FÖképen. * befonbers, Iţauptfadjlidj, fümeípn* Iicb. Capeténie, Principalitas, Superioritas. Fellyebb-való Tág. * ber Do^ug. Capiát, a, (Nebun, Boland) Mente captus, Demens. Stultus, a, um. EBtelen. Bolond. * albetn, bumm, praecipue vero dicitur de ovibus. 1 Az eredetiben is kb. 2 cm üres hely. 306 Ciipiflite, Delubrum, Templum idolorum. Kápolna, Templom, * pogányok temploma, cin fyciimiţcfyer CEcmpcI. Capítán, Capitancus, * Centurio. Kapitány. Százados, ber fjauptmauu. Capitanéfc, a, Capitanealis, e, * Gentu-rialis. Kapitányi. Századofi. ben fjauptmann angclţcnb. Capitanéfhte, Capitanealiter, * Centu-rialiter. Kapitányoffan, anc cin íjempttnemu. Capitanitza, Capitanea. * Centurionis conjux. Kapitányné. bic fjaupi* mannin. Capítza, (Boaghe, er* Iţeiratlţet. Cápra, Capra. Ketfke. * bie §iegc, (Seis. Capra falbáteca, vadketfke. * Caprioára, öz. Capráriu, Paftor Caprarum. Item: Corporalis miles. Ketfske Páűtor. Item * Káplár, ber giege íjirt. item: ein Solbaten Korporal. Caprarítza® Uxor Corporalis militis, vel Pa/toris Caprarum. * Ketfke Pásztornak, vagy Káplárnak a Fele-fége, bes gjiegeíjittes ober Solbaten Korporals ÍDeib. Caprioára, Capreola, Dorcas, Dama öz. * Helţboî. Căprior (Cáfar, Corn) Capreolus, Tigi-num. * Sz&rufa. Dadj Keile. (Sebau Stiiţje. Capufhe, Acarus. (Bőr a). Bőr alatt viBketteto ferke. * bie iíliilbe. Juhtfimbe. Capút, are, at, Coturnos jubduco, Inferiorem partem Coturnorum renovo, * a Tfizmát Fejelem. (Efdjismeti ober Stiefeln (unter)r>orfd)ieíj>en. Capút, Veftis ejt Gallica, et Germanica• * Veftis tallaris. Kaput, hofzu vagy 90 Cár, Currus, Carus, Plaujtrum. Szekér. * ber fflagen. Cár, are, at, Veho. Vifzem. Hozom. Hordozom Szekéren Hordozóm. * tragen, fairen, fiifyren. . * Caralábe. Cárul depe Cériu, Arctos, m. (Göntzöl Szekere). * Urfa Major. Helice. Plaujtrum. Göntzöl Szekere, ber 33ör am fjimmel. Caramída, (Tégla) Tegula, Later. Tégla. * ein giegel. (* Caramidarie). Caramidaríe, (Locus ubi fiunt, vei vendu[n]tur tegulae). * Lateraria Tiglina. Tegularium. Téglát vető helly. ein ©rt, tno mán §iegel brennei. . * Caramidariu. Laterarius. Tégla vető. ein §iegel Srenner. Caramidútza, Laterculus. * Téglátfka. §iegelein. Caráre, (Potéc) Semita Öffvény, Gya-log-Ut (öf). * Cararúfhe, Parva Semita. * Öfvé-nyetfke. Kefkeny gyalog Ut. ein fleiner Caratúra, Vectura, Vectio. Hordozás. Vitel. * bas ^aíjren, ^as Sragen_ Caraufhíe, Aurigatio. Item (Pretium vecturae) taxa vehicularis. Kotfif-fág. Szekereffég. Item * Szekér bér. bas ^afţren, ^ufyrroerf. £ofyn. Caraufhítza. Faemina Auriga. * Ko-tfifné. bie (Kutfdjerin), ^ubtmdn* nin. 20* 307 CaraúFhu, Auriga. Kotfis. Szekeres. * bcr ^ufyrmanrí. 91 |CarazuéFc, ire, it (Imparéz) Palo, as, are. Karozok. * pfallert. ftangclen, ftiiţjcn. - * Carajél pifcis. Cyprinus Carafius. Karáfz. Carbunaríe, Carbonaria, Officina. Szén égető hely. Ben hely. * ein ©rt, mo mán Koíjlert brcnnct. Carbunáriu, Carbonarius, Bén-égetö. * Koljlen brcnner. Cărbune, Carbo, onis. m. Hólt-Bén. * cine gclöfdjtc .Kotjlc. * Cardau. Cáré, a Qvis, ae ? * Ki ? Kitfoda ? mer? meldjer? mcldje? . (Cárea, Qvae'). Cári, Teredo, dinis, f. Trips. (Caries'). Cof/us. Szú, Fa-Moly. * bcr £7013 Wuzm. Cárele, qvi. Ki? Kitsoda? * roer? weU d)e r? Cariga, Polula, * Hamulus, * Orbes, Trochus, Trochulus, Karikátfka. * cin Hinglein, íjadKeiu. Carindáríu, Calendarium. Item Menfis Januarii. Kalendáriom. Item Boldog aBBony-hava. * bcr Kaienber, item: 3anncr (ilTonatii). / Cárne, Caro. Hús. * ileifdj. Carnós, a,. Carnojus, a, um. Húfos, * fícifd?igt. or[r]atí;. Cariea 1 Cui in genere jaeminino. Caríi i Kinek. * mer? Caruea ) Cui, in genere mafculino, Carui\^ ( kinek. * roem? - Carúnt, a, Canus, a, um Őfz. Vén. * grau, graufyarig. Caruntétze, Canities. ÖBFég. Vénfég. * graues £?aar. CaruntzeFe, ire, ifc, Canejco. Meg-öFzü-lök * grau merben. Caruntzít, a Canus factus, a, um * meg-öfzült. grau gemorben. Carútz as ungefal]r gcfcfycfjcn ift.. CaFhunatúra, Cafus fortuitus. * vélet-, len történet, ©fţngefafjr, Şufaljl [!] CaFhútz, Cafeolus, * SajtotFka, Kis Sajt, * cin !Ieiner[!] Kcife. 1 Később a Carútz és Carútza címszavakat Klein j jellel foglalta egybe. 2 Vö. déln. dalket (Sprach-Brockhaus1 110). 308 CálTa, Dormis, Cafa, Aedes, ium. Ház. * ííaus. item: Cubile, Cubiculum. Szobn. gimmer. * Cáffaluefc, abrogo, abolio, cajjo. Caflalúe í Domuncula, Cubiculum. Cafhcioara > Aedicula . Házat fka. * 'Caffútza ) cin flcincs fjaus. Cáfna, (vide Cázna), * Afflictio, tormentum Cruciatus. Sonyorgatás, Nyo-morgatás,.GjTőtrelem. Quall. ITtar-fer, peinigmig. Cafnéfc, (vide Caznefc), * afflig(eré)o, Crucio ei* nigung. 309 Caznéfe, Afflictor, Item Crucio, Torqueo. Nyomorgatom. Kénzom. Gj'ötröm, * qualleu, martern, peiuigeu. Caznít, a, Afflictus, Cruciatus, a, um. Nyomorult * Kínzott, gequallet, gepeinigt [!]. Cazút, a, Deciduus, a, um Le-húlló, Le-efendő. * fyinfallig. Ce Ce, Qvid Mi. Mitfoda, * n>as. Ceá, Ea, Illa, Ez, Az, * jené, biejenige. Ceáfa, Cervix, (SincipuV), Occiput, * Occipitium. Nyak fzirt, Nyaktfiga. ber pintéré Cincii bcs £?auptes. Ceápa, Cepa Veres hagj^ma. * §nnebeí. Ceápa’ Cioarai, Balbine, f. * Hyacyn-thus Comofus, Mezei Jatzint. Ceápfa, vide Ciapfa. Ceára, (Jera, Viafz. * VOad]5. Cearcan, Circulus circa lunam * halo, Hold körűi való kerekfég. ber gelbe Hcif um bért ITíonb, bet Hing um ben ÍTtcmb. ' Ceárta, Certamen, Contentio, Rixa, Viadal, Tufakodás. Vetekedés. VeBe-kedés * (Strei) Síréit, Streitigfeit, ganf. Ceás, Hora, Item Horologium. Óra. * bie Stunbe. item: Ufyr. Ceafrórnic, Ilorologiarius, * Horopegus, Óra tfinálo. llfyrmadjer. * [Cea]fte. 97 Cé-i? loco Ce é, Quid eft? Mitfoda? * IDCIS ift? Céi ce, Ilii, qui (kik) azok kik, * bic nemlicí} bie. Ceíi, Illi in dativo faemineo * Ének, Anak .* ber. • Ocl í Celá I ^e’ ^s' ®z’ Az’ * ^cr ^crjenige. Celá-ce ) lile, qui * (ki) az aki. ber, Cel-ce j toeldjer. Célé, Illae, Eae Ezek, Azok, * bic biejenige. Céle-ce, Illae, qvae. (Ki bic). * azok, • (kik),mellyek, biejenige, bie. (Célor, Illis, Iis Ezeknek, Azoknak). (Célor ce, Illis, qvi Kiknek). 98 Ceata, Coetus. * Gyülekezet, Gyűlés. Rakás. Derfammlung. £?aufen rRenfd^en. Ceátina, juniper Gyalog fenyő.[!] Mag termő. Ceátza, Caligo Homáty, * Dunfelíjcit, ^ ^infternig. _ (Ceá Illa, Ea. * fing: * Ez. Az. * bie biejenige.) (Céea, Ilii * plur: * Ezek, Azok, * bie bicjcuigcn.) Ceáea *Illa * fing. * Ez, Az * bie, bie* jcnigc. Ceaéa-ce, Illa, qvae (Ki) az, a ki, * bie ber. Céi Ilii * plur. * Ezek, Azok, * bie. Célúi, Illi in Dativo, iri genere mafculino, Ének, Anak. Celui-ce, Ilii, qui. Ilii eft indativo[\] mafculino. Cenúfhe; Cinis, cineris, m. Hamu, * bie ■' 2ífd?e. Ceopléfc, ire, it, Afcio, as, are Bár-dolok. Gyalulok, * 3Ímmeren. Ceoplit, a, Afciatus, a, um, * Bárdolt, * 3U recfyt gesiemmert. Cermoeág, Perfoliata. Cep, Epiftomium. Tfap. EröBtö tfap, * ber §>apf cm ^cigern. Cer, Qvercus, Ilex, Tölgy-fa. Cer, úiu, ere, ut, Pető. Kérek, Kévánok. * bitten, begefyren, nerlangen. Cerb, Cervus. S3arvaş. * ber £}irfd]. Cerbíce, Cervix Nyak, * bas (Senif, ber Zlafen. Cerboae, Faemina Cervus Nöftény Szarvas. Suta * eine £?irfd?fuf?. Cerc, are, at, Qvaero, Inquiro, Inveftigo, Probo, Tento, Kerefem, Kérdem, Próbálóm. * fűdben, auffudjen, unterfucfyen. Cercáre, Qvaeftio, Inquifitio, Invefti-gatio, Proba * Kerefés, Kérdés, Próbálás, bas Sudjen, 2íuffud?en, ^ragen, Hnterfucfyen. Cercát, a, Qvaefilus, Inveftigatus, Probatus, a, um * Kerefett, Kérdezett, próbált, gefucfyt, aufgefudjt, gefragt, unterfudjt. 310 Corcatóriu, Qvacfitor, Invejtigator, Inqui/itór, Probator. * kérdező. Próbáló, bcr fnd?ct, unicrfudjei, auffudjct. ■ Cercel, Circcllus, Inauris Fülön-függő. * 01|ro,cí)aiujc. Cercetare,. Vifitatio Látogatás. Meg-tzirkálás. * bas 23efebeu, iScfidi* iigen. 99 Cercétát, a, Vijitatus, a, um Meg. látogattatott * befeljcn, bcfid?tigct. Cercetatóriu, e, Vijitator, Vijitatrix * 23cfcf;er, 23efid?tigcr. Cercetéz, táré, tát, Vijito. Meg-látoga-tom * bcfefycit, befidjiigcn. Cercuéfc, (Leg cu cercuri), Vieo, -es, évi, ere. Meg-kötöm. Kötöző veBBövel meg-abrontío-zom. Fűzöm * biitbcu i^öjjcr). Cerdác (Foiflior, (Cerdác) Pridvór, Tarnátz) Atrium, Porticus. Tor-nátz. Befedett Tornátz. * bcr ©cí;r, bic (Sallcrtc. Ceréfc, a, Caélejtis, e * Menyekbéli, menyországi, bimlifd]. (Ceréfhte, Caelejti modo>. Cérga (Tzol, Stráiu, Verinca), Cento, Tegumen, Stragula. Tferge Pok-rótz, * cinc roollcnc í>cfc, Kotjen. Cériu, Caelum (Meny), Menny. Ég. * Bimmeí. Ceriu-gurii. Palatum íny, * bcr (Saum. (Saurrfcn. Cérn, * Pollincio * Cribro, Cerno Roftá-lok. Ko italom, * Szitálok, fiebcn, fidjlcn. 100 meg feketített, mii Scbmarh qc« farbei. Cernút, a, Cribratus, a, um, * Roftált, Szitált, gcfiebct. CerfJiéfc, ire, it, Mendico Koldulok, Kuldulok, * bcttcln, crbcttcli [!]. Cerfiiíre, Mendicatio Koldulás, bas ■ Scttclu. * Cerfliit. Mendicitas, atis, Koldulás, bas BcttcIIcbcn. Cerfliit, a, Mendicatus, a, um, Koldult, Koldultatott, * gcbetteítt [!], abgcbettcít. Cerfhitóriu, e, Mendicus, a, Szegény. . Koldus, * bcr Settler. (Ceárta, Certamen, Pugna, Contentio,. Rixa) Cert, are, at! Certo, Corripio, Pugio. Viafkodom, Tufakodom. Megbüntetem. Pirongatom. Garázdálkodom. - (Meg-feddem). * ftreiten, 3an!cn. porroírfcn, ausmaefjen, ftrafen. 101 Cernatóriu, e, Cribrator, Cribratrix. (Feketitö), * Polinter, ix. Polinctor, ix. Roftálo, Szitáló, bcr ficbei. Cerneála, Atramentum, Pulligo. Feke-titö. * Tenta. Sd/marjc, fcf/tDa^e ZHcnte.' " Cérnere, Cribratio * Pollinis excujjio, Ro (tálas, Szitálás. bas Sic ben. Cernéfc, (Denigro}, Nigro, Nigrefacio, Nigro colore tingo Feketítem * fd?tpari;en, mit SdjtDarfj farben. Cemít, a Denigratus, Pullus, nigro colore tinctus, a, um, * feketített, Cértume, mecert, are, at, Contendo, Rixo, Altercor (Viff) Vifzízál-kodom, veBekedem. * 3anfen, ftreiten. Certare, Certamen, Correptio, Paena, Rixa, Contentio, Altercatio VeBs-kedés. ViBBálkodás. * Büntetés. Pirongatás. bas Streiten, §an!en, Dorrocrfen, Straffcn. Certát, a Correptus, Punitus, a, .um Meg-dorgáltatott, * meg büntetett, gcfdicítcn, geftraffen. Certatóriu, e, Certator, Contentiojus, Rixator. VeBekedö. ViBBálkodó, * ber 3anfet, ftreiiei. Ceruéfc, irs, it, Cero., as, are ViaBazom, * mit IDadjs iibcrgxel^en. Ceruit, a, Ceratus, a, um ViaBas, * mit 2£>adfS überjocjen. . * Cervána planta. Cefcútz, Horula, modicijjimum temporis, * (mint) az időnek égy órája, ein Stiinbdjen. Ceáfta, Ifta Imez * biefe. 311 Ce-s, Loco: ce faenl Qvid /unt, vel Qvae junt, * mik azok? toas finb bas? * Ceffáriu vide Cea (Törnie. Céfta j Ilie Imez' * öicíer* Cetánie, Lectio, Olvafás. Letzke. * bas £efcit. £cítiir. 102 Cetáte, Civitas, Arx, Fortalitium, Propugnaculum Város. Vár. Eröf-fég. * bic Sfabf. Scfifog. ^effung. Cetatzéfc, Civilis, Urbanus, a, um Várofi * biirgerlid). Cetatzéfhte, Civiliter, urbane Varofi modon Emberfégefen. Udvarofon. * biirgerlid;, dóriid}. Cetatzue, Civitatula Varofotfka. cin flcinc Stabt. Ceteátzá, Legibilis, in genere jaeminino Meg-olvafható, * roas Icidji 3U lefen ift Céter, Fidibus hidoyCano Cijtara, Hegedülök, * gcigen, Piolin spiclen. Cétera (Dipla, Alauta) Fides, Lyra. Hegedű. * (Seigc Piolin Ceteráfhu, Fidicen Mujicus, Hegedűs. * (Scigcnfpieler. Pioíinfpicler. Cetéma, Canalis Tfatorna, * Kanal, Höfyrc, IDafferröfyre. ' Cetéfc, ire, it, Lego, Olvafok. * lefen Cetetzu, a. Legibilis, e. Meg-olvafható, * Iesíjaft. Cetetzu. (Subjt) Lector Olvafó. * ber £cfer. Cétina (Semaentza de brád) juniper. Gyalog-fenyö. Mag termő fenyő. * ÍPad)í)oIber baum.-' Cetire, Lectio Olvafás. Letzke * bas ícfcn. 103 Cetit, a, Lectus, a, um Olvafott, * gelcfcn. Cetitóriu, e Legens. Olvafó, * lefenb, Sefer. Céuca, Monedula, Corvicula, Gracus Tfóka. * bie Dotlef!]. Céur, Lujcus, a, Lim(iyus, Cheág, Coagulum Tej-óltó. * jufaminen gelaufcue llTild). GJuarf. Chée, Clavis Kólts. Kúlts. * ber Sdjlüffel. ■ ■ Chéf, Appetitus, Animus, Voluntas. * Kedv. £uft. Cheláriu, Claviger Kóltfár, * KcIIcr ITteiftcx. Chélin, Poller, n. Poliis, inis, m. Buzá-■ liftnekf!] virága Bine, Langja. * Staubmefyl. Chem Voco, Convoco, Accieo, Accerfo. Hivom. Nevezem * rufen, nennen, Iabcn, einlaben. ■ m Chemare, Vocatio, Convocatio, Ac-cer/itus, ús, m. Hivás, Hivatal, * bas Hufen, bie (Einlabung. Chemát, a, Vocatus, Convocatus, Accer-jitus, Accitus, a, um Hivott. Hiva-. talos. (Nevezetetett), Neveztetett. * gerufen, gefjeifjen, eingelaben. Chematóriu, e, Vocator, Convocator, Accerjitor Hivó. * ber einlabet. * Chefhéi, * Kefely, mcifjgefíedit. Chiág, Coagulum. Tej-óltó, * jufam-. mengelaufene IVtilcf). GJuarf. Chiar, a, Clarus, a, um Tifzta, Világos, * flar, íjell. . Chiár (Adverb) Clare Világofon. Nyil- ■ ván, * ausbriiíliá). Chiátra, vide Piátra. Chiátz vide Pieátz. Chiáun, a, Stupidus, a, um Tompa. Bolond, * bum[!], finnlos. Chic, vide Pic. . Chica, Coma, Caejaries: Üftök. Nagy haj.Eérjfiüftök. * ITTanncs íjaarc. . Sdjopf. Chicatúra, vide Pieatúra. Chicotéfc, ire, it, Cachinnor, aris, ari (Katzagok, Habotálok), * Hiny-nyogni, nevetkőzni umnafji<5 Iacben. 312 105 Cliiéle, vide Piéle. Chiéim,(Pollen, Flos farinae) vide Chelm. Cliiépt, vide Piept. Chieptene, vide Pieptene. * Chictoáre (Báera). Cliicliie, Caputium, Caputiolum, Mitella, * Sapka, Süveg, cine Heine illii^e, KappcI. Chila, vide Pila. Chila, (Sehiloada) fu(l)lo, onis, m. Elumbis, e, Cilo. (Erőtlen). He-gyes-feju [!] (InaBakadott, bémia) Chiláv, a, (Paraliticus, a, um'), Enervus, Elumbis, e. Erőtlen (InaBakadott) bénna, * (Iaírm. cnfriiftct [!], gebredjltcf).) ber Kriipeí. Chilavélc, ire, it, Enervo, Elumbo Meg-erőtlenitem, * benitom, enfraf* ' fen [!], Iafymen, eninerinen. Chilavire, Paralifis, Enervatio, Elum-batio. * Mutillatio [!] benitás, Erőtlenedés. bie Sdjniacfjung, £af)mung. Chilavít, a, Enervatus, Elumbatus, a, um Meg-erötlenittetett, * meg bénított, entnerroei, gelafymi, ser* ftiimmclí. Cliilíe, Gela, Cubiculum Kamara, Ágyaf-ház, * Szoba. §immer, ein einfames gtmmer, Stube. Chilin (Deoffebi) Diftincte, Diftinctim, Separatim Külön Meg-válaBtva, * intíerfdjteben. Chilinefe, ire, it, Dijtingvo, Separo Meg-válaBtom, * abfonbern, unier* íveiben. * [Chilin]efhte. Chilinit, a, Diftinctus, Separatus, a, um Meg-válaBtott, * abgefonbert, unterfcfyieben. Chiliútza, Celula, Cubicellum * Kamarátfka, * Kis Szóba. Stiib* djen, §immerd)en. Chima, vide Barbie. Chiméfhe, vide Caméfhe. Chimín, Cuminum Betfi[!] kömény. * Hűmmel. * Chimintueála (Afpreala) Amylum, Kemenyitő, bie Siarf. 106 * Chimintueíc. Chimuluéfc (Ciútz, PaTtréz) Parfimo-niam exerceo, parce utor aliqva re. Kímélem, * fpafjren. Chimuluíre, Parfimonia Kémélés. Mértékloteffég. * bas Spafyren, Spafyrfamfeit. Chimuluitóriu, e, Parcus, Parcipronus, Pafimoniam [!] tenens. * Kémélő * Eöfvény, Szorós-Marku * fpal;v* fam, Spalţrer. ' Chimval 1 Cymbalum Tzimbalom. * Chimvále j bic Cymbel. Chin, Suplicium, Tortura, Cruciatus, Kínzás. * bie bas ITíar* tern. bic petnigung. Coríur. * China Chindeu (Stergáriu) Mantile Kendő. Kendő ruha. * ein fjanbiucfy. Chindiffefc, ire, it. Acu (figuras fuo) * pingo. Himmetf l]1 varrók, ftiefen 107 Chindiffitúra, (Figura) acu(Juta) * pictura. Himet varras. bas Síiden. Chinga, Cingula (Lo heveder) * Cingulum ephipiare. Lo heveder, ein , Hofj*(Suri. Chinovár Cinaborum. * Tzinabor. . ginnober. Chinuefc, ire, it, Crucio, Torqveo, Item Crucior. Affligor Kenzom. Gyötröm, * folíem, tnartem, peinigen.. Chinuire, vide Chin. Chinuit, a, Cruciatus, Tortus, a-, um, Kinoztatott. Gyötrettetett, * ge*> foltért, gepeiniget, gerriartert. Chinuitóriu, Tortor, Cruciator Kínzó. Gyötrő. * peiniger, 5°^crer/ £jenfer. Chio, vide Pio. Chiór, a, (Limis, e), Limus, * Paetus, * Lufcus, a, Strabo, * Defioculus * Kantfal. * fcfytelenb. Chiot, Clamor, Ululatus, ús, m. Orditás, * bas (Sefdjrev. Ejeulen. 1 Az m felett egészen világosan látható vonás van. 313 Chiotéfc, ire, it. Clamo, Ululo. Ordítok. * fcfircycn, jenien. ' Chiotoáre, Fibula. (Kapots) * Ligula. Kötöző tzérna, vagy pántlikátfka. (23 an) cin (fícmtb) 23anbtein, 3. 23. an í?emef. Chip, Imago, Species, Figura, Modus. Kép, * forma, ábráz, mód. cin Sitii, (Sefidjt, 2Írf, ÎUeife. 109 Chita, vide Pane, vel Pita. 108 Chiparos, Cypre/jus, Cuprejjus. * Tzipros fa. cin §ippreffen 23amn. Cliipériu, vide Piperiu. ChipeFhu, a, Speciojus, a, um Ékes-termetü. (Tekítetü [!]>. Tekintetű. Sjép. * cinen guten, unb fd?önen aufjcrlidjen (Seftalt unb 2lnfcfycn. *Chip,B lub/t.: 2° ambiguitas. Chipzuéfc, ire, it, Collimo, as, are, (Aranyozom, Arányzom), * vei melius Collineo, as, are. Arányzom, Valami dolognak valofágáról, vagy betfiről Ítélek, meinen, in ber Ur-» ííjcil auf cfroas 3iclcn. Chipzuíre, Collimatio * Collineatio. Arányzás. valami dologrol hihető vélekedés, bic Bteinung. Chipzuít, a, Collimatus, a, um * Arányzott, (A). . Chipzuitóriu Collimator * Arányzo. Chir, (Gramen, Amorgine') * Triticum repens, gramen Caninum. Perje, Kutya Perje. íEarnFraut. Chirie, (Solutio, f eu, pretium vecturae) * taxa vehicularis. Szekér bér. ^ufyr* Iolţn. Chifchineu (Naframa, Baímau) * Strophium. Kefkenö [!]. * ÍLÜdjel. Chifhc, are, at, vide Pifhu [l]1 Chífhu, vide Pishu. • Chifnovát, a, Paradoxus, Curiojus, Mon/trofus, a, um Tfudás, * tfudá-lotos, nnmbcrbar, curios. , Chiffát, a, vide Piffát. _ Chifféz, are, at, vide Pifféz. * Chiflug (horáta, Sarfám, Uneálta). Chit, Caetus, Balena * Tzet hal. ÍPall* fifd?. 1 Helyesen Píjhc (vagyis pişe). * Chitantzie Quietantia. Chitéala, Cogitatum, Cogitatio Gondolat. Gondolkodás * 'bic lllciming, bas Denfeu. Chitéfc, ire, it (Gandefc, (/cm), Item Deraedic) Cogito, Mente verjo, Item purgo, jcopo, in pulerum ordinem redigo. Gondolom. Gondolkodom. Item (Elragadom.) Meg-fenem, * tifztitom, tfinofitom. meinen, benfen, tradjten, item: fdjmiifen, jieren, 3urecf;t macfyen. Chitileán, Obligatus, a, um * Köteles, Dcrbunben, Derpflidjtet. . Chitilenérc, ire, it, Obligo, Addigo, Cogo * Kötelezem. Derbinben, Üerpflidjten. Chitilenit, a, * Addactus, obligatus, Coacţus, a, um Kötelezett. Derbimben, Dcrpflidjtet. Chitit, a, Mundatus, Purgatus, a, um * meg tifztitott, meg tfinóCitott. gefauberf, gefd/müííi, gejierí. Nyalka, nett. * Chitra. * Chitzorán: (gioz) glis, ris. (Gőzü, öreg egér, malom egér.) cinc Ha^c[!] pellye, pölyü. Chíuéfc, ire, it, (Ullulo.) ^ Chiotefe. * Ordítok, * ijeulen, (djrcyen. * Chinez, (Birau, jude). Chíuíre, Ullulatus, Celeufma. Ordítás. * bas f?euíen, freYen[!]. Chiuitóriu, e, Ullulator, * Ordító, bcr fyeulet, fdjrcYcl. ■ * Chiuitura, Ullulatus. Ordítás, basfjeu- len, bumpfes (Sefdjrey. * Chiur. Ceur. * Chiúza v. Méftee. Chizeáfhu- (Credintfériu) Fidejuljor, Vas, objes. Kezes. * cin 23ürgc. 110 Chizefhíe, Vadimonium Kezefség. * bie 23ürgfdjaft. ‘ . Chiznovát, a, vide Chifnovát. - Chívara, Tiara. * Törökök kontyok. eine türfifdje ITTii^e. 314 | Chivemiffála, Procuratio, Directio, j ' Gondvifeles. (* Igazgatás. Kor-| mányozás). * bie 23eforcjuncj. ; Chiverniffefc, ire, it, Guberno, Rego, ; Procuro, Dirigo * Gondoját [!] i vifelem. Igazgatom, Igazítom. * : beforgen. : Chiverniffit, a. Gubernatus, Procuratus, ; a,'um-* igazgatott, beforcjct. ; Chiverniffitóriu, e, Gubernator, Pro-j curator Director Igazgató, Gond- | vifelő. * 23cforcjer. | * Cliive fc. Chivót, Arca. Láda. * Kaften, Kifte, £abc. Ci Ci, Séd, Ajt. De, * aber. Ciápa, Cepa. Veres hagyma. * §tr>iebel. j Ciápfa (Caítza) Vitta FŐkötö. (Kis-j füveg. Hálo-füveg.) * ^raucn- j jmuncrljaube. Ciara, Cera ViaB * ÍPctd^s. Hora, Item Horologium Ora bie | Uíjr. [ * Ciás de Buzdunariu, Horologium j jaccale. ’Sebbóli Óra. ciné Sa! ilfyt. ) * Cias de Soáre. (Ámyékora.) * Sola- i rium, Sciathericon Árnyék óra. | Somtcn Ufjr. ] Ciáta Caetus Vide Ceata. Ciatza, Caligo Homály, * Dunfcíbcit, tfebct. . Cicnéfc, ire, it, Crepo, Intereo, * «neg döglök. * Meg-ha fadok. * umfont-j mén, crepicreu. j Cíga, Pijcis jpecies, Item Trochea. Tfiga. Item Tekerő Tfiga. Tereh fel-vonó tfiga. * cin [!] 2lrt Item: Scímcfe, item: ,) Kraíjn, í^cbcseud?. Cighír, vide Liiíriu. Cilibiu, (Frumos, mândru) Formojus, Pulcher Szép. DiBes, * fdpön, nioljlgcbitbet. Cimbru, Pulegium. Tfombor. Putnok-fü. Póléj. Polój. * ciné Kraut. * Cimilitura (Gaecitura). 111 !■ ------- ! Ciás, Cimpáv, a, Affectos habens pedes; * fajos labu. ber cinc ^ugfranfbeit íjat. - Cimpoae, Fiftula, Lyra. Sip. * cinc Köbre, pfcifc. Cimpoeafhu Muficam faciens lyripipio. * DubelfaFpfeipfcr. . Cimpói Lyripipium * Dubclfaí. Cin, Linter, Navicula Tfónak. * 23ootfy, Kaune, Scbiflein. Cin, are, at, Coeno, as, are Vatforálom. Vatforálok * jum 2íbenb efferi. Cina, Coena. Vatfora. * bas 2Ibenbcffen. 2íbcnbmabí. (Cináré, Coenatio.) Cinát, a, Coenatus, a, um A’ ki már vatforált, * bcr fdjon bas 2lbenbmafyl cjegeffen tjaii. Cinci, Qvinque Öt, fiinfe. * [Cinci] cote, eárba. * [Cinci] dejete, eárba. * Cincuefc kuntzorolni Ciné, Qvis, qvae, qvod, Ki. Kitfoda, * n>er, íncldjcr. Cinez, V. Cin. Cingatoáre, Fafcia, Cingulus. Őv. 0. * 23inbe, ÍDinbcI ' CinTte. Honor. Item Donum. Cmftefc, ire, it. Honoro. Item Dono do. Cinftit, a. Honoratus, a, um. Cinítitoriu Honorans. * Cintitza, Pinty; dto — de munte. h&vafi Pinty. Cioae, Metallum. Ertz, BányáCna [!] Cioára, Cornix Varjú. Cioareci. Galigae. (Nadrág) Item Albus ■ rufticanus Pannus. Nadrág. Item. (* Cioarfa.) Cioboáta, Coturnus Maoris [!] fpeciei. * Cioboc. Ciobotáriu, Sutor, Cothurnarius. Cióc, (Roft) Roftrum Modárnak az orra. * Cioca. Ciocaerlíe, Alauda Patfirta, Sjántoka-Madár. Ciocaertéfc, ire, it, Seco hinc inde, fcindo. 112 315 r i locan, Malleus, Pőrőly. Kalapáts. \* »■ t' (’>. Ciocănel, Malleolus Kalapátfotfka. CiocaniTc, ire, it, Cudo, is, crc. Maleo [!] percutio. Ciocănit, i\,(Qvaj/alus.}Malleatus, a,um Malleo pcrcujfits, a, uni, Pőröllyel-veretett. Kalapáltat ott. * Ciovic. Indicum. Inili, Indigo, Kék fefték, ber 3nbnj, 3nbüjo. 113 Ciocănit oare, vide- Geunoac. Ci[oJcanitóriu, e. Malleator, oris. m. Pörölly-verö. Kalapátfoló. Kalapáló. * Ciocârlie, (vide) Ciocaerlie. * Ciocaertéfc, fdjnitjeln, faratfkálni. Ciocnéfc, ire, it, Tvndo, Contundo, Concutio. Allido, ÖBvc-töröm. Pi ontom. Ciocnire, Conlujio, onis. f. ÖBve-törés. Rontás. Ciocnit, a, Tujus, ConUijus, Concu/fus, Allifus, a, um mg-törött. ÖBve-rontott. Ciocnitóriu, Contuiii'yfor. Cioltáriu, Phalerae, rum. Ló-ekeffég[!]. Fel-tzifrázás. * Ciondramanefc. Ciónt, a, Abfcifjus, a, um. El-metBe-tett. Ciónt, (Os,) Os, ojis. Tfont. Ciónt, are, at Abfcindo. El-vágom. Ciontát, a, Abjcifjus, a, um. El-met-Betett. Ciontatúra, Abfcijfio Elvágás. Félben hagás [!] ^ * Ciop, indul:1 bökkeni, bukani[!] vala- kire. • Ciopléfc, ire, it, Dolo, as, arc Gyalulok. Cioplit, a, Dolatus, a, um, Dolabratus, a, um. Meg-gyalut[!]. Bárdolt. Cioplitura, Dolatio. Ciormoeág, Perjoliata, ae, f. * Ciotlau, kötőfa, tfátlofa. * Ciovica. Cir, Gluten e farina triticea. Ciráda (Ciúrda) Grex Boum. Nyáj. * Cireaofc (pifcvieíc) tfiripelni. 1 Talán a. in. indulatszó. 114 Ciréfhe, Cerafa TfereCnve. Ciréfhu. Cerajus TfereBnyc-fn. Cirta, Momentum, Minutum Egy Bem-pillantás. * Ciruefc, Flcifern. - Cifma Colurnus. Tfizma. Cifmáfhu, Coturnarius, Sutor Tfizmás. Cítóv, a, ■ Sanus, Integer, Incohnnis, e. EgéB. EgéB(ge)féges. Ciúbar, Batus, Amphora, Scaphium, Labrum Tfeber. * Ciubarásh ) Amphorula, Vafculum Ciúberel 1 Tfeberetfke. Ciúbuc (Pipa) Faica Pipa. Ciúce (Sézi) Infantibus dici folei: Cilice, id cft: Sede üty. Ciúcur, Lemnifcus, i, m. Tzafrang, Rójt, * Bojt item: Nadrág. Ciúda, Mirum, Portentum, Tfuda. Ciiídát, a, Mirabilis, Portentojus, a, um Tfudás, Tfudálatos. Ciúdát (Adverb) Mirabiliter, Curiofe, Potentoje Tfudálatofon. 115 Ciúdéfc, me ciudefc, ire, it, Miror. Tfudálom. Tfudálkozom. Ciuf: Ciufélnic, a, Irrijor, vexator, (fubfana-tor') Tfúfoló. Ciuffhág, Irrifio, Vexa Tfúfolás. Ciufuluéfc,ire,it. Irrideo, vexo. Sub fano. Tfúfolom. Ciufuluít, a. Vexatus, Irrijus, a, um. Ciufuluitóriu, e, (vide Ciufélnic) Irrijor Tfúfoló. Ciuguléfc, ire it, Ambedo, (Ilinc inde circa circum abrodo) Környül el-éBem, * abnayen. Ciugulit, a Ambefus, a, um Környíil-rágatott. Ciuha, Signum, qvo via, aut camqms prohibet. Ciulin, Spini fjiccies. Ciúma, Pejlis Dög-halál. * Cinmafáe. Ciumáfhu Pefli1en(lus, a, urn^s Düg-leletes. * Ciumegefc, j (* abnagcu) V. Ciugu- * Ciumetefc, i lefc. Ciumérnitze, morbus ex naufeă contractus. Ciuméz, Pefte laboro. 116 * Ciumurlueála. V. Ciumérnitz. Ciumurluélc, me ciumurluéfc, ire, it, Contraho morbum ex naujea ciborum * Nauseo. Tíomörlőm. örcfcl íjaben (£fdjeiner). Ciumurluit, a, Infirmatus ex naufea * Tsömörlőtt. ber cirtcu <£(fcl I]at. * Ciuna. Ciúng, a, Mutilus, Mancus, a, um * . Tsonka. jjcffcivmmclt. Ciungaréfo, ire, it, Mutilo, Emanco. * Tsonkitom, ftürmncíit, -Derftiim* tncln, miitjcn. Ci[u]ngarire, Mutilatio * Tfonkitas.[!] Derftümrrtelung. Ciungarit, a, Mutilatus, a, um Tfonki-tott, gcjKitnmcIt. . * Ciupa, 'balne[u]m infantium. Ciupág, Ornamentum 'pertinens ad indu- fiurn faemineum. Ciupeléíc, ire, it, Deplumo, as, are. * ■ Mellyefztem. bic ^cbcnt ausrupfen, abbriiljert. Ciupelit, a, Deplumatus, a, um * depi- ' latus, a, um. Mellyefztett. Faf;[ ' gcmadjt, bic ^ebern ausacpfliicfct. * Ciuperca. Ciúr, Cribrum * Rosta. Sicb. Kom* Kolle. Ciuráriu, Cribra faciens, vel vendéns * Roftás. ber mit Siebcn IjanbcU. Ill7) Ciurda (Cirada) Armentum, Grex boum * Tsorda. 'eine ikerbe Diei). * Ciurdáriú. Ciúrue, Copiofe profluit. * Tsurog. ITas bciufig burrfjrinnct. Ciuta, Dama. * Őz. cin (Sams. î)amm* Ciutáriu, Phalera Ló-ékeffég. Fel-tzif-rázás. . (Ciutura), * Ciuvic. V. Cionvic. , Cizma, Coturnus * Tsizma. ' Scfjul;. . itngarifcber, (Ţfifnic. ' Cizma fhitza, Coturnaria, ae, f. * Tsizma-diáné. bic (Scfy) iEfifmcmacfycrin. Cizmáfhu, Coturnarius, ii, m. * Tfizma-dia. ÎEfifmemad?er. CI Claca, Servile opus, qvod gratis ab aliqvo praeftatur. Clacafhu, Qui manualem operam fine jnercede praeftat. - 118 Cladéfc, ire, it, Struo, is, ere. Rakok. Clădit, a, Structus, a, um Rakott. * Claditura, Széna afztag. Clâe, Gelima, Acervus, Cumulus, Meta Kalangya. Claéfc, ire, it, Cumulo, Coacer[v]o Rakáfba-gyüjtöm. Claít, a, Cumulatus, Coacervatus, a, um Rakárba-gyüjtött. . - * Clantarei . (Drugalai) Gráffá fila, gvobe ^aben. * Clatán, Katlan. * Clatarefc, öblíteni, kiöblíteni, aus* fpiifyíen. ' Clatelc, ire, it, Moveo, Exagito, Item Abluo * bilegni * Mozdítom, Mozgatom. Item Kimofom-, Le-mofom, * item: Tfoválni. * Clatin, are, at, (iDa)' roatfeln.-Clatíre, Motio, Exagitatio, Item: Ablutio, Eluo (Kimofom, Meg-öbli-tem, Lemofom), Mozgás, Indúlás. (Item Lemofás.) Clatít, a, Jlotus,- Exagitatus, Item: Ablutus, a, um Mozdított. Item Le-mo Pattatott. Clatíta, Tenuiffimae placentae fpecies, dicitur Clatita, quia, dum coquitur crebro exagitari debet fartagó, in qva coquitur, ne aduratur. *, Cleán, piícis. . Cleéfc, ire, it, Glutino, Agglutino, conglutino, Bitumino. Enyvezek. 317 119 Cleiós, a, Bituminojus, Spijjus, Forceps, pis. Fogó, * item: Pruniceps, Pala. Szito vas. cinc ^cucr §angc. Clevetéfc, ire, it, Detraho, Obloqvor, Calumnior, Ellene-Bólok, Valakit gyalázok. Rágalmazok, Gyalázom. Patvarkodom. Hamifan reá-fogom. Clevetire, Detractio, Obtrectatio, Calumnia, Hamifan valamit reáfogás. Clevetitóriu, e, Detractor, Calumniator, Reá-fzolo, Gyalázo. Patvarkodó. * Clie. Clica. Spijjitudo, iis, m. Kőnyők. Cotaeiu (Capau). Cotaeng, * V. Copilándru. * Pubes, lm-puber Ifjú Bakáltalan ifjatfka. Cótca, Pila luforia. Cotele, ire, it, Ulna menfuro, Item Cubitu tundo. Cotétz, Hara. Cotiga (Tileaga) Benna, Carruca. Cofforafc, ire, it, Stimulo, Irrito Ingerlem, BoBBontom, öBtönö-zöm. kénfzeritem. Izgatom * mar-dosni, martzongani. Cofcíriiu (Subjt) Declivitas meg-hajló-fág. Lejtöíeg. 136 * Cotiovéche. Cotit, a, Ulná menfuratus, vel: Cubitu tufus vel ad modum cubiti manűs Injlexus, a, um. Cotitura, Curvitas, feu Inflexio rei alicujus ad inftar Cubiti * item femiinfula. Cotóc (Motóc) Cattus mafculus, * bet Kattcr, Kandúr, Kan matfka, Bak matfka. Cotor * Stylus * Sarmentum Stângei, Koro. Cotul-maenii, Cubitus, Ancon, onis, m. Könyök. Cotzca, Alea, ae, f. * Aflragalus. i. Vör-félly, I^otzka. Cotzofána (Tzárca) Pica. Cojóc, Pelliceum, * Rheno, onis. Colo-brium n. Ködmön. (ber 23cÍ3.) bet fdjafíebcrne pclj. Cojóc-pacurarefe, Diphthera, ae. f. * Scfyafpcltj, Sdjaffícib. Cojoeutz j PelUccollum. * Cováeiu. * Covaeltir, ((rogojina pe car).) Covaerfhefc, ire, it, Supero, Praecello, Excello, Supergredior. ■ Covaerfliire, Praecellentia, Supergreffio. 322 137 Covaerfhít, a, Supergrejjus, Superatus, a, um. Covnerfliitóriu, Supérgrefjor, Superans, Excellens. Covaííála } (Do*'l)cala) Fermentum Covafféfc, ire, it, Fermento. Covaffít, a, Fermentatus, a, um. Cováta (Molda, Albie, Troaca) Alveus, Cavata, Macira, Magis, idis, f. Covátsu, Faber ferrarius. Covieat, a, Inflexus, Curvatus, a, um. Coviiu, ere, eat, Inflectio, Curvo, Simio, as, are. Cóvna (Conlia, Coena, Bucătărie, Ma-gemitza.) Culina, Coqvina. Covór, (Tape-s} * V. Cioltáru. *°Ccm-!g ] SP‘ra * Peretz. 138 Crác, Pes, edis, m. * 2° ramus. Cráeáti(tza), * Tengeri pok. * Cracatieiu, a, Uncipes, Scambofus, horgas lábú. frummbeintg. Cracéfc, ire, it, Varico, vel melius Varicor, Divarico. Crăcit, a, Varicofus, Varicatus, Divaricatus, a, um. Craeá(Ta, Regina. f Craefc, a, Regmis, a, um, Regalis, e. Craéfc, ire, it. Regno, as, are. Craéfhte, Regie, Regaliter. Craempitza * (gánciu) * Naevus. * Craencen, a, adj. Aujterus, rigidus, 1 item Kérges, farg. * Craefhc, are, át, Frendo, infrendo, tfikorogni. Craefhma, Popina, Taberna, Caupona, Educilum. " CracThrnaréfc, ire, it, Popinor, Educilor, aris, atus. Craefhmaréfc, a, Popinalis, Tabernalis, Educilaris, e. 139 Craefhmarit, a, Educilatus, a, um. Craefhmarítza, Popinatrix. Educilatrix. Craefhmáriu, Educilator, Popinator, Caupo. * Craefhnefc. V. Caerfhnefc. ( Craefnic (Fát, * tzicornic *), Aedituus * ber Kiiftcr. , Craefniceaffa ) Craefnicítza j ^dtim Uxor. * Craejne, Clitera, jagma. Craifliór, Regulus * item piscis. Craitza, Reginula. * Craitzár. * Craitzaréfhte. Craiu, Rex. * Crancish (o eárba). Cráp, Carpio * Ponty, Po’sár. Craftavéte (Pepene raeiós) Cucumis, meris, m. Cratáriu, Crates. * Cratie, ber (Siiiet. Cratíntzá, Subligar, is, n. Ventricale, Antipendium. Crátitza (Haerbeica, Lábos) Cacabus, Frixorium, Sartago tejtacea. (Ram, Cloamba) Ramus Fidejufjor, 110 Creang Creang1 Creáfta, Crifta * Kakastarej. * Creáfta Cocofhului. Cred, ere, ezut, Credo. Crédere, Creditum. Crendinceáriu (Chizéfhu) Vas, vadis. ■ Credincios, a. Fidelis, e. Credintza, Fides. Crémene, Silex, * pyrites. * Crenguros. * Crémene. Crefc, efhtex[!], crefcut. Accrejco, Adolefco Item. as, are, * cmfe^ieijen de animalibus, auffiittem. Crefcut, a, Educatus, Auctus, a, um. Créfhtere, Accrementum, Incrementum, Item, Educatio. ' Créfhtet, (Occiput. Búb; főkőtő) * Vertex, Sefyeitel. Crefhtin, a, Christianus, a. . 1 Így a kéziratban; az egyik alak feltétlenül elírás creanga (= creangă) helyett. Crefco, Educo, ar 323 141 Crefhtinefc, a, Chriftianus, a, um. Crefhtinérhte, Chritfiane. Creít, áré, át, Incido, * rőni1, ferbeín. Creffcát, a, Incijus, a, um. Creftatúra, Incijio * item: jtria: Róva tk. * Creftatzca (o eárba). , * Creftez. V. Creít. * Cretiniza (Zagia). V. Catrintza. * Cretz, a, adj. * Cretzu, finus, rántz. * Cretzifhor (o eárba). Crez, credere, crezut, Credo. * Crezamaent, hiedelem, Creditum. Crezeciós, a, Credibilis, e. Crezemant, Creditum. Crezetóriu, e, Creditor. Crezút, a, Creditus, a, um. Cri Cricala (Tocana) Ijicium, i. m. * ^ricaffe. ^ * Crifau[-n?], Karó, hengérkaró. Crin, Lilium, * Crin alb, — vaenat. * Cring. Crinta, Cafeale, Cavatum. 142 Crifhpán * Vitriolum; Grispán. Vitriol. (Sriinfpan. * Crifnic, V. Craesnic. Criftéiu, Coturnix. * Crijma, etc.: Caercima. Item: Indu- jium quod Patrina .................... . * Crijnefc, Caerflinefc. Croefc, ire, it (Curuefc) Excindo, dicitur proprie de veftibus, qvando materia excinditur, et aptatur, pro vejte, ut conjuatur * Szabok, gufcfjnetöert. Croit, a, Excifus, a, um * Ki szabott. 3)Ugefd/nieten. Croitóriu, Sartor * Szabó. Scfyneiber. * Crontzanefc, ire, it (cum ftrepitu rodo) dentibus jtrepo, crocito fnorpeln. Cruce, Crux * Kerefzt. Kreuţj. Kerefzttfont, Kteuţjbetn. Crud, a, Crudus, a, um. Crug, Circulus, Cumim fer entia. 1 Elírás róni helvett. 2° Crúgul-foárelui, Circuitus, (Cur fus) solis. Crunt, a, Cruentus, a, um. . Cruntáre Cruentatio. Cruntat, a, Cruentus, Cruentahis, a, um• Cruntéz, are, at, Cruento, as, are. Cruntoáre, Cruor. 143 Crúfta, Crufta. Crutz (Paftrez, Chimuluefc) are, at. Curo, ne res cito deficiat, aut deftruatur. Parce utor re aliqva. Crutzâlnic, a. Curam habens rei, ne cito confumatur. Parcus, a, um. Crutzáre, Parcitas, Parfimonia, extra rei ne deftruatur. Crutzát, a, Curatus, Confervatus, a, um. * Cruzatzé (o eárba). * Cruzime. Cu Cu, Cum Praepofitio. * Cu arfa. * Cu ruptu. Imftatim. Cuc, Cuculus, Avis fpecies. Cucerefc, * (de copt pita) * Fornax, Furnus, Clibanus * 2° (Caminitza). V. Caminitza. Cuptufhála, Subductura. * V. Bérlueála. Cuptufhefc, ire, it, Subduco. CuptuThít, a, Subductus, a, um. Cur, Culus, Podex. 152 Curécliiu,(7aw£is, Brajjica,Crambe. * Kapis, Mappis fraitt. Mórát, áeru, Saucrfot)l, Saueríraut. * Curel. v Curend, Cito. Cu'retoriu, Species Cajei. Curatúra, Extirpatio jilvae. * Curesh. Cúretz, vide: Cúratz. Curetzenie, vide Curatzaníé ['•] Curetzéfc, vide Cúratz. ■ Curatzíre, vide Curatzire. Curetzitóriu, vide Curatzitoriu. Curg, gere, curs, Fluo, mano, Emano, Ejluó. Curgatóriu, e, Fluidus, a, um, Fluens, Manans, Fluxus, a, um. Curgere, Fluentum, Decurjus, Fluxus, ús, m. • * Curios, a, ţpoftitoriu de á fhti or ce). * Curiofitáte. Curm, are, at, Abrumpo, Interrumpo, Perrumpo, Abjcindo, Tranjcindo, Tranjjeco. * Dejino. Cur, ere, curs, (Alerg) Curro, is, ere * 2° fluo adag: de nu cura, picura, ha nem tfordul lég alább tfepen. * Curand. Curat, a, Mundus, Purus, Cajtus, a, um. Curatúra, Extirpaiura, hoc est jylva per extirpatorem jilvae ager jactus. * Erdőirtás, bcr fjoljfctjlag. * Curaturi, plur: Feretrum, rofta ally, buza ali}-. . . 153 * Curmála. . Curmáre, Abruptio, Interruptio, Per-ruptio, Tranjjectio. Curmát, a, Tranjjectus, Abruptus, Perruptum, a, um. Curmatúrá, Tranjjectio, Perruplio. Curmezifhu, e, Indirectus, Transverjus, a, um. 1 A Lex. Bud.-ben helyesen: Castimonium (15G). 326 CurmezifJiii (Adverb) Indirecte, Tranj-verje * Kaiul. Subjt: Dia-metrus. Curpatóriu, Pala. Cúrpen Ambugia, Ambubeja. Curs Curjus, Item: Fluxus, ús, m. Curs, a, Fluxus, a, um. Cúrfa, Laqveus, Tendicula. Cúrte, Cúria, Aula, Area. Curtean, a, Cíirialis, e, Aulicus, a, um. Curtenéfc, vide Cortenefc. Curuéfe, vide Croefc. Cutezetóriu, Audens, .Audax. Cutraer, are, at, Permeo, perambulo, pervagor. Cutraeráre, Permeatio, Pervagatio. Cutraerát, a Permeatus, Perambulatus, a, um. Cutraeratóriu, e, Permeator, Pervagator. Cutremur, are, at, Facio tremere, me cutremur, Tremo, contremijco. ___ Curuitóriu, vide Croitóriu. * Cur und. * Curutz. Kurutz. Cúrva, Meretrix, Scortum, Lupa. Curváriu, Meretricator, Scortator, Stuprator, Fornicator. Curvélc, ire, it, Meretricor, Scortor, Fornicor, Stupro: Curvelc, a, Fornicarius, Meretricius, a, um. Curveflite, Meretricio more, meretricio modo. Curvie | Fornicatio, Maecatio, Scor- Curvire ) tatio, Meretricatio, Stuprum. Curvit, Meretricatus, Scortatus, Stupratus, a, um. Cuflima (Caciúla) Pileus. * Cuffaetura, jutura Varás. bic Haijcrev Cuffetoriu, e, Sutor, Suens, Conjuens. Cuffetúra, Satura. Cuffitoriu, Cajjiterum, Stannum. Cutremur (Subjtant) Tremor. * item terraemotus. * Cutrier. * Cutrupefc, ire, it be süllyedni. * Cutza. Cutzit, Culter. Cutzitoae, Culter in utroque jine manubria habens, ut Fabri lignarii habent. Scalprum bimanubriatum. * Cuvaent, are. ' Cuviintza, Convenientia, Decentia. Cuviincios[!], a, Conveniens, Decens. Cuvine-fe, Convenit, Decet. Cuvinintza, vide Cuviintza. Cuvios, a,- Venerabilis, Sanctus, Reli-giojus, Idoneus, Conveniens, Decens. Cuvios, (Adverb) Sancte, Bene, Decenter, Convenienter, Religioje. * Cvitantzie. 157 Litera: D 155 Cufiut, a, Sutus, Conjutus, a, um. Cul'futóriu, vide Cuffitoriu. * CulTutu. * Cu flutura. V. Cuffatura. Cuft, are, at, Vivo, Superftes jum. Cuftúra, Culter, c.ui manubria deciderunt. Cutáre, ponitur loco nominis proprii, jicut, N. Cute, Cos, Cotis * 2° «dipe> dunga cea apatoáffa dipe pita) virga aquoja, ÎPafferftridj. Cutez, are, at, Studeo. Cutezáre, Aujus, ús, m. Cutezat, a, Aujus, a, um. Da ' Dá, Loco Dár, A fi, Atqvi, Séd. Dá, seu Daa, Dabat, Dabant. * Dabalat. * Dabalez. * Dábila. V. Maertzaena. Dáca, Si. Dáchia, Dacia. * Daecos, * Daecait. * Daegmaiu, Bulga. 'Daelma, Clivulus, Colliculus. Daemb, Tumulus, Tuber terrae, Clivulus, Grumus. ^Daemburos | Tumulojus, Grumojus. * Daerdaefc, dideregni, vatzogni, flappcm. 327 * Daerdála Horpatz lo. in app. PP. Daerg (Cofhorva) Rutrum, Rutabulum, * Szénvono, bcr ^cucr^icrcr, Koíjlcnfriicfe. * Dafin. . . Dáica, Nutrix. * Dalaluefc, dalolni, danolni. * Dalog, ber gügcí. . Dálterie, Formata, /eu literae dari folitae Neo-ordinato in prejbyterum, * Jxirisdictio. Dánie, Traditio, Praejtatio. Datio. Datatóriu, e, Dator, Traditor, Tribulor. Datina, Traditio, Mos, Conjuetudo,Pra- 159 Dárnic, a, Liberalis, Libenter dans, * bőkezű, fteycţebtcj. Darnicéfhte, Liberaliter, Large. Dărnicie, Liberalitas. Daruefc, ire, it, Dono, Dăruire, Donatio. Daruit, a, Donatus, a, um. , Daruitóriu, e, Donator. Dáfcal, Doctor, Magi/ter, Didaj calus. Dafealíe, Magijterium, jeu Ars Magi-jtralis. ■ Dafcalitza, Uxor Didajcali. Dat, a, Datits, Tributu-s, Traditus, a, u m. 160 Datorie, vide Detoríe. 158 Dápan, are, at, Aglomero. Dapanát, a, Aglomeratus, a, -um. Dápar, are, at, Male aliqvem tracto, ac ji per capilos traherem, (corripio.} * Dápoi. j Donum, Gratia, Praemium, Xe-‘ ’ j nium * malafzt, ajándék. Dára j Sed’ AAt1uL Darab, Fruftum. Darabéfc, Minuo, Frujta facio, * el aprítani, kontzolni. ftücfclrt, 3erftü. Deáca, Si. Deacéea, Ideo, Propterea. ‘ Deácí, Inde, ab inde. * Deacolé. Deacólo, Inde, Abinde. * Deácum. Deadins, Studiofe, Dată operă. Deafetea, Vane, Indecenter, Inutiliter. 163 De aici, Hinc, Abhinc. * Deaíndenea. * Deaíreá. Deal, Collis, hegy. (Deapán, vide Dápan). De amarúntul, Minute, minutatim, Accurate, Ad apicem. Deápan, vide Dápan. * Deapoi. Deaproape, Proxime. Deaproapele, Proximus. * Embertárs, felebarát. * Deástázi Ab hodie, Hodiernus, a, um. Deaúna’, Redő, Plane, Directe. * (Deáz). * De ajuns Satis, abunde, elegendő. * (De bine voitoriu.) De Cáp. Cum verbo jum jignijicat capitis perditionem, jeu periculum, capitis, vg. Seti fíe de cáp, (ut pereat caput tuum), jit tibi in perditionem capitis. Alias jignijicat vele proprium, vg. Fáci de cápul tau Facis ut vis, /e« de capite tuo. Umbli de cáputi, Ambulas ut vis, jeu de capite tuo, ut proprium vele tibi dictat. 164 * De caend, de caend faent, mea vita. De caet Qvam. * De caeteori. * De caz, dejfzen, de hifzen. Dechemvrie December, menjis. Dechilin (Deoffebi, Offibit) Separatim. D(é)eci, Itaque, Igitur * item rajta, mu- 311. ■ , Deci, Inde, Abinde. . Decólo, Abinde, Inde. Decúl, are, at, Decollo, as, are* delumbo. Decum, Qvomodo, jed qvomodo, Qvonam modo * 2° a quo tempore. * Decumvá, hanemha. Decuraend, Recens, Recenter. * dedát. , * dedáu. Déde, Dedit. ' *. De depárte. Dedulce, Cibus carnalis, Comejtio non ejurialis, non jejuríalis. Dée, Det. * Defaeim * (hulefc, etc.) * Defátza, Praejens. Defrunte, Praejtans, Primarius, a, um. Defrupt, vide Dedulce. 165 Déger, are, at Congelo, are. Degerât, a, Congelatus, a, um * gelu ambujtus, a, um. ■ Degeratúra, Congelatio * item: agér tarde autumno aratus, et vere in-jeminatus. Déget, Digitus. ' * Degetariu, gyüfzü. Degráb (Curaend) Cito. Degroáza, Prae horore [!] Delá, A, Ab, Don. ■ * Delsenga mellől. • * Deláolálta. Delature, Ad latus, penes. De láturi, Idem. Delicát, a, Delicatus, a, um. * Deligeántz. Delípfa (Trebuincios) Necejjarius, a, um. Delipfa (Trébue) (Adverb), Necejje, Necejjario. * Delnicie, nitor, elegantia, bie Hetfyig- , . Feit. Deloc Statim, Illico. Delós, a, Colles habens, Montojus, a, um. De lúme Mundanus, a, um. 329 t Delung, are, at, Procul ăbigo, Pello. Prolongo. Delungáre, Prolongatio. Delungát, a, Prolongatus, Procul abactus, a, um. 166 Delurós, a, vide Delos. * Domuit. • _ Denoapte, De nocte, Summo mane. De nou, Novoter, Denuo. * Denu, ni, niji, ha nem hogyha nem, tnenn nidjt, ido rtidjt. Deoohiát, a, Fajcinatus, Infajcinatus, a, um. Deochiére ] Falcinati°> Infajcinatio. Deóchiu, Fajcino, Infafcino, as, are. * Deolálta. Deoffibéfc, vide Offibéfc. * Depárte, * Departát, * depărtez, * departára[!] Depaffez. Deplin, Plene, Perfecte Item Plenus, Perfectus, a, um. Deplinéfc, vide Plinéfc. * Depreurma. Deprind, ere, prins. Exerceo, Exercito, Afvefacio. . Deprindere, Exercitium, Exercitatio, Afvefactio. ‘ • Deprins, a, Exercitatus, Ajvefactus, a, um. Deprinz, vide Deprind. Deprinzetóriu, e, Exercitator, Qui cum profectu aliqua in fe exercitat. Deregatoriu. Officialis. Deraend, Ordinarius, a, um. Derépt, vide Dirept. Dereptáte, vide Dreptáte. * Déref(h, derei). Deaffa, Denfa, Spiffa. Defaerg, Cito, velociter. Des, a, Denfus, Spiffus, a, um, Fre-qvens. Des, (Adverb) Denfe, Freqventer, Saepe. t Des, Dis. 1681 * Defaerg. . Defág, Bifacus, Bifacium, Altalvető. * bie Satteltafdpe. Defagefc, Sacum induasf!] aeqve ponderantes partes divido. Defbáer, are, at, Abfoleo, Defvefaciot Avello, Abalieno aliqvem ab aliqvo loco-, vefl] re.. * Desbar, defvefacio, ctbgetDÖnert. * Desbarat, a etc. Defbát, áré, at, Idem. Defbet j are’ a^’ fo^Tietatem reduco. Defbatát ) . , Defbetát j a ^obnus factus, a, um. Defbrác, are, at Exuo. . * (Desbrácin). , Defbraeát, a, Exutus, a, um. Defbrácin, Gali caş folvo. Defbracinát, a, Galigas habens folutas. Defbumb, are, at, Efibulo. Defbumbát, a, Efibulatus, a, um. 167 Depripa. Depriffoffit, Abundanter, Abunde, Bogat. * Depun, ere, uns [!] tölgyelni. Deraedic, are, at, (Oraendefc, teea-zuefc), difpono, colloco res in ordine debito, et decenti. * V. Afhez N°. 2° aufraumen. Deraem, vide Daraem. Deraemát, a, vide Daraemát. Deregatorie, Officium. Deregatoritza,,Officialis foemina. 169 Defcáer, ráre, rát, Avello, Divello. Defcaerát, a, Avulfus, Divulfus, a, um. Defcaelcefc, ire, it, Pectino. Defcaelcít, a, Pectinatus, a, um. Defeaelcitóriu, Pectinator. Item Pecten major. . Defcalee, áré, át, Condefcendo, De eqvo defeendo, * abtaíeln. . Defcalecáre, Condefcenfus, us, m. Con-defeenfio. Defcaleearea Táberii, Stativa, orum, n. Defcalecatóriu, e, Condefcenfor. Defealecatura, Condefcenfus, us, m. 330 * (Defcám, are). Defcant, are, at, Excanto, Incanto. 170 Defca[n]táre, Excaiitatio, Incan- ■ talio. Defcantatóriu, Incantator. Deícantatúra, Incantatio, Excantatio. Defcáre, are, at, Exonero, (E curu depono), Curum exonero. Defcarcáre, Exoneratio. Defcarcát, a, Exoneratus, a, um. Defcarcatóriu, e, Exonerator. * Descataramez, E fibulo. Defcátz, are, at, Solvo, qvod appenjum ejt, Ejungo, Divello. Defcatzát, a, Solutus, E junctus, Avul jus a, um. ' Defcebaluefc, ire, it, Excito, jtuporem, vel joporem Excidio, Depono. Defcebaluit, a, Excitatus, a, um. 171 172 Defcleéfc ) . . . Defcleiu j *re’ Di j glutino. Defcleit, a, Dijglutinatus, a, um. * Defclefht, áré, át.' Deícópciu, ere, eat, E fibulo, auffjafteln. Defcopcieát, a, Efibulatus, a, um. Defcóperiu, ire, it, Difcoperio, Revelo, Detego. Defcoperire, Revelatio, Defectio. Defcoperít, a, Revelatus, Detectus, a, um. DelcopChu, vide Defcopciu. DelcopChát, a, vide Defcopciat. Defcórr, ere, culTut, Difuo, (Eluo,) * Ki fesleni, el fejteni. 173 * Defchiotor, áré, át. <* V. Des-báer) vide Descataramez. Defcliic, vide Defpie. Defcliid, ere, fcliis, Aperio. Defehidere, Apertio, Apertura. Defchieát, a, Difolutus, a, um. Derchilinefo, ire, it (offibefc) Dijtinguo, Separo, Segrego * v. Deoffebefc. Defohiliníre, Diftinctio, Segregatio, Separatio. DeCcliilinít, a, Dijtinctus, Separatus, Segregatus, a, um. Defching, are, at, (Eqvum dijcingő), Cingulum jolvo. Defehingát, a, (Eqvus) Cinqiúá\\] jo-lutus, a, um. DeCchis, a, Appertus, a, um [!] Defehiiu, Di jolvo. Defehíz, dere, feliis, Apperio [!], Patefacio. (Defcuffetúra, Dijjutum, Diffu-tura). ■ Delcretzefc, ire, it, Excrifpo, Extendo, Explico: Defcretzít, a, Excrifpatus, Explicatus, a, um. Defeúib, are, at, Aliqvem ab aliqvo loco, vel re excludo, Defvefacio, Alieno. Defcúiu, ere, eat, Apperio, * dijcludo. Delcúltz, are, at, Difcalceo, Excalceo. Defcultz, j a, Difcalceatus, Excalce- Defcultzat j atus, a, um. Defcúrc, are, at, Extrico, Explico, * austBÍáeln. Defcarcát, a, Extricatus, a, um. Defcurcatúra, Extricatio. Defcufrcuffaturaf!], Diffutura, Dij jutum . Defcu(Tut, a, Dijjutus, a, um. 174 DeCchizetóriu, e, Apertor, Aperiens. Defeíng, ere, cins, Dijcingő, * recingo, * Cingidum jolvo, abgiirten, auf= giirtcn. Dcfcíngere, Cinguli jolutio, Depojitio. Dcfcins, a, Dij cinctus, a, um. Deffác, ere, cut. Evolvo, Explico. Item: Qvod jeci, dejtruo. Deffacút, a, Explicatus, a, um. * Deffafliiu, áré, at, fajcis prolem solvo, aitfnMncfcIn. ' * Derfafhur, áré, át, le tekerni, ab- tpiubcu. Deffatáre, Delicium, Deliciae, anim f. Deffatát, a, Qui in deliciis vixit. Item Clarus, a, um * Kies. Deffatatóriu, e, Delectans (_______adjerens, Caufans, Deliciis adjiciens Del)1 1 Több kitörült latin értelmezés közül csak ennyi látszik világosan. 331 Deffatéz, áré, át. Deliceor, Delecto. Deffóiu, ere, eat, Evolvo, qvafi fólia evolvo. Deffraen, are, at, Efreno, as, are * ki zabolázni. Deffraenáre, Ejrenatio, Intem-perantia. Deffraenát, a. Efrenatus, a, um, In-temperpns, Incontinens. 175 Deffraenéz, nare, nat, Efreno, as, Deflegatúra, vide Deflegáre. Deflipéfc, ire, it, Ablino, Difujungo [!], Separo. Deflipít, a, Dif junctus, . Donga (horclo Donga), bős 23rat-Ictn. (^agbaube). Doámna, Domina, Hera, * Afzony. Uri Afzony. bie ^rau. • 33é Doáo, Duae. Doáo-fprazéee, Duodecim, * tizenkető. 5UiöIftc. Doáo-zéci, Viginti. húsz. 310011313. Doár j Fors, Fór jüan, Forte; * talám, Doára ) talántán, melcidjt. Dóba, Timpanum * Dob. bic Erumcl. Dobáenda, Lucrum. Item Spolia in-bello occupata. ' Dobaendéfc, ire, it, Lucror, obtineo, Âdipijcor, Indipijcor. Dobaendit, a, Obtentus, Aquifitus, a, um. * Megnyert, el nyert, getuoitcn. Dobaenditóriu, e, Lucrator, Aquijitor. Nyerő. (Scimitcr [!] * Dobásh, tympanotriba. Dobitóc, jumentum, Brutum, Pecus. Dobitocefe, a, Brutális, e. Dobitocie, Brutalitás. 186 Domnie, Dominatio. Item Dominium * Uralkodás, item: Urodalom. bie i^errlicfyFcit, item: (önt. * Domni. Dobitocít, a Brutum, jumentum factus, a, um. Dobór, (obor) áeiu, aere, aet, Dejicio. Doboráet, a, Dejectus, a, um. * Dobrovnik (o eárba). Doftor, Medicus, Doctor * Orvos, ber 3Irfct. _ _ Doftoréfc, ire, it, medeor * Orvofolom, betlen. Doftorie, medicina * Orvofág. bie 2írijney, fjeiíinittcl. ' Dog, Affercuhis. . Dogoréfc, ire, it, Aduro, * lento igne torreo. - Dogoríre, Aduftio. Dogorit, a, Adu/tus, a, um. Dói, Duó. * Doica V. Dáica. Dói-fprazéce, Duodecim * tizenkető, . 3tr>ölffe. • Dolfán, Grandis, Corpulentus homo, * item: fummao. Dolog, Habena, ae, f. Dolumám [!], Túnica talaris. Domn, Dominus, Principalis, Herus. * Ur. ber £?err. • Domnéfc, ire, it, Dominor * Uralkodom, f)erfcfyen[!] Domnéfhte, Dominaliter * Uriáfon, Uri modra, ijerrlicE;. . 187 Domnifhoára, Domicella, Herula,* * Kis Afzony, ^raulein. Domnifhor, Domicellus, Heruhis * Ur-fij. 3nitfcr, 3ungct fjerr. Domnit, Dominatus, a, um * uralkodott, birt, gcljerfd;ct[!]. Domnitóriu, e, Dominator * Uralkodo. 23cl;crfcE)cr[!] Domól, ire, it, (Imblanzefc) Lenio, Mitigo. Domól, a, Lenius, a, um, Mitis, e. Domól, (Adverb) Lente, Manjvete. Domoléfc, ire, it vide Domól. Domolire, Mitigatio, Lenitudo. Domolit, a, Mitigatus, Lenitus, a, um. Domolitóriu, e, Mitigator. * Donitza, vide Cofa. Dóntz, vide Dótz. Dóp Ligneum obturamentum. * V. Aftupusli. " Dór, Dejiderium. bie Sefyufudjt. Doréfc, ire, it, Dejidero, Opto. Doriciós, a, Dejiderabilis, e. Dorire, Dejiderium. Dorit, a, Defideratus, Optatus, a, um. aluvás. bas 188 Doritóriu, Dejiderans. Dorm, ire, it, Dormio. * alufzom. fdjíaffen[!]. _ Dormire, Dormitio * Sd}Iaffen[!]. Dormitare, Dormitatio. Dormitez, Dormiturio. Dormitóriu, e, Dormitans. Dós, Dorjum, Tergum * (pe doss) fonákul. * Dofca, V. Scaendura. Doffáda, Afflictio, Tribulatio (d) * bas Ungemadi. . Doffedéfc, ire, it, Affligo. Doffedire, vide Doffáda. Doffedít, a, Afflictus, Tribulatus, a, um. Dofpeála, Fermentatio. Dofpefc, ire, it, Fermento. Dofpire,vide Dofpeala. Dofpit, a, Fermentatus, a, um. 335 189| * Doffc (o eárba). Dotz, Tuber panis. Dovada, Demonjtratio, Argumentum. Dovedefc, ire, it, Demonjtro, Argu- • mentor, ari, at. Dovediciós, a, Demonftrabilis, e. Dovedire, Demonjtratio, Argumentatio. Dovedit, a, Demonjtratus, a, um. Doveditóriu, e, Demonjtrator, Argumentator. * Dovoletz. Dr Drác, Demon. * fordög, der Teufel. Draeefc, a, Demoniacus, a, um. * Ördögi. Ördöngős. Cremabulum, tympanum orarium, Doromb. bie ITlauIirom-ntcl, bas Srnmmei-fcn. Drág, a, Chorus, Amatus, Dilectus, a, um. ' Drág, Charum. Dragaláfliu, e j Amabilis, e, Amato-Dragaftós, a j rius, a, um. Drágofte, Amor, Gharitas, Dilectio. Dragoftéfhte, Amanter, Amatorie. * Draemba * Draemboae * Drévere, Crefter, Creber, Törköly. Dric, Pars eurus [!], in qva axis eft, Item Promontorium. Item medium, jeu cor alicujus rei, ut Dricul Sécerii, Semanátului etc. Medium meffis, feminaturae, etc. * Dricul bánilor, tőkepénz. 191 190 Dragoftíre, Inamoratio. Dragoftít, a-, Inamoratus, a, um. Dragútzu, a, Amatus, Charus, Dilectus, a, um. Draemboae, Sijtrum. * Draemboiu, áré, át. Draemós, Species Ligni. Dráhma, Drachma. * Dránitza (Shchliáfa), Sdjetic, Y. Defpicatura. Dreápta, Dextra, Item Jujta, Recta, ae, f. Dreg, vide Dirég. Dregatóriu, vide Deregatóriu. Drept, a, Jujtus, Rectus, Aeqvus, a, um. Drept (Adverb) Jujte, Recte, * V. Derept. * Dreptácé Tunica. Dulumana ) Dumbrava, Sylva grandis. * Dumbrávnic. Dumerefc, ire, it, Cicuro, mitigo, man- ■ fvetum facio. Dumnezeu, Deus. * Dunare. Dúnga, Linea * item (a cutzitului), Kés fok. Dúpa, Poft * megget [!]. 1 195 194 Dumericiós, a,Cicurabilis, Mitiga-bilis, e. Dumeríre, Cicuratio, mitigatio. Dumerit, a, Cicuratus, Mitigatus, a, um. Dumeritoriu, Mitigator, Cicurator. Dumefnic, * Domefticus, a, um, * Mitis, e, Cicuratus, a, um, Manfvetm, a, um. * Dumic, are, at, dimico, aprítani. * Dumicát, domika turcj[!] leves (katra- botza), turos étek. Dumineca, Dominicus dies, Dies Solis. * Duminecé. Dumnealor, Suae Dominationes. Dumnealúi, Sua Dominatio. Dumneata, Tua, veftra Dominatio. Dumneavóaftra, Veftrae Dominationes. Dumnezeefc, a, Divinus, Divus, a, um. Dumnezeire, Divinitas. Dup’aceaea, Poftea, Deinde, Dein. * Dupaolálta, egymásután. * Duraefc, hergelni, görgetni, gördí- teni, follent, fyinroaljcu. * Durduc, domborodni, turgeo, pro- tubero. Durduefc, ire, it, Tono, Strepito. Durduire, Tonitus, Strepitus. Dúrduiu, vide Durduéfc. Durére ) (Duroare) j ™or- * Durmit, áré, at. Duruéfc ) ire, it, Strepo, strepito, Duniiu j * rollert . * Dush ) ■ * Dushca j Korty- lluzom‘ Dute, Duc te, feu Abi, vade, perge. Dutca (fhufhtaca, * garásli *) Duó grof fi, fex cruciferi. ■ * Dutzipál. * Dutzu (Dutzonoi, Dotz, Dontz) dutz, kenyér dutz. V. Dontz. Dujmán (Vrajmáfhu, Improtivnic,) Hoftis, Inimicus * Malevolus, bet 21bf)oIb. ' Dujmanéfhte, Hoftiliter, Inimice. Dujmaníe, Hoftilitas, Inimicitia. * Duvolnic, V. Duhovnic. Litera: E Ea 196|e, Eft. Jüa, Ea, lila.-Ea, Accipe. Ea, Ita. Eáca ) Eácata j Ecce' Eád, Infernus, Avernus. Eada, Heda. ■ . Eai, Accipis, vel Accipe Eos. Eál, Accipe Eum. Eále, Accipe Eas. Eáo, Accipe Eam. 22 Klein; Dictionarium. 337 Eápa, Cabala, Egva. Eápele delá rafboiu, In/ilia, orum, n. Eár Eara Iterum, Denuo. * Eárásh, rurjus iter[um\ abermal)!. 197 Eárba, Herba, Gramen. Earba’ Fiáralor, Buphorum, Camaele-onta, Cynozolon, Barom-ölö fü. Earbá’ lui tátin, Symphi/tum[\], Conjo-lida. * Eármárok. Earna, Hyems. Eafca, Fomes. Eâffa, Exil, Exeunt. Eáta (Eáca) Ecce. Eau, Luoáiu, luoáre, luoat, Accipio, occupo, me eau dupa cineva. Curro poft aliqvem, ut adjeqvar. Eáz * (gat) * Ager, * gát, ber Damm, ÍPafferbatnm. 2° Canalis aquae, ramus fluvii. Ecforie, (Ifgonire, furgunie) Exilium. Ed, Hedus. . Edem, Eden. Eé. * y. ea. * Eftin, otio, rooUfeil [!] Eftinatate. . Eftine. V. Eftin. Eftinéfc, ire, it, Depretio, as, are. Eftinire. * Eftin (Tiug. Ei, II, Illi. El, Iile, Is. * Elefánt. * Endivie.' Enfa, Ipja lila. Enfumi, Ego Ipfe. Enfuti, Tu Ipfe 198] Enfuflii, Iile Ipfe. Enfhíne, Nos Ipji. Enfhiva, Vos Ipji. Enfhifhi, Illi Ipji. Enfámi, Ego Ipfa. ( Enfatzi, Tu Ipja. Enfa’, lila Ipfa. Enfútz, Tu Ipfe. ' Epârchie, Dioecefis, Diftrictus. Epîe delá rafboiu, Infilia, orum, n. * lăbito. Epingéa (Capeneág) Pallium, Lacerna, . Penula. ' Épure, Lepus, oris, m. Épure de oáffa, Dafypus, * Cuniculus, Kartmdjen. Epurefc, a, Leporinus, a, um. Erá, Erat, Erant. Érái, Eras. Eram, Eram, Eramus. 199 Erátzi, Eratis. * Erbuefo, ire, it, frauteln. Erburi, Herbae. Érés, Hcierefis. -!Érha, Aluta. 3§ri, Heri. . Eritic, a, Haereticus, a, um. V Em, are, at, Hyems, as, are. Ernát, a,. Hyematus, a, um. ' Ernézu, are, at, Hyemo. Érni, Hyemes. Ért, táiu, are, at, Ignofco, Parco, veniam do. Ertaciúne Ertáre Ertát, a, Venia donatus, a, um. Item Mortuus, a, um. Ertatóriu, e, Parcens, Ignofcens, veniam dans. *- Eruga. Cuniculus subterraneus, elix, collicia sulcus aquarius, tDaffer* röíjre, EDafferfurd;e. ■ Es, fhiiu, ire, it, Exeo, Egredior. Ériii, Exis, Exi, Exias. Efhit6' i Exitus, Egreffio, Exodus. 200 Efhitoáre, Exitus, us, (Item Latrina, Forica) * 2° V. Cacaftoáre' 3° (Iá pod), Karfa, fogodza [!] a hidak melett [!] bas (Selanbet. Efhitóriu, e, Exiens. üSfhti, Es. . Eftán, Ijto anno, Hoc anno, * homo, íjeuer. (din estan), ezévi, idejl, íjeurtg, biegjafjrtg. Éftere, Exijtentia. ~ - Eftímp, Ijto tempore, Hoc anno, * homo, az idén, íiener. , * bas Sdjnardjcn. . ' * Forditau, , fordito. * Forhau. Fórma, Forma * 2° (Mufhtra) Modulus, exemplum, ex[cm]plar, formular, MuCtra, UTobclI, lllufter, patrone, formei. • Foraftau, . Ciftus. Helianthum. Tetem-toldo. * Fornaefc. V. Foraefc. ForoftucTc, ire, it, conf(o)irrumino, as, are1 * forafztani 1° 3ul)etlcn 2° fd?U5ctgen, lötíjcn, auflötfyen. Foroftuire, Forruminatio [!] Foroftuit, a, Forruminatus, a, um [!] * Fortuefc, ire, it, Hikélni, rucítuciris gefţen. Fortúna, (vifor) Procella, Turbo. * Fraeng. Fraeo, Mulier Saxonica. Fraeu, Frenum. Fraga, Fragum, Fraga, orum, n. . 216 Fragâriu, Morus, Sycomorus. Fráget, a, Fragilis, le. Framaent, are, at, Fermento, Majfo, as, are, Depfo. Framaentát, a, Fermentatus, Subactus, a, um. - Fraempt, a, Fractus, Ruptus, a, um. Frang, gere, frant, Frango, Rumpo. Frangatoare, Machina, qva aliqvid frangitur, maxime dicitur de machina, qvâ Ganabes frangi folent * frangi-bulu\m\. toro [!] elzköfz. Frangere, Fractio, Fractura. Frânghie, Fimbria. Frant, a, Fractus, Ruptus, a, um. Frantura, Fractura, Ruptura. Fraffin, Fraxinus. * Fraentzaeneála. - Fráte, Frater. Fratiutz.' Fratzie, Fraternitas. 1 A con- igekötő utólagos betoldás.. 217 Fratiéfc, Fraternus, a, -um. Fratietáte, Fraternitas. * Fratzaenatáte. Fratiór, Fratelus [!] Freantz, Morbus venereus, morbus Gallicus, Lues venerea. Fréc, are, at, Frico, Attero, Scalpo, * retben, 3erreibcn (íiáiná de tina) defquamo. , Frecáre, Frictio, Attribus, Adfrictio. Frecát, a, Adfrictus, Attritus, a, um. Frecătură, vide Frecáre. Fremaent, are, at, vide Framaent. Frentzít, a, Lue venerea infectus, a, um. * Frentzos. Frica (Témere, Groáza, Spaimaentáre), Metus, Timor Pavor, Formido, Trepidatio, Horor [!] Fríca-mi, Timor ejt mihi, Metuo, Timeo, Formido, paveo. 218 Fricos, a, Meticulofus, Timidus, a, * Frig, gere, ipt, frigó. Fríg, Frigus, oris, n, Algor, Frigiditas, Frigedo. Frig-mi, fáu mi-frig, Frigus eft mihi, Frigeo, Algeo. Frigáre, veru. ' Frigumi, vide Frig-mi. Friguri, Febres. Friguros, a, Qui cito friget. Fringhie, Fimbria. Fript, a, Affus, Frixus, a, um. Friptúra, Affatura, * Sült, petfenye. ber Braten. * FriChca. Talitrum. Patok, Fitty, Fittyentés, ber Hafenftiiber. Frumos, (Adverb) Formofe, Pulcre, Eleganter venu/te. Szépen, fdjött. Frumos, a (Mândru, Cilibiu) Formo-jus, Pulcher, venuftus, a, um. Elegans. * Szép. fdjön. . Frumfeatza, Pulcritudó, venuftas. * Szépfég. bie Sdjönbeit. 219 FrumuChea, Pulcra (Spe) * Szé-petfke. Frumufhel, Pulcher. * Szepetfke [!] Frumufhel, (Adverb) Pulcre, Lente. * Szépen, laffan. fdjört, ftati. 343 Frumufhic, a, Pulcher, a, um * Spé-petfke [!]. _ Frunte, Frons. * Homlok, bic Stirn. Frunte, Qvando additur nomen aliud cum praepojitione De, /igni/icat Iuperlativum illius rei, jeu rem, elegantif/imam, vg. Frunte de om, * Sluibunb, ausbiiubig. * Homo eleganti/fimus, prae/tanti f fimus. Frunte devin, Vinum generofiffi-. mum. Cum genitivo, fignificat rem primariam, vg. Fruntea graeului, Primarium triticum etc. Frúnza, Frons, dis, f. Follium, * Levél, bas 23Iatt. 2° um-GatitóriUj Parator. Gaún, Afilus, Bupreftis, f. Galolontha. * gaunós, a, adj. 228 Gauréfc, iré, it, Foro, Perforo. Gaurice, Foramellum. • Gauriciós, a, Perforabilis, le. Gauríre, Perforatio. Gauritóriu, Perforator. ' . * gazda. - • * gazdalueíc. * gazdueíc. * gazda de talháriu.- 1 Gaván, Cavatum. Ge Geaman, vel Geamen, Geminus, a, um. Geana Cena. Gémeni, e, Gemini, ae. Gém, ere, üt, Gemo, is, ere. i Gemenáre. 1 A lap aljára írott pótlás; ezen betíi-rendi helyére jel utal.' ' 346 Genuit, Gemitus. Géné, Genae. Ger, Gelu. Gheáofliu, e, Purus, non mixtxis, a, um. Gliem, Glomus, eris, 11. Ghemuefc, ire, it, Glomero, Adglomero, Conglomero. Ghcmuire, Glomeratio, Conglomeratio. Ghemuit, a, Conglomeratus, Adglome-ratus, a, um. 229 * ghenerdriu, generalis. * ghentzidn. Gheplau, Camus gyeplő. * Gher, áré, át (sdariu), Iţaâcln, kör- mölni, kartzohii, fycicfcln. Gheunoáe (Cioeanitoare) * Harkály. * Gheunoáe Maré, Sülő. Ghiara Mamis rapax * (fás köröm). Ghiatza, Glaties[!]. Ghíb, Gibus. Ghibós, a, Gibojus, a, um. Ghíeiu, vide Bitfu. * ghileosh, gjolkos. Gliíltz, Tenda * (látz). Ghimber, Zingiber. Ghímp, Stimulus, Aculeus, Scrupulus. Ghin,- vide Rezufhu. Ghinde, Glando. Ghindura, Glandula. Ghúie, vida Bine. Ghioaba, vide (Butlán) * Budié. Ghióc, Limax. * ghiocoi. ' Ghiordán, Torqves. * ghiftina, Y. Caftána. * ghizdáv(a), elegans, venujtus, decorus, Ekés. 230 Gi Gigaraet, a, Mifer, Macer. Gigodie, Morbus, qvo Canes /olent afflictari. * Gilau. Afcia. Gyalu. ' Giláv, Rumidus, a, um. Gilavéfc, ire, it, Humigo, as, are. Gilavíre, Humigatio. Gimbát, a, Broncus. Gimbélc, ire, it, Subrideo. Ginere, Gener. * gingásh, kenyes. Gingée, Gingiva. Gíntitza, Serum lactis, cui commixtus ejt fecundarius cajeus. Ginturii, Serum lactus, qvod ultimatiin ex Cajeo exprimitur. Gíp, manipulus. Gír, Balanus. Giráda, Congejtio, Congeries, Cumulus. * Gishlau. Vide Gilau. * giur, gyrus. Gl Qlage (Sticla, Uieaga) Vitrum. Glám (mái, létiu, lut.) * terra argillofa, item Cunctator, üröblcr. 231 Glás, Tomis. Glalfuéfc, ire, it, Intono, Vocije.ro *■ szollálni. Glaffuíre, Intonatio, vocijeratio. Glaffuít, a, Intonatus, a, um. * glassuitoáre, Vocalis,magábanliangzo, bcr Sclbftlauter, Docal. Glaffuitóriu, e, Intonans. Gláje, vide Gláge Glavatzína, Cranium. Glézna, Crna, Tibia, Talus. . Glíe, Gleba. Gligán, Aper, Verres. Gloaba, (Birfhág) Mulcta. Gloantza, Globulus, Globus. Gloata * (multuíheg) * Turba, Multitudo, Caterva^ gyülevésznép. Glob[us], Globus. Globéfc, ire, it, (Birfhegaluéfc) Mulcto, as, are. Globit, a, Mulctatus, a, um. 232 Glod (Tina, Noróiu) Limus, Caenum, Lutum * ifzap. Glodeic, ire, it Rodo, Frico. Glúga, Cuculus, — male vejtitus 3° fyofjl. Te dáu Iá gól, Revelo te. * golásh, a, adj. V. golafhel. tsupafz. Golafhea, Nuda Item Depilis, Deplumis. Golafhél, Nudus Item Depilis, deplumis. * golatáte. Golefc, ire, it, Nudo, Denudo, Item Vacuo, Evacuo. 233 Goliciune, Nuditas. Golire, Denudatio, Evacuatio. Golit, a. Nudatus, Denudatus, a, um, Evacuatus, a, um. Golitóriu, e, Nudator, Denudator, Evacuator. Golomóz, Conglobatio. * golon, V. gálán. * gomonefc, ire, it, liebfofcrt. Gonáciu, Perjecutor. . Gonéfc, ire, it, Perjeqvor, Arceo, Abigo; * 2° iifzekedni, me [?] ufzekedni, ftieren. ' Gonire, Perjecutio, Abactio. Gonit, a, Abactus, Perjecutionem pajjus, a, um. Gonitóriu, e, Perjecutor, Abactor. Gorefhte, Dicitur coitus admijjarii eqvi * sárhitani. , * Gornic, adparitor, Jlmmtsbiener, ilmmtsfnedjt. * goron ) Gorun j Qvercus, Suber, Illex [!]. * Gofhteana (Shtufa). Gr Grába, Properatio. Graéfc, ire, it. (Vorbefc, BeiTeduefc) Loqvor, Naro [!], Gradina, Hortus. Gradinaritza, Hortulana. Gradináriu, Hortulanus. Graene, Grana tritici, Triticum. Graeu, Triticum, Frumentum * de toámna Őfzib. de primavara, Tava-fzi b. — gol, tuns, tarbuza. * Gragaticu. • / Graire, Naratio [!], Dictio, Locutio. Graitoriu, e, Narator [!], Locutor. Grâiu (Vorba, Beffada) Verbum, Sermo Vox, Loqvela, * bic Hebe, Spradje. Gramáda, Cumulus, Acervus, Congeries. Per metaph. Multitudo, Copia * Cu Gramáda, fotyával [!], íjaufen* roeis. Gramáda de lemne Strues lignorum. 234 Grabefc, ire, it, Propero. ■ Grábnic, a, Properus, Properans, Repentinus, a, um, * . 241 Litera: H 240 Gura, Os, oris. Gúra-Cascáta, Homo ftolidus, Stupidus. * Gurátec ) r Gúrefhu j a Lo^vax- * gurduna. * gurdunásh. Gurgúiu (Grúiu) * tzutzui * (Grumus) tsuts, item: Tfutf. * guresh. hágó. * guriu v. guiu. . Guflia, Struma, Bronchocele * guga 2° (de vulpe) róka torok. Gúfhba, Curvatura. Gufhát, a, Strumojus, a, um. * gufhez, áré. * gufhtiritza <* lobog grillus grillotalpa, lobogár, bic TOevte, 2. ílTauímurf-grillc.) GúTt, are, at, Gujto, as, are, Delibo, as, are. , GuTfc, Gujtus. Guftáre, Gujtatio, Delibatio. GuTtát, a, Gujtatas, Delibatus, a, um. * guftos, áofe [!] gujtuojus. jo izü. fd^iacfljaft. Gúta, Apoplexia. Gutúe, C(a')otoneu?n. Guturáriu, (Troácna) Nara, ae, f. Catharus, i, m. * Guz. (vide) Chitzorán. gőzű. bie Spitjmaus. Gujbefc, ire, it, Pando, as, are, Sinuo, as, are. , Ha Há. Rejponjio ruftica loco Ce, quid. Hác, Sarmenta Lignorum, * 2lbraucii, Hcisfyolj. Hâda, Turba. Hadaemp, (Scopit, jugănit) Eunuchus. Hadarág, Bacillus trituratorms * bcr Drefdjfdjlegcl. * Hambáriu. V.. Cofhu. Szúfzék. Haed (Uraet, Grozáv) (Adverb) Turpiter, Deformiter. Haed, a, (*Scamav, * Uraet, Grozav, a), Turpis, Deformis, e. Haeeíc, (Huluefo, Surp). Diruo * demolior, hiasco. Haeit, a, Dirutus, a, um, Item Herni-acus. * Haelbarefc, 2°. nafd)C)i, (Ko) 1° Kotyváfztani. Haelm, Meta * (jluma, (5röis. Veteménynek kis -héja, tokja, bas 23aíglein bet i?iilfenfriicfyte. Hoda, Fiber falica fú, hoda, EDaffcriţufyn. Hodáe, (Máeri) Vila [!] * Hodaitza. Hodina (Odihna) Quies. Hodinéfc, ire, it Quiejco. * Iíodnoju, Hadnagy. Hodorogéfc, ire, it, Strepo, is, ere, Strepito, as, are * 1° dörömbölni, dörömbözni, 2° fetfegni, darálni. Hodorogíre ( Strepitatio, Strepitus, Hodorogitúra ( ús,/m. * HodorofeCc idem. * Hodröbéle holmi (Cátrafuffe) Házi bútor. Keteputa. . * Hóhér. * Hoherefc. Hóhot, (Chiotíre) Gachinus * Hahota. 247 Hotaraet, a, Definitus, Determinatus, Limitatus, a, um. * hotaraRi. * Hrána. 2Taí)rung. * Hranefc. * Hranitoriu, élelem. Hreán, vide Hirean.- Hreáft (Spin) Spinus. * Harafzt. Hohotele, me Hohotéfc, ire, it, Chachinor, aris, ári * hahotahli. Hohotíre, Chachinatio. Hohotit, Chachinatus, a, um. Holca, Clamprofitas. * Holalaefc (olalaefc). Holda, Seges, etis, f. Holteiu, juvenis caeleps [!] Hóra, Mujica. Item Saltus. Horeaéfc, ire, it. Ronchifo, as, are. Horcaíre, Ronchijatio. * Hordau. * Hore, Dal. Horéfc, ire, it, Muficam lugubrem jacio, canto, * item danolni. Hórgófhu (marieafhu, Straemba) Marinus, pecunia. Horilca ) (Rachíe, Tzúica) Sicera, Horinca j Crematura. * Horáta. V. ChilTug. * Horhotefc, röhögni, vihogni, unan* ftanbig Iadjenl ; Horn (Buciúm, Buduretz) Caminus. * Hornáru. . * Horju jijjura scandula. * Hospa, gluma. * Hofpodaru, Princeps. Hotár, Teritorium-[\], Limes, Terminus. Hotaréfc, ire, it, Definio, Termino, Determino, Limito. 248 HriThca, vide Hirifhca. JdrilTov. Diploma. Húrifhte, Meretrix scortum. ' * Hurlupiu. Hurtzuluéfc, ire, it, Exagito, Huc, illuc impello. , 352 * Huruba, gurguftium. * Hufhta. * Hutupefc, ire, it, (faldoklani), mo- hon efzem. faldoklani. * Hutupire. Nagyelietöfég. * Hutzutz, are, at. V. . Utzutz. Litera: I I. Appofitum verbis dativum cafum regentibus jignijicat Ilii, Ei, ut /ing-1 dá, Dabis-Ei, I am inchinát, Propinavi Ei etc. Verbis accu-fativum regentibus appofitum denotat accufativum Eos, Illos, I vedeá, videbis eos. I am cautát, Qvaejivi eos, . etc. Iterum Denuo. IáraChi ) Iárba, Herba, Gramen. IarbaEiaralor, Buphonium,Cameleonta. Iarba lui tátin, Symphitum, Confolida. Iáíca, Fomes. Iáta (Iáca) Ecce. Ibovnic, a, Amajius, a. vetzi auzi, Audietis. Ante alias vocales, vocali jeqventi ita conjungitur, ut diphtongus formatur, et unus sonus ex utraque vocali, ut lar. Iterum Iám dát, Dedi, Iubéfc, Amo lói fpúne, Ei dicam etc. Notatum vero accentu acuto non format diphtongum, sed protrahitur, ut Mărturie, Teftis, Mie, Milii Tie, Tibi etc. Ad initium cujus libet vocis ante mb, mp, n, pronuntiatur, ut a, ante has literas ut: Imblatéfc, Trituro Impe-rát, Imperatur, Intru, Intro etc. Ia 252 Ibric, Guthus, i, m. Ibncel, Guthulus, i, m. ’ * Ibrifhin, fila fericea, bombycina ad fuendum, bie Hafyfeibc. Ic * (hâda) * Cuneus, * ék, ékfzeg, bic Kcul. j , j Hic * pe ici pe colé imittamott, | hellyelhellyel, flcámcis, plaţj* ) iDcis, f)ic unb ba. Icnéfc, ire, it, * (parili)1 * Eructo, as, are * böffeni, böffögni. riilpfcn, auffteigen N° 4. Icnit, a, Eructatus, a, um. Icoána, Icon, Imago, Efigies, Simulacrum. Icuéfc, ire, it, Cuneo, as, are * t>cr* fenten. Icuit, a, Cuneatus, a, um. * Iéu, luáre, luát. * lenit, len uit. En. Conjpice, ahol ni. fdjau, fiefyc. Iérha, Aluta. * Ieromonách. * Iezune, Iezure, Lynx, Hiuz, ber Studjs. ~ * Ignefc. V. Icnefc. In, Linum. Ileu (Nocovála) Incus, udis. Imála (Tina, Lut) Lutum. Imáfhu (Palliune, Sloboda (Isláz)) Pafcuum liberum * Bucetum. * Imbáer, áré, át. Imbal, are, at, Salivo, as, are * 2° (balaearefc). Imbalát, a, Salivofus, a, um. * Iéu, luáre, át 1° accipio. 2° emo 3° ieu pe fuga, 4° été (eácate), ' 5° Iéu sáma, 6° Conjungi matrimonio. 1 A kéziratban cirill betűkkel! 23 Klein: Dictionarium. 353 253 Imbáleg, are,'at, Stercoro, as, are Imbalegát, a, Stercorofus, Stercoratus, a, um. ' Imbarbatáre, Animatio. Imbarbatát, a, Animatus, a, um. îmbărbătez, are, at, Animo, as, are. Imbat, are, at, Inebrio, as, are. ' Imbatáre, Inebriatio. Imbatát, a, Inebriatus, a, um. Imbatraenefc, ire, it, Senejco, Con-fenefco, is, nui. Imbatraenit, Senex factus, a, um. Imberbéc * (imburd, imbutufh) * Contundendo trudo, Impello * arieto. Imbieát, a, Invitatus, a, um. Imbiiu, ere, eat, Invito, Offero, * an= iramért, kenálni. îmbin, Combino, Facio cohaerere. Imbináre, Combinatio, Cohaerentia. 254 Imb 255 îmbrăcăminte, Amictus, Veftitus, Indumentum. Imbracat, a, Veftitus, Indutus, Amictus, a, um. . Imbracatóriu, e, Indutor, Amicens, Veftiens. Imbracin, are, at, Caligas alligo. Imbrancefc, ire, it, Manibus, pedibus-que flecto ad terram. Imbratzafháre, Amplexus, Complexus. Imbratzafhát, a, Brachiis amplexus, complexus, a, um.. Imbratzafhéz, are, at, Amplector ulnis, brachio, Complector, aris, atus. Imbue, are, at, Ori infero, Impono inos [!]. îmbucat, a, Ori impofitus, a, um. Imbucatúra, Bolus, Offa, * Buccea. * Imbucatúreíc,' falatozni, cin tt>entg effen, etvoas 3« fi d) rteíjmen. îmbucur, are, at, Caudio, Laetitia ad-ficio. ' Imblaciiu, Tribulo. anzéfc, ire, it, Placo, Mitigo, Lenio, Sedo, * engefztelni. îmblânzire, Placatio, Mitigatio. ■ îmblânzit; a, Placatus, Mitigatus, a, um. Imblanzitoriu, e, Placator, Mitigator. Imbláre, vide umblare. Imblatéfc, ire, it, Trituro, as, are. Imblatitóriu, Triturator, oris, m. * Imblet. ■ Imblojefc, ire, it, Obduco. Imblo, ftangcln. Imparát, a, Palatus, Impalatus, a, um. * Imparatufh. 259 împart, i Impartz, Impartzefc ire, it,’ Divido Diftri-buo, Par(tyJor. 1 Molini i’ nem írt a ki az egész szót, hímem csupán az -ialis képzőt írta az előbbi értelmezés fölé. 2 Nem Erznarr, mint L; x. Bud. 2S0. 3 A kéziratban hibásan 159 áll. * Impartafhefe, communio participo ffjeiíncíjjnen.4 Impartzire, Divifio, Diftributio, Partitio. Impartzít, a, Divifus, Diftribus [!], a, um. Impartzitóríu, e, Divifor, Partitor, Dif-tributor. Impatrát, a, Qvadruplicatus, a, um, Qvadruplum. Impatréz, tráre, trát, Qvadruplico, as, are. * Impatur, áré, át. Complico, faljon, faliért, kétben [!] hajtani a ruhát, breefjert jufeijert, beugen. * Impaturát, reteges [!].■6 Impédec, are, at. Impedio, is, ire, ■ Sufflamino, as, are. . . Impelitzát, a, Ille, cui pellis fuper-crcvit. * Impenát. * Impenez. Impetrefc, ire, it, Petrifico, Item ob- ' durefeo, Indurefco. - Impetrire, Petrificatio, obduratio, In-duratio. Impetrit, a, Petrificatus, Obduratus, Induratus, a, um. ■ Impilát, a, Depreffus, Humiliatus, a, um. Impíng, gere, pins, Impingo, Trudo. 1260| Impingatóriu, e, Trufor. Impingere, Trufio. împins, a, Trujus, a, um. * Impistrefc. fcfycfen. bűnt madjen, varico. Impletélc, ire, it, Implecto, is, ere. împletit, a, Implexus, a, um. * Impletitoáre, hajfono, hajkötő. bas I^aarbanb. V. Frunza N° 3. * împletitura, bas (Sefledjt. * Implinefc, ire, it. * împlinire, Polljiefjivng. * Implinitoriu. tellj’efteni [!] 1 Molnár e címszót — a betűrendnek megfelelően — împart és Impartz közé szúrta be, de eljárását, nyomdatechnikai okokból nem lehetett egészen híven követni. 5 Helyesen: réteges. 355 * Implu. ImpodoW (V. ire, it. Onio, as. are, Exorno. as. arc. împodobit, n, Ornatus. Exornatus, a, mit. Impodobitóriu. e. Ornator, Exornator. Imponcifheat. a. Oppojitus, a. uni. ImponeifNere. Oppojitio * hasonlíts, íondorkodás. Tiiijx■nciriit-z., cri*, cat, Oppono, Ob/to, Contrai o. împotriva, (melius) ride Improtiva. Impotrivcle, vide Improtivéfc. Impovararc, Oneratio, Aggravatio. împovărez, raro, rat, Onero, Aggravo. ‘.2 (il Imprafhtieat, a, Dijper/us, a, ani * f/.ilálni, fzórni. 30'ftrcucn oszlatni. hintve, fzortva [!] Im]ir.iflit i(“át (Adverb) Dijpcrjc. I mpra flit iére, Dijprrjio. linpraflithi. ere, cat, Dijpergo * Szilálni, Szórni. Impreájma, Erc.gione Coram. Imprcgiúr, are, at, Gyro, as, Circulo, Circumdo. Imprcgiur (Adverb) Circum, Circa Circum, * j/[< rjgyrum. 1 mpregiurare, Gyratio, Circum Ductio. I mpregiurát, a, Gyratus, Circum Ductus, Circum datus, a, um. 1 mpregiuratóriu, c, Circulator, Gyrator. ImpnTCur, are, at, Circumdo. Imprcffurát, a. Circumdatus, a, um * oh/e/lus, ördöngos. bcfcjjcn. linjinÍTuratóriu, e, Circumdator. * ImprctimTe, ire, it, barátkozni. Impréun, nrc, at, Conjungo, Connedo, < re * 2° coiio. împreuna, jimul, Conjunctim. Impiopodefe, Velo, as, arc, * [djlcycrn, mit Ciirficvu umtjiiiuuui, i'crbccîcu. Impropodit, n, Velatus, a, um. * lmpropoditoare, Crinale. Improflic. are, at, Vnria proicio contra. * ImpoCuTe (me) 1° Improtiva, Contra, Adver/us. Improtivefo. me improtivefe, ire, it. Cont rarior, Ad ver for. Improtivire. Contrarictas, Advcijitas. Improtivit, a, Contrariatus, Adverfatus, a, um. Improtivitóriu, e, Conlrariator, Adver-jator. Improtivnic, a, Contrarius, Advcrfarius, a, um. Impruimit, táiu, tűre, táti. Mutuo, as, are, Item j\lutuor, aris, alus. Impruimit (Adverb) Mutuo, mutue. 263 Impruimit,, (Subjl) Mutuum. Împrumutare, Mutuatio. împrumutat, a, Mutuatus, Mutuatitins, a, •-um. . Imprumutatóriu,e, Mutuator, Mutuans. împrumutéz, vide împrumut, are, at. Impimni, arc, at, impugno, as, arc. Impiing, are, uns, Pungo, is ere. Iinpungáeiu, e, Cormípda. Impungatóriu, c, Pundor, Pundorius, a, vm, Pungens. Impungere, Punctio. împuns, a, Punctus, a, um. Impunfatúra | Punctura * cu á * adoro Cernens. adoro, procumbo. 2° reá köfzönni 3° (a închina pe cineva lui Dz(î>)e8 v Dracului) devovere quempiam. Inchínume; meinchín, Adoro, Saluto. Inchinaciúne ) Adoratio, Salutatio, închinare j Propinatio. Inchinát, a, Adoratus, Salutatus, a, um. Inchinatóriu, e, Adorator, Salutator. Inching, are, at, Eqvum Cingo, Cingulo. Inchingát, a, Eqvus Cingulatus, a, um. Inchiótor, are, at, Fibulo, Confibulo. Inchiotorát, a, Fibulatus, Conjibulatus, a, um. - 270 Incingatúra, Cinctura. încins, a, Cinctus, Accinctus, a, um * (de farina) dohos. - * Incirip. Inchiz, dere, chis, vide închid. Inclefhtáre, Combinatio * öfzvekap-tsolni. Inclefiitát, a, Combinatus, a, um. Inclefhtéz, Combino, as, are. 271 * Incoáce erre. Inchipuefc, ire, it, Imaginor, Formo, Figuro. - închipuire, Imaginatio, Figuratio. închipuit, a, Figuratus, a, um. Inchipuítóriu, e, Imaginator, Figurator. * Inchir, ire, it, dejino coefcere. Inchiffoáre, Claujula. • . * Inchiz V. Incilipéz, páré, pat, Hinc inde aquiro, Colligo, ita, ut jam necejjitatem sublevem. încing, ere, cins, Cingo, Accingo * (farina) dohosodni. Incingatoare, Cingulum. Incolea, Illae, Ultra. Incolo, Illae, Illuc. Incoltzéfc, ire> it, * 1° (incep cu dintzi, coltzi) 2° Germino, Pullulo, as, are. Incoltzit, a, Germinatus, a, um. Incoltzitúra, Germinatio, Pullulatio. Incontra (Improtíva) Contra. Incordáre, Intenjio. Incordát, a, Intenfus, a, um. Incordéz, dare, dat, Intendo, is, dere. * Incornurát, a, V. Cornurát. * Incraencina, mi fe incrincina, bor- zadni, fel borzadni, (imperfonale). * încred, magát el hitettni, el bizni. mencredintzez 1° concredo, committo, 2° Conjuto, 3° dispenjo. Incremenefc, ire, it, Objtupeo, Attonitus fio. . încremenire, Stupefactio. încremenit, a, Attonitus, Stupefactus, a, um. . Incretzefc, ire, it, Crifpo, Rugo, Plico, (Capero, as), as, are, * Rántzolni. Incretzéfc-Frúntea, Capero, as, are. Incretzire, Crijpatio, (Ruga), Plicatio, Rugatio. J 272 Incretzit, a, Crifpatus, Rugatus, Plicatus, a, um. Incretzitúra, Crijpatura, Ruga, Plicatura. * Rántz. Incréz, crédere, crezut, Concredo. Incrucifhát, a, Decujfatus, a, um. Incrucifhát, (Adverb) Decuffátim. Incrucifhéz, fháre, fhát, Decujjo, as, are. _ , Incrucifiiézume, me incrucifhéz, Objtupeo, Valdemiror, * meg rémülni. Incrúnt, are, at, Cruento, as, are, * Vérefiteni. 358 Incrúnláre, Criior. Incnintát, a, Cruentus, a, um. Inerúft, are, at, Incrnjto, are, at. Ineruftáre, Incrujlatio. Incruftát, a, Incrujtalus, a, um. Ineruftéz, vide Incrúft. |273| Incueát, a, Ob/eratus, Occlujus, Clauju-s, a, um. Incuetoáre, Claufula (* Defcuetoáre). Incuetúra, Objeratio, Inclujio, Claujura. Incuíb, áré, át, Nido incubo, Item Nidifico, Item (per metaplior) Freqvento aliqvem locum, (et moror ibi), jicut proprium Nidum, et [icut in proprio Nido Converjor, moror ibi. Incúiu, ere, eat, Occludo, Objero, as, are * (áfára) excludo, ki rekefzteni. Incúmet, are, at, Committo, Concredo. nenueffcn. Incumctát, a, Commifjus, Concreditus, a, um. . Incúngiur, áré, át, Gyro, Ingyrum [!] eo, Circulo, Circumdo. * 2° kömyűl venni. Incúngiur, Circuitus. 274 Incungiuráre, Gyratio, Circuitio. Incúrc, áré, át, Intrico, as, are * implicito oerflccíjten. încurcat, a, Intricatus, a, um. Incurcatóriu, e, Intricator. Incureatúra, Intricatio. * Incushluelc. * Indaluefc, ire, it. V. Andnluefe. Indata (mínteni, Deloc, Cnet zici) Slalirn, fubito. Indár, Gratis. Indnrnpt, (înapoi) Retro. Indaraptnic, a, Contumax, Refractarius, a, um, * pervicax, Cerebro jus, agyafúrt, mnkrantzos, makotf. Indaraptniceío, ire, it, Contumacem, Inobedicntem facio. , Indnraptnicercume, me indarnptnicefc, Refragor, aris, alus. Indnraptnicéílite, Contumaciter. Indaraptnicíe ) ,, , . T , . . , I Contumacia. indaraptnicire 275 * Indaravnicefc. Y. Indaraptni-cefc. * Indata, indatá máre. * Indatorefc, ire, it. , * Indelbin. cmftatren. îndelete, Commodum, Ad manum. Indeletnicéfc, ire, it, Yaco, as, are. * Indeletnicie. îndelung, are, at, Prolongo, Difero [!]; * 2° (ma depărtez). îndelung (Adverb) Diu, Longo tempore. Indelúnga-rabdáre, Longanimitas, * Hofzfzutűrés. bic Scmamuib. Indelungáre, Prolongatio. Prorogatio. Indelungát, a, Prolongatus, a, um, * longinquus. Indelungatóriu, Prolongator. Indelúng-rábd, Longanimis [um, Diu patior, Diu expecto. Indelúng-rabdát, a, Diu cum aliqvo patientia ejt habita, Diu expec-tatus, a, um. Indelung-rabdatóriu, e, Longanimis, e. * Indelungefc. V. îndelung. Indemaen, are, at, Commodum jacio. Indemaena, Comodum\y\, Ad manum. 27G Indemaenáre, Commoditas. lndemaenát, a, Commodus, a, um. * îndemn jubjt. motivum. îndemn, áré, at, Hortor, Adhortor, moneo, Admoneo * permoveo. îndemnare, Adhortatio, Exhortatio. Indemnát, a, Exhortatione alicujtis inductus impuljus, a, um. Indemnatóriu, e, Exhortator, Adhortator. Indérept, as, are, vidv îndrept. Indcreptát, a, vide îndreptat. Indereptatóriu, vide Indreptatóriu. Indes, áré, át, Denfo, Conden/o, Intrudo * 2° toldulni, tolongani, tolyongani. Indefhért, Frujtra,In vanum, Incajjum. Indefára, Pojt meridiem, Circa vejpe-rum. Indeffáre, Condenjatio, Contrujio. vn Indeffát, a, Condenjatus, Intrujvs, Contrufus, a, um. Indeffatóriu, e, Condenjator, Intrujor. 359 IndeíTatóríu, Condenjatorium, Inftru-mentum qvo aliqvid condenfatur. * Indeftuláre, meg elégedés, bie (Scniigfcrmfeit. Indetoréfc, ire, it j Obligo, Debitorum Indetoréz, rare, rat i facio. Indetorü^ ] Obligatio, Debitum. Indetorít, a, Obligatus, a, um. Indic, vide Shántz. * Indíh (o vapsála). V. Cionvic. Indreá. V. Andrea. Indirépt, vide Indrépt. Indireptáre, vide îndreptare. Indireptát, a, vide îndreptat. Indoeála, Dubium, Ambiguitas. Indoéfc, ire, it, Duplico, Item Dubito, Ambigo * 2° faltén, îndoire, Duplicatio, Dubitatio. îndoit, a, Duplicatus, a, um * kettős. 3tpeifad}. * Item Dubius, Ambi. guus, a, um. Indracéfc, ire, it, Daemoniacum facio. îndrăcit, a, Daemoniacus, Obfeffus a Daemone, Energumenus, a, um, * ördöngős. îndreptat, a, Juftijicatus, Eectificatus, Correctus, emendatus, a, um. Indreptatóriu, e, Juftificator, Rectificator, Director, Corrector, Emendator. * îndrug, are, at, lanam neo. Indulcéfc, ire, it, Edulco, Didcifico, Dulce facio. Indulcéfcume, me indulcéfc, Dulcefco. îndulcire, Dulcificatio, Dulcitas. îndulcit, a, Dulcificus, a, um. Indulcitóriu, Dulcificaüis, a, um. * înduplec, áré, át. V. Indoefc. 2° (p. p. de spáte). Indúr, áré, at, Mifereor, Commifereor. Induráre, Commiferatio, Benignitas. Indurát,a, j j\f{ier{cors Benignus. Induratorul, e ) 278 Indragefc, ire, it, Amo, Deamo, Adamo, D(i)ligo, lieb geroirmen. IncLragíre, Inamoratio, Dilectio. îndrăgit, a, Inamoratus, a. Indragoftéfc, ire, it, Inamo, Adamo, Deamo, * fzerelmeskedni. Inclragoffcíre, Inamoratio. Indragoffcít, a, Inamoratus, a, um. Indragoftitoriu, e, Inamorator. Indrazneala, Audacia, Fiducia, Au fus, ús, m. Indraznéfc, ire, it, Audeo. Indraznét^u, a, Audax. Indraznire, vide Indrazneala. îndrăznit, Aufus, a, um. * Indré. V. Aiidre. îndrept, áíu, are, at,Rectifico, Justifico, Dirigo, Corrigo, Emendo, áré, at, fid? rcditfcrtigen. îndrept (Adverb) Recte, Directe. 280 Innegrefc, ire, it, Denigro, Ni-grefco. Innegrire, Denigratio înnegrit, a, Denigratus, a, um. * Inel anulus (de credintza) jegy- // // • * gyuru. * Infainez, áré, át. pubern. Infafháre, Fafcio, as, are. Infafhát, a, Fafciatus, a, um. ■ InfafJiiu ) ere, at, Fafcio, as, are * bé Infafliu j polálni, be polázni. Infafhur, are, at, Circum volvo, is, ere * fel tekerni, aufir>inben. Infafliurát, a, Circum volutus, a, um. Infafhuratóriu, e, Circumvolvens. Infatzafháre, Confrontatio. Infatzafhát, 'a, Confrontatus, a, um. Infatzafhez, fháre, fhát, Confronto, as, are. * Infer, áré, át, bélyegezni. * Inferat. Inferbant, are, at, Infervefacio, is, ere. Inferbantume, me inferbant, Inferveo, (Ferve), Fervejco, Incalejco * he-vülni. Inferbantáre, Incalefactio, Infervefactio. !79 Indreptáre, Rectificatio, jvftifi-catio, Directio, Correctio, Emendatio. 281 Inferbantát, a, Infervefactus, In-calfactus, a, um. Inferbintzála, Fervor, Incalefactio. Inferáre, Cauteriatio [!]. 300 Inferat, a, Cauteriatus, a, um [!]. Inferéz, ráre, rát, Cauterizo, as, are. Infíg, ere, fipt. Infigo, is, ere. Infioráre, Terrefactio, Horor [!]. înfiorat, a, Terrefactus, a, um. Infioréz, are. at. Terrefacio, Eoreo, Gohoreo [!], Terore [!] concutior. înfipt, a, Infixus, a, um. Infloréfc, ire, it, Floreo, Florefco, E floreo, Infloro, Eflorefco * 2° mucefco. befcfyimmeln. înflorit, a, Infloratvs, a, um. * Influrit id. Infocáre, Ignitio, Exarfio, Excande-fcentia. -Infocát, a, Ignitus, a, um. Infocaz, are, at, Ignio Exardeo, Excandejco. * Infoiu. aufblafen, aufbuufcn. auf* fdjtDalIen. Infraen, are, at. Contineo, Tempero, Abjtineo. 282 288 Infricare, Terefactio [!], metus, e timoris inciiffio. Infricat, a, Terefactus, a, um [!]. Infricofháre, vide Infricare. Infricofliát, a, vide Infricat. Infricofhez, fháre, Chat, vide Infric. ţnfrigofliât, a, Frigidus, Gelidus, Algidus, a, um. Infrigofliéz, fháre, fhat, Facio frigore. Infrigofhézume, me infrigofhéz, Frige-fio, Frigejco. Infrum fetzáre, Gondecoratio, venuftas, ornatus. Infrumfetzát, a, Factus Pulcher, vemc-ftus, condecoratus, ornatus, a, um. Infrumfetzéz, tzáre, tzát, Fulcrum, Formo fum, venuftum facio, Condecoro, Orno, venufto, as, are. înfrunt, are, at, Corripio, Exprobro. Infraenáre, Aftinentia, continentia, Temperantia. Infraenát, Ajtinens, Continens, Temperatus, a, um. Infraenéz, náre, nát, Abftineo, Contineo, Cohibeo, Fraeno, as, are, * infreno, Infrang, ere, frampt, Frango, Infringo, Perfringo, Efringo, Confringo. înfrângere, Fractio, Confractio. Inframt, vel, Infrarit, a, Fractus, Confractus, Perfractus, a, um Infratzéfc, ire, .it Facio affinitatem, Fraternitatem. Infratzefcume, me infratzefc, Affinitatem, contraho, Fio Affinis cognatus. Infratzit, a, Cognatus, Affinis factus, a, um. Infren, vide Infraen. . Infrenáre, vide Infraenáre. infrenat, vide Infraenát. Infric, are, at, Terrefacio, Metum, Timorem incutio. 284 Infruntáre, Correptio. înfruntat, a, Correptus, a, um. Infruntatóriu, e, Correptor. Infrunzéfc, ire, it, Frondeo, es, Fron-defco, is, ere. Infrunzire, Frondofitas. înfrunzit, a, Frondofus factus, a, um. înfrupt, Carnalem Cibum aliquem in jejunio commedere [!]. * înfund, Infundo (ftopfcu), dugni, tömni, ftopfen. * înfundătură, töltés. IngadutTc, ire, it, Indulgeo, es, ere. Ingaduintza ) . Ingaduíre J Indulgentia. îngăduit, a, Indultus, a, um. Ingaduitóriu, re, Indultor, Indulgens. Ingaduiu, vide Ingaduefc. * Ingaenjefc, ire, it, incurvo, jufam» mcnbiegen, obct irummcn. Ingaimacéfc, ire, it, Turbo, Conturbo. 2S5 Ingaimacire, Conturbatio. Ingaimacit, a, Conturbatus, a, um. IngalbineTc, ire, it, Palleo, Expalleo, . Expallefco, Item Flavo,» colore tingo, Flavefcere facio. Ingalbiníre, Flameatio [!]. Ingalbinit, a, Flameatus, Flavus, Pallidus factus, a, um. Ingalbinitóriu, e, Flamearius. * Ingaimacéfc, ire, it. V. Imbat IST3 3. Ingán, are, at, Sub/anno, as, Irrideo es * (es gannio) nad; (pofién. 361 Inganáre, Sanna, ae, f. * Inganát, a, Subjannatus, Irrifus, a. um. Inganatóriu, e, Sannio, onis,m. Inganf, are, at, Tumeo, Intumeo, In-tmmefco. Inganfáre Inganfatura Tumor, Tumiditas. Inganfát, a, Tumidus, Tumefactus, a, um. * Ingaffála. V. Imbulzála. îngrădit, a, Septus, a, um. ' Ingrafháre, Impingvaüo. Ingrafhát, a, Pingvefactus, a, um. Ingráfhu, are, at, Pingvefacio. Ingráfhume, rtie ingráfhu, Pingvo, as, Pingvejco, is.1 ‘286 *'IngaíTefc, ire, it, toldulni, tolongani. * Ingazdacefc. V. Imbogatzefc. Ingenunchiére,' Genuflexio * In geniculatio. Ingeunchieát [!], a, Genuflexus, a, um. Ingenúnchiu, ere, eat, Genuflecto, is, ere * Ingeniculo. Inger, vide Anger. Ingeréfc, a, vide Angerefc. Ingeréfhte, vide Angerefhte. • * Inghetz. fubft. V. ger. Inghetz, are, at, Gelo, Gongelo, as, are Glacio, as, (verbum activum) * gelasco. Inghetzaciós, a, Gelabilis, le. Inghetzát, a, Gelatus, Congelatum, a, um. Inghímp, are, at, Stimulo, Pungo. Inghimpáre, Stimulatio, Punctura. Inghimpát, a, Stimulatum,Punctus, a, um. Inghimpatóriu, e, Stimulator. Inghimpatúra, vide Inghimpáre. Inghín, áré, at, Combino, as, are. 287 Inghináre, Combinatio. Inghinát, Combinatus, a, um. Inghinatura Combinatio. Inghít | . . Ingliitz | ire’ Degluüo, is, ire. Inghitzit, a Deglutitus, a, um. Ingliitzitoáre * (gaet, gaetlan) * Glottis, itidis [!], f. * jugulum, gulia [!] bie Kefyfe. Nyeldeklő. ber Sd}íunb„ Inghitzitúra, Deglutitio. Inglód, are, at, Limo, Luto, Infigo Inglodát, a, Limo infixus, a, um. Ingradéfc, Sepio, is, ivi, vel Sepji, septum * keríteni, urnjaunen. îngrădire, Sepimen, Sepimentum. |289| Ingrofhát, a, Incraffatus, a, um. Ingrofhére, Incraffatio. Ingróf hu, are, at, Incraf fo, are, as * item spiffo: fűriteni item: (gravidam reddo). V. Ingrec. Ing’rozéfc, ire, it, Terrefacio, Terreo, Abfterreo, * el rémiteni, rettenteni, me ingrozéfc, Horreo, Terefio [!] * ifzonyodni, cdhorrefco. -îngrozire, Terrejactio. ’ îngrozit, a, Tefrejactus, Abjteritus, a, um. Ingrozitóriu, ,e, Terrejactor. Ingúft, are, at, Angufto, Conftringo. Anguft [!], a, Angu/tus,' a, um. Inguftáre (Straemptoare) Anguftia. Inguftat, a, Angujtatus, Conftrictus, a, um. * Inhieftrez, áré, át, doto. ausftatien. * Inholb, áré, át, valde ftupere, szeme- ket merefzteni, kidüllyedni. grogé 21ugen tnad^en 2° Ki düllyedni. * Iniá(t). ber (Srunbet§. * Iniiu, are, at, (ex ineo, despre zapada, caend se' aencheága suptzirel pe deasupra). <*. ínyima (Anima). Vide Anima. Inima, Cor. * Inimá goála, éh hómra. Inima rea, Difentaria, [!], Tormina, ae, f. * bie rotfye Hufyr. Iniméz, máre, mát, Animo, as, are. Inimos, a, Animofus, a, um, Audax. Inimútza, Corculum. Inlemnéfc, ire, it, Obftupeo, Attonitus fio. 290 Inmultzefc, ire, it Multiplico, as. Inmultzíre, Multiplicatio. Inmultzít, a, Multiplicatus, a, um,. Inmultzitóriu, e, Multiplicator. * Innádefc, ire, it, tákozni, toldani. , anftícfeln. 1 A fényképmásolatból hiányzó 288. lapot n^m állt módomban utólag a kéziratból pótolni. 3G2 * Iimált. * Innáltz, * Innaltzez, * Iimaltzime etc. * Innec, meg fűlni, fuldoklani, fojtani (eneco). * Innegrefc, ire, it. Inod, are, at, Innodo, ás, are. * fnoteín. Inodáre, Innodatio. Innodát, a, Innodatus, a, um. Innodatoriu, e, Innodator. Innoeíc, ire, it,, Reftauro, Innovo, Renovo, as, ore. Inoire, Innovatio, Renovatio, Restauratio. Inoit, a, Innovatus, Renovatus, Restauratus, a, um. Inópt, ) are, at, Noctefco, is, 'ere. înnoptez J Innoráre, Nubilatio, Obnubilatio. Inorát, a, Nubilalus, Obnubilatus, a, um * 2° (om* innorát) homo morojus. sauertopf. Inoréz, ráre, rát, Nubilo, .obnubilo, * innubilo. 291 Inoroéíc, ire, it, Limo immergo, *re' * Infetofhez. * Infhel el áltatni Infhel (puiu sheaoá, intarnitze are' Interefc (Dúduiu, Gonéfc) Abigo, is, ere, pello. Interit, a, Abactus, Pulfufus [!]' a, um. Intetzefc, tzire, tzit, Impello, is, ere. Intetzíre, Impulfatio. Intetzit, a, Impuljus, a, um. 395 Intaeiu, vide Antaeiu. Intaelnefc, ire, it, Convenio, is, ire. Intaempin, are, át, Obio, as, are. Intaempináre, Obviatio. Intaempinát, a, Obvius factus, a, um. Intaempinatóriu, e, Obvians. Intaempláre, Cajus, Accidens. Intaemplát, a, Qvod accidit. Intaemplume, áré, Contingo, Accido. Intaerzieát, a, Tardatus, Retardatus, um. Intaerziere, Tardatio, Retardatio. Intaerz'iu, ere, eat, Tardo, Retardo. Intaerzíu, Tarde, Sero. Intaraet, are, at, Irrito, as, are * fel lázofztani (caznefe 3°). Intaraetáre, Irritatio. Intaraetát, a, Irritatus, a, um. 297 Intieleg, ere, les, Intélligo, is, ere. Intielegatóriu, e, Intelligens. Intielegere, Intellectio * 2° unanimitas, concordia, bie ©ncerftanbnig. Intielepoiúne, Prudentia, Sapientia. Intieles, eaffa, Intellectus, a, um. Intieles (Subft) Intellectus, ús, m. Intímpin, vide Intaempin. Intimpináre, vide Intaempinare. Intín, are, at (Inficio), Inquino, luto inficio, * tfatokalni el sározni. Intinaciúne, ) (Infectio) Inquinamen-Intináre j tűm. Intinát, a, Infectus, a, um, Inquinatus. întind, ere, tins, Tendo, Intendo, Extendo * item: infolo. întindere, Intenfio, Extenfio. * întinerire, cerjüngen. întins, a, Intenfus, Extenfus, a, um. întins, (Adverb) Intenje. Intínz, vide întind. 298 * IntareáJa. Y. Aspreála. Intarefc, ire, it, Firmo, Adfirmo, Fortifico * item inasprefc. Intinzetóriu, e, Intendens, Extendens * fubft. (fueitoriu) intinza-toriu de áluát, cylindrus quomafja farinacea dillatatur. Nyujtofa. ber ZTubelroalfer; întoarcere, Converfio, Verfio, Reverfio. Intócma, Aeqvalis, le. Intócma (Adverb) Aqvaliter [!] Intocméfc, ire, it, Aeqvo, Adaeqvo, Ac-comodo, Plano, Complano * 2° modolni. 364 întocmire, Aeqvalitas, Accomodalio, ' Complanatio. întocmit, a, Aeqvatus, Adaequatus, Complanatus, a, um. Intocmitoriu, e, Accomodator, Complanator. întorc, ere, tors (Intorn) Verto, Converto, . Inverto, Reverto, * item (drulTaeic) Rejulco campum, item, máfodfzor fzántani. jum jtDeften 'ITialjIe acfent. Intorcatóriu, Verjor, Inverjor, Con-ver/or. Intőm, are, at, vide întorc. întors, a, Converjus, Inveffus, Reverjus, verjus, a, um. Intraentefc * 1° tero, allido. 2° (ma . lupt) birakozni. Intra, Intra, Inter. * Intrácoáce, borijn. * Intracolo, coáce, aireá. * Intradins. V. Deadins. * Intram 1 _ . ‘ * Intramez j “mZe/co. . Intráre, Ingrejjio, Ingre]jus, Introitus, ús, m. * Intrargintzefc. * întraripez, befliigcln. * Intrarmez. " <* Intraurefc). 299 Intrécere, Praecedentia, Praecellentia. Intrecút, a, Superatus, a, um. întrecut, Exlex. Intreéfc, ire, it, Triplico,'as, are. Intrég, a, Integer, gra, grum * merő. 300 Intreíre, Triplicatio. întreit, Triplicatus, a, um * örevfad?. , * Intrognát. ■ Intru, In. Intru, are, at, Intro, Ingredior. * Intrun. Intrúp, vide Intrupéz. Intrupáre, Incorporatio. întrupat, a, Incorporatus, a, um. Intrupéz, are, at, Incorporo, as, are. întunec, are, at, Objcuro,1 Opaco. întunecare, Ob/curatio. întunecat, a, Obj'curatus, Opacus, a, um * 2° (om intunecát) V. înnorat No 2°. Sauertopf. Intunecatóriu, e, Obfcurator, trix. * întunecos, a. 1 Intunérec, Tenebrae, Ob/curatio, ob/cu- rum * 2° (de oámeni etc.) :tenger. * Intruntaeiu, initio, principio elein- ten, anfangs, anfangíicfj. • .. Inturnáre Inverjio, Converjio, Reverjio. Inturnát, a, Verjus, Inverjus, Converjus, Rever jus. ■ • * Intrataeta, tantopere, úgy anyira, el anyira. fo feíjr. Intrát, a, Ingrejjus, a, um. * Intraurefc. Y. Aurefc. -Intréb, are, at, Interogo [!], Percontor, aris, atus. întrebare, Interogatio [!], percontatio. întrebat, a, Interogatus, a, um. Intrebatóriu, e, Interogator, Percontator. Intrebuintzáre (Trebuíntza) Necejjitas. Intrebuintzát, a, Nece/fitatus, a, um. Intrebuintzéz (Saent de lípfa) Necef-jarius sum. Intréc, ere, trecut, Praecedo, Antecedo, Supero, Excello, Praecello, Emineo * 2° me intrec. hellytelenkedni, gyermekeskedni. Intrecatóriu, e, Praecedens, Antecedens, Superans, Excellens, Praecellens. * iibricj'. 301 Intzap. vide Intzep. * Intzarc, are, át. V. Intzerc. 2° Des-bar. Intzepenéfc, ire, it, vide Intzepenéfc. Intzeleg, vide Intielég. Intzelegatóriu, vide Intielegatoriu. Intzelegere, vide Intielégere. Intzelenéfc, ixe, it % Y. tzélina. Intzelenít, a, <2° irradicatus, inveteratus, meg rögzött, meg áttalkodott). Intzelepciúne, Prudentia, Sapientia. Intzeles, vide Intieles. Intzeleptzefc, ire, it Prudentem jacio * üerffdnbigen. 2° ma intzaleptzefc. Intzeleptzefhte, Prudenter, Sapienter. Intzép, Infigo, Configo, * figo/ Intfcepát, a, Infixus, Confixus, a, um. Intzepenefc, ire, it, Solido, as, are. . Intzepenire, Soliditas. 365 Intzepenít, a, Solidatus, a, um, Solidus, am [!]. Intzerc, are, at, Ablacto, * difjungo ' a mamma depello a lacle abfpcinen, abfeţţen. ’ Intzercáre, Ablactatio. 303 Invaerftéz, ftáre, ftat, Vario, as, are• , . Invaertéfc, ire, it. Inverto. Invaertíre, Inverjio. Invaertit, a, Inveffus, a, um. • *' Invaertofhez, etc. obdureo, obduro. Invaléfc, ire, it Invello, as, Involvo, is, ere * fjemben, item aufbaumen. Invalire, Vellatio, Invellatio. : Invalít, a, Invellatus, Vellaíus, Involutus, a, um. Invalitoáre, Vellum, Véllamen * (á nevé-ftelor), flammeum. Invaluéfc, ire, it, Involvo, is, ere. * Kötelődzni. învăluire, Involutio. Invaluit, a, Involutus, a, um. 1 Olvashatatlan szó. Invaluiu, vide Invaluéfc. * Invart fubft. Invatz, are, at, Doceo Dijco. Invatz pe altul, Doceo alterum. Invatz en ceva, Dijco ego aliquid. Invatzat, a, Doctus, a, um. 302 Intzercát, a, Ablactatus, a, um. Intzinát, a, Vix Cohaerens. . Inzadár, Fruftra, Gratis. Inzadárnic, a, Fruftraneus (a, um), Vanus, a, um * i. itus.1 Inzeciuéfc, ire, it, Decuplo. Inzeciuit, a, Decuplatus, a, um. * Inzeftráre, dotatio. bie 2Iusfteurung. Inzeftrez, áré, át, doto, ausftatten. Injug, are, at, In jug(um)o, Sub jugum mitto, <[Injugo). Injugáre, Injugatio. Injugát; a, Injugatus, a, um. * Injumatatzaz, felezni. Injúr, are, at (Suduiu) Injurio, Contumeliis afficio, Increpo. Injurát, Injuriis, Contumeliis affectus, a, um. Injuratóriu, e, Injuriator, Contumelio-jus. Invaerftáre, Variatio. Invaerftát, a, Variatus, Varius, a, um. * Veffzős. 1304 Invatzatóriu, (Doctor), Docens, Difcens <* Tanító, ber £cfiter) tanuló, ber Ieljrei, lefyrnet. . Invatzatóriu, qváre invátza paaltul, Doctor, Docens * Tanító, ber £eíjrer. Invatzatóriu, quare el invatza delá ie Elji'iinc. Lacramáre Lacrimatio * Könyvhula-tás. bet* (Djranen. Lacramat, Lacrimatus, a, um * könyvel áfztatott. Lacramatóríu, c, Lacrimator. Lacraméz, vide Lácram. * lacuefc, etc. Lácuri, Lacus inplurali [!] Lacii fia, Locuita, Acris, idis. Láda, Cijta. Lác, Multitudo popularis. Lacnga, Penes, juxta, Pone. Laenget, a, vide Lángot. * Laengoáre. 313 * Lagonitza (gabanash). Lái, L. ejt articulus de/initus ma/culinus, ai ejt auxiliare praeteriti temporis numeri /ingularis fecundae jierfo-. nae, vg: Lái batut, Illum percuf-jijti. cto. * Lalacfc, ir [!], it, lallo. Lám, L. eft articulus definitus mafeu-linus, am cft auxiliare praeteriti, fingularis numeri, primae perfonac, vg. Lám dát, Illum dedi. ctc. Lampafliu, (Fclináriu) Lampas, Laterna. Lámura, Qvod cft probati/fimum, Mundi/fimum Puriffimum, * bie ícii' terung. 3 68 Lamuréfe, ire, it, .Clarifico, Purifico, Probo, * item redjtfcrtigcn. Lămurit, a, Probo, Purifico, Clarifico. Lana, Lana, Veius [!], Ieris, n. * Lana broaflitelor, v. brofliteafca, Conferva, Vizi fonal, ÎPaffctfaben. 314] Langa, Penes, Pone, juxta. Langet, a, Langvidus, a, um. Langoáre, Febris calida * lethargia, bie Sdjlaffudjt. ' ■ Lanos, Lanofus, a, 'um. Lántz, Catena * Lántz de aur, torques (de impedecát) f uf flamen. LántziChor, Catenula. * Láolálta, fimul, infimul, égyüvé [!], jufammen. Lápad, are, at, Abicio, Projicio, Dejicio, * item: abortum facere. Lapadume (melápad de ceva,) Abnego, Renuntio. Lapadát, a, Abjectus, Projectus, Dejectus. Item Abnegatus, a, um * item Spurius, talált gyermek. Lapadatúra, Abjectio, Abnegatio. * Lápta. V. Cotea. Lápte, Lac. Lápte acru, Oxigălum, * sostej, alutt tej. Laptele Cânelui, (Burueana efte) Clema, tis, [!], n. Carytis, Efula. Lăptos, a, Lactifer, a, um. Largitas, Laxitas, Spácium. 315 Lárd, Laridum, f eu laridi pingvedo. Lárg, a, Largus, Laxus, Spaciofus, a, um. Largéfc, ire, it, Laxo, as, are. Largíme, Largíre Largit, a, Laxatus, a, um. Lárice, Larix. * Scrcfycnbaitm. ( Lárma, Tumultus’. Larmuéfc, ire, it, Tumultuor, aris, atus. Larmuire, Tumultuatio. Lármuitoriu, e, Tumultuator. * Lárva. Lás, Permitto, Sino, Relinqvo. LaíTáre, Permiffio. Laffáre de poft, Carnis privium. 316 Lafíat, a, Permiffus, Relictus, a, um. * El hagyatott. Dcrlaffcn. Laffatóriu, ’ e, Permiffor, Indulgens. ■ Item De die indiem [!] diferens. Laftáriu, Palanga. * Dorong. Rúd. öté 5fangc. (Pozna, Letz.) Pozna, Emelöfa, tfigafa. bic í?cbfiaitge. * Laftun. Parti fetfke. Lát,, a, Latus, a, um * Széles, breit. * Lataretz, lappu. * Latin. ’ * Latinefhte. Latráre, Latratus, * Ugatás, bas Sellert. Latrát, (a, Latratus, a, um. Latratoriu, e, Latrator * Ugató, cirt 23cílcr. . Látru, Latro, •as, are * Ugatni. Sellert. Láture, Latus, teris, n. * Oldal. Scite. Latureán, Extraneus, Advena * Jövevény. Idegen. Latúri, Proluvium, Proluvies * Moslék. llirflatl], (Scfpüfyl, ber Spiifylicfyt. Laturóae Trabs marginális in aedificiis. * Latutza’ (un péshte: carajel); Látz, Laqveus, Tendicula, Item Laqveare, Tigillum, Trabs jugularis. * Tőr. Sálinge. ^aűftricf. 317 Latzefc, tzire, tzít, Extendo. * Ki nyújtani, ausbrcitcii. lapaffitani. Latzíme, Latitudo. Széleség. bie Srcite. Latzíre, Extenjio Ki nyújtás, bic 2íus* breitung. , a, polonicus, lengyel, pol* rtifdi. ' Lefhie, Lix, icis, f. Lixivia, ae, f. Lixivium, ii, n. Lefhieát, a, Lotus, Lautus, a, um. Léfhin, are, ari [!], Deliquium patior. Lefhinare, Deliquii paffio, Deliquium. Lefhinát, a, Deliquium pajfus, a, um. Léfhiu, vide Láu. Léfhu, Polonus. * Lesne 1° facilis 2° (eftin). Léfpede, Tabula lapidea. * Létiu (mái.) lut, árgila. £etten. 324 Leutra, Scala lateralis ad curum [!], * Sponda. (2° de cár), bie Steiiem. Levá, vide Lea. Levéi, vide Li. . * Lévesh. * Levezuefc, ire, it, pampino, levelezni, abblattert, abblattern. Levor, vide Leor. LÎ Li, Loco Levei, vel: li. L. eft articulus definitus, i, ejt auxiliare fúturi temporis numeri f ingularis perjonae fecundae, Appofitum verbis activis fignificat Eum, vel Eas, ut Li chemá, Eum vel Eas vocabis. Appofitum vero verbis Dativum regentibus, fignificat, Eis, ut Li dá, Eis dabis, etc. * Liá V. Lea. Liba, An/eribus atribuitur, quia libare j olent. ft25 * Libitz V. Libutz. Libov, Amor. Libútz, Larus, i, m. * Bibitz, Libutz Tringa Vanellus. ber Kibiţ;. Licaefc, ire, it, More canino bibo. Lichéfc, vide Lipcfc. Lichit, a, vide, Lipit. Lichitúra, vide Lipitura. Lichiiu, Libum, Artolaganus v. ut, bas . (ölaiteis. Lúng, a, Longus, a, um. * Lungaretz, Oblongus, ablang. Longau, Longurio. LungéTc, Longo, as, are, Prolongo, Longijco. Lungime, Longitudo. . Lungit, a, Longatus, Prolongatus, a, um. 333 Lungitóriu, e, Prolongator. Lungurétz, a, (Longulus, a,) V. Lungaretz. - Luni, Dies Lunae * Hétfő, Ifíonntag. * Lunile fameilor. Menftrua, or\um\. ATzonyi ho. ber ÍDetber monali)Iid;c 231ume. lHonatt; ^Infj. hónapszám. . Luntre, Navis, Linter. * Sajka tTonak. Luoâ, Accipiebat, vel Accipiebant. ' Luoáre, Acceptio, Sujceptio. Luoát, á, Acceptus, Sufceptuá, Percep-ius. a, um. Luotóriu, e, Acceptör, Sufceptor, Perceptor. Lúp, Lupus. Lupáre, * (Branca) * Gangrena, Carcinoma. LupéTc, a, Lupinus, a, um. LupéThte, Lupino modo. 334 Lúpt, me-lupt, áré, át Luctor, aris, ári, atus * birakozni, bajt vini. Lúpta, Luctá, Pugna, Pálejtra, Certamen. Luptatóriu, Luctator, Pugil, Pálejtrita, Athleta, * Bajvívó, ber Kingcr. 373 Lúfhen vide Ciápa Cioarei. Lút. Lutum. Argila. Ocr (Ebem, £cim. Lutós, a, Lutojus. a. um. Luiind, vide Luaend. * Lnjer. Litera: 31 M'a. Lom Mea. prr apojtrophc autcm ni’a. M" fjt accu/atinis pronominis ego. a, ejt auxiliari juturi tem]x>ris tértim: pcrlonac jingularis numeri, vg. M:a laudă, mc laudabit. 33î> Máé, Pa parer * Mák. HTobn, Híacni. .Macár, Qvamvis, Qvamqvam. * (Ámbár, Joleliet.) akár (Dbii'obl. . * Mácár ca, jóllehet, obu’oblen. Mácár Care, a, Qui/cumquc, Qvaecum- que. * Akárki. IPor iminer. ll\'r or aud; joy. * Mácár. V. Fie v. Fieshte. Macau, Baculus * Páltza. Stotf. Măcelărie, Jfacdlum, * Mélzárfzék. ^Icifdibanf. (Efcbani. Macelaritza, Vxor Jfacellarii * Méfzá-rosné. bio ^Ici^-bbarforin. Maoclláriii, Macillarius, Lanio. * Mól/áros. bor ^loifdibaffor. M aeéfhe (Cácádarie). Maccfliu, liubu-i. * Tsipkc bokor. 23 rom» beorjtaub. ■ Máéin, are, at, JIolo, Emolo, is, ire, * Őrlők. Őrölök. Ulnblcn. Maeinát, a, Molitus, a, um * Örlőtt. öcmciblcii, aofdn-oiicn. Maciniflm, Molitura * Őrlés. bas IluiMou. 330 Mácru, a, Maccr, Macra, Jfacrum, Ösztövér. lllaaor. Maeriitzu, a, Submaccr, a, um * Jfocel-lus, a, vm ÜrztöYéretfke. óin u'cuia ítiaaer. Madaréíc, ire, it, Tcncrc. cum oliqvo ogo, Demulceo IVr^ciricln. * Madrátz, Culcita, Matratz. Madúha, Medula. * Velő. bili Huni. * Maduhos. Maduláre ) Membrum * las;. (Sliob. Maduláriu' * Maduva V. Maduha. Maemúea ) Maemutza I S,m,a * MnJ°m- ^ '‘tU'. * Maelecz (o boála). Máer i Villanus. * Villicus. Ma- * Maercán I jor Ember. lüiu llloycrov. Mácri, ) Villa. * Major. Uteyor* * Maerifhte ( bof. 337 Maeiúca, * Mateola, * Clava, Agolum, Surus. * Fejes Bőt. Bunkó. íiu líolb obor prinu'I mit cincin liopf. Maoiueos, a, (Balbojus, a, um) * iVodo-jvs, aj peratus, a, vm. (Gőtsős. líuotid’t.) Bunkos. Mácrifhu, Orális, idis, * Rumex. Ace-toja. Sóska, fnuor 2(nipfer. Macriflml-Caliilui, HippolapatJtum. * Lo-Soska. íxnpomio [?] llüind'S 2\abatbciv. Macritza, Villanó * Major Afzony. lltoyorin. • * Maerfhág. Maeftrie Magijterium Ars, * Mesterség 2° remekmimka. Kuilft. Maeftru, Magijter, * Mester, llíoyftcr. Maeiu, Pernocto, Maneo. * Maiug. Marcidus Fa Kalapáts cin böl^orncr líanuncr. * Maelcez. Maen, áré, át, jfíino, Pello, (Abigo). * Hajtani (Marhát). (Ereiben. 2° din zi in zi, halogatni. Maena, Manus. * Kéz. bio fjemb. Macnát, a. Minatus, Pld jus, Abactus, a, um. * Hajtott, iictricbon. Maenatúra, Minatio, Aüactio, Puljio * Hajtás, bas (Ereiben. Maenc, are, at, Manduco, Comedo * Enni epedni 2° aiifboifjcu. * Maeneacios torkos, nagyehetős. * Maendrn 1° (ghizdáv) 2° [jocbarim. b. ^rodj. * Maendrie. * Maendrclc. * Maenc hoda, holnap. * Maenec, a, are. * Maeneeáriu, karmantyú. 374 * Maenére, fzálás. Maengalau, {Girgilhis.} * In/trumen-tum téllam [!] laevigandi, poliendi. Mangoro!o efzkőz. (Slaítbolg. * Maengarluefc. , Hínula[\] * Nyöstény Tsitko. * Maenz. * Maenza. ' * Maenzala. * Maenzalefc. * Maenzaluit, a. * Maenjefc, V. Comaenjefc. * Maenjit, V. Comaenjit. * Maeraefc, ire, it. * Maerlefc. V. goriefc. Maerlíre, * Hastekerés hasrágás. ber Saücfygrhnmert, köldök-tíomör. Mátur, a, Maturus, a, um. Matur, are, at, Scopo, Verro, Everro. Matura,. Scopa. 350 Maturatóriu, e, Scopator, trix. Matúfhe Amita, Matertera. ■ Mátz, Ile, Hila. * Matzafc (tagaertz, (zgaetziu) fcfylep* pen,) rapto, vi traho, rangatni, rántzikálni, liurtzolni, 3errert, fdjluppen. Mázere, Piza, orum, n. Mazariche, Ciurcula, Oróbus, Vicia, ae, f. * Mazga. Mezge. Maziléfc, ire, it, Depono de officio. Mazilit, a, jubilatus, de officio depofitus, a, um. * Májé, Centenarius. Me ■ Me, Me verbis activis appofitum dat eis paffivam fignificationem, vg. me váz, me video, vel, videor. Mea, Mea Qvando praeponitur nomini, adfumit ante fe: A, vg. A mea mima, meumcor [!], fecus non, vg. mama’ mea, Mater mea. ' Meáza-noápte, Septentrio, Boreas. Meáza-zi, meridies. * Me cocaefc, Nyekegni. Me-Cant, Lamentor. Med, Medo, onis, m. Muljum. ■ * Me-Doáre. Dolet mihi. * Me-duc, Vado, Pergo. Megliie. 351 Mei, Mei Si praeponatur nomini, adfumit ante fe A, vg. A mei părinţi, Mei parentes, fecus non, ut. Părinţii mei, Parentes mei: * 2° pro ma vei v. g. mei vedea. * Meiu (gáron, maláiu marunt, párinc) panicum miliaceum, köles, bie fjirfe. ' Mélciu, Limax, Herbigrada Coclea. Mele, Meae. * Melegáriu. (Sartenbett, ^rüíjbett. Mélitza, Merinde, Merenda, Viaticum. 352 MeriPhor Malum, Pomum parvulum; * Merla. Mers, Abitus, 4s. Mertic, (Premaenda) Praebenda, orum, Deputatum. - * Mertiug (o malTura) 40 in 3 ferdéle. * Mértza 1° (férdela) véka. * Mesdreá (Cutzitoáe). Meshter, Magifter, Opifex, Faber. * Mefliterefo, mefterkedni. an etmas arbeiten. fiinftelrt. Mefliteflnig, Ars, Opificium. 378 Mefliterhugefc, ire, it, Artem, Opificium exerceo, Fabrico, as, are, Machinor, aris, * mefterkedni. . MePhteDiugirc, Fabricatio, Machinatio. Meflitefliugltorm, e, Fabricator, Machinator. Meft*e*ácan, Betula. * Méftec. fubftantiv[um]. Commune cum quodam. Méftec, áré, at, Maftico, as, are, Item , Mifceo, es, ere. Meftecáre, Mafticatio, Item Mixtio. Meftecát, a, Mafticatus, a, um. Item Mixtus, a, um. 353 * Metcleu * Meteárca * Mi cald; Vi Cald. Micéfc, ire, it, Minoro, as, are, Minuo, Imminuo. * nerringcm, It[em]. Meftecatúra, Miftura, Mixtura, Item Mafticatio. P / Mafticatorium * rudis. Mertecau _ Spatha, Sodrofa, Hiiljr-Mertecaton^IöffeIí SpatcI. (Homo ftolidus, Ineptus, Truncus. Xhmtmfopf.) V. Calau. ' * Metreátza V. Matreátza. Mez, vide Miez. Mezuina. Intermediae fepes, * limes, femila intermedia * Sepimentum intermedium, * <^elbrairt> Sövény, ' Mesgye. ber ^nfjfctb [!] im (Sarten ober ÎPeirtberg. Mezul-Noptii, Medium Noctis. • Mezul-Zilei, Meridies, Medium Diei * item: Krumme.1 . Mi Mi, Appofitum verbis Dativum regentibus fignificat milii, ut mi da, Dabis mihi Dami, Dabis mihi. Appofitum verbis activis fignificat me, ut mi vedea, me .videbis, mi • bâte, me percutiet, etc. Miaon, are, at. * miogni, nyávogni, mauert. nyivatfolni 2° fig. fanyalogni. , Miaza-zi, vide Meaza-zi. Mic, a, Parvus, Exiguus, a, um. 1 Téves értelmezés: csupán, miez, illetve miezul pâinii bír ’Krumc, kenyérbél’ jelentéssel. Vö. miez a. (354.) 354 Micit, a, ■ Miclhorát, a, Minoratus, a, um, Imminutus, a, um. * Mi ciuda. Micfhorez, vide Miceíc. Micútz, a, Parvulus, a, um. * Mi dór. . Míe, Mille. - ' Mié, Mihi. Miea, Agna. Mied, Medo, Mulfum. Miel, Agnus. Mielufliél, ufhea, Agnellus, Agnella. * Miére, mél. de treftie. * Miez, medium. 2° (de pita) Kenyér bél, bie 23robfdjerrí>e. * Mi foáme. * Mi frica. Migaeala 'Occupatio, qvando quis aliqva actione fe occupat, * muginatio, mufinatio, bibelődés. Migaéíc, ire, it, iris> i™- Minta (Ilma) Minta. Minte, Mens, entis, f. Minte (verbum) Mentitur. * Mintenásh V. Acmush, peloe. ’ Minténi (Indáta, Deloc, Qvaet zici) Illico, Subito, Statim, Praejto. Mintie, Glamis, idis, f. 357 * Mintzaefc, ire, it, meghazudtolni. * Mintzmefhter. Míntzu, tzire, fczit, Mentior, iris, itus. Mintzít, Mentitus, a, um. Minunume, Meminun, are, at, Miror Admiror. ■ Minunát, a, Mirabilis, e * (minunat, in juperl.) roppant. Minune, Miraculum. Minunézume, Me minunéz, Miror, Admiror objtupeo. (Minunát, a). . ■ Mioára, Ovis duorum annorum, * agna chorda. / * Miorcoteic, ire, it, vinnyogni, nyi- vogni, fanyalogni, pityeregni. eiberfüd?tig. * Muetura, mártás, bie Cuníe. * Muerufhca (la paíTari) Jértze. bas ÍPetbdjen. Mugefc, ire, it, Mugio, * Bőgök, briillen. item: advejperajco. alkonyodom. 382 es oerbömmert fidj, fangt an 2Ibenb 3U feyn- , ) Mugitus, us, m. * Bőgés, Bő- r ugire ( „e^s_ j,as J3rüllen, ©chfen Mu^ \ SrüIIcn. * 8| Mufbcatúra, Morjus, ús, m. Múlhchiu, Mujcus. Múfhcbi. Mufbetzel, vide Romonitza. Mufhinóiu, Grumus * lllaulauirfijaufen. Múfbitza, Chamaemelon * 2° (purece de gradina). Mufhtáriu, Synapi * lltöftrirfi, jinapi jurulentum. . * Musbtra 1° Cataneáfca. 2° forma. * Mufbunoiu. V. Mufbinoiu. Múft, Muftum. Muftareátza, Hydrodes, * juccus betuli, Nyirviz, Siríenfaft, Siríenroaffer. Muftátza, Myjtax. Muftos, a, Muftolus, Muftulcntus, Suco-fus, a, um. Muftru, as, are. Corripio, Arguo * meg - dorgálni. Muftráre, Correptio. Muftrat, a, Coreptus [!] * Mululmán. Műt, áiu, áré, át, Muto, as, are. Mutációs, a, Mutabilis, e. Mutáre, Mutatio. ' Mutát, a, Mutatus, a, um. 383 j 369] Mutatóriu, e, Muian-s. * Mute p. p. a Cutzitului, fok. Litera: N Ná, Nic habe, tene. Nacáz, vide Necáz. -Nacajéfc, vidé Necajefc. Năcăjit, a, vide Necăjit. * Naclád, tűzre való tőke. * Naclaeála, Befíemmung. . Naclaéfc, ire, it, Minio, ungvento ungo, Inungo, gufammen íleben. * Naclág, agyaggojobis. ber ITíaíter, Kleifter. ' * Nacravalau, N^akravalo. Náda (Treftie) Arundo Nád. * Nada: V. Ic. Náda, Additamentum. * Nada Curului, Uropygium, Fartfik. ber Bö^eí. Nadaéfcume, me nadaéfc, Cum fpe, ét timore expecto, cogito aliqvid eventurum. . Nadajduéfc, ire, it, Spero, Fide:. Nădăjduit, a, Speratus, a, um. Nadéjde, Spes, Fiducia. Nadéfc, vide Nadefc. 371 Nálba, Malva. 370 Nadrág, Caliga. Nadufhála, Aejtus, * hévség, rekenő meleg, bie Sd?tr>üíe. ' Nadufhefc, Aejtuo, are, at. Item Opprimo aliqvem nefpirare [!] pofiit * fojtani, fojtogatni, trmrgen. Nadufhire, Aeftuatio. Nadufhit, a, Opprefus, a, um. Naem, Locatio, Elocationis pretium, Merces. Naeméfc, ire, it, Eloco, as, are. Naemít, a, Elocatus, a, um. Nafráma (Makrama, Maenefhtergura, Ckifchinéu) Strophium, Sudarium. Náfura, Panis benedictus. N’ái, Loco Nu ái. Non habes. Nái, Hic habes eos. * Náiba, omu náibii, pajkos. Nál, Hic habes Eum. Nále, Hic habes eos. Náo, Hic habes eam. Nálba-Máre. * Nalbástru (fejéres, világos kék, ég- fzinű). ober fyiirtmeíbíau. Nalbéfc, ire, it, Inalbo, Dealbo. ' . Nalbefc paenza. Injolo telam. Nalbít, a Albatus, Inalbahis, Dealbatus, a, um. Paenza nalbita. Tela info-lata. Nalbitóriu, e, Inalbator, Dealbator. * Nált, V. Innált. * Naltutz. * Naltzime. ■ * naltzez. Nalúca, Phantafia, * fantajma 2° ' portentum, 3° portento jus 2lben<= tfyeuer, erer. (Sefpenft. Nalucefc, ire, it.^ Nălucire. Nălucit, a. Larus- * Nehodinit, rufyelos, tafilos. * Nehotaraet, a. * Ne’incetat. V. Necurmat. * Neinfraenáre, Zábalátlanság. * Neinfraenat, zabalátlan. * Ne’invins. V. Nebiruit. Nemărginit, a, Illimitatus, Infinitus, a, 377 Necăjit, a, Afflictus, a, um. Necajitóriu, e, Afflictor, Affligens. Nece, Neque. . * Necopt. . * Necum (decum) Nro 3. ' Necumpatáre, Intemperantia. Necumpatát, a, Intemperans. Necumpatát, (Adverb) Intemperanter. Necurmát (Adverb) Inceffanter. * Nedrept, ungeredjt. ■ * Nefert. Negaendire Inconjiderantia. Gondolat-lanfág. Negaendit, a, Inconjideratus, a, um ■ Gondatlan. * Negátá, imparatus. Negél, Verruca, Acrochordon Sümöltfő. Negelös, a, Verrucojus, a, um, Sümöl-tfös. Neghina, Lolium, Zizania, * Nigina. * Negkiné (Sácfiu). Negótz, Merces, Merx, cis. Negotzitoréfc, ire, it, Negotior, Mereor, . aris, atus. Negotzitoréfc, a, Negotiatorius, a, um. 379 Nemeréfc, ire, it. Nihil, Nemica. Nemérnic, a, Advena, Peregrinus, a, um. Nememicefc, ire, it, Peregrinor, aris, atus. Nemernicie, Peregrinatio. Neméte, Nivium Cumulus, Coacervatio. Nemic, Nemica, * Om de n(e)imicá. * lucru de nemieá, betftelenfég. bie ríiebertrácfyitgíeit. * Ne’ncetát. oíjne 2Iufí)ören. Ne or, vide Nevor. * Neplăcut, a, ingratus. Nepoáta, Neptis. - Nepó ignominio/is verbis affectus, a, um. Ocaermuéíc ire, it, Rego, Guberno, Dirigo. Igazgatom. Ocaermuíre, Regimen, Gubernatio, Directio, Rectio. Igazgatás, Uralkodás. Kormányozás. Ocaermuít, a, Rectus, Gubernatus, Directus, a, um. 369> Ocaermuitóriu, e, Rector, Regens, Gubernator, Director. * Igazgató. Uralkodó valamit, vezérló [!] * Ocheán Perfpectiva. * Ocheláriu 1° Pápafzem <2° Per- spectivum>. Ochéfc, ire, it, In/pecto, as, are * Szemlélem, Nézellem * 2° (Clipele). * Ochi plur. ex Ochiu i. e. Pápaszem. Ochire, * Meg-Nezés. Ochit, a,’ Injpectus, a, um. *■ Megnézetett. . Ócbiu, Oculus, i, m. Szem. * 2° Maculo [!] 2luge o. OTafcfye in Stiden. . item . * paena áici, eddig, Bis bicfyer. Paena caend, Qvandíu [!], Qvoufqúe. * Paena unde, bis tDofjm? tote roeit? <* Paendásh, kerülő, tsősz. • * Paendefc, ire, it, invigilo 2° nad]f ftelíen. * Paendire. Paenza Tela. 1 Panzatura, vide Abros. Paera, Accufatio. . NB. Anteponenda quae fqnti pagina exftant. Paercefc, ire, it, Subo, as, are * koslatni ftreidjen, belaufén. Paercire, Subatio. * Paerciu, bas 23ö Szakafzto suptsuoárá Chemeflii) Pálha, ber §tx>ic!el. Palit, a, Tujus, a, um, Item: Urica, U/trigine adfectus, a, * carbuncu-latus a, um. Palitúra, Urica, Ujtrigo, ginis, f. Rubigo, Ragya Sütő efö. * Palitza, bie Stange. " Paliván, Funambulus, a, um. Pálma, Palma, Vola, Alapa, * Tenyér. Artzul tfapás, Poffon tfapás. bie flad;e £janb. Srettenftreicfy. HTauI* fdjelle, ©Ijrfeige. ' Palmuéfc, ire, it, Colaphizo, Alapis caedo, * Tenyérel verem, pofon verem, mit ber fladjen fjartb fdjía* gén, cin (!) ITtauIfafcfje geben. Pălmuit, a, Alapis caefus, a, um. Pálníe, (Tríoter, Tolceariu) Infundibulum. Pálosh. Enfis. . Páltin, Platanus, i, f. • Pamaent, <[Pavimentum>, Terra * item ager. Pamaentean, a, Terreftris,. e. Pamaentefc, (are), a, Terrenus, a, um. 383a Qvandiu. * Pantofla, Pántofli. * Panufha. Panza, Tela. Panzatura, (Ma) vide Abros. Páp, áré, at, * Rátotta, ber (Eyer* Paparáe ) fd^malj, pfanfudjen. Papúc, Sandalium * 2° V. Pantofla. Pápura, Donax, Juncus * Szytyo [!]. bie IPajjerbiefe. Papurós, á, Juncofus, a, um. * papufha de tabác, égy tfomo Dohány, ein 23ufdjen íEabaf. * Pamatufli, pennicilus, ber pemfel. pinfeí parnatC, pemzli, etlet. iP3.Il ] Pana j Donec’ U^ue Pana-oaend Pana-qvand * Pancova, ber Knájen. Pangaréfo, ire, it, Polluo, is, ere. Pangariciúne, Pollutio. Pangarít, a, Pollutus, a, um. Pangaritúra, Pollutio. Pannura, Pannus, Pannulus. Pântece, Venter. Pantece-urdinatóriu, Pantices, ium. 384a Papuflie, Pupa, ae, f. * Alak. bie puppe, £arne, Spielboáe, Spiet* puppe. Papuflioiu ((Cucuruz, Porumb, Ten-chiu, Malaiu)) vide Cucuruz. Pár, Palus. * Pár de vie.' Ridica. Szőlő karó. Pár, me pár, te*pári, se páré. Appareo, Apares * Aparet. büníen, tett-Izeni, Lattizani. * (Par, pilus, panaentrun pár, auf ein íjaríjen [!], egy hajlzálig, in pár, nubilis). ' Par, Pirus, i, î. ' ' Pára, Pirum, i, n. Pára (Vapáe) Flama. * Paraend, áré, át. Paraffefc, ire, it, Defero,, is, ere. Paraffíre, Defertio. Paraffit, a, Defertus, a, um. Paraffitoriu, Defertor. Paraf(r)táss. * Paraclau. ' Parau, Torrens. Parcaláb * Praefectus Carceris, tőm-lőtz tartó, ber Keríermeifter. Pardoflala, Stratum pavimenti. Pardofréfc, ire, it, Lapidibus f terno, * pfíaftem. Pardoffít, a, Lapidibus ftratus, a, um. Páré mife, tzife, etc. Parécbe, Pár. * Parére. 394 o Paréte, Paries. * Parez. ' Pargamcn, membrana. * Páríe. . Parínc, Pannicum * miliaceum. V. meiu. Parínte, Parens, Pater. Paríntzefc, a, Paternus, a, um. Paríntzefhte, Paterne. •Párip, Sonipes, dis, Parippus. * Pároc, Parochus. * Pároca, paróka, vendéghaj, periidie. * Parocásli. * Pároehie. * Parola, parola, bie parole, bas ©jrentuori. * Párfzek. * Partásli. Párté, Pars. Partenefe, ire, it, Faveo. Părtinire, Favor. Partinitóriu, e, Fautor. * ParuQitetz j * Parutz. i Pale, ere, sout, Pajco, is, ere. Pafcalie, Liber vaticinatorius. Palcalitóriu, e, Vaticinator. Pafcút, a, Pajtus, a, um. * Páshteta, pastetom, bie paftefe. * Páfhti. Páfliu, Paj jus, ús, m. * (in páfh) léptetni, leptetve. * Paflmfh. ber pajj. PalTúla (FalTole, Faefloiu, Faefíaica) Faba, Fajeolus. * Paftáe, Siliqua, hüvelyk, borso, bab- tok, bie S, ^orcííe. Paftréz, are, at (Crutz, Chimuluefc) . Curo, fervo, Parce utor re aliqva. Paftura (fágur). Pát, Lectus, Grabatum. * Ágy. Setíe. * Pátu Pufhtei. Catapulta ligneus sca- pus. Pufkának ágya [!] vagy. fogója, ber Scfjaft an einer flinte. 387 3S6a Pafhéfc, ire, it, vide Paefhefc. Pállitere, Pafcuatio. * Légeltetés. bas Itfeiben. - Pafhúne, Pajcuum. LegellÖ, mezó. * bie ÍDeibe. * Patina fajciculus filorum dto. fub/t. bie Strcíjuc. ber §eug, Matring, páfzma * Paff: áré, át, abeo, item ügyelni, baraus tnad;ert curo. Paffát, Pifa * alica. PalTeráriu, Auceps, aucupis, m. * Madaráfz. Pogelfcinger. Páffere, Pajjer, Avis. * Madár. Dogéi. Pafferefc, a, Pafferinus, a, um, Yerébi. * PalTerefc, ire, it, madarázni. Pát, ire, it, Patior. * Szenvedek, leiben. * Páta, macula (in obráz), petigo. * Patáfhca (o bucáta d,e áluát) ^alte, Scindite. * Paturniche, (íitsernita) fogoly ma- dár. * Patutz. V. Patcel. ' Patzéfc, tzire, tzit, Patior, Szenvedek. Patzít, a, Qvi paffus ejt, Item Expertus, a, um, * variarum Fortunarum, 2toanturier. Patura (v. g. de taetzei). * Pauss. V. Paos. * Paucenie (Dálterie). Páza, Cuftodia. Őrizet. Őrzés. 395 Pazéfc, ire, ut, Cujiodio, Obfervo. Megőrizem. ' (Pazire, Cuftodia). Pazit, a, Cuftoditus, a, um Őrizet alatt való. * Pazitura rip=*raps. * Peaicea, hic Cir ca [!] in hac regione, Ijicbcnnn. Peánw, Penna, Phuna, * étim [!] pőllyhü. Peánta, Ferrea pertica, * pánt, vas pánt. Pe-apucat, liaptim, Papiendo. Peára, Pirum. Pe-afcuns, Clancularie, Abdite, Secrete, Furtim, occulte, Abjconditc. * Peáta, V. Pata. Peatra, Petra, Lapis. . Peátra acra, Alumen * plura V. Piátra. Peatra pueioaffa, Sulphur. Peatra’ Shoricelului, Ar jeni cum. Peatra Vaenata. * Pe caend, mikorra. Pecát, Pecatum [!]. Pecatos, a, Pecator. Pecatuéfc, ire, it, Pecco, Erro. Pecélnic Pecéte Pecetláriu Sigillum. 3S9 Pecetluit, a, Sigillatus, obfigillahts, objignatus, a, um. Pecetluitóriu, c, Sigillator, objigillator, obfignator. Pécie, Cáro pro ajjatura. Pecingine (Pípingine) Petigo, * Impetigo, * Lentigo, ginis, * lichen. fzeplő. bas gittemtől, * Pe cuin amint. * Pecole, * Pecolo. Pccuraréfc, a, Pertinens ad pajtorem, oviu m. Pecurarítza, Uxor Pecora'rii, Paftoris oviu m. Pecurariu, Pecorarius, Ovium Pa/tor. Pedeápfa,Pne?!a * Büntetés, bic Sitafc. * Pe deálTuprá, leviter, obiter, super- jicialiter, Icidjtljin. 1° Super mc. Pédeca, Pedica, Impedimentum, Spreti-* ici. Pédeca de cár, Iau ori co opritoare, Sufflamen. Pedepfefc, ire, it,- Punio, Erudio. Pedepfire, Punitio, Eruditio. Pedepfit, a, Punitus, Eruditus, a, um. Pedepfitóriu, e, Plinilor, Puniens. * Pedeftráfli. * Pedeftr. Pecetluéfc, ire, it, Sigillo, Obfigillo, Obfigno. Pecetluire, Sigillatio, Obfignatio. 390 * Pedin áfara. * pedinlauntru. * pe din zsos. * pedinsuss. * pedincoáce. * pe'dincolo. * pe Dinnáinte. * pedindarapt. * pe de láturi. Pe-Dos, Inverfe * fonákul. * Pedrept. Peducél Arboris fpecies. ' Peduche, Pediculus. Peduchios, a, Pediculofus, a, um, Pedi-cofus. * Saitfcícrl. £aufcrr>cti3ci. Pedúre, Silva. Pée, Pereat. Pefurifh. Clam. Furtim. Pei, vel Peri, Peris, Pereat. Pei, Pelles. 390 * Pei, gilvus, pej lo (lo) ■ Pe-ici, Hac. * Pe’incet, lalTanként. * Péiu, i. e. cál. Pelcútza ] ^>e^cu^a’ Hártya. * Pelaenga. Pelei — . Pélle, Pellis. Pelin, Abjynthium. Pellillioara, Pellicula. Péllitza, Pellicula * bie âarie £jcutt. * Peloe adv: V. Deloc. Pénne, Pennae, Plumae. * Penitzilush. Pennos, oaffa, Penno/us, Plumojus, a, Pér, ire, it, Pereo, is, ire * 2° fcnyvedni, nertnefert [?] 3. el tűnni. .Pe-raend, Ordine, per ordinem, * rendel. 2° alternatim. 391 Péntru, Propter * Pintre. * Pinzarie, bas lITiintjbaus, pénzvorő- ház. Pio, Pila, ae, f. Sagana, * bic Walt* miiljlc. Pipa, Faica. Pipaéle, ire, it, Palpo, as, are tapintani. Pipaíre, Palpatio. Pipáit, a, Palpatus, a, um. Pipaitóriu, Palpator. Piparát, a, Pipere conditus. Pipárca * (ardeiu, piper turcefc). * Pipásh (Duhanásh). * piperez. Pipériu, Piper. * Pipernitza, pfcfcrbücfjfe. 398 Pipingine, vide Pecingine. Pipirig, * juncus, Scirpiculus * Sarpus, * Cana, Káka, vlde GaediM. Pitzigúfhu (Tziglán). ' Pívnitza, Celarium. Pízda, Gumis, Podium, * natura, faeminal, roeiblid}. * Pizma. Pl Plác, úiu, éré, ut, Placeo, es, ere. Placére, Placitum, Placentia, Compla• centia. Placínta, Placenta. Piacút, a, Piacitus, a, um. * Plaeáfhu. ber (SranjtDadjíer. * Plaetz fprittgen. . Plefnire, Crepitus. Plefnit, a. Plefnitoáre, Ferreus Circulus, qui ex utraque parte rotae in axe ponitur. Plefnitóriu, Crepax. Plefnitura, Crepitus, ús, m. Crepatura. * Pleffé, Y. PléHe plur. V. Plaffé. * Piéta, 2° Y. împletitoare, 1° hajfürt. Plete, Capiii longi, et fuper dorfum, et humeros demiffi. * Pletintoáre. V. Impletintoáre. . * Pleu, Phéh [!] * Plevitza (Scoaba). Plevós, a, Aceratus, Acerofus, a, um. Plecatoâre, Ovis lactifera absque agno. Plecaciúne, Inclinatio, Adoratio. Pléf, Lamina. . * Pleopa, Y. Geána. ’ _ * Pleofcaefc, durrantani, tferditeni, piafceit, idmahen, fittyenteni. * Plefhca, HnoIIen [?]. Pleflie, Calvities, Calvitium. Ple fruig, a, (Copos) Calvus, a, um. * Plefhugefc, (kopaíztatni). V. Copof- rerc. Plefnéfc, ire, it, Crepo, ui, are, Concrepo * 2° berften! 3° ingatni, 402 Plin, a, Plenus, a, um. Plinefc, ire, it, Compleo * V. Implinefe. Plinire, Plenitudo. Plinit, a, Completus, a, um. Plinitóriu, e, Impletor, Completor) Implens.. * Pliofcaefc. . * Plit, V. Ciort. * Plivefc. <* Plotog (Podlog)). Priveghitoáre, Acredula, Lufcinia. : Si i «»«*"• Plivéfc, ire, it. Abrunco, as, are, Ex-tirpo, Runco, Sarrio. Plivefc viea, Pampino, as, are, at gyomlálni. Plivire, Runcatio. , Ploáe, Pluvia. Ploao, Pluit * (mărunt ca pin sita), subftillo, lanyházni, tfeperegni. Ploaát, a, Pluviâ madefactus, udus, a, «m. ' 403 * Plocád (poglád, poglazi). Plod, Embryo, * item: Vulva, uterus. Plói, Pluviae. _ Ploios, a, Pluviofus, a, um. Ploifhoára, I D7 . 7 ,,, ,, [ Pluviola. Ploitza Plóp, Populus, i. f. Plofca (Palafca) Flafco, Lagena, * eirte fyölgeme ^iafcfye. 400 * Ploscoána. V. Capita. * Plotog. V. Podlog. , Plug, Aratrum, * item: agricultura. Plugarefo, erf non í?anf ober ^Iadjs, <^knm [•]; Sdjctbcn. ■ Pofliindoc, a. Poflita, Pojta * item globus jclopeti. Pófna, Res ridicula, Ludicra. * Posnátec, ber poffenmaífjer. Pofnit, a, Ludicrus, a, um Ridiculus, a, um * V. Chiznovát. * Poffáda, (V. Pláiu,) domuncula mili- tumin Pláiu commorantium. Pofíadnica, * (tziitoáre), * Concubina * ágyas. * Poffománt, pafzománt. Poffomoraere, Torvitas. Poffomoraet, a, Tomis, a, um * grtes- grammertb. Poffomorafc, ire, it, Torvumfacio [!] 410] Pórt, jejunium. *= Poftâe. Y. Paftae. * Portáié. Portáv, Pannus. * Portává, gyurotekenő, dagaTzto- tekenő. Portavarítza, Pannificis uxor, Faemina pannum jaciens, vendens. Portaváriu, Pannijex, Faciens, vel vendens pannum. * Portélnic. Portérc, ire, it, jejuno, as, are. * Portire. * Poftitoriu. Pot, vel Potiu. Potzi, poate, putere, putut, Pojjum, Qveo, Valeo. Potaeng. Potaemiche, * (taerhita) * Coturnix [!], Perdix. Pótca, mijeria, periculum. . * Potcápiu. Y. Ckichie. Potcoava, Solea. Potcovéfc, ire, it, Soleo, as, objoleo, as, are. Potcovit, a, Soleatus, Objoleatus, a, um. Potec (Caráre) Semita, * ber Steg. * Potera. Potere, * Seditio, revolutio, rebellio, bie Hotte. Poticnérc, ire, it. Talipedo, as, are, * botlani, ftotpem. Potiriu, Calix. ■ 411 * Potolelc, exjtinguo, glifcere de-jino, abglhnmen. Potóp, Diluvium, Perditio, * item (Praepáfte), viz-Özőn viz, bie Siinbflutf;. Potoperc, Dejtruo, Perdo, Dijperdo, Perire facio. Pejjumdo. Potopire, vide Potóp. Potopit, a, Pejjumdqtus, Perditus, a, um. * Potor v. Potor a. " (Potroáca, Centauria'). * Potricála (i. e. la ciurári, curelári) lyuka Tztó. ■ Potriva, Proportio, Aeqvalitas, Item Contrarium. PotriveTc. Proportionem, Aeqvalitatem facio. Item Sumptio, et ablutio calicis Eucharijtici. Potrivire, vide Potriva. Potrivit, a, Proportionatus, Aeqvatus, a, um. . Potrivitóriu, e, Proportionalor, Aeqva-tor. * Potros. * Potroáca. Centauria. " * Pojináriu. V. Bosdonáriu. Povára, onus. Povárnic, a, onerojus, a, um. Povaernérc, ire, it, * le t^zni, lejtőt menni. Povaernire. =6* 403 412 Povaemit, a. Povátza, Deductio, Ducatus, vs, m. Povatzuefe, ire, it, Duco, Dcduco, Perduco. Povatzuire, vi'de Povátza. Povatzuit, a, Ductus, Deductus, Perductus, a, um. Povatzuitóriu, c, Ductor, Deductor. Povéfte, Narratio, Item Fabida. Poveftefc, ire, it, Narro, Conjabulor * 2° befzelgetni. Poveftíre, Narratio, Confabulatio * 2° befzejgetes. Poveftitóriu, e, Narrator, Confabulator. Póvila, vide Póliila. Povoeala. Povoáe, Imbres. Povoiu, Imbris, Nimbus. Povólnic, a, Pr 4:14 Pragitúra Cibus ioftus. Pranz, Prandium. Pranzéfc, ire, it, Prandeo. 1 Prânzit-, a, Pran/us, a, vm. Prapadéfc, ire, it, Pejjumdo, as * velz-tegetni. Prapadire, Pcffum Datio. Prăpădit, a, Peffvmdatus, a,vm. Prapaditóriü, e, Pe/fumdator. Barat ru m, Praeci piti u m, Immenjitas, * t>cv 2ll> gntnb. Prapaftit, a, Praecipitatus, a, vm. Práfhtie, Funda. Práfnic, ) Fejtum, Fcftivitas, Solem-Prafnuíre i nitas. * Prasnuefc. Prafnuít, a, Solenniier actus, celebratus, a, um. Prafnuitóriu, e, Fejtum, Solemnitalcm ágens. Prapáfte, Prapafténie 415 1413| Prabaluclc, ire, it, Probo, Tento, as, arc. Prabaluit, a, Probatus, a, um. Prabufliéfe, ire, it, Cocidco [!], Contero. PrabuHlrit, a, Conculcatus, Compre/vs, a, um Contritus, a, vm. Prád, (jccuefc, jefuéfc) Praedor, Spolio, Ex/polio. Práda, Praeda, Spolium * zfákmány, martalék, préda ragadomány. Pradát, a, Praedatus, Item Spoliatus, a, vm. Pradatóriu, e, Praedator, Spoliator. * Pradez. * Praenz. * Praenzafe. * Praenzaeflior (frusht-uc). * praenzaet. Práf, vide Práv. Prág, Limen. Pragéfc, ire, it, Torreo, es, ere * frigó. Pergelem. Scngctt, brattcnl Pragina, Palanga, Pertica, Sudes, is, f. * Rúd. Dorong, cinc Síange. Pragít, a, To/lus, a, vm. * Pergelt, ©efengf, gebrafen. PraíTéfc, ire, it, Procreo, as, are * fajzani. erjeigen [!] Praffíla, Procreatio * fajzat, í>ic §udjt. factura. Praffít, a, Procreatus, a, um. * Prajina. * Práznic. Práv (Pulbere, Colb) Pulvis. * Por. Sícmb. * Pravaríe. * Pravelefe, ire. devolvo, ala hengeri- tem görgeni görgetni, I^crum roalţjcn1 feliem. 2° (raftorn) el dönteni, provolvor, bilijein. Právila, Regula, Canon, Item: liber Canones el legein continens. Pravós, a, Pulveridenhts, a, um. Pravuéfc, ire, it, Pulveres excilo. Pravuít, a, Ptdveribus plenus, a, um. * PravufhcTc. V. PrabuChelc. Pre Pre pofilum ante nomina ens rationale denotantia, jacit, ut illud nomen jit in accujativo, vg. Pro Dumnezeu, 1 A herum, igekötő írásképe nem egészen világos, de vö. Lex. Búd. 513. 404 Deum, Pre ora, Hominem, etc. Ante nomen non fignificans en-s rationale, fignifical Super, Supra vg. pre Cál, Supra eqvum, Pre máíTa, Supra menfam, etc. 41G Preá (Foarte) Valde, Admodum, Maxime, nimis. Prea Curva, Adultera, Maeclia. PreaCurváriu, Adulter, Maechus. (PreafTila vide) Preaffina vide Si-ghealau. Precép, ere, ut, Percipio, Intelligo. Preeépere, Intelligantia. Preeepút, Intellectus, a, um. Precopút, Intelligens. Précei'ta, B. V. Dei Genitrix. Preceftánie, Euchariftia, Communio jacra. Preceftucfc, ire, it, Communico, as, ara. Preceftuire, Communica [!] Euchariftia.1 Preceftuit, a, Comunicalus, a, uni. 417 Preculiciu, Vertumnus, Proteus. * Precum, quemadmodum, prouti, a mint, uadibem, fo tr>ie. Precupétz, a, Avarus, a,-um. Predánie, Traditio. * Pre fáé. * Preling, (zivárogni — * Prcin, prém, peréin. V. Prini. * Premand (tamaend). Premanda. Deputatum, Praebenda. * Premacnd, protraho, moras necto etc. hímezni hámozni. * Praemaendeála. praetextus. * Prcmenefe, exhilaro, reficio. * Preobrcjnnia, Préot, Sacerdos, Prejbyler. Preotcá rfli, Prefbijlcri uxor. Preotzofc, a, Saceidotalis, Pre/bite-ralis, c. Preotzefe, ire, it, Sacerdotio fungor, eris, net tis. l'reotzit, Sacerdos confccralus, factus, ordinatus. 1 Az olsü, nyilvi n hibás Int in szó javítás eredménye; eredetileg valószínűleg communio állt a ké/imtbnn. Prepelitza. Ortix, Coturnix, * bic rPacfjtcl. ‘ Prepúiu,1 ere, prepus, Sufpicor, aris. Prepunere, Sufpicio. Prepus (vinav), Sufpicio, onis, f. Prepus, a, um [!] Suf pectus, a, um. Preffór, are, at, Spargo, Infpcrgo, Af pergo, hinteni, ki hinteni. Preffarát, a, Infperfus, Adfperfus. 41 S| Preflena (Sigheálau) Antilena, * • Sruftlimcn [!]. * Prefte. V. Pefte. Super, Infuper. Prétin, a, Amicus, a. Pretenéfc, ire, it, Amictis fio. Pretenéíc, a, Amicabilis, e. Preteníe, Amicita. Pretutíndine, Ubique. Preumbláre, Deambulatio. Preumblát, a, Deambulatus, Perambulatus, a, um. Preumblu, are, at, Perambulo, Deambulo. Preurma, vide Pe urma. * Preut. Préjet, are, at, Empréjct (Crutz). Prejetâre. Prejetât, a. Prcjetatóriu, e. 419 Pribeág, a, Vagus, Solivagus, a, um, Exui, * fugitivus, ber ^liidit» Iittţj,, Kofzaló, teeríd;maf;ung. Prigonéfc, me prigonéfc, ire, it, Altercor, aris, atus, Contendo. Prigonire, vide Prigoana. 421 422 Primenefc, (Schimb) Cambio, Muto, Permuto. Primenire, vide Schimbare. Primenit, vide Schimbat. Priméfc, ire, it, Sufcipio, Accipio. * Primejdie, 1° periculum vefzély, 2° Cajus injau/tus. * Primejdios, a, periculofus. * Primejduefc, fatţrben. Primire, Sujceptio, Acceptio, Acceptatio. Primire de fii, Adoptio. Primit, a, Sujceptus, Acceptus, a, um. Primitóriu, e, Sujceptor, Accáptor. * Primuefc, Prémezni. Prin, Per. - Prind, ere, prins, Capio, Prendo, is, ere, Item: Me prind, Pacijcor. ki kötni, prind cu cue, Pcrrietljen [?] ma prind frigurile, i. e. á face fii, fogandzani. Prindere, Captio, PreJien/io Item jigni-jicat Subjtantiam jeu pojjibilitatem aliquid jaciendi, vg. Am prindere afáce acél lucru, Habeo jubjtan-tiam, jeu pojjibilitatem faciendi hanc rem. * Prinos (per) Oblatio. Prins, a, Captus, Prehenjus, a, um. Prinfoare, Captivitas. Prigonitóriu, e, Altercator, Conten-tiojus, a, um. Prihána, Macula. Priláz (Paerláz). Priloftéfc, ire, it. Priloftire. Priloftít, a. Prim, * Verticillum, perefz- Príffcin, -en j lén. * Priftitz, a, V. Peftritz. * Priftanie 1° Piftamie, 2° menfa propof itionis. Priveala, Spectaculum. * Privegliiu, Virafztás. Privegliére, Vigilia, Vigilantia, Pervigilium. Privegliéz, gliiere, glieát, Vigilo, Pervigilo. . Privegliitoáre, Aedon, Lufcinia, Philomela. . Priveghitóriu, oare, Vigilator, trix, Vigilans. Privégliiu, Vigilia, Vigilatio. Privelifhte, Spectaculum, Theatrum * bas Scfjaufptel. Privéfc, ire, it, Afpicio, Intueor, Speculor. Privire, Speculatio, Intuitio, Intuitus, ús, m. 425 Privitoriu, e, Speculator, trix. Pro * Proáspetáre, át, i. e. oáspet. Proafpet, a, Recens. * Proafpeta V. Carne de burling. Proáfta, Simplex, Ruftica. * Proba, Proba, proba, bie probe. , Támofz. J ber pfeiler, bie Siiiije. Proptéfc, ire, it, Fulcio, is, ire Suftento * fubnitor. . . Proróc, Propheta, Vates. Prorocéfc, ire, it, Propheto, Prophetizo, Praedico, Vaticinor. Prophetia, Praedectio. 427 Prorooie, Prorocire Prorocit, a, Prophetatus, Praedictus, a, um. * Prosarefc, ire, it, pro filio de excuffio- nibus, sanguine, ausfdjlagen. * Proslavefc, ire, it, bodjprcifen. Profpetát, a, Profpetéz, táré, tát, Próft, a, Simplex, Rildis, e, Rufticus, a, um * plebejus, pöbelfyaft 1° simplex (brodiu, sglobiu) plüron, rufcn. Rac-oáre ]('jriyrium. ii. I c vide (in) Remaenere Ramas ) Remás. * Ramafliág, bie VDetie. . * Ramafhefc, paci/cor. * Ramafhitza, Maradék, Hiberbíeib^ fel [!] fogyaték. Azalék. * ramafhlueíc. Ránna,2 Vulnus, Ulcus, ceris, m. 1 Idegen kéz bejegyzése. Az évszám cirill betűvel. ' 2 E szóban (rană 'seb’ < egyh. ószl. rana) és származékaiban az n felett a betűkettőzést jelző vízszintes vonás áll. E rövidítést természetesen feloldottuk. 440 * Raorez, fauert. Rapáos, Requies * £ ab fal. Rapáos, are, at, Requiejco. Rapaoffáre, vide Rapáos. Rapaoffát, a, Dejunctus, Mortuus, a, um. Rapciúni, Menüs jeptembris. Rapéfc, ire, it, Rapio, Abripio. Rapéz, ire, it, Cum impetu trudo aliquid, Impetum do, Celeriter jacio ire. Rapezefcume, me rapezéfc, ire, it, Cum impetu celeriter Curro, is, ere. * Rapejune. Rapire, Abreptio, Rapina. Rapit, a, Raptus, Abreptus, a, um. Rapitóriu, e, Raptor. * Rapitza, rapijtrum. * Rapfáre etc. " Rapfhtélc, ire, it (Caertefc), Murmuro, as, are. . . 5.. HŰ Rapfhtíre, Murmuratio. Rapfhtitóriu, e, Murmurator, trix. Rapúiu, unere, pus, Perdo, Pejjumdo. Răpunere, Perditio. Rapus, a, Perditus, Peffumdatus, a, um. Rár, a, Rarus, a, um. ■ Raréfc, ire, it, Rarefacio., - Rarime, Raritas. - Rarit, a, Rarefactus, a, um. Rarúnchiu, Ren, renis, m. * Raspáss. intervallum, vices, item 2° Textrinum. Szövő izék. Rafbuna, se rafbuna, are, at, Serenatur, Fit bonum tempus, * derülni, fel derülni, auffjoitcm, auffyeHen. Rafchír, are, at, Dijitio, is, ere, Difjipo, ■ as, are. ' Rafchirát, a, Difjectus, a, um. Rafchitoriu, Alabrum, i, n. Ra fcoala, Tumultus * Zenebona, fel zudulás. 443 Raícóc, coacere, copt, Recoqvo, Valde Coqvo * abbacferi. * Rafcolefc. * Rafcolire, toriu. • Rafcópt, a, Recoctus, nimis coctus, a, um. Rafcúmpar, are, at, * (Deftorc) * Redimo, is, ere. Rafcumparáre, Redemptio. Rafcumparát, a, Redemptus, a, um. Rafcumparatóriu, e, Redemptor * Meg váltó, ber (Erlöfer. Raffatzáie, Voluptas, Delectatio. Raffatzát, a, * (desmerdát) * Voluptatibus, Deliciis deditus, a, um. Raffatzéz, tzáre, tzat, me raffatzéz, Vivo uti placet, Deliciis, et voluptatibus indulgens. Raffrang, ere, aens * (Suffulc) * Refringo, is, ere * furfum deftringere, aufftrcifcn. tűrődzni, fel tűrődzni, . tűrni, fél tűrni. Rafhcáfhu (Huréz) Oriza. 444 RaThcMtoriu, Alabrum. * Rafhchir. Rafhína, Refina, Pix, icis, * ber £?arfj. * Ra Outié. Rafmiritza, (Rafboiu) Bellum. Ráfna * V. Lelá. (Keringés, kóborlás). Rafpaentie, Bivium. * Raspás. Rafpic, are, at, Explico, as, are Expando, ere. Rafplatéfc, ire, it, Retribuo. Rafplatire, Retributio. Rafplatít, a, Retributus, a, um. Rafplatitóriu, e, Retributor. Rafpund |(ere, uns, Rejpondeo, Rafpurz j ere) vide Refpund. Rafpundere ) (Refponjio, onis, f. Re-Rafpuns j jponfio) Rejponfum. es, 445 Rafpunzetóriu, e, (Refponfor) Re-fpondens. Raffád, Planta, Statum. Raffadéfc, Planto, Impianto. Raffadire, Plantatio. Raffadít, a, Plantatus, a, um. RaíTar ) . . . , Raffaréfc | Onor, ns, orţus. Raffípa j (vide in) Raeffípa, Raeffi-Raffipefc j péfe. . Ráffofor, Simplex monachus. Raffucefc, ire, it. Raffucít, a, * seritett, P. P. Raffufjáre, Refpiratio, 2lusatí;mung. Raffuflát, a, Rejpiratus, a, um. Raffúflu, Refpiro, as, are. Raffún, are, at, Refono, as, are. 446 Raffunáre, Rejonatio. Raffúnet, Sonitus, ús, m. * Rejonantia i Echo, Ekho, beríSegenJdjail, TCad;» Ijaíí, <£á)0. * Raffura (ruffunoiu) rajura item va-katf. Raft, * tympanite [!], ráfzt. Raftél, Rejtis, ,is, járompáltza. v.- bot. Raftéfc, meraftéfc, ire, it. A/pere, dure (alloqvor}, terrejaciendo Alloqvor. Raftignéfc, Crucifigo. ' . Raftigníre, Crucifixio. Raftignit, a, Crucifixus, a, um. Raftire Comminativa, et dura allocutio. Raftorn, are, at, (Inbprd) Inverto, Everto * (fel dűlni), el dönteni, el dűlteni, fel dűteni. ■ 412 Rafturnáre, Inverfio, Ever/io. Rafturnát, a, Inverfus, Ever/us, a, um * jupinus. * RasvTatefc, ire, it, garazdálkodni, béketelenkedő [!]. 447 (Rafun, are, at, rejono.'} <* Raíúnet, Echo, Ekho.) Ratacefc, íré, ít, Erro, (as, are) Aberro, as, are. Ratacíre, Error, Aberratio. Ratacít, a, Erratus, a, um. Ratéz, Vectis * Retefz, tolozár. Ratez, are, at, Seco, Re/eco, Demargino * (fáguru). Ratund, a, Rotundus, a, um. Ratezát, a, Sectus, Resectus, a, um. Ratund, a, Rotundus, a, um. * Ratunzefc, etc. V. Retezu (Stogu) jcibeln. * Rátza, Kát fa, Rétze. * Ratzoiu. Gátfir. Ratzuica. * Rau. V. reu. Ráz, dere, rás, Rado, Abrado, Erado. Ráza, Radius, i, m. Razaitoáre, Scobina, Radula. Razele soarelui, napsugár. * Razalueíc, refzelni. * Razatoriu. Razbóiu, vide Rafbóiu. * Razem jubjt. adminiculum. Razém, are, at, Fulcio, is, ire, * Appo- dio v. proptele. Razemát, a, Fultus, a, um Appodiatus, a, um. , * Rázim. , * Razor, ber Hafenrctin. 144S Razúfhu (Vifheu) Caejtrum * ürogfdjere. Rávan, a, Humidus, Madidus, a, um * riguus. Ravarf, are, at, Fundo, Re/undo, exundo * se ravárfa de zio, fel kezd derülni, viradni. * Ravásh, rovás. Raveneala, Humor, Humiditas, UH go. Ravenele, ire, it, Humejaeio. Ravenít, a, Humefactus, a, um. Ravnéfc, ire, it, Zelo, Emulor. Ravnire, Emidatio. Ravnitóriu, e, Zelator, Emidator. Re Rea, Mala. (* Rebuvneála). <* Rebuvnefc). Réce Frigidus, a, um * hűvös, híves, algidus. Récéié, vide Racefc. Redíc, vide Raedic. 449 Redicare, vide Raedicáre. Redicát, vide Raedicát. * Regruta, tiro. * Regula. * Regulásh. * Regule fc. Rei,1 Mali. . Réle, Malae. Remaeiu, vide Ramaeiu. Remaenere, vide Ramaenere. Remás, a, vide Ramás. * Reped, zire, zit, (inept) 2° rándulni, kirándulni 2° irámlani [!]. Répede, Rapidus, a, um (Celer, Celer, is, e). Répede (Adverb) Rapide, Celeriter V. delerg. Repezéfc, ire, it, vide Rapezéfc. Repezíre, vide Rapezíre. RepezThu, vide Rapezífhu. Repezit, vide Rapezít. Repéz, vide Rapéz. * Repejune. Rerúnchiu, Ren. (Refpunz, vide Ralpunz). Refpund ) Refpunz j Bejpondeo. Refpundere Rejponjio. Refpuns Rejponjum. . Refpunzetoriu. Rejpondens. * Re ftel. 1 A Rei címszótól kezdve egészen Revers-ig (Répede kivételével) minden címszó előtt egy kis kereszt áll, talán annak jelzésére, hogy e szókat rai stb. változatban (a. m. răi) is lehetne írni. Vö. még e megjegyzéssel: „Plura vide in i?a“ (450). 413 * Reftefc. . Reu (Adverb) Male. Reu, Rea, Malus-, a, um * 2° macer — mi reu, rofzul vagyok. - * Rezeda. i 450 * Rézésh (i. e. din vinárs) pro- tropum Cremati, ber Dorlauf. Reveveneala [!], vide Raveneala. Revenéfc, vide Ravenefc. Revenit, vide Ravenit. Revers, vide Ravers. Plura vide in Ra * Rif. Réf. Ro Roába, Mancipium faemina, Serva, Captiva. Roába, Vehiculum tru/orium, Pabo, , onis, * Curiculus trujatilis Tar-gantza, Talyitfka, ber Scfyubfarren, Scfytebbocf. ' Roáda, Fructus, Procreatio * termés. Roáo, Eos. Roáta, Rota. . Rob, Mancipium, Captivus, Servus. Robefc, ire, it, Suni in captivitate, in captivitate vitam duco. Robie, Captivitas. 452 Rog, áiu, áré, át, Rogo, oro, Supplico. Róghina, vide Rovina. Rogóz * (Speteáza) * Carex ber Sdjtlf. * Rogozos, a, adj. Rogojina, Storea, * gyékény, bie Sdjilfftecfyte. * Roitu Tub. • Roiu, Examen apum. Roman, a, Romanus, Vălachus, Vla-chus, a. * Romanerc, a, adj. romaneChte adv. * 2° magyarán. Rómonitza (Mufhetzel), Anihemis. * Roorez, V. Raorez. ros, a, 1° rojus, 2° kopott. * Rofhátza 1° rubor, 2° fluxus de dentibus, 3° Kitfeín. Rofhcobán, a, Rubicundus, a, um * rufus. * Rofhefc, ire, it, verefiteni, <2° a roffi cuiva ver) neutr. Rófhíe, Rubra. * Roftrietec, a, Subruber, a, um. RoChiu, e, Ruber, a, um * rufus, rutilus. * Rofichina, bie Hofirme. Rofmarm, Rosmarinum. Róft, Rojtrum * de roft. 451 * Roc. V. Caput. Róckie, Amictorium, Toga jaeminea. Róciu * (fác de peshti) * Funda pijcatoria, * Verriculum, ^ifcíjgant, bte Hetife (a rété). Rocoina, Species Herbae. Ród, ere, ros, Rodo, Corrodo, Abrodo, is, ere. - Ród, Fructus, Procreatio. Rodéfc, ire, it, Fructifico, Procreo, as, are. Rodie, Malum granatum. Rodire, Fructificatio, Procreatio. Rodit, a, * termett. Roditóriu, e, Fructifer, a, um * uber, ergiebig. . Rodos, a, Fructuojus, Fructifer, a, um Roéfc, ire, it, Apes examen emittunt. 453 Roftóc, Pauja, Recilatio in itinere. * Rotáriu. Rotila, Rotella * pflugrâber. * Rotilát, a. Rotítza, Rotula. Rotogol, a. Rotund, a. ’ * Rozol. Rozór, colliculus * limes inter duos agros, két szántóföldek között magasobb Köztér, (cin (eí) er-fyebener gmfdjenraum jonfcfjen 3tDey ber ^rudjböben, [!]), Ham. Róvina, Saljilago, Salfugo. Ru Rúda, Confanguineus, a, um. Ruda (Prajína) Kird;en=DerfamrnIung. Saborefc, aere, aet, Synodum Celebro * ’Zinatat tartani. (Eine gcifflidic üerfammlung íjalien. Sabórnio, a, ) „ , 0 n - r Synoaahs, e. babormcelc J Sáo, Sacus, Zsák. SadL * Sáo de páe, V. Strajác. 2° (de peshti) V. rociu. • 3° (Sácu minciunilor) nagy hazug, Stügenmaul. (Ertjlügner. Sácfíu,' vide Secfiu, * Inferius. 458 Sacára, Sacale, Siligo * Ro<’z)zf. íloáen. t * de Pacára adj. * Sac(r)aftru (de Faen). * Saceratoriu. 415 ■ * Sacerifhu. Meffis. * Sacret, a. , * Sacreata, V. Puftie. Saculétz, Saculus * Kis Zsák. Zsá-katska, Saáíein. Szütyő, bas SadeL Sacúre, Securis, * Fejfze,ííjt.'Scil fjacíe. Sád, Pagus eft in Transylvania, in fede Cibinienfi, inqvo Natus fűm ego Sámuel Klein Conscriptor Hujus Dictionarii. In hoc pago plures Infignes viri nati funt, Ep[isco]pus Fogara fien fis L. Baro Ioanhes Innocentius Klein Avunculus meus, Alter Ejusdem Nepos Ioan-nes Klein, Archi Diaconus Veneti-enfis, Item D. Ioannes Molnár Celeberrimus Doctor Oculifta et in Academia Regia Claudiopoli-tana Profeffor, Item Familia Mun-tyu, deqva natus eft Ephraim Muntyu, alias Klein, Celeberrimus Pictor, Item Georgius Tatu, Archi-Diaconus Cabnic-Banyansis [!], omnes Nobiles, praeterea Duo Fratres de familia Grama, (aliqv) quorum unus in deliniatione ex-celluit, Alter in militia fortiter se geffit. Aliique. * Saengios. ■ * Saent, jum. * Saerb. — * Saerbefc, ire, it. Saerg, Indujtria, Acceleratio. Saerguéfe, Accelero, Conatum adhibeo, Conor. ' Saerguintza ) Acceleratio, Induftria, Saerguire ţ Conamen. Saerguitóriu, e, Accelerans, Induftrius, a, um. Saerma. * Auri filum, aurum textile. Arany Fonal, ctit (Solb 5a^eTl/ gerocbies (Solb. Saeta, Subcerniculum: *' Saetariu. * Saetitze (Strecuratoáre). . 460 |459| * Nyil. pfeil. Ságét, are, at, Sagito, as, are * Nyilai lövök. - ’ Sagetatóriu, Qui fagita jaculatur * Ijas. Nyilas. Sáiu, fái, fáre, farit, Salio, is, ere * TJgrok Salix * Fűzfa, cin ZDeibebaurrt, Salcie ) . Salcós, a, Salicofus, a, um. 416 Salitru, Nitrum Sál nitri, * Salétrom. Saípefet. * Salinca. V. Ratzuica [?]. W\* Saluefc (Salasliluefc) — * Sálvet. v[el], Sálveta, asztal kefzkenő. Sáma, Summa, * Summa. Summe. fzer de buíia seámá, minden bizonyai, nyilván, fidjcr etc. Samachífhe, * Cajeus bubulus, Tehén-' turo, Kuíjícis, Copfén, pfericfy. * Samadáfh. Sámán, are, at, Semino, as, are, Item Similis jum álicui. * Vetek, be vetek, item: hasonlítok valakihez, üttni valakihez, fiién, pfloníjen. item: etnem afyníicfy feyn. Samanát, a, Seminatus, a, um. Samanatóriu, e, Seminator. Samanatúra, Seminatúra [!]. t. Samantza, Semen * (a omului) Sperma, (de brad, fhneápan) baccae jeu 'grana Juniperi, fenyő mag, bie 23?jid}íjoIberbeere, Krametsbeere. Sambata, Dies Sabati. * Sámtártau. * Samur, §obeí. ’ Saemedríu, Sanctus Demetrius. Smeltz, Lithargyrus. Sanatáte, Sanitas. * Sanatos, a, 1° sanus, 2° salubris. * Sanatofhefc. . * Saenbárbura. Saengiórz, Fejtus Dies S: Georgii. Sanicoara, Fejtus Dies S: Nicolai. Sánie, Tráha. ■ ■ 462 * San in, na, Serenus, a, um 2° (loc sanin) loco piano. San-Pietríu, Dies fejtus S: Petri, -, menedékhely. Scapát, a, Eliberatus, Salvatus, a, um. * Scápat, áré, at, tfökkeni. Scára, Scála * 2° Index, mutatótábla. ber Hegifter. Scára de fheá, Subex, Stapes, dis, * Kengyel. Bügel, Stegreife. * Scaramba (Tzándura) Szálka. Split- tér, SdjiiDer. Scárman, are, at, Carmino, as, are. Scarmanát, a, Carminatus, a, um, Scalpo. Scárpin, are, at, Scarifico, as, are * Scabo. . Scarpináre, Scarificatio. Scarpinát, a, Scarificatus, a, um. * Scáun 1° Scamn 2° V. Mághiftrat. * Scaunáfhu, | Sella, Scabellum. Sdia= * Scauninciu ) trtel. Scaz, Scadére, Scazut, Deficio, Minuor, * decrefco abfaben, abnefjrrten, item apadni, abrteljrncn. 471 Scazút, a, Defectus, a, um, Minutus, a, um. * váltani. , Schimbare, Cambiatio, Commutatio, Permutatio. Schimbarea Lá fátza, Fejtum transfigurationis Chlristyi,1 D[omi]ni. Schimbát, a, Cambiatus, Commutatus, Permutatus, Immutatus, a, um. * Schimbatoriu. V. Commutator, etc. Schimbatoriu de báni, numularius, negotiator numarius. pénzváltó, ber . Wed}ffer,, <5elbrved}\íet. ' * Schimburi, fehér ruha. bie IDafdje. SchimofTéfc, ire, -it, Deformo, as, are. Schimoffít, a, Deformis factus, a, um. Schin, vide Spin. Schioápa, * (Calufh) * Spitama, ae, f. Schióp ] Schiopatéz j are’ at> Claudico. Scobéíc, ire, it, Cavo, as, are * excalpo, exfculpo. aufmeijjefn. Ka vésni, (dintzi). Scobit, a, Cavatus, a, um. * Scobitoriu, 1° Sculptor, 2° Scobi- toriu de dintz, ber gaíjnftödjer. Scobitura. Scobór, vide Cobor. Scoboraefhu, vide Coboraefhu. Scoboraet, vide Coboraet. * Scobr1 Scoc (Ceterna) Canalis, ber Kanat. bie Hinne. * Scociorez. * Scodolefc, ire, it, ruspor, proro, Kotorni, Ki kotorni, fcfjarren. Ijerausbrüáen, ljernort»üí;Ien. * [Scodo]refc. Scóica, Limax, Conca, Oftrea. Scol, fculáre, fculát, Surgere facio; Excito de jomno Item: me (col, Surgo. Scóp, Scopus. r ' Scopit, Apocopus, Eviratus, Cajtratus. i72 Schiopatúra, Claudicatio. * Schit. V. Befíericutza. * Scleptzi?2 á trai cu Scleptzi vivere lapsana. ■ * Sclipeála. bas Sdjtmmem. (Scripefc)3 SclipeCc, ire, it,

bliníen. * Sclipicios. Scoábá, * Subfcus. -Efzkába, bas eifen. ' ' ■ * Scoartza, 1° liber, i. Hártya. 2° Coáfta. Scoátere, Exceptio. , ’ , Scobaeltzéíc, ire, it, Excido, Decido. * Scobáriu (un péfhte) Cyprinus Nafus. Padutz, Ponty, ber ZTíafenfifdj. 1 A kéziratban: Xti, vagyis az X betű szláv (görög) hangértéke szerint a. m. ’ch’. ‘ . 2 E kérdőjel a kéziratban van. A szó jelentéséről vö. Tiktin 1385. 3 Eredetileg a kihúzott szó is scl-csoporttal kezdődött, de később az l-et r-re javították. 473 Scorbura (Buturaj. * Scormonefc, ire, it. aufmuntern. * Scornáciu. aufgeineát, munter. Scornéfc, ire, it, Fungo, Confingo * Ki koholni, (au), erbeníen, ausjin* nen, ausípinfíjtren. költeni. Scornit, a, Fictus, Confictus, a, um. Scornitóriu, e, Confictor, Confingens. Scornitúra, Fictio, Confictio, Figmentum. Scortzifhoára, Cinamomum * fahaj. * Scovarda. ber ^Iabett. Scos, alTa, Exceptus, Extractus a, um, Eductus, a, um. . Scót, ) tere, Icos, Excipio, Extraho, Scotz j kduco, is, ere. Scotz din caffa, Expello de Domo * Ki1 adni könyvet, Scotz apa, Haurio aqvam * meríteni, fyeraus* piimpen, =phimpen. . Scovárda, Placetae [!] fpecies * (Clătită). 1 Talán Scobor helyett (vö. Lex. Bud. 619). 420 Scraembítza, Halex. * Scraefhneíc, Strido. . Scrém, ere, műt, Screo, Excreo. Kifitzamodni, kimarulni, rán-dulni, üerftaucfyert. , Scrintit, a, Eluxatus, (a, um,y Luxatus, a, um. Scrintitoare, Potentilla anferina. Pipé- . fÜ [!] ' Scrintitúra, Eluxatio, Luxatio, .* bie Derftaucfyung. , * Scupít, Y. Scopit. Scúr, úra, fours ) . Scurg, ere, fcurs j * Kl fz™gm. Scúrm, are, at, * turkálni. tüül|len. Scurmáre, Scurmát, a. Scurmatóriu, e. Scúrs, a, * apadt. Scurt, a, Brevis, e, Curtus, a, um. Scurt, are, at, Brevis, Abrevio, Curto, as, •are. 474 Scriere, Scriptio. Scriptura, Scriptura. Scripetz, vide Ciga. Scris, a, Scriptus, a, um. Scriffoare, Scriptura, Scriptio, Dejcrip-tio. Scriu, ere, Feris, Scribo, Exaro. * Scrivefc, fanyalogni, pityeregni. Scroafa, Scrofa * Eme, Kotza. bie Sau. Badje. * Scrob (de scoverzi). Scrúm, Korom. Scúip, are, at, Spuo, Expuo, ere. Scuipáre, Sputus, ús. Scuipát, a, Sputus, Confputus, a, ura. Scuipíre, vide Scuipáre. Scuipít, a, vide Scuipát. Scúla, (Odor) Şupelex [!], * bas Kleinob. Sculáre, Surectio, Injurectio. Sculát, a, Erectus, Elevatus, a, um. |475|scúmp, a, Pretiofus, a, um Item Avarus, a, um. Scump (Lácom,) a, Avarus, a, um. Scumpéfc, ire, it. . Scumpete, Avaritia, item Carijtiá. Scumpie (Liliác, Malin) Daphnis * (ce de timári) PJius coriaria, Szkom-piafa. (Scirberbaum. * Spunpu1 fubft. - , Scund, a, Brevis ftaturae, * vatzkos. <*Sp> Scuipiu. V. Scópsfc. 11 Nyilván íráshiba scumpu helyett, vö. scumpu . . . avarus, tenax, illiberalis .. . scumpul lumii . . . homo summe avaras, Lex. Bud. 625. 476 * Scurta, Varix. 2iber?ropf, Krampf ab er. Scurtare, Abreviatio. ■ ■ Scurtat, a, Abreviatus, a, um. Scurtatóriu, e, Abbreviator. Scurtéz, are, at, vide Scurt, are. * Scuteála, immunitas. * Scutefc, ire, it. 1 * Scutintza. . * Scutit. ’ . * Scutitoriu. Scútur, are, at, Exagito, as, are * Suc- ■ cuto caru, zokogni. Scuturáre, Agitatio, Exagitatio. Scuturat, a, Agitatus, Exagitatus, a, um.' * Sdariu, (Scabo, iramén, kartzolni) Y. gher. jtrio. * Sdravnefc etc. V. Zdr. * Sdrobefc (de drum) törődni. ! - Se Se, Se vg. Se véde, Se videt. Item: ut, vg. se umble, ut ambulat Appofitum verbis activis mutat vocem activam in paffivamvg. fe véde; videtur, fe zice, Dicitur etc. Aliqvando facit ut fit qvod in latina lingva verbum deponens vg. Ma mir, Te miri, se mira: miror, miraris, miratur, in antiquis Valachicis libris reperitur Loco fi, vg. Se aifi foft aici, Si fuifjes hic. 477| * Se. V. Sa. Seára, Sera, Vefper. Séc, feáca, Sicus, Aridus, a, um. Séc, are, at, Siccefco, Areo, Arefco, is, ere, Item Are/acio. Seeáre, Arefactio. Secatúra, Arefactio. Sécer, are, at, Meto, is, ere, Sicilio, is, ire. ' Seeerát, a, Mefjus, Demejjus, a, um. Seeeratóriu, e, Mejjor. Serbatoáre, Fejtum. {Serín, a, vide Senin, a). 478 Seoeratúra, Hej fis. Sécere, Falxmejforia* Sicilis, e, Secula * Item Mcjjio * Sarló. Item Aratási idő. Aratás. SecerífÜu, Hej fis. Séceta, Siccitas. Secfíu, Anthemis, dis, f. * Secreáta. V. Pustie. Secrét, a, Secretus, Dejertus, a, um. * Secretariu.; • Secúre, Securis. ' Sein, a, Semialbus, a, um. Semachifhe. ■ Semanatúra, Seminatura. Semaentza, Semen. . Sémn, Signum. * Semn de veriat. V. infrá. Semn petrup. makula. bas lííuttermall [!] Semn, are, at, Signo, as, are * Semn de varfát, nota v. cicatrix variola, himlőhely. bie ölattergrube, Slatternarbe. Semnáre, Signatio. Semnát, a, Signatus, a, um. 480 Serbéz, báré, bát, Servo jejtum, Diem feftum ago. * Serdáriu. Serín, a, vide Senin. Serindáriu, Celebratio 20 mijjarum in continuo. Serfám(uri> * V. Chifíug. * Servet. V. Salveta. * Sete, Sitis. * setios, sitiulentus. . Séu, Sebum. Sevaerfhéfc, ire, it, Perficio. Sevaerfhíre, Perfectio. Sevaerfhit, a, Perfectus, a, um. Sevaerfhitóriu, e, Perficiens. Sf Sfáda, Contentio, jurgium, Altercatio. * í?aber. Sfadéfc, meffadéfc,* ire, it, Contendo, Rixor, Altercor, aris, atus. 481 479 Semnatóriu, e, Signator. Semnătură, Signatura. Semnéz, are, az, Signo, as, are. Senin, a, Serenus, a, um. Seninát, a, Serenatus, a, um. Seninéz, nare, at. Sereno. * Septemvrie. Serác, a, Pauper, a, um. . Seraceíc, vide Saracéfc, a. Seracéfc, ire, it, vide Sarcefc [!], ire. Seracíe,, vide Saracíe. . Seracít, a, vide Saráéit, a. Seracútz, a, vide Saraoútz, a. Serát, a, Salfus, a, um. Seratura, Salfedo. Seraentóc, vide Saraentóc. ' * Sfadicios, a. 3Önfetifd), tjaber* íjaft, ijaberfiidjtig. , Sfaditóriu, e, Altercator. Sfadnic, a, Contentiofus, a, um * rixofus. * Sfaent. * Sfaentoiu. bigott, anbadjtler. Sfára, Nidor, oris, m. * Sfaelc. papilla mamilaris, tietf bimbó. bie Sruftoarje (p. p. untu [?]). Sfaerffiefe, ire, it * 1° ftrideo, íreifcfyert, 3tfd?ert. 2° perditeni, peregni. * Sfaernáriu (Entzenbentzáros) Man- go, onis. * Sfaernareíc, mangonizo. . Sfaerfhéfc; íré, it, Finio, is, ire. Sfaerfhíre Sfaerfhít Sfaerfhít, a, Finitus, a, um. * Sfaertáiu, Sfaertáriu. Y. Faertaiu. * Sfaertec, áblaurare, abrei§en. Sfaent, a, Sanctus, a, um. Sfárm, áré, át, Confringo, minuo, frio. gerírümeln, 3erbröifeln. el mor’solni. 2° ma ífárrn, törekedni, 3° epe- Finis. 422 kedni, tűnődni, fidj feíjr befütn* ment. forgen. Sfarmáre. Sfarmát, (&,) Confractus, minutus, a, um. * Sfartáiu. * Sfafhie, fzelet, fegmentum, ramen- tum, fragmentum, Cytr. n1 Sclnstos Siftos. ' * Sfeshiat, a. * Sfat. * Sfatuelc. * Sfatos, okoska, nafen>eif. Sfécla, Beta. Sféfhníc, Candelabrum. * V. féshnic. Sfetéfc, ire, it, Revelo, manife/to, Tálam facio (* mise sfetéskte, praecedo, procedo, glücíen.) 482 Sfetit, a, Revelatus, oflenfus, a, um. Sfetnic, Con/iliarius, * din lontra, feu de táina. de curte. Sfézi, Contentiones, Rixae. Sfieala, Verecundia, Timiditas * berzenkedés. bie Sdjüíjtemíjeii [!]. Sfiéfc, ire, it, merfiéfc[!], Vereor, Timeo * berzenkedni, ftöubem. Sfiít, Veritus, a, um. Sfintzéfc, ire, it, Sanctificio, as, are. Sfintzire^0 | ^anc^as< Sanctificatio. Sfintzít, a, Sacratus, Consecratus, Sanctificatus, a, Um. * Sfirida, fenestra ficta, fimulata, vak- ablak. bas Blinbfcnftcr. * Sfita. V. Pálon. Sfoára, * (Shpárga) * Funiculus. * Zfi-neg, Spárga. <* Sfornaefc, ire, V. Fornaefc.) (* Sfrántzu. Freantz. V. Prantz.) Sfredél, Terebrum. Sfredeléfc, ire, it, Foro, Terforo. Sfredelit, a, Terforatús, a, um. Sgeérciu (Spajrríus> * 2° V. Caerceiu. item Cartigo [!] Knorpel. portzogo V. ősz moále. Sgaetzeéfc, ire, it, Exagito, as, are * Zőkögetni. riitteln, bcuteln. jtnacfen. Sgaetzeít, a, Exagitatus, a, um. * Sgaiba. V. Buba ré. Sgarseeát, a, Scalpus, a, um. Sgarseetúra, Scalptura. Sgareeiu, ere, eat, Scalpo, is, ere. * Y. gher. Sgárda, * Örv. millus. ein ftacfylicfites Ffalsbanb. Sgaü Vulva. Sgaur, are, at, Cum ftupore et aviditate adfpicio, oculis immotis intueor. * Item ftupeo. anftarren ve[l] ftarr anfeíjen, anftaímcn. (Sgauratóriu, e). Sghíciul, vide Sbiciul. Sglobíu, e, Exorbitans, Tetulans, * 2° (proft, proftátec) fimplex. Sgrabúntza, Tapula, Tapilla, Tuftula, * bibirtfó. * Sgriburefc, dideregni. * Sgulit, a, adj. kuntzorodott, töpörö- dött. Sgúra, Scorria [!] (Battitura.) ber fjammerfcíjlag. * Scobs ferri, ramentum, v. ramenta ferri, fcoria. Shága (Gluma) jocus. Sliáitau, vide Teafc. Shálma, Turcicus pileus. (* Shaláta. V. Saláta.) (* Slianfa, Sámfa. £eiften.) |483 * Sgseefc. Y. Inholb. Sgaercéfc, ire, it, Contráho * töpörödni, ’sugorodni. Sgaercíre, Contractio. Sgaercít, a, Contractus, a, um. 1 Bizonytalan olvasat. ' 484 * Shántz. ShálTe, Sex. Shátra, Tentorium. - ShcaerfhnéCc, vide Scraeflmerc. Shcaerfhníre, vide Shcraefhnire. Shcatúla, Scatula, Capfa * bie 5iíja* iuűe, 5á}aá)id. Shcatúlca, Capfula. Shchoapa, (Clauda) * Spithama, fánta arafz. ' ’ Shchióp, a, Claudus. . Skchioápat 1 Shchiop \ are, at, Claudico, as, are. Shchiopatéz ) * Shcleáfa. ,* Shcleptz (stréche). * Shcorbutu(l) Sdjarbod. * Shcoála, Schola. Shcraefhnéfo, ire, it, Strido, is, ere. ShcraeChilire, Stridor. * Shcriotz (Iá rasboiu) sikattyu. Shder, Martes. Sheá, Ephipium, Sellarium, * Sella. * Sheaffe. Shed, ere, ezut, Sedeo. Shedére, Sejjio. * Sheica, Sajka. * Sheláriu. * Shéle, Ijhia [!], orum bie 21d?feln.) far. íjintcrfeulc. * Shepelefc (rhifcavefc). Shépte, Septem. * Shindiláriu (Clotzár). * Shinic. V. Galeáta. Shinor, Zona. * Shinorez. V. Infhinorez. * Sliioefo, ire, it. (óhajtani. 485 * Sherán: V. Cráp. Sherb, a, Servus, a. Sherbéfo, ire, it, Servio, is, ire. * Sherbet, türíifd;e £tmortabe. Sherbíre, Servitus, utis. Sherpáriu, anf, tfitfo. Shovaéfc, ire, it, Tergiverfor, aris, atus, Vaccilo Titubo * facetéiért. * Shparga (Sfoára) Spárga arfd;, Scfyiel. * Shuma. , * Shumen, potus. Shúnca, Perna * petaso, bie íjarrtmen, Sdjittfen, Sdjunfen. Shúra, Horeum [!] * Shurluefc, V. Arineíc. (Ventrale, Antipendium, qvale faeminae habent) * V. Catrintza. Shufhtáca, (Dútca, Garáfhu) Sex Cruci-jeri. Shufhtáriu ) Mulctrum, Mulctrale, Si-Shufhtériu j tula * fejősajtár. , Shúrtz, Shurtza 425 Sliút, a, * V. Ciut Cui corna deciderunt, item (plefhug). Shuvaéfc, vide Shovaéfc. * Shuvár, locus arundinofus, Nádos hellv, cm ©rt colier Hieb. Sicriu, Scrinium, Cijta, Tumba. * Siefc, ire, it, berzenkedni. Sigheálau (Preaffina) (Antilena) 'Anti- lena. * V. Praeffi. * Sihaftrie. * Sihaftru. Sila. Vis, Violentia, Coactio. 490 Siléfe, ire, it, Cogo, Adigo, Item Conor * unfzolni. * Silimina. Y. Filimina. Silit, a, Coactus, Adactus, a, um. .Silitóriu, e, Induftrius, Diligens, Conatum adhibens. - * Simtzefc. * Simbrie. * Simbur. - * Simptö. . * Singhilie. V. Dálterie. Singur, a, Solus, a, um. • Singuratec, a, Solitarius, a, um. - * Sipet. V. Sapet. Sireáp, a, Ferus, a, um * V. Poráv (bueác, bueftru). * Siréfc. V. Prut. Sirimán, ’a, Orphanus, Pauper, a, um. * Síriu, Kanko, lacerna. ' Sita, Subcerniculum. , Sitiréíc, ire, it, * (Stagefc) * (Nuelufhe) Virgulta, * Vimen. Köttő vefzfző. Smicuréz, ráre, rat, Minuo, is, ere. Smicurát, a, Minutus, a, um. * Smiida fulmen, radius fulminis, vil- lámlás, ber ÍDetterftraí;!. Smiteála, Scandalum, ofendiculum [!], Item Error. Smintéfc, ire, it, Scandalizo, Offendo, Item Erro * turbo, ftören boj-gatni [!] Smintit, a, Eviatus, a, um, De fuo loco motus, a, um. Smirna, Mirha. Smoála, * bas EDagenfcfymeer. * Smochin, ficulnea. * Smochina, ficus. Smolefc, ire, it. Smolit, a. Sn Snóp, Manipulus, * Merges. Snop de graeu, Merges, etis, m. ■ So S’o Loco S’au, Se au, qvod vide. Soarba (Scarúfhe) Sorbum. 494 Soarba, Sorbeat, Abforbeat. Soácra, Socrus, * bie ScfytDcifjerin, Sá?roiegermutíer. . * Soarbe. Soáre, Sói. Soárte, Sors * Nyil. Soba, Fornacula, fűtő (kemen). Sóból, Talpa, Yakundok, * Scfjeer* maus, ÎTlauIumrf. Sobór, Synodus, Concilium. * Soc. Socacítza, Coqva. Socáciu, Coqvus. Socoteála, Opinio, Item Confideratio. Socotéfc, ire, it, Opinor, Confidero * 2° bebenfen. Számot adni, tenni, vetni, red;nen. Socotit, a, Confideratus, a, um. Socotitóriu, e, Confiderans, Confide-rator, Opinator. Socru, Socer, * ber Scfyroafjer, Sdjtoie* gerraier ip. * Sofa, bie Sofa, bas Huljebett. Sol, Legatus. Sólnitza, Solinum. ,495 Solomaerdra, Salamandra. Solovaerv (Sovavaerv) Origanum. Sólzu, Sqvama. Somn, Somnus, Sopor. Somn ((un fealiu de péfhte)) Barbo, Silurus Mullus * Hartfa. Somnifhor (Peshte somn mic) Mullulus pifcis. * Somnore. Dormitator, veterhofus. Alu- fzékóny. Sdjlafbeutel. Somnoros, affa, Somnolentus, Soporus, a, um, traumerig. * Sopon. V. Sapun. * Soponel........1 S’ór, Per apoftrophen Loco Se or, Se eft accufativus Se, or eft auxiliare verborum futuri temporis tertiae perfo-nae numeri pluralis vg. S’or vedea, vel fe or vedea, vél fe vor vedea, Se videbunt, Poteft denotare etiam paffivam vocem, vg. Sor, vel Se vor vedea, videbuntur, etc. ' 496 * Sor, Szaloria bőr.' Sor, Sora Soror. Sorb, Sorbus, arbor. 1 Olvashatatlan latin értelmezés. Sorb, ire, it, Sorbeo, Absorbeo. Sorbiciós, a, Sorbilis, e. , i Sorbilia * 2° főzelék, vala- Sorbíre I főtt, ctoas ge* Sorbitura ^ fod?tes> Sorbit, a, Absortus, a, um. Sórgofhiu, e, * Szorgos, (urgeto. rafíucita. „ ,. i Teror, Terrefactio * ret- Spaima rettemli> J&_ paiman are ^ ijjedni, etc. . Spaimantát, a, Terrefactus a, um. Spaimantez, tare, tát, Terrefacio, is, ere. Spal, are, at, Lavo, as, are. Spaláre, Lotio, Ablutio. Spalát, a, Lotus, Ablutus, a, um. 498 Spalatoare, Lotrix * item: Lacinia ferviens eluendo, IPafcfylappen, EDifcf^abct. Spalatóriu, Lotor. ' Spalatúra, Lotium. Spárg, ere, ars, Frango, Efringo [!], perfringo * nuci, alune, meg törni. ■ 2° bomlani, 3° (pamaent) pro/cindo, ffütjen. Spárga, Ajparago, ginis, f. Sparietúra, Teror, Terefactio, Tericula-mentum [!] Spáriiu 1 Terefacio, Tereo, es, ere * j rettegtetni, rettenteni. * Sparios, a, ijedős, cal bou etc. Fzilaj, fcfpeu. Spárt, a, Fractus, Confractus, a, um. Spartúra, Fractura. Spaffénie (Mântuire) Salus. Spafféfc, Tire, fit, Salvo, as, are. Spaffitóriu, e, Salvator. Spáta (Sabie) Enjis, Gladius. Spáta (Delá rafboiu) Pecten textorius, * (Borda), Spatha, Borda. Spáta (delá úmere) Scapula, Sd/uíter* , blatt. ' Spáta (De porc cupicior cutot [!] faráta) Perna. 499 Spáte, Dorfum, Tergum. * Spegma. * Spérgbie, kotzpert. <* Speria). . * Speria, pernye, bie Stroljafdje. Speteaza, (Radius Spondae eurus) * V. Spitza, item (juncus, bie -Bitife,) rogoz. Spetéfc, ire, it, Scapulo, Delumbo, as, are * rokkani. Spetit, a, Scapulatus, Delumbatus, a, um, Delumbis, e, * freuijiafjm. Spic, Arifta. Spin, Spina, Sentis, * tüske, tövis. Spináre, Spina Dorii, Dorfum, geréntz, gerintz * fpináreá porcului, fpina fuiUa, Difzno orja, Scf;tr>einsrii V. Stagefc. Steglitza, Carduelis. * Stelefc, ire, it, káprázni. Stelnitza (Păduche de paréte) Cimex * tfimaz. Stéma, Diadema. . Stapaen, a, Herus, Dominator, Dominus, a. Steregóae, E elleborus Veratrum. * Stergáriu. V. Chindeu. Sterp, Stearpa, Sterilis, e, * Sovány, termeketlen, meddő. 505 Sterpéfc, ire, it, Sterilem reddo, vei sterilis fio, vel Extirpo, as, are. Stertz, Lihnium[\]. Sticla (Glâge, Ueaga) Vitrum * 2° eirte cjlafeme ^lafdje. Stideála, Verecundia * SzemérmeteíTég. bie Befcfjeibeníjett. Stidéfc, me stidéfc, Verecundor, aris, atus. Stíh., Verjus, ús, m. * Stiháriu (Iá látini) alba. * Stihie, elementum (ex graeco) V. Elemént. ' Sting, vide Staeng. Stinghériu, e, Impar, Absque, Socio. Stins, a, vide Staens, a. Stivéfc, ire, it, vide Stidéfc. Stórc, ere, stors, Extorqveo, Exprimo, * Szűrni, által szűrni (Vinu) feliem, preffert, auspteffen (hainele), aus* cinben, ausrirtgen, ki fatfarni. Stoarcere, Ex/torjio, Exprejjio. Stórs, a, Extorjus, Expreffus, a, um. Strabát, ere, tűt, Pervado, is, ere Penetro, as, are. Strabátere, Pervajio. Strabatút, a, Pervafus, a, um. 506 Stráchina (Blid) Patina, Catinus. Stracur, vide Strecur. Stracurát, vide Strecurát. Stracutóriu [!] i. e. ciur de ples, Durdjfdjíag, Seifyer. * Stracuratoáre, Colum (Szűrő, téj- fzürő, Szűrő fzita, bas Seií}[ieb.> * Stradálnic, a. Stradánie, Indujtria, Conamen, Conatus, ús, m. Straduéfc, me straduéfc, Conor, Satago. V. Saergu[efc]. 430 vide Stradánie. Straduintza Straduíre Straduitóriu, e, Induftrius, a, um, Conatum adhibens. Straec, vide Strie. Straeg, vide Strig. Straegóiu, ftraegoae, vide Strigoiu, ftrigoae. Straemb, are, at, Curvo, Incurvo, * 2° greinen. b/dto. Straemb, a, Curvus, a, um. * Straemba 1° (Dutca, ShuChtâca) 2° - (banát 15 Kr.) Straembâre, Curvatio, Incurvatio. Straembát, a, Curvatus, Incurvatum, a, um. Straembatáte, Injuria, Injuftitia. Straembatűra, Cwrvatura, Curvamen. * Straembu jubft: cu straembu, igafz- fágtálanul. Straempt, are, at, Angujto, Stringo, . Arcto, Coarcto, Contraho. 507 Straempt, a, Strictus, Angujtus, Coarctus, a, um * fnapp. * Straemptez. Straemptoare, Anguftia, Coarctatio. * Straemptorefc, coangufto, ad angu- jtias redigo, coarcto,- szorulni. Straeng, ere, straens, Stringo, Contraho, . Coaduno. Str aengatóriu, e,Conj trictor,Coadunator. Straengere, Strictio, Conjtrictio, Coadu- - natio. Straens, a, Strictus, Conjtrictus, Coadunatus, a, um * fnapp. * Straenshte (noroc bun, au sláb). ' \ vide Straengere * 2° Straenfoare / Baucfygrtmmen. Bud;-Straenfura l fneipen [!]. 3° taka-) ritás. Stráge, Vigilia, Cujtodia. Stragéariu, Vigil, Cujtos". Stragiuéfc, ire, it. Vigilo, Invigilo, Cuf-todio. Stragiuíre, vide Stráge. ' Stragiuít, a, Cujtoditus, a, um. Stragiuitóriu, e, vide Stragéariu. Straín, a, Alienum, Peregrinus, a, um * extraneus. , Straináre, Alienatio, Peregrinatio. 508 Strainatáte, Peregrinitas. Strainéz, nare, nat, Alieno, Abalieno. Stráitza, Canijtrum, Canijterium, Bero, Pera. * Straitza popi, Gőmbőtz, bie pluntje. Straitzifhoára, Canifteriolum, Perula. Stráiu (Cerga, Tzol, Háina) * Stragula, j Stragulum. * Cento, Item Vejtis. Stralucéfc, ire’ it. Splendeo, Rejplerideo, Fulgeo, * ragyogni, fcfyimmern. * Străluci. Strălucire, Splendor, Fulgor. Strălucit, a, Splendidus, Fulgidus, a, um. Stralucitóriu, e, Splendens, Splendicans, Fulgens. Stramb, vide Straemb. Strambatáte, vide Straembatáte. Stramatúra, Lana incolorata, vel Lanea fila incolorata. * Stramatufiia, abamita. * Stramorhefc, a, adj. proaviticus, — paccatul ftramofh.: pecc. origrn. Stramoafhe, Proavia. Stramófhu, Proavus. Stramur, are, at, vide Strémur. Stramuráre, vide Stremurare. Stramút, áré, át, Muto, Altero, ás, áré. 509 Stramutáre, Mutatio, Alteratio. Stramutát, aj Mutatum, Alteratus, a, um. Stramutatóriu, e, Mutator, Alterator. Strána Templi Chorus. ' Stranepoáta, Proneptis. ' Strănepot,. Pronepos. Strát, Satum * de otzat, etzét ágy, ‘ bie (Effigmutter. * Straunchiu, abavunculus. * Strajác, Szalmazfák, ber Strofyfacf. * Stráje. ^ 'Streáng, Funis. . StreáfMna, Solarium, Corona Tecti, * Subgrunda, ae, f. Streche, Oeftrum, * , Bögöly, bie Bramfe. Strechéz, chére, eat, Oejtro Stimulatus fugio, * dispareo. Strecur, are, at, Colo, as, Percolo, as, are. Strecuráre, Percolatio. Strecurat, a, Percolatus, a, um. Strecurătoare, Colum, i, m. Strecuratoriu, e, Percolator. Streghiátza, Lac coagulatum * V. Samachifha. 510 Strein, a, vide Strain. Stropire, Afperjio, Conjperjio. Stropit, a, A/perjm, Conjperjus, a, uni * Stropitoare, Sprengtuebel. Stropitúra, Ajperjio. Strop fiié fc, ire, it, Conqvajjo, as, are, fjfzve tiporni * 2° njwvatya törni [!], V. r. ilcálca. Streináre, vide Straináre. Streinatáte, vide Strainatáte. Streinéz, vide Strainéz. * Streiu, o ápa in árdeál, Sargetius, Sztrigy vize, bie Strelle. * Stremosh etc. Strémur, (Bold, Simceá, .Ghimp) Stimulus. Strémur, are, at, (BoldeTc, Ingliimp) Stimulo. t Stremúráre, Stimulatio. Stremurát, a^ Stimulatus, a, um. * Strenepot. Strépede, Acarus, Termes, milis * pondró, kukái tz, (de ílanina), Szalonabogár. . * Strepezefc, Stupeo de dentibus, vás- lani. Stréfhina, Subgrunda. Stréfliinéfc, ire, it, Subgrundo. Stric, are, at, Dejtruo, Corrumpo * de prunci, repigro. Stricacios, oaffa, Dejtructibilis, Corruptibilis, e. Stricáre, Dejtructio, Corruptio. * Stricát de variat, podengrübig. Stricatóriu, e, Dejtructor, Corruptor. Stricatúra, vide Stricáre. , i 512 Strop fhit, a, Conqvaffatus, a, um Stropfhitúra, Conqvajjatio, item Nyavalya tőrés. Strug, (Strún, Strútz), Tornum. Strugea, Fru/tilum [!] * égy karé kenyér, ein Seperj Srob. Strugéfc, ire, it, Contero, Conqvatio ■ * jerqueifdjen, ^Iermuen. Strugire, Conqva/fatio. Strugit, a, Contritus, Conqva/latusa. um. Strugitúra, vide Strugire. Strúgur, j [el] Strugure, Botrus, * Szőlőfürt. 511 Strig, are, at, Clamo, Proclamo. Strigare, Clamor. Strigat, a; Clamatus, Proclamatus, a, um. - Strigatoriu, e, Clamator, Proclamator. Strigatúra, Clamor, Clamoro/itas. ■* Strighe melligo, £jonigtfyau. ■ Strigoáe, Saga, Strix. Strigóiu, Sagus. * ftrinf, Striimpfe. Stróp, Guta, Gutuia. . Stropéfc, ire, it, Ajpergo, Conjpergo * expergo üertraufeln, meg öntözni. Strun (Strug, Strutz) Tornum. Struna, (Coarda) Corda. ' Strúnga, Caula ovium ubi mulgentur * Efzterenga, Efztrenga. ein IRelf» ftaű ober fonften ein ©rt tuo man bie Sdjaafe melfet. * Strungareatza, Mulctra, fejőedény, rotfka, bas ITCelfgefcfyier. Strutz, vide Strxm. * 2° Stuthioca-melus(!]. Stráje, vide Stráge. Strujeá, vide Strugeá. • Az 512—517. lapnak kéziratunk elején, illetve végén a következő vázlatszerü fogalmazványa olvasható: 512a Stropfhéfc, ire, it, tícropfhít, a, Strophitura [!] Strug, Tornum. Strugea, Strugéfc, ire, it, Oontero. Strugire Contritio. Strugít, a, Contritus, a, un}. Strugitúra, vide Strugire. Strúgur, Botrus. Strun, Tornum. Strúna, Corda. Strúnga, Ovile. , Sfciútz, Tomum. 432 513 Stup, Apum ălveare. Stúpa, Stupa. Stuparitza, Apiaria. Stupáriu, Apiarius. * Sienenjiefjer, 3tnfer. Stupina, Apiarium. Stúrz * Hurosmadár. Su Súca (Obiceiu) Mos, Con/vetudo. Sucála, * Spuírab. tfollű v. tfüllű. * Sucefc, ire, it, breíjen, nerfeíjren 2’ (muftétze’e) fel sodrani. * fucit. a. 1° umgebreljt 2° (om lucit), homo praepofterus, (Qeerfopf [!] Sucitóriu, Girgiullus Cylindrus. . * Sucuefc. Sud, are, at Sudo, as, are, * fdjnn^en. Sudálma, Increpatio * bie Safterung. Sudoare, Sudor öer Sdnocis. Súduiu, ire, it (înjur) Increpo, Blaj-phemo, as, are. * Sufer. * Suflet, de fuflet, adoptivus, fogadott. * Sufloiu. Y. Poiu. * Suflu 1° fio. 2 °cmffcf;tDÜÍen. 3° (mucii nâfu) ausfdjneuţjen, fdjnauţjen. * Sufulc, (tűrni, fel tűrni, auffdjiirijen, auffircifen.) V. Raffraeng. Sug, ere, supt. Sugo, Exfugo, lacteo. * Sugáciu. - Sugáriu, e ) Sugatóriu, e ( Sugens, * fubrumus. ■ Sugél, Gemurfa, * Panaritium. 513° Stráje, vide Strágo. iátiuja, vide Stragea. ' Stup, Alveare apium. Stúpa, Stupa. Stupáriu, Apiarius. Stupina, Apiarium. Stúrz. Suca (Obiceiu) Mos. Sucála. • Sucitóriu, Oirgillus, Cylindrus. Súd, are, at, Sudo, as, are. Sudoare, Sudor, oris, m. Súg, ore, súpt, Sugo, Exfugo. 514 Sughit | jj- Singultio. Suglutz ) ' a Sughitzáre / Sughitzát j Singultus. Súgna, (Rochie) Toga faeminea. Sugrum, are, at, Strangulo, (Suffoco, as, are), * crbroffeln. Sugrumâre, Strangulatio, (Suffocatio). Sugrumát, a, Strangulatus, a, um. Sugrumatóriu, e, Strangulator. Suire, Afcenfio. Suifhu, Afcenfus, ús, m. * V. guriCh. Suit, a, Inaltum Sublatus, Elevatus, a, um. Súiu, ire, it, Afcendo, is, ere. Sui, Palanga. Sul delá razboiu, jugum textorium, * Liciatorium, Zugolyfa tfubor, Ponkostor. Súl (a, Subula> *V. de Corábie Malus Navis, Arbotz fa, Pogelbatmt, ' lítaftbaum 3° (de incarcat), fuftis foenarius, IDicsbaum, fjeubaum. * Sula, Subula, Ár, tőr, Pfrieme, Sájuljatjle. 515| Sulimán (Yapfála cu cáré fe ung faemeile in fatza), Fucus, Pjim-mithyum * bic Scfnrtinfc. Kendőző, feftő. £14a] Sugáriu, e 1 ,g s.i Sugatonu, e J J Sugél. Qemarja. isi!',"*}i,e-ii’ 8SSŞ? 1 «r*-4 Súgná, Toga faeminea. Sugrúm, are, at, Stra7igulo. Suffoco. Sugrumare, Strangulatio, Suffocatio. Sugrumát, a, Strangulatus, Suffocatus, a, um. Sugrumatóriu, e, Strangulator, Suffocator-(Supuiu) 1 (nere, Supus, Suppono, Subi. (Supun) / cio, Subigo). 1 E szavakkal egy magasságban más kéztől származó beírás': Numa grizsa tsea lumafzka. I. V. Alatta díszes kacskaringók. ‘ Klein. Dictionarium. 433 Sulimanéfc, ire, it, Fuco, as, are. Sulimanít, a, Fucatus, a, um. Sulináriu, Palanga. Súlitza, Pugio, onis, m. Mucro, bie Spccr. Súma, Summa. Suman, (Tzundra, Zeche) Bracha, * Sagum, tzondora. Sumétzu, eatza, Temerarius, a, um * praejumptor 2° ctgcnfimg, trónig, ncnncffcn, jubnixus. Sumetzéfc, ire, it, Temerarium facio. Sumetzéfcume, me sumetzéfc, Temerarie ago. Sumetzie, Temeritas, * Dfinícl, (Etgen* biinfcl. 2° ber (Etgenfmn. Sim, are, at, Sono, as, are. Sunáre, Sonitus, ús, m. Sunát, a, Sonatus, a, um. 516 Sunatóriu, e, Sonator. Súnet, Sonilus, ús, m. Sonus, i. m. Sunzuéne, Flores flavi coloris, ex quibus Valachi coronas in fejlő S. Joannis Baptijtae faciunt. Super, vel Supăr, are, at, Triftitiâ, maerore afficio, Incommodo * orlálni, bufongni, fubirafeor. Szom-polyodni. Superáre, Trijtitia, Maeror, Maeftitia, Incommodatio. Superát, a, Trijtis, e, Maejtus, a, um * jubiratus. Súpt, Sub, Injra. Supt, a, Exjuclus, a, um. Suptieát, a, Attenuatus, a, um. Suptiére, Attenuatio. Suptiéz, ere, eat, Attenuo, as, arc. * Supt fuoára, honally, bic2ícfjfcll}öl}lc. Suptzire, Tenuis, Gracilis, Subtilis, e. jöTTjSupúiu 'l nere, pus, Suppono, Supun i Subicio, Subigo. Supunere, Subjcclio. Supús, a, Subjectus, a, um. Súr, a, Canus, Leucopheus, Subaquilus, a, um.. Suráta, . Ejt allocutio ad faeminam, aequalis conditionis nobifeum, aut, inferioris, I>U3fd?tr>cftcr. Surcél, V. Gatéju, Sarmentum * (ex Surculus). Surd, a, Surdus, a, um. * Surdanc, a, ) Surdafter, Subfurdus, Surdátec, a, j a, um. * furétiu. Surgún, (Izgonit) Exui. * furgunesc. . Surgunire, Exulatio. Súrla, Injtrumentum ejt mujicum, * libia, Cymbalum, bas pfcifenrofyr, * Suruman (firiman). Surp, are, at, Dir.uo, Cadere jacio, Ruino, neutr. oerfallcn. Surpator, e, Diruens, Ruinător. Surpatura, Ruina, * bic Sturje, bie Huinc. Dűledék. |515a Supunere, Subjectio. Supús, a, Subjectus, a, um. Surcél, Sarmentum. Surgun (Izgonit) Exui. (Surgunit, a. In exilium miffus, a, uni). Suire, Afcenfio. Suifhu, Ajcenjus, ús, m. Suit, a, In altura elevatus, a, um. Stiiu, ire, it, Afcendo. Sui, Palanga. Súla, Subula. " Sulimán, Fucus, Pjimmityum, ii, n. Sulimanéfc, ire, it, Fuco, as, are. Sulimanít, a, Fucatus, a, um. Sulináriu, Palanga. Súma, Sumina. 517 n| Superáre, Trijtitia, Maeror, Me-jtilia. Superát, a, Maeftus, a, um, Triflis, c. Súpt, Sub, Infra. Supt, a, Exjuclus, a, um. Suptiéat, a, 'Attenuatus a, um. Suptiére, •Attenuatio Suptiéz, ere, eat, Attenuo, as, are. Suptzire, Tenuis, Gracilis, Subtilisc.1 Supúnere. Sur, a, Canus, Leucopheus, Subaquilus, a, um. Suráta, Allocutio ejt, qva faeminam inferioris conditionis compclare [!] jolemus. Surcel Sarmentum. 1 A lapszélen: Ateritus moriö, moiü, mol. (Klein bejegyzése). 434 518 * Surueluéfc, fzorulni. * Surup etc. idem. Surzuéfc, ire, it, Addo, Item Aqviro. Surzuíre, Additio, Additamentum. Surzuít, a, Additus, Item Aquijitus, a, um. Sús, Sus, Surfum Alte. Sufpin, are, at, Sufpiro, Gemo, is, ere * fohászkodni. " \ Sufpiratio, Sufpirium, Ge- Suppin, / mitus, ús, m. (o boála), Sufpináre ( A/thma, cu fuspin, adj. ' ) afthmaticus. ; Suffáiu, * V. Cofhere. * SuíTaeiu j * (Cofh), Kornfaftctt, c, Sangvis fortiorum, motum, pulfurn facit, * mico, trepido, palpito, podjen, jucfert, jappeln dobogni. * Svaecnire. Svaent, are, at,- Ex/ico [!], as, are, qvafi vento Exjico {ventile'), item: fd]tuen!cu. Svacntáre, Exficatio. Svaentát, Exficatus, a, um. Svaerléfc (Arúnc) Proicio, jacio. * Svaerliga, Teneo, Servo. Tileága, * Carrus, * Benna, Carruca, Birotum, * Cijhim, taljnga, ber Karrcn. TilegAriu, Carrucarius. * Tilinga, jijtula e detracto f alicis jaligneo cortice, fűzfa héjából való Sip, cinc aus IDcibcnrtnbc gcmacfytc pfeife. Timáriu, Ccrdo. Tirnp, (Yréme) Tempus. Timpuriu, e, Tempore debito, opportuno tempore oportunus, a, um. Tina (Lut, Imala) Lutum, (Limus). Tind, ere, Tendo, Extendo * 2° roctdjcn geben nyújtani. Tinda, Atrium, Antica, ae, f. * Prostao Mejolae. bas Dorbatts. bic £jaus* 531 Ti-paréfc,ire,it,Typisdo, Imprimo. Tipărit, n, Typis datus, Imprcjjus, a, um. Tipăritură, Editio, Imprejjio. Tipie, Bubrica. Tipográfie, Typographia. Tipfie, Tejtus, i, m. Tejtus, i, m. Artopta, * tepfi. Tiriác * Thcriaca. Térjék, Elţcriaf. * Tiriboántza, i. e. roába. Tiffa, Tixus, a, f. Tift (Derogatoriii') Officialis. * Tiftie. . Tífturi (Deregatóri) Oj/iciales. * titilic, V. tilinca. * titirez, 1° puja, 2° (la moáre). Titor, Tutor, fundator. Titul | , Tituliifhu J 1MUS- * Titva. V. Lompau. * tiush. * Tiz, drufza, homonymus. Tivéfc, ire, circian fuo extremitates veftis * bé szegni, faumen, cin* faumen. Tivivit, ae, [!] Margo, extremitas, cir-cumfuta. 532 Tivitúra, Sutura circa margines veftium. To Toáca, Simantrum, i, m. * Agiofiman-drum, toka, bát toaca. Toámna, Autumnus * de toámna adj. i. e. tomnátec. 438 Toána, Doliolum * jerviens Mercibus aut jaljo pijci imponendis Scfylagfafj. * Toárta, anfa manubrium, (Det;re, (Srtff, íjeníel. * Toc pilc. Toc,.Theca, Bulga. Tocuri de pifhtoale, Bulgae. ’ Tocana, Ijicium, * ^rtcaffc Y. Cricala. Tocéfc, ire, it, * (calefc) * Attero, Hebeto, as, are. Tocila, Allo, onis, m. * bie Scfjietf* milele. Tocit, a, Attritus, a, um, Hebetatus, a, um. * Tocmáji. V. Taetzei. ' Tocmeala' Complanatio, Conventio, Pactum. * Szegődés, alkuvás, bas Bebingnig. Tocméfc, ire, it, Compono, Complano, Dirigo, Item conduco, convenio, ;pactum, contractum facio, * alkudni, (me tocmefc), szegőcLni, bingen. Tocmit, a, Complanatus, Conductus, a, um, 536 Tramur, vide Trémur. Trandafir, Rója. * Tranta, ridiculum, jocus, nuga, SdjtDaní. Trás, a, Tractus, Attractus, a, um. Trafnéfc, Tono, Strepo, fulmino. . * Tráfnit, fubjt, fulmen; Nyila. Traffúra, Tractio, Adtraclio, * húzás vonás, ber §ug. * Item dicitur qvando aliquis fuperior, officialis attrahit inferiores ad praeftanda, qvae non /unt obligati praeftare. * Catillatio, item Stria, Rovatk, bie Kerbe. * Tráftie, * TratáQi. V. Manunchiu, toárta. * Travelelc. V. Tavelefc. . Trag, ere, tras, Traho, is, ere, * item agoni/o item: Szabadkozni, berzenkedni. <3° ugatni, 4° Szár-mozni, 5 do hangozni) 7° (clopotul), 8° pillogni, 9° vánfzorkadni, bajulo tzámmogni, 10° V. Bintatuefc. 11° Iá cineva coripere ad aliquem, valakihez vonni magát, fid; 3U jetnanbem begeben, 12° (Vin) ausjapfcn, 13° Debe0' Trebuincios, a, Neceffarius, a, um, * kellő. Trebuíntza, Necef/itas * bie 33tauái* bariéit. Tréc, ere, cut, Tranfeo, is, ire Praetereo * (scáp) haladni — defungor, által menni, überftefjert. prin ápa, meg lábbalni. Trecatóriu, e, Tranfiens, Tranfitorius, a, um * el enyéfző, múlandó. Trecatoáre, Vadum, qva tranfitur. * Trecere, tran/eunter. Trecút, a, Praeteritum, a, um * item: decrepitus, abgeleibt. Trei, tres, tria. Treizéci, Triginta. ■ Trémur, are, at, Tremo, is, ere. Tremuráre Tremor. ■ 1 Homályos értelmezések, bár a betűk egészen világosan olvashatók. 2 Olvashatatlan, aláhúzott szó. 440 * Trépte, garaditf, leptfő. 538 Tréftie (Nada) Arundo, Canna. * Trezefc. *■ Trezie, jobrietas bie îîiidjiemfyeif. * Trezvie idem. Trévele, Floces, Vinecia, * Vinacea, törköly. Tricotefc. Tricter (Pa[l]níe, Tolcériu) Infun- \ dibulum * töltfer. ber Cricfyfer, lého. V. , * Trier, (îmbiatele). Trifóiu, Trifolium, Lo-here. Trii, Tres, Tria. Tríi-zéci, Triginta. Trimis, a, Mifjus, Ablegatus, a, um. Trimit | tere, mis, Mitto, Ablego, Trimitz J Tranfmitto. Trimitere, Mi j jio, Tranjrfiijjio, Ablegatio. ' Trimitzetóriu, e, Mittens, Ablegans. Trift, a, Trijtis, e. ' Troaca (Cováta) , Troeán. * Tron, v. Tronufh. * Tronf (Arvuna) Arha,' 2° in. foliis, adjut. * Trop, igetni. * Tropotefc, Tropaefc. Tollutim incedo, tripudio, iramlok, porofzkálok. trabert, írabenb geljert. Trófcot, Polygonum, Portulaca. Trofcotzél, Andrachne. Trúda, Labor, Fatigium * Törődés. V. Munca No 1. Trudéfc, ire, it, Laboro, Fatigor, aris * törődni 2° nacajefc No 2. 3° (cerc, prabaíuefc). Trudit, a, Labore feffus, a, um. Truditóriu, e, Laborator. Tu, Tu. ■ * Tudomán. • * Tudomanefe, proteftálni. Tufa (Taerfhu) Frutex, Dumetum, Surculus. Tufáriu, Dumetum. Tufós, a, Surculofus, a, um. Túlba, Pharetra. , * Tulbán. éiruíban. " * Tulbure. V. turbure. Túléu, Caulis * (zál. Siartgel. Scapus. Tulipán, Lilium [!]. * Tulnic. . Tulpan, vide Báfma’. • * Tult 15 Hr. Tun, Tonitru, Item Tormentum. ' Tun, are, at, Tono, as, are, Item Intro, as, are. * Tunarie. Cafamate. Tunâriu, Pirobolarius * pattantyús. Tund, ere, tuns, Tondeo, es, ere. 541 Tundere, Tonfio. ’ Tunet, Tonitru. Tuns, a, Tonjus, a, um. * Tunsura, Ton/ura. 2° (a locuiui) _ ujus fructus, ber Hiefjbraud;. Tiinz, ndere, Tuns, Tondeo, es ere. * Tupil, áré, át, fid; nieberbeigert, nieberbiiden. Túrb, are, at, Rabio, is, ire. Turbáre, Rabies. Turbáre (o Burueána), Cerefollium. Turbát, Rabiofus, Rabidus, Rabiatus, a, um * ádáz, dühös. Túrbur, are, at, Turbo, as, are. 441 Turburáre. Turbatio. Turburat, n. Turbatus, a. um. Turburatóriu, e. Turbator. <* Turbure, zavaros). Turc, Turca * (de léire). V. Mahomedan. 54-1 Tza 5-121 Túrca, (Tzúrca) Matcara. qvam iurcnc-s Valachi in jcjiis Natalis Dnmini Jcxu Chili1 sokul jaccrc. Turcéfc, Turcam [!] Jlahomclanum jarin. Turcele, a, Turcicus, a, um Turcit, a, Jlahomclanus, Turea jactus, n, vm. * Turda. Tureae, Sura * Caulis Ocrcac * Tsiznia fzár. * Turi'htc. V. Ogrinji. Turitza. (Scáiu niomat) Agrimonia Turma, Turma. Túrn, Turis [!] {* Turmmieáta). Töredék. Túrta, Torta. * Turtáriu, | , . ,,,r * , , , inezeskalatlos. * turtaritza, \ Turtéfc, ire. it * terro [!], conlcro. Turtit, a, * ri/imus. Túrt unii, Turtur. 513 Tus, Additum numeris jignijicat omnes, vg. Tuftréi, TuCpátru, Tuf-cínci, etc. omnes tres, omnes qva-luor, omnes qvinque etc. Tufher, qvi bobus negotiationem exercet. Tufliéfc, ire, it, Tujjio, is, ire, Tujjito, as, are. Tufliire, Tuljitatio. Tuffa, Tu f jis. * Tutor. Tutor. Pormunb. Tutun, Tabacum tureicum. Tuturúr, Omnibus, Cunctis. Tu ti, Loco tu tevei, Tu te, vg. Tu ti v< 1 Tu tevéi mântui, Tu te salvabis. Tutzí, Tu tibi vg. Tutzi auzi Tu libi audies, Tútzi fa, Tu tibi fac etc. * Tutzin, ba? (Eutjct. 1 Vö. a l.-lioz fűzött jegyzettel. * Tzaecornic (Cracsnic). Tzăîfa, (Arina, Na (Tip, Piffop) Arena. Tzacglán, vide Tziglan. * Tzaenc, Caniculus pumili, pubcl. * tzaenganefe, tinnio, tfongéni, pen- geni, t lenge’ni. I[ingen. Tzaenta, ridc Tzinta. * tzaentuclc. * tzaentzáriu. * Tzaep, api. * tzaep, are, át. V. tzip. * tzaepáriu. V. Pirheáriu. * Tznera, Hurlueála. Ferecatura. Urluefc, ire, it, * Hurluefc. Urluít, a. Urm, ) are, at, Imitor, Seqvor Kö-Urmez j vetkezni, Követni. * Urma, láb nyom, in urma, végre. Urmáre, Imitatio, Seqvela. Urmatóriu, Imitator, Secutor. * Sequens. Urgie, Ira, Indignatio, Furor, Reprobatio. * Urginát, a, utálotos. UrgiíTéíe, ire, it, Contemno, Reprobo, Abicio. Urgiffire, Reprobatio. Urgiffit, a, Reprobatus, a, um. Urgiffitóriu, e, Reprobator. * Urie, p. p. de uric, örökösön. * Uricefo, ire, it, erdőt irtani. * Uricitura, erdő irtás, exftirpo. * aus* rotien. Uri. áré, át. Urláre, üllulatio [!], Item Cajus, Ruina. Urlát, a, Ruinatus, j trale, Antipendium. Zadúf vél Zedúf, Aeftus * rekenő meleg, hév fég. * Zagán (Vultur). * Zághie. Zagán (Vultur). ‘ Zabála, (Lupatum,') Orca, ae, Poftomis, idis. * i Stomace. Zabáva, Móra * haladék. Zabavéfc, ire, it, Moror, Tardo. Zabavíre, vide Zabáva. Zabavít, Moratus, a, um. Zabavitóriu, Mórator. Zabávnic, a, Tardus, a, um. Zablau * (Cotaeng, Cotaengan). * Zabovefc, V. Zabavéfc. Zabréle, <(Cratii) Crates, Cancelli) * ablak rostély, bas ^enftcrgiUer. Zabún, Species veftis. Zác, cere, cút, jaceo, es, ere * 2° fara lucru refideo. * Zacarefc idem. - * Zacicau, Zfatfko. 5,61 Zaec, vide Zic. Zaedarafc, vide Zidarafc * aufbcţjen, anfreiţjen, izgatni, bizgatni. V. Intaraet. * Zaembru. Dámvad. Zaena, (vidé Zína) * tündér Afzfzony. bic ^ee. . Zaghie, vide Zâdie. Záiu, * Zaj, ber €isfio§. Zála * Lántzszem, annulus catenae, bas Ketienglieb, ber Kettenring. * Zălog. * Zalogefc, gire, git. * [Zalogjitura.1 Zalúd, a, vide (Nebunâtec, a), * Bro-diu. * / alufi, Cincinus, hajfürt, bie fjaar» loden. * Zálfa. V. Troácna. Zárna, jus, jufculum, * 2° Betfinált. Zama de alamsee, (Citrium) * V. Fidé. Zamachifhe, vide Streghiátza. * Zamos. Zamuéfc, ire, it. Záo * (lorica pantex) thorax. Zapacéfc, ire, it. Zapáda, Nix. , Zápis, Syngrapha. Zapádie, Convallis. * Zapfafc, ire, it, bukkani valakire, meg lepni.' überrafcfyen, ertappen. * Zápur. Zár, Sera * ÍTíilcfyn)affér, ITtoIf'en. Zár * (Oxygalla) tarh, tarha, IRaticn, bie Saíjne Suííermifcf;, SdjlagéU mii d;-. * Zarefc, sajditani, fzembe tűnni, (delá cerno). * zareáza. 1 A szó első része nincs kiírva. 447 Zárva, Tumultus, Tumultalio, * bas Ungeftiirrt. Zarvuéfc, ire, it, Lármám facio, Tumultuor, aris, atus. fööij Zarvuitóriu, e, Larmator, Tumultuator. Zálc, Pegma * 2° (grinzi, pre cáré sa pun butzile), Áfzok, Afzokfa, Áfzok-gerendaj ber (Santer. Zaffite, Furfures melioris sortis * (Páfma) * Zatignefc, ire, it, offendo, ftocfen etc. Scandalizo. * Zatignire, bie Stoáung. Záviftie etc. V. Pifma. Zavód, Moloffus. ■ Zavor, (Incuetoáre) Repagulum, Vectis. * bet Hiegel, Sperr. * Zbaerciu, ruga. Zbaercéíc, vide Sbaercéfc. Zber, vide Sbiér. Zberatúra, vide Sbieratúra. * Zdariu. • * Zdrancaneíc, rezegni. Zdrántza, Plica, * Scruta, orum, lom, rongy. * Zdrantzos pannofus, lacer, rongyos, lontfos. serhvmpt, jerfe^t. Zdrantzuéíc, ire, it, Plico, as, are. Zdrantzuít, a, Plicatus, a, um. Zdrávan, a, Sanus, Praeftans, Egregius, a, um * .deli, szép, derék. Dór* ireflidj. roadet. * Zdravnéíc. * Zdrob. V. Drob. Zdrobéíc, ire, it, Tero, Contero, Contundo. Zdrobire, Contritio. Zdrobit, a, Contritus, a, um. Zdrobitúra, vide Zdrobire'. 563 um. Zeciueala, Décima. Zeciuélc, ire, it, Decimo, as, are. Zeciuire, Decimatio. ■ Zeciuít, a, Decimatus, a, um. * Zefirul (vaent de catra meáza noápte [!]) ber ÍDeftoirtb. s * Zemislefc. * Zemislire. Zémuri, jujcula. Zer, Serum lactis. * Zeftre dos (bie) ITtorgengabe, etc. Zeticneala, Offendiculum. Zeticnéfc, ire, it, Offendo, is, ere. Zeticnít, a, Offenfus, a, um. Zéu, Certe, per Deum * — de zeu, freylid?. * Zeuefc, ire, it, frequente Dei invoca- tionem juro. Zeúit, are, at, Oblivifcor. Zeuitáre, Oblivio. Zeuitat, Oblitus, a, um. Zeuitatóriu, e, Oblivifcens. ' * Zefc. ber Sdjmaus. Zgeeélc, me zgseéfc, ire, it. * gaffen. atforgani. . Zgaeít, a. Zgaercéíc, vide Sgaercéíc. Zgaercire, vide Sgaercíre. Zgaercit, vide Sgaercit. * Zgaerciu, vide Sgaerciu. 564 * Zdruhaeíc, dőtzőgni. fdjütteln, Don tDagen. Zdrumic, are, at, Contero, Minuo, * aprítani, el tördelni. Zdrumicát, a, Contritus, Minutus, a, Zéce, Decem. ' * Zéclie (fumán, tzundra) Sagum, tzon-dra. Zgaetzaefc, (vide Sgaetzaefc), * rangatni. (tar! riittetn, jupfen, getren. . Zgaetzait, a, vide Sgaetzaít. Zgáiba, Ulcus, ceris, n. * V. Bubá ré. Zgaraeeát, a, Scalpus, a, um [!]. Zgarseetúra, Scal/ptura. Zgarseetóriu, e, Sculptor. Zgareeiu, ere, eat, Scalpo, is, ere. * Zgarda, ein ftadjlidjtes fjunbíjals* bartb. . ■ Zgau, Vulva. Zgaur, are, at, * V. ZgEeeíc 2. V. Staur. Zglobiu, e, vide Sglobíu. * Zgrabuntza. Pujtula, Fakadékotfka. ein Slatíeríein, 231aslein.- 21us* fdjlag. Zgúra, vide Sgúra. 448 Zí, Diees [!] * Zioá buna, — de zile adj. koros. Zí, Dic, Dicas. ‘ Z;c, ere, zis, Dico, is, ere, dictum * 2° . húzni, fpiclen. ' Zicála ) Dicterium, Proverbium * Zicatoare o0 AT , Zicatúra. j 2 Nota- . Zicatóriu, e, {Dictor), Dicens. Zicere, Dictio. • Z'd, Murus, Aedificium. Zidarafc, aere, áet, Irrito, as, are * îergen, neáen. Zidaraere, Irritatio. Zidaraet, a, Irritatus, a, um. Zidaraetoriu, e, Irritator. * Zolomaezdra. Lacerta Salamandra, Tűzgyék. . ’. * Zori. V. Ziori. Zugráf, vel Zugrav, Pictor. 56S| * Zidarefc, v. ez. einen ITCaurem abgeben. Zidâriu, Murarius. Zidéfc, ire, it, Creo, as, are, Item Aedifico. Zidire, Creatura, Creatio, Item Aedificatio. Zidit, a, Creatus, a, um, Item Adifi-catus [!], a, um. Ziditoriu, e, Creator. Ziduéfc, ire, it, Aedifico, as, are, obmuto, as, are. Ziduire, Obmuratio. Ziduit, Obmuratus, a, um. Zile, Dies in plurali. Ziléfc, vivo in dies, protraho in dies. Zimbru (Bour) Urus, i, m. * Zina, V. Zaena. Zio, Dies * se fáce, viradni. tagen. Zioá buna, butfuzás, el butfuzás. Ziori, Dilucitum, Aurora, * hajnal, bie ITtorgenrötíje. Zis, Dictus, a, um. * Ziffa 1° dictum, 2° proverbium, köz- mondás. Zizánie, (Neghina), Zizania. * Zlavoáca, Bekahal [!]•. * Zm. V. Sm. * Zo. V. Zeu. Zoléfc, Veftes lavo * 2° tufakodni, ringen, ’balgen. • 566 Zugraveála, Pictúra. Zugravefc, íré, Pingo, is, ere, Depingo. Zugrăvire, Pictura. Zugrăvit, a, Pictus, Depictus, a, um. Zúiu, ere, zueat, Agito, Motito * V. Utzutz, are, at. Zúiu, (Agitaculum *> V. Utzutz fubft. Zuo, (Zio, Zi,) Dies. * Zuraefc, tfergetni. ' Zurgălău, Tintinibalum * bie Sdielie. * Zuzat. Saus. * Zvaerliu. * Zvaerliga pifcis. V. SvaerHga. Litera: J jába,1 Gratis. Dergeblidj, umjonft. . * Jacicau, Zfatfko. * Jáe, Salvia. * jáf, (prada, dobaenda), martalék, jálba, Qverela. jár, Pruina, * bie (Slut, gliibenbe Kofyíen. ■ * jaruitoriu. Rutabulum, furnarius Can- tus [?]. (jáf, Praeda Depredatio, Spolium, martalék). javra * 1°' Klaffer. 2° Blatero. V. fleanca, fetfkelotfka. plauber» maultafdje, (Bambafio, onis. Dadago, ein piauberer.) jdér, Martes, * Mustella foina, Nyeft. ber ITCarber. • jecuéfc, ire, it, Praedor, aris, atus Spolio, as, are * zfákmányolni. 1 Az 513a lap szélén, fordítva írva, alulról felfelé olvasható a J betű elejének első fogalmazványa, amely a következő szavakat tartalmazza (értelmezés nélkül): Jába, jalba, jár, jáf, jecuéfc, jecuire, jecuít, a, jecuitóriu, jefuéfc, jefuire, jefuit, .a, jefuitóriu, jále, Luctus (ez az egyetlen latin fordítás), jeleréfc, a, jelerefhte, jelériu, jelire, jelit, a, jélnic, a, jeluéfc, jeluire, jeluit, a, jeluitóriu, {jém jai) jemanáre. 29 Klein: Dictionarium. 449 jecuire, Spoliatio, Depraedatio. jecuitóriu, e, - Spoliator, Depraedator. 1567| jefuéfc, ire, it, vide jéouefc. jefuire, vide jecuire. jefuit, vide jeeuít. jefuitóriu, vide jecuitóriu. jéle, Luctus, ús, m. jeléfc, ire, it, Lugeo. * jelér. jelerefc, ire, it, Inquilinum ago. jelerefc, a, Inqvilinalis, e. jeleiitza, Inquilina. jelériu, Inquilinus, jelire, Luctus, ús, m. jelit, a. * jelitza (Boáre), lengedezik, jelnic, a, Lugens. jeluéfc, ire, it, Qveror, Qverulor, aris, atus. . • ■ jelűire, Qvaerulatio. jeluiţi a, Qmejtus, Qvaerulatus, a, um. jeluitóriu, e, Qverulator. jemenáre, vide Gemenáre. * jemluga. pifc. Zsemling, fzemlmg. jertva, Sacrificium,. ' jertvéfc, ire, it, Sacrifico, as, are. * jugán. Canterius, Canterinus. Heréit lo. ein EDalIad;. jigánie, Animál, vei Inectum. * jigaráe. V. galitza. jigaraet, Mifer, macer, enervatus, ab* gemargelt, fzikár, száraz, fony-nyadó, halavány, sáppadt. * jignitza. V. jicnitza. jigódie, Morbus ejt proprie canum. Hi 568 Jertvire, Oblatio, Sacrificium. jertvít, a, Sacrificatus, a, um. jervitóriu, Sacrificator, Sacrificulus. * jeruefc (jintuesc) fcfjiirren. Szitani. * jeruitóriu (jintuitoriu) ^euerftfjürrer . ©fenfiange. * Jetz. V. jiltz. jezine (Ezure) Melis, Taxus, Meles. * jevrefc. jghiab. Cataracta. Ji * jugulo. 2° nyilallani, júnghíu, Punctura, Picur is, ritis * Seitenftcdjen. Nyilalás. bas Stc= á}cn, ober Seiíenfíedpcn. juníe, Celibatus, ús, m. junínca ) . . . jy » junínce [!] j 1uvenca> lumX’ * Un°‘ * junifhán (june, holteiu) V. holtéiu. * jup. V. jip. jupan, Dominus. * ein geringer fjerr. jupaneáffa/ Domina. * jupurluefc, aqua fervida privare pilis. abbriifycn, melyefzteni. . jur, are, at, juro. juramaent, juramentum * — ftraemb, pej v. perj. jurát fubft. efkiidt. , jurát, a, juratus, a, um. jutáriu, * Cujtos aqvarum. ber 2Wcr* D°gt, ^lurfdiiitje, ^clbfyiitter. . jutarie. 451 573 Litera; Y Ya Vá, Vúlt, Item apojitum [!] verborum infinitivis format tertiam perfonam futuri temporis numeri, /ingularis, modi indicativi. * item pofpofitio, ceva,caendva, cumva, undeva, in-catrauva, v. irgenb. -Va, Vade, age. Váca, Vacca. Váca-Domnului, vide Boul Domnului. Váca Pteárpa, Taura. Vacaládiu, Cru/tatio Calcem, aut luto. Vacaluefc, ire, it, Crufto Incru/to calce, aut Luto. Vacaréfc, ire, it, Vaccarum paftorem ago. Vacaritza, Vacaria. Vacáriu, Vaccarius * tehenész, ber Kuí)í)irt. tehéntfordás. * Vácile Domnului, v. vacutza a lui Dumnezeu. V. Boul lui Dumnezeu. * vad. V. Vaz. Vád, Vadum. * Vadea, Terminus, itato helly, Hy- dreum aquarium. Vadéfc, ire, it, Demonjtro, Arguo. * Vadasluefc. V. Vaen, Vaenez. Vaelta, Autoritás * bas (Scptartg, bie pracfyt. item: 2tusburtb. .Vaeltoare, * Vortex. V. Bolboána. Vaeltur, Vultur. . YVaen, are, at, Venor, aris, atus. \JVaena, Vena. ______ Aaenáre | yenai{0 * Vadászat. Vaenat ţ Vaenát, a Venatione captus, a, um. V. Corabiez. 574 * Vadiciós, a, Demonjtrabilis, a. Vădire, Demon/tratio, Argumentatio. Vadít, a, Demonftratus, a, um. Vaditóriu, e, Demonjtrator, Demonftrans Vádra, (Urna, Hidria) * V. ferie 2° V. galeáta No 2°. Vádra de fcos ápa din faentaena, Situla, Mergus, oris, n. ' * Văduv. * Vaduva. * Văduve le. ' * Văduvie, Viduvium. Vaer, are, at, Defleo aliqvem. Vaét, vagio, vagito. * Vaegiochiu. Lufcus. ‘ Vaei, Vae. Vffllced * (volbura)* * Vaentos (sburát, fhuchiat, Naftru- \j chiát), szeleburdi, el[ia]m. tféltfap. leicţtfinnig. Vaentur, are, at, Ventilo, as, are, * j fzorni, elfzorni. roannen, morféin. (Vaenturát, a, Ventilatus, a, um). Vaenturatoáre, Ventilabrum * Szoro-lapát. ÎDorffdjaufel. Vaenturatóriu, Ventilator * Szoro, ber ' ' EDorfler. Vaenturatura, Ventilatio * Szórás, bas ' . EDanrteit, tDorfeln. * Vaentureáfhca. V. Vaenturatoáre. * Vaenutza, venula. _Q.. ' . Vaenz. V. Vaend. Vaenzáre. * Vaenzoc, kötet. (Sebunb. tfomó. * Vaenzolefc. ringen, balgen, tufakodni (zolefe). * Vaenjos, hajlatos, vitilis. i Vaerafc, ire, it, Abftrudo, is, ere — * V inferto, be tolni, item: burdjfdjlan* geln. , Vaeraet, a, Abstrufus, a, um. \j 576 Vaercoláci (întunecarea foarelui) vi Eclipfis folis. Vaerf, vide Vaerv. 452 Vaerfha,* Najja, * Scirpicula pi/caria, haláfz varsa, bie -Keufe, bas ^ifdjgarn, ^ifdjreufe. Vaerfta, Aetas 2° i. e. fhtróf, Vesző. ' Siricfj, 3° Bokréta, Siraufj. — / Vaertelnitza, Harpedo, Oirgillus , tekerőlevél, ber fjaspel. , Vaertéju, * Krtcbcl Verticillum, forditov . Verticidum vertebrum, Spcríjolj. Vaertóp, Locus humidus, aqvofus in-■' directus non planus. ^ / Vaertós, a, * validus. ■ — pita. ílojtg. mai vaertos, eo a poiiori, annál inkább, nur befto meí;r; befonbers. * Vaertute. * Vaerv, Vertex, Cacumen. * Vaefcarefc, (nyughatatlankodni), : fefzkelődni, pifzkálni. v, vţ W<-ţ_. >| Vaefhc, are, at, * Crifto, moto, agito. ", tu eb ein. item V. Caercofeála. aus* fcfytreifén. Vr 2-3 2> VaefJicát. * Yaét, are, at, Váit. Vaejéfc, ire, it, Convenio, Coalejco 0 * 3ufammenpaffen, egy máfral illeni. , Vaejiéfe, Strepero, as, are.-Vaejiíre, Strepitus. * Vaejit, . . (Vaejiro) . Valcica, Valecula [!], Vőlgyetfke. Vále, Vallis. y -j *. Valefc, ire, it. ácuma in fine nici o • infemnáre nu are, dâra dintr’aceá-1 íta rădăcină se trag, tavalefc, praevale fc, invale Ic, desvelefc, (volvo). [578 Vára, Confobrina * V. ITCufyme. J Vára, Aejtas. - <* Varálnitza). * Varâre. . * Varâtec, a. , * Várda, Várda, őrzőház. V * Varez, áré, át, nyárolni. . Várga, Virga * 2° Sirieme, i. e. Serrin de várga. * Vargat, Virgatus. Várnitza, Officina, vel fornax Calcaria. * Varos, Calcinofus. •- ' Vars, feu vers, are, at, Verfo, Fundo, Efundo * Önteni, plumb, coffa--toriu, faenge —, se vârfa apele, ki áradni. * Varfacios, a, himlőhelyes. " Varfáre, Efufio * — de saenge, vér ontás. . Vaerfát, a, Efujus, a, um. . * Vaerfát fubft: varióla etc. V. Bubát. Varfatóriu, Efufor. Varuéfc, ire, it, Calce dealbo, as, are. Varaire, Dealbatio parietum Calce. _ Varuit, a, Calce dealbatus, a, um. _ Varuitóriu, e, Calce Dealbens, Dealbator, * 2° (perie) Mefzelő. Várza, Caulis, Caules, * fjapelfraut. V/ * Varza riu. Vafc, Vifcus * fa gyöngy. '■-! i * Vaff, vas. \y * Vaffáriu, 1° Confutor vaforum, Edé- \ nyes. Vas eluendis vafis, 2íustDafd)* fa§. Medentze. . 453 Vátam, are, at (Ranéfc) Laedo, is, ere. Vatamáre, Laejio. Vatamát, a, Laejus, a, um, * 2° V. Cocos. ; 579 Vatamatúra; Hernia * tőkőfég. Szakadás, bet 23rucb. íjobenbrudj. Vatáv, Capilaneus, Dudor, Principalis. Vátra, Focus. Vatráriu, Batillum. * Vatrile. V. Sül de Corábie. Yáu, V, ejt ablativus Vos, ji verbis activis adponatur, ji vero pajjivis denotat dativum vobis, au, jeu o, ejt auxiliare praeteritorum vg. V’au, jeu vo iubit, vos amavit vel amaverunt, V’au, jeu vo dát apa, Vobis dedit, vel dederunt aqyam, etc. Vaz, vedere, vazut, Video * veziche, quia, quoniam, vezi bine, utique, aliquin, frcylid?- Váza, Videat. * Vazaend cu ochii, szemlátomást, 311 fefjcnbs, augcnfcfyeinlidj. Vazatóriu, e, Videns. * Văzduh, aeter, ber 2Xettţcr. VaZút, a, Vilus, a, um. * Vavá ille vos. . * Vavoiu. 5S0 Ye Veác,- Seculum, Aevum. Veáca, (* Circulus, Cratilius), item Sajt-vonno Káva, Circtdus Cratilius, bic Kafcjarbc. * Vechil, Plenipolentiarius. * Vechime, óság. * Vechituri plur. decotes. * Vechiu. Veci, Secida. Vecie, Aeternitas. Vecin, a, Vicinus, a, um. Vecinatáte, Vicinitas. * Vécinic, a. * Vecinicie. Véde, Videt. Vedém, Videmus. Vcdénie, Vijio, * item, portentum, 2Ibcntf)euer. Vedére, Vijio, Vifus, ús * piliu ceva 'la Vedére, aus Sidjt, au beit Eag bringen. Vederós, a, Qvod bene videtur, Lucidus, a, um. Vei, vel Vi, Ejt auxiliare juturi temporis jecundae perjonae jingularis numeri. . Venin, Venenum. Venire, Adventus, ús. . Venit, a, ieiţ. Cdrne de vita, telién-/ hús, marhahús, bas Htnbfícifdi. Viteáz, a, Heros, Qcncrofus, a, um. Vitejéfc, a, Heroicus, a, um. Vitejéfc, ire, it. Heroice ags. Vitejéfhte, Heroice, Generofe. ' * Vitejie. Vitejíre, Genero fitos. * Vitree, Vitricus, mostoha attya. 1 Vitza, Vilis, 2° V. Familia No 2°. Vitzé-tatott, befdjenfet, item: praemio donatus, meg jutalmaztatott, beloljnet. Cinftitoriu. Honorator Cohonef-tator, donator, Remunerator. Tisztelő, ajándékozod Jutal-mozo. ©jtertbejeuger, Sefdjenfer, Beloíjner. pag. 69. poft Broafca. Brodefc. Brodire, Broditoriu. pag. 93. poft CaPcat. Cafhtig, Cafti^a, Ca/tigare, at. 1° procuro, 2° Coram legitimo foro querellam depono. V. pag. 80. * Adnotationes. • Palilia quid Pint? Mehes. . , Paucale (fatiol, fáchiól). Provinciae europae specificandae, oppida item et C[omi]t[a]tus Tra[nsilva]niae, Nomina p[ro]pria hominum. 1 E két utolsó lap szövege teljes egészében Molnár bejegyzése. , I 458 SZÖMUTATÖ. I. GÖRÖG. ' óp'p)ac 214 ápfdío) 215 dpTOTtTriţ 237 ărXdlx 217 BacriXeoţ 59 PouXijnflv 237 (ioí>\i|joi; 237 PpoOxoţ 217 pOoffoţ, -ov 217 •popvTdvi 211 'TpaiificmKoţ 224 beXxdpiov 214 bÍKaioq 215 bioiKeîoţ 215 bioiKéai 215 bitrXa 215 bicTKOţ 214 ÉuirXaöTpov 194 ésopia 215 éirapxía 214 dpyoXdpo? 215 €ÜÓr|vóq 215 efjXajkia 215 öupic; 217 ivbi|KÓv, -xóv1 216 ioubaîluj 236 KaXXlcpuuvía 171 KduaTOţ 227 KÍTpOV 215 KOKKűjv|a, -íxaa 215 KoXacpoţ 235 Ko|aibx 215 Kupuiró? 199 XeteiIjv 200 (jaYEÍa 216 laavríov, -TÍa (tb.) 214 naplYhóXo? 216 MapTUpia 216 ' laoXeúuj 216 jntouZouvdpa 64 oîxeîoţ 215 oíkíuj 215 SXTiya? 7 iraXdcTKa 149 iráirXu)|aa 152 uaaxa^ía 214 mXdixoţ 216 -iroiűi 238 TtóXixeía 217 itoXiTiKri 217 TToXvnKâţ 216 itopqpüpa 214 - pavcí 208 , ţ>daov 214 |5acJocpópo? 214 /lobi(ov) 217 poîbiov 217 0KávbaXov, -a (tb.) 214 öKÓtpri 217 OKoujuppí 217 CfxiXpúj 217 cmXpújviu 217 0TOX6ÎOV 214 ctuyteXXo? 214 aOŢK€XXoţ 214 UYKEXXiüüTri? 214 Tdfápi 217 Ta'fapTöÍKa 21 á TumKÓv 214 ' Schi(e)f 249 Schifem 254 Schlieveitz 254 Sehiwer 254 schlaffen, ein- 249 Schlagelmilch 254 Schlick 195 Schliwowitz 254 , Schmalz 195 Schmelz(glas) 195 Schmetten 254 Schnapermaul 253 Schnepf(e) 195, 251 schnőep (érd. szász) 195 Schnup(f)tuch 250 schollich 251 Schöpfgeschier 249 Scliragel 158 Schunke 254 Schül(l)er 249 schür(r)en 249 • Schurze 196 Scliwanzri(e)men 249 Schwanzstern 253 Schwáher 252 schwa(t)zen 250 ■ Schwein 251 See 251 seegen 249 Sessel 193 Sitz 193 Skorbut 183 smac (kfn.) 195 Smetlen 254 sparlach (kfn.) 158 sparren (kfn.) 159 spa(t)zieren 249 Spatziergang 249 Speer 251 Stampfe 195 Stârke 114 Spezerei 195 stachlicht 251 stând (érd. szász) 195 stattlich 252 steppen 195, 250 Straf 196 . Strang 196 Streif 183 Strohsack 196 Strümpfe 196 . stuck (nyelvj.) 196, 21 Stiick 196 : Stufe 196 Sturze 250 Stiirze 250 Summe 183 . surts (érd. szász) 196 Tabak 197 takel (holland) 252 Takel 252 Taschkerl 252 adescare (ol.) 232 agresto (ol.) 82 albanese (ol.) 237 appoggiare (ol.) 237 appuyer (fr.) 237 boccale (ol.) 236 bordone (ol.) 133 capuchon (fr.) 254 casser (fr.) 113 cautériser (fr.) 235 cauterizzare (ol.) 235 Chevron (fr.) 191 cordon (fr.) 174 cordovano (ol.) 122 dezima (ol. nyj.) 124 Tauffer 249 taufjen 249 Tazen 129 Tscham 254 Tenkel 184 Terpentin 184 Terzeroll 254 Testament 226 Tisch 221 Tischler 102, 221 Tokajer (Wein) 197 totsén (elszászi) 250 Treber 192 trettet ’tritt’ 252 Trichter 197 Tromelschlăger 250 'Tron 184 trö(p)feln 250 . Trumel 250 Trüste ’Triste’ 250 tschismânen (érd. szász) 255 ' Tschisme(n) 254 . tsarke (érd. szász) 165' Tucherl 252 ’ Tunkel 184 tutset- (érd. szász) 250 tutzin (nyj.) 197 Untergang 251 •überströmmen 249 versammlet 252 ' verzweijlet 252 verbutzen 250 vermummen 229 V. NEOLATIN. diligence (fr.) 174 enmitoufler (fr.) 230 étape (fr.) 239 fort|alizio, -ilizio (ol.) 235 gradella (ol.) 207 ingannare (ol.) 240 judaîser (fr.) 236 lazzaretto (ol.) 207 mariole (ófr.) 216 mari(u)olo (ol.) 216 merise (fr.) 238 Vestim g 249 vier 24 viel(l)cicht 249 vorwerfen 204 Wagner 191 wahrhaftiglich 251 wampiclit 251 WassemuB 173 wassericlit 251 wâsseri|cht, -g 251 WeinfsB 251 weiBlicht 251 werfen 204 Werre 254 wi(e)der 249' wi(e)dersetzen 249 wi(e)r 249 u>i(e)derstehen 249 wo 252 Wolf 221 wollfeil 249 Zăcker 254 Zackem 233 zackicht 251 Zecker 197, 254 Zeich ’Zeug’ 250 Zeichen 197 zergen 254 Zoii 197 zotticht 251 Zögling, -en 251 Zufalil 249 Zuna(h)me 249 zweigigt 251 mouton (fr.) 238 orfévre (fr.) -237 parchemin (fr.) 225 parole (fr.) 181 pappolata (ol.) 64 peau (fr.) 229 profetizzare (ol.) 236 pronunzia (ol.) 226 prophétiser (fr.) 236 proue (fr.) 232 quina (fr.) 172 quittance (fr.) 223 quittanza (ol.) 224 sofa (fr.) 196 spago (ol.) 232 470 t YI. ROMÁN. a (viszonyszó) 100, 259 a = al 70—1 a (= va) 79 aba 214 abă 24 abaldă1190—1, 197, 258-abârlău 259 atătătoare 67 abeş 24 . abetedă 226, 261 abo' (î) 24 aboros vö. abros abroc 263 abros 99, 188, 263 ' abuşile 24 ' acar 99 acar|care, -că, -cât, -ce, -cine, -cum, -deunde 99, 263 aceea 24 . acelejhi 71 acicătură 24 acieală 220 acii 220 -ăcios 24 aciua 220 acmu, amu 80 ac0l|eşi, -oşi 79 acrime 65 ac(u)muşi 80 acuşilea 80 adă 79 -adă 64 adălmaş 83 adâncat 68 adăpătură 24 adausătură 24, 67 adevei|a, -i 75, 77, 78 adevericios 68 adeveritor(iu) 66 adormita 74 adeu 24 adie(d)z 24 aducătură 24 adunăcios 24, 68 afiom 24 aflăcios 68 aflătură 24, 67 afumăcios 68 aest 71 aglm 24 agcrnie 24 agerniture 24, 67 • aghernitură vö. ager-aghistină 132, vö. még ghistină agoniseală 54 agi|eş, -iş 482 . agru 24 aiept 31 ai fi fost umblat 79 ai foft umblat 78 •9 aindenea 90 ainte apuca 219 airilea 55 aitură, -i 68 ai(u)rea 55, 80 ajunător(iu) 28, 66 ajung 266—-7 ăla 71 atac 170 ălalalt 71 alămar 101 , alarg 80 alarm 179 alas(iu) 46—47, 99—100, 186—87 , alăturiş 46, 80 alcătuf 83, 105 alcăzală 100 alcăzaş 46, 52, 100 alcăz(lu)i 100 alcăzui, -re, -t 100 alcui 140 aldămaş 37, 83 aldaş 100 ald(u)i, -re, -t alduitură 67 aleniş 37 alesetuiâ 67 aleş 46, 47, 63, 100 aleşui, -re, -t, -tor(iu) 63, 66, 100—1 alina 75 almar(iu) 101, 177 alsăuire 65 al-săuţeşte 65 alseuială 66 a(l)seuintă 66 alta|n, -1 62, 101, 185, 188 a(l)tmintrelea 61, 63 altui 83 aluoat 56 amână 80 amănunta 7 5 • amar(-u) 49, 52 ambituş 223 ame|ninţ, -rinţ 62 a'mestecăcios 68 ameţ(e)ală 54 amirişug 102 amirosi vö. mi-amirui 57, 63, 76, 101—2, 187 amiruială 102 amiruire 102 amiruşag 102 amistui 63, 83 amn’irui 101 amurtsît(ă) (arum.) 45 amurţi (amorţi) 45, 77, 235 amuş 134 amuţi 77 anafura vö. nafură -anie 64 aniş 37 anonă 223 aoacea 80 aorea 80 apă de nea 221 apoplexie 133 *apriare 80 apri|at, -et 80, 202 ■ aprieceşte' 80 aprinzăcios 69 aprin|zătoriu, -zetoriu 42 apuc-inainte 219 apucat 28 apucume 70, 72 1 -ar 65 arăd(u)i 28, 44, 102 aramă 28 arămi 7 6 arăndură (arum.) 59 arăstui 102 arăţel 83 arde 72 areapa 53 areapilâ (arum.) 53 arendă 83 aret 233 argăs(e)ală 54 215 ’ argăs|i, -itor(iu) 215 arginţi 7 6 , arină 219 arişte 24 armja, -i 77 armă 223 armare 28 armareu 101 arnăut 210 arş|eu, -ău 63, 102 arşov 102 . arvocatăr 153 ajchie 60 arvun|a, -i 77, 78 asăuinţă 65 asăui(re) 65 afcbie 60 ascunde 72 ascuţi 72 1 Az összes szavakat lehetőleg a köznyelv mai helyesírásával közöljük. Egymáshoz igen hasonló változatokat csupán típusok szerint vettünk fel. Vö. még a 459. 1. 1. jegyzetével. ' 471 asecur|a, -ător(iu), -aţie 223 asemena 75 asemenetură 67 asigura 223 . asin 218 aslaz 217 aspidă 198 aspreală 114 aspri 76 astăluş 102—3, 185, 188 ăstan 29 ăstimp 29 ■ . asupreală 54 asurzi 72 -aş 65 • aş|eu, -ău 102 aşişderea 198 aşpiş 198 -aştine 65 , -at 65 aţâţat (aţiţat) 45 atlaţ 217 ’ atlaz 217 -ău 65 aur 53 austr(u) 25, 46, 226 auzi 72 ava 214 avatu (?) 214 avea 78 avuţie 32 azimă 28 azvârli 204 băbătie 32 baciu 103 &OCS6 103 bae 31, 35 . băiaş 46 bai(u) 103, 187 ■ băl 201 bălăcări 28 balamut 25, 28, 209 bălaor 53 baltsu (ar.) 220 balţ 220 ban 83—4 . Banat 84 . bănat 103—4 bănui 104 ' bănuţ 83 bântui, -re, -t, -tor(iu) 84 bântuială 84 bar 105 bărbăţie 32 bărbie 57-—8, 191 bărc 106, 187 barcă 170 bardă 84 bărdaş 84 bărgle 201 barn|ă, -a 104 bămaeiu 104, 188 bărnăcuţă 104 bămaie 104 bărşan 105 barşon 104—5 băsăd(u)i 171, 187 băsău 24 basm 198 basma 375 bajmau 62, 210 basn 198 băşică (be-) 43 băşină (be-) 43 başte 105 batăn 105 batăr|care, -cât, -ce, -cine, -cum, -deunde 105, 187 bate 220 ba(t)jocora 63 batjocoră (-ură) 45 bătrâni 7 8 bătrânicios 68 batucă 220 băut (be-) 42—3 băutură 43 bea 191 beancă 226 be(a)rcă 54, 226 beată 220 becisniceşte 199 , beizadea 25, 213 belea 210 belecreală 105 beletui, -t, -ială 105—6 beliş 106 belşug 85—6 belui 105 berărie 191 bei|ariu, -ăriţă 191 berbeniţă 84, 206 berbinţă 84 berbinţaş 84 berc (bărc) 41, 106, 187 Bercan 106 bereutiu 106 bere Í91, 197 berletui 63 berliş, -eş 106 besadă 170 besădui 170—il -besericos 69 beştie (?) 171 bet|eag, -egos 84—5, 187 betegi|re, -t 84—5 beteji 187 beteşug 85 beţie 32 beţi|v, -u 56, 69 beţivos 69 beutor’ 55 beuţă 106, 206 bică 106 bicăjea 107 bicăoa 43, 106 bicaş 106, 226 bicaşău 107 bijcăşeu 106 bicăşuţ 107 bicică 171 bicicaş 171 biciu 31, 55, 57 biciul(u)i, -re, -t 31, 107 bidiganie 227 bigăjel 107 bine, ghi- 57 bineaţi 78 binecuvânta 75 bintătuială 107 bintătui 105, 107 bir 85 birăiţă 66, 107 birăiî 107, 114 biriş 52, 107 birişiţă 66, 107 birşag, bd’i- 107 birşăglui 108 birşăgului 108 birşegălui 108 birşugui 108 birui 85 . biruinţă 85 biserică, bă-, be- 61 bişeă 171 bişchie 171, 188 bitanc 187 1 bitan|g, -t 108 ' bitangău 108 bităngăli 108 bit/u 55, 57 bituşă 43, 171 biuşag 85, 187 bi|vol, -bol 61 bladea 24 - Blaj (iu) 47 blând 29 bldjtem 42 blaznă 203 blaznie 203 ble|c, .-f, -u 181 bleeh 24 blem, -aţi 79 blestem "(blă-) 42 bliduţ 67 boactăr 153 boaghe ’boglya’ 55, 108 boaghie ’bagoly’ 55, 108 boală 30 boambă 30 boare 30 boaşe 43 boată 110 bocao 43, 109 boconcioş 109 boconciu 109 bodârlău 111 472 boe(a)riu 199 boeroae 66 boesc 69 bogaciu 152 bogajie 109 boga|si(u), -sie 211 bogat (bu-) 45 bogătate 66 bogăzie 210—1 boghigău 108 boghiu ’bagoly’ 108 boglă, bu- 108 ' bogorie 109 bol|ând, -und 109, 187—8 bolânzeşte 109 bol|ânzi, -unzi 109 bolânzie, -unzie 109 bold(ă) 110, 187 / boldaş, -tfş, -doş 110 bolind 109 bolnăvi 78 bolonciag 109 bolt(ă) 110 boltăşiţă 110 bonciag 109 bondă ld. bundă , boroslan 110—1, 182 boroştean 111 bortă 191 ' borzoş 110, 188 boşcă 110, 227 boşcaş 227 botă 110 botezătoriu (-zet-) 42 botoş|ă, -ană 171 botoşi 227 boţochină 231 bozdondriu vö. buz-brăcie 220 ' brăcilă 220 ■ braelă 201 brăclă 201 brâcne 201 brâgle 201 brahă 209 brânca ursului 26 brânduşă (-şe) 26, 43 brânză 239 braşon 105 broajbă 206 broaşbă 206 broboadă 228 brodiu 227 \ bro/ba 206 broştian 110—1 brotacăr, pro- 56, 62, 153 brudiu 227 brumat 68 bua 223 bijaghie 108 bubă 133 bubâl|că, -rcă 59 bubău 133 bucner(iu) 62, 191 bucni 56 budă 111 budigai 227 budiha|ce, -lă, -liţă 227 buduganiu 227 budului 111, 123 budureiu 227 budureţ 227 • budurli 111 buduş(l)ău 111 buduşlancă 111 buea 31, 223 bufni 56 bugă 104 buglă 187 buhăi 67 buhăitură 67 buigui, -re, -ală 86 bujer 171 bujor, bo- 61 bulciu 111 bulguéjc 59 bumb 86 bund|ă, -iţă 86 bunuţ 40, 69 burdunâ 133 burdunaş 133 bur(d)zului 187 burlin|c -g 191 bursuc 210 buruenos 31 buruiană 31, 35 burzuluit 110 busuioc 31 buşuli 112 buşului, -re, -t 111—2 buş(u)luială 112 but 227 butnar 191 butn|er(iu), -ariu 191 butuc, -ănos 231 butuş 227 ' butuşi 227 buz(d)unar, bozdo- 64 căcăcios 68 cacao(u) 191 • căcăstoare 67 căce 44 căciagă 206 cacior 227 căciugă 206 cadă 232 cădea 72 cafer 191 caffe(e) 191 căhală 191 cahlă 191 căi, căli 59, 67, 239 căiţă 39, 206 cal 34—5 cale 67, 239 cală 191 călăbaş 171 călădău 112 calafon(ie) 171 călămariş 37 calaper 206 călărab 113 călărie 220 călătoreşte 79 ' călcăt|or(iu), -ură 240 căldim 70 ' căli|tcă, -ţcă, s-scă 112 calm|u(s), -os 172 calodă 112 calomfir 206 călţamă 66 cămaşă: cămaşe, -eşe 43, chimeşe 42 cameniţă, -min- 61, 206 cămetin 227 camniţă 206 câmp 29, 33 cană 172 canceu 112 jcânceu 112 candelabr(u) 46 cânepă 33 ' cânepiştină 65 cânt 29 cap 49 căpăl(u)i 112, 188 căpăţănă 202 căpău 25, 61, 112, 187 căfpeneag, che- 86—7 căpităniţă 66 capitulariş 189 capră 33 căprăriţă 66 Căprior 191 caput, că- 112 căpută 227 cărăjel 221 eărălabă 113 cărămiduţă 67 cărăzui 113, 188 cârceia 78 cârceag 206 cârcni 229 cărdău 223 card(u) 223 care 31, 35 , cări|gă, -că' 113, 162 cărindariu 224 cârjie 43 ' cârlan 245 cârliga 78 cârmă 29 cai|pen, -piny44 Cărpiniş (hn.) 190 cârâag 206 cartifiol 172 cârtiţoiu 66 carton 172 473 cărunt 49 chiag 53 cismăşiţă S8 cărturariu 220 chiantaun, -r 227 citi 39 cărunţi 78 chiar 218 citov 206 căsălue 67 chiaun 227 ciubăraş 46 casălui 113 ehichie 21) ciubuc 210 căsătorit 39 chiehilean 115 ciuce 172 cast|en, -ăn 191 castli 191 chietoare 30, 54. ciucur 172—3 chilin 113—4 ciuf 116 castnă 191 chilini 113 ciufélnic 116 caş 52 chimă 191, 197 ciufşag 116 câşlegi 29, 61 chiméjhe 42 ciuful lumii 116 cătană 87 chimintui 114, 189 ciufului 116—7 cătălnesc, -neşte 87 chimintuială 114 ciufuluit, -or(iu) 117 cătăneţ 69, 87 chimului 114 ciulin(ă), -mă 173 cătănie 87 chimului|re, -tor(iu) 114 ciumău 97 cătăniţă 87 chin 87 ciumemiţ(ă) 117 eătăramă 191 '"chină 172 ciumurl(u)i 117 cătin|el, -gan 80— 7 chindeu 62, 114, 187 ciumurluială 117 câ|tingan, că- 80— -1 chinez 114, 189 ciun 206 cătrintă, ere-, cră- 62 chinui 87 ciună 41, 173 cătr|iţ, -eţ 113 chio = pio 43 -ciune 65 cătuşnică, -ţă 26 chior, -ur 27, 62 : ciupeli 117 căţeluşă 232 chip 87 ciupi 117 eăuaciu 122—3 chir 26 ciurd|ă, -ariu 117 ciurgău 117 căutătoare vö. co- 66 chischineu 62, 114—5 căzătoriu (-zet-) 42 chis[ug, -ig 115, 190 ciutură 173 ceála 71 chişafău 228 ciuvic 211 ceafă 30 chitanţie 224 civit 211 eeapă 30, 53 chitie 211 cizmaş(u) 52 ceapsă 30, 53, 87 chitilean 115 clăditură 67 ceară 53 chitileni, -t 115 clae 31, 35 ceas 30, 53 chiţoran 133 clanţă 130 cebală 175 chiti|ă, -u 215 clănţărei 228 . cebălui, -t, -tor(iu) 175 ciumăfae 230 clătan 118 cegă 60 chiur 210 clic 206 , -cel 65 chiuză 115, 164 cliciu 206 cel|ui 76, 114, -ău 138 chivernis(e)ală 54 clini 113 cescuţ 67 . chivot 199 . clioambă, -ni 192 cheschen 114 chizeaş 87 • cloambă 192 • cheşei 187 chizeşie 87 • clocă -240 cenuşă (-şe) 43 cigă 60, 115—6 clop, -uţ 118 cerbic|e, -os 220 cigher, -ir 116, 188 ciot, -ariu 192 cerboaie 98 cilibiu 210 Cluj (iu) 47 cerdac 90 cilin 114 clucsă 192, 197 cergă 210, 233 cin 206 coadă; coada boului, ~ cer(iu) 55 oină 41, 76, 173 calului 28, 33 cermoiag 61 cingeu 114 coajă, -ge, -je 43, 60 cest 71 cioboc = ciubuc 42 coastăn 191 cervană 26 cio|că, cioa- 87 cobză 21 eesariu 'ceasornic’ 65 cioitariu, ciu- 172 coc(ă) 220 cetăţesc 69 ciondrămăni 227 cocârlătură 67 ceteţ 199 ciondrăni 227 ' cocie 118 ceucă 87 ciont 116, 188 cocină 206 , ceur 27, 62 cheáe 53 ciontoş 116 cio(n)vic 59 cociorvă 122 cociş, -iţă 118 cheie 53 cio(n)vic(ă) 211 cocoană 215 chel 121 ciormoiag 87, 97 coeor(o)adă 64 chelerabe 113 -cios 24 cocoş sălbatec 31 cheluit = celuit 114 ciotlău 87 cofări 173 chemetură 67 cir 209 cofăriţă 173 - cheş(ei) 113 cismă 88 cofar(iu) 27, 173 _ cheşeli 113 cisma|ş, -r 88 cogn'e 119 chi- vö. pi- cismăşie 88 coh 118 474 cohe 1X9 cohnă 110 coios 31, 69 coiu 31 coldui, cui- 119 coldului 119 colduş, cui- 118—9 coleghium 189 coleşe 88, 187 colibă 27 coln|ă, -iţă 210 coloi'|on(iu), -an 171 colop 118 comanda 224 comid 215 comin 206 comină 206 cominţău, -s 119 cominţie 119 comişa[o, -de 119 com(n’)işie 119 conjciu, -t’ 120 conhă 119 contenit 220 contract 119 contrătuş 119—20 cop 192 copârşeu, -ău 29, 115, 120 cop|ău, -ou 112 copciolog 174 . coperiş(u) 52 copîrşeu 187 copon 120—1 coponi 121 1 copos, -i 121 coprişău, copir- 120 coptură, -i 68 copun 121 copză 62 cora|jie, -gie 60, 121 corbicios 220 corcie 121 corcit, -ură 88 corciu 88 corcoduşă 228 cordoa 207 cordiş 81 cordon 174 cordovan 122 corf|ă, -uţă 192, 197 corlă 228 corii 228 corman(ă) 88 coroiu 122 coronă, -ru- 46, 225 cornurariu 65 coşt.oi(u) 122 cotătoare (cău-) 67 cotcă 122 cotcori 78 coteţ 113 cotiovócho 61, 174 cotlon 118 cotreţ 113 ■ coţcă 174 covaciu 189 covas 123 covăsi 123 - covnă 119 covoiu, -iiu 61 covrig, covirg 62 crăcăticiu 58 crăiţar 123 crăiţăreşte 123 crâmpiţă, -piiţă 57, 131 crapă (ar.) 202 crăpăţână (ar.) 202 crâşni 45 crede 72 credincios 38 credinceáriu 65 cratiţ(ă) 177 crepat 65 creţar 187 ‘ crezăcios (creze-) 42 crezământ (creze-) 42 crifan, crifău (?) 228 crijmă 42 crin 25 cri(n)şpan(t.) 58, 177 croambă 192 croi 63 csukure 172 ctitor 58, 62 cuceritor(iu) 66 cucernic 66, 215 cucnă 119 cucură 88 cucuruz 236 cucuruz|aştine, -işte 65 cudrului 123 cuhnă 119 cuier 31 cuină 119 cuiu 31 culcuş(u) 52 culducuţă 228 cumlău, com- 123 cun 224 cunună 62 cupă 192 cuprinzecios 68 curăţie 121 cu|rând, -rund 61 curea (-uă) 54 curei 64 cur(g)e 71 curios 224 curiositate 224 curteni, cor- 46 curui vö. croi curuţ 123 curv|ă, -ar(iu), -i, -eşte, -ie, -iro, -işag, -it 174 cusătură, cusu- 61 custa 219 cusut 46 cuşmă 88 cutriera 41 cutropi, -trupi 61 cutrului 123 -cuţă 65 cuvininţă 59 cvietanţie 224 dâcă 174 dăcăi 174 dâc|os, -ăit 174 dâgmaiu 228 dăhula 228 daică 123 dăinăi 124 dăinăli 124 dajd(i)e 55 dălălui 124 dâlm(ă) 202 dălog, do- 61 dalterie 214 dâmb, -(ur)os 123 dănănăi 124 dărab(ă) 37, 124, 187 dărăbuţă 124 dărâma 75 dârd 228 dardă 174 dârdală 26, 228 dârg 122, 228 dârl|ăi, -ui 124 dascăr 153 dator (de-) 44 datorie (de-) 44 dăula 228 deafetea 228 de airea 80 d(e)apăn 54 deáz 45 decât 35, 36 deci 81 . decretum 189 decula 228' decum 81 decurând 61 deda 224 deget, -jet 60 dede 78 degrab(ă) 43 dehula 228 deind|erea, -ine 81 delicat, -e 224 delié 175 deligeanţ 174, 198 delineaţie 225 delnic Í74 delnicie 174—5 de pe (dipe) 44 depleu 124 depuno 72 dereş 46 deriu 175 desbătat 43 des|bina, -ghina 57 desbinătură, desgh- 67 descăimăci 228 descăleca 252 , descătărăma 191' descebălui 175 desch(e)ia 41 deschide 72 deschilini, -re, -t 114 deschinire 114 desclei 76 descópjhu 60 descopcat 173 descopcia 173 desham 31 desholba 31 desmierd 55 desnodătură 67 desora 228, 247 despărţi 77 despărţitură 67 desprobodi 228 despuţi 77 desrădăcina 75 destărbăci 228 destul | a, -i 78 destupătură 67 deuna 33 dezmeteci 228 dezmi(e)rda 75 dezvăli 26 dezvăţa 27, 29 di(e)ac 175 dieciţă 175 diák 175 dich|iu, -eu 215 diecseshte 175 diecuţ 39 dijmui 124 dineaori, de- 81 dineaondi|ne, -re 59 dinsă 228 dintracoace 81 dintr’airea 80 dintru’ntâiu 81 diplă 215 diplău 58, 124 dipsi 229 dirgeană 228 discos 214 dişputa 124 dişputălui 124, 225 dişpuţie 124 diug 124—5 divan 210 ' djentziăn 224 doaftăr 153 doamnă 33 dodo 56 doar(ă) 43 dobă, 89, 187 dobăl(u)i 89 dobaş 46,'89 ’ doică 123 doini 124 dol(o)fan 63 dolmă 202 dolomană 176 dolumam 175 Domnia ta 34 do(n)ţ 66, 125 dost 26 doţ 46, 66, 125 două 56 dovlec 211 dovlete 211 dovleţ, -voi- 63, 211 drăguţ 46 drâmb|ă, -oae 175 drâmboia 175 drâmos 26 ■ draniţă 210 drept (der-) 44 dreve(re) 192 dric 89 drica|lă, -r(iu) 125, 188 drimos 26 droanţă 175 dronţ 125 dronţos 175 dro|t, -d 125 drug 226 drugălăi 229 drumâriu 65 druţiu 125 dufla 125 dugh 124 d’ug(l)ui 125 ■ d’ugos 125 duhănaş 151 duhăni 125—6 duhoare 30 duhot 252 duhovnic, -volnic 62 dulcuros 69 dulman(ă) 175—6 dupla 125 duplecătură 67 dupli 125 durd 228 durgălan 229 ■ duş 207 duşcă 206 • duşman, duj- 61 dutcă 159, 176 duţ 46, 66, 125 duţonoi 66 duvolnic Id. duhovnic dvorean 58 dvornic 58 (d)z(e)amă 54 d’ip 140 -eală 65 eármárok 209 ecjecuţie 179 economie 132 ecjorie 215 eftenşug 215 eftinătate 215 eftini 215 eft|inşug, -enşug 66, 215 endidi 176 endivié 176 eparchie 214 epingea, ip- 61, 211 epuroae 66 epulat 115, vö. még ip- epületu 139 - era 30, 78 ergolaş, hă- 63 erhă 30, 126 erugă 207 eşitoare 218 este 30, 34 estere 79, 224 estuk 196 eszkrif 196 eu 70 eu, io 54 exorie 2i5 evlavi|e, -os 215 evlavnic 69, 215 . făcăţei 126 făcătură 67 facău, fă- 126 fachiol (fatiol) 126 făcut 46 făgădar|iu, -iţă 127 făgădaş, 127, 187 . făgădău 127, 187 făgădui, -ntă, -t, -tor(iu) 89 ’ fagur 46, 222 fain 176, 187 făină, fări- 59 fălie 128, 215 . falangă 215 fălon 214 _ fanc 149 fân 29—30, 33 . fântână 45 fapt 218 făpturi dimoneşti 218 făr(ă) 43 fârmi 43 fa.(r)şang 126 fârşang, făr- 126, 29 fârşi vö. sfârşi fârtaiu, făr- 45, 62 fărta(l)iu 126—7 fârtâ(r)iu 126—7 fârtat (făr-) 45 fărtoi, fortăi 130 faşe 55 . făşie 55 faţă 34, 39 476 făţui 43 fătuţă 32 făulă 229 fău|ră, -nă 229 făuri 229 ' fe(a)liu 55 fecior (fi-) 44 fecioreşte 79 féde 217 fedeleş (fidi-) 44, 89 fedeu (fi-) 44, 127 ' felcer 176, 198 feldcer, ld. fentebb felează 90 felegean 211 felel(e)at(iu) 54, 127, 188 felel(u)i 127—8 feleluitor(iu) 128 feleşui 140, 247 . feleză 90 felezău 90 felezoaie 90 felez(u)i 89 felezuitoare 89 felie (fă-) 'rokonság’ 44, 90, 125, 128, 189 feligean 211 feliuţ 128 femee: fă- 42, fâ- 43, fo- 43 ferăstrău ’forrasztófű’ 129 fercătău 128 ferchedeu 128 ferdelă 129, 197 fereast(r)ă 59 ferecătură 67 feredeu 90 ferede|uar, -iţă 90 ferest|ău, -rău 90 ferg(h)e|t’ag, -teg 128 ferg(h)eteu 128 ■ fericei 26 ferie 128 feşnie vö. sf- fertaiu 45 feţ(u)i 76 feti 43 fi '79 fiară 53 fiartă 53 fiastru, hi- 57 fidea 217 fideu 127 f(i)er 54, 55 fier alb 24 f(i)erb 54 / f(i)erbinte 54 f(i)erbinţ(e)ală 54 fierest(r)ău, hi- 57, 90, 146 fiert, fearla 68 f(i)ertură 54 fii(n)ţesc 69, 224 fiinţe’şte 224 fileariul95 filigea(n) 211 filimină, si- 57 filindsch(e)an 211 filinjan 128, 211 filingean 6, 25 filtă 229 fin (liin, şin) 57 finie 128 fii|ez, -iz 128 firez(l)ui, -re 128 firidă, sf- 63, 217 fir| iz, -ez 90 fistău 192, 197 fiştuleu 128—9 flagellu 121 flecni, -gni 61 flegmă 224 fieoarcă, fii- 54 fleşar 192 fleşeresc 192 fleşeri 192 fleşerie 192 / flint|ă, -uţă 176 floer 42 floer(ă) 64, 42 floiră 42 florilată, fiu- 46 fluştuc 177 foame, -mi 55 fodor(i) 129 fodoriţă 129 fodre 129 foeş 90, 129 fogădău 127 fojah’iu 187 foieş 190, 185 foieşt’e 129 foiojfiu, -foiu 129 foiş 90 foişor 90, 129 foitaş, fui- 129 fonchiu, -fin 129 font 177 forăstău 129 focar |e, -iu 220 forditău 120—30 forgătău 128 forgău 176 forhău (?) 176 formă 176 for|ostui, -ăst(u)i 130 fortui 130 foişpan, főű-, fű- 139 frâmpt 64 frânţâneală 65 frâ|o, -ijă 192 fraţânătate 45 frate 39 frăţietate 66 fr(e)anţ, sfrv-NJU 63, 130 frenţos 130 fréntzush 130 frentzusheskume 130 frica-mi 55, 71 frig - mi 55, 70 fringhie (frân-) 45 fruetoare 66 frumuşel 252 - fruntar(iu) 225 frust 224 fruştuc 176—7, 187 fruştucu(l)i 176—7 fugă 33 fuior 31 fumegăios 69 • fum(a) 49 fundământ 177 fundament 177 funt 177, 195 furtună, for- 46 găbănaş, 130—1 gae 31 gagârţă 217 1 găimăc|i, -eală 228 galan 40 • gălan 131 galasc|an, -ău 131 galb|en, -in 44 gale 229 galion 24 galiţ(ă) 131 gali|ţcă, -scă 131 gălund 131 găluşcă 177 galvatină 202 gănc|i, -ală 131 ■ ganciu 131 ' gânciăll 131 gând 90 ' gândi 90 gâ(n)seă 59, 199 gaoră 53 garaş, gă- 131 , gârbaeiu 121 1 gârbov, -job 62 gârgori 229 gârliciu 207 garon 229 gastan(ă) 25, 58, 132 găstin’ă 132 gat 131 . găt ja, -i 77 găticios 77 gătitor(iu) 77 gâtlan, -ltan 62 găuricios 69 gazdă 90, 187 gazdă de tâlhariu (de hoţi) 91 găzdlac, -ăcoiu 139 găzd|ag, -ăgoiu 139 găzdăl(u)i 90 găzd|ăşag, -uşag 131—2 găzdui 90 genelui 104 gheaoş 58 ghenei|ar(iu), -al 177 ghenţian(ă) 224 ghepiău 58, 124 ghi- vö. bi-ghiaţă 34, 39 ghicăjăl 107 ghici 41 ghiciu 57 ghieştăluire 24 - ghileoş 25 ghilţ, bi- 57 ghimber(iu) 91 ghin ’vin’ 57 ghin|eral, -ărar(m) 177 ghirerariş 177 ghinţură 224 ghioabă 229 ghioh, -ă 229 ghiordan 211 g(h)ioz 133 ghistină 132 ghiotină 63 gliiuşag 187 gigaraet 60 gimbéjc 60 ' ginere, ji- 60 gingaş 91, 104 gingee, jin- 60 gilău 132 gilui 132 giolgiu 60 gişlău 132 giuc|a, -au (imperf.) 78 giulgiu 93 glajă, -ge, -je 43, 60, 167, 192—3, 197 glăjuţă 193 glam 229 glavă 202 glăvă|tină, -ţână 202 golătate 66 golon 40 gol|und, -ond 131 gordon 133 goreşte 202 goşteană 193, 197 grădea 207 gradieiu 133 grăgătic 58 gramatică 224 grămujda 229 grănar(iu) 224 grănariu 224 granat, -iş 177 grana|tar, -dir 177 graniţ|(ă) 177 grăsiciu 69 gras(u) 49, 51, 52 grăun|te, -ţ 218 grecoaie 66 grecuş(or) 67 greuruş 67 grier 41 grif 177 grije 43 gri(n)şpan 59, 177 griţar 123 griţăreşte 123 grof 133 Grofeneiü (szn.) 133 gros(u) 49, 52 grosuliu 69 grum 229 grumaz 229 gsingesheskume 91 gubă 133 gudă 207 gugiu(man) 211 gúiu 202 ' guler 91 gulie 113 gurdună, gor- 133 gurdunaş, gordo- 133 gurdunist 133 gureş 74, 202 guri (goreşte) 74, 202 gust 195 gustos 69, 235 gută 133 ' gutura(r)iu 59 guz 133 hac 193 hadă 134, 185, 188 hadâm|b, -p 211 hădărag 91 hădăran 91 hagiu 211 hăisui 134 haită 92, 134 hăitaş 134 hajmă irWr / i tf hăla 71 hălalalt 71 hălălui 124 hălăştău 92, 162 hălăşteuţă 92 halău 168 halcă 178 hâlm 202 hambar 92 hâmbar(iu) 43, 92 hămucă 134 hămuş 134 hăr- vö. hr-hărac 215—6 harag 215 • harăng 189 hărang 134 (h)arâng 134 haras(t) 137 hârciog 91 hâr|dău, hăr- 91, 187 hărdăzău 187 ' harfă 177 hârgaiu 91 hărgolaş vö. er- 215 hăringă, hi- 61, 178 harşeu 102 harţ 92 hărţ|ăl(u)i, -ui 138 haşcă 229 hasnă 135 haşp|or, -ură 229 . haştură 229, 230 hat, 209 ' hatiţă 92 hăţu(i)că 178 haznă 187 hăznăire 135 . haznâriu 135 hăznui 134—5 hecelă 178 hectică (hep-) 7 liehel(ă) 178 hehela 178 . heiu 135 heiuş 135, 229 hengher 178 heredie 65 hering 178 het 209 hia 135 hiaba 187 hiclean 180 hidră 224 hidropie 225 hieaba 135 hierestău 90, 128 higă 60 higheghe 135, 189 highiduş 135 hingher(iu) 178 hinta-hinta 136 hintălui 136 hinteag 136 hinteu 115, 135—6, 187 hir- vö. hr- hiringă 178 hiriu 136, 188 hirundinériu 26 hitlăneşte 98 hitlenie 98 hîja 138 hlujer 62 hodă 136 hodae, -iţă vö. od-hodină 63 hodnoj(u) 136 Hodrullya (szn.) 91 - hoher 136—7 hoher’ 187 hoherel 137 hoheresc 137 hohereşte 137 hoherie 136 holălăi vö. o-higan 169 holeă 209 holdă 92 holoviţă 204 hombariu 92 hondromăni 227 hopaiţ vö. opaiţ horă 202 ’ horată 229 hordău 45 liorldeu, -dău 91 hor|elcă, -ilcă, -incă 62 horgoş 137, 227 hori 202 horji 137 horju 137 horş 137 hoştat 148 hoşte 209 hotar|ăş, -îş 92, 137 hotăraş 137 hotărî 92 hotăştat 24 hrană, liăr- 63 hrean, hir- 63 hroast 137 • lîrlbă, lîir- 63 hrisov(ul) 216 hrişcă, hir- 63 (h)rişcaşă 154 hului 137—8, 188 hultui 83 hurd|ău, -oiu 91 hurdoiu 45, -awîli 45 hurduca 138 hurduzău 138 hurduzui 138 hurez vö. orez 46 liurilc (tb.) 193 hurişte 193 hurlui vö. urlui 98 lmrţul(u)i 138 hurubă 210 hurui 137—8 hu|ştă, -şte 209 h’or 55 - i (névm.) 55, 70 i ( = vei) 79 ia 30 iagă 167 iai ( = iei) 79 iapă 30 iarbă 30, 34 iarba lui tutin 26, 33 iarmaroc 31, 209 iarnă 30 iasă 30, 31 iască 30 iată 30 iau 30 inz 13, 90 ibrişi|m, -n 59, 173, 211 ic 93 icea 63 ichtiocolla 268 - icni, igni 61, 93 idololatrie 268 iederă, ia- 54 iele, ia- 54 . ierhă 30 iezer, iazăr 30, 54 iezine, -une, -ure vö. viezure . (i)in 25, 41 (i)indic 230 igărcit 204 ijăcuţ 179 ijdă|ni, -ri 199—200 ijdări ’exciter’ 200 ijderi 199—200 ileu 93 Ilieşiu 47 ilist(r)ău 123 ime 138 indih 59, 211, 216 inflamaţie 268 ' inhiejtrez 60 inimă (în-) 25, 41, 42, 58 inimă rea 6 intra, în- 37 inocula 268 instila 268 interlocat 268 intina 240 io 70 iobag 189 ipen 188, 206 ip|en, -ine, -ăn 139 ipmgea 211 ipuleat 139, 188 ipului 139, 188 ir (de ochi) 93 irhă 126 irugă 207 ismă 178 ' istan 207 isteţ 46 istin|a, -ă 207 istit 207 1 isto 207 istov 207 işcoală 167, 187 işlic 212 iştit 207 iţ(i)e 139 iţi ( = veţi) 79 iţiu 268 izbăvi 198 izbucni 56 izdăni 199—200 izdat 65 izvor 60 îzvoară (tb.) 6S imbji, -e 218 îmbina, -ghina 57 îmbla 29, 30, 36, 41, 42 îmblâji 229 îmboldori 229 îmbloji 229 îmbordat 46 • îmbrăcat 37 îmbătrâni 78 îmbrobodi 56 îmbulz(e)ală 54 îmburdat 46 îmbutuşi 227 îmi 29 ’ împăclat (împâc-) 45 împărătuş(u) 7, 49, 52 împărţi 77 împleti(n)toare 67 împrcgiur 60 împlinire 37 împoncişeat 40 împoncişere 40 împropodi 56 împrotiva 62, 199 împrotivi 199 împutăcios 69 împutăciune 69 înăcrime 65 înăcrire 65 înainte 37, -curs, -curătoriu 219 înalt 62 înălţa 62 înăspreală 62 înbăsăez, mă- 24 încal(e)te 81 încălţamă 66 încălţăminte 66 încălzăsc 41 încă 37 încăpea 71 încăpistra 75 încărceia 78 încârliga 78 încătărăma 191 încătrău, -o 53 încelui, -re, -t, -tor(iu) 138 încheia (-cliia) 41 încelui 76, 187 încet 80 închetor 54, -chiotor 54 încilipa 59 înciripa 59 încopcia 60 incrăncina (-crin-) 42 încrede 72 încrucişat 40 ' încrusta 75 încu(i)etură 67 încungiur 60 încununare 37 încuşlui 13S, 140 îndălui 139 îndărămnic 56 479 r îndărăptnici, -onici 56 învălui 77, 219 junişan 22] îndatora (înde-) 44 înveşti 219 jup 140 îndelbina 230 învia 75 jupui, ji- 140 îndelung-rahd, -răbd|are, învi|ere, -are 40 junişcan 221 -ător(iu) 201 învifora 76 îndestulare 78 învrâsta, -vârsta 62 kancsol 112 îndetor|a, -i 77 înzadarnic 69 jKecsorile (szn.) 227 îndrea 30 înzestra 60 Kocsorilla (szn.) 227 îndrepta (iride-, indi-) 43, kiness 114 - 44 jacieău 139 k’ituluş 187 înfâşia 71 , jae 139 . kopito 227 înflorit, înflu- 46 jalnic (jel-) 40 înfrămpt 64 jăpiţa .230 lab 25, 140 înfrâna 29 jebchendeauă 114 labă 93, 140 înfricoşare 40 jder 31 - labirint 225 îngâdui, -ntă, -toriu 93, jecutie 179 laboş 140—1 _ 77 . jeler(iu) 139, 187 laboşă 141 îngâna 240 jeleresc 139 labruşcă 225 îngăima 228 jeleri 139 lacăt 93 . îngăimăci 228 jelene 140 lăcat 93 îngălmăci 228 jeleriţă,139 lăcătuş 93 îngăsi 230 jemlugă 140 lăcui 42, 93 îngăzdăci 139 jertvă 56 ladă 165, 170 îngăzdăgi 139 jertvennic 62 lăgău 141 înger 29, 33, .36—7 jertvire 56 lagoniţă 230 îngeresc 30 : jeţ 193 lămpaş 36, 187, 141 înghiţi 72, 74 jigan 169 lânget 58 îngroşare (-şere) 40 -jigărit 60 lângoare (lin-, Iun-) 6, 7, 45 îngrăşat 40 jigoare 178 lanţ 93 , îngust 30 . jigodie 178—9 laptă 141 înjumătăţ|a, -i jilav, gi- 60 lard 220 înlăuntru, -lontru 53 jilău 132 lărdos 221 înneca 240 ■ . jilip 140 larice 225. - înnoire 37 ji(l)ţ 193, 197 larmă 179 înnopta 75 jilui 132 lărmălui 179 înnorat 68 jirnbi 60 lărmăzui 179 înrădăcina 75 jinăroaie 66 . larvă 141 înrăuri 222 jingăşi 91 • lătăreţ 221 însă 29 • ' . jinor 158 latin 225 - însemn(-sămn) 40 jiş(l)ău 57, 132, 170 lăturean 221 însera 75 jişlui 170 lăuda (ei-) 78- înseta 75 jneapăn 31 laură 230. ' înstrăina'75 • joagăr 193 lavirint 225 ' însumi 29 j oardă 179 lazaret 207 însuşului, al- 24 joi, gioi 60 lăzăret 207 însurăciune 65 jold 93 le (névm.) 70 însuţi 29 jolj 187 le-a 53 întâmpin, -tim- 61 jolgiu 60, 93 leancă 210 întărire 37 joncăn|i, -eală 230 leaţ 141 întemeia 75 jopoti 230 leciu 179 întilinci 184 ■jor (jura) 71 lefârgău 230 înteri 202 . jordă 179 . le(f)ură 230 întinde 72 jordăni 179 lega 62, 141 într’acoace 81 jubră 179 legău, lo- 62, 141, 190 întrai|rea, -urea 80 jucăuş 46, 52 leganiţă 62, 230 ’ întrognat, -hnat 59 întru’ntâiu 81 jucuţei 179 lege 34 jude 114 legh|en, -in 212 întrupa 75 jui 140 legheon 200 înţărca 71 jumâlţ 61, 140 leghi|on, -oană 200 înţeles 39 jum|ălţui, -ulţui 140 *leghiniu 212 înţepa 71, 268 înţina 218-9 jumălţuit 195 legumi 7 6 jumulţuit 61 lehăi 230 învăli 26 june 221* leoa(i)e 66 480 leo(r) 70 leopard 179 lepedeu 141, 187 leş 100 leşiţă, li- 9G ■ leşui 100—1 letiu 230 leţui 141 leuştean(d) 179 ' leuşten 179 leutră 193 le vei 55 leveş(ă) 142 levezui 142 ]ţze 60 li (névm.) 70. li (=le vei, lî vei) 79 li-a 53 liba-liba! 180 libi-libil 180 libuc 142 lihu(r)ţ 142 lighian 212 . ligliiiu 212 liliăi. 230 lileie 25 limba cerbului 33 lindic 230 linia 76, 225 linie 225 linţ 193 . l(i)ocotăreţ 54 l(i)ocotesc 54 lipiiu, -cliiiu 57, 142, 212 liurcă 142 lîur(iu) 116, 142 lindzit (arum.) 58 loască (?) 193 loaşte 193 locotăreţ 253 locui 93 logău vö. legău loitră 193 lo(m)pău 142 loptă 141 • luci 77 lucra 76 lueraş 68 lujer vö. hlujer lul[ea, -ă 151, 207 lumânare (lumi-) 45 lună 33 lungureţ 69 lunile femeilor 6, 254 lu|oare, -vare 56, 79 luoat 56 ’ . lupare 221 lupoae 66 luşteang 180 mac 170 măeău 142 măcăuţă 142 măciucă 239 madraţ, mă- 180 mădulare 64 mădu|vă, -bă 149 maer 143, -işte, -iţă 193 maerşag 143, 193 mag 225 magheran 194 magherniţă 145, 200 maghie 216 maghistrat 162, 193 maliramă 210 măieran(ă) 194 maieş 143 maietec 143 maimuc 52 măimucă 29, 52 mainte 81 maioş 143 maiu 143 majă, 43,-ge, -je 60, 94 mâlced 230 • mâlcez 6, 230 mămăruţă 67 mămucă 52 mămul|ariu, -ărie 230—1 mână 36, 262—3 mânăştergura 219 mâne, mânânc 71 mâncătură 32 mâncău 142 mandie 58, 214 mângâia 36 mângă(r)lău 142—3 mângâ(r)lui 63, 142—3 manoş 143, 190 mântui, -nţă 94 mântui, -tor(iu) 198 mânzăli 180 măr 27, 29 mără|oină, -ciună 65 mărădic 143 mărădui 102, 143, 188 Maramurăşiu 47 mărăndău 143 măr|ăş, -eş 144 mărăstui 102, 143—4, 188 mărcoase, mor- 40, 43, 144 ' marfă 94 marghiol, -ie 216 mărginenesc 69 marhă 94, 144 mărliaie 144 mărhăşag 144 mări(e)aş 31, 35, 137, 144 măriţeşte 79 marmor(e) 46 mărmoresc 46 mârţ|ână, -ină 202 mărturie 216 meruiţeşte 79 mărturisitor(iu) 66 masă 221 măsar(iu) 221 măscărieios, mischi- 61 măsur 71 maşin’iştăr 153 mătăcină 26 materialnic 69 măţi 231 mătraţ 180 mătr(e)aţă 54 mătriţă 156 maţ(u) 49 măzgă, mâ- 180 mâzgăli 180 măzgos 180 mazili 210 meapuc 70 m(e)asă 53 meghie 144 mejă 144 mejd(i)e 145 mejghie 145 melc(iu) 64, 199 meleg|ariu, -aghiu 144 meu 71 mordâiu 146 mereu, -ţ 81 mergătoriu înainte 219 mer(g)e 34, .71, 79 mergere înainte 219 mert|ic, -iug 67, 94 1 mertuc 94 merţă (niier-, mir) 41 merţă, mi- 144—5 merze 60 meseriaş 221 mest(e)acăn 54 mestecău 221 ■ meşter 94 meşteri 94 meşterleghin 136 . meşterşugeşte 79 meşteşug 94 meşteşugi, -re, -tor(iu) 94 metaliirisi 213 meteleu 231 mezdina 202 mezuină 202 mi (=mă vei) 79 mi = mi-i (mi-e) 70 miazăzi 53 micdld 70—1 miea 31, 35 m(i)el 34, 55 m(i)erlă 54—55 mi(e)rtă 55 m(i)ei’ 54r—5, 252 m(i)ezul nopţii 54 mi-foame 55 mi-frig 55, 70 mid|hai, -hoc .94 migăi 253 mi|halţ, -hoală 56, 94 3i Klein: Dictionarium. 481 mijdia 144, 145 mijit 6 milion 194 militariu 225 milui 77 milo|sârd, -sărd, -srăd 200 milosârdie 200 milvan 57, 81, 145 minteni, -naşi 81, 145, 187 , mintie 145 minţeşte 7 9 minţi 72 minţmeşter 194 minuna (a se) 76 ’ mirăzănie 65 mirişâg 102 mirişig, mn’i- 102 mirlă 55 mirodenie 65 miros 57 miros(e)aIă 54 mirosi 63 mirtic 41 ; mirţă 144—5 mirui, me- 101 miruit 'nyereség’ 101 miruşag 102 mistreţ 221 mistui 83, vö. am-mişă 223 ' misărijaş 221 mişca 233 miş(e)a 54 misai|eş, -ăş, -iţă 14E misărăşesc 145 ' misărăşeşte 145 miserniţă 145 mislie 145—6 -mite- 26 mitbal 94 mititel, -tiu- bl miţ,- ă 57 mlacă 40 mlaştină (mloş-) 40 mn’irai 101 moagăr 194 moajer 145, 189 moară 35 moară de firez 128 mocieoş, -eşte 147 mociofăli 231 modoş 146 mod(ru) 146, 187 mohor 94, 180 ‘ moimă 52, 146 mo(i)miţă 52 moldă 194 moldru 194 molecău 65 molipsi, molo- 61, 216 molomeşter 146 momor|dică, -tică 180 mond(r)ăni 231 moraliş 223 momăi 65 momăilă 65 moroanţă 194 ■ morodic 143 mortă|cină, -ciună 65, 240 mort 52 mosor(ât) 69, 212 mosorî 69 moşie 38 . motălău 231 moţ,-oc 231 moţochin|ă, -os 231 moţofăli 231 > • motole(u) 231 movilă, -ghi- 57 mozavire (?) 212 mozavir, -ie 212 mozaviri, -re 212 mre|ajă, -je 43 mucez(e)ală 54 muere 31 rriueruşcă 31 mulăciag 168 . . mulţămesc, -ţemesc 61 multuşeg 66 munte 62 munţi de nea 221 muntos 52 munună 62 mura (ige) 67 murătoare 67 mu(r)git 59 muri 74 muricios 69 murit 52 muşamea 38 muşăţel, -şeţ- 61 muşinoiu, muşu- 61 muştar(iu) 94 muştamiţă 66 muştră 146 muştr|ul(u)i, -ăli 146 mut 49, 52 năbleznic 203 năclăi 231 năelăială 65 năolag 231 năcoval|ă, -lnă 61-n’ăcrăvălău 147, 189 nadă 147 ' nădrag 95 - năduş(e)ală 54 naforniţă 66 nafură 62 naem 29 n’alcoş 104 nalt 62 nălţa 62 nălucă 252 nărăveală 65 . , năsip 42, 205 năspreală 62 năstrapă 212 natră 207 natură 225 naturalnic 69 naţionalnic 69 năuc 238 năueeşte 79 năvâscă 203 ne 70 nea, niea 58 ne(a) 221 neam 95 neaoş 58 neaducăcios la loc 24 neblejnic 203 nebleznic, -ie 203 necăiri 43 necăsătorialnic 69 nechimuluit, cu -—' a 114 necrăvălău 1)5 necum 81 negândind 90 negândit, -oriu 90 negel, -jel (ni-) 44, 60 neghină 240 negri 78 nemântuicios 94. nemeş 189 n’emeşoan’e 66 neseai 219 nescar|e, -i 43, 219 neştine 219 , , netreeut 81 nevesteşte 7 9 nevitcă 203 nezdrâvan 43 niciun (nice unu) 44 nici (nice) 44 nicovală 6, 61 - nijel 60 -N’imaş (hn.) 93 nimic (ne-) 43 nisip 205 nitileacu (?) 115 - niţ, -ă 57 noao 56 . nocovală, -nă 6, 25, 61 noduros, -do- 61 noi (=înnoi) 78 nou-nouţ 69 nouă 56 nor 42 . nor(ă) 64 nost(ru) 59, 71 notă 147 notălui 147 notai je ş, -âş 147, 223 notariuş 147 . notreţ 46 ' . nucă de lac 173 nune 6 nuor 42 nutreţ, no- 46 . o = au 78 oală 222 oarz|en, -ăn 221—2 oaste 35 obeală 69 obelos 69 obicinui 31 obid|a, -i 78 obladnic 203 , oblainic 203 oblajnic 203 oblavnic 203 oblédnic 203 obros 99 - obsă ld. opsă obsigă 204 ocă 148 ' ocârci 204 ochean 6 ochi ’pápaszem’ 68, 222 ochiu >de găină 6, 222 ochiu de glajă 193 ocină 200 ocoş 147, 187, 188 oeoş|eală, -eli (tb.) 147 ocoşi 147, 190 ocşag 147 " odae, -iţă, h- 63 odos 231’ ofârli 203—4 oftică 6, 7, 30 ogaerjit 204 . ogârşit '204 ogaş (ie) 95 ogigit 60 ogoi 204 ogoiu 204 ogorăsc 41 ogrăisit 204 ogrâsit 204 ohsigă 204 oiagă 167 ojijit 60 ojină 207 ojon|ă, -iţă 207 . olălăi, ho- 63 olă|vină, -ghină 204 oleer 231 ologinl 204 olovină 204 oltar(iu) 148 oltoae 83 oltoan 83 olto(ă)n’i 83 oltoi 83 oltoit 83 oluţ 222 omenitor(iu) 66 omejtejc = mistuesc 83 omidă 30 omuşor 8, 49 . omuţ 67 opăc’eală 204 opăci, -re 204 opinti 252 opreai ă 65 opsă, obsă 62, 81 opsigă 204 oraş(iu) 47 orba|Iţ, -nţ 148, 6 orben('i)ce 69 orbul găinii 6 ord, ort 58 ■> orez, hu- 63, 46 • orfălău 204 organ 214 orighinaleş(iu) 47, 189 ort 180 orz 46, 221 osârduinţă 65 ojchiga 204 osfinteală 200 osfinti 200 oshigă> 204 osigă (oseh-) 26, 204 osos 6 ospăţ 46 ostoloş 103 osveti, -t 200 oşcolie 167 oştesc 69 oştez(e) 148 oşti, -re 219 otavă 207 otcă 208 otcină 200 otic, -ău 65, 208, 233 . otrăv|esc, -ăsc 40 păcală (pă-) 43, 45 păcăli 45 păcat (pe-) 43 pachet ă 194 păciui 78 . pâclă 45 păcurar 66 păcurăresc (pe-) 43, 69 păcurar(iu) 55 păcuritor 66 padiment 177 păduche (pe-) 43. păduehlelnită, -ernită 66 ’ ' pădure (pe-) 42 păfuga 222 pae 31, 194 păianjin (-gin) 31, 35, 44 • paie 212 păiş 46 pălălui 124 pălămidă 208 pălan 149 pălan|c, -g, -t 148—9, 187 pala|âcă, -ţcă 148—9 pălască 148 pălaşcă 14-8 palhă 149, 190 paliţă 199 , palivan 212 palmă, pălmi 68 pâln(i)e 45 paloş 95 pământ(u) 36, 52 pană 31 până ’piszok’ 36, 231 paucenie 204 ‘ pancof 149 pancovă 149—50 pâne 33, 36 panganet, şp- 63 pângăriciune 65 panglică 38, 149 pântece-urdinător(iu) 219 pantlică 149—50, 153 pantofla 181 pânză 25, 29, 45 pânzătură 45 paos, -us 53 papară 64 păpărae 64 păpăradă 64 paplomă 152 păpuşă de tăbac 43 păr 29 pargamen(t) 61, 225 parie 150 părăclău 150, 190 pârâş 181 părăzel 152 pârcălab 95 pârgălău 148 .părgălui 148 pârî 181, 240 , - parip(ă) 150, 188 pârlăi 148 pâr(lă)lui 148 pâerlău, păr- 148 pârlaz 62 parocă 150 , parocaş 150 paroliialnic 69 parolă 181 păros 52 parsec 150 pârtă 208 părtaş 52 pârtie 208 pârvă 231 păsări 76 păsat de boltă 110 pascalie 214 păscălitor(iu) 214 pasmă 181 ' păstor(iu) 55 păstrăv 43 pas 51 păstae 246 păstură 222 pă?ulă 150—1 - paş 51, 64 păşi 43 paştet(ă) 194 • pâşti 222 paştetom 194 păşuş 150 pat 49, 52 pătaşcă 162 pătcel 65 pătlagine, plăta- 62 pătrânjel, -gel 26, 60 patron 194 păun (pe-) 42 pavă 149 p(e)âna 53 p(e)ânta 53, 151 p(e)âra 53 p(e)âta 53 pecelnic 181 pecetlui 181 pecingine, pipin- 61 pecetnic 181 pedestr(u) 46 pe fugă 222 peharszek 150 pehlivan (păli-) 44, 212 pei(co) 151 pélle 31 peniţiluş 151, 223 penos 31 pepingine, pi- 61 pentrunume 226 perând 223 per|ânda, -inda 44, 223 peri 74 perinda (părânda) 44, 223 perso(a)nă 225 pestrit. pi- 43—4, 61, 62 ’ piatră 53 piatră móri 55 piaţ, chi- 57, 151 pic, chic 57 pică 231 picătură, chi- 57 picior 30, 39, 240 picurar(iu) 43 - p(i)edecă 54 . p(i)elcuţă 65 ' p(i)ele, p(i)ei, chi- 31, 57, 67—8 p{i)ept, chi- 54, 55, 57, 57—8 p(i)eptar 54 pji)epten(e), chi- 54, 57 p(i)eptos 54 p(i)erde 72 p(i)erdere 54 p(i)eşte 55 . pihă 151 pilă, chi- 57 pilhă 151 pilotă 216 pilug 42 pinchiu 151 pinţăl(uş) 151, 187 pinzărie 25, 65, 194, 151, 190 pio(a) 43 pio, chio 43, 57, 62 pipă 151, 187 piparcă 151 pipaş 151 piroană 56 pisat, chi- 57 pisătură 42 piselog, -lug 42 pisez, chi- 57 piso|c, -p 205 pistamic 62 pişlolcă, -otcă 69 pişjolcos, -orcos 69 piştol 181 piştolea (ar.) 181 piş, chiş(u) 49, 57 pită, chi- 57 pitariţă 66 pitpal|ică, -acă, -ugă 181 pit’palac 181 pizmă 60 plăjeţ, -iuţ 69 plăiaş 31, 35 plâmână 45, piu- 25, 45 plan 181 planisi 217 plantă 181 plantică 149 plapan 152 plastur 194 plaştură 194 ' platnic, plai- 58 platoşă 194, 197 pleban(oş) 151 plecate 65 plef 56, 181, 189 plehşor 181 ple|h(u), -v 181 pleo(a)pă 56 pleoscăi, plio 54, 208 pleşe 200 pleşug 56, 121 pleti(n)toare 67 , pleu 181 pliaţ 135 plibănaş 151 pl(i)ec 181 plioscoti 208 . pliroforisi 213 plit 231 , ploae 31 ploao143 plocad 62 ploişoară 66 plooat 56 ploscă 208 plotog 62 plugărit 46 poară 205, 231 poc(ă) 152 poca(i)anie 31, 200 pocăinţă 200 pocanie 200 pocino|c, -g 209 pociu (pot) 58 pociump 166 poclad, -glad 62 pocni, -gni 61 póc|os, -ăş 152 podeală 208 podi|Iă, -nă 208 podlog 62 podmol 62, 231 poduţ 152 poftă (a muerilor celor groase) 6 pogace 152 poghirci 57 poiană 31 poiată 31 politic 216—7 politie 216—7 polmod 62 polomidă 208 pomadă 182 pom(e)ană 53, 199 pompă 182 . ponce 205 poncişare 40, 78 ponos 95 ponosi 95 ponoslu 95 ponoslui 95 pontériu 55, 231 popistaş 152 popistăşesc, pa- 152 poplon 152 poporalhic 69 porav 231 porăzău, pur- 152, 46 porcar 46 porcaş 65 porcie 65 poreclă, -glă 61 porfiră 214 porneală 131—2 porodiţă 66 porozău, -răzău 61 porţ[e!an, -olan, -ulan 182 porţie -182, 223 porţieş 182 porţon 182 porumb 222 , posadnică 200 posojmant, -mont 153 posomontar(iu) 153 poşin|ic, -doc 69 poştă 152—3 ^ posuş 150 " pot 58 potcap (iu) 55 potec(ă) 64 potor(a) 182 potoroancă 182 . potrivi, -t 231 potros 231 poucenie 204 povarnic 69 povolnie, -dnic 58, 69 pozmă 181 praf, -v, -u 56 prăbuşi, prăv- 56 prăji, -gi 60, prăjină, -gi- 60 prăjitură, -gi- 60 prânzăsc 41 prânzişor (-zâş-) 41 prăpădenie 65 prăpast(i)o 199 ' prăpăstenie 65 praznic 60 preacurv|ă, -ar(iu) 201 pr(e)asi|lă 201, -nă 202 precepe 43 • precesta 198 preconsistorialeş(i) 189 preculiciu 44, 46 predanie 64, 201 prefectuş(iu) 46, 47 preget, -jet 60 prem 153 preot (preut) 45 prepozituş 189 pretindenea SI prezăşiu 47 prico- 44, 46 pridvériu 65 pridvor 65 pr(j)et|en, -in 44, 54 prilaz 62 ' prim, -ui 153 . primă 149, 153 primăvară 240 prim(b) 64 prinsoare 24 prismă 231 prisnel (prist-) 44 prispă 232 pristanie 62 ' pristăvi, a se — 201 prist ăvire 201 prist|en (-in) 44 pristiţ, pre- 62, 44 probă 153 probălui, pră- 61, 153 proboadă 228 procator 61—2, 153 procătăresc 61, 153 proclet, -glet 61 pro(d)gadie 205 profesăr 153 progadzie 205 _ pronunţie 226 ’ propodelnic 69 prospătat 42 protacăr ld. brotacăr protăcăresc 153 protopopesc 240 pruă 232 . p(ty)ir 26 puf 151 pugn 34 pulă 240 pumn 34 pumnaş 65 pune 72, 74 punt 177, 194, 195 purad|ea, -el 153 purav 231 purăzău 46 purcar 46 purcede 72 purde(u) 153 purgaţie 6, 182 pup 208 pusce .6 puspaiu 232 puşcă (tb.: puşte, puşti) 6, 31, 269, 170 ' putere', po- 46, poty- 46 puţi 77 . puzdărie 60 râbar(iu) 55 răceală 6 rachie 208 râcni, râgni 61 răcovină 61 râde 72 râdie 150 raft 212 ráfta 212 râgăi 253 răgută 187 răitar(iu) 55, 197 raiter 195 râjni, -şni 60 ramă 154 ' rămânea 72, 74 . rămăşi 76 rămăşlui 76 rândurea 59 rânji, -gi 60 rânsă 205 răntăli 'deranja’ 154 răntăl(u)es(c) 154 răntaş, rân- 154 răntui 154 ranţ(ă) 154 rănunchiu 222 rânză 205 Răpciuni 222 răsări 77. răsbel 202 rafchitoriu, rajh- 60 răsfira, -chira, -scliira 57, 60 ' răsipi 42 •' rasofor 214 răspunde 72 răspundere (re-) 43 răspunzătorul (re-) 42 rast 154 răst|eu, -ău 95—6 răsti 102 răsucit 26 răşcaş(ă) 154 răşcaş(u) 44 rat|ută, -ot(ă) 154 rât 153—4 râtuţ 154 rău 27, 29, 33 râu, -ţ, 67, 222 râu(r)i 78 răvaş 95 râvnă 45 râvni (răvni) 45 râză 205 ' răzăitoare 155 răzăl(u)i 154—5 râzător 233 răzeş 155 răzor, ro- 61 răzui 155 ref 155 regaz 44 regrută 155 regula, -i 182 regulareş 182 reguljă, -aş 182 reitariu 195 remas 44 repaos (ră-) 44 repejune 65 repeziciune 65 resar 44 resintyne 195 reste|u, -1 95—6 retezat (ră-) 44 revărsa (ră-) 44 rezedă 182 rezeş 129, 155 ridicat (ră-) 41 rif 155 rinichiu 222 rituş 223 roc 195 rocoina 61 rodie 217 rodos 69 rojoliş 225 român 46, ru- 46 românesc 45 roora, ră- 61 485 roorat 56 rosichină 197 rosmarin, rój- 155 rosol(iu) 225 roşaţă 6, 46 roşcovan, -ban 56 roştoc 155 roşu 38 • rotund (ră-) 44 rovină, -ghină 57 rozol 225 rozolie 225 rozoliş 225 rufă 239 ' ruj|ă, -iţă 155 rujulin 155 rump 71 rumpe 59 rumpt 71 runciul(u)i 155 ruptur|a, -i 77 ruptură 6, 254 rushe 155 ' Rusoaic 66 ruşaţă 46 ruşină 38 rută 155 ruzole 225 săbăciag 168 săbăi 156 săbăiţă 156 ' săbaş 156 săbăşui 156 săbău 155—6 săbornic 69 săcastru 156. săcăteu 156 sacfiu’szegfft’ 156 săoret, -eată 44, 54 săerin, si- 97 săcure 44 sălaş 96 sălăş|el, -eriu 96 sălăşlui, -re 37, 96 şalău 156, 190 salbie 225 salce, -că 55 sălcie 55' săleos 69 salincă 156 salitru 182 salnitru 182 sălui 156 salvet(ă) 156 samă 96 sămădaş 157 sâmpt, vö. simt samtartă|u, -iţă 157 samur 210 ’ sâncea 219 sângerat 65 Sân-P(i)etriu 55 Sân-Vasiu 59 săpet 212 sară 54 sărăcăcie 65 sărădău (feredeu) 90 sarcă 165 sarce 96 sarelr 182 sârgui, -nţă, -re 96 sări 72, 74 sarsam 157 săr,sam 157 sărzui 161 Sas ’szăşz’ 96 saschiu 129 săs|esc, -ime 96 sat 1.57 sâtiţă 41 săturăcios 68 său 71 sb, sd, sg vö. sbâcni 56 sb(i)er 54/ sburat 68 scafă 217 scamă 240 scandală 214 scânt|ă, -eie 232 scaon 53, -aş 53 scârşni 62 scatulcă 157 scaun de păhar 150 scăun|inciu, -eciu 65 schelă 99 schelălăi, schi- 44 sclepţi, şcl- 60 sclifosi 217 sclipi 217 sclivisi 217 scoate 72, 74 scobâlţ|i, -a 205 scobi 205 scomaciu 55 scrâmbi|e, -ţă 217 scrâşni 62 scrâşnirea dinţiîor 36 scripi 217 scrivi 217 scrumbie 217 _ scumpie 182—3 scumpine 183 scut.inţă 65 scur(g)e 71 sdariu 58 se 219 secfiu 156 secretariu(ş) 225 semn (sămn) 40 . semeţ (su-) 45, 46 • seminarium 189 senin, să- 44 senin, ser- 59 sfâlc 56 sfântoiu 66 sfârşi 62 sfârta|iu, -riu, sfă- 62 sfert 62 sfeşnic, f- 62 sfii 63 sfiridă vö. fi- 217 sfrant vö. fr-sfr(e)anţ(ă) 130, 187 sicriu 97 1 , sîejc vö. sfii sighe|alău, -ălău 160 siguripsi 223 sihastru (să-, sâ-) 44, 4 silă (sâ-) 41 simcea 219 simt, simpt, sâmpt 41, 46, 64 sindrofie 213 sine 37 1 singliel 214 singhilie 214 singur 37 sinodalnic 69 sinul 45 f sipet (să-) 44 sireap 231 siriman 61 siriu 160 sisiac 184 siuret 160 sir|oman, -uman 61 sită (sâ-) 41 sitar (sâ-) 41 sitârnită 232 sitiri 232 slab 52 slăvoacă 205 smăţî 231 smernicie 65 smi(i)dă 232 socaciu 160 soeăciţă 160 sofa 196—7 solomonariu, şo- 62 solovârv 61 smide'şte 232 - somn 222 somnore 222 sop|on, -un 160 sor(ă) 64 sorgg. 96, 160 sorgoş, -ală 160 sosiac 184 sovavaerv 61 spagmă 232 . spâgmă 232 spân 52 spânatec 68 sparanghel 160 spăsi, -tor(iu) 198 ' specnă 232 zb, zd, zg 486 1 spegmă 232 speria 74 sprintean 221 spune 74 stăjer, -ger 40, 60 stăl|uş, -îş 103 stânj|3n, -in 44; G0 stare.36 stârpi 240 statuă 225 statură 225 st(e)ag 54 st(e)arpă 54 stea(uă) 62 stelniţă 208 steregoae 63 stideală 65 stihariu 225 stihie 214 ; străjao 196 strajă 43 strâmb 46 strămoş 42 strâm(p)t 64 strâm(p)toare 64 strănepot 42 strânşte 199 strede, stri- 58, 201 streghiaţă 232 stric (strâc) 41 'strig (strâg) 41 strigătură 67 strighe, -de 58 strigoae 63 . strigoiu (strâg-) 41 strijao 195 strujac 196 ' subţire 38 suc|ă, -ui 160, -uire 161 suclui 161 ' ' su|cnă, -gnă, -mnă 61, 161 sudalmă 97 sudui 97, 187 sugnă 161 suiş 52 sunzuene 45 supune 72 surcel 240 surd 52 surdânc 69 suriet(iu) 160 surpa 138 surucl(u)i 101 suruman 61 sur(u)zui 161 sus|aiu, -âiu, -uiu 184 susiac 184 ‘ svâcni, svâgni 56, 61 svârc 56 szasztyiu 129 şadron 38 şafar 158 şaită 157 şalamon 62 ' şălată, şa- 157 şalău 159 şalitru 182 şalmă 213 şanfă(u) 157 şankir(uri) 130 şanţ 96, 230 şa|pte, şe- 70 şărgaciu 104 şarpe (şer-) 38 şa|se, şea-, şe- 53, 70 şatră 38, 182 şcătulă, şea- 157 şcoală 167 şcorbut 183, 253 şeriot 232 ş(e)ază 54 şebişiu 47 şedea 32 şeică 183 şepeli 183 şerăslău 128 şerbet 213 şervet 156 şic 158 şifar(iu), şa-, şo- 158 şilitră 182 şineg 217 şinic 217 şinor, -a 158 şioi 183 şip 164 şir 96 'şireag 97 şir|eglă, -iglă 61, 158 şiret 158 sirez 128 şiroadă 232 şiroiu 233 şisă 232 şiştar 40 şitău 157 şletrum 182 şliap 140 şlic 195, 197 şlic ’pileus’ 212 şlog 133 şmac 195 şmah 195 şmalţ 195 şmeag 195 şmelţ 195 şmelţuit 195 şne(a)p 54, 195 şoarece 38, 240 ■ şod 158 şofar 158 şofran 183 ' şoh|an, -ănit(ă), -un 159 şoim 97 şold 93 şolomon 62 şolomonariu ld. so. şolovar(iu) 158 şomoiag 97 şontorog 183 şopârlă 38 şopârlat 159 şoricie 65 şoroglă 158 şorozI[i, -aş, 168 şoş 159 ■ * şozenie 158 .şozie 158 şovăi 253 spargă ’zsineg’ 159 şpargă 'asparagus’ 160 şpelingher 63, 159 şpeţier, -ie 195 şpicălău 159 şpicălui 159 şteamp, -uri 195, 197 şteand 195, 197 ştearţ 195—6, 197, 198 şteob 229 şterc 46 ştergariu 60 ştiinţă 38 ştipui 195, 197 ştire 222 ştiri 222 ştiuc 195, 250 ştr(e)af 183 ştreang 60, 196 ştri(m)f, -li 196 ştrof, -ălui 196 struţ 184 ştufă 196, 197 şuerătură 67 şughir 116 şuhan, şo- 81, 159 şuleu 159 şumă 183 şumuiag 108 şuncă 183—4 şură 196, 197 ( şurgului 160 şurlui 160 şurţ 38, 196 şurui 160 şuruli 160 şuştac(ă) 159 şuştariu (-teriu) 40 tăbac 197 tăbăcaş 197 tabacherniţă 66 tăbăluşă 232 tablă Í61 tăblaş 161 tăblesc 161 tacşă 184 tăcşulă 184 tăgţei (tăi-) 44 tagă 97 . tăgadă 97 tăgădaş 97 tăgădău 97 ' tăgădui 97 tăgârţă 217, 232 tăia 31, 39 tăiere 31, 269 tăiat împrejur 219 tâlhărea 97 / tâlhar(iu), tăi- 97 talian, tă- 161;—2 tălmăcit 37 tălnaeiu 55, 162 tâlni 97, 154 talpă 97 tălpălaş 97 tălpăl(ui) 97 . talpiz 210 tămădaş 97 tămădău 97 . tămăd(u)i 97 . tâmplă ’frontispieium internum Templi’ 225—6 tâmplar 221 tanács 162 tânjire, -gire 60 ' taor 53 tapşă 184 târâi 77 tărbacă 228 tărbăci 228 târg 37, 199 tărgaş 199 tărhat 162 tărhătos(ă) 162 tărnaţ 162 tăroasă 162 târşag 161 târşăgi 161, 190 tas 213 tasca 232 ■ taşcă 162 taşculă 162, 184 tătarcă 162 \ tău 71, -de peşti 162 tăui 162 tăulfc, -ţ|esc, -este 165 tău|ţ, -şor 162^ tăvăli 26, 232 teanc 213 teas 213 teeărău 162, 187 tecărui 162, 187 tecăzui 162 teglă 163 . t-eglăz|ău, -ui 1G3 temetcu 98 tenchiu 184 tengheliţă 163 tenghere 163, 184 teriboanţă, tiri- 163 terpentin 184 testământ 226 teşea 232 teujer 163, 190 Tliias (szn.) 113 tiaun 227 tichie 211 tilin|că, -cuţă 184 tilingă 184 timar(iu) 163 tinde 72 tioc 32 tipic 214 tipografie 31 tipsie 210 tist, -ie, -uriţă 163 . tistaş 104 tistie 115 tişlăr 102 titilincă 184 titlu 164 titul|(uş), -ă 163—4, 189 titur 164 titor vö. ct-tiuş 164 toc ’tartó’ 164 toc ’hal’ 164 tocai|a, -er 197 tocma(i) 52, 61 tocmeală, -mn- 61 tocmi, -mni 61 todom|an, -ăni 164—5 togma 61 to!cei|(iu), -aş 165, 187 tomna(i) 52 tongăni 233 toporişte 41 tornaţ 162 tot ’tót, szlovák’, -o(a)ieă 165 totuşile 81 ' toţesc 165 , trăcsări 64, 77 • trădanie 64 trage 107 trândos 69 trâmbiţă 33, 76 trânti 63 trăveli vö. tăvăli trebue (tră-) 40 trei, trii 55, 70 treiera (tri-) A£T lţ ( tresări 64 ' treve|re, -le 192 tricter 197 trihter 197 trii vö. trei trimite 26, 72 ■ trişte 199 . troacnă 233 troaş 220, 233 tronf 165 tron(uş) 184 tudom|an, -ăni 164—-5 tulban 213 tulcer 165 tulipán 25, 165 tulpan 213 tunsură 226 turban 213 tumumeată 233 tuş|er, -ar 163 tuţin 196, 250 tutor 226 tyus 164 v t’icăzui 612 . t’indeu 114 t’isfineu 114 ţâfă 233 ţâmântui, -ală 114 ţânţariu (ţin-) 45 . ţăp|ărue, -uş 222 ţarcă 165 tărcă!|am, -ău, -an 165—6 ’ 176 ţăeornic,|ţi- 62 ţârcovnic 62 ţârfă 233 ţarţam 157 ţâţă (ţiţă) 25, 42 ţâţână (ţiţină) 42 ţăvăc 165 ţeapă 222 ţeavă, ţeghe 57 ţedulă 166 tegher 233 ţeh 197 tenchiu (?) 184 ţercălămui 165 ţichire 197 ţidulă 166 ţifr|ă, -aş 166 ţigar(e) 44 ţigh|âriu, -iriu-116 ţiglan (ţâ-) 45 ţiitoare 253 ţimir 166 ţimiraş 167 ţimn 59, 226 ■ . ţinabor 226 ţinea 72, 74 ţinere aminte 32 ţintirim 97 ţip 41 . ţip]ău, -ou 166 ţipruş 223 ţircalan 165 ţol ’văm’ 197 ţol(iu) 55 - ţondră 166 ţop 166 tundră 166, 187 ucide 72 ughian 167 uiagă 166—7, 188, 192—3 uieg|uţă, -ar 166 488 uit(i)uc 42 . ulceor, -ur 59 uliu 98 ulmuşor ’omuşor’ 7 uloiu 167 ultone 83 uit oi 83 ului 137, 167 ul’v 98 , umez(e)ală 54 umultui, -ală 167 unda 76 undiţă, ungli- 58 undrea 45 unime 65, 226 uninţă 65, 226 unsoare 30 unşor 7, 46 1loţinşor ’omuşor’ 7 urămi 167, 185, 189 uraţie 223 urda vacii 33 urez 46 urgisi, urji -60 uric 98, 208 urici 208 uila 46 urloiu 233 urma 76 - urs(e)ască 54 ursoae 66 urlui 98 . urui 98 uspăţ 46 ustoit, os- 61 usturo aie 66 uş- 64, 189 uşă (-e) 43 uşc|ulă, -oală 167 uşor ’omusor’ 7 ' uzbăi 178 văcălaş 167 văcăl(u)i 168 vădăsl(u)i 168, 189 vădăz|laş, -lâu 168 vadea 213 vădicios 68 vaeta (-ita) 29, 44 văgaş 95 văgiochiu, vâ- 233 'vai 29 văi, văii (vale tb.-e) 59 vălătaş 168 vălătui 105, 167, 168 valău, vă- 168 vălceag 168 v-ălcegi, -re 168 >, -valejc 26 vâltoare, vul- 45 vamă 97 vămaş 97 vameş 98 vandralău 108 vânslă 59 vântur(e)aşcă 222 văpăiţ 198 văpseală 54 văr 27, 29 văralniţă. 66 vardă i 68 vărsăcios 68 vărsind 45 vârstă 33 vasăzică 63 vâscări 233 vâşca 233 vdu 7 0 . văzătoriu (veze-) 43 răzind. 45 văzut (ve-) 43 va|et (-it) 44 veiinţă 233 ' venetic, -nit- 61 veni 72, -t 44 verincă 233 vermulete -64 verjhi 52 vérjhu 52 verş(uş) 52, 168 vezerdea 6, 25, 213 veziche vö. vasăzică vezir, vi- 213 vică 168—9 vicăraş 169 vicăreş(iu) 47, 223 vicareşie 65, 169 viclean, hi- 57, 98 viclenie 98 viclen|esc, -eşte 98 vicleşug 98 ’videnie 44 ' vifel 169 • v(i)erde 55 v(i)ermănos 54 v(i)erme 54 viezure, ie- 57, 59 vig 41, 169 - vigan 169 vigăni 169 vigănie 169 vijelie, -jo- 62 vijlă 169 viî(e)ag.98 vilfeu 169 vin, ghin 57 vin, hin 57 vindeca 240 vindereu, vingh- 58, 98 vindic 41, 155, 189 vindi(c)|şug, -şig 169 vindig, -ălui 169 vinţeler(iu) 169 vio(a)lă 169 . vioară ] 69 visa 58 vis(s)on 217 vişeu 57, 170 vită 33 viteaz 98 vitej|esc, -eşte, -jie 98 vitezşug 98 viţ(e)auă 54 viţel 39 viu, hiu 57 vizare 233 vo 70 voia Marinii 6 voinic 39 (v)oiu 79 (v)om ’ (v)or 79 .vost(ru) 59, 71 V voşolău 163 I/ votcă 208 vraf, -v, -li 56 vraje 43 vrăjmaş(iu) 47 v(rjea 60 vreană 54 vrednic 205 Vrednicia Ta 205. v(re)odată 59, 70 v(re)un 60 vruh 217 • yigan 187 zăbal|ă, -ău 99, 185 zăblău 184-7—5 zabun 210 zădări 200 zadie, -ghie 58 zăduf 42 zăgan 213 zah(e)re(a) 210 zai(u) 170 zalfă 233 zâmbi 60 zână 42 ' zăo 43 zăpăci 228 zapodie 205 zapţur, -or 170 zasc 185 zăti|gni, -cni 42 zău, zeu 222 zăuitat 42 zbeg 208 zburda, -Inie 227 zefe 213 zefir 226 zemălţui, -tură 140 zeui 76, 222 zgâi 29 zgârcit 204 zgâria 58 zglăvoacă 205 zgulit 20S zimbru 41 zvârli.. 204 zic 41 ' zio 43. G2 zvorcan 58 zidari 41 zugrnf, -v 5G zvornic 58 aisov (szb.) G3, 103 balamutiti (or.) 21)0 basni1 199 beli, 201 bescda 170 beseduvati (rut.) 171 bik (szb.) 10G bickija 171 bioce (szb.) 10G bln(v)or (szb.) 53 blazon (or., nit.) 203 blaznjuk,/-nik (rut.) 203 blaznt 203 bogasija (b.) 211 bcgazia (lengj1.) 211 bralia (rut.) 209 brdlo (csch) 202 broskva (szb.) 20G bugasija (szb.) 211 butnti (szb.) 227 * bbrdlo 202 btrdo 202 cech(a) (cseli) 197 chiniki, 217 chh,mi, 202 chvortslt 137 Ccmeriéa (rut.) 117 eiga 11G Silim (or.) 173 cir (rut.) 209 eitav (s/.l).) 20G éun (szb.) 20G cupati (szb.) 117 clin* 206 Clit LCL 199 diple (szb.) 215 dirati 200 disc(os)i 214 dlsgotitp|2ti, -enijc 201 drnnica (lengj'.) 210 dranica (or.) 210 dranlcja (rut.) 210 drops 228 diym|ba, -Ija (rut.) 175 ditmboj (b.) 175 dudek (lengy.) 17G dudok (rut.) 17G duhan 125 dusak (szb.) 20G felont 2 14 XII. SZLAY. firida (b.) 217 > frustuk (szb.) 17G, -ovati 177 ftrljam (b.) 204 gnska 199 glava 202—3. 205 glavetina (b.) 202 goiti 204 . golka (or.) 209 gora 202 gracjar (lcngy.) 123 gradela (szbh.) 207 gradi 205 grlic (szb.) 207 giiciti 204 guda (szb.) 207 lmrc (lcngy.) 92 liet (rut.) 209 liodaja (szb.) G3 *liolka (rut.) 209 horo (b.) 202 hotariti 92 hruba (rut.) 210 hviiliti 204 izdirati (szbh.) 200 izgnati 200 izgolovje (or.) 203 jarmarok (rut.) 209 jaruga (szb.) 207 kahlja (rut.) 191 kaica (szb.) 20G kaloper (szb.) 206 kamenica (szb.) 20G kana (b.) 172 kcöiga (szbh.) 20G, 11G kivots 199 kljük (szb.) 20G kluksa (b.) 192 kljuc (szb.) 206 kocka (szb.) 174 kocerga (or.) 122 kocina (szb.) 20G koh (rut.) 118 koln|a, -ice (cseh) 210 kolnia (lengy.) 210 kolnica (h.) 210 ko (h)cée vcÓ3 (szb.) Gl, 174 komina (szb., b.) 20G komonica (szb.) 119 kopea (szb.) 174 komin (szb.) 121 kcsara 122 kovasiti 123 koza G0 krcag (szb.) 20G krslav (szbh.) 204 krzljav (szbh.) 204 kr teiti 204 kuchino (lengy.) 119 kuchni9 119 kuclinja (or.) 119 kuoma (or., szlovén) 88 kuczma (lengy.) 88 küine (szb.) 119 kvasi, 123 lagunica (lcngy.) 230 lanac (szb., szlovén) 93—4 lanc (b.) 94 lai-ma (szb., lcngy.) 179 lazaret (szb.) 207 legeom. 200 lula (szb.) 207 madernica (szbli.) 200 magernica (b.) 200 meriea (szbh.) 145 mertik (h.) 94 mertük (szbh.) G7, 94 mizi (or.) 144 mezda (b.) 145 m< zdina 202 mézga 180 milosivlije 200 milosndi 200 mlaka 70 mogyla 57 mricina 202 muhar (szb.) 180 nasypati 205 narapt 42, 205 nas trapa (szb.) 212 natra (szb.) 207 neblaznennyj (or.) 203 neblaznyj (or.) 203 neblaztni. 203 neuki. 230 ncvéstka (b.) 203 nev&|ti,ka, -tl>ka 203 nt^trapa (b.) 212 1 Mindazon szavak, amelyeknek nyelvi hovatartozását nem jelöltem, az egyházi ószláv nyelvből valók. 490 ‘obglavtnikj 203 ob|loZíti, -lagati 203 c2ki (or.) 48 olovina (egyh. ószl., or. nyj.) 204 opaSica 204 opáíen (szín.) 204 opacina (szln.) 204 ‘opaciti 204 orsik (szb.) 204 orvsik. (lengj'.) 204 osvetiti 200 otava (szbh.) 207 otik (szb.) 208 otka 208 otok (szb.) 208 otioina 200 ovtsx. 204 pabiix, — iki 57 pnciti (szb.) 204 palacké (szb.) 149 palamida (szb.) 208 palaska (li.) 149 pasmo 181 p&súlj (szb.) 150 pasztct (lengy.) 194 pnötot (or.) 194 patoka (szb.) 208 ■prrGnt l>ICti 181 pís|iki, -oki. 205 pijac (.szbh.) 151 piSlola (szln.) 181 piStol'n (szlk.) 181 piStoli (b.) 181 plat.y (cseh) 194 plfgi 200 pljuskati 208 ploska (szb.) 208 pobirati 57 poöinok(t) (óor., rut.) 209 poőinila. 209 podi. 105 pogaCa (szbh.) 152 pokajanijo (szí.) 200 poklád 02 poltorak (lengy.) 182 poIi(v'i)tora 182 ])omta 199 atlaz 217 bnyim S4 bogasy 210 önima 213 Civil 211 deli 175 devlek 211 ponoslujvati. -ití pora 205 porculan (szb.) 1S2 posadnica 200 posypati 205 *po-ipi 205 pouőenije (egj-h. ószl., or.) 204 ' povodnik (szerb) 58 prazina (bolg.) CU prcEiti C0 predanije 200 predtvariti 219 prSlazi 62 préljubodej, -ca 201 prem(a) 153 prSstaviti, -se 201 ‘pristpa 232 pogradje 205 propastB 199 prt (szb.) 208 pixva 231 púp (szb.) 208 ptrL 191 pistri 43 rakija (szb.) 108 rasypati 42 resa 205 riza 205 rodü 217 rodi. GG ro.ziti 60 siromahs 61 skandali 24 skobiti 205 slaka 156 smetana (cseh) 254 stezen 60 stíhija 214 stjenica ,(szb.) 208 strcd (cseh) 201 strzedz (lengje.) 201 studi. 201 studi 201 susek (szik.) 184 sverőpt 231 • svötí, 232 Yin. TÖRÖK. filgan 211 fingan 12S giigeman 211 gaba 135 gerdana 211 hadvm 211 hagl 211 svoistvo Gű szafar (lengyel) 15S szl’j-k (lengy.) 212 (si)drati 5S sisisciti 204 safer (lengj-.) 15S i'álecz (szbh.) 23S sdljivac (szbh.) 23S sator (szb.) 1S3 sitiri 1S3 sitt? (b.) 1S3 sík (szb., szlovák, cseh) 15S skatulja, -ka (szb., szlovák, orosz) 157 skopie (lengj-.) 1S3 şkumpna (cseh) 183 şofra|m, -n (szik.) 1S3 şunka (szb.) 1S3 svoistvo 65 tako isto (szb.) 207 talian (szb.) 161 tipikt 214 tirjam (b.) 202 tociti 20S toziti G0 tiigi 199 tulban (cseh) 213 tulber (b.) 213 tulbenta (szb.) 213 uiőzati (szb.) 208 úiglavlje (szbh.) 203 uzina (b.) 207 viédini, 205 vrljati 204 vnli 204 zaist|n, -o (szb.) 207 zadiram (b.) 200 zadiraí (or.) 200 zaglowek (lengj’.) 203 zbjeg (szb.) 208 - zguriti so (szb.) 208 zegt 179 ' zegait (b.) 179 zendar’ 55 zigati G0 zlfibi. 140 zridb 179 (h)ambar 92 ibrisim 59, 211 iclik 212 kepenek 8G kör G2 kyrbae 121 legen 212 lüle 141, 207 491 marj ol 216 masrapa 212 mosur 212 müzevir 212 oda 63 palaska 149 pehlivan 212 pejk 212 ' bistéze (alb.) 171 denk (perzsa) 213 dülbend (perzsa) 213 fljoeré (alb.) 42 hadyn (arab) 211 raht ’hamais’ 212 ralit 'portion, quote' part’ 212 raky 208 sepet 212 takije 211 tenk 213 tikije 211 IX. EGYÉB. lovina (cigány) 204 marjol (alb.) 216 ■ mesrepe (arab) 212 payk (perzsa) 212 tult 213 tülbent 213 uckur 173 vadé 213 zagan 213 zevk 213 yapynga 211 ráki (alb.) 208 siils (arab) 213 tult (arab) 213 vjedhuljé (alb.) 59 492 TARTALOM. Lap Előszó ..................................................................... V Rövidítések jegyzéke .. .•.................................................. IX I. A szótár kézirata és annak szerzői................................... 1 1. A kézirat leírása ............................................ 1 2. Klein Sámuel életrajza ................................'...... 8 3. Molnár János életrajza........................................ 16 4. Klein és Molnár együttműködése................................ 20 II. A szótár forrásai........................................... 22 1. Román címszavak .............................................. 22 2. Latin és magyar értelmezések .............................. 26 3. Német értelmezések............................................ 27 III. A szótár román része ......................................... 28 A) Helyesírás .........................:......................... 28 1. Magánhangzók ...................■......................... 28 ■_ 2. Kettős magánhangzók ....................................... 30 3. Mássalhangzók ............................................ 31 4. Klein helyesírásának mintái .............................. 32 B) Hangtan ...................................................... 40 a) Hangsúlyos magánhangzók................................... 40 1. A. — 2. E. — 3.I. — 4. Î. — 5. O, U '. ........ 40 b) Hangsúlytalan magánhangzók ............................... 42 6. Á. — l.E. — 8.1. — 9. I. — 10. Szóbelseji hangsúlytalan o-u. — 11. Szóvégi ............................. 42 c) Kettős magánhangzók és magánhangzókapcsolatok ... 52 12. AI. — 13. AÚ. — 14. ÁU. — 15. EA. — 16. ÉO, 10. — 17. IE. — 18. II. — 19. IU. — 20. OA. — , 21. Op. .................................................. 52 d) Mássalhangzók............................................. 56 22. P, B, F, V. — 23. D, T. — 24. K, G. — 25. M, N. — 26. L. -- 27. R.'— 28. S, Z. — 29. C, G................... 56 e) Egyéb hangváltozások...................................... 61 493 30. Hasonulás. —• 31. Elhasonulás. — 32. Hangátvctés. — 33. A Alakkeveredés. — 34. Hanglekopás. — 35. Hang' gyarapodás....................................................... C) Alaktan........................................................ aj A névszó.................................................... 1. A főnevek határozatlan alakja.......................... 2. Főnévképzés ....................................... 3. A főnevek többesszáma ............................. 4. A főnevek határozott alakja............................ 5. Melléknévképzés........................................ 6. Számnevek.............................................. 7. A személyes névmás .................................... 8. A birtokos névmás ..................................... 9. A mutató névmás........................................ b) Az ige .................................................... . 10. Egyszerű igetövek ................................... , 11. Képzőkkel ellátott igetövek .........................:. 12. Egyéb igealakok........................................ c) Határozószavak ............................................ 13. Az -este képző használata ..................... 14. Egyéb határozószavak ................................. D) Szókészlet....................................................... a) Magyar elemek ............................................. . 1. Köznyelvi magyar elemek................................ 2. Tájnyelvi magyar elemek ............................... 3. Esetleg magyar eredetű jövevényszavak ................. 4. Összefoglalás ......................................... b) Német elemek .............................................. .. c) Szláv elemek .............................................. 1. Régies szláv elemek ................................... 2. Tájnyelvi szláv elemek................................. d) Török és újgörög elemek ..........:........................ e) Latin elemek .............................................. f) Ismeretlen eredetű elemek ................................. IV. A szótár latin része .................................................... 1. Helyesírás ...................................................... 2. Alaktan ....................................................... 3. Szókészlet......^.............................................. 4. Szófejtési kísérletek".'....................................... Y. A szótár magyar része.................................................... 1. Helyesírás .................................................... 2. Hangtan........................................................ Lap 61 64 64 64 64 67 68 68 70 70 71 71 71 71 75 78 79 79 79 82 82 82 99 170 185 190 198 198 201 210 218 226 234 234 234 236 239 241 241 241 . ' Lap 3. Szóképzés......................................................... 243 4. Szókészlet ....................................................... 243 TI. A szótár német része........................................................ 249 1. Helyesírás ....................................................... 249 2. Hangtan........................................................... 250 3. Alaktan .......................................................... 250 4. Szókészlet..................................................... 252 VII. Klein szótárától a „Lexicon Bu(lonse“-ig................................ 256 VIII. A szótár szövege ......................................................... 271 Szómutató'..............................•........ • ............................ 459 495 MELLÉKLETEK JEGYZÉKE. Lap 1. Az 1806-ban tervezett kiadás eínalapja ....................... 2—3 2. A román-latin-német-magyar szótár Í806-Í kiadásának első két lapja................................................... u. o. 3. Virág Benedek kézírása 1796-ból .............................. 4 — 5 4. Haliczky András kézírása 1822-bó'l ........................... u. o. 5. Molnár János kézírása 1786-ból................................ u. o. 6. A szótár kéziratának 20. lapja.............................. u. o. 7. A szótár kéziratának 47. lapja................................ u. o. 8. A szótár kéziratának 569. lapja .............................. 450—1 496